TATABÁNYAI   MAGVETŐ

„Íme, kiment a magvető vetni” (Márk evangéliuma 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Márk evangéliuma 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközségben Vízkereszt ünnepének istentiszteletén, 2010. január 6.-éán, Schermann Gábor lelkész szolgálatával.*

Kezdő ének: 185 (Lönnrot Illés 1802-1884, finn - Bourgeois L. 1510-1569) - Liturgia: 1

1. Égi csillag tiszta fénye Hívott három bölcset rég, Hogy megleljék célhoz érve Jászolágy kis gyermekét, És ott térdre hulljanak, Néki hálát adjanak. - 2. Szent igéd, mint égi csillag, Hívjon, vonjon Jézusunk, Utat intve, míg megvirrad, Míg tehozzád eljutunk! Minden bús szem lássa meg Áldott égi fényedet. - 3. Kérünk, tartsd meg tisztán nékünk Ezt a drága szent igét! Sürgess minket, el ne késsünk Vinni fényét szerteszét, Hogy meglássák mindnek, S üdvösségre leljenek! - 4. Benn a szívünk mélyén égjen Küldő hangod: „Menjetek!” Hogy a drága hír elérjen Végre minden népeket! Szent igéd szolgálatát Lelked lángja hassa át! - 5. Hozd el azt a hajnalt végre, Melyet ígért szent igéd: Mind e földnek minden népe Melyen térdre hull eléd, S úgy zeng minden nyelv neked Áldó hálaéneket!

Oltár előtti bevezető szolgálat

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. - Ámen.

Íme, eljött az ÚR, akit kerestek. Övé a dicsőség, az erő és a hatalom. Benne nyer áldást a föld minden nemzetsége. Boruljon le előtte mind e világ és minden nép őt szolgálja. Nevével mondjanak áldást mindenkor és hirdesse boldognak minden nép. Téged magasztal, URam, a föld minden királya, amikor hallja beszédedet. Leborulok szent templomodban és magasztalom nevedet hűségesen.

Dicsőség az Atyának, Fiúnak és Szentléleknek, miképpen volt kezdetben, úgy legyen most és mindörökkön örökké.

Íme, eljött az ÚR, akit kerestek. Övé a dicsőség, az erő és a hatalom. Benne nyer áldást a föld minden nemzetsége.

Liturgia: Ó, Atya, Fiú, Szentlélek! Téged áldjon szív és lélek, Téged dicső Szentháromság, Dicsérjen az egész világ!

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindannyiunkkal!

Bűnvallás:

Testvéreim! Isten színe előtt most gondoljunk méltatlan voltunkra, valljuk meg neki bűnünket: Könyörülj rajtam, Istenem, kegyelmeddel. Töröld el hűtlenségemet nagy irgalmaddal, mert tudom, hogy bűnben születtem, te pedig a szív igazságát kedveled. Tisztíts hát meg és tiszta leszek, moss meg és hófehér leszek. Rejtsd el orcádat vétkeim elől, töröld el minden bűnömet az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Liturgia: Én Istenem, én bűnös ember, Itt állok szent színed előtt. Bűneim árja, mint a tenger, Hullámaival elfödött. Én Istenem, én Istenem, Könyörülj árva lelkemen!

Kegyelemhirdetés:

Testvéreim! Megkönyörült rajtunk, méltatlanokon az Isten Jézus Krisztus által, akiben az Ige testté lett, itt élt közöttünk és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét. Dicsőség a magasságban Istennek, a földön békesség, és az emberekhez jóakarat. Ámen.

Liturgia: Áldjad, én lelkem, a dicsőség örök Királyát! Őnéki mennyei karokkal együtt zengj hálát! Zúgó harang, Ének és orgonahang Mind az ő szent nevét áldják!

Jöjjetek, Testvéreim, imádkozzunk:

Atyánk, aki bölcseket vezettél egyszülött Fiadhoz a csillag fényével, add meg nekünk kegyelmesen, hogy miután hit által megismertünk téged, meglássuk dicsőségedet az Úr Jézus Krisztus által, aki veled és a Szentélekkel él és uralkodik örökkön-örökké. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Testvérek! A mai ünnepnek, Vízkereszt napjának igéje az Ószövetség lapjairól Ézsaiás próféta könyvének a 60. fejezetéből szól hozzánk az első 6 versben:

Kelj fel tündökölve, mert jön világosságod, rád ragyogott az ÚR dicsősége. Bár még sötétség borítja a földet, sűrű homály a nemzeteket, de fölötted ott ragyog az ÚR, dicsősége meglátszik rajtad. Világosságodhoz népek jönnek, és királyok a rád ragyogó fényhez. Emeld föl tekintetedet, és nézz körül! Mindnyájan összegyűltek, és hozzád jönnek, fiaid messziről jönnek, leányaidat ölben hozzák. Ha majd látod, örömre derülsz, repesve tágul a szíved. Özönlik hozzád a tengerek kincse, a népek gazdagsága hozzád kerül. Ellep a tevék sokasága, Midján és Éfa tevéi. Mindnyájan Sebából jönnek, aranyat és tömjént hoznak, és az ÚR dicső tetteit hirdetik.

Így szól hozzánk Pál apostol szava az Efezusi levél 3. fejezetében, az első 6 versben:

Ezért vagyok én, Pál, a Krisztus foglya értetek, a pogányokért. Ha ugyan hallottatok az Isten kegyelme megbízásáról, amelyet nekem adott a ti javatokra, amikor kijelentésével ismertette meg velem a titkot, ahogy előbb röviden megírtam. Ha elolvassátok, megtudhatjátok belőle, hogyan értem én a Krisztus titkát, amely más nemzedékek idején nem vált ismertté az emberek fiai előtt, ahogyan most kijelentette szent apostolainak és prófétáinak a Lélek által: hogy tudniillik a pogányok örököstársaink, velünk egy test, és velünk együtt részesek az ígéretben is a Krisztus Jézusért az evangélium által.

Boldogok, aki hallgatják, szívükbe zárják, és megtartják Isten beszédét. Ámen.

Ének: 187 (Pozsonyi német énekeskönyv 1788)

1. Jézus, hűséges tanítónk, Szólj, hogy megismerhessünk, Téged, igaz boldogítónk, Tiszta szívből szeressünk; Mert kik sötétségben jártunk, Benned örök fényt találtunk! - 2. Népek rád régóta vártak, Óhajtották napodat, Ők sűrű homályban jártak, Mi látjuk világodat; Nekünk lettél boldogságunk, Üdvösségünk és váltságunk. - 3. Ne engedd, hogy szeretetünk Irántad meglankadjon, Sem hogy hitünk és életünk Valaha megtagadjon! Szent igédet hadd szeressük! Lábad nyomát hadd kövessük! - 4. Az örökkévalóságban, Add, hogy dicső részt vegyünk, S ama mennyei hazában Mindenkor veled legyünk! Itt hozzád való hűséggel, S amott áldj meg üdvösséggel!

Szószéki szolgálat:

Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Urunktól, Jézus Krisztustól. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Testvérek! János evangéliumának a 8. fejezetében a 12. versben így szól Jézus igéje hozzánk a mai ünnepen:

Jézus ismét megszólalt, és ezt mondta nekik: „Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága”.

Urunk! Szentelj meg minket igéddel. Igéd igazság. Ámen.

Igehirdetés:

Kedves Testvérek! Amikor Isten kigondolta azt a világot, amelyet ő alkotott, akkor úgy kezdte, azzal a mondattal: „Legyen világosság!” - Ezzel szemben Lucifer, akinek a neve ugyebár világosság-hozót jelent, elhozta a maga világosságát, amely azt jelentette Ádám és Éva esetében az Éden-kertben konkrétan, hogy egy új világosság jelent meg nekik - az egyik ének úgy szól: új világosság jelenék, de az egy másik fajta új világosság - észre vették, hogy mezítelenek. Ez volt az ő felvilágosodásuk, az új ismeret, amelyre eljutottak, a bölcsesség. És ez azóta nem megy másként.

Isten azt mondja, hogy legyen világosság, és mindazon a helyen, ahol az Isten igéje hangzik és ahová eljut, nem áll közé, az útjába semmi, ami megállítaná, mint a fénysugarat egy sötét tárgy, - ott világos van, anélkül, hogy mi bármit tennénk. Ott az Isten világossága. - Mindenhol, máshol pedig bogár-karika forog a lámpa körül. A bogár-karika ugyanis a sötét estéken soha nem igyekszik a föld túl felére, a nap világosságára, de még csak a Hold felé sem törekszenek a bogarak az éjszakában, hanem csak a lámpák fényébe. Azok vannak elég közel, elég könnyen elérhető helyen, hogy odaigyekezzenek.

Fényünk tehát van. Az ünnepünket is fények veszik körül. Karácsony ünnepét oda igazították. Mert ugye Jézus születésének az idejét igazából nem tudjuk; fogalma sincs senkinek, hogy mikor született Jézus. Az évről vannak tippek, de, hogy az évnek melyik szakában született, arról nincsen fogalmunk. Hanem egyezményes alapon elhelyezték valahová annak idején eleink, atyáink Karácsony ünnepét: Jézus születése napját. Nem azért helyezték oda, ahol van, mert az tűnt a legvalószínűbbnek Jézus születése időpontjaként, hanem azért, mert az a Napnak az ünnepe, a téli napfordulónak a régi ókori pogány ünnepe. Annak az ünnepe, hogy attól kezdve egyre hosszabbak a nappalok. Győz a Nap a tél fölött és elkezdi visszahódítani az időt. Ezért helyezték oda, mert akkortól kezdve növekszik a fény. Ezzel együtt igyekszünk minél több fényt csinálni még, türelmetlenségünkben magunk köré és fényekkel fölékesíteni az ünnepünket. Jelezve és átélve ezzel, mi a magunk igyekezetében is, azt, hogy világosság jött hozzánk.

A Megváltónak a születését is fények jelzik. A pásztorok fölött a mezei éjszakában felragyogott az angyalok dicsőséges fénye. Körülvette őket az ÚR dicsősége és szózatot hallottak. A keleti bölcseknek, messze hazájukban, feltűnt a csillagnak a fénye, amely pontosan útbaigazította őket abban a dologban, hogy Isten népének a földjén, Izrael országában, megszületett a Király. Aztán ez a csillag elvezette őket az igazi helyszínre, az istállóhoz is.

Nos, melyik lehet az igazi? Hol van ezek között, a fények között az élet világossága? Mert sem a saját igyekezetünknek a fényei nem világítanak igazából, nem az élet világosságát jelentik, sem az ünnepnek a fénye nem az élet világosságát adja nekünk, de nem adják nekünk az élet világosságát a bibliai történetekben elmesélt tények sem, mert nem kapunk üdvösséget az angyalok mezei éjszakában mondott szózatából, sem a messze Keleten megjelent csillagból.

Az élet világossága a mi nemzedékünk nemzedékei számára régtől fogva a legsötétebb helyen ragyog föl. Ott fénylik, ahol a legnagyobb szükség van rá. A Golgota óta az ember életében, gondolataiban tud felragyogni az életnek a világossága: Krisztus. Ezért mondja ő magáról ezt a mondatot, amelyet János evangélista feljegyzett a számunkra. A legsötétebb helyen ragyogott fel az élet világossága: a Golgota hegyén. Oda tart Jézus akkor is, amikor ezeket a szavakat mondja.

És nagyon egyszerűen hangzik az ige. Figyeljük meg, még egyszer elolvasom: „Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága”.

Nos, Jézus két mondatában, amelyet mond, nincs semmi biztatás, semmi utasítás, semmi útmutatás, küldés, parancs vagy efféle. Egyszerűen megállapítja a megmásíthatatlan valóságot, valahogy úgy, ahogy egy fénycsóva teszi azt. Fénycsóva, mondjuk egy reflektornak a fénycsóvája, amelyik maga előtt egy bizonyos sávot megvilágít. Mást nem, hanem azt az egy bizonyos sávot. Azt az egy ösvényt, nyomtávot, utat - azt világítja meg. Aki abban a fénycsóvában halad, az tud haladni, előre felé haladni. Aki a sötét, ködös, havas, mezőn a fénycsóva nélkül kezd el menni, az - különösen, ha még a szél is fúj és elfújja a lábnyomait -, nem valószínű, hogy célhoz talál. Alkalmasint esetleg egy nagy körben fog, körbe-körbe csalinkázni. A fénycsóva viszont nem csalinkázik sohse. Mindig tisztán, egyenesen megy egy irányba. Megmutatja az utat. Aki őt követi, az azzal a világossággal jár. Azzal a fénnyel tud menni, amelyiknek a csóvájába beletartozik.

Bár Jézus, a mi Urunk, a testvérünk és vele tudunk beszélni, meg természetesen nagyon sokféle dolog, jó dolog van, amit vele kapcsolatban tudunk, de amit most mond, ezzel a rövid kis igével, ebben az a legszebb - úgy érzem -, hogy igazából személytelen. „Aki engem követ”. Itt még azt sem mondja: kövess engem. Aki engem követ - mint a fénycsóva, amelyik nem szól hozzánk. Nem kiabál ránk, mint a GPS, hogyha letérünk róla, és a sötétben kezdünk el mozogni. Nem szól semmit, nem haragszik, - csak azt az egy irányt mutatja tovább is. És ez igazi!

Ezért a nagy fény-bajnokságon, amely zajlik a Teremtés kezdetétől fogva, nem kell versenyeznünk. Nem kell versenyeznünk az édenbeli bölcsességgel, a felvilágosodással, az emberi okoskodásokkal, az éjszakáinknak a város fényeivel, - hanem van egy fénycsóvánk: aki abban jár, azé az élet világossága.

Imádkozunk:

Jó Urunk! Köszönjük neked teremtő világosságodat, amelyet nekünk adtál és amelyet megőrzöl mindazok számára, akik veled járnak. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Oltári előtti befejező szolgálat.

Mondjuk el az Apostoli Hitvallást:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örök életet. Ámen.

Az Isten békessége, amely minden emberi értelmet meghalad, meg fogja őrizni a szívünket, gondolatainkat Jézus Krisztusban. Ámen.

Csendesedjünk el és vigyük Isten elé minden dolgunkat, életünket. Imádkozunk:

Jó Urunk, Atyánk! Tiéd minden dicsőség ezen a világon, amelyet teremtettél, ahogyan felvirágoztatod, az életet, ahogyan megmentesz bennünket a haláltól, ahogyan megtartasz minket kísértésekben és a bűn mélységeiben. A tiéd minden dicsőség és áldás azért, mert megáldasz bennünket világosságoddal: Krisztusunkkal, szereteteddel, megváltó irgalmaddal. Hozzád fordulunk mindazért, amire szükségünk van. Te adj életet a gyülekezetünk számára, mindannyiunk számára, családjainknak, népünknek, embervilágunknak. Te add nekünk az élet világosságát, hogy megismerjük Krisztust, vele járjunk napról-napra, hozzá menjünk minden dolgunkkal és benne életre leljünk, benne győzelemre találjunk minden megpróbáltatásban, fájdalomban és a halálban. Hozzád visszük, szerető Istenünk, mindazt ami az életünkben megpróbáltatás, kísértés, fájdalom, hiány. Terád bízzuk mindazokat, akik nehézségek között vannak. Terád bízzuk szeretteinket, akik úton vannak. Te őrizd meg őket minden veszedelemtől. Rád bízzuk azokat, akik betegséggel küzdenek. Te őrizd meg a műtét előtt állókat, a halállal vívódókat, a magánnyal küzdőket, azokat, akik félnek a holnaptól, akik nem találják a jövőjüket, a helyüket szeretteik között vagy az embervilágban. Te őrizz meg és te adj helyet nekünk a te országodban minden dolgunk közepette, minden bűnünk ellenére, hogy az életünk téged dicsőítsen. Jézusért kérünk téged, akinek a nevében fordulunk hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Vegyétek az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az Úr az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az Úr az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Ének: 380 (Tranoscius énekeskönyv, szlovák - Skultéty A. korálkönyve 1798)

1. Uram, Jézus, drága kincsem, Más üdvösségem itt nincsen; Nagy vágyódva várlak téged, Hozd idején segítséged, Ó, Jézusom, ó, Jézusom! - 2. Ezerszer is kér a lelkem: Nézz rám Uram, szánj meg engem, Óvj meg minden csüggedéstől, Ments meg bűntől, szenvedéstől, Ó, Jézusom, ó, Jézusom! - 3. Mi édesebb szent nevednél? Mi jobb a te kegyelmednél? Ha azt tőled megnyerhetem, Világ kincse nem kell nekem, Ó, Jézusom, ó, Jézusom! - 4. Mikor terád emlékezem, És nevedről elmélkedem: Betöltesz új reménységgel, Túláradó örvendéssel, Ó, Jézusom, ó, Jézusom! - 5. Szívem lángját élesztgetve, Szíts föl még több szeretetre, S add, ha itt nem dobog többé, Ott éljek veled örökké, Ó, Jézusom, ó, Jézusom!

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

Az énekek és a liturgia kottáit a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu honlapon), valamint az Evangélikus Énekeskönyvben lehet megkeresni, megtalálni.

A MAGVETŐ és a korábbi MAGVETŐ-k a Gyülekezet tatabanya.lutheran.hu honlapján találhatók meg, ahol még további hasznos információk is vannak

Az 1. oldali vízjelen a Tatabányai Evangélikus Gyülekezet temploma látható.

Az igehirdetés szövegkiemelései az Íródeáktól származnak.

5