2010-02-21

1. Erős vár a mi Istenünk, Jó fegyverünk és pajzsunk. Ha ő velünk, ki ellenünk? Az Úr a mi oltalmunk. Az ős ellenség Most is üldöz még. Nagy a serege, Csalárdság fegyvere, Nincs ilyen több a földön. - 2. Erőnk magában mit sem ér, Mi csakhamar elesnénk; De küzd értünk a hős vezér, Kit Isten rendelt mellénk. Kérdezed: ki az? Jézus Krisztus az, Isten szent Fia, Az ég és föld Ura, ő a mi diadalmunk. - 3. E világ minden ördöge Ha elnyelni akarna, Minket meg nem rémítene, Mirajtunk nincs hatalma. E világ ura Gyúljon bosszúra: Nincs ereje már, Reá ítélet vár, Az ige porba dönti. - 4. Az ige kőszálként megáll, Megszégyenül ki bántja. Velünk az Úr táborba száll, Szentlelkét ránk bocsátja. Kincset, életet, Hitvest, gyermeket: Mind elvehetik, Mit ér az őnekik! Mienk a menny örökre!

Segítségül hív, és én meghallgatom - így szól az Úr -, vele leszek nyomorúságában, kiszabadítom és megdicsőítem. Aki a Magasságos rejtekében lakik, és a Mindenható árnyékában nyugszik, ezt mondja az Úrnak: „Oltalmam és váram, Istenem, benne bízom!” Mert angyalainak parancsol felőled, hogy őrizzenek minden utadon. Kézen fogva vezetnek téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőben.

Én vagyok az Úr, a te Istened! Ne legyen más istened! Ne vedd hiába Istened nevét! Szenteld meg az ünnepnapot! Tiszteld atyádat és anyádat! Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Ne tégy felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot! Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod házastársát vagy bármiféle tulajdonát! - Jézus Krisztus apostola ezt tanítja: Ha azt mondjuk, hogy nincs bennünk bűn, becsapjuk önmagunkat és igazság nincs bennünk. Ha pedig megvalljuk bűnünket, hű és igaz az Isten, megbocsátja azt és megtisztít minket gonoszságunktól.

Uram, ne feddj meg haragodban, ne ostorozz indulatodban, hanem kegyelmezz, mert elcsüggedtem. Gyógyíts meg, mert reszketnek tagjaim és reszket a lelkem. Fordulj hozzám, Uram, mentsd meg életemet és szabadíts meg az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Testvéreim! Az Isten megkönyörült rajtunk, méltatlan embereken, Jézus Krisztus által, aki szeretett minket és önmagát adta értünk áldozatul. Ebben az ő szeretetében bízva hirdetem nektek bűneitek bocsánatát, hogy oldozva legyenek azok a földön és a mennyben, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében! Bízzatok és örüljetek Krisztusban reménykedő testvéreim. Isten az ő véréért eltörölte bűnünket. Az ő Lelke legyen velünk, hogy általa új életben járjunk. Ámen.

Jó Istenünk, te titokzatos és kegyelmes Úr! Sokszor nehéz rátalálnunk az igazságra. Adj világosságot nekünk, hogy felismerjük, mi a jó, és adj bátorságot ahhoz, hogy elvessük azt, ami rossz. Ne hagyd, hogy döntéseinkkel tévútra jussunk, hanem vezess bennünket a te célodhoz vezető úton. Dicsőség néked mindörökké! Ámen.

Vele együtt munkálkodva intünk is titeket: úgy éljetek, mint akik nem hiába kaptátok az Isten kegyelmét. Mert ő mondja: „A kegyelem idején meghallgattalak, és az üdvösség napján megsegítettelek. Íme, most van a kegyelem ideje! Íme, most van az üdvösség napja!” Senkinek semmiféle megütközést nem okozunk, hogy ne szidalmazzák szolgálatunkat, hanem úgy ajánljuk magunkat mindenben, mint Isten szolgái: sok tűrésben, nyomorúságban, szükségben, szorongattatásban, verésekben, bebörtönzésben, fáradozásban, virrasztásban, böjtölésben, tisztaságban, ismeretben, türelemben, jóságban, Szentlélekben, képmutatás nélküli szeretetben, az igazság igéjével, Isten erejével, az igazság jobb és bal felől való fegyvereivel; dicsőségben, gyalázatban, rossz hírben és jó hírben, mint ámítók és igazak, mint ismeretlenek és jól ismertek, mint halálra váltak, és íme, élők, mint megfenyítettek és meg nem öltek, mint szomorkodók, de mindig örvendezők, mint szegények, de sokakat gazdagítók; mint akiknek nincs semmijük, és akiké mégis minden.

Akkor elvitte Jézust a Lélek a pusztába, hogy megkísértse az ördög. Miután negyven nap és negyven éjjel böjtölt, végül megéhezett. Ekkor odament hozzá a kísértő, és ezt mondta: „Ha Isten Fia vagy, mondd, hogy ezek a kövek változzanak kenyérré.” Ő így válaszolt: „Meg van írva: Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik.” Ezután magával vitte őt az ördög a szent városba, a templom párkányára állította, és így szólt hozzá: „Ha Isten Fia vagy, vesd le magadat, mert meg van írva: Angyalainak parancsot ad, és azok tenyerükön hordoznak téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőbe.” Jézus ezt mondta neki: „Viszont meg van írva: Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet!” Majd magával vitte az ördög egy igen magas hegyre, megmutatta neki a világ minden országát és azok dicsőségét, és ezt mondta neki: „Mindezt neked adom, ha leborulva imádsz engem.” Ekkor így szólt hozzá Jézus: „Távozz tőlem, sátán, mert meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!” Ekkor elhagyta őt az ördög, és íme, angyalok mentek oda, és szolgáltak neki.

1. Ó, mi kegyelmes Krisztusunk, Ki vagy nekünk igazságunk, Békességünk és váltságunk, Jusson hozzád imádságunk! - 2. Erősíts minket a hitben, Benned való reménységben, Hozzád való szeretetben, Hogy bízhassunk érdemedben! - 3. Mert te miértünk meghaltál, Véres áldozatot hoztál. Te, ki így szerettél minket, Ó, bocsásd meg bűneinket! - 4. Tarts meg teljes életünkben Hozzád való hűségünkben, Szent igédnek értelmében, Szeretetben és egységben! - 5. Őrizd lelki országodat, Véreden váltott nyájadat, Tévelygéstől, ellenségtől, Bűntől és minden veszélytől!

Azután megmutatta nekem Jósua főpapot, aki az ÚR angyala előtt állt, meg a Sátánt, aki jobb keze felől állt, és vádolta őt. Az ÚR angyala pedig ezt mondta a Sátánnak: Dorgáljon meg téged az ÚR, Sátán! Dorgáljon meg téged az ÚR, aki Jeruzsálemet kiválasztotta! Hát nem tűzből kiragadott üszkös fadarab ez? Jósua ugyanis piszkos ruhába öltözve állt az angyal előtt. Azután ezt mondta az angyal az előtte állóknak: Vegyétek le róla a piszkos ruhát! Neki pedig ezt mondta: Nézd! Elvettem bűnödet, és díszes ruhába öltöztetlek téged. Majd így szólt: Tegyetek fejére tiszta süveget! Akkor tiszta süveget tettek a fejére, és tiszta ruhába öltöztették, miközben az ÚR angyala ott állt. És így figyelmeztette az ÚR angyala Jósuát: Ezt mondja a Seregek Ura: Ha az én utamon jársz, és ha teljesíted, amit rád bíztam, akkor ítélkezhetsz házamban, és felügyelhetsz udvaraimra, sőt megengedem neked, hogy az itt állók között járj-kelj.

Kedves Testvérek! Zakariás próféta Krisztus Urunk születése előtt néhány száz évvel, - mondjuk fél évezreddel nagyjából -, látomást lát. Egy olyan időszakban látja ezt a látomást, amikor Izrael népe újjászületett, a babiloni fogságból hazatérhettek, és elkezdhették az újjáépítésnek, és elsősorban, ebben az Isten igéje szempontjából leglényegesebb résznek, a templom újjáépítésének a csodálatos munkáját, szolgálatát. Izrael újjászületett, és ebben a látomásban, ebben a helyzetben látja Zakariás próféta a bűnökkel megterhelt főpapot, az Isten választottját, aki mint főpapja Izraelnek, Izrael népének a képviseletében áll az Úr előtt, mert ez a főpap dolga Izraelben. Tehát a látomásban Jósua főpap nem mást jelent, mint Izrael népét, amely olyan, mint tűzből kiragadott üszkös fadarab, amelyet éppen hogy megmentettek a teljes elhamvadástól; valaki megfogta és kirántotta a lángok közül még mielőtt hamuvá porlott volna. Már ugyan így sem sokat ér, mert amihez hozzáér, az csupa korom lesz, fekete. Meg aztán építkezni sem lenne tanácsos belőle. Mondjuk egy templom tartógerendájának biztos, hogy nem lenne alkalmas - de mégis itt áll az Úr előtt, és valami csodálatos ígéretek hangzanak neki az Úrtól.

Ugyanakkor ez a látomás Zakariás próféta részéről Krisztus születése előtt egy félévezreddel egy felhívás is a korabeli gyülekezet számára. Felhívás arra, hogy tiszteljék azt, akit az Isten elhívott, tisztességgel koronázott meg, küldetést adott neki azért, hogy a nevükben Isten előtt álljon. Nagyjából ezeket jelenti ez a látomás Zakariás próféciájában a maga kortársai számára Krisztus előtt félévezreddel.

De most induljunk el az időben, menjünk tovább, és nézzük meg, mit mond ez a látomás nekünk ma? Krisztus-hitünk fényében ugyanis a korabeli felhívás és tanúságtétel helyett álljon most itt valami más. Ennél több. Tegyük most félre Izrael népét, Jósua főpapot, akit tisztséggel bízott meg az Isten. Tegyük félre Jeruzsálemet és benne az épülő templomot és az építés minden gondját - és térjünk vissza ide, a mi mai helyzetünkhöz.

Most mi vegyük úgy, kedves testvéreim, hogy egy farsangi táncteremben vagyunk. Körülöttünk csendüljön a muzsika, vagy dübörögjenek a hangfalak - ahogy jobban esik. Körülöttünk kavarognak az emberek, rohangálnak egymást kergetve fiuk és lányok, párban, hármasával vagy hetesével táncolnak az emberek, és mindenki valamilyen álmot kutat. - Azért is lehet erre gondolni, mert ugye úgyis szeretik manapság a farsangi mulatságot Böjt idejére tenni, tehát nincs abban semmi kivetnivaló, ha most, Böjt 1. vasárnapján egy farsangi mulatságba helyezzük el magunkat.

Ki-ki álarcban van, nem látható az igazi énje. A szereplők valamilyen álarcot, jelmezt mutatnak csak felénk. Az ember is egy jelmezben van. Az ember abban a jelmezben van, hogy ő szolgálatban áll, sürög-forog, tisztsége van, fontos-felelős beosztásban van. Munkája van, emberek vannak a keze alá rendelve, felelősséggel tartozik a rábízottakért és a rábízott javakért, tisztsége egyenruháját viseli, méltósággal teljes. Ez az ember jelmeze. A miénk. Fontos szolgálatban állunk. Igyekszünk eleget tenni minden erkölcsi normánknak, mindennek, amit jónak és fontosnak tartunk, és ebben a minőségünkben magunk is fontosnak érezzük magunkat.

A Sátán is jelmezben van. Álarca mögött biztat bennünket. Biztat arra, hogy vegyük kezünkbe a sorsunkat, az életünket, mert nagyra hívatottak vagyunk, mert megérdemeljük, mert jó lesz az, ha rá hallgatunk. Álarca mögül megszólal: Ha Isten fia vagy, mutasd meg, bizonyítsd be, hogy ki vagy! Produkáld ezt, hogy lássék rajtad! Ha Isten fia vagy, tedd meg, hogy az legyél! Isten pedig egyelőre hallgat. Mert pillanatnyilag nincs, akihez szóljon itt, a mulatság közepette.

De most fordul a szín, és a farsangi mulatságban elhalkul a zeneszó, mindenki megáll a rohangálásban, táncolásban és fontos ügyködésben, mindenki elcsöndesedik és következzék a bemutatkozásnak az ideje. Ki-ki előlép az álarca mögül. Ebben a látomásban ez történjék most, ezt vegyük észre, ahogyan ki-ki előlép az álarca mögül, Zakariás próféta jóvoltából. És következik a bemutatkozás. Bemutatkoznak a farsangi bál résztvevői.

Mutatkozzék be elsőként az ember. Az ember bemutatkozik, - meglátjuk, hogy az élet-ruha bizony piszkos rajta. Nem dicsekedhet semmivel, még csak az alkalomhoz illő öltözéket sem volt képes felvenni. Még csak ehhez az alkalomhoz illő gúnyánk sincs, amellyel az életúton méltósággal végigmehetnénk és méltósággal megállhatnánk az Isten színe előtt. Nincs még egy erre alkalmas gúnyánk sem. Szavunk sincsen. Nem is tehetünk semmit. Az egész szerepünk a történetben csak annyi: állunk némán az Isten előtt. Mint borjú az új kapu előtt. És nem csinálunk semmit. Meg se szólalunk. - Vagy nem éppen erről van szó?

Valaki egyszer azt mondta: Íme, az ember. Bent hagyta az embert a farsangi mulatság közepén. Piszkos ruha volt rajta vagy már az se, szava sem volt, csak állt némán az Isten széke előtt. Mint a bárány a nyírója előtt. Ki sem nyitotta a száját.

Az álarcok lehullanak és így ismerjük meg a szereplőket. Bemutatkozik a Sátán is, leveszi az álarcát. Odaáll és várakozik. Már nem mondja: ha Isten fia vagy - tedd ezt és azt. Már az Istenhez szól: íme, az ember, aki piszkos. Íme, az ember, aki gyalázatos és keresztre méltó. Istent az igazságra emlékezteti: a bűn büntetést és halált érdemel.

És aztán bemutatkozik Isten is. A Sátán álarc mögül mondott fonák szavában, hogy „ha Isten fia vagy tedd ezt és azt, bizonyítsd be, mutasd meg” - e helyett fordítva beszél. Az immár valódi méltóságba öltöztetett szolgáját így szólítja meg: ha teljesíted, amit rád bíztam, akkor Isten Fia vagy. Így szól az Isten szava az ő szolgájához. És az teljesítette. Úgyis mondhatnánk: elvégezte.

Ezért Isten Fia. Nem Mária és nem az egyház dogmái tették Isten Fiává, hanem ez, hogy teljesítette, amit az Isten rábízott. Ezért ezen a napon, - ennek a megszakadt farsangi mulatságnak a napján -, új élet született ott, Isten színe előtt: a mi új életünk. Nem jegyzik az emberek dicsőségkönyveiben, de boldogok vagyunk, mert fel van írva az Isten könyvében.

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

1. Szelíd szemed, Úr Jézus, Jól látja minden vétkemet; Személyemet ne vesse meg Szelíd szemed, Úr Jézus! - 2. Szelíd szemed, Úr Jézus, Tekintsen rám, ha roskadok; Adjon békét, bocsánatot Szelíd szemed, Úr Jézus! - 3. Szelíd szemed, Úr Jézus, Tudom, hogy vádat is emel, Vétkeztem én, ítéljen el Szelíd szemed, Úr Jézus! - 4. Szelíd szemed, Úr Jézus, Elítél bár, lásd én megint Csak várom, hogy majd rám tekint Szelíd szemed, Úr Jézus!

Méltó és igaz, illő és üdvösséges, hogy mindenhol és mindenkor hálát adjunk neked, mindenható Istenünk és Atyánk a Jézus Krisztus által, aki halálra adta magát értünk, hogy el ne vesszünk bűneinkben, hanem elnyerjük az örök életet. Ezért az angyalokkal, az üdvözültek mennyei seregével, a földön küzdő egész anyaszentegyházaddal együtt boldogan áldunk és magasztalunk téged, és ujjongó énekkel hirdetjük szent neved dicsőségét.

Liturgia: Szent, szent, szent mennyekben az Isten, Szolgálnak néki angyalseregek. Nagy dicsőségét zengi minden, Hozsánnát visszhangoznak az egek. Áldott, aki az Úr nevében jön! Hozsánna a mennyben és a földön!

Szent vagy, Urunk, és nagy a te irgalmad, mert elítéled a bűnt, de megmented a bűnösöket szeretett Fiad élete árán. Ezért a nagy irgalmadért kérünk, hogy küldd el Lelkedet, és szentelj meg minket, hogy Krisztus testét és vérét vegyük üdvösségünkre ebben a kenyérben és borban, és általa testvéri közösséggé legyünk.

A mi Urunk, Jézus Krisztus, azon az éjszakán, amelyen elárulták, kezébe vette a kenyeret, hálát adott, megtörte, tanítványainak adta és ezt mondta: „Vegyétek, egyétek! Ez az én testem, amely értetek adatik. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”. Hasonlóképpen, miután vacsorált, kezébe vette a kelyhet, hálát adott, nekik adta és ezt mondta: „Igyatok ebből mindnyájan! Ez az új szövetség az én vérem által, amely értetek és sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. Ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre”.

Ezért valamennyiszer eszünk e kenyérből és iszunk e kehelyből, az Úr halálát hirdetjük, amíg eljön. Mert méltó a megöletett Bárány, Jézus, hogy övé legyen az áldás, a tisztesség, és a dicsőség, a hatalom örökkön-örökké.

Drága Istenünk! Emlékezzél meg Fiad értünk viselt szenvedéséről és haláláról. Áraszd ki Lelkedet mindnyájunkra, hogy Megváltónk keresztjének a titkát ünnepelve, részesei legyünk feltámadása erejének. Emlékezz meg egyházadról, népedről, amelyet Krisztus vérén megváltottál. Őrizz meg minket a Krisztus-hitben, tarts meg minket a tőled kapott békességben. Add meg Krisztusban való egységünket. Emlékezz meg azokról, akik Krisztus békességében távoztak el ebből az életből, minden elhunytról, akiknek a hitét egyedül te ismered. Téged imádunk és dicsérünk Jézus Krisztus által, aki a mi reménységünk és váltságunk, akinek a nevében így fordulunk hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

1. Örülj szívem, Vigadj lelkem, Ékességed lett a hit. Vacsorához Mégy Jézushoz, Hivatalos vagy te itt- 2. Ha bűnömért Halálos bért Érdemeltem lelkemre, E szent asztal Megvigasztal, S válik üdvösségemre. - 3. Ez örömben, Reménységben, Jézus, ma hozzád megyek. Térdre hullok, Leborulok: Testem-lelkem újítsd meg. - 4. E vacsora Égi módra Engem összeköt veled. Maradj bennem, Benned lennem Add, hogy áldjalak téged! - 5. Hát jöjjetek, Bűnös lelkek, Orvosságot kik vártok! Jézus Lelke, Szent kegyelme, Kiárad ma reátok.

1. Vegyétek, egyétek, Ez a Krisztus teste, Tiértetek adta a Golgotán. Megtöretett, hogy nyerjetek kegyelmet. Jer, adjunk hálát néki! Jer, adjunk hálát néki! Jer, adjunk hálát néki boldogan! - 2. Igyátok mindnyájan, Ez a Krisztus vére, Tiértetek adta a Golgotán. Ott hullt a porba, bűnünket oldozva. Jer, adjunk hálát néki! Jer, adjunk hálát néki! Jer, adjunk hálát néki boldogan! - 3. Jelen van közöttünk, Kik sok bűnbe estünk. Vigasztal: nem érhet már kárhozat. Új szövetséget szerzett, üdvösséget. Jer, adjunk hálát néki! Jer, adjunk hálát néki! Jer, adjunk hálát néki boldogan! - 4. Ahányszor csak élünk Ezzel a szentséggel, Halálát hirdessük, míg eljövend, Hogy minden ember velünk örvendezzen: Jer, adjunk hálát néki! Jer, adjunk hálát néki! Jer, adjunk hálát néki boldogan! - 5. Ne légyen hiába Szeretete rajtunk! Kövessük, kövessük őt szüntelen! Mint minket Jézus, mindenkit szeressünk! Jer, adjunk hálát néki! Jer, adjunk hálát néki! Jer, adjunk hálát néki boldogan! - 6. Eljő, mint ígérte Örök menyegzője, Hol mindenkit készen vár az asztala. Ott nagy örömben csendül majd az ének: Jer, adjunk hálát néki! Jer, adjunk hálát néki! Jer, adjunk hálát néki boldogan!

1. Úristen, szánj meg, irgalmazz nékem! Gyötör a sok vétek. Ím oltárodhoz bűnbánattal lépek.- 2. Irgalmas Jézus, ki a keresztfán Érettem megholtál: Emlékezz rólam, hogy hozzám hajoltál! - 3. Szentlélek Isten, titkos erőddel Munkálkodjál bennem, És segíts engem új emberré lennem!

Urunk, magasztalásodat hallotta fülünk, - add, hogy süket legyen veszekedés, békétlenség hangjára. Nagy szeretetedet látta szemünk, - add, hogy meglássa az örök életet. Dicséretedet énekelte nyelvünk, - add, hogy az igazat vallja ezután. Templomodban járt a lábunk, - add, hogy a világosság útját járja ezután. Testedből részesült a testünk, - add, hogy új életet éljen ezután. Hála néked kimondhatatlan jóságodért. Ámen.

Testvéreim! Menjetek és hirdessétek az Úr halálát és feltámadását. Tanúskodjatok az ő szeretetéről. Akik átéltétek a vele való közösséget, építsétek a testvéri közösséget az emberek között megbocsátással és áldozatos szeretettel!

Vegyétek most az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az Úr és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az Úr az ő arcát és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az Úr az ő arcát és adjon neked békességet. Ámen.

Liturgia: Mily nagy az Úr kegyelmessége, Van-e ember, kit meg nem hat? Van-e szív, mely mindent feledve, Az Istennek hálát nem ad? Ó jer, őt áldja minden lélek, Ki minket mindig szeretett! Én őt imádom, míg csak élek, Néki mondok dicséretet.