2010-06-20

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközségben Szentháromság ünnepe utáni 3. vasárnap istentiszteletén, 2010. június 20.-án, Schermann 0x08 graphic
Gábor lelkész szolgálatával.*

1. Bűnösöknek Megváltója, Jézus, lelkünk Megtartója! Ki szerethet úgy bennünket, Mint szereted te lelkünket, És lettél vigasztalásunk, Nyugodalmunk, boldogságunk! - 2. A tévelygés éjjelében, A bűnösök seregében, Mint hajnalcsillag feltűntél, És értünk halálba mentél, Hogy Istennel megbékéltess, És minket örökké éltess. - 3. Ím előtted leborulok, Jézusom, hozzád fordulok. Te adj nekem tiszta szívet, Hozzád vágyót, hozzád hívet, Hogy örömmel kövesselek, És csak téged szeresselek! - 4. Bánat, öröm, bármi érjen, Bűn útjára ne hagyj térnem! Légy példám a jó napokban És vigaszom bánatomban! Ne hagyd soha felejtenem, Hogy van Uram, van Istenem! - 5. Ki oly alázatos voltál, Mindenkiért imádkoztál, Add, ebben is híved legyek, Az ellenséggel jót tegyek, Bántóimnak megbocsássak, Felhőn át is égbe lássak! - 6. Add, hogy hű legyek mindvégig, Mint az voltál te a sírig, És én téged, jó Uramat, Hű őriző pásztoromat Hűtlen meg ne tagadjalak. Néked éljek, néked haljak!

Fordulj felém, Uram, és könyörülj rajtam: bocsásd meg minden vétkemet! Enyhítsd szívem szorongását, szabadíts meg fenyegetőimtől! Vezess hűségesen, és taníts engem, mert te vagy megváltó Istenem. Őrizd meg lelkemet, és ments meg, mert nálad keresek oltalmat. Uram, senki se szégyenüljön meg, aki benned reménykedik!

Uram! Életem dolgai, nyomorúságai és bűneim összecsapnak a fejem fölött, és rám nehezednek súlyos teherként. Minden kívánságom előtted van, nincs rejtve előtted sóhajtásom. Bizony megvallom bűnömet, vétkeim miatt bánkódom, ne hagyj el engem, Uram Istenem! Ne légy távol tőlem. Siess segítségemre az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Testvéreim! Isten megkönyörült rajtunk, méltatlan embereken Jézus Krisztus által, aki meghalt bűneinkért, hogy Istenhez vezessen bennünket. Dicsőség legyen hát a magasságban Istennek, a földön békesség és az emberekhez jóakarat. Ámen.

Jó Istenünk, mennyei Atyánk, aki Jézus Krisztusban a bűnösök barátját küldted hozzánk, hogy megments minket általa, add, hogy felismerjük és rád bízzuk a bűneinket. Add, hogy küzdjünk ellenük, és hogy el tudjuk hordozni mások vétkeit. És hogy a megbocsátás ajándékával hozzád vezessük az ellenünk vétkezőket is. Áldott légy emberszerető Istenünk. Ámen.

Kedves Testvérek, kedves Gyülekezet! Isten igéjét olvasom most, figyeljünk rá nyitott szívvel. Az Ószövetség lapjairól ezen a mai vasárnapon Ezékiel prófétától szól Isten igéje. Az ő könyvének a 18. fejezetéből a következőképpen:

Életemre mondom - így szólt az én Uram, az ÚR -, hogy nem fogjátok többé ezt a közmondást mondogatni Izráelben! Mert minden lélek az enyém: az apák lelke is, meg a fiak lelke is az enyém. Annak a léleknek kell meghalnia, aki vétkezik.

De ha a bűnös megtér, és nem követi többé el vétkeit, hanem megtartja minden rendelkezésemet, törvény és igazság szerint él: akkor élni fog, és nem hal meg. Azok a vétkek, amelyeket elkövetett, nem maradnak emlékezetben. Azokért az igaz tettekért, amelyeket véghezvitt, élni fog! Hiszen nem kívánom én a bűnös ember halálát - így szól az én Uram, az ÚR -, hanem azt, hogy megtérjen útjáról, és éljen.

Ha pedig az igaz eltér az igazságtól, és álnokul él, elköveti azokat az utálatos dolgokat, amelyeket a bűnös ember szokott, az ilyen éljen-e? Igaz tettei, amelyeket azelőtt véghezvitt, nem maradnak emlékezetben. Hűtlenségéért, amelyre vetemedett, és vétkéért, amelyet elkövetett, meg fog halni!

Ezért mindenkit a maga tettei szerint ítélek meg, Izráel háza! - így szól az én Uram, az ÚR -. Térjetek meg, hagyjátok el vétkeiteket, akkor nem fogtok elbukni bűneitek miatt. Hagyjatok fel vétkeitekkel, amelyeket elkövettetek, és újuljatok meg szívetekben és lelketekben! Miért halnátok meg, Izráel háza? Hiszen nem kívánom a halandó halálát - így szól az én Uram, az ÚR -, térjetek hát meg és éljetek!

A vámszedők és a bűnösök mindnyájan igyekeztek Jézushoz, hogy hallgassák őt. A farizeusok és az írástudók pedig így zúgolódtak: „Ez bűnösöket fogad magához, és együtt eszik velük.” Ő erre ezt a példázatot mondta nekik: „Ha valakinek közületek száz juha van, és elveszít közülük egyet , nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a pusztában, és nem megy-e addig az elveszett után, amíg meg nem találja? És ha megtalálta, felveszi a vállára örömében, hazamegy, összehívja barátait és szomszédait, majd így szól hozzájuk: Örüljetek velem, mert megtaláltam az elveszett juhomat. Mondom nektek, hogy ugyanígy nagyobb öröm lesz a mennyben egyetlen megtérő bűnösön, mint kilencvenkilenc igaz miatt, akiknek nincs szüksége megtérésre.”

„Vagy ha egy asszonynak tíz drachmája van, és elveszít egy drachmát, vajon nem gyújt-e lámpást, nem söpri-e ki a házát, és nem keresi-e gondosan, míg meg nem találja? És ha megtalálta, összehívja barátnőit és szomszédasszonyait, és így szól: Örüljetek velem, mert megtaláltam a drachmát, amelyet elvesztettem. Mondom nektek, így fognak örülni az Isten angyalai egyetlen megtérő bűnösnek .”

1. Mily csodás szeretet! Róla zeng szívem, szám. Új élet, hajnalfény ragyog rám. Felérni nem tudom, hogy az én Jézusom Érettem hullatott keresztfán drága vért, Énértem, elveszett bűnösért. - 2. Már-már elnyelt a mély, halál várt éjsetét, Hadd áldjam Megváltóm hű kezét! Ő jött, hogy megmentsen, ő nyúlt le érettem, Elhagyott égi trónt. Úr volt ég, föld felett, És érettem ő, az Úr szolga lett. - 3. Őt, Isten Bárányát zengi új énekem, Őt áldja megváltott életem. Nagy kincset nyertem én, nem vagyok már szegény. Fényét, szeretetét, hintette szüntelen. Hadd áldják milliók énvelem!

Kedves Testvérek! Most elolvasom a mai napnak a harmadik igéjét, amelyik nagyon szorosan kapcsolódik a már elhangzott kettő igéhez: Ezékielhez és Jézus példázatihoz. Hallgassuk meg figyelemmel, nyitott szívvel. Pál szava lesz az ő Timóteushoz írt 1. leveléből az 1. fejezet 12. versétől kezdve:

Hálát adok a Krisztus Jézusnak, a mi Urunknak, aki megerősített engem, mert megbízhatónak tartott, amikor szolgálatra rendelt. Jóllehet előbb őt káromló, az övéit üldöző és erőszakos ember voltam, mégis irgalmat nyertem, mert hitetlenségemben tudatlanul cselekedtem. De bőségesen kiáradt rám a mi Urunk kegyelme a Krisztus Jézusban való hittel és szeretettel. Igaz az a beszéd, és teljes elfogadásra méltó, hogy Krisztus Jézus azért jött el a világba, hogy a bűnösöket üdvözítse, akik közül az első én vagyok. De azért könyörült rajtam, hogy Jézus Krisztus elsősorban énrajtam mutassa meg végtelen türelmét példaként azoknak, akik majd hisznek benne, és így az örök életre jutnak. Az örökkévalóság királyának pedig, a halhatatlan, láthatatlan egy Istennek tisztelet és dicsőség örökkön örökké.

Pál apostol elmeséli, hogy ő korábban tudatlanul cselekedett. Az egész élete, minden igyekezete, minden reménye, álma, minden érték, ami számára valamit jelentett, - az tudatlanságon alapult. És aztán őt mégis megmentette és nagy dolgokkal áldotta meg az Isten. Hogyan lehetséges ez? Hogyan lehetséges ez, holott Pál apostol e között a két időszak között, amikor ezen a bizonyos, róla elnevezett pálforduláson átesett, nem járt iskolába, nem tanult semmi újat, mindazt, amit valaha tudott életében már akkor is, azelőtt is tudta. Hol maradt az Isten szeretete és áldása az életében?

Úgy látszik, hogy annak a tudatlanságnak, amiről írt, amiben élt, annak valami más értelme van. Valahogy nincs köze az informáltságunkhoz, a tájékozottságunkhoz, a figyelmünkhöz. Valahol máshol kell keresni az értelmét.

Megpróbálom összefoglalni nagyon általánosságban: valami jó kapcsolatot kellene találni akár információt, akár személyt, ami vagy aki segít. Ha ez nem sikerül, akkor az érzésemre vagyok hagyatkozva és elindulok valamerre.

Valakivel megnéztük ezt a kisfilmet, amelyik először egy pénzdarabról szól. Úgy érezte, hogy ő értéktelen, mert ő csak egy 50 Forintos. És aztán elkeseredésében a szekrény alatt végezte, mert odagurult. - Mit tennék,ha az igaz szerelmet keresném? És az az igazság, hogy az, akivel egész életemben boldog lennék, az itt, a szomszéd utcában lakik, de nem ismerem őt. Mit tennék ebben a helyzetben? Alapvetően semmit nem tudnék kezdeni, merthogy nem tudom azt, amit tudni kellene ahhoz, hogy valamit csináljak. Nem tudom, kiről van/lehet szó! - Ezt teszi illetve nem teszi a pénzdarab, „aki” értéktelennek érzi magát és begurul a szekrény alá. Nem tudja, hogy mi lehetne a megoldás a számára. - Egy néniről is szólt a film, aki elmondta a saját életét, hogy ő - az 50 Forintoshoz hasonlóan - értéktelennek érezte magát és meg akart halni. És mi történt vele?

Ezzel a nem-tudással az a gond, hogyha nem tudunk valamit, akkor nem tudjuk azt, hogy nem tudjuk! Mert ha tudnánk, hogy nem tudjuk, akkor már tudnánk is. Ez a gond ezzel, ez az ördögi-kör. - Van egy film, egy nagyon kedves történet: Az 50 első randi - az a címe. Egy lányról szól, aki baleset következtében elveszti az emlékezőképességét és mindig csak arra, az elmúlt egy napra, a balesete előtti napra emlékszik vissza. És mindig, minden nap az ő számára az, azután következő másnap van. Azért ez a címe, mert hogy egy fiatal ember megszereti ezt a lányt, megismerkedik vele és randiznak. Aztán másnap újra. És ez így megy. És a lánynak ő mindig teljesen új, és mindig elölről kell kezdenie a megismerkedést, hogy a lány őt megszeresse, mert a lány soha nem emlékszik rá. Ez a lány nem tudja, hogy nem-tudja. Ez az ő csapdája. Nem lehet neki megtanítani, hogy egy olyan betegségben szenved, amelyben ő nem emlékszik vissza, mert másnap már nem fog rá emlékezni, hogy ezt már megtanították. Így ő nem tudja, hogy nem-tudja. Ezért számára úgy tűnik, hogy nincs múlt.

Egy gyilkosnak, aki embereket öl, meg lehet tanítani azt, hogy veszélyes a fegyvernek a használata és károkat okozhat vele. És elképzelhető, hogy ezt ő fogja tudni. Tisztában lesz vele, hogy a fegyvere egy veszélyes szerszám és baj történhet, ha a kezébe veszi és használja. Ettől azonban nem fog felhagyni a gyilkolással, és nem fog megváltozni. Miért? Azért, mert az ő nem-tudása sem segítség. Nem azért, mert nem tudja azt, amit tudni kéne, hanem mert valami másféle tudásra lenne szüksége. A tudatlansága nem tájékozatlanság az ő esetében, hanem a jóra való vágynak a hiánya, és a jó személyes ismertségének és átélésének a hiánya, hogy ő szeresse, ami jó. Ő nem ismeri személyesen a jót. Ezért hiába tud valamit, nem segít rajta.

A pénz a szekrény alatt és a példa szerinti néni, aki meg akart halni, mert értéktelennek érezte magát, nem ismerik az örömöt. Ez a bajuk. És nem lehet neki megtanítani, mert azt át kell élni. Az egy életsors, az egy esemény, ami velünk történik. Csak a stresszt ismeri a gyilkos, a pénzdarab vagy a néni. A magányt, a nyomorúságot, a veszélyt, a halált, a harcot és efféléket, - de az örömöt nem.

Ezért van az, hogy az Isten elküldte az ő Fiát, Jézus Krisztust, hogy valahogy segítsen. Valahogy kihozzon minket ennek a különféle, többféle nem-tudásnak, de mindenképpen csapdában tartó nem-tudásoknak a világából. Kihozzon. Odamenjen az elveszett bárány után, aki nem tudja, hogy merre indulhatna el; odamenjen a saját magát értéktelennek érző ember után és értéket éltessen át vele; odamenjen a gyilkoshoz és megtanítsa neki élni az örömöt és a szeretetet.

És ezt nevezi Isten igéje, amikor Jézus így segít rajtunk, megtérésnek. Ezt nevezi örömnek és félelemnek. És ezért, mert ez ilyen tudatlanságokból való szabadulás, ezért nem számon kérhető senkin. Ezért nem lehet számon kérni egymáson a megtérést. Ezért nem lehet azt mondani, hogy: neked, testvérem, meg kell térned! Ennek nincs értelme, mert a következő másodpercben elfelejti, hogy mondták neki. Nem érti. Ezért írja és erről írja az apostol: tudatlanságból cselekedtem. Az ő élete ebben a tudatlanság-csapdában volt. Nem tudta, hogy nem tudja, és nem ismerte azt, amit ismernie kellett volna. Nem lehetett neki megtanítani. Ő ismerte Jézust, ismerte Jézus tanítványait, ismerte a tanításukat, ismerte az evangéliumot - és üldözte. Erőszakosan, istenfélelemből és hitből üldözte. Élte a maga ilyen életét. Neki Jézus tudta megváltoztatni a szívét, a gondolatait és az életét úgy, hogy odaállt elé és megszólította. És megváltoztatta.

Ez a mi Urunk titka és szeretete. És ezért, ezen dolgozik az Isten nagy-nagy türelemmel és fáradsággal. Ezen van az ő öröme, ebben van az ő öröme, és ezért van nagy öröm a mennyben a megtérésen, mert ez az Isten csodája és munkája rajtunk.

Aztán, aztán, amikor az Istenünk megváltoztatja az embert, akkor ad neki mindent: utat, feladatot, szolgálatot, célokat és minden egyebet, de az mindig azzal kezdődik, hogy az Isten megváltoztat. Ez az ő nagy öröme, ami egyenlő az élettel. Erről szól az ő szeretete, a Fiáról szóló evangélium.

Hát így lesz a mi célunkká is itt, a gyülekezetben és legyen mindnyájunk céljává, álmává az, hogy az Isten szeretete megjelenjen közöttünk és át tudjuk élni együtt. És akkor van reménység arra, hogy az Isten csodája révén mások is megértik, mert ezt igazából tanítani nem lehet.

Jó Istenem! Ha ismeretlen is vagy számomra, ismeretlenül is kérlek: ments meg. Mutasd meg az örömöt, melyről álmodni sem mernék, hisz nem ismerem. Ha már ismerlek téged, köszönöm neked szeretetedet, amelyet megismertettél velem. Köszönöm neked azt a sok-sok munkát, áldozatot, véredet, amelyet azért áldoztál, hogy megismerjelek. Ámen.

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született … (Ekkor az istentisztelet, a hitvallás-mondás megszakadt, mert egy fiatal nőtestvérünk a karzaton rosszul lett és sürgős segítségre szorult. Segítségül kellett hívni a Mentőszolgálatot, akik a helyszíni vizsgálat után beszállították őt a kórházba.)

Urunk, mindenható Istenünk! Légy velünk reménységeddel, megtartó szereteteddel. Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved. Jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma. És bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Most vegyétek az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az Úr és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az Úr az ő arcát és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az Úr az ő arcát és adjon neked békességet. Ámen.

1. Mind célját, mind napjait Te mérted ki életemnek. Szent Atyám, ó, bárcsak itt, amíg éveim sietnek, Célom felé úgy futnék, Mint rendelte szent igéd. - 2. Akiben szilárd hit él, Kiben munkás a szeretet, Aki bízik és remél, Áhítva egy jobb életet: Az fut Jézus nyomdokán A valódi cél után. - 3. Adj erőt hát, Istenem, Hogy hitben végig megálljak, S úgy, mint égi Mesterem, Jót művelve szertejárjak, Hűséggel keresve itt Az új élet útjait!

Az énekek és a liturgia kottáit a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu honlapon), valamint az Evangélikus Énekeskönyvben lehet megkeresni, megtalálni.