2010-03-28

1. Én lelkem útra készülj, Kísérd el Uradat! A szent város felé tart, Kövesd, és el ne hagyd! Szent áhítattal kísérd, Úgy nézd nagy kínjait! Hordozni a keresztet Téged is megtanít. - 2. Az Istennek Báránya, Lelkünknek jegyese, Ím, elmegy, mintha várná Menyegző öröme. Ó, jertek, és nézzétek, Sion leányai,¹ Mint kell tövisből néki Koszorút hordani! - 3. Most mint király vonulsz be, Ujjong a népsereg, De kész, Uram, a tőr is, Hogy foglyul ejtsenek. Gúnyt és szidalmat hallasz A tisztelet helyett, Míg véres keresztfádon Lehunyod majd szemed. - 4. Te a halált, ó, Jézus, Csak azért szenveded, Hogy megszerezd minékünk Az örök életet; De távolból felénk már Szent koronád ragyog, Mint borús éjszakában A fénylő csillagok. - 5. A győzelem tiéd lesz, Veled van szent Atyád, Ő hozza fel sírodra Húsvétnak hajnalát. Ám menj a véres útra, Már a pálmalevél, Melyet elődbe hintnek, Győzelmedről beszél. - 6. Nagy kínjaidra, Jézus, Könnyezve gondolok. E szent napokban ébressz Bennem bűnbánatot! Öt sebed vigasztaljon, Ha én is szenvedek; S te boldogíts, ha majdan Nyugodni térhetek!

Hozsánna a Dávid Fiának! Áldott, aki jön az ÚR nevében! Hozsánna a magasságban! Hallgass meg, URam, jóságos szeretettel, nagy irgalmaddal fordulj hozzám! Ne rejtsd el arcodat szolgád elől, ments meg ellenségeimtől! Megalázott vagyok és szenvedek, segíts és oltalmazz, Istenem! Látják ezt az alázatosak és örülnek: ti, Istent keresők, éledjen szívetek!

Én vagyok az Úr, a te Istened! Ne legyen más istened! Ne vedd hiába Istened nevét! Szenteld meg az ünnepnapot! Tiszteld atyádat és anyádat! Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Ne tégy felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot! Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod házastársát vagy bármiféle tulajdonát! - Jézus Krisztus apostola ezt tanítja: Ha azt mondjuk, hogy nincs bennünk bűn, megcsaljuk magunkat és igazság nincs bennünk. Ha pedig megvalljuk bűnünket, hű és igaz az Isten, megbocsátja és megtisztít minket gonoszságunktól.

Uram, bűneim összecsapnak a fejem fölött és rám nehezednek súlyos teherként. Előtted van minden kívánságom, nincs rejtve előtted sóhajtásom. Bizony, megvallom bűnömet, vétkeim miatt bánkódom. Ne hagyj el engem, Uram, Istenem! Ne légy távol tőlem, siess segítségemre az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Testvéreim! Megkönyörült rajtunk, méltatlan embereken Isten Jézus Krisztus által, aki szeretett minket és vére árán megszabadított bűneinktől. Az ő szeretetébe bízva hirdetem nektek bűneitek bocsánatát, hogy oldozva legyenek a földön és a mennyben, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében! Bízzatok és örüljetek Krisztusban reménykedő testvéreim. Isten az ő véréért eltörölte bűnünket és nekünk adta a megbékélés ajándékát. Az ő Lelke legyen velünk, hogy őáltala új életben járjunk. Ámen.

Istenünk, aki üdvösségünkre hirdeted közöttünk Fiad szenvedését és halálát, nyisd meg a szívünket, hogy szeretetét és engedelmességét felismerjük és ragaszkodjunk hozzá, aki veled és a Szentlélekkel él és uralkodik örökkön-örökké. Ámen.

Ezt mondja az ÚR: Hol van anyátok válólevele, amellyel elküldtem őt? Van-e hitelezőm, akinek titeket eladtalak? Csak bűneitek miatt adtalak el, vétkeitek miatt küldtem el anyátokat! Miért nem volt ott senki, amikor hozzátok mentem? Miért nem válaszolt senki, amikor szólítottalak? Olyan rövid már a kezem, hogy nem tud megváltani? Nincs már annyi erőm, hogy megmentselek? Íme, dorgáló szavammal kiszárítom a tengert, pusztává teszem a folyókat! Bűzlenek a halak, mert nem lesz víz, és elpusztulnak a szomjúságtól. Feketébe öltöztetem az eget, és zsákruhát húzok rá.

Az én Uram, az ÚR, megtanított engem mint tanítványát beszélni, hogy tudjam szólni igéjét az elfáradtaknak. Minden reggel fölébreszt engem, hogy hallgassam tanítványként. Az én Uram, az ÚR, megnyitotta fülemet. Én pedig nem voltam engedetlen,nem hátráltam meg. Hagytam, hogy verjék a hátamat, és tépjék a szakállamat. Arcomat nem takartam el a gyalázkodás és köpködés elől. De az én Uram, az ÚR, megsegít engem, ezért nem maradok gyalázatban. Olyanná tettem arcomat, mint a kovakő, mert tudom, hogy nem vallok szégyent. Közel van, aki igazságot ad nekem, ki mer perbe szállni velem? Álljunk elő együtt! Ki az én vádlóm? Lépjen ide! Íme, az én Uram, az ÚR, megsegít engem, ki mer bűnösnek mondani?

Az az indulat legyen bennetek, ami Krisztus Jézusban is megvolt: mert ő Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel, hanem megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, és magatartásában is embernek bizonyult; megalázta magát, és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. Ezért fel is magasztalta őt Isten mindenki fölé, és azt a nevet adományozta neki, amely minden névnél nagyobb, hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és földalattiaké; és minden nyelv vallja, hogy JÉZUS KRISZTUS ÚR az Atyaisten dicsőségére.

1. Ó, drága Jézus, vajon mit vétettél, Ilyen keményen hogy megítéltettél? Mi bűnt találtak benned és mi vétket, Kik elítéltek? - 2. Megostoroznak, szent arcodba vágnak, Szúró tövissel gúnyból koronáznak. S te keresztfádon tűrsz, míg őket áldod, Kínt, szomjúságot. - 3. Én, én okoztam minden szenvedésed. Bűneim vittek keresztfára téged. Mindazt, mit Jézus, eltűrtél helyettem, Én érdemeltem. - 4. Ily büntetésre álmélkodva nézünk: Pásztorunk szenved juhaiért, értünk. És mert szolgái adósságba estek, Az Úr fizet meg. - 5. Ó, mérhetetlen szeretet csodája! Az vitt a kínok, fájdalmak útjára! Én múló földi örömökben éltem, S véred hullt értem. - 6. Ég, föld Királya, Kit Úrnak vall minden, Mint adjon hálát irgalmadért szívem? Nincs elég drága, mit neked adhatnék, Kincs és ajándék! - 7. Célomhoz érve, trónod elé lépek, Rám ragyog égi, örök békességed. Ott is irgalmad, szereteted áldom, Édes Megváltóm!

Pilátus azután ismét bement a helytartóságra, behívatta Jézust, és megkérdezte tőle: „Te vagy a zsidók királya?” Jézus viszont ezt kérdezte tőle: „Magadtól mondod-e ezt, vagy mások mondták neked rólam?' Pilátus erre így szólt. „Hát zsidó vagyok én?A te néped és a főpapok adtak át nekem téged: Mit tettél?” Jézus így felelt: „Az én országom nem e világból való: ha ebből a világból való volna az én országom, az én szolgáim harcolnának, hogy ne szolgáltassanak ki a zsidóknak. De az én országom nem innen való.” Pilátus ezt mondta neki: „Akkor mégis király vagy te?” Jézus így válaszolt: „Te mondod, hogy király vagyok. Én azért születtem, és azért jöttem a világba, hogy bizonyságot tegyek az igazságról: mindenki, aki az igazságból való, hallgat az én szavamra.” Pilátus így szólt hozzá: „Mi az igazság?”

Az a kérdés, hogy hogyan ugrottunk előre így az eseményekben? Hogyan került Virágvasárnap ünnepére, a királyi bevonulása napjára, a vádlott kihallgatása? Hogyan került ennek a mai vasárnapnak az idejére a következő pénteknek az eseménye? - Bizonyára azért, mert az események egymásból következnek, valahonnan tartunk valahová, valamerre, és a történtek teljes ismeretében most ez az eset, ez az ige visszakérdezi a történteket.

Ott volt a Virágvasárnap, amikor Jézus, a Király bevonul Jeruzsálembe, a hatalom nélküli próféták állatán, szamáron. A szolgái, követői, hívei kísérik őt, dicsérik őt, köszöntik őt. Jézus, a Király jön.

És aztán megérkezve Jézus, a Király, bemegy a templomba, haraggal és hatalommal állítja helyre a rendet, az Istennek a rendjét, felborítva persze ezzel egyidejűleg az embereknek a rendjét, az emberek rendjében jó nagy ramazúrit csinálva rendetlenséget okoz. De ezzel helyre állítja az Isten rendjét, még hozzá hatalommal. Úgy tűnik tehát Jézus mégis király.

Aztán, ahogy telik az idő, eljön a csütörtök, Jézus egyre inkább magára marad. Elcsöndesednek az ünneplő szavak, elhervadnak a virágok, megporosodnak az útra elé szórt felsőruhák, elborítja őket az út pora és az idő homokja, feledésbe merül minden. Jézus lassan magára marad. A tanítványai nagy része ott van vele, aztán majd kevesebb, aztán majd még kevesebb, aztán már egyik sincs. Csak a katonák jönnek oda Jézushoz, hogy vele legyenek.

Itt érkeztünk el az igénkhez: Hát mégis király vagy te? Persze, hogy így kérdezi Pilátus, hiszen az előző események eltávolodtak attól, hogy Jézus király. - Egyre távolabb kerültünk ettől az eszmétől, ettől a gondolattól. Jézus magára maradt és egy magányos vándor lett belőle. Logikus tehát a csodálkozó kérdés Pilátustól: hát mégis? - És logikus tőlünk is, értünk is így föltenni a kérdést: hát mégis Király? Persze ez attól is függ, hogy mit látunk benne, mi ő nekünk? - Tóalmáson az Életszava-tábor munkatársai kardos-alabárdos pólót hordanak, felirata: A Király szolgálatában. Tiszteljük koronázási jelvényeinket, mert azok a mi egykori királyainkat jelezve, jelképezve a mi nemzetünk és országunk tekintélyére és hatalmára utalnak, emlékeztetnek.

Jézus pedig mint magányos vádlott áll ott Pilátus előtt - állhat ott előttünk is egy ideig, míg itt élünk - és az eseményekben úgy válaszol, hogy igen, mégis, mégis király, de kiderül, hogy ő nem egy ország királya, hanem az igazság királya. És kiderül, hogy az igazság nem a zsidóké; az igazság nem a rómaiaké; az igazság nem egyikünké vagy másikunké. Nem nálunk van, nem e világból való!

És ezt érdemes komolyan venni, szó teljes értelmében: nem e világból való. Az igazság - ahogy mondani szokták - odaát van. Persze nem holmi életen túl, hanem odaát, az igazságnál, az Istennél. Az igazság nem egyik az eszméink közül és ezért jobban tesszük, ha nem próbáljuk megdönteni az eszméink közül, hogy melyik az igazság. Jobban tesszük, ha a mi Urunk indulata van bennünk mindenkor és megelégszünk azzal, hogy Krisztus a mi igazságunk. Nekünk igazunk, nekünk jogunk, nekünk törvényünk, nekünk jussunk - Tőle van.

Aki Pilátus kérdésére - mi az igazság? - válaszolt ugyan, de ezúttal már végképp nem szavakkal, hanem tettekkel, események történésével. Válaszolt Pilátus kérdésre, meg persze a mi örök kérdésünkre is, hogy: mi az igazság?

Valóban addig szaporítja az ember nevű élőlény az életellenes cselekedeteit, amíg felemészti magát és a világot? Lehet-e még fokozni a zűrzavart, a gonoszságot, az esztelenséget? Van-e még érték, amit nem tapostak meg, amit ne dobtak volna félre?

A pálmák és virágok napjának üzenete: végül mindig eljön a tavasz, a legkeményebb tél után is. Nehezen jött az idén a virágzás. Bemutatta Tél tábornok, hogy milyen találékony még márciusban is. Átéltünk olyan napot is, melyen reggel még teljes repertoárjával jelentkezett a leghidegebb évszak, de azután kisütött a nap és néhány óra múlva már nyoma sem volt a hónak, jégnek.

Igen, van reményünk fajunk felől is. A keresztyén reménység alapja nem az ember, aki úgy elaljasult, „hogy önként, kéjjel ölt” - mint Radnóti írta -, hanem a teremtő és megváltó Isten, aki a hajnal, a reggel, a tavasz a feltámadás Istene.

Korunk egyik népszerű gondolata a pozitivizmus, vagyis az, hogy elégséges pozitívan gondolkodni és cselekedni és segíthetünk magunkon. Tévedés, nagy tévedés. Elég, ha a 20. század borzalmaira és a mai válságra gondolunk és tudjuk, hogy az ember, ha kizárja életéből Istent, az erkölcsi törvényt, a krisztusi program megvalósítását, mire jut.

Az elmúlt század mindkét istentelen és ezért embertelen eszméje szónokolt a humánumról, a szociális eszméről, de mivel Isten nélkül akartak „paradicsomot”, ahogy ők szokták mondani „felemelkedést” létrehozni, pokol lett belőle. Isten nélkül mindent pokollá változtatunk: a családi életet, a természetet, az országot, de Európát is. Hazánknak és az Uniónak nemcsak gazdasági programra van szüksége, hanem erkölcsre, Istenre, lélekre és szellemre, mert az ember csak akkor ember igazán, ha a szellem irányítja és határozza meg életét.

Van-e remény még emberi fajunkban? Igen van, ha még időben keressük a matérián is túlmutató szellemi-lelki értékeket. Az igazság pedig valóban odaát van, vagyis odaátról az isteni dimenzióból érkezik, mint a tavasz. Nem azért jön a tavasz, mert a cinegék olyan kedvesen sürgetik, hanem azért énekelnek a cinegék, mert jön a tavasz.

Reményünk alapja sem az emberi akarat - amely fontos ugyan, de a nagy bajokban kevésnek bizonyul -, nem a földhözragadt vallásoskodás, hanem az Élet Istene, aki az átkot is áldásra fordíthatja.„Jöjj, Uram Jézus!” (Jelenések 22, 20b) Ő jön akkor is, ha nem kérjük. Ez az evangélium.

Hallom jó szándékú keresztyénektől: ha intenzíven böjtölünk és imádkozunk, akkor jön a lelki ébredés, megújulás. Ez így tévedés. Isten elvárja tőlünk a „nekifeszülést”, hogy tegyük meg azt, amit mi tehetünk meg, de ismerjük a kijelentést: „…nem azé, aki akarja és nem is azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené.” (Római levél 9,16)

Jézus bement Jeruzsálembe, akkor is, ha nem kérték, nem várták. Sírt a városon, megtisztította a templomot (ó, de tagadják ma is az ítélő, jajt kiáltó Krisztust!), tanított, gyógyított, ördögöt űzött; és amikor már mindent megtett, ami rábízatott, vállalta szenvedést és a halált. A főpap udvarában pofozták meg! Megkínozták és, mint a szemetet kidobták a haláldombra.

Dicsérünk téged, jó Istenünk, hogy most egybe gyülekezhettünk a színed előtt. Köszönjük, hogy Fiad bevonult ebbe a világba. Köszönjük, hogy Fiad bevonul az életünkbe. Köszönjük örömhíredet, hogy minket, akik bűnünkkel megöltük őt, nem ölsz meg, hanem életet kínálsz. Életet békességben, örömben, az örök élet reménységében. Tégy fogékonnyá minket szavad meghallására, hogy életre keljen bennünk, mint a jól megmunkált tavaszi földben a vetés és gazdag termést hozzon néped javára, neved dicsőségére. Ámen.

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

1. Jézus én bizodalmam, Örök életre vezérem, Őbenne van nyugalmam, Mert vele azt mind elérem. Ami itt vigasztalhat, S holtomban boldogíthat. - 2. Jézus, Üdvözítőm, él, Vele együtt én is élek. Szebb hazám van Istennél. Mért csüggednél, bágyadt lélek? Híveit ő nem hagyja. Sőt, mind magához vonja. - 3. Hozzákötött engemet Szent reményem minden szála; Hozzáfűzte lelkemet Sírig a hit és a hála. Nem szakít el tőle már Sem élet, sem a halál! - 4. Föld porából vett porom Végórámmal porba tér meg; De föltámaszt egykoron Üdvözítőm, s nála élek, Hol látássá lesz a hit, Mely örökké üdvözít. - 5. Ami itt fáj és epeszt, Ott meggyógyul és megenyhül; Megkönnyebbül a kereszt; Nem hull könnyzápor szememből. Itt a sírba hervadok, Ott többé meg nem halok. - 6. Hívek, ama szép hazát Már e földön keressétek, Az üdv Hajnalcsillagát* Már e testben kövessétek! Ahol a ti kincsetek, Ott legyen a szívetek!

Méltó és igaz, illő és üdvösséges, hogy mindenkor és mindenhol hálát adjunk neked, mindenható Istenünk és Atyánk a Jézus Krisztus által, aki engedelmesen bevonult Jeruzsálembe, hogy vállalja a kereszthalált és magára vegye a világ bűneit. Ezért az angyalokkal, az üdvözültek mennyei seregével, és a földön küzdő egész anyaszentegyházaddal együtt boldogan áldunk és magasztalunk téged, és ujjongó énekkel hirdetjük szent neved dicsőségét.

Liturgia: Szent, szent, szent mennyekben az Isten, Szolgálnak néki angyalseregek. Nagy dicsőségét zengi minden, Hozsánnát visszhangoznak az egek. Áldott, aki az Úr nevében jön! Hozsánna a mennyben és a földön!

Szent vagy, Urunk, és nagy a te irgalmad, mert elítéled a bűnt, de megmented a bűnösöket szeretett Fiad élete árán. Ezért a nagy irgalmadért kérünk, hogy küldd el Lelkedet, és szentelj meg minket, hogy Krisztus testét és vérét vegyük üdvösségünkre ebben a kenyérben és borban és általa testvéri közösséggé legyünk.

A mi Urunk, Jézus Krisztus, azon az éjszakán, amelyen elárulták, kezébe vette a kenyeret, hálát adott, megtörte, tanítványainak adta és ezt mondta: „Vegyétek és egyétek! Ez az én testem, amely értetek adatik. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”. Hasonlóképpen, miután vacsorált, kezébe vette a kelyhet, hálát adott, nekik adta és ezt mondta: „Igyatok ebből mindnyájan! Ez az új szövetség az én vérem által, amely értetek és sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. Ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre”.

Ezért valamennyiszer eszünk e kenyérből és iszunk e kehelyből, az Úr halálát hirdetjük, amíg eljön. Mert méltó a megöletett Bárány, Jézus, hogy övé legyen az áldás, a tisztesség, és a dicsőség, a hatalom örökkön-örökké.

Jó Istenünk! Emlékezzél meg Fiad értünk viselt szenvedéséről és haláláról. Add Lelkedet mindnyájunknak, hogy Megváltónk keresztjének a titkát ünnepelve feltámadása erejében részesüljünk. Emlékezz meg egyházadról, népedről, amelyet Krisztus vérén váltottál meg. Őrizd meg bennünk a Krisztus-hitet. Tarts meg minket a te békességedben és add meg néped egységét. Emlékezz meg azokról, akik Krisztus békességében mentek el ebből az életből és minden elhunytról akiknek hitét egyedül te ismered. Téged imádunk és dicsérünk Jézus Krisztus által, akinek nevében így fordulunk hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Liturgia: Krisztus, ártatlan Bárány, Ki miértünk megholtál, A keresztfa oltárán nagy engedelmes voltál. Viselvén bűneinket, Megváltottál minket, Irgalmazz nékünk, ó, Jézus, ó, Jézus!

1. Adjunk hálát az Úrnak, Kegyelmes megtartónknak Az elvett ajándékért, A sok jótéteményért. - 2. Ő adta testünk, lelkünk, Életet tőle nyertünk, Mindenkor van ránk gondja, Gyermekeit megóvja. - 3. Testünk tőle kap ételt, Vigasztalást a lélek; A sebet meggyógyítja, Melyet a bűn ejt rajta. - 4. Orvost ad, ki segíthet, Krisztust, aki az élet, Kinek véres halála Üdvösségünk forrása. - 5. Igéje s két szentsége Szívünknek menedéke, És a Szentlélek által Egyesít az Atyával. - 6. Élet és bűnbocsánat, Ránk Krisztusért így árad, Általa mennyben nékünk Boldogság lesz a részünk. - 7. Atyánk, kegyelmet kérünk, Adj segítséget nékünk, Nagyoknak, kicsinyeknek, Akik tebenned hisznek! - 8. Tarts meg az igazságban, És adj a mennyországban Üdvöt mi Krisztusunkért, Igaz Közbenjárónkért!

1. Istentől el nem állok, Ő sem áll tőlem el; Szüntelen vele járok, Átfogom hitemmel. Gondot visel reám, És este úgy, mint reggel Ő áld meg segítséggel, Kegyelmes, jó Atyám. - 2. Ügyemet reá bízom, Szívem keserveit, Könnyem letörli bizton, S rám víg napot derít. Hitem reá hagyja A testem, lelkem, éltem, Kezében azt nem féltem, Legyen akaratja. -- 3. Ő mást nem is akarhat, Csak mi javunkra van. Jósága égi harmat, Mely ránk száll untalan. Ő üdvösséget ád, Midőn szívét kitárva Hívogat országába, S elküldi szent Fiát. -- 4. Minden áldás forrása, Dicsér szívünk, ajkunk. Hisz minden óra drága, Melyben rád gondolunk! Legyen itt életünk Isten iránti hála, Míg egykor mennyben nála Örök békét nyerünk.

1. Isten nékem erőm, bizodalmam, Nyugodalmam, Sújtson bár sok fájdalmam. Én hatalmában Bízom s oltalmában Éltem folytában. - 2. Benne élek, haláltól sem félek, Jót remélek, Tőle csak el ne térjek. El nem enyészem A sírban végképpen: Mennyben lesz részem. - 3. Semmi engem tőle el nem választ, Látom már azt, Hogy rám jót csak ő áraszt. Támogat engem Erőtlenségemben És ínségemben. - 4. Mindenkoron azért csak őt áldom, Őt imádom, Míg élek e világon. Szívemet intem: Erős vár az Isten, Más üdvöm nincsen. - 5. Te légy, Uram, őrzője a nyájnak, Egyházadnak, Mely Krisztus vallja Úrnak. Mert bűneinkért Ontott megváltó vért, Mindnannyiunkért. - 6. Itt e földön magasztaljon téged, Míg csak élhet, Nagy buzgón a te néped. Míg szemtől szemben Éneklünk a mennyben Mind nagy örömben.

Áldunk téged, mindenható Istenünk, az örömért és a békességért, amelyet nekünk ajándékoztál Fiad, Krisztusunk szenvedésével és ártatlan halálával. Áldunk téged az örömért és az áldásért, amelyet igédben és az ő teste-vére közösségében adtál nekünk. Kérünk, őrizd meg bennünk a veled való közösség minden áldását, hogy hozzád ragaszkodjunk erős hittel, hogy őszintén szeressük embertársainkat az Úr Jézus Krisztus által. Ámen.

Testvéreim! Elmenvén hirdessétek az Úr halálát és feltámadását. Tanúskodjatok szeretetéről. Akik átéltétek a vele való közösséget, építsétek a testvéri közösséget az emberek között megbocsátással és áldozatos szeretettel!

Vegyétek most az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az Úr és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az Úr az ő arcát és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az Úr az ő arcát és adjon neked békességet. Ámen.

Liturgia: Mily nagy az Úr kegyelmessége, Van-e ember, kit meg nem hat? Van-e szív, mely mindent feledve, Az Istennek hálát nem ad? Ó jer, őt áldja minden lélek, Ki minket mindig szeretett! Én őt imádom, míg csak élek, Néki mondok dicséretet.

Az énekek és a liturgia kottáit a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu honlapon), valamint az Evangélikus Énekeskönyvben lehet megkeresni, megtalálni.