TATABÁNYAI   MAGVETŐ

„Íme, kiment a magvető vetni” (Márk evangéliuma 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Márk evangéliuma 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközségben Húsvét 2. napja istentiszteletén, 2010. április 5.-én, Schermann Gábor lelkész szolgálatával.*

Kezdő ének: 221 (Lukács evangéliuma. 24,13-35. Neunherz János 1653-1737, német)

1. Két tanítvány indul útnak. Mennek Emmaus fele. Viszik terhét fájdalmuknak. Szemük még könnyel tele. Panaszukat beszélik el. De az élő Jézus közel, Hogy a bánat fellegét Igéjével űzze szét. - 2. Ma is hányan vándorolnak Bánatlepte utakon. Terhek alatt roskadoznak. Lelkük csupa fájdalom. Sokan árván, egymagukban Sírnak gyötrő bánatukban, Míg Jézus nem kérdi meg: Miért nehéz a szíved? - 3. Rögös úton láttam sokszor: Jézus soha nem hagy el! Ott van, mire kell, még jókor, És a porból felemel. Néha gyötört bár a kétség, Mintha Jézus messze késnék, De ő segítségével Ott volt egészen közel. - 4. Maradj mindig énmellettem, Jézus, leghívebb barát! Bármi sebzi, vérzi lelkem, Hadd tekintsek fel reád! Minden bajban, minden vészben Te légy váram, menedékem! Közelséged erőt ad, Eloszlatja gondomat. - 5. Ne hagyj senkit se magára, Akit gyötör a bánat, Bezárkózik fájdalmába, S árván sóhajt utánad! Szíve sebét mélyen rejti, Hogy ne lássa könnyét senki: Vigaszt adó igéddel, Jézus, légy hozzá közel!

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. - Ámen.

Nem halok meg, hanem élek és hirdetem az ÚR tetteit. Erőm és énekem az ÚR, mert megszabadított engem! Kegyelmes és igazságos az ÚR, irgalmas a mi Istenünk! Levette rólam a bilincset és megmentette lelkemet a haláltól. Ezért az ÚR színe előtt fogok járni az élők földjén.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak, a Szentléleknek, miképpen volt kezdetben, úgy legyen most és mindörökkön-örökké.

Nem halok meg, hanem élek és hirdetem az ÚR tetteit.

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindannyiunkkal!

Testvéreim! Most vizsgáljuk meg magunkat Isten színe előtt. Gondoljunk méltatlanságunkra és nézzünk az ő parancsolatainak tükrébe.

Ezt mondja az Úr:

Én vagyok az Úr, a te Istened! Ne legyen más istened! Ne vedd hiába Istened nevét! Szenteld meg az ünnepnapot! Tiszteld atyádat és anyádat! Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Ne tégy felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot! Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod házastársát vagy bármiféle tulajdonát! - Jézus Krisztus apostola ezt tanítja: Ha azt mondjuk, hogy nincs bűnünk, megcsaljuk önmagunkat és igazság nincs bennünk. Ha pedig megvalljuk bűnünket, hű és igaz az Isten, megbocsátja azt és megtisztít minket gonoszságunktól.

Ez alapján, Testvéreim, kérem, hogy feleljetek szívetek szerint a gyónási kérdésekre:

Az élő Isten színe előtt kérdem mindenkitől személy szerint:

Testvérem az Úrban!

Vallod-e magadat bűnösnek és ezért kárhozatra méltónak? Vallod-e? - Vallom.

Bánod-e igazán bűneidet? Bánod-e? - Bánom.

Megbocsátottál-e azoknak, akik vétkeztek ellened? Megbocsátottál-e? - Megbocsátottam.

Igyekszel-e Isten akarata szerint élni? Igyekszel-e? - Igyekszem.

Hiszed-e, hogy Isten Krisztusért megbocsát a megtérő bűnösnek? Hiszed-e? - Hiszem.

Legyen hitünk szerint. Forduljunk hittel imádságban Istenhez és kérjük az ő irgalmát:

Te tudod, Istenem, hogy balga voltam. Nincsenek elrejtve előtted a vétkeim. Ne szégyenkezzenek énmiattam azok, akik benned reménykednek, Uram. Ne érje miattam gyalázat azokat, akik hozzád folyamodnak. Uram, hallgass meg! Jóságos szereteteddel, irgalmaddal fordulj hozzám az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Testvéreim! A mi Istenünk megkönyörült rajtunk, méltatlan embereken Jézus Krisztus által, akit halálra adott bűneinkért és akit feltámasztott üdvösségünkért. Az ő irgalmában bízva hirdetem nektek bűneitek bocsánatát, hogy oldozva legyenek a földön és a mennyben, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében! Bízzatok, örüljetek Krisztusban reménykedő Testvéreim. Isten a ő véréért eltörölte bűnünket. Legyen velünk az ő Lelke, hogy új életben járjunk általa. Ámen.

Imádkozzunk:

Örök Isten, aki Fiad halálával eltörölted a világ bűnét, feltámasztásával megtörted a halál erejét, add Lelkedet nekünk, hogy Urunkat követve új életben járjunk. Hogy őt követve miénk legyen az örök élet a mi Urunk, Jézus Krisztus által, aki veled és a Szentlélekkel él és uralkodik örökkön-örökké. Ámen.

Igeolvasás:

Keresztyén Gyülekezet, Testvéreim az Úrban! A mai napnak, Húsvét 2. napjának az ószövetségi igéjét olvasom most, figyeljétek nyitott szívvel. Sámuel 1. könyvének a 2. fejezetéből szól az ige:

Így imádkozott Anna:

Örvendez szívem az Úrban, visszaadta erőmet az ÚR. Felnyílt a szám ellenségeim ellen, mert örülhetek szabadításodnak. Nincs olyan szent, mint az ÚR, rajtad kívül senki sincsen, nincs olyan kőszikla, mint a mi Istenünk. Ne beszéljetek oly sokat, büszkén, gőgösen, ne hagyja el szátokat kérkedő szó! Hiszen mindentudó Isten az ÚR, és a tetteket ő méri le. A hősök íja összetörik, de az elesettek erőt öveznek fel. A jóllakottak elszegődnek kenyérért, de akik éheztek, folyton ünnepelnek. Hetet szül, aki meddő volt, és gyászol, akinek sok fia volt. Az ÚR megöl, és megelevenít, sírba visz, és felhoz onnét.

És így szól erről az evangéliumi igénk Lukács evangéliuma végéről, a 24. fejezet 13. versétől:

Jézus tanítványai közül ketten aznap egy faluba mentek, amely Jeruzsálemtől hatvan futamatnyira volt, és amelynek Emmaus a neve. És beszélgettek egymással mindarról, ami történt. És miközben beszélgettek, és vitatkoztak egymással, maga Jézus is melléjük szegődött, és együtt ment velük. Látásukat azonban mintha valami akadályozta volna, és nem ismerték meg őt. Ő pedig így szólt hozzájuk: „Miről beszélgettek egymással útközben?” Erre szomorúan megálltak. Majd megszólalt az egyik, név szerint Kleopás, és ezt mondta neki: „Te vagy az egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki nem tudod mit történt ott ezekben a napokban?” „Mi történt?” - kérdezte tőlük. Ők így válaszoltak neki: „Az, ami a názáreti Jézussal esett, aki próféta volt, szóban és tetteben hatalmas Isten és az egész nép előtt, hogyan adták át a főpapok és a főemberek halálos ítéletre, és hogyan feszítették meg. Pedig mi abban reménykedtünk, hogy ő fogja megváltani Izráelt. De ma már harmadik napja, hogy ezek történtek. Ezenfelül néhány közülünk való asszony is megdöbbentett minket, akik kora hajnalban ott voltak a sírboltnál, de nem találták ott a testét; eljöttek és azt beszélték, hogy angyalok megjelenését is látták, akik azt hirdették, hogy él. El is mentek néhányan a velünk levők közül a sírhoz, és mindent úgy találtak, ahogyan az asszonyok beszélték; őt azonban nem látták.” Akkor ő így szólt hozzájuk: „Ó, ti balgák! Milyen rest a szívetek arra, hogy mindazt elhiggyétek, amit megmondtak a próféták! Hát nem ezt kellett-e elszenvednie a Krisztusnak, és így megdicsőülnie?” És Mózestől meg valamennyi prófétától kezdve elmagyarázta nekik mindazt, ami az Írásokban róla szólt.

Így értek el ahhoz a faluhoz, amelybe igyekeztek. Ő azonban úgy tett, mintha tovább akarna menni. De azok unszolták és kérték: „Maradj velünk, mert esteledik, a nap is lehanyatlott már!” Bement hát, hogy velük maradjon. És amikor asztalhoz telepedett velük, vette a kenyeret, megáldotta, megtörte és nekik adta. Erre megnyílt a szemük, és felismerték, ő azonban eltűnt előlük. Ekkor így szóltak egymásnak: „Nem hevült-e a szívünk, amikor beszélt hozzánk az úton, amikor feltárta előttünk az Írásokat?” Még abban az órában útra keltek, és visszatértek Jeruzsálembe, ahol egybegyűlve találták a tizenegyet és a velük levőket. Ők elmondták, hogy valóban feltámadt az Úr, és megjelent Simonnak. Erre ők is elbeszélték, ami az úton történt, és hogy miként ismerték fel őt a kenyér megtöréséről.

Boldogok, akik hallgatják, a szívükbe zárják és megtartják az Isten beszédét. Ámen.

Ének: 218 (Stolshagen Gáspár 1550-1594, német - Gesius B. 1555?-1613)

1. Feltámadt Isten szent Fia, Őnéki zeng a glória.* Halleluja, halleluja! Legyőzte sírnak éjjelét. Dicsérjük Jézus nagy nevét! Halleluja, halleluja! - 2. Bajvívó hősként síkra szállt. Legyőzött sátánt, bűnt, halált. Halleluja, halleluja! Nyomába bátran léphetünk. Erőt ad ő, és győzhetünk. Halleluja, halleluja! - 3. Bűnösök hű Megváltóját, A szívünk, Jézus, téged áld. Halleluja, halleluja! Kegyelmes, áldó szent kezed Az égi fénybe elvezet. Halleluja, halleluja! - 4. Ujjongó hálaénekben Hadd áldunk, Jézus, szüntelen! Halleluja, halleluja! Előttünk jársz, mint hű vezér, És boldog néped célhoz ér. Halleluja, halleluja!

* latin: „dicsőség”

Szószéki szolgálat:

Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Urunktól, Jézus Krisztustól. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Testvérek! A mai ünnepnek a levélbeli igéjét olvasom most. Pál apostolnak az 1. Korinthusi leveléből való, a 15. fejezet 21., 22. és 23. versében:

Így ír Pál apostol a gyülekezetnek:

Mert ember által van a halál, ember által van a halottak feltámadása is. Mert ahogyan Ádámban mindnyájan meghaltak, úgy a Krisztusban is mindnyájan életre kelnek. Mindenki a maga rendje szerint: első zsengeként támadt fel Krisztus, azután az ő eljövetelekor következnek azok, akik a Krisztuséi.

Urunk, szentelj meg minket igéddel. Igéd igazság. Ámen.

Igehirdetés:

Kedves Testvérek! Jézus, a mi Urunk megszületett egy istállóban; aztán menekülnie kellett; aztán felnőtt, mint egy iparoscsemete; megkísértette őt a sátán; megkísértették az emberek; kérdőre vonták, megvádolták, bolondnak, sátáninak, effélének mondták; megbélyegezték, kicsúfolták, elhagyták, megverték, keresztre feszítették; elhagyta az Isten, meghalt - aztán újra él! Ezt mondja, ezek után a tanítványainak: „Hát nem ezt kellett-e elszenvednie a Krisztusnak?”

Mi jelent ez a „kellett”? - Gondolom, azt jelenti ez a „kellett”, ezt szokta jelenteni a Bibliában, hogy Istennek ez az akarata. Valamiért Isten így akarta, hogy legyen. Miért akarta, hogy így legyen? Azért akarta az Isten, hogy így legyen, hogy nekünk életünk, örök életünk legyen. Ha ezt tudjuk, hogy ez az Isten akarata, hogy így szeret minket az Isten, akkor felmerül az a kérdés, hogy mi az élet? Mi az élet, amiért Isten ilyent tesz? Ami olyan fontos az Istennek, hogy nekünk meglegyen, hogy szenvedésre adja a Fiát? Mi a cél? Mi az, amiért az Isten ekkora áldozatot hoz?

Nos, segítségül szeretném hívni egy nálam sokkal okosabb embernek a szavait. Szentgyörgyi Albert ezt mondja: „Az élet nem valami külön mérhető vagy megfogható dolog, sem nem az anyagok, amikből az élő fel van építve, nem olyan különösek, a dolog nem azon fordul meg, hogy hogyan vannak összetéve. Ha szétszedem, nem óra, nem szív, nem élet többé, csak kerekek vagy porocskák. De ha megint eredeti rendjükbe összerakom őket, akkor megint óra, szív és élet lesz belőlük.”
Aztán évekkel később ezt írja: „Az élet titkát kutatva az atomoknál és elektronoknál kötöttem ki, amelyekben egyáltalán nincs élet. Valahol útközben az élet kiszaladt az ujjaim közül, úgyhogy öregkoromra most újra átgondolom a lépéseimet.” - Ezeket írja az öreg tudós.

Ebből van két tanulságunk: Az első tanulság: hogyha Szentgyörgyi Albert megállt és azt mondja, hogy most öregkorára újragondolja a lépéseit, akkor nekünk, embereknek, Krisztus tanítványainak is - úgy gondolom - illik megállni és nagy-nagy alázattal gondolkodni az élet mikéntjéről. - A másik tanulság, ami mindjárt kiderül Szentgyörgyi Albert szavaiból, hogy az élet teremthető és újra teremthető. Ez azonban az Isten kezében van. A biológiai életünk, testünknek a járása, töltése, amit itt élünk, a halállal megáll. Ez a mi törvényszerűségünk.

Pál apostol a maga különös ragjaival és kifejezéseivel ezt úgy fogalmazza, hogy Ádámban - talán úgy is mondhatjuk: Ádámként, emberként, azaz Istentől elszakadt emberként - mindnyájan meghalunk. A teljes élet Krisztusban, azaz Krisztus miatt van. Krisztushoz tartozó emberként mindnyájan életre kelünk. És így, csak így!

Ezt jelenti az is, az a szép, nem annyira mezőgazdasági, inkább Pál apostolnál vallási, izráeli vallási hasonlat, amikor azt mondja Krisztusról, hogy ő az első zsenge. Krisztus feltámadása zsengéje a miénknek, a mi feltámadásunknak.

Ennek nagyon sok szép oldala van, ennek a hasonlatnak. Most csak egy fontosat, ami idetartozik. A zsenge a Bibliában azt a termést jelenti, azt az első termést jelenti, első példányt a termésből, gyümölcsből, amelyik egészen az Istené. Őt illeti.

Most még mi nem vagyunk egészen az Istené. Itt vagyunk a tőkéje körül vagy sem, de a magunk életét éljük. A feltámadás csak Istenre nézve létezik. Csak hozzá kapcsolódik. Felesleges belelátnunk az örök életbe a mi terveinket, elképzeléseinket, vágyainkat. Csak ránézve lehet örök életünk.

Egy szerelmes ember számára pedig nem az a kérdés az esküvőre készülve, hogy elérem-e a villamost, amelyik az esküvő helyszínére szállít. Nem ez az elsődleges kérdés, legalábbis ami a szíve közepén van. Inkább az az elsődleges kérdése, hogy egybekel-e a szerelmes pár? Úgy általában és összességében.

És boldog az az ember, aki az Isten szeretetét így éli át. Vagyis nem azt keresi, hogy az életemben sikerül-e ez vagy amaz,? Még csak nem is az, hogy feltámadok-e? Mindenki feltámad Isten igéje alapján. Nem ez a kérdés és nem ez az élet maga. Hanem boldog az az ember, aki azt keresi, hogy Krisztusban vagyok-e és feltámadok ebben?

Ez az, amit az életről tudni érdemes.

Imádkozzunk:

Kegyelemnek szép virága, Krisztusunk, téged várunk. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Mondjuk el együtt az Apostoli Hitvallással:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örök életet. Ámen.

Az Isten békessége, amely minden emberi értelmet meghalad, meg fogja őrizni a szívünket, gondolatainkat Jézus Krisztusban. Ámen.

Úrvacsora.

Ének: 222 (Cantus Catholici 1674, magyar - Cantus Chatolici 1674) - Liturgia: 12

1. Krisztus, virágunk, Szép termő águnk. Feltámadt Krisztus, vigadjunk! Bűnből, halálból támadjunk! - 2. Felragyog fényünk, Krisztus reményünk. Feltámadt Krisztus, vigadjunk! Bűnből, halálból támadjunk! - 3. Jézusnak éljünk, Semmit ne féljünk! Feltámadt Krisztus, vigadjunk! Bűnből, halálból támadjunk! - 4. Boldogság véled Földön az élet. Feltámadt Krisztus, vigadjunk! Bűnből, halálból támadjunk! - 5. Ha véled járunk, Jó halált várunk. Feltámadt Krisztus, vigadjunk! Bűnből, halálból támadjunk! - 6. Dicsőség légyen Istennek égben! Feltámadt Krisztus, vigadjunk! Bűnből, halálból támadjunk!

Emeljük fel szívünket az Úrhoz, magasztaljuk őt:

Méltó és igaz, illő és üdvösséges, hogy mindenkor és mindenhol hálát adjunk neked, mindenható Istenünk és Atyánk a Jézus Krisztus által, aki miután halálával legyőzte a halált, harmadnapra föltámadt a sírból és kinyilatkoztatta az örök életet. Ezért az angyalokkal, az üdvözültek mennyei seregével, és a földön küzdő egész anyaszentegyházaddal együtt boldogan áldunk és magasztalunk téged, és ujjongó énekkel hirdetjük szent neved dicsőségét.

Liturgia: Itt az Isten köztünk, Ő, kit éjjel-nappal Angyalsereg áld, magasztal. Szent, szent, szent az Isten! Néki énekelnek A mennyei boldog lelkek. Ó, Urunk, Halld szavunk, Ha mi, kicsiny néped, Hódolunk tenéked!

Szent vagy, Urunk, és nagy a te irgalmad, mert elítéled a bűnt, de megmented a bűnösöket szeretett Fiad élete árán. Ezért a nagy irgalmadért kérünk, hogy küldd el Lelkedet, és szentelj meg minket, hogy Krisztus testét és vérét vegyük üdvösségünkre ebben a kenyérben és borban és általa testvéri közösséggé legyünk.

A mi Urunk, Jézus Krisztus, azon az éjszakán, amelyen elárulták, kezébe vette a kenyeret, hálát adott, megtörte, tanítványainak adta és ezt mondta: „Vegyétek és egyétek! Ez az én testem, amely értetek adatik. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”. Hasonlóképpen, miután vacsorált, kezébe vette a kelyhet, hálát adott, nekik adta és ezt mondta: „Igyatok ebből mindnyájan! Ez az új szövetség az én vérem által, amely értetek és sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. Ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre”.

Ezért valamennyiszer eszünk e kenyérből és iszunk e kehelyből, az Úr halálát hirdetjük, amíg eljön. Mert méltó a megöletett Bárány, Jézus, hogy övé legyen az áldás, a tisztesség, a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké.

Imádkozzunk:

Jó Istenünk! Emlékezzél meg Fiad értünk viselt szenvedéséről és haláláról. Áraszd ki Lelkedet mindnyájunkra, hogy Megváltónk keresztjének a titkát ünnepelve feltámadása erejében részesüljünk. Emlékezz meg népedről, amelyet megváltottál Krisztus vérén. Őrizd meg bennünk a Krisztus-hitet, tarts meg minket békességedben és tégy eggyé országodban önmagaddal. Téged imádunk és dicsérünk Jézus Krisztus által, akinek nevében így fordulunk hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Liturgia: Ó, áldott Krisztus. Isten szent Báránya, Ki világ bűnét vitted keresztfára, Irgalmazz nékünk, ó, kegyelmezz, kérünk! Adj békét nékünk!

Az Úr békessége mindenkor velünk legyen! Íme, minden kész. Jöjjetek, Testvéreim, Isten szeretetének oltárához!

Ének:

367 (Keimann Keresztély 1607-1662, német)

1. Nem hagyom el Jézusom, Mivel magát adta értem. Nagy hálával őt áldom, Legyen övé teljes éltem. Ő én világosságom, Nem hagyom el Jézusom. - 2. Nem hagyom el őt soha, Mindhalálig néki élek. Sorsom jó, vagy mostoha, Benne hiszek és remélek. Ő sem hagy el, jól tudom, Nem hagyom el Jézusom! - 3. Végórámon légy velem, Ha megszűnik szívverésem. Akkor is megtört szemem, Jézus, keresztfádra nézzen! Én csak irgalmad áldom. Nem hagylak el, Jézusom! - 4. Te vagy erőm, vigaszom, Reményem az ítéletben. Sorsomat reád hagyom, Áldlak majd megújult testben. Te vezetsz haza, tudom, Nem hagylak el, Jézusom!

Oltári előtti befejező szolgálat.

Jöjjetek, áldjuk az Urat és adjunk hálát neki:

Áldunk téged, szerető Istenünk azért, hogy megmutattad nekünk a mintát, az utat, az életet Krisztusban. Áldunk téged, hogy feltámasztásával megnyitottad előttünk országodat. Áldunk téged, hogy nekünk adtál mindent tőled. Áldunk téged, hogy legyőzted minden ellenségünket, bűnt, ördögöt, halált, hogy veled lehetünk, hogy nem tartod távol magadat tőlünk, hanem átöleltél szeretettel. Áldunk téged, hogy a te országod számunkra elkészült. Ámen.

Testvéreim! Menjetek és hirdessétek az Úr halálát és feltámadását. Tanúskodjatok az ő szeretetéről. Akik átéltétek a vele való közösséget, építsétek a testvéri közösséget az emberek között megbocsátással áldozatos szeretettel!

Vegyétek most az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az Úr és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az Úr az ő arcát és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az Úr az ő arcát és adjon neked békességet. Ámen.

Liturgia: Hadd zengjen hálaénekem, Ó, Istenem, tenéked, Amelyben megköszönhetem Legfőbb jótéteményed, Mert szerettél, s amit tettél, Kegyelmed bizonysága. Hadd zengjen hát víg éneket Lelkemnek buzgósága!

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

Az énekek és a liturgia kottáit a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu honlapon), valamint az Evangélikus Énekeskönyvben lehet megkeresni, megtalálni.

A MAGVETŐ és a korábbi MAGVETŐ-k a Gyülekezet tatabanya.lutheran.hu honlapján találhatók meg, ahol még további hasznos információk is vannak

Az 1. oldali vízjelen a Tatabányai Evangélikus Gyülekezet temploma látható.

Az igehirdetés szövegkiemelései az Íródeáktól származnak.

6