2010-09-05

1. Örök napom, Én Istenem, te vagy, Ragyogj felém! Nem csüggedek, Ó csak te el ne hagyj A bánat éjjelén! Örömömet megédesíted, Háborgó szívem lecsendesíted, Örök napom. - 2. Üdvöm az Úr! Lelkem mit aggódnál? Ne félj, el nem feled. Jó Atyaként Híven melletted áll, S szól: Én vagyok veled! Vénségemig hordoz szent karja. Tőlem a jót meg nem tagadja. Üdvöm az Úr! - 3. Hatalmas ő! Szózata zeng: Legyen! Parancsol, s előáll. Reményt se lát Az én gyarló szemem, S ő száz eszközt talál. Hol gyenge ember mit sem tehet, Megment, megáldja életemet, Hatalmas ő! - 4. Ő kormányoz! Jövendőkön átlát, Világoknak Atyja. A csillagok S az idők forgását Bölcsen igazgatja. Úgy lesz minden, mint ő akarja, Szent cél felé visz erős karja. Ő kormányoz! - 5. Boldog vagyok, Hogy én őt zenghetem, Hálát adok neki. Áldom nevét, S míg tart lélegzetem, Jóságát hirdeti. Itt földi por szülötteivel, Ott választottak seregével Dicsérem őt.

Nap és pajzs az Úr, kegyelmet és dicsőséget ad az Isten. Seregeknek Ura! Boldog az az ember, aki benned bízik! Mily kedvesek a te hajlékaid, Seregek Ura, lelkem sóvárog az Úr háza után. Boldogok, akik házadban laknak, dicsérhetnek téged szüntelen. Boldog az az ember, akinek te vagy ereje, aki a te utadra gondol szüntelen. Bizony, jobb az Isten házának küszöbén várakozni, mint vigadni a bűnösök sátraiban.

Én vagyok az Úr, a te Istened! Ne legyen más istened! Ne vedd hiába Istened nevét! Szenteld meg az ünnepnapot! Tiszteld atyádat és anyádat! Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Ne tégy felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot! Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod házastársát vagy bármiféle tulajdonát! - Jézus Krisztus apostola ezt tanítja: Ha azt mondjuk, hogy nincs bennünk bűn, becsapjuk önmagunkat és nincs bennünk igazság. Ha pedig megvalljuk bűnünket, hű és igaz az Isten, megbocsátja és megtisztít minket gonoszságunktól.

Jó Uram! Könyörülj rajtam, mert magányos és nyomorult vagyok. Enyhítsd szívem szorongását, szabadíts ki szorult helyzetemből. Nézd nyomorúságom, és bocsásd meg minden vétkemet. Tartsd meg életemet, ments meg, hozzád menekülök. Feddhetetlen becsület őrizzen engem, mert benned reménykedem. Szabadítsd ki, ó Isten, népedet minden nyomorúságából az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Testvéreim! Isten megkönyörült rajtunk, méltatlan embereken, Jézus Krisztus által, akinek a vére megtisztít minket minden bűntől. Az ő szeretetében bízva hirdetem nektek bűneitek bocsánatát, hogy oldozva legyenek a földön és a mennyben, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében! Bízzatok, örüljetek Krisztusban reménykedő Testvéreim. Isten a ő véréért eltörölte bűnünket. Az ő Lelke legyen velünk, hogy új életben járjunk általa. Ámen.

Jó Istenünk, aki gondot viselsz testünkre, és lelkünket is táplálod, kérünk, napról-napra vezess hitre bennünket, hogy reménységben és szeretetben éljünk az Úr Jézus Krisztus által, aki Veled és a Szentlélekkel él és uralkodik örökkön-örökké. Ámen.

Elindult Jákób Beérsebából, és Hárán felé tartott. Egy olyan helyre ért, ahol eltölthette az éjszakát, amikor a nap lement. Fogott egyet az ott levő kövek közül, azt a feje alá tette, és lefeküdt azon a helyen. És álmot látott: Egy létra volt a földre állítva, amelynek teteje az égig ért, és Isten angyalai jártak azon fel és le. Odafönt pedig az ÚR állt, és ezt mondta: Én vagyok az ÚR, atyádnak, Ábrahámnak Istene, és Izsáknak Istene! Ezt a földet, amelyen fekszel, neked adom és a te utódaidnak. Annyi utódod lesz, mint a föld pora, terjeszkedni fogsz nyugatra és keletre, északra és délre, és áldást nyer általad, meg utódod által a föld minden nemzetsége. Mert én veled vagyok, megőrizlek téged, akárhova mégy, és visszahozlak erre a földre. Bizony, nem hagylak el, amíg nem teljesítem, amit megígértem neked.

Amikor Jákób felébredt álmából, ezt mondta: Bizonyára az ÚR van ezen a helyen, és én nem tudtam! Félelem fogta el, és így szólt: Milyen félelmetes ez a hely! Nem más ez, mint Isten háza és a menny kapuja.

Reggel fölkelt Jákób, fogta azt a követ, amely a feje alja volt, fölállította szent oszlopként, és olajat öntött a tetejére. Azután elnevezte azt a helyet Bételnek, mert azelőtt Lúz volt annak a városnak a neve.

Amikor Jézus útban volt Jeruzsálem felé, Samária és Galilea között haladt át. Amint beért egy faluba, szembejött vele tíz leprás férfi, akik távol megálltak, és kiáltozva kérték: „Jézus, Mester, könyörülj rajtunk!” Amikor meglátta őket, így szólt hozzájuk: „Menjetek el, mutassátok meg magatokat a papoknak.” És amíg odaértek, megtisztultak. Egyikük pedig, amikor látta, hogy meggyógyult, visszatért, és fennhangon dicsőítette az Istent. Arcra borult Jézus lábánál, és hálát adott neki. Ez pedig samáriai volt. Jézus ekkor így szólt: „Vajon nem tízen tisztultak-e meg? Hol van a többi kilenc? Nem akadt más, aki visszatért volna, hogy dicsőítse Istent, csak ez az idegen?” És ezt mondta az Úr: „Kelj fel, menj el, hited megtartott téged.”

1. Hadd menjek, Istenem, Mindig feléd, Fájdalmak útjain, Mindig feléd. Ó, sok keresztje van, De ez az én utam, Mert hozzád visz, Uram, Mindig feléd. - 2. Ha este száll reám, S csöndes helyen Álomra hajtanám Fáradt fejem: Nem lesz, hol nyughatom, Kő lesz a vánkosom, De álomszárnyakon Szállok feléd. - 3. Szívemtől trónodig - Mily szent csoda! - Mennyei grádicsok Fényes sora. A szent angyalsereg Mind nékem integet, Ó, Uram, hadd megyek Én is feléd! - 4. Az álom s éj után Kél újra fény, Új hittel a követ Megáldom én. Templommá szentelem, Hogy fájdalmas szívem, Uram, hozzád vigyem, Mindig feléd! - 5. Csillagvilágokat Elhagyva már, Elfáradt lelkem is Hazatalál. Hozzád ha eljutok, Lábadhoz roskadok, Ott majd megnyughatom örökre én!

Kedves Testvérek! A mai vasárnapnak a levélbeli igéje alapján szomorú híreim vannak. Háború van. Így szól erről Pál apostol a Római levél 8. fejezetében, a 6. verstől kezdve:

A test törekvése halál, a Lélek törekvése pedig élet és békesség, minthogy a test törekvése ellenségeskedés Istennel, mert az Isten törvényének nem veti alá magát, és nem is tudja magát alávetni. Akik pedig test szerint élnek, nem lehetnek kedvesek Isten előtt.

Ti azonban nem test szerint éltek, hanem Lélek szerint, ha Isten Lelke lakik bennetek. De akiben nincs a Krisztus Lelke, az nem az övé. Ha pedig Krisztus bennetek van, bár a test a bűn miatt halott, a Lélek életet ad az igazságért. Ha pedig annak Lelke lakik bennetek, aki feltámasztotta Jézust a halottak közül, akkor az, aki feltámasztotta a Krisztus Jézust a halottak közül, életre kelti halandó testeteket is a bennetek lakó Lelke által.

Igen, amit Pál apostol írt, abból az első fontos következtetés az a szomorú hír, hogy háború van: a test törekvése halál, a Lélek törekvése élet és békesség, minthogy a test törekvése ellenségeskedés Istennel. Háború van tehát. Jákób, Izrael ősatyja, nem idilli körülmények között, rendezett élettel a háta mögött, nyugodt körülményekkel, tiszta lapokkal és tiszta, átlátható sorssal a kezében veheti fel a harcot. Háborúban jár. Ez a kőpárnás, létrás éjszaka csak a kezdet. Évtizedek vannak hátra Jákóbnak. Ezek az évtizedek pedig tele vannak véres és könnyekkel teli csatákkal. Jákób háborúban jár. Tulajdonképpen csak most indul el ebben a háborúban.

Sok ütközet vár még rá élete hátralevő évtizedeiben. Harcol a szerelemért, harcol ismeretlen valakivel, harcol családja egységéért és békességéért. Harcol elveszett fia emlékével. Harcol éhínségben a betevő falatért. Harcol Egyiptom titokzatos kormányzójának a kénye-kedvével. És végül, késő vénségére, sok-sok évvel ezek után, a háború után úgy tűnt, hogy az élete révbe ért. Összes harca megoldódott. Boldog öregkor várt rá utolsó idejében.

De ez is csak látszat. Egy olyan látszat-békesség. Mondjuk úgy, hogy fegyverszünet - és akkor ezzel kiegyezhetünk. Ugyanis tudjuk, hogy ez a révbe-ért, utolsó életszakasza Jákóbnak, ez is milyen messze volt, Egyiptomban. Messze Isten ígéreteitől, mert hogy - ugye - azt mondja neki Isten, onnan a létra tetejéről, hogy: ezt a földet neked adom, és utódod által áldást nyer minden nemzet. Úgy hogy ott messze, Egyiptomban a küzdelmes sorsok kisimultak - de a háború folytatódott.

Tehát háború van. És - mint látjuk Jákób esetéből - ez a háború nem csupán egyszerűen bennünk van. Nem a vágyaink, igényeink és a lehetőségeink között van. Nem az örömeink és bajaink között van. Nem a testünk és a lelkünk között egyszerűen. Bármennyire is félreérthető, amit Pál apostol írt. Mert ő nem a testünkről és a lelkünkről, hanem rólunk és az Isten Lelkéről írt. Ezek állnak háborúban. Mi, az ember testestül-lelkestül és az Isten Lelke. Ellenségeskedés Istennel. Nem a testünk ellenségeskedik a lelkünkkel, hanem mi ellenségeskedünk az Isten Lelkével.

Van tehát, hogy bennük béke van. De ez a fegyverszünet, a csapat-összevonás ideje. Isten győzelme ugyanis ott van, ahol az ő akarata teljesül. Az ő akarata pedig az örök élet. Ez Isten akarata. Ahol teljesül, ott van Isten győzelme.

A leprások, az a tíz ember, aki találkozik Jézussal, jót kértek, könyörületet. És jót kaptak, megtisztultak, meggyógyultak. Azt nem tudni, hogy az a kilenc, aki nem jött vissza Jézushoz dicsőíteni az Istent, - mit csinált? Nem is érdemes ezzel foglalkozni. Nem ír róluk Lukács. Mi sem tudunk erről beszélni, mert nem tudjuk. Ez alapján nincs értelme foglalkozni velük. Csak az alapján van értelme foglalkozni velük, az eggyel és a kilenccel, hogy mit tudunk róluk?

Azt tudjuk róluk, hogy a kilenc, aki nem jött vissza Jézushoz, gyógyulást kapott. Méghozzá a Mózes törvénye szerint. Elmentek a papokhoz, és a papok a szabályok értelmében és az utasításait követve, megállapították róluk, hogy egészségesek. Ezt kapták ők, kilencen. - Az egy, aki visszatért, pedig irgalmat, kegyelmet kapott. Nem Mózes, hanem a Jézus szava szerint: Hited megtartott. Menj békességgel!

Háború van tehát, ahol a jó és rossz, az élet és a halál, nem a jó és rossz dolgokon áll vagy bukik. A test törekvése halál - mondja Pál apostol. És a leprások esete mutatja, hogy a testünk-lelkünk mindenestül jó dolgokra törekszik. Csupa jó dologra. Minden jó dolog, Isten minden teremtett csodálatos ajándéka az, amit keres a testünk és a lelkünk. Ezek által akar növekedni. Növekedik, mint egy daganat a testben. Növekedés és növekedés. Isten pedig meggyógyítja a daganatot, és fölemel. Kezébe vesz és fölemel. Kegyelmet ad. Ezt Ő teszi.

Bizony, háború van. Háború, ahol Isten Lelke győzött és győzni fog. Aki pedig minden saját belső harca és nyomorúsága, tündöklése és boldogsága, minden isteni áldás között megfogja nem az Isten lábát, hanem Jézus lábát, a keresztre feszített Jézus lábát - az szintén győzött és győzni fog.

Urunk, azt mondtad, tüzet és kardot hozol. Hisszük és tudjuk, tőled megértettük, hogy ezt a mi életünkért hozod, hogy győzzél és veled, általad győzzünk. Áldj meg irgalmaddal és kegyelmeddel, a veled való közösséggel, a benned való élettel. Ámen.

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

1. Jézus, éltem hű vezére, A bűn ellen oltalom, Szent neved magasztalom. Légy te lelkem menedéke, Ha bú sebzi lelkemet, Ha vétkeztem ellened! - 2. Érdemed lett boldogságom, És halálod életem, Áldlak érte szüntelen. Hová mennék e világon, Mint tehozzád, Jézusom, Nélküled elkárhozom. - 3. Szent igédnek fáklyafénye Hint utamra sugarat, Mely örök kincsem marad. Harcolok, benned remélve, Míg kegyelmed erőt ad, Míg elérem célomat.

Méltó és igaz, illő és üdvösséges, hogy mindenkor, mindenhol hálát adjunk neked, mindenható Istenünk és Atyánk a Jézus Krisztus által, aki gyermekeidet Lelkével megeleveníti. Ezért az angyalokkal, az üdvözültek mennyei seregével, és a földön küzdő egész anyaszentegyházaddal együtt boldogan áldunk és magasztalunk téged, és ujjongó énekkel hirdetjük szent neved dicsőségét.

Liturgia: Az Urat áldom én. Áldjuk dicséretekkel! Szent, szent, szent! - zengje szánk Angyali seregekkel! Kit ég és föld imád És dicsér szüntelen: Áldalak örökké Én is jó Istenem!

Szent vagy, Urunk, nagy a te irgalmad, mert elítéled a bűnt, de megmented a bűnösöket szeretett Fiad élete árán. Ezért a nagy irgalmadért kérünk, hogy küldd el Lelkedet, és szentelj meg minket, hogy Krisztus testét és vérét vegyük üdvösségünkre ebben a kenyérben és borban, és általa testvéri közösséggé legyünk.

A mi Urunk, Jézus Krisztus, azon az éjszakán, amelyen elárulták, kezébe vette a kenyeret, hálát adott, megtörte, tanítványainak adta és ezt mondta: „Vegyétek, egyétek! Ez az én testem, amely értetek adatik. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”. Hasonlóképpen, miután vacsorált, kezébe vette a kelyhet, hálát adott, nekik adta és ezt mondta: „Igyatok ebből mindnyájan! Ez az új szövetség az én vérem által, amely értetek és sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. Ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre”.

Ezért valamennyiszer eszünk e kenyérből és iszunk e kehelyből, az Úr halálát hirdetjük, amíg ő eljön. Mert méltó a megöletett Bárány Jézus, hogy övé legyen az áldás, a tisztesség, a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké.

Szerető Istenünk! Emlékezzél meg Fiad értünk viselt szenvedéséről és haláláról. Áraszd ki Lelkedet mindnyájunkra, hogy Megváltónk keresztjének a titkát ünnepelve feltámadása erejében részesüljünk. Emlékezz meg népedről, egyházadról, amelyet Krisztus vérén megváltottál. Őrizd meg bennünk a Krisztus-hitet. Tarts meg bennünket békességedben. Add meg néped egységét a Krisztus-hitben. Őrizz meg mindnyájunkat a szentek közösségében, gyermekeid közösségében. Emlékezz meg azokról, akik Krisztus békességében mentek el ebből az életből. Minden elhunytról, akiknek a hitét egyedül Te ismered. Téged imádjunk és dicsérünk Jézus Krisztus által, akinek a nevében így fordulunk hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

1. Mindenem vagy, Jézusom, Élet égi Fejedelme! Te vezérelsz jó úton, Földi porból föl a mennybe. Szirtek, örvények felett Bizton járhatok veled. - 2. Mindenem vagy, Jézusom, Bűnös szívem menedéke! Csak feléd sóhajtozom, Tőled száll rám égi béke. Áldott Megváltóm lettél, Boldog, aki benned él! - 3. Mindenem vagy, Jézusom, A halálban örök élet! Takarjon bár sírhalom, Veled mennyben újra élek. Te vagy utam, életem, Én Jézusom, mindenem!

1. Nem látták benned, csak az ács fiát. Űztek vak éjben árkon-bokron át A szakadékhoz, mely mélységbe ránt, Űztek megszállott hitető gyanánt. - 2. Nem ismerték fel: bűnünk hordozod, Világ reményét, üdvét te hozod! Szögeket, dárdát ütöttek beléd, Kizártak, mint a föld eretnekét. - 3. Nem vették észre átfúrt kezeden: Teremtő kéz az, gyógyít véresen. Nem látták fádat, melyen folyt tusád, Mint kegyelmednek dicső trónusát. - 4. De majd meglátják, ha órája üt, Kinyíló szemmel mind és mindenütt: Irgalmad árja végtelen folyam, Tisztulhat benne bárki boldogan.

1. Jézus a szőlőtő, Mi vesszők vagyunk, Élünk, ha őbenne Meg is maradunk. Hogyha tőled, Jézus, elhajolnék, Máris lemetszett venyige volnék. - 2. Atyánk metszőkése Minket tisztogat, Hogy többet teremjünk, Gyümölcsöt sokat. Add meg, Atyám, bármily fájó perc lesz, Tudjak örülni, mikor megmetszesz. - 3. Csak le ne mess hamar Bűneim miatt, Énértem is meghalt Egyszülött Fiad, Légy türelemmel, ha bűnbe esnék, Jézusomért, kérlek, le ne mess még! - 4. Őrajta csüngök én, Jó kapcsom a hit, Vérében bízom én, S ez megigazít. Szent tőke gyümölcse az ő vére - Nem juthatok kárhozat tüzére.

Áldunk téged, mindenható Istenünk, az örömért és a békességért, amelyet igédben és Krisztus Urunk testének-vérének közösségében nekünk ajándékoztál. Kérünk, őrizd meg bennünk a veled való közösség minden áldását, hogy hozzád ragaszkodjunk erős hittel, hogy őszintén szeressük embertársainkat, az Úr Jézus Krisztus által. Ámen.

Testvéreim! Elmenvén hirdessétek az Úr halálát és feltámadását. Tanúskodjatok szeretetéről. Akik átéltétek a vele való közösséget, építsétek a testvéri közösséget az emberek között megbocsátással és áldozatos szeretettel!

Vegyétek most az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az Úr az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az Úr az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Liturgia: Az Úristen nagy nevének A mennyen-földön zengjen ének! Nagy az Úr neve, felséges. Te is ember, Isten képe, Te keresztfán megváltott népe, Áldd őt, ki nagy és szentséges! Bár por vagy is, szeret, Megvédi ügyedet. Áldd őt szívből! Gyermeke vagy, Ő el nem hagy, Jóvolta hozzád igen nagy.