2011-07-03

1. Jöjj le hozzánk, jer közénk, Jézus, élet szent igéje! Gyújtsd meg Lelkednek tüzét, Hadd lobogjon lánggal égve! Élő igéd bátorítson, Jelenléted boldogítson! - 2. Jól tudod te, Jézusunk, Ide miért gyülekeztünk: Ha tehozzád nem jutunk, Szomjan pusztul árva lelkünk; Szent igédnek hallgatása, Kegyelmednek kútforrása. - 3. Áraszd ránk a tiszta hit Áldását, hogy azt keressük: Szent kereszted titkait Mind mélyebben ismerhessük; Világítsd meg értelmünket, Hogy belássuk vétkeinket! - 4. Add szívünkbe tüzedet, Hogy megtérve, Rád tekintsünk! Vonj magadhoz közelebb, Hogy te légy a legfőbb kincsünk! Kössed egybe szívünk, lelkünk, Hogy tenéked együtt zengjünk! 0x08 graphic

Szeretlek, Uram, erősségem, kősziklám, váram és megmentőm! Az Úrhoz kiáltok, aki dicséretre méltó, és megszabadulok ellenségeimtől. Mert te gyújtasz nekem mécsest, Uram, fénysugarat küld Istenem a sötétségben. Isten ruház fel engem erővel, és tökéletessé teszi utamat. Oltalmazó pajzsodat adtad nekem, hozzám hajolsz, és felmagasztalsz.

Én vagyok az Úr, a te Istened! Ne legyen más istened! Ne vedd hiába Istened nevét! Szenteld meg az ünnepnapot! Tiszteld atyádat és anyádat! Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Ne tégy felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot! Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod házastársát vagy bármiféle tulajdonát! - Jézus Krisztus apostola ezt tanítja: Ha azt mondjuk, hogy nincsen bennünk bűn, becsapjuk önmagunkat, és nincs bennünk igazság. Ha pedig megvalljuk a bűnünket, hű és igaz az Isten, megbocsátja azt megtisztítva minket minden gonoszságunktól.

Jó Istenem! Te ismered balgaságomat, vétkeim nincsenek elrejtve előled. Ne szégyenkezzenek miattam, akik Benned reménykednek! Ne érje miattam gyalázat azokat, akik Hozzád folyamodnak, Istenem. Hallgass meg jóságos szeretettel. Fordulj hozzám nagy irgalmaddal. Bajban vagyok, siess segítségemre és hallgass meg az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Testvéreim! Isten megkönyörült rajtunk, méltatlan embereken, Jézus Krisztus által, aki meghalt bűneinkért,hogy Istenhez vezessen bennünket. Az ő szeretetében bízva hirdetem nektek bűneitek bocsánatát, hogy oldozva legyenek azok a földön és a mennyben, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében! Bízzatok, örüljetek Krisztusban reménykedő Testvéreim. Isten az ő véréért eltörölte bűnünket. Legyen velünk az ő Szentlelke, hogy Általa új életben járjunk. Ámen.

Mindenható Istenünk! Te Jézus Krisztus révén meghívót küldtél nekünk az örök örömre, a Veled való nagy találkozásra. Áldj meg minket olyan élettel, hogy mi magunk is sokak számára lehessünk hívó szavad továbbadói, hiszen Te azt akarod, hogy minden ember eljusson az üdvösségre. Áldunk Téged végtelen jóságodért. Ámen.

Kedves Gyülekezet, szeretett Testvéreim! Isten igéjét olvasom most, amelyet Egyházunk a mai vasárnapra, Szentháromság ünnepe utáni 2. vasárnapra rendelt. János apostol 1. leveléből szól a mai vasárnap levélbeli igéje. A 3. fejezet 13. versétől kezdve olvasom:

Ne csodálkozzatok, testvéreim, ha gyűlöl titeket a világ. Mi tudjuk, hogy átmentünk a halálból az életbe, mert szeretjük testvéreinket: aki nem szereti a testvérét, az a halálban van. Aki gyűlöli a testvérét, az embergyilkos; azt pedig tudjátok, hogy az embergyilkosnak nincs örök élete. Abból ismerjük a szeretetet, hogy ő az életét adta értünk; ezért mi is tartozunk azzal, hogy életünket adjuk testvéreinkért. Aki pedig világi javakkal rendelkezik, de elnézi, hogy a testvére szükséget szenved, és bezárja előtte a szívét, abban hogyan lehetne az Isten szeretete?

Amikor pedig a lakománál ülve az egyik vendég meghallotta Jézus szavait, így szólt hozzá: „Boldog az, aki Isten országának vendége.” Ő pedig a következőképpen válaszolt: „Egy ember nagy vacsorát készített, és sok vendéget hívott meg. A vacsora órájában elküldte a szolgáját, hogy mondja meg a meghívottaknak: Jöjjetek, mert már minden készen van. De azok egytől egyig mentegetőzni kezdtek. Az első azt üzente neki: Földet vettem, kénytelen vagyok kimenni, hogy megnézzem. Kérlek, ments ki engem! A másik azt mondta: Öt iga ökröt vettem, megyek és kipróbálom. Kérlek, ments ki engem! Megint egy másik azt mondta: Most nősültem, azért nem mehetek. Amikor visszatért a szolga, jelentette mindezt urának. A ház ura megharagudott, és ezt mondta szolgájának: Menj ki gyorsan a város útjaira és utcáira, és hozd be ide a szegényeket, a nyomorékokat, a sántákat és a vakokat. A szolga azután jelentette: Uram, megtörtént, amit parancsoltál, de még van hely. Akkor az úr ezt mondta szolgájának: Menj el az utakra és a kerítésekhez, és kényszeríts bejönni mindenkit, hogy megteljék a házam. Mert mondom nektek, hogy azok közül, akiket meghívtam, senki sem kóstolja meg a vacsorámat.”

1. Az Úr szent Bárányára Teszem le bűnömet, S ott a kereszt aljába' Békességet lelek. A szívem mindenestül Az Úr elé viszem, Megtisztul minden szennytül A Jézus vériben, A Jézus vériben. - 2. Megtörve és üresen Adom magam neki, Hogy újjá ő teremtsen, Az űrt ő töltse ki. Minden gondom, keservem Az Úrnak átadom, Ő hordja minden terhem, Eltörli bánatom, Eltörli bánatom. - 3. Örök kőszálra állva A lelkem megpihen, Nyugszom Atyám házába' Jézus kegyelmiben, Az ő nevét imádom Most mindenek felett, Jézus az én királyom, Imámra felelet, Imámra felelet. - 4. Szeretnék lenni, mint ő, Alázatos, szelíd, Követni híven, mint ő, Atyám parancsait. Szeretnék lakni nála, Hol mennyei sereg Dicső harmóniába' Örök imát rebeg, Örök imát rebeg.

Kedves Testvérek! Jézus példázata erről a nagy vacsoráról általában - legalábbis számomra - szép és ígéretes. Nekem először a nagy vendéglátó házat végül is megtöltő emberek jutnak eszembe. Azok, akiket a szolga behív: sánták, bénák, vakok, meg útszélen talált emberek, akik megtöltik a házat. - Most is hozzánk szól Jézus szava. Most is nekünk szól, az ő közösségének a példázat, de most irányítsuk egy kicsit a figyelmünket azokra, akik nem mentek el. Most a vacsoráról elmaradt meghívottakra mutatva szól hozzánk Jézus példázata. Ebből a szempontból akkor teljesedett be ez a példázat, Jézusnak ez a példatörténete a vacsoráról, az elmaradt meghívottakra tekintettel akkor teljesedett be, amikor Jézus Jeruzsálembe érkezve felsóhajtott, és azt mondta: „Jaj neked Jeruzsálem! Hányszor akartalak összegyűjteni, de ti nem akartátok.”

Jaj azoknak, akik azt mondják, hogy a rossz jó, és a jó rossz, és akik azt állítják, hogy a sötétség világosság, és a világosság sötétség; azt állítják, hogy a keserű édes, és az édes keserű!

Jaj azoknak, kik bölcseknek képzelik magukat, és magukat tartják okosnak. Jaj azoknak, akik hősök a borívásban, és vitézek az italok keverésében, akik megvesztegetésért igaznak mondják a bűnöst, de az igazak igazát elvitatják. Ezért ahogyan a tarlót megemésztik a lángnyelvek, és a széna összeroskad a tűzben, úgy korhad el gyökerük. Viráguk elszáll, mint a por, mert megvetik a Seregek URának tanítását, és utálják Izráel Szentjének beszédét.

Jaj azoknak! - vajon ez a méregnek a szava? Fenyegetés szava? A csősz, aki hoppon maradt, mert megszöktek a rossz gyerekek a lopott gyümölccsel a kertből, és már nem éri utol őket, és rázza az öklét feléjük, tehetetlen - az ő szava ez? Azt hiszem, hogy ezek nem gyűlölet-szavak, amiket olvastam. Nem azt fejezik ki, hogy az Úristen gyűlöli azokat, akikről itt beszél. Ezek jaj-szavak. A „jaj” pedig csöppet sem gyűlöletet fejez ki. Vagy haragot. Vagy indulatot. A jaj - gyászt fejez ki. A jaj - a halottat sirató gyászolóknak a szava. A halottat sirató gyászolóé, aki kifejezi ezzel az elmúlást és a vesztességet, - de senki sem mondaná azt róla, hogy haragszik az elhunytra. A jaj a gyász szava. Most ebben a próféciában az Úristen ilyen jaj-szókat mond. Méghozzá a maga népe, a maga gyermekei felett.

Mármost mi van akkor, ha egy élőt gyászolnak? Ez valami vicc, rossz-vicc vagy tévedés? Valami botrány lenne ez? Vagy inkább figyelmeztetés? Vagy azt fejezi ki, hogy az az élő, aki fölött mondják, már esélytelen, vége van? - Az Isten a népét siratja, a „meghívottakat” siratja.

Természetesen, ahogy Jézus példázataiban is, úgy a próféciában is célszerű meglátni önmagunkat. Ez már csak azért sem nehéz, mert ezúttal korántsem Krisztus előtti 8. századbeli kortünetekről szól Ézsaiás próféciája. Semmi olyan speciális jelenségről, problémáról nem beszél, ami hangyányit is jellemző lett volna az ő korában, mint bármelyik másik korban, mint miközöttünk. Tehát a mi életünkre alkalmazni egyáltalán nem nehéz és nem nagy feladat. Az életünk maga alkalmazkodik ehhez az igéhez és ezekhez a jaj-szavakhoz. Mégis most ne a vakok, sánták, bénák és útfélről behívottak szemével és lelkével nézzük a próféciát, hanem most, - ahogy Ézsaiás beszél, annak megfelelően - az elmaradt, a hívást visszautasított meghívottak szemével próbáljuk megnézni.

A rossz jó és a jó rossz - mondják, visszautasítva ezzel az Isten hívószavát. Miért? Hát ha rosszról és jóról van szó, akkor az ember először is megkérdezi, hogy: mihez képest? Mert ez magától értetődő kérdés a számunkra, ha jóról és rosszról van szó. Mert az mindig olyan, ami mihez képest jó vagy rossz. De a „mihez képest” kérdés korántsem bölcseleti, erkölcselméleti vagy valami filozófiai természetű kérdés. Nagyon praktikus kérdésről van szó, amikor bennünk előjön ez a kérdés jóról és rosszról: mihez képest? Ugyanis egyszerűen arról van szó, hogy bevezeti ezzel a kérdéssel azt, amit a következő mondatban Ézsaiás is elmond: magukat tartják okosnak, - vagyis magunk mondjuk meg, hogy mi a jó és mi a rossz.

Mihez képest jó vagy rossz valami? Pedig a válasz nagyon egyszerű lenne, ha hűségesen figyelünk az Isten szavára, és az számunkra fontos. A válasz nagyon egyszerű: Istenhez képest jó és rossz valami. Az Ő rendjéhez, az Ő szavához képest jó és rossz valami.

Néhány évvel ezelőtt egy pedagógus csendes-napon - ha jól emlékszem - Rókusfalvi Pál professzor illusztrációként beszélt arról, hogy a mai értékrendben, nevelésben a koordináta-rendszer eltolódott. Ez azt jelenti, hogy így minden érték hamis, mert rossz, hamis az egész rendszer, amiben ábrázoljuk, amiben nézzük a világot.

Egy akciófilm számomra nagyon jól szemléltette az eltolt koordináta-rendszer lényegét. Az a repülőgép, amelyiknek mesterségesen, az irányítótoronyból átállítják a magasságmérő műszerét, hamisra állítják, az roppant nagy veszélyben van. Mert egy nagy utasszállító repülőgép pilótája nem úgy száll le, hogy bámul ki az ablakon, és nézi: hol a talaj, és hova kell leszállni, hanem ő a műszert nézi csak. Azt látja, és a műszerről látja, hogy mikor következik a föld? Mikor kell lassítani? Mikor kell kiengedni a kerekeket és a többit? És ha az a műszer a földet 200 méterrel lejjebb mutatja, mint ahol van, akkor az a repülőgép összetörik.

Ezt jelenti az eltolt koordináta-rendszer. Az alappont máshová kerül. Mert bizony van alappont! Nyugodtan bízzunk abban, - és ez bizony az Istenbe vetett bizalom fontos kérdése -, hogy van abszolút magasság. Bizony van! Amihez képest hamisítás a másféle magasság. Van abszolút jó, amihez képest hamisítás a másféle jó. És ezt elmondja, megmutatja, szívükbe zárja az Isten szava. És ehhez bizony lehet ragaszkodni, és lehet keresni, és lehet eltitkolni.

Minden azon múlik a személyes és közösségi koordináta-rendszerünkben, hogy miről beszélünk úgy, mint jó dologról? Miről beszélünk úgy, mint rossz dologról? Mit emlegetünk, milyen lehetőséget, értéket, célt emlegetünk úgy, mint ami jó?És milyen ferde szájjal, savanyú képpel, főleg savanyú szívvel?

Látszólag Jézus hívó szava bénákhoz, sántákhoz, vakokhoz, útszélen rekedtekhez, egyszóval magatehetetlen, nyámnyila alakokhoz szól. A valóság azonban az, hogyha komolyan vesszük az Isten szavát, és az életünk koordináta-rendszere ehhez igazodik, akkor ez bizony a vitézül való élésnek az útja.

Nagyon fontos néhány verssor számomra Arany Jánosnak ez a négy sora. Igazából nem szoktam tudni, melyik verséből való, mert csak ezt a kicsit ismerem belőle, de most megnéztem, hogy az a vers címe: Domokos napra. És ezt a kis részletet olvasom csak belőle:

Mit jelent vitézül élni? Azt jelenti, hogy a jóban vitézkedni. Azért figyelmeztet tovább Ézsaiás próféciája, hogy: jaj a borivásban hősöknek. És itt nem a szenvedélybetegekre kell gondolni ám, mert nem arról van szó, hogy akik részegre isszák magukat, hanem akik a maguk kedvtelésében, a maguk dolgában vitézek, azoknak jaj. A maguk javában nagyoknak, erőseknek, kitartóknak - azoknak jaj.

A jóban vitézkedni - a jóban! Ez a vitézi élet. És ha csupán istenhívők lennénk, akkor tulajdonképpen ennyi lenne. Arról szólna Ézsaiás próféciája valóban, hogy Isten ítélete elhangzik fölöttünk. Jaj nekünk! - ezért van rajtunk annyi baj. Ez van megírva, ezt kell elfogadni. Isten, a végzet ezt mérte ránk. De mi, Jézus tanítványai, nem a végzetben hiszünk. És nem az erkölcsben hiszünk. A prófécia fogalmazása szerint, szavai szerint: a Seregek URának tanításában, Izráel Szentjének beszédeiben hiszünk. Aki testté lett. Aki testté lett, hogy minket hívjon és megtartson.

Ugye, megfigyeltük Jézus példázatában már, hogy miben áll a gazdának a haragja? Idézőjelbe kell tenni ezt a szót ebben a példázatban, a Lukács evangélista szerinti leírásában, mert a gazda - úgy mond - haragja semmi mást nem jelent, minthogy csak azért is megtöltöm a házamat. Ennek a „csakazértis” elszántságnak a haragjáról van szó. Ez az Isten haragja. Számunkra a Biblia Isten haragjaként ezt tárja föl. Csak megállapítja, - szenvedélyesen megállapítja, mert szeret, és mert figyelmeztet ezzel, de megállapítja -, hogy Őnélküle eltűnő, elenyésző por vagyunk. Semmi több, de Vele átmentünk a halálból az életre.

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

1. Téged keres imádságom, Hozzád vágyom, Ki áld és meggazdagít; Jézus, minden szenvedésből, Könnyeimből Tehozzád emel a hit. - 2. Nézzed, lelkem mint óhajtoz Forrásodhoz, Szomjúságban eleped. Ínségemet te ismered, Enyhítheted: Vidámítsd meg szívemet! - 3. Ha kísértő támad engem, Küzdelmemben, Uram Jézus, el ne hagyj! Hogy hitemben ne lankadjak, Hű maradjak, Erőt, kegyelmet te adj! - 4. Csak tebenned vigad lelkem, Ha ér engem Bú, gyötrelem, nem félek. Mert tenálad megtalálom, Én Megváltóm, Amit várok, remélek. - 5. Sorsomat hittel rád bízom, Hű gyógyítóm, Erőm gyengeségemben. Vállaltad a világ terhét, Hogyne lennék Tied földön és mennyben!

Méltó és igaz, illő és üdvösséges, hogy mindenkor, mindenhol hálát adjunk neked, mindenható Istenünk és Atyánk a Jézus Krisztus által, akinek szeretete és jósága körülöleli életünket. Ezért az angyalokkal, az üdvözültek mennyei seregével és a földön küzdő egész anyaszentegyházaddal együtt boldogan áldunk és magasztalunk Téged, és ujjongó énekkel hirdetjük szent neved dicsőségét. Ámen

Liturgia: Itt az Isten köztünk, Ő, kit éjjel-nappal Angyalsereg áld, magasztal. Szent, szent, szent az Isten! Néki énekelnek A mennyei boldog lelkek. Ó, Urunk, Halld szavunk, Ha mi, kicsiny néped, Hódolunk tenéked!

Szent vagy, Urunk, és nagy a te irgalmad, mert elítéled a bűnt, de megmented a bűnösöket szeretett Fiad élete árán. Ezért a nagy irgalmadért kérünk, hogy küldd el Lelkedet, és szentelj meg minket, hogy Krisztus testét és vérét vegyük üdvösségünkre ebben a kenyérben és borban, és általa testvéri közösséggé legyünk.

Mert a mi Urunk, Jézus Krisztus, azon az éjszakán, amelyen elárulták, kezébe vette a kenyeret, hálát adott, megtörte, tanítványainak adta és ezt mondta: „Vegyétek, egyétek! Ez az én testem, amely értetek adatik. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”. Hasonlóképpen, miután vacsorált, kezébe vette a kelyhet, hálát adott, nekik adta és ezt mondta: „Igyatok ebből mindnyájan! Ez az új szövetség az én vérem által, amely értetek és sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. Ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre”.

Ezért valamennyiszer eszünk e kenyérből, és iszunk e kehelyből, az Úr halálát hirdetjük, amíg el nem jön. Mert méltó a megöletett Bárány Jézus, hogy övé legyen az áldás, a tisztesség, a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké.

Szerető Istenünk! Emlékezzél meg Fiad értünk viselt szenvedéséről és haláláról. Add Lelkedet mindnyájunknak, hogy Megváltónk keresztjének a titkát ünnepelve feltámadása erejében részesüljünk. Emlékezz meg Egyházadról, népedről, amelyet megváltottál Krisztus vérén. Teremts hitet benne, tartsd meg békességedben és add meg Krisztusban való egységét. Emlékezz meg néped, Egyházad szolgálattevőiről, azokról, akik hirdetik nekünk az igét, azokról, akik pásztorolnak bennünket, azokról, akik szavukkal, életükkel utat mutatnak nekünk, akik testvéreink a hitben. Emlékezz meg azokról, akik Krisztus békességében mentek el ebből az életből, és minden elhunytról, akiknek a hitét egyedül Te ismered. Téged imádunk és dicsérünk Jézus Krisztus által. Az Ő nevében fordulunk hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

1. Eljött hozzánk az üdvösség, Mely kegyelemből árad; Jóra nincs bennünk tehetség, Erőnk hiába fárad. De a hit Krisztusra tekint, Ki örök érdeme szerint Közbenjáró lett értünk. - 2. Mit a törvény rendelt nekünk, Nem tudtuk betölteni; S kárhozatot érdemeltünk Mi, harag gyermekei. A test és vér nem engedett, A lélek sírva szenvedett, S mi vesztünkbe rohantunk. - 3. Sóhajtva hordtuk az igát, És a haláltól féltünk; De Isten elküldte Fiát, Ki emberré lett értünk. A törvénynek eleget tett, És a veszélyből kimentett, Ki engesztelt Istennel. - 4. Vessétek le mindannyian A gyötrelmes kétséget! Maga mondja: „Bízzál, fiam. Hited megtartott téged.” Mert a keresztség és a hit Megnyitja a menny kapuit, Hogy soha el ne veszünk. - 5. Hitből jön a cselekedet, Hogy életünk betöltse; Élő, igaz hit nem lehet, Melynek nincs jó gyümölcse. Megáld és megszentel e hit, Jó Istenünkkel egyesít, Szent, tiszta életet szül. - 6. Dicsőség légyen Istennek E drága ajándékért, Atya, Fiú, Szentléleknek Csodás nagy irgalmáért! Hogy amint a jót elkezdte, Azt bennünk el is végezze: Szent neve legyen áldott!

1. Ártatlanság szent Báránya, E világnak ki vagy ára, Megtartója, táplálója, Üdvöz légy egek Királya! - 2. Szólj mihozzánk szent igédben Ma is éppúgy, ahogy régen: Hatalommal, szeretettel! Bűneinket mind töröld el! - 3. Taníts minket szolgálatra, Szelídségre, alázatra! Szemünk nyisd meg új látásra, Szívünk és szánk háladásra! - 4. Békességnek Fejedelme, Szegény szívünk reménysége, Jöjj mihozzánk, maradj nálunk! Kegyelmedre együtt várunk.

1. Megváltó drága Jézusom, Én bűneimben orvosom! Lelkem hozzád kívánkozik, Téged imádlak holtomig. - 2. Ó, én kegyelmes Jézusom, Édes megváltó Krisztusom, Te vedd fel az én ügyemet, Tedd magadévá szívemet! - 3. Ó, kedves vendég, nálam szállj, Bűnömtől ne iszonyodjál; Emeld magadhoz hívedet, Jer, térj be, örök szeretet! - 4. Tedd hajlékoddá szívemet, Erősítsd gyenge hitemet, Hogy el ne felejthesselek, Sőt örökké dicsérjelek!

Urunk! Magasztalásodat hallotta fülünk - add, hogy süket legyen veszekedés, békétlenség hangjára. Nagy szeretetedet látta szemünk - add, hogy meglássa az örök életet. Dicséretedet énekelte nyelvünk - add, hogy az igazat vallja ezután. Templomodban járt a lábunk - add, hogy a világosság útját járja ezután. Testedből részesült a testünk - add, hogy új életet éljen ezután. Hála néked kimondhatatlan jóságodért. Ámen.

Testvéreim! Elmenvén hirdessétek Urunk halálát és feltámadását. Tanúskodjatok szeretetéről. Akik megtapasztaltátok a bűnbocsánat örömét, építsétek a testvéri közösséget az emberek között megbocsátással és áldozatos szeretettel!

Vegyétek most az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az Úr az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az Úr az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Liturgia: Hadd zengjen hálaénekem, Ó, Istenem, tenéked, Amelyben megköszönhetem Legfőbb jótéteményed, Mert szerettél, s amit tettél, Kegyelmed bizonysága. Hadd zengjen hát víg éneket Lelkemnek buzgósága!