TATABÁNYAI   MAGVETŐ

„Íme, kiment a magvető vetni” (Márk evangéliuma 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Márk evangéliuma 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközségben Advent 2. vasárnapjának istentiszteletén, 2010. december 5.-én, Schermann Gábor lelkész szolgálatával.*

Kezdő ének: 131 (Ambrosius 334-397 himnusza [Veni redemptor gentium]. Luther Márton 1483-1546 - Gregorián himnuszból Luther M. 1483-1546)

1. Jöjj, népek Megváltója! Így kér a föld lakója, Jöjj, lelkünk drága fénye, Szívünk édes reménye!

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. - Ámen.

Íme, eljön az Úr a népek üdvözítésére, és hallatja dicsőséges hangját szívetek örömére. Urunk, néped pásztora, hallgass meg, jöjj el, és üdvözítsd népedet! Jelenj meg ragyogva, segíts, megváltó Istenünk! Ments meg minket nevedért, és bocsásd meg vétkeinket! Ragyogtasd ránk orcádat, hogy megszabaduljunk!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és Szentléleknek, miképpen volt kezdetben, úgy most és mindörökkön örökké.

Íme, eljön az Úr a népek üdvözítésére, és hallatja dicsőséges hangját szívetek örömére.

131:

2. Te érkezel Atyádtól Mennybéli palotádból, Hogy itt megvívj miértünk, És légy mi pajzsunk, vértünk.

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindannyiunkkal!

Testvéreim! Az Isten színe előtt most nézzünk méltatlan voltunkra, és vizsgáljuk meg az életünket, a szívünket az Isten törvényének a tükrében:

Ezt mondja az Úr:

Én vagyok az Úr, a te Istened! Ne legyen más istened! Ne vedd hiába Istened nevét! Szenteld meg az ünnepnapot! Tiszteld atyádat és anyádat! Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Ne tégy felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot! Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod házastársát vagy bármiféle tulajdonát! - Jézus Krisztus apostola így tanítja: Ha azt mondjuk, hogy nincs bennünk bűn, akkor becsapjuk önmagunkat és igazság nincsen bennünk. Ha pedig megvalljuk bűnünket, hű és igaz az Isten, megbocsátja azt és megtisztít minket gonoszságunktól.

Ez alapján kérem, Testvéreim, hogy feleljetek, szívetekből, a gyónási kérdésekre:

Az élő Isten színe előtt kérdem mindenkitől, személy szerint:

Testvérem az Úrban!

Vallod-e magadat bűnösnek és ezért kárhozatra méltónak? Vallod-e? - Vallom.

Bánod-e igazán bűneidet? Bánod-e? - Bánom.

Megbocsátottál-e azoknak, akik vétkeztek ellened? Megbocsátottál-e? - Megbocsátottam.

Igyekezel-e Isten akarata szerint élni? Igyekezel-e? - Igyekezem.

Hiszed-e, hogy Isten Krisztusért megbocsát a megtérő bűnösnek? Hiszed-e? - Hiszem.

Legyen hitünk szerint. Forduljunk most Istenhez, tegyük le elé a terhünket, és kérjük az ő irgalmát:

Istenem! Fordulj felém, könyörülj rajtam. Szorult helyzetemből szabadíts ki. Tartsd meg életemet, ments meg, ne szégyenüljek meg amiatt, hogy Hozzád menekülök. Feddhetetlen becsület őrizzen engem, Benned reménykedem, Uram. Szabadítsd ki, ó, Isten, népedet minden nyomorúságából az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

131:

3. Ím készen vár a jászol, A szív többé nem gyászol, Az éjszaka világos, Az ösvény barátságos.

Testvéreim! Az Isten szeretetében megkönyörült rajtunk Jézus Krisztus által, akiben eljött a Megváltó, és aki eltávolítja népe közül a gonoszságot úgy, hogy eltörli bűnünket. Az ő szeretetében bízva hirdetem nektek bűneitek bocsánatát, hogy oldozva legyenek azok a földön és a mennyben, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében! Bízzatok, örüljetek Krisztusban reménykedő Testvéreim. Isten a ő véréért eltörölte bűnünket. Az ő Lelke legyen velünk, hogy új életben járjunk Általa. Ámen.

131:

4. Ó, szállj közénk, Királyunk! Íme, eléd kiállunk: A sötétség elmúljon, A hit fénye ragyogjon!

Jöjjetek, Testvéreim, imádkozzunk:

Urunk, Jézus! Megszenvedjük mi ezt a világot. Vágyódunk az igazság és a békesség után. Várjuk sóvárogva, hogy eljöjj, és ezt a világot újjá teremtsd. Most könyörgünk Hozzád, hogy a kétség meg az aggodalom kiáltását a szívünk hálaéneke és a Neked való öröm legyőzhesse. Tebenned reménykedünk most és mindenkor. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Testvérek! Isten szavát olvasom most, figyeljetek rá nyitott szívvel. Advent 2. vasárnapjának a levélbeli igéje Pál apostol Rómába írt leveléből, a 15. fejezetből szól hozzánk. A 4. verstől kezdve olvasom:

Amit korábban megírtak a mi tanításunkra írták meg, hogy az Írásokból türelmet és vigasztalást merítve reménykedjünk. A türelem és a vigasztalás Istene pedig adja meg nektek, hogy kölcsönös egyetértés legyen közöttetek Jézus Krisztus akarata szerint, hogy egy szívvel, egy szájjal dicsőítsétek a mi Urunk Jézus Krisztus Istenét és Atyját.

Fogadjátok be tehát egymást, ahogyan Krisztus is befogadott minket az Isten dicsőségére. Mert mondom: Krisztus a zsidóság szolgájává lett az Isten igazságáért, hogy megerősítse az atyáknak adott ígéreteket. A népek pedig irgalmáért dicsőítsék az Istent, ahogyan meg van írva: „Ezért magasztallak téged a népek között, és nevednek dicséretet éneklek”. Ezt is mondja: „Örüljetek népek az ő népével együtt”. És ezt is: „Dicsérjétek, ti népek mind, az Urat, és dicsőítse őt mindene nép”. Ézsaiás pedig így szól: „Hajtás sarjad Isai gyökeréből, és népek uralkodójává emelkedik: benne reménykednek a népek.” A reménység Istene pedig töltsön be titeket a hitben teljes örömmel és békességgel, hogy bővelkedjetek a reménységben a Szentlélek ereje által.

Az evangélium mai, vasárnapi igéjében pedig Krisztus Urunk így szól. Lukács evangéliuma 21. fejezetében a 25. verstől kezdve olvasom:

„Akkor jelek lesznek a napban, a holdban és a csillagokban, a földön pedig a tenger zúgása és háborgása miatt kétségbeesnek a népek tanácstalanságukban. Az emberek megdermednek a félelemtől és annak sejtésétől, ami az egész földre vár, mert az egek tartóerői megrendülnek. És akkor meglátják az Emberfiát eljönni a felhőben nagy hatalommal és dicsőséggel. Amikor pedig ezek elkezdődnek, egyenesedjetek fel, és emeljétek fel a fejeteket, mert közeledik a megváltásotok”.

Mondott nekik egy példázatot is: „Nézzétek meg a fügefát és a fákat mind: amikor látjátok, hogy kihajtanak, már magatoktól is tudjátok, hogy közel van a nyár. Így ti is, amikor látjátok, hogy mindezek bekövetkeznek, tudjátok meg: közel van az Isten országa. Bizony, mondom néktek: nem múlik el ez a nemzedék addig, míg mindez meg nem lesz. Az ég és a föld elmúlik, de az én beszédeim nem múlnak el.”

„Vigyázzatok magatokra, nehogy szívetek elnehezedjék mámortól, részegségtől vagy a megélhetés gondjaitól; és hirtelen lepjen meg titeket az a nap, mint valami csapda; mert úgy fog rátörni mindazokra, akik a föld színén laknak. Legyetek tehát éberek és szüntelen könyörögjetek, hogy kimenekülhessetek mindazokból, amik történni fognak, és hogy megállhassatok az Emberfia előtt.”

Boldogok, aki hallgatják, a szívükbe zárják és megtartják az Isten beszédét. Ámen.

Ének: 391 (Kovács Sándor 1869-1942)

1. Jézus, éltem hű vezére, A bűn ellen oltalom, Szent neved magasztalom. Légy te lelkem menedéke, Ha bú sebzi lelkemet, Ha vétkeztem ellened! - 2. Érdemed lett boldogságom, És halálod életem, Áldlak érte szüntelen. Hová mennék e világon, Mint tehozzád, Jézusom, Nélküled elkárhozom. - 3. Szent igédnek fáklyafénye Hint utamra sugarat, Mely örök kincsem marad. Harcolok, benned remélve, Míg kegyelmed erőt ad, Míg elérem célomat.

Szószéki szolgálat:

Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Urunktól, Jézus Krisztustól. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Testvérek! Móra Ferenc elbeszéléséből ismerem Hervoja várának a legendáját. Hervoja várának az ura: Hervoja vajda nagy hatalmú úr volt a Délvidéken, Dél-Magyarországon a Dráva folyó mentén. Féltek tőle. Nemcsak az alattvalói, hanem a szomszédos urak és a külországbeli hatalmasságok is. Vára messze földön híres volt. Erejéről, méreteiről és abból a gyönyörű növényzetből és virágos kertből, amely élt ott benne és körülötte.

Amikor Móra Ferenc leírta ezt a legendát - ma nem tudom, nézni Hervoja várát -, de akkor néhány kődarab jelezte az egykori vár helyét, és sűrű bozót, tövis és csalán. A pusztulás Hervoja vajda életében történt - írja Móra Ferenc. - Ő ugyanis vadászatközben összetűzésbe keveredett Zsigmond király vadászaival, akik szintén arrafelé űzték a nagyvadat. És, mint ahogyan lenni szokott, nem figyeltek a pontos határokra, ki se volt írva, hol kezdődik a Hervoja vajda erdője, és hol ér véget a Zsigmond királyé, úgy, hogy valamelyikük átment a másik területére óvatlanul vagy véletlenül, és ahogy így találkoztak, összetűzésbe keveredtek, mint afféle jó gazdák. Egymásnak estek a vadászok, és Hervoja vajda emberei sebekkel megrakottan, véresen tértek haza panaszt tenni az urukhoz. Őket a Zsigmond király emberei verték meg az erdőben. Nosza, kerekedett belőle politikai probléma odáig menően, hogy Zsigmond király a hadaival volt kénytelen leverni Hervoja vajdát. Ő sem maradt azonban rest, igazságot akart magának. Igazsága védelmében meghívta az ott Délen, az ő határaitól délre akkor még csak ott portyázó török csapatokat. Azok aztán segítettek neki. Megverték Zsigmond hadait, és feldúlták az egész környéket is. Aztán rabszolgákkal és zsákmánnyal megrakottan szépen kivonultak az országból egyelőre. Mert megtetszett nekik az ország, attól kezdve egyre sűrűbben be-bejártak. Hervoja vajda pedig látva, hogy hova vezetett az ő igazságkeresése, megtébolyodott a látványtól és attól a tudattól, hogy milyen veszedelmet hozott ő az országra. - Így pusztult el Hervoja vára.

A történet most azért legyen tanulság a számunkra, hogy lássuk meg: amíg mi igazságot keresünk és ahogyan mi igazságot szerzünk, - az nem mindig olyan jó. Hervoja vajda ezt utólag tudta meg, és a török, betörve Magyarországra, bizony nagy pusztítást végzett eleink között.

Advent 2. vasárnapjának a próféciája, mely Malakiás prófétától maradt fönn nekünk, az ő könyve 3. fejezetének az elején, most nem a magunk igazságkereséséről szól elsősorban, hanem az Isten igazságának az érkezéséről, és ennek a kockázatára figyel. Malakiás próféta könyvéből a 2. fejezet végétől kezdve olvasom a 3. fejezet 7. verséig:

Így szól az ÚR a néphez:

Ezt kérdezitek: Hol van az igazságos Isten?

Én majd elküldöm követemet, aki egyengeti előttem az utat. Hamar eljön templomába az Úr, aki után vágyódtok, a szövetség követe, akit kívántok. Jön már! - mondja a Seregek URa. De ki bírja majd ki eljövetele napját, és ki állhat meg, amikor megjelenik? Mert olyan lesz az, mint az ötvösök tüze, és mint a ruhatisztítók lúgja. Ahogyan leül az ötvös, és megtisztítja az ezüstöt, úgy tisztítja meg az ÚR Lévi fiait. Fényessé teszi őket, mint az aranyat és az ezüstöt. Akkor majd igaz áldozatokat visznek az ÚRnak. És olyan kedves lesz az ÚRnak Júda és Jeruzsálem áldozata, mint az ősrégi napokban, a hajdani években. Eljövök majd, és ítéletet tartok fölöttetek. Hamarosan vádat emelek a varázslók ellen, a házasságtörők ellen és a hamisan esküvők ellen; azok ellen, akik kizsarolják a napszámost, az özvegyet és az árvát, akik elnyomják a jövevényt, mert nem félnek engem! - mondja a Seregek URa.

Én, az ÚR, nem változtam meg, de ti is Jákób fiai maradtatok! Atyáitok idejétől fogva eltértetek rendelkezéseimtől, nem tartottátok meg azokat. Térjetek meg, és én is hozzátok térek! - mondja a Seregek URa.

Urunk, szentelj meg minket igéddel. Igéd igazság. Ámen.

Igehirdetés:

Várjuk Isten igazságát. Kis gyertyaláng a várakozásunk. Két pici gyertyaláng, ennyi. De ott virít a várakozás az igazság után. Isten pedig azt mondja: újjáteremtő rendrakásra jövök. Ez az Isten ígérete. Ezt készítette elő a betlehemi születés. Ez fog beteljesedni, amikor Isten rendet csinál, újjáteremt. Ez jut érvényre. - Hogyan történik ez?

Odament Jézushoz két testvér. Tégy igazságot köztünk! - mondták -, mert összevesztünk, és igazságra vágyunk. És Jézus mit mond? Hát ugyan ki vagyok én, hogy igazságot tegyek köztetek? És Jézus ellentétben a mesebeli rókával, aki elosztotta a sajtot a medvetestvérek között - Jézus nem osztotta el az örökséget a civakodó testvérek között. Nemcsak azért nem tette, mert Ő nem olyan, aki magának szedi le a sápot a sajtról, hanem azért sem, mert Ő egészen más értelemben tesz igazságot. Őelőtte a testvérek vitája messze alatta marad az igazság mértékétől. Egyiküknek sem volt igaza az Isten mércéje szerint. Ezért Ő egyelőre nem kezdte el az igazságtételt, mert rosszul jártak volna a testvérek. Inkább arra intette őket, hogy keressék az igazi igazságot, az Istenét, amelyik itt marad, és ami alapján végül még akár igazuk is lehet. Nem az örökség dolgában, hanem az örök élet dolgában.

Szóval hogyan történik az Isten rendrakása? Úgy, mint a tűz - nem a gyertyaláng! -, hanem mint a tűz, amivel a fémek megtisztulnak, vagy mint a lúg, ami néha elárasztja a falvakat, néha meg megtisztítja a ruházatunkat. Így működik Isten igazsága! Mit csinál? Mit csinál a tűz meg a lúg? Kiveti, leveszi rólunk azt, ami rajtunk van, és megmarad az, amik vagyunk, akik önmagunkban vagyunk. Leszedi a fémről a salakot, a ruháról a koszt - és megmarad tisztán a fém és tisztán a ruha. Így működik az Isten igazságtétele: leszedi rólunk azt, amit magunkra tettünk, amit magunknak gyűjtöttünk, amit magunkénak vallunk! Leveszi rólunk, ami ránk rakódott, és meghagyja azt, akik mi magunk vagyunk. Nehéz ezt elképzelni, mert nagyon nehéz kitalálni, belegondolni abba, hogy kik vagyunk valójában? Ugyebár nehezen képzeljük el magunkat a testi és lelki ruháink nélkül. Azok nélkül a dolgok nélkül, amik ránk rakódtak, és amiket magunknak begyűjtöttünk. Tehát az Isten tisztító munkája után az marad, ami a lényegünk. Ez így igaz.

Ez alapján szól Jézus félelmetes dolgokról. Ez alapján szól az Egyház hagyományos igehirdetése is Isten ítélete kapcsán, Jézus eljövetele kapcsán, félelmetes dolgokról, azonban félelem és félelem között különbség van. Nem kell neki az embernek csak a kincse, a gabonája és a munkahelye. Többé nem. Az élet, a teremtett kincs, a szív - az nem.

Istennel pont fordítva van. Neki nem kell, ami a miénk. Nem kell a kincsünk, a gabonánk és a munkahelyünk. A hit kell neki, amit Ő teremtett: mi magunk. Talán ez okozza azt, hogy amit Isten tesz vagy ígért, még ha az ítéletes is, nem lehet úgy félni tőle, mint valami gonosztevőtől. Hiszen alapjában véve Ő jót akar. Még akkor is, ha az nekünk néha fáj. De csak az a jó, amit Ő tesz!

Az Isten így félelmetes. Félelmetesség és félelmetesség között különbség van. Szerintem erre gondol Veöres Sándor, amikor a 432. énekünkben így ír: Legyen meg akaratod, Legyen meg akaratod. Ha vesznem kell, jól legyen. Tán kárhozásom áldás lesz máson. - De ha énrám kincset bíztál, Ments meg immár, Istenem!

Még a kárhozat is csak azzal az alappal együtt érvényes: Isten jót tesz. Azt mondja Malakiás próféciája: eljön templomába az Úr. Hol van a temploma? Ugye tudjuk, hogy az Úr temploma a békesség - ezt írja az Újszövetség. Meg azt, hogy az Istent előbb-utóbb minden igazi imádója lélekben és igazságban imádja. Nem valamely helyen, mert ez az Isten temploma, amit tehát az Isten tesz, ahova eljön.

Ezért bizalomkeltő dolog Isten félelmetessége. Ezért meri Jézus azt mondania tanítványainak, hogy: ha érkezik az Isten, akkor emeljétek fel a fejeteket. Jézus Krisztus jön. Megszabadít és megment. Cserébe nem valami kell Neki tőlünk. Értünk jön, csak értünk. Minden más tűz martaléka lesz. Csak mi, akik Neki kellünk, maradunk életben.

Imádkozzunk:

Nyisd meg a szívünket bizalomra, Urunk, hiszen az egyetlen jó Te vagy. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Mondjuk el az Apostoli Hitvallást:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örök életet. Ámen.

Az Isten békessége, amely minden emberi értelmet meghalad, meg fogja őrizni a szívünket, a gondolatainkat Jézus Krisztusban. Ámen.

Úrvacsora.

Ének: 145 (Sántha Károly 1840-1928) - Liturgia: 12

1. Áldott az Isten, mindnyájunknak Atyja, Ki az ő népéét, ím, meglátogatta, És megváltotta, mint ígérte régen, Nagy kegyelmében. - 2. A szent próféták eleitől fogva Az Úr Jézusról szóltak álmélkodva; Bölcsek királyok, szegények őt várták, Látni kívánták. - 3. Kik a halálnak árnyékában járunk, Te vagy, ó, Jézus, tündöklő világunk: Békesség útján, míg a mennybe érünk, Te vagy vezérünk. - 4. Benned jelent meg az Isten kegyelme, Melyet nem ér föl az emberi elme: Mert hitünk titka, hogy e földre jöttél, Testbe öltöztél. - 5. Advent vendég, végy szállást minálunk, Szívünkbe állíts trónt, örök Királyunk. Téged követni és szolgálni téged Te adj hűséget!

Emeljük fel a szívünket az Úrhoz, imádkozzunk:

Méltó és igaz, illő és üdvösséges, hogy mindenkor, mindenhol hálát adjunk neked, mindenható Istenünk és Atyánk a Jézus Krisztus által, aki beteljesítve a próféciákat Üdvözítőül jött a világba. Ezért az angyalokkal, az üdvözültek mennyei seregével, és a földön küzdő egész anyaszentegyházaddal együtt boldogan áldunk és magasztalunk téged, és ujjongó énekkel hirdetjük szent neved dicsőségét.

Liturgia: Itt az Isten köztünk, Ő, kit éjjel-nappal Angyalsereg áld, magasztal. Szent, szent, szent az Isten! Néki énekelnek A mennyei boldog lelkek. Ó, Urunk, Halld szavunk, Ha mi, kicsiny néped, Hódolunk tenéked!

Szent vagy, Urunk, nagy a te irgalmad, mert elítéled a bűnt, de megmented a bűnösöket szeretett Fiad élete árán. Ezért a nagy irgalmadért kérünk, hogy küldd el Lelkedet, és szentelj meg minket, hogy Krisztus testét és vérét vegyük üdvösségünkre ebben a kenyérben és borban, és általa testvéri közösséggé legyünk.

A mi Urunk, Jézus Krisztus, azon az éjszakán, amelyen elárulták, kezébe vette a kenyeret, hálát adott, megtörte, tanítványainak adta és ezt mondta: „Vegyétek és egyétek! Ez az én testem, amely értetek adatik. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”. Hasonlóképpen, miután vacsorált, kezébe vette a kelyhet, hálát adott, nekik adta és ezt mondta: „Igyatok ebből mindnyájan! Ez az új szövetség az én vérem által, amely értetek és sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. Ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre”.

Ezért valamennyiszer eszünk e kenyérből és iszunk e kehelyből, az Úr halálát hirdetjük, amíg Ő eljön. Mert méltó a megöletett Bárány Jézus, hogy övé legyen az áldás, a tisztesség, a dicsőség és a hatalom örökkön-

örökké.

Imádkozzunk:

Szerető Istenünk! Emlékezzél meg Fiad értünk viselt szenvedéséről és haláláról. Add Lelkedet mindnyájunknak, hogy Megváltónk keresztjének a titkát ünnepelve részesei legyünk feltámadása erejének. Emlékezz meg népedről, egyházadról, amelyet megváltottál Krisztus vérén. Teremts hitet bennünk, tarts meg bennünket a Te békességedben. Add meg nekünk az egységet Krisztus Jézusban. Őrizz meg minket minden kísértésünkben, bűneink ellenében, megpróbáltatásaink között. Őrizz meg szentjeid közösségében. Emlékezz meg azokról, akik Krisztus békességében mentek el ebből az életből és minden elhunytról, akiknek a hitét egyedül Te ismered. Téged imádunk és dicsérünk Jézus Krisztus által. Az Ő nevében fordulunk hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Liturgia: Ó, áldott Krisztus. Isten szent Báránya, Ki világ bűnét vitted keresztfára, Irgalmazz nékünk, ó, kegyelmezz, kérünk! Adj békét nékünk!

Az Urunk békessége legyen mindenkor velünk. Íme, minden kész. Jöjjetek Isten szeretetének oltárához!

Békesség néktek!

Ez Krisztus Urunk teste! Vegyétek és egyétek! Megtöretett értünk a golgotai kereszten, hogy bűnbocsánatot és örök életet nyerjünk.

Íme, Krisztus vére, amely kiontatott értünk, bűneink bocsánatára. Igyatok ebből örömmel és reménységgel. Ez Jézus Krisztus vére, annak az új szövetségnek a vére, amelyet Isten a világgal kötött a Golgotán, bűneink bocsánatára, örök életünk reménységére.

Krisztus Urunk teste és vére tartson, őrizzen meg mindnyájatokat Isten szeretetében, a Krisztus hitben, az örök élet reménységében. Menjetek el békében! Ámen.

Oltári előtti befejező szolgálat.

Áldjuk az Urunk irgalmát. Adjunk hálát Neki:

Urunk, magasztalásodat hallotta fülünk - add, hogy süket legyen veszekedés, békétlenség hangjára. Nagy szeretetedet látta szemünk - add, hogy meglássa az örök életet. Dicséretedet énekelte nyelvünk - add, hogy az igazat vallja ezután. Templomodban járt a lábunk - add, hogy a világosság útját járja ezután. Testedből részesült a testünk - add, hogy új életet éljen ezután. Hála Néked kimondhatatlan jóságodért. Ámen.

Testvéreim! Elmenve hirdessétek az Úr halálát és feltámadását. Tanúskodjatok az ő szeretetéről. Akik a Vele való találkozásnak részesei lettetek, építsétek a testvéri közösséget az emberek között megbocsátással és áldozatos szeretettel!

Most vegyétek az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az Úr az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az Úr az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Liturgia: Hadd zengjen hálaénekem, Ó, Istenem, tenéked, Amelyben megköszönhetem Legfőbb jótéteményed, Mert szerettél, s amit tettél, Kegyelmed bizonysága. Hadd zengjen hát víg éneket Lelkemnek buzgósága!

Az Isten kegyelme tartson és őrizzen meg mindannyiunkat a Vele való találkozásra. Erős vár a mi Istenünk!

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

Az énekek és a liturgia kottáit a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu honlapon), valamint az Evangélikus Énekeskönyvben lehet megkeresni, megtalálni.

A MAGVETŐ és a korábbi MAGVETŐ-k a Gyülekezet tatabanya.lutheran.hu honlapján találhatók meg, ahol még további hasznos információk is vannak

Az 1. oldali vízjelen a Tatabányai Evangélikus Gyülekezet temploma látható.

Az igehirdetés szövegkiemelései az Íródeáktól származnak.

6