TATABÁNYAI   MAGVETŐ

„Íme, kiment a magvető vetni” (Márk evangéliuma 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Márk evangéliuma 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközségben Szentháromság ünnepe után utolsó előtti (Reménység) vasárnap istentiszteletén, 2010. november 14.-én, Sche
rmann Gábor lelkész szolgálatával.*

Kezdő ének: 453 (Székács József 1809-1876) - Liturgia: 9.

1. Mind célját, mind napjait Te mérted ki életemnek. Szent Atyám, ó, bárcsak itt, amíg éveim sietnek, Célom felé úgy futnék, Mint rendelte szent igéd. - 2. Akiben szilárd hit él, Kiben munkás a szeretet, Aki bízik és remél, Áhítva egy jobb életet: Az fut Jézus nyomdokán A valódi cél után. - 3. Adj erőt hát, Istenem, Hogy hitben végig megálljak, S úgy, mint égi Mesterem, Jót művelve szertejárjak, Hűséggel keresve itt Az új élet útjait!

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. - Ámen.

Az Úr dicsősége megjelenik, és meglátják mindenek! Uram, hallgasd meg imádságomat, figyelj könyörgő szavamra! Ne szállj perbe szolgáddal, hiszen egy élő sem igaz előtted. Ne rejtsd el orcádat előlem, mert olyan leszek, mint a sírba leszállók. Hozzád vágyódik lelkem: ments meg, Uram, mert nálad keresek oltalmat.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak, a Szentléleknek, miképpen volt kezdetben, úgy most és mindörökkön örökké. Az Úr dicsősége megjelenik, és meglátják mindenek!

Liturgia: Dicsőség az Atyának, Dicsőség egy Fiának S a drága Szentléleknek: Az egy örök Istennek!

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindannyiunkkal!

Bűnvallás:

Testvéreim! Isten színe előtt most gondoljunk méltatlan voltunkra, és valljuk meg Neki bűnünket kérve az ő irgalmát: Uram, a mélységből kiáltok Hozzád, halld meg szavamat. Ha a bűnöket számon tartod, Uram, akkor ki marad meg? De Nálad van a bocsánat, ezért félnek Téged. Lelkem Téged vár, Uram, jobban, mint az őrök a reggelt. Benned bízom, mert Nálad van a kegyelem, Te gazdag vagy és meg tudsz váltani az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Liturgia: Ó, töröld el én vétkem, Irgalmas jó Úristen; Szent Fiad véréért könyörülj énrajtam! Tebenned van bizalmam.

Kegyelemhirdetés:

Testvéreim! Megkönyörült rajtunk, méltatlan embereken, az Úristen Jézus Krisztus által, aki az Alfa és az Omega, a Kezdet és a Vég. Aki ingyen ad az élet vizének a forrásából minden szomjazónak. Dicsőség legyen hát a magasságban Istennek, a földön békesség és az emberekhez jóakarat. Ámen.

Liturgia: Dicsőség a magasságban A hatalmas Istennek! Béke legyen e világban Mindenhol az embernek. Hála néked, menny Királya! Irgalmazz, Isten Báránya! Szentháromság dicsérünk!

Jöjjetek, Testvéreim, imádkozzunk:

Mindenható Isten! Teelőled még a sír sem rejt el bennünket. Tudsz mindenről, amit teszünk, ismered a gondolatainkat, szándékunkat, minden vágyunkat. Ne engedd, hogy kárba vesszen rajtunk kegyelmed, hanem add, hogy Lelked által újjászülessünk. Hogy miénk legyen üdvösséged Jézus Krisztus által, aki Veled és a Szentlélekkel él és uralkodik örökkön-örökké. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Testvéreim! Isten szavát olvasom most. A mai vasárnapon az ószövetségbeli igéje Istennek Jeremiás próféta könyvének a 8. fejezetéből szól a 4. verstől kezdve:

Mond meg nekik, hogy így szól az ÚR: Ha elesik valaki, nem kel-e föl? Ha helytelen útra tér, nem fordul-e vissza? Miért tért tévútra ez a nép, miért tévelyeg állandóan Jeruzsálem? Miért ragaszkodik a csalárdsághoz, és miért nem akar megtérni? Figyeltem és hallottam, hogy nem őszintén beszélnek. Senki se bánja gonoszságát, és nem mondja: Mit tettem? Mindenki össze-vissza futkos, mint a harcban száguldozó lovak. Még a gólya is az égen, tudja költözése idejét, a gerlice, a fecske és a daru is vigyáz, mikor kell megjönni, csak az én népem nem ismeri az ÚR törvényét.

És így szól Jézus Krisztus Urunk az ítéletről Máté evangéliuma 25. fejezete szerint a 31. verstől kezdve:

„Amikor pedig az Emberfia eljön az ő dicsőségében, és vele az angyalok mind, akkor odaül dicsősége trónjára. Összegyűjtenek eléje minden népet, ő pedig elválasztja őket egymástól, ahogyan a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől. A juhokat jobb keze felől, a kecskéket pedig a bal keze felől állítja.”

„Akkor így szól a király a jobb keze felől állókhoz: Jöjjetek, Atyám áldottai, örököljétek a világ kezdete óta számotokra elkészített országot. Mert éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok, jövevény voltam, és befogadtatok, mezítelen voltam, és felruháztatok, beteg voltam, és meglátogattatok, börtönben voltam, és eljöttetek hozzám. Akkor így válaszolnak neki az igazak: Uram, mikor láttunk téged éhezni, hogy enned adtunk volna, vagy szomjazni, hogy innod adtunk volna? Mikor láttunk jövevénynek, hogy befogadtunk volna, vagy mezítelennek, hogy felruháztunk volna? Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy elmentünk volna hozzád? A király így felel majd nekik: Bizony, mondom néktek, amikor megtettétek ezeket akár csak eggyel is a legkisebb atyámfiai közül, velem tettétek meg.”

„Akkor szól a bal keze felől állókhoz is: Menjetek előlem átkozottak az ördögnek és angyalainak elkészíttetett örök tűzre. Mert éheztem, és nem adtatok ennem, szomjaztam, és nem adtatok innom, jövevény voltam, és nem fogadtatok be, mezítelen voltam, és nem ruháztatok fel, beteg voltam, börtönben voltam, és nem látogattatok meg. Akkor ezek is így válaszolnak neki: Uram, mikor láttunk téged éhezni vagy szomjazni, jövevénynek vagy mezítelennek, betegen vagy börtönben, mikor nem szolgáltunk neked? Akkor így felel nekik: Bizony, mondom néktek, amikor nem tettétek meg ezeket eggyel a legkisebbek közül, velem nem tettétek meg. És ezek elmennek az örök büntetésre, az igazak pedig az örök életre.”

Boldogok, akik hallgatják, a szívükbe zárják és megtartják Isten beszédét. Ámen

Ének: 457 (Kovács Sándor 1869-1942)

1. Boldog, kinek a béke minden vágya, Aki nyugalmát csak tetőled várja, Ki védő szárnyad árnyékában pihen, Világteremtő áldott Istenem! - 2. Boldog, kit tiszta szeretet vezérel, Miként a vándort csillag fénye éjjel, Ki minden sértést, bántalmat feled, S ellenségnek is nyújt mentő kezet. - 3. Boldog, kit nem kínoznak többé földi vágyak, Akinek lelke sóvárog utánad, És hite mindig tereád tekint. Boldog, ki él szent tetszésed szerint. - 4. Boldog, ki tűrni tud minden fájdalmat, Akinek szíve tiszta, mint a harmat, Ajkán nem támad vádoló panasz, Kegyelmed néki enyhítő vigasz. - 5. Ó, add, Atyám, míg a földön élek, Teljes szívemből szolgáljanak tenéked. És verőfényben, vagy kereszt alatt Keressem nálad boldogságomat!

Igehirdetési szolgálat:

Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Urunktól, Jézus Krisztustól. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Testvérek! A mai vasárnapnak a levélbeli igéjét olvasom most, amely Pál apostol Rómába írt leveléből szól. Mivel ezen a vasárnapon, Reménység vasárnapján, hagyományosan Isten ítéletének kizárólagosságáról szólnak az igék, így figyeljük Pál apostolnak a szavait a Római levél 14. fejezetéből a 7. verssel kezdődően:

Mert közülünk senki sem él önmagának, és senki sem hal meg önmagának, mert ha élünk, az Úrnak élünk, ha meghalunk az Úrnak halunk meg, tehát akár élünk, akár meghalunk, az Úréi vagyunk. Mert Krisztus azért halt meg, és azért kelt életre, hogy mind a holtakon, mind az élőkön uralkodjék. Akkor te miért ítéled el testvéredet? Vagy te is miért veted meg testvéredet? Hiszen mindnyájan oda fogunk állni Isten ítélőszéke elé. Mert meg van írva: „Élek én, így szól az ÚR, bizony előttem fog meghajolni minden térd, és minden nyelv magasztalni fogja Istent”. Tehát mindegyikünk maga fog önmagáról számot adni az Istennek.

Urunk, szentelj meg minket igéddel. A Te igéd igazság! Ámen.

Igehirdetés:

Kedves Testvérek! A labdarúgásban meg az életben - ezek nagyon hasonlítanak egymásra - van feladat és van remény. És nem kell ezt a kettőt összekevernünk egymással. Nem kell a remény tárgyát megvalósítanunk, és nem kell vesztegelve ücsörögnünk abban reménykedve, hogy helyettünk valaki megcsinálja, ami a feladatunk. A labdarúgásban és az életben van feladat: az, hogy futni és küzdeni kell. A labdarúgásban és az életben van remény: az, hogy sikerül győznünk. Ha a feladatunkat reméljük az azt jelenti, hogy mástól várjuk, hogy helyettünk elvégezze. Ha a győzelmet mi akarjuk fixen és tudatosan, saját hatáskörünkben megvalósítani, azt a labdarúgásban „bundának” hívják. Ha lenne küzdelem nélküli győzelem, akkor a világbajnok mindig a leglustább csapat lenne. - De nem így van! - Ha lenne olyan stratégia, olyan technika, ami - úgy mond - működik, - erre szokták manapság azt a szót mondani, amit biztos módszernek tartunk valamiben -, tehát ha lenne ilyen, akkor mindenki úgy csinálná, és ezzel minden csapat egyszerre győzne, még azok is, akik éppen egymás ellen játszanak. - De nem így van! - Mert a feladat ránk vár, a győzelem pedig a reménységünk tárgya, amit nem látunk, ezért reméljük.

Pál apostol ebben néhány fölolvasott mondatban, egy másik levelében írtakhoz egészen hasonló mondatot idéz az Ószövetségből:„Élek én, így szól az ÚR, bizony előttem fog meghajolni minden térd, és minden nyelv magasztalni fogja Istent”. Így szól a Filippi levélből is Pál apostol mondata, hogy Isten Jézus Krisztus Urunknak olyan nevet adott, hogy Őelőtte minden térd meg fog hajolni.

Persze nem szabad álltatnunk magunkat! Ne álltassuk magunkat, se egymást valamiféle hamis nyugalommal. Még - jelen állás szerint - nem hajol meg minden térd Jézus Krisztus Urunk előtt, mert Ő - a jelen állás szerint - a keresztre szegezett bűnhordozó Bárány. Nem a Király, aki elválaszt minket egymástól. - Meg ne hajtsuk magunkat, meg egymást fölöslegesen hamis erőlködésre sem. Ugyanis nem az a dolgunk nekünk embereknek, Jézus Krisztus tanítványainak, hogy a még meg nem hajlott térdeket igyekezzünk meghajlítani Jézus Krisztus Urunk előtt. Nagyon bután nézne ki, meg fájdalmas is, felesleges. Térdeket ugyanis meg lehet hajlítani, a mások térdét; de sok példa szokott lenni az emberiség történetében: még az értelmet, a gondolatokat, a vágyakat is meg lehet hajlítani másokban - de az Úristennek ez nem kell! Az Úristen személyesen tárgyal valamennyiünkkel. Személyesen és közvetlenül. Ez így van!

Az életet nem úgy kapjuk, hogy nekünk van vele valami célunk, mi valamit szeretnénk elérni, valahová eljutni, ezt megigényeljük és megkapjuk igénylőlap ellenében vagy valami másért. Az életet Isten saját hatáskörében adja mindegyikünknek. Nyilván azért, mert Neki van vele célja. Nyilván azért, mert Ő rendelte így. És elsősorban alázat, önmegtartóztatás vagy önmérséklet, és Jézus Urunk hatalmában és bölcsességében való bizalom kérdése, hogy ne vegyük ki az élet feletti rendelkezést Isten kezéből. Se a magunk élete fölött, se mások dolgai fölött.

Ezért bátorkodik Pál apostol ilyen „hegyes” kérdést intézni hozzánk. Miért ítélnénk el vagy vetnénk meg egymást, bárkiről van is szó? Hiszen az, amit teszünk, ahogyan élünk vagy akik vagyunk - az úgyis Isten elé kerül, úgyis rendeződik, és Ő úgyis elválasztja egymástól a juhokat meg a kecskéket. Úgyis rendet csinál közöttük!

A reménységünk viszont pótolhatatlan. A reménységünk viszont olyan dolog, amit nincs jogunk megvonni egymástól se magunktól. A reménységünk arra a pillanatnyi, jelen állás szerint nem-látható tényre vonatkozik, hogy Isten kegyelmes, az Ő országa, szeretete nyitva áll előttünk és minden ember előtt. Nincs kivétel! Ő uralkodik az élőkön és a holtakon.

Félreérthetetlenül erről szól Isten igéje. Amíg tehát ítélet nem születik, amíg jogerőre nem emelkedik a végzés, amíg nem koppan az asztalon a kalapács, addig a reménységhez, a kegyelemhez és az örök élethez való reménységhez minden embernek elidegeníthetetlen joga van. Ez így van! Ebben - úgy érzem - semmi másnak nincs helye, így nekünk egymás közötti dolgainkban, viszonyunkban, mint a hálaadásnak, biztatásnak, egymás támogatásának és erősítésének.

Elsősorban ezek miatt teremtette a mi Urunk a gyülekezetet, az Egyháznak a közösségét, mint emberi közösséget, kapcsolatrendszert. Minden egyéb, a dolgok rendezése, egymástól való elválasztása, az ítélet kimondása, a kalapács koppantása és a reménység elvágása - ez az Ő akarata. És Őneki megvan a szíve, a hatalma és a jogosultsága, hogy ezeket megtegye.

Imádkozzunk:

Urunk, küzdelmeinkre szereted, Lelked erejét adjad, kérünk. Reménységünkbe, amelyet Te nyitottál, virágoztattál, adj életet, napról-napra igéd táplálékát, hogy küzdelmeinkben erőnk el ne fogyatkozzon, hogy reménységünkben a beléd való bizalmunk meg nem haljon. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Oltári előtti befejező szolgálat.

Mondjuk el, Testvéreim, az Apostoli Hitvallást:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örök életet. Ámen.

Isten békessége, amely minden emberi értelmet meghalad, meg fogja őrizni szívünket, gondolatainkat Jézus Krisztusban. Ámen.

Most vigyük Isten elé imádságban mindazt, amire szükségünk van:

Szerető Istenünk, jó Atyánk! Tőled van az élet, ezért, kérünk, tedd értékké a számunkra. Mutasd meg nekünk napról-napra szereteted nagyságát, mindazoknak az értékét, amivel körülveszel minket, hogy megőrizzél és vezessél bennünket tovább. Jó Istenünk! Tőled van a szeretet, kérünk tarts meg bennünket önmagadnál. Kapcsolj oda minket szeretetedhez, hogy el ne szakadjunk Tőled, és ki ne hűljön bennünk szereteted. Jó Istenünk! Tőled van a reménységünk, ne engedd, hogy bálványokba vessük azt. Vedd el reménységünket minden látható, teremtett dologról, és fordítsd reménységünket igédre és Jézus Urunk keresztjére. Őrizz meg minket a hitben, Urunk, hogy minden kanyarjában az életünkben, könnyű és nehéz napokban, örömökben és megpróbáltatásokban Hozzád forduljunk és Téged keressünk. Tőled van minden küzdelem, siker és kudarc. Tőled van minden jó adomány és minden nehézség. Kérünk, ne engedj elcsüggedni bennünket, amikor járjuk az utunkat, hanem tarts meg a Benned való bizalomban, hogy az erőt Tőled kérjük és az útirányt Tőled halljuk meg. Neked adunk hálát mindenért, amit cselekszel közöttünk és velünk. Neked adunk hálát minden közösségért, találkozásért, minden próbatételért és minden ajándékért. Neked adunk hálát azért is, amit csak utólag látunk jónak. Neked adunk hálát azért is, amivel megtartasz bennünket rossz dolgainkban, amivel megmentesz minket bűneinkből, amivel áldást hozol ki hibáinkból, tévedéseinkből, tévútjainkból, amikor nem látjuk akaratodat. Jézus Krisztusért kérünk Téged, akinek a nevében van reménységünk és váltságunk, akinek a nevében fordulunk hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved. Jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma. És bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Vegyétek az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az Úr és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az Úr az ő arcát és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az Úr az ő arcát és adjon neked békességet. Ámen.

Ének: 208 (Hauszky Sándor 1871-1965 - Vác 1797)

1. A keresztfádhoz megyek, Mert máshol nem lelhetek Nyugodalmat lelkemnek. Ott könnyárban leborulok, Bűnterhemtől szabadulok, Hol a bűntelen szenved. - 2. Isten ama Báránya, Hogy' jut a keresztfára? Mért foly alá szent vére? Értem tette ezt Jézusom, Fájó szívvel hiszem, tudom, Lelkem örök üdvére. - 3. Én voltam az elveszett, Aki halált érdemelt, Kire gyászos éj szakadt. Isten Fia, a jó pásztor Megváltott a bűn átkától: Üdvöm, napom feltámadt. - 4. Csodás égi szeretet! Szívem mindent elfeled, Ami engem földre von. Csak rád nézek, én Megváltóm, Szereteted sírig áldom, Győzedelmes Krisztusom. - 5. Tied vagyok, Jézusom, Megyek keresztutadon, Nyugtot, békét így lelek, A szeretet hozzád kapcsol, - Boldog, aki híven harcol, - Veled mindig győzhetek!

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

Az énekek és a liturgia kottáit a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu honlapon), valamint az Evangélikus Énekeskönyvben lehet megkeresni, megtalálni.

A MAGVETŐ és a korábbi MAGVETŐ-k a Gyülekezet tatabanya.lutheran.hu honlapján találhatók meg, ahol még további hasznos információk is vannak

Az 1. oldali vízjelen a Tatabányai Evangélikus Gyülekezet temploma látható.

Az igehirdetés szövegkiemelései az Íródeáktól származnak.

4