TATABÁNYAI   MAGVETŐ

„Íme, kiment a magvető vetni” (Márk evangéliuma 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Márk evangéliuma 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközségben Szentháromság ünnepe utáni 10. vasárnap istentiszteletén, 2010. augusztus 8.-án, Schermann
Gábor lelkész szolgálatával.*

Kezdő ének: 323 (Lubelczyk Jakab 1558, lengyel, Balassi Bálint 1554-1594) - Liturgia: 9

1. Áldj meg minket, Úristen, A te jóvoltodból, Világosítsd elménket Irgalmasságodból! Orcád világossága Hasson minket által, Hogy éltünkben e földön Járjunk igazsággal. - 2. Engedd meg híveidnek, Kegyelmes Istenünk, Hogy mindannyian téged Igazán ismerjünk! Még kicsiny hitünkkel is Engedj örvendeznünk! Mikor megítélsz, Uram, Kegyelmezz meg nékünk! - 3. Ne tántorodjunk mi el Soha, Uram, tőled, Szívünk ne kételkedjék Többé már felőled! Nyughassék meg mi lelkünk Igaz hittel benned, Vallhassunk mindenekben Urunknak csak téged! - 4. Mindörökké dicsérjük Fennszóval az Urat, Mert hisz csak ő viseli Minden mi gondunkat. Uram, a te nevedben Áldd meg szolgáidat, Kiket bűntől megváltott Egyszülött szent Fiad!

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. - Ámen.

Szeret az Úr, azért nincs még végünk! Irgalma nem fogyott el, megújul reggelre kelve. Emlékezzél, Uram, mi történt velünk, tekints ránk, és lásd meg gyalázatunkat! Az Úr akarta, hogy lerombolják Sion várfalát, feldúlta hajlékát, lerombolta ünneplése helyét. Elvetette oltárát az Úr, elhagyta szentélyét, odalett Sion leányának minden ékessége. Véghezvitte az Úr, amit eltervezett, valóra váltotta, amit megmondott.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak, a Szentléleknek, miképpen volt kezdetben, úgy most és mindörökkön örökké. Szeret az Úr, azért nincs még végünk! Irgalma nem fogyott el, megújul reggelre kelve.

Liturgia: Dicsőség az Atyának, Dicsőség egy Fiának S a drága Szentléleknek: Az egy örök Istennek!

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindannyiunkkal!

Bűnvallás:

Testvéreim! Most Isten színe előtt gondoljunk méltatlan voltunkra,. Vigyük elé bűnünket, és tegyük le azt a kezébe: Miért siránkoznánk, Urunk, ha vétkeztünk? Vezess bennünket igaz bűnbánatra, hogy kutassuk és vizsgáljuk meg útjainkat. Emeljük fel a szívünket hozzád, és lássuk meg, hogy mi voltunk vétkesek és engedetlenek, és ez nehezedett ránk. Te pedig jó vagy a benned reménykedőhöz, aki hozzád fordul. Jó szabadításodra várni, mert még ha megszomorítasz is, nagyon szeretsz az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Liturgia: Ó, töröld el én vétkem, Irgalmas jó Úristen; Szent Fiad véréért könyörülj énrajtam! Tebenned van bizalmam.

Kegyelemhirdetés:

Testvéreim! Isten megkönyörült rajtunk Jézus Krisztus által, aki szeretett minket és önmagát adta áldozatul értünk Dicsőség legyen hát a magasságban Istennek, a földön békesség és az emberekhez jóakarat. Ámen.

Liturgia: Dicsőség a magasságban A hatalmas Istennek! Béke legyen e világban Mindenhol az embernek. Hála néked, menny Királya! Irgalmazz, Isten Báránya! Szentháromság dicsérünk!

Jöjjetek, Testvéreim, imádkozzunk:

Hűséges Istenünk! Te választottad ki Izráelt népedül, és örök szövetséget kötöttél vele, hogy üdvösséged jele legyen a népek között. Segíts komolyan vennünk azt, hogy Krisztusban kiválasztottál minket is. Add, hogy mindannyian, a te néped, együtt örvendhessünk kegyelmednek. Élő és örök Isten! Tiéd a dicsőség mindenkor. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Testvérek! Isten igéjét hallgassátok meg most nyitott szívvel. Az ószövetségbeli igéje a mai vasárnapnak, Szentháromság ünnepe utáni 10. vasárnapnak, Mózes 2. könyvének a 19. fejezetéből szól az első hét versben:

A harmadik hónapban, azután hogy Izrael fiai kijöttek Egyiptomból, ugyanazon a napon megérkeztek a Sínai-pusztába. Refidímből kiindulva megérkeztek a Sínai-pusztába, és tábort ütöttek a pusztában. Ott táborozott Izráel a heggyel szemben.

Mózes fölment Istenhez, az ÚR pedig így kiáltott hozzá a hegyről: Így szólj Jákób házához, és ezt hirdesd Izráel fiainak: Ti láttátok, mit cselekedtem Egyiptommal, hogyan hordoztalak benneteket sasszárnyakon, és hogyan hoztalak ide benneteket. Most azért, ha engedelmesen hallgattok szavamra, és megtartjátok szövetségemet, akkor ti lesztek az én tulajdonom valamennyi nép közül, bár enyém az egész föld. Papok királysága és szent nép lesztek. Ezeket az igéket kell elmondanod Izrael fiainak.

Azután lejött Mózes, összehívta a nép véneit, és előadta nekik mindazokat az igéket, amelyeket az ÚR parancsolt neki.

És így szól hozzánk erről Pál apostol az 1. Korinthusi levél 12. fejezetében, az első 11 versben:

A lelki ajándékokra nézve pedig, testvéreim, nem szeretném, ha tudatlanok lennétek. Tudjátok, hogy amikor pogányok voltatok, ellenállhatatlanul vitt és sodort valami benneteket a néma bálványokhoz. Ezért tudtotokra adom, hogy senki sem mondhatja: „JÉZUS ÁTKOZOTT”, aki Isten Lelke által szól; és senki sem mondhatja: „JÉZUS ÚR”, csakis a Szentlélek által.

A kegyelmi ajándékok között ugyan különbségek vannak, de a Lélek ugyanaz. Különbségek vannak a szolgálatokban is, de az Úr ugyanaz. És különbségek vannak az isteni erő megnyilvánulásaiban is, de Isten, aki mindezt véghezviszi mindenkiben, ugyanaz. A Lélek megnyilvánulása pedig mindenkinek azért adatik, hogy használjon vele. Mert némelyik a Lélek által a bölcsesség igéjét kapta, a másik az ismeret igéjét, ugyanazon Lélek által. Egyik ugyanattól a Lélektől a hitet, a másik ugyanazon Lélek által a gyógyítások kegyelmi ajándékait. Van, aki az isteni erők munkáit vagy a prófétálást kapta; van, aki lelkek megkülönböztetését, a nyelveken való szólást, vagy pedig a nyelveken való szólás magyarázását kapta. De mindezt egy és ugyanaz a Lélek munkálja, aki úgy osztja szét kinek-kinek ajándékát, amint akarja.

Boldogok, akik hallgatják, a szívükbe zárják és megtartják Isten beszédét. Ámen

Ének: 460 (Scholz László sz. 1911)

1. Tisztítsd meg szíved, Jeruzsálem népe. Hogy megtartassál, mosódj hófehérre, Karmazsin színű bűneidből tisztulj, Hogy ki ne pusztulj! - 2. Szeplőtelen légy a Krisztus napjára, Mert igen nagy volt váltságodnak ára, Ártatlan omlott Királyodnak vére. - Térj meg kedvére! - 3. Nem járhatsz folyvást annyi undokságban, Részed így nem lesz mennyek országában. Vedd fel a harcot, Vedd fel a keresztet - Vagy üdvöd veszted! - 4. Élj botlás nélkül, szentül, feddhetetlen, Vizsgáld a törvényt lelkiismeretben. Inkább fonj gyarló tested ellen ostort, Semhogy bemocskold! - 5. Tisztítsd meg ajkad oltárról vett szénnel, Rútat ne illess, mit a lelked szégyell! Jót cselekedjél mindenekkel bőven, Minden idődben! - 6. Új teremtés vagy: vetkezd le a régit! Ördög ha üldöz, e világ ha rémít, Csak meg ne hátrálj, maradj meg az újban, Véled az Úr van!

Igehirdetési szolgálat:

Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Urunktól, Jézus Krisztustól. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Testvérek! A mai vasárnap evangéliumban megírt igéje János evangéliumának a 9. fejezetéből szól. A 24. verstől kezdve olvasom:

Odahívták másodszor is a nem rég még vak embert, és ezt mondták neki: „Dicsőítsd az Istent: mi tudjuk, hogy az az ember bűnös.” Erre ő így válaszolt: „Hogy bűnös-e, nem tudom. Egyet tudok: bár vak voltam, most látok.” Ekkor megkérdezték tőle: „Mit tett veled? Hogyan nyitotta meg a szemedet?” Ő így válaszolt: „Megmondtam már nektek, de nem hallgattatok rám. Miért akarjátok ismét hallani? Talán ti is a tanítványai akartok lenni?” Megszidták, és ezt mondták: „Te vagy az ő tanítványa, mi a Mózes tanítványai vagyunk. Mi tudjuk, hogy Mózeshez szólt az Isten, de erről azt sem tudjuk, hogy honnan való.” Az ember így válaszolt nekik: „Ebben az a csodálatos, hogy ti nem tudjátok, honnan való, mégis megnyitotta a szememet. Tudjuk, hogy az Isten nem hallgat meg bűnösöket; de ha valaki istenfélő, és az ő akaratát cselekszi, azt meghallgatja. Örök idők óta nem hallotta senki, hogy valaki megnyitotta volna egy vakon született ember szemét. Ha ő nem volna Istentől való, semmit sem tudott volna tenni.” Erre így feleltek neki: „Te mindenestül bűnben születtél, és te tanítasz minket?” És kiközösítették.

Meghallotta Jézus, hogy kiközösítették, és amikor találkozott vele, megkérdezte tőle: „Hiszel te az Emberfiában?” Ő így válaszolt: „Ki az, Uram, hogy higgyek benne?” Jézus így felelt neki: „Látod őt, és aki veled beszél, ő az.” Erre az ember így szólt: „Hiszek, Uram.” És leborulva imádta őt.

Urunk, szentelj meg minket igéddel. Igéd igazság! Ámen.

Igehirdetés:

Kedves Testvérek! Most felolvastam János evangéliumából egy embernek a történetét, az ő történetének a második felét, merthogy két fele van az ő történetének. Az egyik a csodálatos áldás, ajándék, sasszárnyakon hordozás,

megmentés, megajándékoztatás története. A második fele pedig az, amit felolvastam. Ennek az embernek az otthonra találásáról szól ez a történet. Nem arról, hogy valami különös és tényleg bizonyára nehezen elképzelhető vagy megmagyarázható módon elkezdett látni egy olyan ember, aki nem veszítette el soha a látását, merthogy soha nem is volt neki. Elkezdett látni! Nem egyszerűen ennek a története, hanem annak, hogyan talált otthonra.

És ez egy nehéz kérdés, hogy hol van az otthonunk? Mit kezdünk vele? És miből? És hogyan lehet elveszíteni vagy megtalálni? - Eltemettük Györgyi nénit tegnap. Hol volt az ő otthona? A szüleinél, az ő régi vendéglőjükben, Mosonmagyaróvár és Hegyeshalom között? Vagy az Előd vezér utcában, ahol már nem bírt egyedül lenni és elajándékozta? Vagy azok közt, a tárgyak között, amelyek körülvették, és alig maradt már belőlük valami? Szerte-szét vannak, Tátra utcában is sok minden van belőle. Meg sok mindenhol máshol, a városban és a környéken. Van, ami a kukákban végezte. Van, ami nagy becsben van. A Május 1. parkban lett volna az otthona? Igen, ott jól érezte magát, de nem ez a lényege. Nem azért érezte magát ott jól, mert ott jó lenni, hanem mert ő, Györgyi néni, jól érezte magát. Történetesen a Május 1. parkban történt ez vele.

Ennek az embernek, akiről olvastam, akiről szól János evangéliuma, aki vakon született - neki is van otthona. Szülei is vannak, még ők is szerepelnek a történetben. „Tündéri” eset, ahogy mondják a fiukra, hogy inkább őhozzá menjenek a vádlók. Nekik semmi közük hozzá. „Nekünk csak a testi fiunk. Tudjuk a körülményeit, de egyébként semmi közünk egymáshoz.” - Van otthona. Csak úgy nyilván napközben ül ki az utcára koldulni. Mi mást tehetne! Meg se lehetne próbálni neki elmagyarázni, hogy mi mást csináljon, hiszen soha nem látott semmit. Mégis, vajon a helyén van?

Pilinszky János azt írja az Apokrif című versében:

Valamikor a paradicsom állt itt,

Félálomban újuló fájdalom:

hallani óriás fáit.

Igen, mert hogy a Paradicsom nem Keleten, négy folyó között helyezkedett el, - jó, ha tudjuk. A Paradicsom itt van. Itt. Hol? Nem itt, a szószéken. Itt. Mindenkinek: „Testetek a Szentlélek temploma.” A Paradicsom állt ott valamikor, és „elérkezett hozzátok az Isten országa”. - Hát erről szól ez a történet. Az otthonra találásról.

Szerintem ez a vak ember egy testvérpár egyik tagja. - Semmi alapon nincs ezt gondolni, csak a történetből számomra ez adódik. - A testvére nem tudott járni. A képnek a bal oldalán látható egy elképzelt, restaurált makett a Bethesda-medencéről. Ott, az a kör-csarnokos épület. Ez egy makett, mert így, ilyen állapotban nincsen meg, de állítólag a nyomait azért megtalálták Jeruzsálemben. Bethesda-tónál egy járni nem-tudó emberhez lépett oda Jézus, és az ember attól fogva tudott járni. 38 év után. Semmit nem tett érte, értelmetlenségeket beszélt közben.

Itt, oda ment Jézus egy emberhez, akit soha nem látott még. Nem szól hozzá semmi. Csak azt, hogy „menj el és mosakodj meg”. - Ott látható, a jobb oldalon, a Siloám-medence állítólag. - Ez fénykép. - Azt jelenti a szó, hogy küldött. Mert Jézus éppen arról beszélget a tanítványaival, hogy ő küldött, aki az Istentől jött.

Szóval mind a ketten meggyógyulnak: a sánta és a vak. De nemcsak ezért testvérek. - Mindaketten totál-kegyelemből gyógyulnak meg. Minden hit, érdem és segítség nélkül. Pusztán, mert Jézus ezt teszi velük. Mert őneki éppen ez jut eszébe. Odamegy és meggyógyítja. Ezért is testvérek. - Azért is testvérek, mert Jézus küldi őket és engedelmeskednek. Az egyiknek azt mondja: „Kelj fel, vedd az ágyadat és menj haza”. Felkelt, vette az ágyát és hazament. A másiknak azt mondja: „Menj, mosakodj meg a Siloámban”. Ő megy, megmosakszik a Siloámban. Szó nélkül, beszélgetés nélkül, „HISZEK” nélkül, minden nélkül. Megy és csinálja. - Mind a kettőjüket megfélemlítik, kihallgatják, előveszik: „Mi történt? Hogy történt? Ki volt az? Hogy merte ezt megcsinálni? Beszélj róla! Vádolom!” Így beszélnek mind a kettőjükről. Ezért is testvérek. - Megfélemlítik őket. Ezt a vakembert aztán ki is közösítik e világ vezetői. Megalázzák őket! Miért? Talán azért, mert meggyógyultak. Megalázzák őket a hittestvéreik pusztán azért, mert meggyógyultak. - És aztán újra találkoznak Jézussal mind a ketten. Mind a kettőjüket újra megszólítja Jézus. Az egyik most már tud járni, a másikuk most már lát. Mind a kettőjüket újra megszólítja Jézus egészen hasonlóan. Az egyiknek azt mondja, hogy „ne vétkezz, nehogy valami rosszabb történjen veled”. A másiktól megkérdezi: „Hiszel te az Emberfiában?”

Egész hasonlóan. Mindkettőnél ott állt a Paradicsom valamikor, most mindkettőhöz elérkezett. „Az Isten országa közöttetek van”. - Az, a sánta, felhasználva a Jézustól kapott járást, megindul és elárulja Jézust. Megmondja a farizeusoknak: Ő volt a megmentőm. Így értékeli a történteket. Emez, az egykor vakember, leborul és imádja őt.

Miért? Mi a különbség kettőjük között? - Nem tudom. Csak azt tudom, hogy az Isten azért arra adja a Lelkét, hogy Krisztus Jézus legyen az Urunk. Ezért adja ő a Lelkét, hogy őt Úrnak valljuk, hogy ő legyen az Ura az életünknek. Hogy ennek a háznak üdvössége legyen.

Most, ez a mostani vasárnap, Jeruzsálem pusztulásának az emléknapja. Benne van a Krisztus előtt 570-es is biztosan. Benne van a Krisztus után 70-es is biztosan. Benne van Hirosima is biztosan. Ahogyan Berlin, Budapest, London vagy Gáza. Hát mennyi pusztulás, mennyi pusztává lett város, mennyi pusztává lett élet. Valamikor a Paradicsom állt itt. Aztán meghaltak 350-ezren, egyetlen villanástól. Micsoda gonoszság!

„Dicsőítsd az Istent: - mondják ennek az embernek - mi tudjuk, hogy Jézus bűnös.” Tudjuk, mindenkiről tudjuk, hogy bűnös. Mindenki, mindenki rettenetesen bűnös ebben a világban, de ez a dicsőítés? Vajon így van?

Nem! Az a dicsőítés, hogy bár bűnös volt, „de ma lett üdvössége ennek a háznak”. Milyen háznak? - „A testetek a Szentlélek temploma” - egy ház. Jézust beengedik és örülnek neki, sokan. Nem úgy, hogy: jaj, most felvesszük ezt a szerepet, hogy vendég jött hozzánk. Nem úgy, hogy: jaj, most még ez is idejön, - hanem örülnek neki.

Azt olvassuk Mózes könyvében: ott táborozott a nép szemközt a heggyel. Azaz: ott az Isten, itt meg mi! Mindent a maga rendje szerint. Ékes rendben: Isten ott, mi itt.

Hát ez nem megy! Mi elég? Talán az elég, ha ehelyett az szól: „Látod őt, és aki veled beszél”. Nem Mózessel, nem a papiroson át: veled. Ő az.

Imádkozzunk:

Uram! Nyisd meg a szívemet. Nézz rám és újíts meg, ahogy te szeretnéd. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Oltári előtti befejező szolgálat.

Hitünk erősítésére bizonyságul mondjuk el az Apostoli Hitvallást:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örök életet. Ámen.

Az ő békessége, amely minden emberi értelmet meghalad, meg fogja őrizni szívünket és gondolatainkat Krisztus Jézusban. Ámen.

Áldott Istenünk! Őrizz meg minket a tőled kapott jutalomban. Őrizz meg minket, hogy a te szeretetedben és a tőled kapott bizalommal járjuk az utunkat. Őrizz meg minket életben és halálban, egészségben és betegségben, munkában és pihenésben, szeretetben és fájdalomban. Őrizz meg minket, hogy tanúid legyünk mindazzal, amit teszünk, mondunk, ahogyan élünk. Hálát adunk neked ajándékaidért. Azokért az áldásokért, amelyekkel körülveszel bennünket. Hordozol bennünket, megőrzöl bűn, fájdalom, kísértés, nyomorúság között. Hálát adunk neked, hogy hordozol bennünket sasszárnyakon és szövetségre léptél velünk. Hálát adunk neked azért is, hogy nemcsak ezt láthatjuk, hanem amit Lelked által megnyitsz nekünk: Fiadat, Krisztust, az ő szeretetét. Hálát adunk neked, hogy a nyomorúságainkat, bűneinket, kétségeinket, indulatainkat, amelyek minden áldásod ellenére is megmaradnak bennünk, mindezek miatt is türelmes vagy velük. Hálát adunk neked, hogy odaadhatjuk, letehetjük azokat szereteted gyűjtőhelyére, a keresztfa alá. Őrizz meg minket ebben a lehetőségben, ebben az útban. Hálát adunk neked szeretteinkért, gyülekezetünkért, közösségünkért. Hálát adunk neked táborokért, konferenciákért és csendességekért. Hálát adunk neked Györgyi néniért, mindazért, amivel őt megáldottad és amivel rajta keresztül áldást adtál. Hálát adunk neked igédért, amellyel szóltál hozzá és megőrizted őt. Vedd kezedbe és vezess minket is Krisztusért, a mi Urunkért és Megváltónkért. Az ő nevében fordulunk hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved. Jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma. És bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Vegyétek az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az Úr és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az Úr az ő arcát és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az Úr az ő arcát és adjon neked békességet. Ámen.

Ének: 385 (Steinbäck Lőrinc 1811-1870, finn - Nyberg H. 1873-1957)

1. Szelíd szemed, Úr Jézus, Jól látja minden vétkemet; Személyemet ne vesse meg Szelíd szemed, Úr Jézus! - 2. Szelíd szemed, Úr Jézus, Tekintsen rám, ha roskadok; Adjon békét, bocsánatot Szelíd szemed, Úr Jézus! - 3. Szelíd szemed, Úr Jézus, Tudom, hogy vádat is emel, Vétkeztem én, ítéljen el Szelíd szemed, Úr Jézus! - 4. Szelíd szemed, Úr Jézus, Elítél bár, lásd én megint Csak várom, hogy majd rám tekint Szelíd szemed, Úr Jézus!

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

Az énekek és a liturgia kottáit a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu honlapon), valamint az Evangélikus Énekeskönyvben lehet megkeresni, megtalálni.

A MAGVETŐ és a korábbi MAGVETŐ-k a Gyülekezet tatabanya.lutheran.hu honlapján találhatók meg, ahol még további hasznos információk is vannak

Az 1. oldali vízjelen a Tatabányai Evangélikus Gyülekezet temploma látható.

Az igehirdetés szövegkiemelései az Íródeáktól származnak.

5