TATABÁNYAI   MAGVETŐ

„Íme, kiment a magvető vetni” (Márk evangéliuma 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Márk evangéliuma 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközségben Böjt 2. (Reminiscere) vasárnapjának istentiszteletén, 2010. február 28.-án, Schermann Gábor lelkész szolgálatával.*

Kezdő ének: 202 (Zathureczky Sámuel 1760-1836)

1. Te, ki bűntelen szenvedtél, És úgy lettél, Jézus, az én váltságom, Ne hagyj utadról letérni! Bűnben élni Ne legyen bátorságom! - 2. Hogy érettünk kínt vallottál, Nem nyitottál Azzal utat bűnöknek. Nem jelent a te váltságod Mennyországot Meg nem tért bűnösöknek. - 3. Csak önmagamat áltatnám, Ha biztatnám Érdemeddel szívemet, S mégis bűnnel beszennyezni, Fertőztetni Meg nem szűnném lelkemet. - 4. Megdicsőült Üdvözítőm! Légy segítőm, Hogy a vétket letegyem. S ha meghalok, szent halálod, Szószólásod Üdvösségemre legyen!

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. - Ámen.

Emlékezz meg, Uram, irgalmadról és kegyelmedről, mert azok öröktől fogva vannak. Hozzád emelem, Uram, lelkemet. Istenem, benned bízom, ne szégyenüljek meg. Utaidat, Uram. Ismertesd meg velem. Taníts meg ösvényeiden járni engem, Uram. Ifjúkorom vétkeit ne idézd fel, bűneimről ne emlékezzél meg. Igazságod és hűséged őrizzen engem, hiszen benned reménykedem.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek, miképpen volt kezdetben, úgy legyen most és mindörökkön-örökké.

Emlékezz meg, Uram, irgalmadról és kegyelmedről, mert azok öröktől fogva vannak. Ámen.

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindannyiunkkal!

Testvéreim! Most az Isten színe előtt, mindenek előtt gondoljunk méltatlan voltunkra, vizsgáljuk meg az életünket, a szívünket az ő színe előtt, az ő parancsolatai alapján:

Ezt mondja az Úr:

Én vagyok az Úr, a te Istened! Ne legyen más istened! Ne vedd hiába Istened nevét! Szenteld meg az ünnepnapot! Tiszteld atyádat és anyádat! Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Ne tégy felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot! Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod házastársát vagy bármiféle tulajdonát! - Jézus Krisztus apostola ezt tanítja: Ha azt mondjuk, hogy nincs bennünk bűn, akkor becsapjuk önmagunkat és nincs bennünk igazság. Ha pedig megvalljuk bűnünket, hű és igaz az Isten, megbocsátja azt és megtisztít minket gonoszságunktól.

Ezért kérlek most benneteket, Testvéreim, hogy szívetek szerint feleljetek a gyónási kérdésekre:

Az élő Isten színe előtt kérdem mindenkitől személy szerint:

Testvérem az Úrban!

Vallod-e magadat bűnösnek és ezért kárhozatra méltónak? Vallod-e? - Vallom.

Bánod-e igazán bűneidet? Bánod-e? - Bánom.

Megbocsátottál-e azoknak, akik vétkeztek ellened? Megbocsátottál-e? - Megbocsátottam.

Igyekszel-e Isten akarata szerint élni? Igyekszel-e? - Igyekszem.

Hiszed-e, hogy Isten Krisztusért megbocsát a megtérő bűnösnek? Hiszed-e? - Hiszem.

Forduljunk most ezzel a hittel, Testvéreim, imádságban Istenhez és kérjük az ő irgalmát:

Fordulj felém, Istenem és könyörülj rajtam, mert nyomorult vagyok. Szívem szorongásán enyhíts, szorult helyzetemből szabadíts ki. Nézd nyomorúságomat és gyötrődésemet, és bocsásd meg vétkemet. Tartsd meg életemet, ments meg engem. Feddhetetlen becsület őrizzen. Szabadítsd ki, Úristen, a népedet minden nyomorúságából az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Testvéreim! Az Isten szeretetében megkönyörült rajtunk Jézus Krisztus által, aki szeretett bennünket és vére árán megszabadított bennünket bűnünktől. Az ő szeretetében bízva hirdetem nektek bűneitek bocsánatát, hogy oldozva legyenek azok a földön és a mennyben, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében! Bízzatok és örüljetek Krisztusban reménykedő testvéreim. Isten az ő véréért eltörölte bűnünket. Az ő Lelke legyen velünk, hogy általa új életben járjunk. Ámen.

Jöjjetek, imádkozzunk:

Igazság Lelke! Egyedül te vagy képes kiűzni azokat a hatalmakat, amelyek magukhoz akarják ragadni az uralmat a világunkban. Nyisd fel a szemünket, hogy világosan felismerjük és félelem nélkül néven nevezzük mindazt, ami az életet rombolja és rátaláljunk Krisztusra, aki a mi békességünk. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Testvéreim! Kedves Gyülekezet! Isten igéjét figyeljétek most nyitott szívvel. Pál apostolnak a Thesszalonikába írt 1. levele 4. fejezetéből szól, a fejezet elejéről a mai vasárnapnak, Böjt 2. vasárnapjának a levélbeli igéje:

Így ír az apostol:

Egyébként pedig, testvéreim, kérünk titeket, és intünk az Úr Jézus nevében, hogy amint tőlünk tanultátok, hogyan kell Istennek tetsző módon élnetek, - s amint éltek is -, ebben jussatok még előbbre. Hiszen tudjátok: milyen rendelkezéseket adtunk nektek az Úr Jézus nevében. Az az Isten akarata, hogy megszentelődjetek: hogy tartózkodjatok a paráznaságtól, hogy mindenki szentségben és tisztaságban tudjon élni feleségével, nem a kívánság szenvedélyével, mint a pogányok, akik nem ismerik az Istent; és hogy senki túlkapásra ne vetemedjék, és ne csalja meg a testvérét semmiféle ügyben. Mert bosszút áll az Úr mindezekért, ahogyan már előbb megmondtuk nektek, és bizonyságot is tettünk róla. Mert nem tisztátalanságra hívott el minket az Isten, hanem megszentelődésre. Aki tehát ezt megveti, az nem embert vet meg, hanem az Istent, aki Szentlelkét is adja reátok árasztja.

És így szól hozzánk a mai napnak az evangéliumi igéje Máté evangéliuma 15. fejezetéből a 21. verstől:

Jézus elment onnan és visszavonult Tírusz és Szidón területére. És ekkor egy kánaáni asszony, aki arról a környékről jött, így kiáltott: „Uram, Dávid Fia! Könyörülj rajtam! Leányomat kegyetlenül gyötri a gonosz lélek!” Jézus azonban nem válaszolt neki egy szót sem. Erre odamentek hozzá tanítványai, és kérték: „Bocsásd el, mert utánunk kiáltozik.” De ő így felelt: „Én nem küldettem máshoz, csak Izrael házának elveszett juhaihoz.” Az asszony pedig odaérve leborult előtte, és ezt mondta: „Uram, segíts rajtam!” Jézus erre így válaszolt: „Nem jó elvenni a gyermekek kenyerét, és odadobni a kutyáknak.” Az asszony azonban így felelt: „Úgy van, Uram! De hiszen a kutyák is esznek a morzsákból, amelyek uruk asztaláról hullanak.” Ekkor így szólt hozzá Jézus: „Asszony, nagy a te hited, legyen úgy, amint kívánod!” És meggyógyult a leánya még abban az órában.

Boldogok, akik hallgatják, szívükbe zárják és megtartják az Isten beszédét. Ámen.

Ének: 191 (Latin himnusz után [Salve, mundi salutare]. - Nagyszombat 1651)

1. Jézus, világ Megváltója, Üdvösségem megadója, Megfeszített Isten Fia, Bűnömnek fán függő díja: Jézus, add, hogy hozzád térjek, Veled haljak, veled éljek! - 2. Szent kereszteden kereslek, Szomorú szívvel szemléllek; Mert így gyógyulást reménylek. Moss meg szent véredben, s élek. Jézus, add, hogy hozzád térjek, Veled haljak, veled éljek! - 3. Engem íly nagy szerelmedből, Végy hozzád szent kegyelmedből! Vegyek erőt keresztedből, És végbúcsút bűneimtől! Jézus, add, hogy hozzád térjek, Veled haljak, veled éljek! - 4. Engem, bűnöst, kérlek, ne hagyj, Halál rabját, kínra ne adj, Sőt ha eljő majd halálom, Szent jobbodra engedj állnom! Jézus, add, hogy hozzád térjek, Veled haljak, veled éljek!

Szószéki szolgálat:

Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Urunktól, Jézus Krisztustól. Ámen.

Igeolvasás:

Most figyeljetek oda, Testvéreim, arra a próféciára, amelyet Ézsaiás könyvében találunk megírva. Az 50. fejezetben a 4. verstől kezdve így szól hozzánk és rólunk:

Az én Uram, az ÚR, megtanított engem mint tanítványát beszélni, hogy tudjam szólni igéjét az elfáradtaknak. Minden reggel fölébreszt engem, hogy hallgassam tanítványként. Az én Uram, az ÚR, megnyitotta fülemet. Én pedig nem voltam engedetlen, nem hátráltam meg. Hagytam, hogy verjék a hátamat, és tépjék a szakállamat. Arcomat nem takartam el a gyalázkodás és köpködés elől. De az én Uram, az ÚR, megsegít engem, azért nem maradok gyalázatban. Olyanná tettem arcomat, mint a kovakő, mert tudom, hogy nem vallok szégyent. Közel van, aki igazságot ad nekem, ki mer perbe szállni velem?! Álljunk elő együtt! Ki az én vádlóm? Lépjen ide! Íme, az én Uram, az ÚR, megsegít engem, ki mer bűnösnek mondani? Mindnyájan szétmállanak, mint a ruha, moly rágja meg őket.

Aki köztetek féli az URat, hallgasson szolgája szavára! Aki sötétségben jár, és nem ragyog rá fény, bízzon az ÚR nevében, és támaszkodjon Istenére!

Urunk, szentelj meg igéddel. Igéd igazság. Ámen.

Igehirdetés:

Az üteg valamilyen ilyen sátorban szállt meg éjszakára a gyakorlaton. Igaz, volt benne kályha, de azért elég hűvös lett reggelre a -25°-ban, kialudtak a lángok az elhamvadt fák fölött. Reggel, nagyjából 3 órával nap fölkelte előtt nem volt senki, aki meleg kávéval, egy kedves mosollyal, egy kis simogatással végig menjen a sátor középső hajóján a hálózsákok között, hanem csak az ajtóból hangzott fel a jól ismert üvöltés: Jó reggelt, elvtársak! Ébresztő!

Az ember, akit csak úgy odasodort az élet ebbe a sátorba, hogyan tud felállni? Ott, akkor nap fölkelte előtt 3 órával, - hogyan tud fölállni, lépni, menni és egy mosolyt küldeni a látóhatáron túli világnak? Vajon hogyan? Honnan kapja a muníciót hozzá? - Talán onnan, hogy valamikor előtte már, valamikor máskor és máshol, egy másféle sátorban és másféle módon is ébredt már. Szelíd, baráti, szülői, testvéri szóra, amelyik nem korbáccsal, gőggel, üvöltéssel, hanem gőzölgő kávéval, kenyérrel, jó szóval, simogatással ébresztette. - Ez a sátrak és reggelek története.

Valahogy, amit Ézsaiás mond, - részben talán tényleg a saját nevében -, az valahogy nekem a sátrakat juttatja eszembe. Ezeket a különféle fajta sátrakat és különféle fajta reggeleket, amelyeknek különböző varázsa van és amelyek közül az egyik mindig muníciót ad.

Hét ige vers. Hetes. Ebben négyszer mondja el a mondatát, négyszer kezdi így: Az én Uram, az ÚR. Valami nagyon fontos dolgot jelent. Talán kifejezi azt a kapcsolatot, ami köztünk van. Talán egy szeretetről szól. Egy olyan szeretetről, amelyiket számunkra nagyon-nagyon halványan fejezhet talán csak ki a gőzölgő kávé, a simogatás és a jó szó egy reggelen. Az, amelyikre szívesen ébredünk. Az én Uram, az ÚR ébreszt fel minden reggel. Jézus és az Atya szeretete egymás iránt.

Az én Uram, az ÚR. Négyszer fordul elő. Minden, amiről beszél, négy erős mondatoknak és különleges fájdalommal bíró mondatoknak ez ad erőt, értelmet és muníciót. Az én Uram, az ÚR! Vajon tudjuk így hívni az Istent, így beszélni róla, amikor járjuk az utunkat és vannak a különféle örömeink és bánataink, kísértéseink? A különféle böjtös időkben?

Az én Uram, az ÚR! Ebben minden benne van. Ez arra tette képessé Jézust, hogy engedelmeskedjen. „Nem voltam engedetlen, nem hátráltam meg, bármi történik”. Engedelmeskedett. Persze nem azoknak, akik perbe szálltak vele. Nem vádlónak engedelmeskedett Jézus. Nem azoknak, akik a hátát verték és a szakállát tépték. Egyszerűen csak „az én Uramnak, az ÚRnak” engedelmeskedett. Ez a nagyon különleges Jézus küldetésében, hogy nem kényszer alatt engedelmeskedett, hanem nagy-nagy nyugalommal és bizalommal a szívében.

Ezt nevezi Ézsaiás tanítványságnak. Minden reggel fölébreszt engem, az én Uram, az ÚR, hogy hallgassam tanítványként. Igen, Jézus az Atya tanítványa, mert figyelt rá, olyan különös szeretet és bizalom volt benne az Isten iránt, és teljesítette a küldetését. Az a különös ebben - meg vagyok győződve róla ezekből a szavakból is, ha Jézust látom magam előtt, ezeket olvasva, Ézsaiás szavait, próféciáját olvasva -, az a különös benne, hogy meg vagyok győződve róla: Jézus számára senki sem volt, aki őt vádolná, ostorozná, köpködné, szögezné. Ő az Atyának engedelmeskedett, mert tudta, amit Ő akar, az mindig jó. Persze ehhez az kell, hogy ismerje őt.

Aztán elhívott, elhívott a mi Urunk engem és mindannyiunkat. Elhívott tanítványnak, hogy minden reggel ő ébresszen föl úgy, ahogy ő tud. Nem kiáltással, hanem szeretettel, az ő simogatásával. Az ő Igéje simogatás akkor is, ha még vessző és bot van mellettünk. Tudjuk, az megvigasztal. Persze, ahogy az ő esetében is, közben körülöttünk az úton mindig kiabálnak, köpködnek, ostoroznak, vádolnak és szögelnek. Valakik. - Már a múlt héten is kiderült, hogy van egy vádoló, aki folyton vádol. De olyan csodálkozva kérdezi meg Ézsaiás, ebben is, így tanítván minket: hogy „ugyan ki lehetne az én vádlóm?” Nem látok senkit. - Persze valójában körülöttem vádolnak, engem vádolnak. De minden reggel ezzel a szeretettel ébreszt föl engem az Isten.

Az ösvény tehát sötét, még nem kelt föl a Nap. De a kiabálás, vádolás szavaira el ne induljunk. Ugyanis az a lényeg, az az útmutató, az a mérvadó, ahogy a mi Urunk, az ÚR odatérdel mellénk és megsimogat. Csak erre érdemes ébredni, indulni és figyelni. Az összes többit elnyomja ez az egy csöndes hang.

Tanuld meg meghallani az én Uram, az Úr szavát, ahogyan ő tette. Az ő szavára kelj fel, indulj el, más út nincs. Ami van, az nem érdekes. Van, hogy semmi nem látszik az úton. Aki sötétségben jár és nem ragyog rá fény, annak még nem kelt föl a Nap. Aki így jár, annak nem látszik semmi, talán még az Úr sem, az én URam. Nem abban áll a hitünk, hogy átéljük, megérezzük az érzékszerveinkkel, megtapasztaljuk minden pillanatban és így bebizonyosodik a számunkra, hogy az Isten ott térdel mellettünk és simogat. Ha valaki ismeri, akkor is ismeri, akkor is tudja, hiszi és bízik benne, ha éppen nagyon hangos a kiabálás és a hátba veregetés körülöttünk.

Az Isten azt a hitet szeretné, próbálja kialakítani bennünk, amelyik akkor is benne bízik, ha minden más elnyomja az ő simogatását. Ezt az a kánaáni asszony talán megérezte akkor. Csak ennyi kellett, amit Jézus mondott neki, hogy: nagy a te hited. Semmi más különösebbet. És erre hív minket, mindannyiunkat, mint tanítványt a mi Urunk, az ÚR.

Imádkozzunk:

Igéd, kezed körülölel és megment Urunk. Áldott légy ezért kereszten függő Istenünk. Áldott légy azért, hogy számodra fontosabb a mi ébredésünk, életünk és napfényünk, mint a te fájdalmad. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Mondjuk el tiszta szívvel az Apostoli Hitvallást:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örök életet. Ámen.

Az Isten békessége, amely minden emberi értelmet meghalad, meg fogja őrizni szívünket, gondolatainkat Jézus Krisztusban. Ámen.

Úrvacsora.

Ének: 383 (Szőnyi Benjámin 1711-1794, Payr Sándor 1861-1938) - Liturgia: 12

1. Jövel, Jézus, lelkem hő szerelme! Tenélküled szívem hova lenne? Ó, jöjj, Királyom, Örömöm csak te vagy e világon! - 2. Ellenségem oly sok és hatalmas, Olyan vagyok, mint a felvert szarvas. Eltikkad ajkam, És nincs forrás itt, e sivatagban. - 3. Hitem pedig, mint a változó hold, Hamar elfogy, tölte alig hogy volt; Hol felhat égig, Hol meg elhal, s a homályban késik. - 4. Kövér évek után a soványak Hitemben is egyre be-beállnak. Bár szép a kezdet, Még a célig minden el is veszhet. - 5. Kislelkűen míg én tétovázok, Megindulnak, el is hagynak mások; S megszégyenülve Öntöm bánatomat sűrű könnybe. - 6. Ha elhamvad hitem mécsvilága, Szentlelkedet, Uram, fuvalld rája! Lobogjon újra, Hogy e hideg szívet lángra gyújtsa. - 7. Jöjj Jézusom, siess közelembe, Ruhád szélét kezem hadd érintse! Jöjj, drága vendég. Veled tér be hozzám a békesség!

Emeljük fel szívünket az Úrhoz, imádkozzunk:

Méltó és igaz, illő és üdvösséges, hogy mindenhol és mindenkor hálát adjunk neked, mindenható Istenünk és Atyánk a Jézus Krisztus által, aki halálra adta magát értünk, hogy el ne vesszünk bűneinkben, hanem elnyerjük az örök életet. Ezért az angyalokkal, az üdvözültek mennyei seregével, és a földön küzdő egész anyaszentegyházaddal együtt boldogan áldunk és magasztalunk téged, és ujjongó énekkel hirdetjük szent neved dicsőségét.

Liturgia: Itt az Isten köztünk, Ő, kit éjjel-nappal Angyalsereg áld, magasztal. Szent, szent, szent az Isten! Néki énekelnek A mennyei boldog lelkek. Ó, Urunk, Halld szavunk, Ha mi, kicsiny néped, Hódolunk tenéked!

Szent vagy, Urunk, és nagy a te irgalmad, mert elítéled a bűnt, de megmented a bűnösöket szeretett Fiad élete árán. Ezért a nagy irgalmadért kérünk, hogy küldd el Lelkedet, és szentelj meg minket, hogy Krisztus testét és vérét vegyük üdvösségünkre ebben a kenyérben és borban, és általa testvéri közösséggé legyünk.

A mi Urunk, Jézus Krisztus, azon az éjszakán, amelyen elárulták, kezébe vette a kenyeret, hálát adott, megtörte, tanítványainak adta és ezt mondta: „Vegyétek, egyétek! Ez az én testem, amely értetek adatik. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”. Hasonlóképpen, miután vacsorált, kezébe vette a kelyhet, hálát adott, nekik adta és ezt mondta: „Igyatok ebből mindnyájan! Ez az új szövetség az én vérem által, amely értetek és sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. Ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre”.

Ezért valamennyiszer eszünk e kenyérből és iszunk e kehelyből, az Úr halálát hirdetjük, amíg eljön. Mert méltó a megöletett Bárány, Jézus, hogy övé legyen az áldás, a tisztesség, és a dicsőség, a hatalom örökkön-örökké.

Imádkozzunk:

Drága Istenünk! Emlékezzél meg Fiad értünk viselt szenvedéséről és haláláról. Add Lelkedet mindnyájunknak, hogy Megváltónk keresztjének a titkát ünnepelve, feltámadása erejében részesüljünk. Emlékezz meg egyházadról, népedről, amelyet Krisztus vérén megváltottál. Teremts hitet bennünk, hogy meglássuk az ő szeretetét, meglássuk a te jóságodat irántunk. Őrizz meg minket a te békességedben. Add meg nekünk a Krisztus-hitnek az egységét, hogy egyetértsünk a te szeretetedben, egyek legyünk tenálad. Urunk, emlékezz meg azokról, akik nélküled élnek. Te adj igét, te add jó kezedet mindannyiunknak napról-napra, hogy felébredjünk. Felébredjünk a halálunkból, az álmunkból és meglássuk jóságodat. Emlékezz meg, Urunk, azokról, akik szenvednek, a kizsákmányoltakról, az üldözöttekről, a megvádoltakról. Emlékezz meg azokról, akik indulatok között élnek, akik félnek emberektől, hatalmaktól, teremtményektől. Emlékezz meg azokról, akik nem félnek téged, hanem önmagukban bíznak és önmaguknak örülnek. Légy útmutatónk és pásztorunk mindenkor a hozzád való hűségben. Emlékezz meg azokról, akik Krisztus békességében mentek el ebből az életből, és minden elhunytról, akiknek a hitét egyedül te ismered. Légy útmutatónk, fogd meg a kezünket minden utunkon. Azon az úton is, amely ebben a földi vándorolásban az utolsó órákat, perceket jelenti. Légy mellettünk, hogy ne egyedül kelljen állnunk, hanem Krisztusunk kezét fogva, a te színed előtt. Urunk, Krisztusért, az ő szeretetéért imádunk és dicsérünk téged. Az ő nevében így fordulunk hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Liturgia: Ó, áldott Krisztus. Isten szent Báránya, Ki világ bűnét vitted keresztfára, Irgalmazz nékünk, ó, kegyelmezz, kérünk! Adj békét nékünk!

Urunk békessége legyen mindenkor velünk! Íme, minden kész. Jöjjetek, Testvéreim, Isten szeretetének oltárához!

Énekek:

1. ének: 315 (Túrmezei Erzsébet sz. 1912)

1. Örök Isten, kezed ezer áldást ad. Mily boldog, aki téged szolgálhat! Nagy hűséged hűségével hálálja, Szent egyházad építését munkálja. - 2. Urunk Jézus, szolga lettél érettünk. Áldunk téged, hogy nyomodba léphettünk, Hogy bennünket tanítványnak elhívtál, Egyházadban szolgálattal megbíztál. - 3. Jöjj, Szentlélek, téged hívunk és kérünk, Hiszen látod a mi erőtlenségünk. Szent tüzeddel töltsd be szívünk-lelkünket, Új munkára te készíts fel bennünket! - 4. Szentháromság, minden áldás tőled jő. Kegyelmeddel új szolgákat hívsz elő. Tőled várunk ma is erőt, újulást. Kérve kérünk, áldd meg ezt az indulást!

2. ének: 318 (Luther Márton 1483-154 - Nürnberg 1523)

1. Jer, örvendjünk, keresztyének, Jer, énekeljünk vígan! Gyülekezzünk, ifjak, vének, Az Úr szent hajlékiban! Ki atyai szeretetből Megváltott veszedelmünkből - Dicsérjük háladással! - 2. Az ördögnek foglya voltam, Halálban elveszetten, Így kínozott minduntalan A bűn, melyben születtem; És mind mélyebbre süllyedtem, Jó nem volt az életemben, A bűn vont hatalmába. - 3. A jócselekedet, erény Nem segített énrajtam, Nem enyhített lelkem sebén, A jót bárhogy akartam. A kétségek terhe alatt Nékem csak a halál maradt És a pokol borzalma. - 4. De végre nagy gyötrelmemet Az örök Úr megszánta, Irgalmára emlékezett: Szívét felém kitárta. Jó Atyaként fordult hozzám, Egyszülöttét feláldozván, Ki néki legdrágább volt. - 5. És ő engedelmeskedett: Eljött a földre értem, Szép, tiszta szűztől született - Ember lett és testvérem. Nagy hatalmát elrejtette, Én földi formám fölvette, Hogy a gonoszt legyőzze. - 6. Úgy tégy és csak úgy taníts hát, Mint Jézus, hozzá térve. Hirdesd az Isten országát Az ő dicsőségére, És jól vigyázz, hogy emberek Meg ne rontsák nagy kincsedet - Ezt bízza rád Megváltód.

3. ének: 319 (Schade János Gáspár 1666-1698, német)

1. Isten, szívem néked adom Kedves ajándékul, Ezt kívánod tőlem, tudom, Fogadd sajátodul! - 2. Ez teljes ugyan, ó, Isten, Bűnnel, gonoszsággal, És fölékesítve nincsen Hittel és jósággal. - 3. De ím, lábad elé borul Töredelmességgel, És édes bizalomra gyúl, Hogy kegyelmes leszel. - 4. Fogadj magadhoz, Jézusom, Moss meg szent véreddel, Meghaltál értem, Krisztusom, Bűneimet vedd el! - 5. Erősítsd gyönge hitemet, S biztass, hogy megadod, Megtisztítván én szívemet A bűnbocsánatot .- 6. A megtérésre, Jézusom, Kérlek, te adj erőt, Hogy megállhassak egykoron, Uram, színed előtt.

Oltári előtti befejező szolgálat.

Jöjjetek, adjunk hálát Istennek, imádkozzunk:

Urunk, magasztalásodat hallotta fülünk, - add, hogy süket legyen veszekedés, békétlenség hangjára. Nagy szeretetedet látta szemünk, - add, hogy meglássa az örök életet. Dicséretedet énekelte nyelvünk, - add, hogy az igazat vallja ezután. Templomodban járt a lábunk, - add, hogy a világosság útját járja ezután. Testedből részesült a testünk, - add, hogy új életet éljen ezután. Hála néked kimondhatatlan jóságodért. Ámen.

Testvéreim! Elmenve hirdessétek az Úr halálát és feltámadását. Tanúskodjatok az ő szeretetéről. Akik átéltétek a vele való közösséget, az ő áldását, építsétek a testvéri közösséget az emberek között megbocsátással és áldozatos szeretettel!

Vegyétek most az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az Úr és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az Úr az ő arcát és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az Úr az ő arcát és adjon neked békességet. Ámen.

Liturgia: Hadd zengjen hálaénekem, Ó, Istenem, tenéked, Amelyben megköszönhetem Legfőbb jótéteményed, Mert szerettél, s amit tettél, Kegyelmed bizonysága. Hadd zengjen hát víg éneket Lelkemnek buzgósága!

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

Az énekek és a liturgia kottáit a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu honlapon), valamint az Evangélikus Énekeskönyvben lehet megkeresni, megtalálni.

A MAGVETŐ és a korábbi MAGVETŐ-k a Gyülekezet tatabanya.lutheran.hu honlapján találhatók meg, ahol még további hasznos információk is vannak

Az 1. oldali vízjelen a Tatabányai Evangélikus Gyülekezet temploma látható.

Az igehirdetés szövegkiemelései az Íródeáktól származnak.

6