TATABÁNYAI   MAGVETŐ

„Íme, kiment a magvető vetni” (Márk evangéliuma 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Márk evangéliuma 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközségben Húsvét utáni 4. vasárnap (Cantate) istentiszteletén, 2010. május 2.-án, Schermann Gábor lelkész szolgálatával.*

Kezdő ének: 233 (Boszák Kelemen 1535, cseh, Rimay János 1569-1631 - Boszák K. 1535)

1. Mi Urunk, édes Atyánk, Add nekünk Szentlelkedet, Szent Fiadért áraszd ránk Gazdagon kegyelmedet, Hogy tisztán megismerjük Te igaz törvényedet, És hamis tudománytól Megőrizzük igédet! - 2. Krisztus, ki híveidnek Küldtél mennyből Szentlelket, Kiket Atyád tebenned Választott és eljegyzett, Öntsd ki Lelked reánk is, Buzgón könyörgünk néked, Hogy általa igédben Ismerhessünk meg téged! - 3. Vigasztaló Szentlélek, Légy mi kedves vendégünk, Ki sok kinccsel gazdag vagy, Lakozzál együtt vélünk! Szólásra készíts nyelvet, Adj tanulásra kedvet; Fülünk nyisd meg hallásra, Szívünket megtartásra.

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. - Ámen.

Énekeljetek az Úrnak új éneket, mert csodákat tett és jobbja szabadulást szerzett! Nyilvánvalóvá lett minden nép előtt, hogy az Úr hatalmas Megváltó. Feltárta igazságát a nemzetek előtt, hűséggel és szeretettel emlékezett meg népéről. A világ népei mindenütt látták, hogy miként szabadítja meg őket. Ujjongjatok az Úr előtt szerte a földön, örvendjetek és vigadjatok zsoltárt zengve.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak, a Szentléleknek, miképpen volt kezdetben, úgy legyen most és mindörökkön-örökké.

Énekeljetek az Úrnak új éneket, mert csodákat tett és jobbja szabadulást szerzett!

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindannyiunkkal!

Testvéreim! Isten színe előtt most gondoljunk méltatlan voltunkra és nézzük meg lelkünket, életünket az ő törvényének, parancsolatainak a tükrében:

Ezt mondja az Úr:

Én vagyok az Úr, a te Istened! Ne legyen más istened! Ne vedd hiába Istened nevét! Szenteld meg az ünnepnapot! Tiszteld atyádat és anyádat! Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Ne tégy felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot! Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod házastársát vagy bármiféle tulajdonát! - Jézus Krisztus apostola ezt tanítja: Ha azt mondjuk, hogy nincs bűnünk, megcsaljuk önmagunkat és igazság nincs bennünk. Ha pedig megvalljuk a bűnünket, hű és igaz az Isten, megbocsátja és megtisztít minket gonoszságunktól.

Ez alapján kérem, Testvéreim, hogy feleljetek szívetek szerint a gyónási kérdésekre:

Az élő Isten színe előtt kérdem mindenkitől személy szerint:

Testvérem az Úrban!

Vallod-e magadat bűnösnek és ezért kárhozatra méltónak? Vallod-e? - Vallom.

Bánod-e igazán bűneidet? Bánod-e? - Bánom.

Megbocsátottál-e azoknak, akik vétkeztek ellened? Megbocsátottál-e? - Megbocsátottam.

Igyekszel-e Isten akarata szerint élni? Igyekszel-e? - Igyekszem.

Hiszed-e, hogy Isten Krisztusért megbocsát a megtérő bűnösnek? Hiszed-e? - Hiszem.

Legyen hitünk szerint. Forduljunk Istenhez hittel, kérjük az ő irgalmát:

Uram, aki megtartod a szövetséget és a hűséget azok iránt, akik szeretnek és megtartják parancsolataidat. Mi vétkeztünk és eltértünk a parancsolataidtól. Neked, Uram, igazad van, nekünk pedig szégyenkeznünk kell még ma is, mert a mi vétkeink és elődeink bűne miatt gyalázzák nevedet. Hallgass meg mégis, Istenünk! Hallgasd meg imádságunkat és ragyogjon rá orcád elpusztult szentélyedre az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Testvéreim! Megkönyörült rajtunk, méltatlan embereken az Isten Jézus Krisztus által, akit halálra adott a bűneinkért és akit feltámasztott üdvösségünkért. Az ő szeretetében bízva hirdetem nektek bűneitek bocsánatát, hogy oldozva legyenek a földön és a mennyben, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében! Bízzatok és örüljetek Krisztusban reménykedő Testvéreim. Isten a ő véréért eltörölte bűnünket. Legyen velünk az ő Lelke, hogy új életben járjunk általa. Ámen.

Jöjjetek, imádkozzunk:

Menny és föld Teremtője! Dicsér téged minden alkotásod. Ne hagyj bennünket sem némám állni a teremtményeid között, amelyek téged magasztalnak, hanem tedd az életünket csodálatos, hatalmas jóságod dicséretévé. Tiéd a dicsőség most és mindörökké. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Testvérek, kedves Gyülekezet! Istenünk igéjét olvasom most, figyeljünk rá nyitott szívvel. A mai vasárnapnak, Húsvét utáni 4. vasárnapnak a levélbeli igéje Jakab leveléből szól az 1. fejezet 16. versétől kezdve a 21. versig:

Így ír az apostol a gyülekezetnek:

Ne tévelyegjetek, szeretett testvéreim: minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnan felülről, a világosság atyjától száll alá, akiben nincs változás, sem fénynek és árnyéknak váltakozása. Az ő akarata szült minket az igazság igéje által, hogy mintegy első zsengéje legyünk teremtményeinek.

Tanuljátok meg tehát, szeretett testvéreim: legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra, mert az ember haragja nem szolgálja Isten igazságát. Ezért tehát vessetek el magatoktól minden tisztátalanságot és a gonoszság utolsó maradványát is, és szelíden fogadjátok a belétek oltott igét, amely meg tudja tartani a lelketeket.

És így szól hozzánk Krisztus Urunk János evangéliumában a 16. fejezet 5. versétől:

„Most elmegyek ahhoz, aki elküldött engem, és közületek senki sem kérdezi tőlem: Hová mégy? Mivel ezeket mondom nektek, szomorúság tölti el szíveteket. Én azonban az igazságot mondom nektek: jobb nektek, ha én elmegyek; mert ha nem megyek el, a Pártfogó nem jön el hozzátok, ha pedig elmegyek, elküldöm őt hozzátok. És amikor eljön, leleplezi a világ előtt, hogy mi a bűn, mi az igazság és mi az ítélet: a bűn az, hogy nem hisznek énbennem; az igazság az, hogy én az Atyához megyek, és többé nem láttok engem; az ítélet pedig az, hogy e világ fejedelme megítéltetett.”

„Még sok mindent kellene mondanom nektek, de most nem tudjátok elviselni: amikor azonban eljön ő, az igazság Lelke, elvezet titeket a teljes igazságra; mert nem önagától szól, hanem azokat mondja, amiket hall, és az eljövendő dolgokat is kijelenti nektek. Ő engem fog dicsőíteni, mert az enyémből merít, és azt jelenti ki nektek. Mindaz, ami az Atyáé, az enyém; ezért mondtam, hogy az enyémből merít, és azt jelenti ki nektek.”

Boldogok, akik hallgatják, a szívükbe zárják és megtartják az Isten beszédét. Ámen.

Ének: 318 (Luther Márton 1483-1546 - Nürnberg 1523)

1. Jer, örvendjünk, keresztyének, Jer, énekeljünk vígan! Gyülekezzünk ifjak, vének, Az Úr szent hajlékiban, Ki atyai szeretetből Megváltott veszedelmünkből - Dicsérjük háladással! - 2. Az ördögnek foglya voltam, Halálban elveszetten, Így kínozott minduntalan A bűn, amelyben születtem; És mind mélyebbre süllyedtem, Jó nem volt az életemben, A bűn vont hatalmába. - 3. A jócselekedet, erény Nem segített énrajtam, Nem enyhített lelkem sebén, A jót bárhogy akartam. A kétségek terhe alatt Nékem csak a halál maradt És a pokol borzalma. - 4. De végre nagy gyötrelmemet Az örök Úr megszánt, Irgalmára emlékezett: Szívét felém kitárta. Jó Atyaként fordult hozzám, Egyszülöttét feláldozván, Ki néki legdrágább volt. - 5. És ő engedelmeskedett: Eljött a földre értem, Szép, tiszta szűztől született - Ember lett és testvérem. Nagy hatalmát elrejtette, Én földi formám fölvette, Hogy a Gonoszt legyőzze. - 6. Úgy tégy és csak úgy taníts hát, Mint Jézus, hozzá térve. Hirdesd az Isten országát Az ő dicsőségére, És jól vigyázz, hogy emberek Meg ne rontsák nagy kincsedet - Ezt bízza rád Megváltód.

Szószéki szolgálat:

Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Urunktól, Jézus Krisztustól. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Testvérek! A mai vasárnapon az Ószövetség lapjairól a 96. zsoltár szavai szólnak hozzánk.

Így van megírva Isten igéje:

Énekeljetek új éneket az ÚRnak, énekelj az ÚRnak, te egész föld! Énekeljetek az Úrnak, áldjátok nevét, hirdessétek szabadítását minden nap! Beszéljétek el dicsőségét a nemzeteknek, csodáit minden népnek! Mert nagy az ÚR, méltó, hogy dicsérjék, félelmesebb minden istennél. Hiszen a népek istenei csak bálványok, az ÚR pedig az ég alkotója. Fenség és méltóság jár előtte, erő és ékesség van szentélyében.

Népek törzsei! Magasztaljátok az ÚRat, magasztaljátok az ÚR dicsőségét és hatalmát! Magasztaljátok az ÚR dicső nevét, ajándékot hozva jöjjetek udvaraiba! Boruljatok le az ÚR előtt szent öltözetben, reszkess tőle, te egész föld! Mondjátok el a népeknek, hogy uralkodik az ÚR! Bizony, szilárdan áll a világ, nem inog. Igazságosan ítéli a népeket. Örüljön az ég, örvendezzen a föld, zúgjon a tenger a benne levőkkel! Ujjongjon a mező és minden, ami rajta van! Ujjongnak majd az erdő fái mind az ÚR előtt, amikor eljön, mert eljön, hogy ítélkezzék a földön. Igazságosan ítéli a világot, pártatlanul a népeket.

Urunk, szentelj meg minket igéddel. Igéd igazság. Ámen.

Igehirdetés:

Kedves Testvérek! Éjjelente, ha nincs teljes sötétség, akkor csillagok vannak. Éjjelente a csillagok világítanak a sötétben. Miért csak éjjel? Azért csak éjjel, mert bár csodálatos dolgok a csillagok, de a fényük érvényesüléséhez sötétségre van szükség. Ha felkel a nap, akkor a csillagok eltűnnek. No persze, ez képletesen szólva van így. Ott maradnak a csillagok, csak senki sem veszi észre őket. Mindenki csak a nyilvánvaló fényességet látja, a napot.

Hegedüs Géza „Az írnok és a fáraó” című könyve - amelyet szeretettel ajánlok mindenkinek elolvasásra, mert egy nagyon szép történet - Ehnaton fáraóról szól.

Nem régiben elmentünk Budapestre, megnéztük a híres-neves Tutanhamon kiállítást. Megtudtuk ebből a kiállításból, hogy nemcsak azért szenzációs a Tutanhamon fáraó leletgyűjteménye, kincsgyűjteménye, merthogy megmaradtak bizonyos dolgok, megmenekültek a sírrablóktól és az időtől. Azért is érdekes lelet az övé, mert amíg meg nem találták, addig senki sem emlékezett arra, hogy létezett ez a fáraó. Nem tudott a történetírás, az emberi történelem az ő létezéséról. Ki volt törölve az emberi történelemnek a könyvéből Tutanhamon neve. Miért? Azért, mert ővele lezárult az egyik uralkodódinasztiája Egyiptomnak, és utána egy új dinasztia kezdődött. És ez az új dinasztia mindent megtett azért, hogy az elődei emlékét is kitörölje a föld színéről. Ennek ellenére menekültek meg azok a leletek, amelyeket a 20. században megtaláltak.

Miért törekedtek az utódai arra, hogy ennek a fáraónak és családjának az emlékét is kitöröljék? Azért, mert az ő apja volt ez a bizonyos Ehnaton fáraó, akiről az említett könyv szól. Megrendítően írja le az a könyv, ez a regény azt, ahogyan Ehnaton fáraó szakít a régi istenekkel, a régi világgal és valami egészen újat kezd. Eltörli ezeknek a régi isteneknek az emlékét is az országban, és egy egészen új világot és hitet épít föl. Egyetlen istent emel trónra, még pedig a Napot. Az indítékait, hogy ezt miért teszi, mi játszódott le a lelkében, amiért ilyent tett, nehéz lenne tudományos alapon megállapítani, minthogy régen történtek ezek a dolgok és keveset tudunk róluk. Mégis jogos a feltételezés, mert ő Józsefnek és családjának, Izráelnek a fáraója volt; mármint a fáraó, akinek az idejében József élt és akinek az idejében József családja: Jákób a gyerekeivel Egyiptom földjére költözött. Azért jogos a vélemény, a sejtés erről, nemcsak az időpontok egyezése folytán, hanem azért is, mert ez ad némi homályos magyarázatot arra, hogy miért fordult el ez a fáraó a sokféle egyiptomi istentől és miért fordult oda az egyetlen életet teremtő és adó Naphoz. Lelkében ugyanis elhomályosultak a csillagok és maradt a Nap.

Így ír a Zsoltáros: Énekeljetek az Úrnak, áldjátok nevét, hirdessétek szabadítását minden nap! Beszéljétek el dicsőségét a nemzeteknek, csodáit minden népnek! Mert nagy az ÚR, méltó, hogy dicsérjék, félelmesebb minden istennél. Hiszen a népek istenei csak bálványok, az ÚR pedig az ég alkotója. Fenség és méltóság jár előtte, erő és ékesség van szentélyében.

A népek istenei - tudjuk - nem csupán szobrok a régi időkből. Nem csupán állat-ember keverékű mitológiai alakok az emberek álmaiban és mesékben. Ők, a népek istenei, akik csak bálványok - mondja a Zsoltáros - , ők a mi csillagaink: erők, mértékek, eszmék és emberek. Ha sötét van bennünk, körülöttünk, ha leszáll az éjszaka ránk, emberekre - akkor felerősödik az igény, a vágy bennünk: csillag kerestetik. Isten azonban csak egy, mindent elhomályosító csillagot adott - idegen szóval: sztárt. A csillagok régi ismerői meglátták ezt az egy csillagot, minden kétség és teketória nélkül meg tudták különböztetni az összes többitől, elhomályosította a tudásukban a többit, és nem volt kétséges számukra, hogy vajon melyik csillagot kövessék a jászolig.

A jó Pásztor hangja sem kétséges. Azt mondja, hogy az övéi ismerik a hangját, követik azt. Nem követik a más hangokat, a más fényeket - csak és teljes biztonsággal Őt. Minden más elhomályosul! Minden más csak csillag, minden más csak a sötétben világít.

Amikor élünk, küzdünk, tervezünk, amikor vitatkozunk, kutatunk, szeretünk döntésekre jutni, tervezzük az életünket, a tennivalóinkat, a jövőnket - akkor Ő szól és közöttünk van. Nem nekünk kell hazatalálni, megoldást találni. Nem nekünk kell kijelölni az utat a sötétben. Nem kell a csillagjainkra hagyatkozni, - merthogy felkelt a nap. Tőle tudjuk az utat. Még ha sok kérdésre sokáig tapogatózunk is, és még ha nem is látunk be minden hegyvonulat és kanyar mögé, és ha sokáig keresgélünk is dolgokat, - azért Ő választ ad.

Azért ne forduljunk válaszért a saját csillagjainkhoz, csak Őt kérdezzük!

Imádkozzunk:

Dicsér téged minden alkotásod. Nyiss meg bennünket színed előtt, Istenünk, hogy dicséreted átjárja a szívünket, az életünket és mélyebbre, sokkal mélyebbre jusson az agyunknál. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Mondjuk el együtt a keresztyénség hitvallását, az Apostoli Hitvallással:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örök életet. Ámen.

Az Isten békessége, amely minden emberi értelmet meghalad, meg fogja őrizni a szívünket, gondolatainkat Jézus Krisztusban. Ámen.

Úrvacsora.

Ének: 44 (8. zsoltár. Marot Kelemen 1496?-1544, francia. Szenczi Molnár Albert 1574-1633 - Bourgeois L. 1510-1569) - Liturgia: 13

1. Ó, felséges Úr, mi kegyes Istenünk, Mily csodálatos a te neved nekünk! Nagy dicsőséged felhat az égre, Teljes vele a föld kereksége. - 2. Dicsérnek téged még a csecsemők is, Ajkukon hordják nagy nevedet ők is, Kikkel legyőzöd az ellenséget, S a bosszúállót megszégyeníted. - 3. Amikor látom a te műveidet, A napot, a holdat, a csillagos eget, Csodálva kérdem: mi itt az ember, Hogy rágondolsz, s megáldod ezerszer. - 4. Kisebbé tettél bár az angyaloknál, De bennünket is te felmagasztaltál; Mi ég alatt és a föld felett él, Minden teremtést alánk rendeltél. - 5. Felséges Isten, mi kegyelmes Urunk, Szent színed előtt, íme leborulunk, Mely igen nagy a te dicsőséged, Örök hálával áldunk mi téged.

Emeljük fel szívünket az Úrhoz, imádkozzunk:

Méltó és igaz, illő és üdvösséges, hogy mindenkor és mindenhol hálát adjunk neked, mindenható Istenünk és Atyánk a Jézus Krisztus által, akit a halálon aratott győzelméért új énekkel dicsőítünk. Ezért az angyalokkal, az üdvözültek mennyei seregével, és a földön küzdő egész anyaszentegyházaddal együtt boldogan áldunk és magasztalunk téged, és ujjongó énekkel hirdetjük szent neved dicsőségét.

Liturgia: Az Urat áldom én. Áldjuk dicséretekkel! Szent, szent, szent! - zengje szánk Angyali seregekkel! Kit ég és föld imád És dicsér szüntelen: Áldalak örökké Én is jó Istenem!

Szent vagy, Urunk, és nagy a te irgalmad, mert elítéled a bűnt, de megmented a bűnösöket szeretett Fiad élete árán. Ezért a nagy irgalmadért kérünk, hogy küldd el Lelkedet, és szentelj meg minket, hogy Krisztus testét és vérét vegyük üdvösségünkre ebben a kenyérben és borban és általa testvéri közösséggé legyünk.

A mi Urunk, Jézus Krisztus, azon az éjszakán, amelyen elárulták, kezébe vette a kenyeret, hálát adott, megtörte, tanítványainak adta és ezt mondta: „Vegyétek és egyétek! Ez az én testem, amely értetek adatik. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”. Hasonlóképpen, miután vacsorált, kezébe vette a kelyhet, hálát adott, nekik adta és ezt mondta: „Igyatok ebből mindnyájan! Ez az új szövetség az én vérem által, amely értetek és sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. Ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre”.

Ezért valamennyiszer eszünk e kenyérből és iszunk e kehelyből, az Úr halálát hirdetjük, amíg eljön. Mert méltó a megöletett Bárány, Jézus, hogy övé legyen az áldás, a tisztesség, a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké.

Imádkozzunk:

Szerető Istenünk! Emlékezzél meg Fiad értünk viselt szenvedéséről és haláláról. Áraszd ki Lelkedet mindnyájunkra, hogy Megváltónk keresztjének a titkát ünnepelve feltámadása erejében részesüljünk. Emlékezz meg Egyházadról, amelyet Krisztus vérén váltottál meg. Őrizd meg hitét, tartsd meg békességedben és add meg egységét a Krisztusban. Őrizz meg miket, mindnyájunkat szentjeid közösségében. Emlékezz meg szeretteinkről, gyülekezetünkről, városunkról, embervilágunkról. Légy oltalmazónk, útmutatónk, pártfogónk. Szólj hozzánk igédben. Áldd meg szándékainkat, tetteinket, szavainkat, hogy a te eszközeid legyünk mindabban, amit teszünk. Áldd meg útjainkat, áldd meg kapcsolatainkat és családjainkat is. Te őrizd meg az édesanyákat. Hivatásuk gyakorlásában te adj igaz szeretetet nekik és mindannyiunknak egymás iránt. Te tedd áldottá mindazt a szolgálatot, ami tesznek gyermekeikért. Te áldd meg emléküket, hogy javunkra váljon és életünket feléd igazgassa. Urunk, téged imádunk és dicsérünk Jézus Krisztus által, akinek nevében így fordulunk hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Liturgia: Krisztus, Istennek Báránya, Értünk jöttél e világba. Szánj meg, szánj meg! Ó, irgalmazz nékünk! Áldj meg, áldj meg, Add békédet, kérünk!

Az Úr békessége mindenkor velünk legyen! Íme, minden kész. Jöjjetek, Testvéreim, Isten szeretetének oltárához!

Énekek:

1. ének: 368 (Rist János 1607-1667, német)

1. Jézus, szent világosságom, Aki szerettél engem, S lettél a bűnből váltságom, Fogadd el dicséretem! Bár a te nagy kegyelmed Arra bírna, hogy téged Teljes szívvel szeretnélek Én, drágán megváltott lélek! - 2. Valami van ellenedre, Irtsd ki mindazt belőlem, Hogy tehessem tetszésedre, Amit kívánsz éntőlem; Add, hogy ami ártana, Tőled elszakítana, Bármily kedves is, kerüljem, Örömöm a jóban leljem! - 3. A te szent igéd vezessen Életemnek útjain, Tanítson élni helyesen, Bárhogy folynak napjaim; Oktasson bölcsességre, Keresztyén kegyességre, Elmémben az világítson, Hogy a bűn el ne csábítson! - 4. Még legkisebb jót sem tettem, Már te akkor szerettél; Életedet adtad értem, Magadhoz úgy öleltél. Ó, én édes Jézusom, Én megváltó Krisztusom, Add, hogy én is szeresselek, S mindvégig a tied legyek!

2. ének: 369 (Berlin 1653, német - Crüger J. 1598-1662)

1. Jézus én bizodalmam, Örök életre vezérem, Őbenne van nyugalmam, Mert vele azt mind elérem. Ami itt vigasztalhat, S holtomban boldogíthat. - 2. Jézus, Üdvözítőm, él, Vele együtt én is élek. Szebb hazám van Istennél. Mért csüggednél, bágyadt lélek? Híveit ő nem hagyja. Sőt, mind magához vonja. - 3. Hozzákötött engemet Szent reményem minden szála; Hozzáfűzte lelkemet Sírig a hit és a hála. Nem szakít el tőle már Sem élet, sem a halál! - 4. Föld porából vett porom Végórámmal porba tér meg; De föltámaszt egykoron Üdvözítőm, s nála élek, Hol látássá lesz a hit, Mely örökké üdvözít. - 5. Ami itt fáj és epeszt, Ott meggyógyul és megenyhül; Megkönnyebbül a kereszt; Nem hull könnyzápor szememből. Itt a sírba hervadok, Ott többé meg nem halok. - 6. Hívek, ama szép hazát Már e földön keressétek, Az üdv Hajnalcsillagát* Már e testben kövessétek! Ahol a ti kincsetek, Ott legyen a szívetek!

* Jelenések 22,16

Oltári előtti befejező szolgálat.

Adjunk hálát Istennek, imádkozzunk:

Urunk, magasztalásodat hallotta fülünk, - add, hogy süket legyen veszekedés, békétlenség hangjára. Nagy szeretetedet látta szemünk, - add, hogy meglássa az örök életet. Dicséretedet énekelte nyelvünk, - add, hogy az igazat vallja ezután. Templomodban járt a lábunk, - add, hogy a világosság útját járja ezután. Testedből részesült a testünk, - add, hogy új életet éljen ezután. Hála néked kimondhatatlan jóságodért. Ámen.

Testvéreim! Elmenve hirdessétek az Úr halálát és feltámadását. Tanúskodjatok az ő szeretetéről. Akik átéltétek a vele való közösség örömét, építsétek a testvéri közösséget az emberek között megbocsátással, áldozatos szeretettel!

Vegyétek most az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az Úr és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az Úr az ő arcát és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az Úr az ő arcát és adjon neked békességet. Ámen.

Liturgia: Az Úristen nagy nevének A mennyen-földön zengjen ének! Nagy az Úr neve, felséges. Te is ember, Isten képe, Te keresztfán megváltott népe, Áldd őt, ki nagy és szentséges! Bár por vagy is, szeret, Megvédi ügyedet. Áldd őt szívből! Gyermeke vagy, Ő el nem hagy, Jóvolta hozzád igen nagy.

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

Az énekek és a liturgia kottáit a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu honlapon), valamint az Evangélikus Énekeskönyvben lehet megkeresni, megtalálni.

A MAGVETŐ és a korábbi MAGVETŐ-k a Gyülekezet tatabanya.lutheran.hu honlapján találhatók meg, ahol még további hasznos információk is vannak

Az 1. oldali vízjelen a Tatabányai Evangélikus Gyülekezet temploma látható.

Az igehirdetés szövegkiemelései az Íródeáktól származnak.

6