TATABÁNYAI MAGVETŐ
„Íme, kiment a magvető vetni” (Márk evangéliuma 4:3)
„…a mag sarjad és nő…” (Márk evangéliuma 4:27)
Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközségben Húsvét ünnepe utáni 6. vasárnap (Exaudi) istentiszteletén, 2010. május 16.-án, Schermann
Gábor lelkész szolgálatával.*
Kezdő ének: 467 (Bogatzky Károly Henrik 1690-1774, német) - Liturgia: 5
1. Ébredj, bizonyságtévő lélek! A várfalakra őrök álljanak, Kik bátran szólnak, s harcra készek, Ha éj borul le, vagy ha kél a nap. Hívásuk zengjen mesze szerteszét, Az Úrhoz gyűjtve népek seregét! - 2. Ó, bárha lángod fellobogna, S ébredne föl sok nemzet fényinél, Bár egyre több hűséges szolga Aratna, míg le nem borul az éj! Urunk, e roppant ért vetésre nézz! A munka sok, a munkás oly kevés! - 3. Te készítsd útját szent igédnek, Hogy fénye minden népet érjen el, Míg tárt kapudon mind belépnek, S minden nyelv irgalmadról énekel. Adj a jóhírnek sebes szárnyakat, Míg nyomán béke és élet fakad! - 4. Te fenséges műved bevégzed, Mert a föld üdve és bírája vagy, Győz a te örök tiszta fényed, Bár ma még homály födi utadat. Azért mi hittel kérünk szüntelen: Hallgass meg minket! Ámen! Úgy legyen!
Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. - Ámen.
Halld meg, Uram, hangomat, hozzád kiáltok! Könyörülj rajtam, és hallgass meg, Istenem! Ne rejtsd el orcádat előlem, ne utasítsd el szolgádat haraggal! Te vagy segítségem, ne vess el engem, ne hagyj el, szabadító Istenem! Uram, ismertesd meg velem utadat, és lábam igazítsd a helyes ösvényre! Add, hogy meglássam jóságodat, és gyönyörködhessem templomodban!
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak, a Szentléleknek, miképpen volt kezdetben, most és mindenkor és mindörökkön-örökké.
Halld meg, Uram, hangomat, hozzád kiáltok! Könyörülj rajtam, és hallgass meg, Istenem!
Liturgia: Atyának, Fiúnak És Szentlélek Istennek. A Szentháromságnak, Hűséges éltetőnknek Dicséret, dicsőség, Legyen magasztalás, Most és mindenkoron Örök hálaadás!
Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindannyiunkkal!
Bűnvallás:
Testvéreim! Most Isten színe előtt gondoljunk méltatlan voltunkra és valljuk meg neki bűnünket: Uram, fordulj felém. Könyörülj rajtam, mert magányos, nyomorult vagyok nélküled. Enyhítsd szívem szorongását, szabadíts ki szorult helyzetemből. Nézd meg nyomorúságomat és gyötrődésemet. Bocsásd meg minden vétkemet. Tartsd meg életemet, ments meg. Feddhetetlen becsület őrizzen engem. Szabadítsd ki, ó, Isten, népedet minden nyomorúságából az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.
Liturgia: Előtted állok, drága Jézusom, Reád szorult és kétséges sorsom. Én Uram, királyom és bírám, Légy szószólóm bűnösnek, tekints rám!
Kegyelemhirdetés:
Testvéreim! Megkönyörült rajtunk, méltatlan embereken, az Isten Jézus Krisztus által, akit halálra adott bűneinkért és akit feltámasztott üdvösségünkért. Dicsőség legyen hát a magasságban Istennek, a földön békesség és az emberekhez jóakarat. Ámen.
Liturgia: Hogyne dicsérném az Istent Zengedező énekkel, Ki dolgában oly bölcs, oly szent, És jót tesz mindenekkel! Ő minden áldások Atyja, Csupa jóság, szeretet, Ki engem bölcsen vezet, És hű szívét hozzám hajtja. Minden elhagy, elfeled, Isten vég nélkül szeret.
Jöjjetek, Testvéreim, imádkozzunk:
Mindenható örök Isten, aki egyházadra bíztad Fiad evangéliumát, add nekünk az erő, a szeretet és a józanság Lelkét, hogy egész világunkban tanúid lehessünk az Úr Jézus Krisztus által, aki veled és a Szentlélekkel él és uralkodik örökkön-örökké. Ámen.
Igeolvasás:
Kedves Testvérek, kedves Gyülekezet! Húsvét utáni 6. vasárnapnak a levélbeli igéje Péter apostol 1. leveléből szól hozzánk. A 4. fejezet 7. versétől kezdve olvasom:
Így ír nekünk az apostol:
Mindennek a vége pedig már közel van: legyetek tehát bölcsek és józanok, hogy imádkozhassatok. Mindenekelőtt az egymás iránti szeretet legyen kitartó bennetek, mert a szeretet sok bűnt elfedez. Legyetek egymással vendégszeretők zúgolódás nélkül. Ki milyen lelki ajándékot kapott, úgy szolgáljatok azzal egymásnak, mint Isten sokféle kegyelmének jó sáfárai: ha valaki prédikál, úgy mondja szavait, mint Isten igéit, ha valaki szolgál, úgy szolgáljon, mint aki azt az Istentől kapott erővel végzi, hogy mindenkor az Isten dicsőíttessék Jézus Krisztus által, akié a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké.
Így szól hozzánk Jézus Urunk. János evangéliuma 15. fejezetének a 26. versétől olvasom:
„Amikor eljön a Pártfogó, akit én küldök nektek az Atyától, az igazság Lelke, aki az Atyától származik, az tesz majd bizonyságot énrólam; de ti is bizonyságot tesztek, mert kezdettől fogva velem vagytok.”
„Ezeket azért mondom nektek, hogy meg ne botránkozzatok. A zsinagógákból kizárnak titeket, sőt eljön az óra, amikor mindaz, aki megöl titeket, azt hiszi, hogy Istennek tetsző szolgálatot végez; és mindezt azért teszik, mert nem ismerték meg sem az Atyát, sem engem. Ezeket pedig azért mondom nektek, hogy amikor eljön az órája, emlékezzetek rá: én megmondtam nektek.”
Boldogok, akik hallgatják, szívükbe zárják és megtartják az Isten beszédét. Ámen.
Ének: 395 (János evang. 15. Scholz László sz. 1911)
1. Jézus a szőlőtő, Mi vesszők vagyunk, Élünk, ha őbenne Meg is maradunk. Hogyha tőled, Jézus, elhajolnék, Máris lemetszett venyige volnék. - 2. Atyánk metszőkése Minket tisztogat, Hogy többet teremjünk, Gyümölcsöt sokat. Add meg, Atyám, bármily fájó perc lesz, Tudjak örülni, mikor megmetszesz. - 3. Csak le ne mess hamar Bűneim miatt, Énértem is meghalt Egyszülött Fiad, Légy türelemmel, ha bűnbe esnék, Jézusomért, kérlek, le ne mess még! - 4. Őrajta csüngök én, Jó kapcsom a hit, Vérében bízom én, S ez megigazít. Szent tőke gyümölcse az ő vére - Nem juthatok kárhozat tüzére.
Igehirdetési szolgálat:
Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Urunktól, Jézus Krisztustól. Ámen.
Igeolvasás:
Most, kedves Testvérek, az Ószövetség lapjairól szól hozzánk Isten igéje, Józsué könyvének a 23. fejezetéből a fejezet végéről:
Így szólnak az öreg Józsuénak a szavai népéhez:
Én most már elmegyek azon az úton, amelyen minden földi ember elmegy. Ismerjétek el teljes szívetekkel és teljes lelketekkel, hogy nem veszett el egyetlen szó sem azokból az ígéretekből, amelyeket megígért nektek Istenetek, az ÚR. Mind beteljesedett rajtatok, nem veszett el abból egy szó sem. De ahogyan beteljesedett rajtatok mindaz az ígéret, amelyeket Istenetek, az ÚR megígért nektek, úgy fogja beteljesíteni rajtatok az ÚR minden fenyegetését is, amíg ki nem pusztít benneteket erről a jó földről, amelyet nektek adott Istenetek, az ÚR. Ha megszegitek Isteneteknek, az ÚRnak a szövetségét, amelyet ő rendelt nektek, ha elmentek, és más isteneket tiszteltek, és azok előtt borultok le, akkor föllángol majd ellenetek az ÚR haragja, és hamarosan kipusztultok erről a jó földről, amelyet nektek adott.
Urunk, szentelj meg minket igéddel. Igéd igazság! Ámen.
Igehirdetés:
Ezen a jó földön, amit az Isten ad, amelyet az Isten készített a számára, minden jó rendben van benne, minden a lehető legjobb, ez egy csodálatos, nyugalmas hely. Az Isten nyugalmának és szeretetének a helye, ahol végre megpihenhet az Isten népe és minden ebben a szép, békességes nyugalomban van. Mert jó lenne egy kis ilyen nyugalom. Itt csöndesek a szelek, süt a nap, csiripelnek a madarak, teremnek a gyümölcsfák, mindenki békésen andalog a kertben, üldögélünk a verandán és minden így van napról-napra, évről-évre. Egy ilyen kis nyugalom kellene nekünk.
Úgy tűnik - ahogyan az öreg Józsué beszél -, hogy ehhez nem is kell más, mint megtartani az Isten szövetségét, ragaszkodni hozzá, szeretetében megmaradni, ahogyan a szőlővessző a szőlőtőn és akkor minden rendben lesz. Amikor teljes a nyugalom, hiszen Isten segedelmével elfoglaltuk azt a földet, azt a jó földet, amelyet ő nekünk szánt, nekünk ígért. - Ezt mondhatnánk Józsué szavai alapján, a teljes bibliai tanúságtétel azonban nem, egészen erről szól. És a teljes, bibliai tanúságtétel fényében még talán az öreg Józsué ezen szavai sem egészen így érthetők.
Először is érdemes tisztázni, hogy itt most az imént hallott mondatokban ki beszél kihez? Első rendben Józsué, Izráel népének az „Árpádja”, beszél itt a maga népéhez. A honfoglaló vezér. Mikor? Akkor, amikor elfoglalták nagyjából azt az országot, amelyet Isten kiszemelt a számukra és megígért nekik. Ő most, az öreg Józsué, elmegy, mert már megöregedett. Letelt a földi életének az ideje, készül az elmenetelre és most summát ad. Arra is érdemes odafigyelni, hogy hogyan megy el, mit csinál életútja végéhez közeledve. Érdemes erre odafigyelni, példát venni róla, meg arról, hogy mit és miért csinál.
A régiek valahogy így mesélik el azt, hogy hogyan mentek el az ő nagyapáik: „Amíg lehetett, lábon voltak, aztán ágynak dőltek. Mikor már érezték, hogy közel van, ágyukhoz hívták az övéiket és elmondtak nekik néhány mondatot, a summát. Aminek súlya van, mert az utolsó. Aztán megáldották őket és falnak fordultak. Megtanulták a kutyáiktól, hogy egyedül fognak meghalni. A legvégén már nem kísérheti őket senki. Egyedül mennek el és az jön velük szembe, ami a lelkük mélyén volt.” - Eddig az idézet Kovács Imre Vöröck-Kemenesmagasi-Kemenesmihályfa-i lelkésztől.
Az öreg Józsué tehát a régiek módján egyfajta summát ad az övéinek. A summa lényege az, hogy: bementek az Isten nyugalmának a helyére, az Ígéret földjére. - Istennek ígéretei voltak és ígéretei vannak. Ezek az ígértek az ő kezében vannak. Ő hajtja végre, teljesíti őket. „Nektek, - mondja Józsué a summában a népének -, nektek ezt csak el kell ismerni, átélni, tudatosítani, hogy amit az Isten megígér, azt teljesíti. Nem felejti el, hanem teljesíti azt, amit az Isten ígér nekünk.” - Tehát első rendben az öreg Józsué ezeket mondja népének, Izráelnek.
Másrészt viszont a Zsidókhoz írott levélből tudjuk, hogy Józsué honfoglalása - habár Izráel történek egy fontos alakja - a számunkra, Krisztus mai népe számára mégiscsak szimbólum. Ez az egész úgy, amint van. A honfoglalás története és mindaz, ami azzal kapcsolatban elhangzik. Isten valódi, végső nyugalma ígéretének a szimbóluma. És Józsué utódja, névrokona: Jézus az, aki minket ebbe a valódi végső nyugalomba visz. Ezért ahogyan a János evangélista által feljegyzett, felolvasott szavaiban is lehetett hallani, ő beszél itt is hozzánk.
Tegnap Kissomlyón nagyon tanulságos igehirdetéseket és előadásokat hallhattunk. Többek között arról, hogy
az élet harctér, harci terület. A nyugalom nem esedékes egyelőre, még hátravan. Nem annak van itt az ideje. És ez a harctér, az életünk - mint harci terület - nem egymást váltó emberek és emberi hatalmak közötti harcnak a színtere elsősorban, hanem végső soron Isten és Krisztus harca értünk. Ez folyik, ez a harc az, aminek a színtere az életünk. Tehát számunkra lényegesen most Jézus summáját halljuk, hallgattuk Józsué könyvének a 23. fejezetében történtek kapcsán.
Ha tisztáztuk, hogy ki beszél és miről, akkor nézzük meg azt is, hogy mi a mi fegyverünk ebben a harcban? Vegyük sorra egy egyszerű, interneten ingyen játszható bolondos játék rajzainak a segítségével, hogy mik a fegyverek, mik jöhetnek szóba? Azt jelentik számunkra ezek a fegyverek, hogy magunkra vagyunk utalva és az erőforrásaink korlátozottak. Nem végtelenek, nem kimeríthetetlenek és nem azt tudunk csinálni mi az életünk harcterén, amit csak szeretnénk és legjobbnak tartunk.
Vannak olyan fegyverek, amelyekhez túl rövid a karunk. Egy tőrrel nem lehet bármilyen messzire csapkodni, közel kell mennünk az ellenséghez. Ez veszélyes emberi dolog. Aztán van olyan fegyver is, amelyikbe kevés lőszer fér. Egyszer csak, előbb-utóbb kifogy belőle. Ez is egy komoly veszélyforrás. A harmadiknak az a baja, hogy lassan tüzel, nem lehet ripsz-ropsz másodpercenként 6000 lövedéket kilőni mindenfelé. Csak szép lassan, utántöltés után. Van olyan is, amelyik nehéz nekünk, nem bírjuk el. Ezért egyszerűen elmegyünk mellette, ez sem nekünk való.
Mi a fegyverünk az életünk harcterén? Mondom: amelyet Krisztus vív értünk. De mi lehet, - mégiscsak a mi életünk a színtere, - mi lehet a mi fegyverünk, amit nekünk szán az Isten? Forduljunk Józsué, pontosabban Jézus szavához, - ahhoz az egyszerű szóhoz, amelyre este hazafelé lelkész kollégám hívta fel a figyelmemet ebben az igében, az ige szavaiban: ismerd el. Ez az ő summája a számunkra. „Ismerd el! Tudjad, lássad be, hogy az Isten harcol, győz és teljesíti, amit ő mond. Lásd meg, éld át, ismerd el teljes szíveddel és teljes lelkeddel”.
És tudjuk, - ezt ő maga mondta -, hogy a belé kapaszkodó hitet semmi nem győzheti le. Nincs, ami leszakítson tőle. - Persze hogy van, ami elszakítson az Isten szeretetétől. Akkor senki nem szakadna el az Isten szeretetétől. Semmi nem szakíthatna el, de - arról beszél Pál, amikor ezt írja, - hogy semmi nem szakíthat el tőle, ha belé kapaszkodunk, hogyha benne gyökerezünk, mint a szőlővessző a szőlőtőben, akkor semmi nem szakíthat el; akkor nincs semmi, ami veszélyt jelenthetne az Istenhez való kötöttségünkre nézve a tőle kapott ígéretekben. Ismerd el! A nyugalmunk ígéretének a teljesítése az Istené. Az ő ígéretei az ő kezében vannak. Ő fogja őket teljesíteni.
A viharnak megvan a maga célja. Eljön az az idő, amikor el fog csendesülni, amikor lehalkul a szél, elfogy az eső. Ennek el fog jönni az ideje. Ez pedig nem a mi kezünkben van! Végig kell járnia a viharnak a maga útját, el kell jutnia a szélnek, a levegőnek az egyik helyről a másikra, ahová igyekszik, vagy meg kell tennie azt az x-számú kört maga körül, amit akar, és akkor majd elcsendesül. Nem lehet megállítani!
Az ígéret teljesülése a maga idejében, az Isten szándékai szerint és az ő hatalma alapján el fog jönni, még az is, ami eddig nem teljesült. A harc véget fog érni. A nyugalom ideje el fog jönni. Az Isten országa teljessé lesz. Erről szól az evangélium. A keresztet semmi nem győzheti le, nem teheti félre. Nem semmisítheti meg. Az ott megáll és győz! Ki kell várni a végét, amíg a kereszt nyomán keletkezett vihar végig fújja a maga munkáját, aztán eljön a nyugalom ideje.
Akkor belátjuk, hogy Józsué utóda: Jézus győz!
Imádkozzunk:
Indítsd a szívünket, Isten, indítsd el a te dicséretedre, a tebenned való bizalomra, a tebeléd kapaszkodásra, hogy ne legyen semmi cél, ami tőled minket elszakít. Ámen.
Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.
Oltári előtti befejező szolgálat.
Mondjuk el hitünk erősítésére az Apostoli Hitvallást:
Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.
Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örök életet. Ámen.
Isten békessége, amely minden emberi értelmet meghalad, meg fogja őrizni a szívünket, gondolatainkat Jézus Krisztusban. Ámen.
Most vigyük Isten elé imádságban életünket és az ő tervét:
Jó Atyánk! Szerető Istenünk! A te kezedben van néped sorsa, a jövőnk, a nyugalmunk és az addig tartó harcunk. A te kezedben van az a küzdelem, amit arattál és az, hogy mi meg tudjunk maradni a te szeretetedben és részesei lehessünk országodnak, győzelmed gyümölcsének. A te szeretetedbe bízzuk magunkat, gyülekezetünket, népünket, embervilágunkat, hitünket, kapcsolatainkat. Te formáld és vezesd a tetteinket és a gondolatainkat, szavainkat és minden dolgunkat, hogy ne szakítsanak el tőled, hanem megmaradjunk a te igéd, ígéreteid látásában, számbavételében és a bennük való örömben. Adj kitartó hűséget, bizalmat. Erősítsd meg bennünk a tőled kapott reménységet napról-napra, hogy ne feledkezzünk el rólad, szeretetedről, a teveled való kapcsolatunkról, a terád utaltságunkról sem örömben, sem bánatban. Tedd napi örömmé igédet a számunkra, a veled való beszélgetést, kapcsolatot, hogy minden dolgunkat a te szavad és a veled való imádság fényében éljünk át. És te erősíts meg bennünket minden megpróbáltatásban, betegségben, gyászban, szomorúságban, csalódásban vagy halálban. Hozzád visszük szeretteinket. Te őrizd meg azokat, akik nem tudnak itt lenni, mert nem tudtak eljönni, más dolguk van vagy megakadályozta őket az időjárás. Őrizd meg őket is igéddel, őrizz meg minket is, míg célhoz érünk. Eléd visszük gyülekezetünk alkalmait, közösségünk eseményeit, hogy a te kezedben legyenek és te mindig ott legyél. Jézusért fordulunk hozzád, Urunk, mert ő erre biztat minket, summájában mondja nekünk. Az ő nevében kérünk téged és az ő nevében fordulunk hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved. Jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma. És bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.
Vegyétek most az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az Úr és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az Úr az ő arcát és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az Úr az ő arcát és adjon neked békességet. Ámen.
Ének: 262 (Debrecen 1602)
1. Jézus Krisztus, mi kegyelmes jó Urunk, Könyörgéssel színed elé járulunk: Ínségében nyájadat el ne hagyjad! Tőled várunk segítséget, oltalmat. - 2. Reád hagyjuk szentegyházunk dolgait. Orvosold meg sokféle nagy bajait! Elmerülni ne hagyd kicsiny hajódat, Parancsolj, és csendesítsd a habokat! - 3. Békessége, oltalma légy népednek, Szaporítsad számát te híveidnek, Mindnyájunknak add a te Szentlelkedet, Hogy hirdessük áldással nagy nevedet! - 4. Szent az Atya, mindenek Megtartója, Szent a Fiú, mindenek Megváltója, Szent a Lélek, Vigasztalónk, Vezérünk, Szentháromság, hálás szívvel dicsérünk.
*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.
Az énekek és a liturgia kottáit a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu honlapon), valamint az Evangélikus Énekeskönyvben lehet megkeresni, megtalálni.
A MAGVETŐ és a korábbi MAGVETŐ-k a Gyülekezet tatabanya.lutheran.hu honlapján találhatók meg, ahol még további hasznos információk is vannak
Az 1. oldali vízjelen a Tatabányai Evangélikus Gyülekezet temploma látható.
Az igehirdetés szövegkiemelései az Íródeáktól származnak.
5