TATABÁNYAI   MAGVETŐ

„Íme, kiment a magvető vetni” (Márk evangéliuma 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Márk evangéliuma 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközségben Szentháromság ünnepe utáni 16. vasárnap istentiszteletén, 2010. szeptember 19.-én, Schermann
Gábor lelkész szolgálatával.*

Kezdő ének: 290 (Túrmezei Erzsébet sz. 1912) - Liturgia: 10

1. Hű Urunk, Jézus, hajlékodba jöttünk. Mint megígérted, légy jelen közöttünk! Töltsön be békéd, szomjú szívvel kérünk. Jöjj, szolgálj nékünk! - 2. Úr vagy te, és e földön szolga lettél. Életed árán váltságot szereztél. Add, hogy a hívást mind meghalljuk csendben: Jer, kövess engem! - 3. Tégy minket késszé igéd hallására! Indítsd el lábunk szolgálat útjára! Szolgálni testvért, akit ínség éget! Szolgálni téged! - 4. Szentlelked kérjük, Áldásodat várjuk. Koldus szívünket bízva eléd tárjuk. Te töltsd be hittel, szeretettel, fénnyel: Hadd osszuk széjjel!

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. - Ámen.

Mint a szarvas vágyódik a folyóvízre, úgy vágyakozik utánad a lelkem, Istenem! Istent szomjazza lelkem, sóvárog az élő Isten után, vajon mikor állhatok az élő Isten elé? Küldd el világosságodat és igazságodat, azok vezessenek szent hegyedre és hajlékodba! Bár eljutnék Isten oltárához, Istenhez, akinek ujjongva örülök! Nappal szeretete övez, éjjelente éneket ad számba; imádságot életem Istenéhez.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak, a Szentléleknek, miképpen volt kezdetben, úgy most és mindörökkön örökké. Mint a szarvas vágyódik a folyóvízre, úgy vágyakozik utánad a lelkem, Istenem!

Liturgia: Dicsőség az Istennek a magas mennyekben, Fiúnak, Szentléleknek Mindörökké! Ámen.

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindannyiunkkal!

Bűnvallás:

Testvéreim! Isten színe előtt most gondoljunk méltatlan voltunkra, kérjük Istenünk kegyelmét, imádkozzunk:

Uram, légy kegyelmes, mert bajban vagyok. Bűnöm miatt megrokkant az erőm. Olyan lettem, mint egy kallódó tárgy. De én bízom Benned, Uram, vallom, Te vagy Istenem. Kezedben van sorsom, ments meg ellenségem kezéből az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Liturgia: Irgalmazz, Úristen, immáron énnékem, Irgalmazz, Úristen, immáron énnékem, Mert tebenned bízik, Uram, az én lelkem, És tebenned nyugszik, Uram, az én szívem!

Kegyelemhirdetés:

Testvéreim! Megkönyörült rajtunk, méltatlan embereken az Isten, Jézus Krisztus által, őbenne van a mi váltságunk, bűneink bocsánata az ő kegyelmének gazdagsága szerint. Dicsőség legyen hát a magasságban Istennek, a földön békesség és az emberekhez jóakarat. Ámen.

Liturgia: Dicsőség a magasságban A hatalmas Istennek! Békesség és jóakarat embernek! Világ bűnét Bárány Jézus elvetted. Téged áldunk Atya, Fiú, Szentlélek!

Jöjjetek, Testvéreim, imádkozzunk:

Jó Istenünk, aki feltámasztottad Krisztust a halottak közül, általa örök életet adtál, kérünk, erősítsd meg a hitünket. Senki sem szakíthat el Tőled, és kezed megőriz bennünket mindenkor. Hallgass meg minket Krisztusért. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Gyülekezet, kedves Testvéreim! A mai vasárnapon Istenünk levélbeli igéje Pál apostol Efezusi leveléből szól. A 3. fejezet 13. versétől kezdve:

Így ír az apostol a gyülekezetnek:

Kérlek tehát titeket, ne csüggedjetek el az értetek szenvedett megpróbáltatásaim miatt, hiszen számotokra dicsőség ez.

Ezért meghajtom térdemet az Atya előtt, akiről nevét kapja minden nemzetség mennyen és földön: adja meg nektek dicsőségének gazdagsága szerint, hogy hatalmasan megerősödjék bennetek a belső ember az ő Lelke által; hogy a Krisztus lakjék szívetekben a hit által, a szeretetben meggyökerezve és megalapozva képesek legyetek felfogni minden szenttel együtt: mi a szélesség és hosszúság, magasság és mélység; és így megismerjétek Krisztusnak minden ismeretet meghaladó szeretetét, hogy teljességre jussatok, az Isten mindent átfogó teljességéig.

Aki pedig mindent megtehet sokkal bőségesebben, mint ahogy mi kérjük vagy gondoljuk, a bennünk munkálkodó erő szerint: azé a dicsőség az egyházban Krisztus Jézus által nemzedékről nemzedékre, örökkön-örökké.

Így szól hozzánk erről az evangélium igéje Lukács evangéliuma 7. fejezetében a 11. verstől kezdve:

Jézus elment egy Nain nevű városba, és vele mentek tanítványai nagy sokasággal együtt. Amikor közeledett a város kapujához, íme, halottat hoztak kifelé, egy özvegyasszony egyetlen fiát, és a városból nagy sokaság követte. Amikor az Úr meglátta az asszonyt, megszánta, és így szólt hozzá: „Ne sírj!” Azután odalépett, és megérintette a koporsót. Akik vitték, megálltak, ő pedig így szólt: „Ifjú, neked mondom, kelj fel!” Erre felült a halott, és elkezdett beszélni; Jézus pedig átadta az anyjának. Félelem fogta el mindnyájukat, dicsőítették az Istent, és ezt mondták: „Nagy próféta támadt közöttünk, és meglátogatta Isten az ő népét.” Ez a hír elterjedt róla az egész Júdeában és az egész környéken.

Boldogok, akik hallgatják, a szívükbe zárják és megtartják Isten beszédét. Ámen

Ének: 272 (Marschalkó Gyula sz. 1921)

1. Jöjj, Jézus népe! Menjünk mind elébe! Egy szívvel, szájjal áldjuk Megváltónkat! Ha egy a szívünk, szánk is együtt szólhat. Jöjj, Jézus népe! - 2. Ő mindnyájukért ontott ártatlan vért: Egybeköt minket Jézusunk keresztje. Dicséretét hát ajkunk együtt zengje! Jöjj, Jézus népe! - 3. Ha ketten, hárman igében, imában Itt vagyunk együtt Jézusunk nevében, Ő velünk van, hogy Lelke bennünk éljen. Jöjj, Jézus népe! - 4. Mind hulljunk térdre Jézus nagy nevére! Minden nyelv vallja: Úr ő mennyen-földön, Az Atya Isten benne dicsőüljön! Jöjj, Jézus népe!

Igehirdetési szolgálat:

Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Urunktól, Jézus Krisztustól. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Testvérek! A mai vasárnap ószövetségbeli igéje Ámósz próféta könyvének az 5. fejezetéből szól a 21. verstől kezdve a következőképpen:

Így szól az ÚR:

Gyűlölöm, megvetem ünnepeiteket, ünnepségeiteket ki nem állhatom! Ha égő áldozatot mutattok be nekem, vagy ételáldozatot, nem gyönyörködöm bennük. Rá se tekintek a békeáldozatra, melyet hizlalt állatokból mutattok be! Távozzatok előlem hangos éneklésetekkel, hallani sem akarom lantpengetéseteket! Áradjon a törvény, mint a víz, és az igazság, mint a bővizű patak!

Urunk, szentelj meg minket igéddel. Igéd igazság! Ámen.

Igehirdetés:

Kedves Testvérek! Isten igéjében mindig arra, és csak arra, kell figyelnünk, amit Isten igéje arról mond, hogy mit tett Isten? Amit arról mond, hogy mit szoktunk mi csinálni, arra azért nem érdemes külön figyelmet fordítani, mert nincs gyakorlati jelentősége. Úgy is tudjuk, hogy mit szoktunk csinálni! Amit arról mond, hogy mit csináljunk, arra már érdemes figyelnünk annyiban, amennyiben segít megértenünk, átélnünk az Istennek a cselekedeteit. Így járjunk el ezzel a próféciával is.

Gyakorlatilag két állítást hirdet meg az Úristen nevében Ámósz próféta. Az első, hogy az Isten nem foglalkozik azzal, amit csinálunk. A második Istennek az az akarata, hogy Ő legyen mindennek az Ura, a Teremtője és Vezérlője. Ő áradjon mindenből. Ezt a kettőt mondja ez a prófécia. Igaz az első tételt három mondatban, a második tételt meg csak egy mondatban.

Az az igazság, hogyha egy temetés botrányba fullad, akkor ez a botrány többnyire áradatként söpri el a szép rendet; azt, ahogyan lenni kellett volna a dolgoknak; ahogyan a búcsúzó család, rokonság, gyülekezet, a temetést végző szolgálattevők, temetkezési vállalatok vagy effélék azt gondosan előkészítették, megszervezték, rendbe foglalták, kifizették. Mindezt áradatként tudja elsöpörni egy-egy botrány, ami egy temetésen történik.

Többféle lehetőség van erre. Megtörténik, hogy összekeverik a kórházban például a testeket, vagy a temetkezési vállalatnál a koporsókat. Szörnyű élmény, az egész temetési szertartást tönkreteszi ez az egyszerű tény, ha kiderül. Megtörténik az is, hogy a lelkész olyan ittas a temetésen, hogy beleszédül a sírgödörbe. Ez is mindazt, ami addig vagy ezután történik teljesen érvényteleníti. Megtörténik az is, hogy valaki odamegy a temetési menethez, és anélkül, hogy erre valamiféle felhatalmazása lenne, vagy ő hivatalos szolgálatevője lenne ennek az alkalomnak, odamegy, félbeszakítja a szertartást és leállítja a menetet. Sőt akár az egész temetési eseményt is okafogyottá teszi. Ilyen dolgok előfordulhatnak.

Mi a különbség az első kettő lehetőség és a harmadik között? Csak annyi, hogy emberi mulasztásról van szó, emberi fogyatékosságról, hanyagságról vagy Jézus Krisztus jelenlétéről. A háromféle botrány ebbe a két csoportba sorolható. A közös bennük az, hogy áradatként söprik el mindazt, amire felkészültünk. És ami talán a legkényelmesebb és lelkész számára legmegnyugtatóbb lenne, hogy szépen, változtatás, zökkenő, más egyéb közbejött dolog nélkül legyünk túl rajta. Történjen így, érjen véget.

A naini temetés botrányba fulladt, nem tudott véget érni. Nem szól arról Lukács evangélista, hogy kik is voltak, akik örültek neki; kik voltak, akik esetleg furcsállták vagy kényelmetlenül kezdték érezni magukat a félbeszakadt temetési szertartás alkalmával. Mert hogy nem zajlott le, nem estek túl rajta úgy, ahogy eltervezték és megszervezték. Mindenesetre áradatként söpörte el Jézus jelenléte mindazt, amit előkészítettek.

Az áradatnak viszont van egy fontos tulajdonsága: a víz akkor nem árad, ha megmarad a medrében; ha nagyon sok lesz a víz a mederben - akkor nem árad, hanem megmarad az emberek által készített gátak között. Ha a gátjainkat átlépi a víz, akkor áradatként söpri el azokat a dolgokat, amelyek hozzánk tartoznak. Nem árad a víz, ha ott és úgy viselkedik, ahogy mi rendet szabtunk neki. És ez általában így van jól. Nem árad a víz, ha minden lezajlik úgy, ahogy mi megszerveztük, kigondoltuk, előkészítettük. Ez általában így jól van.

A baj akkor van, ha Isten áldásával is ezt akarjuk tenni, mint a vízzel. A víz, ha árad, pusztítani tud. Isten áldása - ha a gátjaink között tartjuk - nincs. És akkor az a furcsa helyzet áll elő, hogy ügyeskedünk és azon igyekszünk, hogy valaki csináljon már valamit, hogy az Isten áldása legyen rajtunk majd. Az orvosok gyógyítsák meg már a betegségeinket. A szülők, a pedagógusok neveljenek már rendes embereket. A rendőrök tartsák már féken a bűnözőket. Ezek vagy azok az emberek csináljanak már végre valamit, hogy az Isten áldása legyen rajtunk.

Isten áldása azonban Istentől jön! Isten pedig nem én vagyok, nem a Kormány, nem az egészségügyi dolgozók, nem valamelyikünk. Isten az, aki Jézus Krisztusban szembejön. És ez fontos, többnyire szembejön. Szembe azzal, amit nélküle mi előkészítünk, megtervezünk és végigviszünk. Mélységélményt pedig - Pál apostol valami ilyesmiről beszél a levelében - mélységélményt csak vele élhetjük, aki szembejön. Minden más nagyon selejtes. A törvényt Jézus Krisztus tölti be, tehát Vele árad, Vele lesz erővé - teremtő-ható erővé. Ő az, aki a törvényből, az Isten törvényéből valóságot, áldást tud teremteni. Különben csekélyes kapálódzás marad. Gátlás marad, megbilincselő gátlás vagy éppen képmutatás marad Isten törvénye.

Jézus Krisztus áradást, az ő szeretetének, teremtő szeretetének az áradását teremti meg. Az igazság - a másik, ami áradjon Ámósz próféciájában - az igazság Jézus Krisztusban van. Őt tette az Isten egyetlen említésre méltó igazsággá a teremtésben. Minden más csak hozzá képest létezik. Így írja ezt az apostol egészen pontosan: felfogni mi a magasság és mélység. És ez a mélységélmény nem mást jelent, mint megismerni az igazságot.

Így mondja Jézus a hallgatóinak: Ha az én igém van bennetek, megismeritek az igazságot. És az igazság megszabadít titeket. Gátak nélkül!

Imádkozzunk:

Jó Urunk, nyisd fel nekünk a te ajtóidat, amelyek Hozzád vezetnek a végtelenbe, a szeretetbe, a Tőled kapott élet szabadságába. Ámen.

.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Oltári előtti befejező szolgálat.

Hitünk erősítéseképpen mondjuk el Testvéreim az Apostoli Hitvallást:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örök életet. Ámen.

Most, mielőtt elcsendesednénk imádságra, szeretném megkérni Orsi nénit, Dénes bácsit, hogy jöjjenek ide. A Juhász házaspárnak 30 évvel ezelőtt volt a házasságkötése, ezért kértem meg őket, hogy jöjjenek ide.

Így szól a Zsoltáros a 34. zsoltárban:

Áldom az URat mindenkor, állandóan őt dicséri szám. Az ÚRral dicsekszik lelkem. Hallják ezt az alázatosak,és örülnek. Hirdessétek velem az ÚR nagyságát, magasztaljuk együtt az ő nevét! Az Úrhoz folyamodtam, és ő meghallgatott, megmentett mindattól, amitől rettegtem. Örömre derülnek, kik rátekintenek, nem pirul az arcuk. Kiáltott a nyomorult; az ÚR meghallgatta, és minden bajából kiszabadította. Az ÚR angyal őrt áll az istenfélők mellett, és megmenti őket. Érezzétek, és lássátok, hogy jó az ÚR! Boldog az az ember, aki hozzá menekül. Féljétek az URat, ti szentjei, mert nem szűkölködnek az istenfélők.

Testvéreim az Úrban! A mi Urunk, Krisztusunk Atyja, áldjon és őrizzen meg bennetek életetek közösségében, családi körötökben Lelkével, igéjével és szeretetével, hogy az Ő ismeretében gazdagodva járjátok utatokat tovább mindaddig, amíg Ő megtart. Az Ő Lelke legyen veletek, hogy szeretetben és istenfélelemben járjátok azt az életet, amelyre Ő benneteket elhívott. Ámen.

Csöndesedjünk el, imádkozzunk:

Jó Istenünk, szerető Atyánk! Hálát adunk Neked mindazért, amivel bennünket megtartasz, kísérsz és megőrzöl országod számára. Hálát adunk a keresztség ajándékáért, a pecsétért, amelyet ránk tettél, hogy el ne feledjük valamiképpen: Krisztusunk vére a szabadulás. Hálát adunk Neked a gyülekezet közösségéért, néped-egyházad közösségéért, a testvérek szeretetéért. Hálát adunk Neked azért, hogy embereken keresztül megáldasz és megajándékozol bennünket napról-napra jóságod jeleivel. Hálát adunk Neked igédért, amellyel mellettünk állsz, körülveszel minket, és teremtő, útmutató szereteted végtelen áradását ajándékozod nekünk. Áldunk Téged mindazért az alkalomért és lehetőségégért, amelyben Téged megláthatunk, veled találkozhatunk, benned növekedhetünk. Áldunk Téged, hogy jelen vagy mellettünk és megőrzöl bűntől, kísértéstől, nyomorúságoktól, félelmektől. Áldunk Téged, hogy megtartasz bennünket, és nem engedsz át a halál hatalmának. Áldunk Téged, hogy halálunkban is, életünkben is Téged dicsérhetünk, és a Te kezedben rejtőzhetünk el. Könyörgünk hozzád szeretteinkért, népedért, közösségeinkért. Maradj meg áldásoddal mellettünk, és kísérd életünket, lépteinket, hogy célba érkezhessünk. Jézus Krisztusért kérünk Téged, aki a mi váltságunk és reménységünk. Akinek a nevében fordulunk hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved. Jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma. És bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Vegyétek az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az Úr az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az Úr az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Ének: 355 (Bonhoeffer Dietrich 1906-1945, német - Gelineau J. 1971)

1. Áldó hatalmak oltalmába rejtve Csak várjuk békén mindazt, ami jő. Mert Isten őriz híven reggel, este, Ő hű lesz, bármit hozzon a jövő. - 2. Ha gyötri, bántja szívünket a régi, És múlt napoknak terhe ránk szakad, Megrettent lelkünk vigaszodat kéri, Mit nékünk szerzett, Atyánk, szent Fiad. - 3. S ha szenvedések kelyhét adod inni, Mely színig töltött, keserű s nehéz, Te segíts békén, hálával elvenni, Hisz áldva nyújtja hű atyai kéz! - 4. És ha az úton örömöt adsz nékünk, Ha szép napod ragyogva ránk nevet, Biztasson, intsen sok nehéz emlékünk, Hogy életünket szenteljük neked! - 5. A csend köröttünk mélyen szerte árad, Hadd halljuk azt a tiszta éneket, Amely betölti rejtett, szép világod, Hol téged dicsér minden gyermeked!

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

Az énekek és a liturgia kottáit a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu honlapon), valamint az Evangélikus Énekeskönyvben lehet megkeresni, megtalálni.

A MAGVETŐ és a korábbi MAGVETŐ-k a Gyülekezet tatabanya.lutheran.hu honlapján találhatók meg, ahol még további hasznos információk is vannak

Az 1. oldali vízjelen a Tatabányai Evangélikus Gyülekezet temploma látható.

Az igehirdetés szövegkiemelései az Íródeáktól származnak.

5