TATABÁNYAI   MAGVETŐ

„Íme, kiment a magvető vetni” (Márk evangéliuma 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Márk evangéliuma 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközségben Vízkereszt ünnepe után utolsó vasárnap istentiszteletén, 2011. február 13.-án, Schermann Gábor lelkész szolgálatával.*

Kezdő ének: 396 (Scholz László sz. 1911)

1. Hová forduljon, merre térjen a föld tébolygó vándora, Ha csillag nem gyúl fönn az égen, Nyomát befödte út pora, S a lelke görnyed bú alatt - Uram, mutasd meg utadat! - 2. Én is csak egy tébolygó vándor, Utas vagyok, tanácstalan. Hányszor megindultam, ó, hányszor! S hittem, utamnak célja van. Lábam futott, de nem haladt - Uram, mutasd meg utadat! - 3. Van út, amely helyesnek látszik A tervező ember előtt, Mégsem visz végső állomásig: Megállítod a vakmerőt, S leomlik terv és akarat - Uram, mutasd meg utadat! - 4. Tanácsolj hát őrző szemeddel, Taníts járnom ösvényeden! Bűnömet szélnek szárnyán vidd el! Az vonta éjbe életem. Gyújts csillagot, vess sugarat - Uram, mutasd meg utadat! - 5. Add Lelkedet belém, a lángot, Mit földi szélvész meg nem olt! Vezéreljen csak igazságod, Mely próféták ösvénye volt! Jézus, te vagy az út magad. Siess, add nékem - magadat!

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. - Ámen.

Az Úr dicsősége megjelenik, és látni fogják mindenek. Felhő és homály van körülötte, igazság és jog trónjának támasza. Az Úr megőrzi hívei életét, kimenti őket a bűnösök kezéből. Fényözön árad az igazra, és öröm a tiszta szívűekre. Örüljetek, ti igazak, az Úrban, magasztaljátok szent nevét!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek, miképpen volt kezdetben, úgy most és mindörökkön örökké.

Az Úr dicsősége megjelenik, és látni fogják mindenek.

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindannyiunkkal!

Testvéreim! Most Isten színe előtt vizsgáljuk meg az életünket. Nézzünk bele Isten parancsolatainak a tükrébe, hallgassuk meg, mit mond Ő a törvényében:

Ezt mondja az Úristen:

Én vagyok az Úr, a te Istened! Ne legyen más istened! Ne vedd hiába Istened nevét! Szenteld meg az ünnepnapot! Tiszteld atyádat és anyádat! Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Ne tégy felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot! Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod házastársát vagy bármiféle tulajdonát! - Jézus Krisztus apostola ezt tanítja: Ha azt mondjuk, hogy nincs bennünk bűn, becsapjuk önmagunkat, és nincs bennünk igazság. Ha pedig megvalljuk a bűnünket, hű és igaz az Isten, megbocsátja, és megtisztít minket gonoszságunktól.

Kérem, Testvéreim, hogy Istennek ezen igéje és ígérete alapján feleljetek szívetek szerint a gyónási kérdésekre:

Az élő Isten színe előtt kérdem mindenkitől, személy szerint:

Testvérem az Úrban!

Vallod-e magadat bűnösnek és ezért kárhozatra méltónak? Vallod-e? - Vallom.

Bánod-e igazán bűneidet? Bánod-e? - Bánom.

Megbocsátottál-e azoknak, akik vétkeztek ellened? Megbocsátottál-e? - Megbocsátottam.

Igyekszel-e Isten akarata szerint élni? Igyekszel-e? - Igyekszem.

Hiszed-e, hogy Isten Krisztusért megbocsát a megtérő bűnösnek? Hiszed-e? - Hiszem.

Legyen hitünk szerint. Forduljunk most Istenhez hittel. Kérjük az ő irgalmát, vigyük elé az életünket:

Uram, fordulj felém és könyörülj rajtam, mert magam vagyok. Enyhítsd szívem szorongását, bocsásd meg minden vétkemet. Tartsd meg életemet, ments meg. Ne szégyenüljek meg amiatt, hogy Hozzád menekülök. Feddhetetlen becsület őrizzen engem, mert Benned reménykedem. Szabadítsd ki, ó, Isten, népedet minden nyomorúságából az Úr Jézus Krisztusért. Ámen

Testvéreim! Isten megkönyörült rajtunk, méltatlan embereken, Jézus Krisztus által, akiben az Ige testté lett, közöttünk lakott, akinek láttuk dicsőségét, mint az Atya Egyszülöttjének dicsőségét. Az ő szeretetében bízva hirdetem nektek, Testvéreim, bűneitek bocsánatát, hogy oldozva legyenek azok a földön és a mennyben, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében! Bízzatok és örüljetek Krisztusban reménykedő Testvéreim. Isten az ő véréért eltörölte minden bűnünket. Az ő Lelke legyen velünk, hogy Általa új életben járjunk. Ámen.

Jöjjetek, imádkozzunk:

Urunk, Krisztus! Emberré és testvérünkké lettél. Így hoztad be az életünkbe Istent. Emberségünkben akarod fölragyogtatni isteni szeretetedet. Itt vagyunk Előtted egész életünkben. A hitünk hol lángra kap, hol meg kihuny. Egyedül a Te szereteted segíthet rajtunk most és mindenkor. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Testvéreim, kedves Gyülekezet! Isten igéjét olvasom most. Figyeljétek nyitott szívvel. A mai vasárnap, Vízkereszt ünnepe utáni utolsó vasárnap Ószövetségben megírt igéje Mózes 2. könyvének a 3. fejezetéből szól. Az első 14 verset olvasom:

Mózes apósának Jetrónak, Midján papjának a juhait legeltette. Egyszer a juhokat a pusztán túl terelte, és eljutott az Isten hegyéhez, a Hórebhez. Ott megjelent neki az ÚR angyala tűz lángjában egy csipkebokor közepéből. Látta ugyanis, hogy a csipkebokor tűzben ég, de mégsem ég el a csipkebokor. Akkor azt mondta Mózes: Odamegyek, és megnézem ezt a nagy csodát, miért nem ég el a csipkebokor? Amikor az ÚR látta, hogy odamegy megnézni, kiáltott neki Isten a csipkebokor közepéből, és ezt mondta: Mózes! Mózes! Ő pedig így felelt: Itt vagyok! Isten ekkor ezt mondta: Ne jöjj közelebb! Oldd le sarudat a lábadról, mert szent föld ez a hely, ahol állasz! Majd ezt mondta: Én vagyok atyádnak Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene. Ekkor elrejtette Mózes az arcát, mert félt rátekinteni az Istenre. Az ÚR pedig azt mondta: Megláttam népem nyomorúságát Egyiptomban, és meghallottam kiáltozásukat a sanyargatóik miatt, mert ismerem fájdalmukat. Le is szállok, hogy kimentsem őket Egyiptom hatalmából és elvigyem őket arról a földről egy jó és tágas földre, tejjel és mézzel folyó földre: a kánaáni, a hettita, az emóri, a perízzi, a hívvi és jebuszi nép helyére. Bizony, eljutott hozzám Izráel fiainak segélykiáltása; látom is, hogy mennyire sanyargatják őket az egyiptomiak. Most azért menj! Elküldelek a fáraóhoz, vezesd ki népemet, Izráel fiait Egyiptomból.! Mózes azt felelte erre az Istennek: Ki vagyok én, hogy a fáraóhoz menjek, és kihozzam Izráel fiait Egyiptomból? De Isten azt mondta: Bizony, én veled leszek. Ez lesz annak a jele, hogy én küldelek: Amikor kivezeted a népet Egyiptomból, ennél a hegynél fogjátok tisztelni az Istent.

De Mózes azt felelte Istennek: Ha majd elmegyek Izráel fiaihoz, és azt mondom nekik: a ti atyáitok Istene küldött engem hozzátok, és ők megkérdezik tőlem, hogy mi a neve, akkor mit mondjak nekik? Isten ezt felelte Mózesnek: Vagyok, aki vagyok. Majd azt mondta: Így szólj Izráel fiaihoz: A Vagyok küldött engem hozzátok.

Majd így szól hozzánk az evangéliumi ige Máté evangéliuma 17. fejezetéből az első kilenc versben:

Hat nap múlva Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és testvérét, Jánost, és felvitte őket külön egy magas hegyre. És szemük láttára elváltozott: arca fénylett, mint a nap, ruhája pedig fehéren ragyogott, mint a fény. És íme, megjelent előttük Mózes és Illés, és beszélgettek Jézussal. Péter ekkor megszólalt, és ezt mondta Jézusnak: „Uram, jó nekünk itt lennünk. Ha akarod, készítünk itt három sátrat: egyet neked, egyet Mózesnek és egyet Illésnek.” Még beszélt, amikor íme, fényes felhő árnyékolta be őket, és hang hallatszott a felhőből: „Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm, reá hallgassatok”. Amikor a tanítványok ezt hallották, arcra borultak, és nagy félelem fogta el őket. Ekkor Jézus odament, megérintette őket, és így szólt hozzájuk: „Keljetek fel, és ne féljetek!” Amikor föltekintettek, senkit sem láttak, csak Jézust egyedül.

Miközben jöttek lefelé a hegyről, megparancsolta nekik Jézus: „Senkinek se mondjátok el ezt a látomást, amíg fel nem támad az Emberfia a halottak közül.”

Boldogok, aki hallgatják, a szívükbe zárják és megtartják Isten beszédét. Ámen.

Ének: 338 (Prágai graduál 1567, cseh - Prágai graduál 1567))

1. Isten nékem erőm, bizodalmam, Nyugodalmam, Sújtson bár sok fájdalmam. Én hatalmában Bízom s oltalmában Éltem folytában. - 2. Benne élek, haláltól sem félek, Jót remélek, Tőle csak el ne térjek. El nem enyészem A sírban végképpen: Mennyben lesz részem. - 3. Semmi engem tőle el nem választ, Látom már azt, Hogy rám jót csak ő áraszt. Támogat engem Erőtlenségemben És ínségemben. - 4. Mindenkoron azért csak őt áldom, Őt imádom, Míg élek e világon. Szívemet intem: Erős vár az Isten, Más üdvöm nincsen. - 5. Te légy, Uram, őrzője a nyájnak, Egyházadnak, Mely Krisztus vallja Úrnak. Mert bűneinkért Ontott megváltó vért, Mindannyiunkért. - 6. Itt e földön magasztaljon téged, Míg csak élhet, Nagy buzgón a te néped. Míg szemtől szemben Éneklünk a mennyben Mind nagy örömben.

Szószéki szolgálat:

Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Urunktól, Jézus Krisztustól. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Testvéreim! Kedves Gyülekezet! A mai vasárnapnak az Egyházunk által rendelt levélbeli igéje az Apostolok Cselekedeteiről írott könyv 26. fejezetéből a következőképpen:

Agrippa király a kihallgatás során így szólt Pálhoz: „Megengedjük, hogy szólj a magad mentségére”. Akkor Pál kinyújtotta kezét és védőbeszédet mondott:

Ezeket mondta:

Én egykor elhatároztam magamban, hogy mindent meg kell tennem a názáreti Jézus neve ellen. Meg is tettem ezt Jeruzsálemben, és a főpapoktól kapott felhatalmazás alapján a szentek közül sokat börtönbe vetettem. Amikor pedig megölték őket, én is ellenük szavaztam. A zsinagógákban mindenfelé gyakran büntetéssel kényszerítettem őket káromlásra, sőt ellenük való féktelen őrjöngésemben egészen az idegen városokig üldöztem őket. Egyszer éppen ilyen ügyben utaztam a főpapok felhatalmazásával és megbízásával Damaszkusz felé. Déltájban az úton láttam, ó király, amint a mennyből a nap fényénél is ragyogóbb világosság sugároz körül engem és útitársaimat. Mikor pedig mindnyájan a földre estünk, egy hangot hallottam, amely így szólt hozzám héber nyelven: Saul, Saul, miért üldözöl engem? Nehéz neked az ösztöke ellen rugódoznod. Erre ezt kérdeztem: Ki vagy, Uram? Az Úr pedig így válaszolt: Én vagyok Jézus, akit te üldözöl. De kelj fel, és állj a lábadra, mert azért jelentem meg neked, hogy szolgámmá tegyelek, hogy tanúbizonyságot tegyél arról, amiket láttál, és arról, amit ezután fogok neked magamról kijelenteni. Megoltalmazlak e néptől és a pogányoktól, akikhez küldelek. Azért küldelek el, hogy nyisd meg a szemüket, hogy a sötétségből a világosságra, és a sátán hatalmából az Istenhez térjenek; hogy az énbennem való hit által megkapják bűneik bocsánatát, és örökséget nyerjenek azok között, akik megszenteltettek. Ezért, Agrippa király, nem voltam engedetlen a mennyei látomás iránt, hanem először Damaszkuszban és Jeruzsálemben, majd Júdea lakóinak és a pogányoknak hirdettem, hogy térjenek meg, forduljanak az Istenhez, és éljenek a megtéréshez méltóan.

Urunk, szentelj meg igéddel. Igéd igazság. Ámen.

Igehirdetés:

Kedves Testvérek! Jó dolog a szép emlékekre visszatekinteni. Jó dolog arra visszanézni, hogy mit tett, mivel áldott meg bennünket az Isten. Jó dolog végiggondolni azt, hogy hogyan újított meg, és hogyan vezetett az ő útján egész addig, amíg mostanáig elérkeztünk, ahol most tartunk. Jó dolog. Nehezebb dolog azonban ezt úgy tenni, ha arról kell számot adnunk, hogy hogyan változtatott meg, és hogyan hívott el magához az Isten egy másik életbe? Az apostol ezt próbálja felidézni. Azt, amit felidéz, azt úgy hívjuk, hogy „pálfordulás”. A megtérésnek egy szép, képszerű kifejezése. Pedig nem egészen lehet szó szerint érteni.

1990 táján Eszterházi Péter azt írta: „tolongás van a damaszkuszi-úton”. Értette ezalatt, akkor azt, hogy szép hazánkban divat a pálfordulás. Divat a megtérés. Sokan, sokféleképpen mondják, teszik, élik, mutatják meg azt, hogy megváltoztak. Az Isten megszólított, és most más az életünk, mint eddig. Sokan teszik,mert jó dolognak tűnik ezt tenni. Mert úgy tűnik, hogy a megtérés útja, a damaszkuszi-út, az egy jó helyre vezet; az, sok érdemes, hasznos, kifizetődő ajándékban, áldásban részesíthet. Oda jó eljutni. Nosza, térjünk meg! Tolongás van a damaszkuszi-úton - írták 1990 körül.

És sokszor, sok időben és helyzetben van tolongás a damaszkuszi-úton, amikor úgy érezzük, hogy megtérni annyit tesz, mint elfogadni Jézust az én személyes Megváltómnak, megvallani neki a bűneimet, és elhatározni, hogy Őt szolgálom - és Ő megvált. Ő megadja a jutalmunkat. Ő körülvesz a szabadulás örömével, és eláraszt ajándékaival.

Pál apostol - azaz Saul - ezt tette, mielőtt Damaszkuszba indult Ugyanis azt mondja: „elhatároztam magamban” - mondja a korábbi életéről. Tehát ő egy elhatározást tett, még hozzá nem valami emberi elhatározást. Ő az Isten szent ügyének szentelte és határozta oda az életét. Elfogadta az Isten Törvényét, amelyet Mózesben adott neki. Személyesen, vezérfonalként.

Rátette az életét, és úgy döntött, hogy ő igazán, ennek az ügynek lesz az önfeláldozó harcosa. Ott voltak a főpapok, meg minden, tehát nem valami világi dolog volt. Az Isten nevében és az Isten védelmében tette azt, hogy üldözte a szenteket, börtönbe vitte őket, mert szerette volna megvédeni az Isten ügyét. Elhatároztam magamban - de nem ez volt a megtérés. A damaszkuszi-út története mégsem erről szól. Az egy nehéz út.

2003-ban már Süveges Gergő azt írja: „üres a damaszkuszi-út”. Üres, elnéptelenedett, mert nem tudjuk végigjárni. Hiába az elhatározás, hiába az erőfeszítés, hiába a tett, hiába az önátadás és az ígéret. A megtérés nehéz dolog. Így jártatja végig az utat. „Hová forduljon, merre térjen a föld tébolygó vándora?”

„Elhatározzuk magunkat”. Ugye, tudjuk Mózesről, hogy ő is elhatározta már korábban: megpróbálja népét megszabadítani a rabszolgaság kínjai közül. De egyetlen súlyos ökölcsapáson túl nem jutott. Szabadulás nem származott Mózes gyilkos tettéből, csak az, hogy kikeveredett a pusztába, és élt évtizedekig anélkül, hogy bármi történt volna vele és az Isten népével.

Van út, amely helyesnek látszik. Aztán, ahogy ment Mózes a birkáival, ahogy mentek a tanítványok Mesterük kíséretében hegyre föl, hegyről le, ahogy ment Pál a maga elhatározásából tenni a dolgát: szolgálni az Istent, napnál is ragyogóbb fényesség támadt. Ez volt az elhatározásuk után talán a második említésre méltó nagyon fontos pillanat.

Napnál is ragyogóbb fényesség, ami megjelent Pálnak és útitársainak. Különös fény, ami megjelent Mózes előtt. Furcsa, világító Jézus, akit megláttak a tanítványok a hegyen. De ezek nem tettek mást, ezek a fények, mint megállítottak. Azt tették, amit az Isten elkezd velünk, de még nem a céljuk: megállítottak. Jézus fényessége, hatalma, látványa, az Isten dicsőségének hitbeli látványa: megállít. De nem ez volt még az út, amit végig kellett járni.

Sarolta holnapi szemműtétje talán egy ilyen fény.

Aztán jön a harmadik pillanat. Így mondja az apostol visszaemlékezésében: nem voltam engedetlen. És ez már nagy dolog. Micsoda különbség ahhoz képest, mint amikor elhatározta magát. Most csak ennyit tud: nem voltam engedetlen. Minek? Hát, a hangnak. Nem a fénynek - a hangnak! Ami a hegyen így szólt: Ez azén szeretett Fiam, reá hallgassatok! - Ami neki az úton így szólt: amiket láttál és amiket még ezután ki fogok neked jelenteni a hangban.

Pál apostol - azaz Saul - látta Jézust. Tudta, mi történt. Tudta, hogy kivégezték. Tudta, hogy meghalt, eltemették. Tudta, hogy tanítványai hirdetik az Ő evangéliumát. Látta Jézust! De ez nem volt elég. Megérintette őt a szó. És nem voltam engedetlen - ez azt jelentette, hogy ment tovább.

Különös módon nem volt ott útelágazás. Damaszkusz felé. Nem került Saul válaszút elé. Nem kellett másképp döntenie. Ment tovább oda, ahova indult, Damaszkuszba. Csak már engedelmeskedve a hangnak, Isten szavának.

Nehéz a megtérés útja, mert azt jelenti, hogy Jézus Krisztus a kereszten mindennél nagyobb Úr. Megszólít és az úton Ő vezet tovább. Talán gyalog, ugyanarra. Ugyanazokkal a szavakkal, ugyanazokkal a mozdulatokkal, nyomorúságokkal, rossz szokásokkal, betegségekkel, de Ő vezet. És ha Ő vezet, meg fogunk érkezni, mert Ő vezet! „Vezéreljen igazságod, mely próféták ösvénye volt.”

Én vagyok az út, az igazság és az élet. - A kereszten.

Imádkozzunk:

Urunk! A Te fényességed a kereszt fényességében vált igazán naggyá. Vezess minket Magadhoz. Vonja Magadhoz szereteteddel. Vezess az utunkon, hogy a Te kezedben legyünk. Hogy ami történik velünk, fényes és sötét dolog, az a Te kezedben történjen. Hiszen Te célhoz viszed az életünket, bármi áron. Hiszen Te célhoz tudsz vinni minket, bárkik vagyunk. Kegyelmedet tedd teljessé rajtunk, és őrizz meg, ahogyan elhatároztad országod számára, hiszen kincsedet nekünk adtad: Krisztust. Ámen.

Konfirmációi áldás.

Kedves Testvérem, Debrő Sarolta!

A mi Istenünk, Jézus Krisztus szeretete révén kiválasztott Téged, hogy gyermeke legyél. Az Ő rendelése alapján megkereszteltek Téged. A keresztségben tiéd lett minden, amit az Isten nekünk adott. Örülj hát a keresztségben nyert kincsnek, Jézus Krisztusnak, az Ő ajándékának, és válaszolj Isten szavára tudatos, Krisztus-követő élettel.

Kedves Gyülekezet, szeretett Testvéreim! Debrő Sarolta testvérünk az elmúlt időszakban megismerte a Szentírást és Evangélikus Egyházunk tanítását. Most készen áll arra, hogy a gyülekezetünk Úrvacsorával élő közösségének tagja legyen. Most hát kérem, hogy ennek jeleként mondjuk el együtt a keresztyénség hitvallását, az Apostoli Hitvallást:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örök életet. Ámen.

Testvérem az Úrban, Debrő Sarolta!

Akarsz-e ebben a hitben megmaradni, és evangélikus keresztyén hitedből kitartó hűséggel, szolgáló szeretettel tanúságot tenni? Akarsz-e? - Akarok. - Isten az, aki ébreszti bennünk az akarást és a cselekvést az Ő tetszése szerint.

Mond hát el most a konfirmációi vallástételt: Én, Debrő Sarolta hálát adok Istennek, az én Teremtőmnek, hogy engem a keresztség által gyermekévé fogadott. Hiszem, hogy Jézus Krisztus az én Uram és Megváltóm, aki nekem is bűnbocsánatot szerzett a kereszten. Vallom az Evangélikus Keresztyén Egyház tiszta, igaz tanítását, és hozzá hűséggel ragaszkodom. Kérem a Szentlélek világosságát és erejét, hogy a bűn ellen harcoljak, a szeretetben növekedjem és a hitben megálljak mindhalálig.

Keresztyén Gyülekezet, Testvéreim! Kérjük Isten Szentlelkét, hogy töltse be a hit erejével és világosságával Sarolta testvérünket, hogy a hitünkkel járjon, hogy megismerje a jót napról-napra, kövesse azt és ellenálljon minden kísértésnek. Ha pedig elesik, megtalálja a bűnbocsánat, a remény és az újrakezdés forrását: Jézus Krisztust.

Énekeljük most ezért, orgonakíséret nélkül és együtt a 229. énekünk 1. versét:

Jövel Szentlélek Úristen, Töltsd be szíveinket bőven Mennyei ajándékoddal, Szívbéli szent buzgósággal, Melynek isteni ereje Sok népet egy hitre víve, Légy velünk is, te népeddel, Hogy teljünk meg dicséreteddel! Halleluja, halleluja!

Jöjj, Teremtő Szentlélek, mert gyenge a mi erőnk, gyarló a mi szívünk. Magunktól nem tudunk Krisztusban hinni, sem Nála megmaradni. De Benned reménykedünk, Te minket újjáteremthetsz. Szánj meg bennünket és Sarolta testvérünket, aki most vallást tett sok tanú előtt. Világosítsd meg, hogy Krisztushoz térjen, győzd meg, hogy Krisztusban higgyen, bátorítsd, hogy Krisztust kövesse, erősítsd, hogy Krisztushoz ragaszkodjék. Szenteld meg őt és minket, mindnyájunkat. Jöjj Szentlélek, szállj le ránk. Ámen.

Konfirmandus Testvérem, Debrő Sarolta! Jöjj most az Isten oltárához, és vegyed az Úr áldását:

Debrő Sarolta! Jézus ezt mondja: Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam. Az Atya, Fiú, Szentlélek Isten áldjon és erősítsen meg téged, hogy áldássá legyél sokak részére. Ámen.

Testvérem az Úrban, Debrő Sarolta! Egyházunk hagyománya és rendje szerint mostantól fogva részesülhetsz az Úr Szentvacsorájában. Biztatlak, hogy örömmel járulj az Úr asztalához, mert ott Jézussal találkozol a szentségben. Ő adjon erőt, hogy az Ige rendszeres hallgatója és megtartója legyél. Soha ne feledkezz el Urunk szaváról: Légy hű mindhalálig, és neked adom az élet koronáját. Ámen.

Ének: 388 (Budry Ödön 1854-1932, francia - Händel G. F. 1685-1759) - Liturgia: 13.

1. Győzelmet vettél, ó, Feltámadott! Dicsőséggel fényes a diadalod! Magas égből szállt le angyali követ, Hogy elhengerítse a nehéz követ. Győzelmet vettél, ó, Feltámadott! Dicsőséggel fényes a diadalod! - 2. Lásd, ott az Jézus, az Üdvözítő! Ne kételkedj többé! Ő jelent meg, ő! Ujjongj, Isten népe, Hirdesd szüntelen, Jézusé a végső, döntő győzelem! Győzelmet vettél, ó, Feltámadott! Dicsőséggel fényes a diadalod! - 3. Mért félne szívem? Él az én Uram, Békesség Királya, Benne nyugta van. Ő a diadalmam, pajzsom, életem, Szívemben már nincsen semmi félelem. Győzelmet vettél, ó, Feltámadott! Dicsőséggel fényes a diadalod!

Úrvacsora.

Emeljük fel szívünket az Úrhoz, imádkozzunk:

Méltó és igaz, illő és üdvösséges, hogy mindenhol és mindenkor hálát adjunk neked, mindenható Istenünk és Atyánk a Jézus Krisztus által, aki Világosságul jött a világba és életet hozott az embernek. Ezért az angyalokkal, az üdvözültek mennyei seregével és a földön küzdő egész anyaszentegyházaddal együtt, boldogan áldunk, magasztalunk Téged, és ujjongó énekkel hirdetjük szent neved dicsőségét. Ámen.

Liturgia: Az Urat áldom én. Áldjuk dicséretekkel! Szent, szent, szent! - zengje szánk Angyali seregekkel! Kit ég és föld imád És dicsér szüntelen: Áldalak örökké Én is jó Istenem!

Szent vagy, Urunk, nagy a te irgalmad, mert elítéled a bűnt, de megmented a bűnösöket szeretett Fiad élete árán. Ezért a nagy irgalmadért kérünk, hogy küldd el Lelkedet és szentelj meg minket, hogy Urunk testét és vérét vegyük üdvösségünkre ebben a kenyérben és borban, általa testvéri közösséggé legyünk.

Mert a mi Urunk, Jézus Krisztus, azon az éjszakán, amelyen elárulták, kezébe vette a kenyeret, hálát adott, megtörte, tanítványainak adta és ezt mondta: „Vegyétek és egyétek! Ez az én testem, amely értetek adatik. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”. Hasonlóképpen, miután vacsorált, kezébe vette a kelyhet, hálát adott, nekik adta és ezt mondta: „Igyatok ebből mindnyájan! Ez az új szövetség az én vérem által, amely értetek és sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. Ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre”.

Ezért valamennyiszer eszünk e kenyérből és iszunk e kehelyből, az Úr halálát hirdetjük, amíg Ő el nem jön. Mert méltó a megöletett Bárány Jézus, hogy övé legyen az áldás, a tisztesség, a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké.

Imádkozzunk:

Szerető Istenünk! Emlékezzél meg Fiad értünk viselt szenvedéséről és haláláról. Add Lelkedet mindnyájunknak, hogy Megváltónk keresztjének a titkát ünnepelve feltámadása erejében részesüljünk. Emlékezz meg népedről, Egyházadról, amelyet megváltottál Krisztus vérén. Őrizd meg a hitét, tartsd meg békességedben és add meg Krisztusban való egységét. Bennünket, mindannyiunkat őrizz meg szentjeid közösségében. Emlékezz meg szeretteinkről, mindazokról, akik már elmentek ebből az életből, minden elhunytról, akiknek a hitét csak Te ismered, és tarts meg bennünket a Te utadon, a Te közösségedben. Emlékezz meg Saroltáról,. Napról-napra vezesd őt, hogy megmaradjon a Te szeretetedben, megmaradjon a beléd kapaszkodó hitben, megmaradjon a tőled kapott erőben. Jézus Krisztusért kérünk Téged, aki által imádunk és dicsérünk, akinek a nevében így fordulunk hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Liturgia: Krisztus, Istennek Báránya, Értünk jöttél e világba. Szánj meg, szánj meg! Ó, irgalmazz nékünk! Áldj meg, áldj meg, Add békédet, kérünk!

Az Úr békessége legyen mindenkor velünk.

Szeretett Testvéreim! Sarolta testvérünk néhány hét óta készül lélekben arra, hogy közösségünk Úrvacsorával élő tagja legyen. Most kérem, hogy imádságotokban tegyétek le az ő mai ünnepét Jézus Krisztus Urunk keresztje alá. Úgy fogadjátok őt.

Jöjjetek, Testvéreim, Isten szeretetének oltárához!

Énekek:

1. ének: 466 (Gerhardt Pál 1607-1676, német)

1. Szentlélek égi lángja, Békesség Lelke vagy, Ki nem örül, ha látja, Hogy forr viszály, harag. Ó, add szent Szeretet, Bárhol háború dúlna, Békéljenek meg újra A harcoló felek! - 2. Ébressz józan belátást, Hol indulat vakít, Pusztítás helyett áldás Hadd áradjon s a hit! Add hát kegyelmedet, Világszerte a békét, S a jóság,kötelékét A széthúzás helyett! - 3. A sok keserűsségnek Földünkön szabj határt, Örömnek és jólétnek Napját derítsd reánk! Gyötrött országokon Ragyogtass égi áldást, És újra adj virágzást Az üszkös romokon. - 4. Irányíts, míg itt élünk, Szent szándékod szerint, Mígnem eljő a végünk, S halál órája int! Segíts kegyelmesen Békével halni tudni, S hozzád mennybe jutni A hitben győztesen!

2. ének: 467 (Bogatzky Károly Henrik 1690-1774, német)

1. Ébredj, bizonyságtévő lélek! A várfalakra őrök álljanak, Kik bátran szólnak, s harcra készek, Ha éj borul le, vagy ha kél a nap. Hívásuk zengjen mesze szerteszét, Az Úrhoz gyűjtve népek seregét! - 2. Ó, bárha lángod fellobogna, S ébredne föl sok nemzet fényinél, Bár egyre több hűséges szolga Aratna, míg le nem borul az éj! Urunk, e roppant ért vetésre nézz! A munka sok, a munkás oly kevés! - 3. Te készítsd útját szent igédnek, Hogy fénye minden népet érjen el, Míg tárt kapudon mind belépnek, S minden nyelv irgalmadról énekel. Adj a jóhírnek sebes szárnyakat, Míg nyomán béke és élet fakad! - 4. Te fenséges műved bevégzed, Mert a föld üdve és bírája vagy, Győz a te örök tiszta fényed, Bár ma még homály födi utadat. Azért mi hittel kérünk szüntelen: Hallgass meg minket! Ámen! Úgy legyen!

Oltári előtti befejező szolgálat.

Adjunk hálát Istennek. Imádkozzunk:

Urunk! Magasztalkásodat hallotta fülünk - add, hogy süket legyen veszekedés, békétlenség hangjára. Nagy szeretetedet látta szemünk - add, hogy meglássa az örök életet. Dicséretedet énekelte nyelvünk - add, hogy az igazat vallja ezután. Templomodban járt a lábunk - add, hogy a világosság útját járja ezután. Testedből részesült a testünk - add, hogy új életet éljen ezután. Hála Néked kimondhatatlan jóságodért. Ámen.

Testvéreim! Ha elmentek innen, hirdessétek az Úr halálát és feltámadását. Tanúskodjatok az ő szeretetéről. Akik megtapasztaltátok a bűnbocsánat örömét, építsétek a testvéri közösséget ebben megbocsátással és áldozatos szeretettel!

Vegyétek az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az Úr az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az Úr az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Liturgia: Az Úristen nagy nevének A mennyen-földön zengjen ének! Nagy az Úr neve, felséges. Te is ember, Isten képe, Te keresztfán megváltott népe, Áldd őt, ki nagy és szentséges! Bár por vagy is, szeret, Megvédi ügyedet. Áldd őt szívből! Gyermeke vagy, Ő el nem hagy, Jóvolta hozzád igen nagy.

Debrő Sarolta:

Kedves Testvérek! Valóban úgy néz ki, hogy holnap megtörténik a szemműtétem, és akkor reménységem szerint majd néhány gondolatot tudok írni a LÁMPÁS Újságba, ha Isten engedi. Szeretném mindenkinek megköszönni, hogy részt tudott venni most az istentiszteleten.

Köszönöm mindenkinek!

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

Az énekek és a liturgia kottáit a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu honlapon), valamint az Evangélikus Énekeskönyvben lehet megkeresni, megtalálni.

A MAGVETŐ és a korábbi MAGVETŐ-k a Gyülekezet tatabanya.lutheran.hu honlapján találhatók meg, ahol még további hasznos információk is vannak

Az 1. oldali vízjelen a Tatabányai Evangélikus Gyülekezet temploma látható.

Az igehirdetés szövegkiemelései az Íródeáktól származnak.

6