2010-03-21

1. Királyi zászló jár elöl, Keresztfa titka tündököl, Melyen az élet halni szállt, S megtörte holta a halált. - 2. Kegyetlen lándzsa verte át Gonosz vasával oldalát. S mely szennyet, vétket eltörölt: Belőle víz és vér ömölt. - 3. Az ősi jóslat, ím, betelt, Mit a hű Dávid énekelt: „Az Úr, halljátok, nemzetek, Kereszten trónol köztetek.” - 4. Rajtad tündöklik, drága fa, Királyi vérnek bíbora. Ó, választott jeles faág, Ki szent testét karoltad át! - 5. Világ bűnének zálogát Te hordoztad, te boldog ág. Az ellenség gonosz fejét Megváltónk rajtad zúzta szét. - 6. Szentháromság, dicsérjenek, Üdvösség kútja, mindenek! Legyen győzelmünk, add meg ezt, A diadalmas szent kereszt!

Ítélj meg, Istenem és légy pártfogóm a hűtlen néppel szemben. Ments meg az alattomos és álnok emberektől! Te vagy oltalmazó Istenem, miért taszítottál el? Ellenségeim szorongatása miatt meddig kell kétségbe esnem? Küldd el világosságodat és igazságodat, azok vezessenek engem! Vigyenek el szent hegyedre és hajlékodba, hadd járuljak Istenoltárához!

Én vagyok az Úr, a te Istened! Ne legyen más istened! Ne vedd hiába Istened nevét! Szenteld meg az ünnepnapot! Tiszteld atyádat és anyádat! Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Ne tégy felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot! Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod házastársát vagy bármiféle tulajdonát! - Jézus Krisztus apostola ezt tanítja: Ha azt mondjuk, hogy nincs bűn bennünk, megcsaljuk önmagunkat és nincs bennünk igazság. Ha pedig megvalljuk bűnünket, hű és igaz az Isten, megbocsátja és megtisztít minket gonoszságunktól.

Uram, amíg hallgattam, kiszáradtak a csontjaim. Egész nap jajgatnom kellett, mert kezed rám nehezedett. Erőm ellankadt, mint nyári hőségben. Ezért megvallom neked vétkemet, bűnömet nem takargatom, mert te megbocsátod, amit vétettem. Hozzád forduljon hát minden hívő, amíg megtalálhat. Te vagy az oltalmam, megóvsz a bajtól. Körülveszel a szabadulás örömével az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Testvéreim! Isten megkönyörült rajtunk, méltatlan embereken, Jézus Krisztus által, aki szeretett minket és önmagát adta értünk áldozatul. Ebben az ő szeretetébe bízva hirdetem nektek bűneitek bocsánatát, hogy oldozva legyenek azok a földön és a mennyben, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében! Bízzatok és örüljetek Krisztusban reménykedő testvéreim. Isten az ő vére árán elvette bűnünket. Az ő Lelke legyen velünk, hogy általa új életben járjunk. Ámen.

Istenünk! Jézus útján a te utad van, jön felénk, mely ennek a világnak az igazságtalanságain és szenvedésein át vezetett hozzánk. Segíts meg bennünket, hogy rátaláljunk erre az útra. Erősíts meg bennünket, hogy járhassunk is rajta Szentlelked erejével. Ámen.

Kedves Gyülekezet, kedves Testvérek! Isten szavát olvasom most, figyeljünk rá nyitott szívvel. A mai vasárnapnak, Böjt 5. vasárnapjának a levélbeli igéje a Zsidókhoz írt levél 9. fejezetéből, a 11. verstől kezdve szól hozzánk a következőképpen:

Krisztus, mint a jövendő javak főpapja a nagyobb és tökéletesebb sátoron át jelent meg, amely nem emberkéz alkotása, azaz nem e világból való. Nem is bakok és bikák vérével, hanem a tulajdon vérével ment be egyszer s mindenkorra a szentélybe, és örök váltságot szerzett. Mert ha bakok és bikák vére és tehén hamva a tisztátalanokra hintve megszentel, vagyis külsőleg tisztává tesz, akkor a Krisztus vére, aki örökkévaló Lélek által önmagát áldozta fel ártatlanul az Istennek, mennyivel inkább megtisztítja lelkiismeretünket a holt cselekedetektől, hogy szolgáljunk az élő Istennek. Így tehát új szövetség közbenjárója lett Krisztus, mert meghalt az első szövetség alatt elkövetett bűnök váltságáért, hogy az elhívottak elnyerjék az örökkévaló örökség ígéretét.

Akkor így szóltak hozzá a zsidók: „Vajon nem jól mondjuk mi, hogy samáriai vagy te, és ördög van benned?” Jézus így válaszolt: „Bennem nincsen ördög, ellenben én tisztelem az én Atyámat, ti pedig gyaláztok engem. Én nem keresem a magam dicsőségét: van, aki keresi, és ő majd ítéletet mond.. Bizony, bizony, mondom néktek, ha valaki megtartja az én igémet, nem lát halált soha.” A zsidók ezt mondták neki: „Most már tudjuk, hogy ördög van benned. Ábrahám meghalt, a próféták is meghaltak, te pedig azt mondod: Ha valaki megtartja az én igémet, az nem ízleli meg a halált soha. Te nagyobb vagy atyánknál, Ábrahámnál, aki meghalt? A próféták is meghaltak! Kinek tartod magadat?” Jézus így válaszolt: „Ha én dicsőíteném magamat, a dicsőségem semmi volna: az én Atyám az, aki megdicsőít engem, akiről ti azt mondjátok, hogy a ti Istenetek, pedig nem ismeritek őt; én azonban ismerem. Ha azt mondanám, hogy nem ismerem, hozzátok hasonlóvá, hazuggá lennék; de én ismerem őt, és megtartom az ő igéjét. Ábrahám, a ti atyátok ujjongott azon, hogy megláthatja az én napomat: meg is látta, és örült is.” A zsidók erre ezt mondták neki: Ötvenéves sem vagy, és láttad Ábrahámot?” Jézus így felelt: „Bizony, bizony, mondom néktek, mielőtt Ábrahám lett volna, én vagyok.” Erre köveket ragadtak, hogy megkövezzék, de Jézus elrejtőzött, és kiment a templomból.

1. Győzhetetlen én kőszálom, Védelmezőm és kővárom. A keresztfán drága árom, Oltalmamat tőled várom. - 2. Sebeidnek nagy voltáért, Engedj kedves áldozatért. Drága szép piros véredért, Kit kiöntél ez világért! - 3. Reád bíztam én ügyemet, Én Jézusom, én lelkemet, Megepedett bús szívemet És szegény árva fejemet. - 4. Irgalmazz meg én lelkemnek, Ki vagy Ura mennynek, földnek! Könyörgök csak Felségednek, Én megváltó Istenemnek. - 5. Mutass, Jézus, kies földet, Lakásomul adj jó helyet, Ez életben csöndességet, Jövendőben üdvösséget!

Hallgassa meg a keresztyén Gyülekezet azt az igehirdetési szent igét, amelyet Egyházunk a mai vasárnapra, Böjt 5. vasárnapjára igehirdetési alapigeként kijelölt. Megírva találjuk Mózes 2. könyvének 32. fejezetében, a 30. verstől a következőképpen:

Másnap így szólt Mózes a néphez: Igen nagy vétket követtetek el. Ezért fölmegyek az ÚRhoz, talán engesztelést tudok szerezni vétketekért. Visszatért tehát Mózes az ÚRhoz, és ezt mondta: Ó, jaj! Igen nagy vétket követett el ez a nép, mert aranyból csinált istent magának. Mégis, bocsásd meg vétküket! Mert ha nem, akkor törölj ki engem a könyvedből, amelyet írtál!

Izrael népe, amikor kiszabadult a több évszázados egyiptomi rabságból és elnyerte a szabadságát, egy hosszú út előtt állt az Ígéret földje felé. Eleinte még nagy volt a lelkesedés, szemlátomást élvezhették Isten közelségét, hogy mint tűzoszlop ment előttük a pusztában és vezette őket az Isten. Aztán később jöttek az unalmas, szürke hétköznapok, a monoton folytonosság, és Izrael népe zúgolódni és lázongani kezdett, mert kiderült, hogy ez az utazás sok lemondással, fáradsággal és kihívással is jár. - Gondolhatunk most a múlt hétre kijelölt igehirdetési igeszakaszra, mert pont erről volt szó, hogy Izrael népe zúgolódni kezdett Isten és Mózes ellen az éhség miatt. És a gondviselő szeretete ebben a történetben is megmutatkozott, hogy Istenhez eljut a mi panaszunk, eljut a gyarló szó és Isten mindig tudja, hogy mit kell cselekedni és mindig cselekszi is időben. Láthattuk azt, hogyan segít a népének. A fürjek, a manna, a sziklából fakadó víz. Isten csodáival oldja meg a kishitűség helyzetét és próbál segíteni a pusztai vándorlás során.

A népet ez nem elégíti ki. Izrael népe nem elégszik meg ezekkel a csodákkal, ők valami kézzel fogható dolgot szerettek volna. Mikor Mózes felment a Sínai-hegyre beszélni Istennel, és amikor késlekedett, a nép pedig hiába várta őt, eluralkodott a népen a kísértés és az az ötletük támadt: csináljunk magunknak istent. Izrael nem maradt hű az ő Istenéhez, hanem elpártolt tőle. Elpártolt attól az Istentől, aki még Ábrahámnak megígérte, hogy neki adja a tejjel-mézzel folyó Kánaánt. Elhagyják azt az Istent, aki még az egyiptomi rabságban sem volt tétlen. Kiállt mellettük, segítette őket a Fáraóra intézett csapásokkal, kivezette a népét Egyiptomból, egy sokkal nagyobb, elnyomó kultúra alól. A pusztában előttük járt fénylő tűzoszlopként és végig velük volt. De Izráelnek ez még mindig nem volt elég. Szerette volna kézzel foghatóbbá tenni azt a láthatatlan és mindenható Istent, akit mi emberek fel sem tudtunk fogni. - Nem értetjük meg soha az ő gondolkodását, nem tudjuk előre, hogy mi a szándéka velünk, hanem csak tapasztalni tudjuk az ő szeretetét, sz ő gondviselő törődését. - Ezt a megfoghatatlan Istent szerették volna kézzel foghatóvá tenni Izráel fiai és így készült el az arany-borjú.

Itt kezdődött a probléma. Amikor Mózes visszatért, lejött a hegyről, már kezében volt a Tízparancsolat, melyet Isten adott neki és a népnek. Hatalmasat csalódott Mózes a saját népében. A nép áhítozott egy kézzel fogható dologra Istentől, csak az volt a baj, hogy ezt nem Istentől várták, nem rá hagyatkoztak, hogy az ő szerető Istenük gondoskodjon róla, amit már többször is megtapasztalhattak, hanem inkább saját maguk cselekedtek. Saját maguk döntöttek. - És ez sokszor nem jó., hiszen életük és a mi életünk is sokszor tele van ilyen rossz döntésekkel. Nem a megfelelő megoldást választjuk, és ők sem a megfelelő megoldást választották, ezért Mózes, akinek a kezében volt már a Tízparancsolat, Mózes ezt a kőtáblát törte össze és semmisítette meg, mert úgy gondolta, hogy nem méltó rá az ő népe. Ezt az isteni ajándékot nem kaphatják meg.

Hitetlenség, elfordulás, hűtlenség, csalódás, bűn és büntetés közepette jutunk el a mai kijelölt igeszakaszhoz. Nem távoli dolgok ezek, hanem igenis közeliek, Mindegyik sokszor érint meg. Mi is sokszor keresztül megyünk ilyen helyzeteken. Mindig szembekerülünk kérdésekkel, melyekre válaszolnunk kell; mindig döntés elé kerülünk, ahol döntenünk kell; minket is érnek kihívások, melyeket jól kell teljesítenünk; minket is érhetnek kísértések, melyeken nem szabad elbuknunk, hanem ki kell állnunk a próbát. Mindig van egy bizonyos vonal, amely fölött teljesítenünk kell, amelyet el kell érnünk. Például a munkahelyeinken, ahol mindig el kell végeznünk a ránk bízott munkát azért, hogy a főnökünk előtt felelünk érte. Vagy az iskolában, ahol tanulnunk kell, mert a tanáraink számon kérik tőlünk a dolgokat. Különböző kapcsolatainkban, ahol mi elvárjuk a barátainktól és a barátaink is ugyanezt várják el tőlünk, hogy törődjünk egymással, hogy foglalkozzunk egymással. És számtalan példa van még erre, hogy nekünk mindenhol helyt kell állnunk, hogy jó és kényelmes földi életünk lehessen. Jól kell dolgoznunk, hogy főnökünk elégedett legyen velünk és a fizetésünkből el tudjuk tartani a családunkat. Vagy jól kell tanulnunk, hogy jó jegyet kaphassunk és otthon a szüleink büszkék legyenek vele. Meg kell felelnünk valaki előtt, hogy elégedettek legyenek velünk, hogy meg legyen a kellő földi jóllétünk is.

Nos, hogyan kell megfelelni nekünk Isten előtt is? Meg kell felelnünk előtte, hogy az ő kegyelme és a mi hitünk által elérjük az üdvösséget. És ugyanúgy, mint a földi dolgoknál is, Istennel is szemben sokszor kerülhetünk olyan helyzetbe, kaphatunk olyan kérdéseket, amelyekre válaszolnunk kell. Lehetnek döntéshelyzetek, melyekben döntenünk kell. Istennek is vannak elvárásai hozzánk, melyeket cselekednünk kell. Ő mindig próbára tesz minket, melyeket nekünk ki kell állnunk. És ugyanúgy, mint a földi dolgokban is, Isten előtt is hajlamosak vagyunk elfutni, kudarcot vallani. Sőt nála inkább még többször fogunk így elfutni. Mindig a könnyebb utat választjuk, vagy ha igyekszünk is a jót tenni, mi akkor is hajlamosak vagyunk rosszul dönteni. Ha azt gondoljuk is, hogy jót cselekedtünk, akkor is a rosszat tudjuk dönteni. Ezt nem saját akaratunkból, ilyen az ember. Könnyebben tudjuk a rossz dolgot cselekedni Isten előtt. Könnyen tudunk hibázni előtte, elfordulhatunk tőle, mástól várhatjuk a segítséget, hűtlenek lehetünk hozzá, másra helyezzük a hangsúlyt, ha rossz útra térünk, ha bűnben élünk - és Isten csalódni fog bennünk.

Ha nem figyelünk ezekre a dolgokra, akkor nagyon hamar azt vehetjük észre, hogy már teljesen eltávolodtunk Istentől. Választunk magunknak más istent, más imádni való dolgokat, akár más elfoglaltságot is. Például templomba járás helyet, most, hogy szép az idő, már csábíthat egy kis természetjárás vagy kirándulás, kert munkák, biciklizés fiataloknak, - és egyre kevesebbet fogunk itt lenni gyülekezeti alkalmakon. Egyre kevesebbet veszünk részt a gyülekezet életében, mert inkább a szükségleteinkkel foglalkozunk, dolgozunk, tanulunk, vagy inkább pihenünk, vagy egyéb elfoglaltságot találunk, egyéb kifogásokat fogunk keresni. Egyre messzebb kerülünk a gyülekezetünktől és ami a legfontosabb, hogy egyre távolabb kerülünk Istentől is.

De nem vagyunk egyedül. Nem vagyunk magunkra hagyva, ahogy Izrael sem vándorolt egyedül a pusztában. Isten természetesen mindvégig velük volt, köztük járt, de a népben ott volt velük egy másik vezető is: Mózes. Mózes, akinek a szerepe különösen fontos volt Izráel és Isten kapcsolatában. Ő volt kettejük között az összekötőkapocs, a kapcsolat, a közvetítő. Mózes teljes életét rátette arra, hogy végig közbenjáró legyen Isten és az ő népe között. És mindkettőt hűen szolgálta.

Az igeszakasz pont erről tesz nekünk tanúságot. Mózes közbenjáró volt Istennél az ő népéért, mert arra törekedett, hogy, bár tudta, hogy nagy volt a nép bűne, mégis elment Istenhez és engesztelést kért. Közbenjárt a népéért. Közbenjárt, hogy tudta, bár bűnös a népe, mégis kérte Istent, hogy bocsásson meg neki.

És nekünk pedig pont ebben van az örömhírünk, hogy van aki, közbenjár miértünk is, aki bár tudja, hogy mi bűnös és elesett emberek vagyunk, tudja, hogy mi nagyon könnyen hajlamosak vagyunk hibázni, mindig elbukunk. Ő pedig sokkal nagyobb még Mózesnél is. Ő az, akit Isten küldött hozzánk mindenkiért. Értem is és értetek is a földön, hogy közbenjárónk legyen. És ő pedig Jézus Krisztus, aki azért jött el, hogy értünk, bűnös emberekért meghaljon a kereszten, mert ő lett a mi megváltásunknak ára. Ő a saját életét adta, hogy a mi bűneink megbocsáttassanak.

Mindazért, amikor mi rosszat cselekedtünk, valamit elmulasztottunk, rossz döntéseket hoztunk, nem tudtuk állni a próbáinkat, hanem elestünk, megbotlottunk Isten előtt, - hogy fel tudjunk állni. Mert mi ezt egyedül nem tudnánk megtenni. És Jézus az, aki segít nekünk, aki közbenjár értünk Isten előtt, - tudja, hogy annak idején Mózes is közbenjárt a népéért. És a legnagyobb áldozatot adta értük.

Isten megkönyörült mirajtunk és a legnagyobb ajándékot adta nekünk, a legnagyobb áldozatot: Jézus Krisztust. Mert Isten megbocsátotta a mi bűneinket, akármit is követtünk el. Isten azért lett emberré, azért tanított, ezért gyógyított, ezért lett a bűnösök barátja, ezért szenvedett és halt meg a kereszten, hogy megbocsáttassanak a mi bűneink. Ő minden vétkünket magára vette. És most, Böjt 5. vasárnapján erre a Jézusra kell tekintenünk. Két hét múlva kezdődik a passió és nekünk oda kell tekintenünk, fel a Golgotára, a keresztre, mert ott van a mi megváltásunknak az ára: Isten megbocsátotta a mi bűneinket.

Drága mennyei Atyánk! Kérünk téged, adj erőt nekünk, hogy mindig ki tudjuk állni a próbákat. Minden ránk bízott feladatot el tudjunk végezni, akár földi dolgokat, akár a te dolgaidat is és a te kéréseidet. A te kérdéseidre helyesen tudjunk felelni, hogy soha ne bukjunk el előtted. És köszönjük azt, hogyha el is bukunk előtted, mindig megbocsátasz nekünk. És köszönjük, hogy közbenjárót küldtél értünk, hogy ezáltal megbocsátást nyerjünk, hogy megbocsáttassanak a mi bűneink. És kérjük, mindig légy velünk, mert te vagy a mi erősségünk. Ámen.

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Bajnóczi Márió: Teológus vagyok. Salgótarjánban születtem és jelenleg szüleimmel Budapesten lakunk. A Budavári Evangélikus Gyülekezetnek vagyok a tagja. Most vagyok 2. éves hallgatója az Evangélikus Hittudományi Egyetemnek. Ilyenkor szuplikációs időszakban, egyszer Adventben és egyszer a böjti időszakban, teológusok mennek ki a gyülekezetekhez és hirdetik az igét. Szeretném megköszönni a Gyülekezetnek, hogy én ide eljöhettem és szolgálhattam örömmel. - Ilyenkor az offertóriumot a Teológus Otthon és a teológus képzés javára szokták gyűjteni. Szeretném megköszönni az Egyetem nevében az adományaikat.

Nekem már nagyanyám azt mondta kiskoromban: ebből a gyermekből pap lesz. Én még nem is éreztem magam hasonló késztetésűnek. Szüleim és rokonaim között sincsen lelkész és igazából nem is erre a pályára készültem. De az évek során - rendszeresen templomba járók a szüleim - én is részt vettem. Minden vasárnap ott voltam a templomban. Hittan-órákon részt vettem, gyülekezeti alkalmakon. Fiatal koromban már sokat szolgáltam, kántor lettem a gyülekezetünkben és így másképp kezdtem nézni az istentiszteleti dolgokat, mint gyülekezeti szolgálatot. Ez egyre többet jött elő. Isten megérintett a sok hosszú év alatt, hogy nekem lelkészként a templom másik részében kellene állnom. Ezen kívül ifjúsági alkalmakkor is szerettem részt venni, hittan-órákat is tartottam és nagyon megérintett ez a dolog, az elhívatottság érzése. Így kerültem a Teológiára végül is.

Schermann Gábor: Említette Márió, hogy másféle pályára készült. Az ember először mindig másféle pályára készül, mint ahova megy. Tegnap este kicsit beszélgettünk néhányan a Tátra utcában, és ott említette Márió, hogy a más-pálya - többek között - a matematika volt. Én nagyon szeretném a Testvérek figyelmét felhívni arra a tiszta, egyszerű matematikára, ami az igében és annak a megértésében rejlik; amihez nem kell matematikusnak lenni, hanem azért van úgy ez az egyszerű matematika benne, hogy mindannyian jól és könnyen megértsük azt. Ilyen egyszerűen szól hozzánk az ige: Izrael népe megmérettetett, mérce állíttatott elé - nekünk is. Izrael népe nem tudta teljesíteni a mércét - mi sem. Izrael népét ezért elítéli az Isten - bennünket is. Izrael népének volt egy közbenjárója - nekünk is. Így szól az Isten igéje.

1. Velem vándorol utamon Jézus, Gond és félelem el nem ér. Elvisz, elsegít engem a célhoz, Ő a győzelmes, hű vezér, Ő a győzelmes, hű vezér. - 2. Velem vándorol utamon Jézus, Ott az oltalom hű szívén. Ha a szép napot fellegek rejtik, Ő az éltető, tiszta fény, Ő az éltető, tiszta fény. - 3. Velem vándorol utamon Jézus, Bár az út néha oly sötét, Soha nincs okom félni a bajtól, Amíg irgalmas karja véd, Amíg irgalmas karja véd. - 4. Velem vándorol utamon Jézus, Ez a vigaszom, baj ha jő, Bármi súlyosak rajtam a terhek, Segít hordani, ott van ő, Segít hordani ott van ő. - 5. Velem vándorol utamon Jézus, Túl a sír sötét éjjelén, Fenn a mennyei, angyali karban, Nevét végtelen áldom én, Nevét végtelen áldom én.

Méltó és igaz, illő és üdvösséges, hogy mindenkor és mindenhol hálát adjunk neked, mindenható Istenünk és Atyánk a Jézus Krisztus által, aki halálra adta magát értünk, hogy el ne vesszünk bűneinkben, hanem elnyerjük az örök életet. Ezért az angyalokkal, az üdvözültek mennyei seregével, és a földön küzdő egész anyaszentegyházaddal együtt boldogan áldunk és magasztalunk téged, és ujjongó énekkel hirdetjük szent neved dicsőségét.

Szent vagy, Urunk, és nagy a te irgalmad, mert elítéled a bűnt, de megmented a bűnösöket szeretett Fiad élete árán. Ezért a nagy irgalmadért kérünk, hogy küldd el Lelkedet, és szentelj meg minket, hogy Krisztus testét és vérét vegyük üdvösségünkre ebben a kenyérben és borban és általa testvéri közösséggé legyünk.

A mi Urunk, Jézus Krisztus, azon az éjszakán, amelyen elárulták, kezébe vette a kenyeret, hálát adott, megtörte, tanítványainak adta és ezt mondta: „Vegyétek és egyétek! Ez az én testem, amely értetek adatik. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”. Hasonlóképpen, miután vacsorált, kezébe vette a kelyhet, hálát adott, nekik adta és ezt mondta: „Igyatok ebből mindnyájan! Ez az új szövetség az én vérem által, amely értetek és sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. Ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre”.

Szerető Istenünk! Emlékezzél meg Fiad értünk viselt szenvedéséről és haláláról. Add Lelkedet mindnyájunknak, hogy Megváltónk keresztjének a titkát ünnepelve részesüljünk feltámadása erejében. Emlékezz meg népedről, egyházadról, szerte a világon és itt miközöttünk. Legyen gondod mindazokra, akiket megváltottál. Őrizz meg bennünket a Krisztus-hitben. Tarts meg minket a te békességedben és add meg Krisztusban való egységünket. Emlékezz meg népedről, azokról is, akik készülnek a te szolgálatodra a Teológián és azokról, akik tanítják őket. Add meg mindnyájuknak, hogy hallgatók legyenek, hallgatói igédnek, szeretetednek, útmutatásodnak, jelenlétednek. Hallgatói, hogy továbbadói lehessenek és lehessünk mindannyian, hogy mit tettél és teszel értünk. Emlékezzél meg mindazokról, akik Krisztus békességében mentek el ebből az életből és minden elhunytról, akiknek hitét egyedül te ismered. Téged áldunk és dicsérünk Jézus Krisztus által, akinek a nevében így fordulunk hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

1. Mit Isten akar énvelem, Az lesz a legjobb nékem. Kész ő, hogy áldjon, segítsen, Ha bízom nagy nevében. Bajból kiment a hű, a szent. Nem fenyít, csak mértékkel. Ki benn hitt, soha senkit Isten nem hagyott még el. - 2. Ő vigaszom és életem, Reményem, bátorságom. Amint akarja, úgy legyen. Fenyítését is áldom. Mint ígérte, számba vette Fejemen a hajszálat. Mint jó Atyám, úgy vigyáz rám, Jóságára nem várat. - 3. Így örömest útra kelek, Amikor ő kívánja. Ha hazahív, békén megyek A halandók útjára. Árva lelkem, én Istenem, Hű kezedbe ajánlom. Te megadtad a győzelmet Már poklon és halálon! - 4. Még egyet kérek, Istenem, Hogy tarts meg mindig nálad, És ne engedj elcsüggednem, Ha gonosz lélek támad. Biztass: „Ne félj!” Védj és segélj! Kelj híved oltalmára! Így is teszel, Velem leszel, S én áment mondok áldva.

1. Megváltó drága Jézusom, Én bűneimben orvosom! Lelkem hozzád kívánkozik, Téged imádlak holtomig. - 2. Ó, én kegyelmes Jézusom, Édes megváltó Krisztusom, Te vedd fel az én ügyemet, Tedd magadévá szívemet! - 3. Ó, kedves vendég, nálam szállj, Bűnömtől ne iszonyodjál; Emeld magadhoz hívedet, Jer, térj be, örök szeretet! - 4. Tedd hajlékoddá szívemet, Erősítsd gyenge hitemet, Hogy el ne felejthesselek, Sőt örökké dicsérjelek!

1. Az Úr az én hű pásztorom, És megtart oltalmában, Azért meg nem fogyatkozom Semminemű javában, Mert engem maga legeltet, És beszédével ő éltet Gyönyörűséges helyen. - 2. Tiszta vizekre vezérel, Hogy engem megújítson; Megerősít Szentlelkével, Hogy lelkemben vidítson; És mint jó pásztor terelget, Az igaz ösvényen vezet Az üdvösségnek útján. - 3. Ha szinte halálnak járnék Hideg, sötét völgyében, De mégis semmit nem félnék E végső nagy ínségben; Mert velem vagy mindenkoron, Ha te vezetsz, megnyughatom Minden bajos ügyemben. - 4. Lelkemet szent eledellel Élteted asztalodnál, Mert testeddel és véreddel Nagy vigasztalást adtál. Szentlelkednek örömében Részt adsz énnékem bőven, Megtöltvén poharamat. - 5. Irgalmad és nagy jóságod Megelégít engemet, A te anyaszentegyházad Így táplálja lelkemet, És segít, hogy célhoz érve, Eljussak a dicsőségre, Hozzád mennybe, Jézusom.

Urunk, magasztalásodat hallotta fülünk, - add, hogy süket legyen veszekedés, békétlenség hangjára. Nagy szeretetedet látta szemünk, - add, hogy meglássa az örök életet. Dicséretedet énekelte nyelvünk, - add, hogy az igazat vallja ezután. Templomodban járt a lábunk, - add, hogy a világosság útját járja ezután. Testedből részesült a testünk, - add, hogy új életet éljen ezután. Hála néked kimondhatatlan jóságodért. Ámen.

Liturgia: Az Úristen nagy nevének A mennyen-földön zengjen ének! Nagy az Úr neve, felséges. Te is ember, Isten képe, Te keresztfán megváltott népe, Áldd őt, ki nagy és szentséges! Bár por vagy is, szeret, Megvédi ügyedet. Áldd őt szívből! Gyermeke vagy, Ő el nem hagy, Jóvolta hozzád igen nagy.