TATABÁNYAI   MAGVETŐ

„Íme, kiment a magvető vetni” (Mk 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Mk 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközségben Szentháromság ünnepe utáni 18. vasárnap istentiszteletén, 2009. október 11.-én, Schermann Gábor lelkész szolgálatával.*

Kezdő ének: 444 (Tersteegen Gellért 1697-1769, német) - Liturgia: 10

1. Jöjjetek, testvérek, Közeleg az este. Veszteglés, megállás A vándorok veszte. Hogy örök hazánkban Célunkat elérjük, Induljunk el bátran! - 2. Keskeny, rögös ösvény Kedvünket ne szegje! Az Úr hívott minket, Megsegít kegyelme. Senki meg ne álljon! Van vezérünk, győzünk Minden akadályon. - 3. Rögös vándorúton Bízó szívvel járjunk! A múlandók terhe Ne roskassza vállunk! Jó Atyánk velünk van. Megsegít ő mindig Nehéz próbáinkban. - 4. Menjünk kéz a kézben, Mint édes testvérek! Legyen köztünk béke, Egy szív és egy lélek! Nem árva senki sem. Hazafelé tartunk Egy úton, egy hitben. - 5. Egyikünk ha roskad, Emelje a másik, Tegyen érte mindent, Mi üdvére válik! Más terhét véve fel, Az erős a gyengét Szolgálja készséggel! - 6. Hamar hazaérünk. Csak előre bátran! Örök öröm vár ránk Az atyai házban. Megváltó vezérünk Jár előttünk, Jézus. Szüntelen rá nézzünk!

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. - Ámen.

Uram, ne vond meg tőlem irgalmadat. Jóságod és hűséged őrizzen szüntelen. Fordulj felénk, szabadító Istenünk, mutasd meg, hogy szeretsz minket. Engedd hallanom, mit hirdet az Úristen. Bizony, békességet hirdet. Az Úr megad minden jót. Földünk is meghozza termését. Igazság jár az Úr előtt, utat készít lépteinknek.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek, miképpen volt kezdetben, úgy legyen most és mindörökkön-örökké.

Uram, ne vond meg tőlem irgalmadat. Jóságod és hűséged őrizzen szüntelen.

Liturgia:

Dicsőség az Istennek a magas mennyekben, Fúnak, Szentléleknek Mindörökké! Ámen.

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindannyiunkkal!

Bűnvallás:

Testvéreim, Isten színe előtt most gondoljunk méltatlan voltunkra, valljuk meg neki bűnünket: Uram! Bűneim összecsaptak a fejem fölött, rám nehezednek, mint súlyos teher. Előtted van minden kívánságom, nincs rejtve előtted sóhajom. Bizony megvallom bűnömet, bánkódom vétkem miatt. Ne hagyj el engem, Uram Istenem. Ne légy távol tőlem. Siess segítségemre az Úr Jézus Krisztusért. Ámen

Liturgia:

Irgalmazz, Úristen, immáron énnékem, Irgalmazz, Úristen, immáron énnékem, Mert tebenned bízik, Uram, az én lelkem, És tebenned nyugszik, Uram, az én szívem!

Kegyelemhirdetés:

Testvéreim! Megkönyörült rajtunk, méltatlan embereken, az Isten Jézus Krisztus által, aki azért jött ebbe a világba, hogy megmentse a bűnösöket. Dicsőség legyen hát a magasságban Istennek, a földön békesség, és az emberekhez jóakarat. Ámen.

Liturgia:

Dicsőség a magasságban Istennek! Békesség és jóakarat embernek! Világ bűnét Bárány Jézus elvetted. Téged áldunk Atya, Fiú, Szentlélek!

Jöjjetek, Testvéreim, imádkozzunk:

Irgalmas Istenünk! A legjobb tetteink sem tudják előttünk megnyitni az eget. Ezért kérünk, ne tetteink szerint ítélj bennünket, hanem irgalmazz nekünk a Jézus Krisztus által. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Testvérek! A mai vasárnapnak, Szentháromság ünnepe utáni 18. vasárnapnak, a levélbeli igéjét olvasom először, Pál apostolnak a Korinthusba írt 1. leveléből az 1. fejezet 4. versétől:

Így ír Pál apostol:

Hálát adok értetek Istennek mindenkor, azért a kegyelemért, amely nektek a Krisztus Jézusban adatott. Mert a vele való közösségben mindenben meggazdagodtatok minden beszédben és minden ismereteben, amint a Krisztusról való bizonyságtétel megerősödött bennetek. Azért nincs hiányotok semmiféle kegyelmi ajándékban, miközben a mi Urunk Jézus Krisztus megjelenését várjátok, aki meg is erősít titeket mindvégig, hogy feddhetetlenek legyetek a mi Urunk Jézus Krisztus napján. Hű az Isten, aki elhívott titeket az ő Fiával, Jézus Krisztussal, a mi Urunkkal való közösségre.

És így szól az evangélium igéje Máté evangéliuma 22. fejezetében a 34. verstől a fejezet végéig:

Amikor a farizeusok meghallották, hogy a szadduseusokat elnémította Jézus, köréje gyűltek. Egyikük pedig, egy törvénytudó, kísérteni akarta őt, és megkérdezte tőle: „Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben?” Jézus így válaszolt: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez az első és a nagy parancsolat. A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták.”

Amíg a farizeusok együtt voltak, megkérdezte tőlük Jézus: „Mi a véleményetek a Krisztusról? Kinek a fia?” Ezt felelték: „Dávidé.” Majd újabb kérdést tett fel nekik: „Hogyan nevezheti akkor Dávid a Lélek által Urának, amikor ezt mondja: Így szól az Úr az én Uramhoz: Ülj az én jobbomra, amíg lábad alá nem vetem ellenségeidet. Ha tehát Dávid Urának szólítja őt, miképpen lehet a fia?” De senki sem tudott neki felelni egyetlen szót sem, megkérdezni sem merte őt többé senki attól a naptól fogva.

Boldogok, aki hallgatják, szívükbe zárják, és megtartják Isten beszédét. Ámen.

Ének: 445 (Gellert Keresztély 1715-1769. Diterich János Sámuel 1721-1797, német)

1. Amim csak van, mindenem Tetőled van, Istenem. Atyai kedvedből. Te adtad testem, lelkem És minden tehetségem Nagy, végtelen kegyelmedből. - 2. Ha csillapul bánatom, Ha kiderül bús napom: Tenéked köszönöm. Ha jól folynak dolgaim, És enyhülnek gondjaim: Tetőled jön minden öröm. - 3. Ha lelkem arra késztet, Hogy kövessem tetszésed, Szeresselek téged, Ki bátorítja szívem, Hogy szolgáljalak híven? Te adsz nekem segítséget! - 4. Sok jótéteményednél, Amiket vélem tettél, Uram, kisebb vagyok: Ne hagyd soha felednem, És emlékeztess engem, Hogy vétkeim milyen nagyok! - 5. Mentsd meg a kevélységtől, Elbízott önhittségtől, Uram, híveidet: Ints, hogy sokkal tartozunk, És méltatlanok vagyunk! Ó, adj alázatos szívet!

Szószéki szolgálat:

Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Urunktól, Jézus Krisztustól. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Gyülekezet! Szeretett Testvéreim! Talán, a még kiszolgáltatottnak mondott világunkban is, egyértelműnek tűnhet a kérdés: vajon ki cserélne fel egy boldog szerelmet egy három-műszakos munkahellyel? Ki adna oda cserébe, áldozna föl egy boldog szerelmet egy három-műszakos betanított, gyári munkahelyért?

Nagyjából egy ehhez hasonló kérdést vet föl Mikeás próféta a mai, Ószövetségben megírt igénkben. A 6. fejezetéből szól a mai ige a 6. verstől a 8. versig bezárólag:

Mivel járuljak az ÚR elé? Hajlongjak-e a magasságos Isten előtt? Talán égő áldozattal járuljak elébe, esztendős borjakkal? Talán kedvét leli az ÚR a kosok ezreiben, vagy az olajpatakok tízezreiben? Talán elsőszülöttemet áldozzam bűnömért, drága gyermekemet, vétkes életemért?

Ember, megmondta neked, hogy mi a jó, és hogy mit kíván tőled az ÚR! Csak azt, hogy élj a törvény szerint, törekedj szeretetre, és légy alázatos Isteneddel szemben.

Urunk, szentelj meg minket igéddel. A te igéd igazság! Ámen.

Igehirdetés:

Benne van a Bibliában, még hozzá Pál apostol idézi Jézustól azt a mondást, hogy: nagyobb boldogság adni, mint kapni. Ez aztán annyira jó, ez a mondás, hogy közmondás is lett belőle, és azon néhány bibliai ige közé tartozik, amit mindenki tud szépen idézni, az is, akinek fogalma sincs róla, hogy a Bibliában van benne. „Jobb adni, mint kapni!” Közmondás lett belőle, - de élet, az talán kevésbé. Gyakorlat szerint.

Persze sokat alkalmazzuk ezt a mondást, csak lehet, hogy nem jó irányban. A kérdést úgy tesszük föl, ahogyan Mikeás próféta ebben a néhány mondatában: Hogyan járuljak az ÚR elé? - azaz: mit adjak Istennek? Adjak Istennek istentiszteletet? Hajlongjak előtte, ahogyan egy istentisztelet a maga liturgiájával, rendjével, szépségével együtt tiszteletadás az Isten előtt? Erre van szükség? - Avagy sokkal jobban hangzik, és komolyabb adakozásnak számít - mindannyian érezzük nyilván - a második lehetőségem: áldozzak az Istennek, adjak neki áldozatot? Talán érthetőbb, ha úgy fogalmazunk: hozzak áldozatot az Isten igéjének? Ez sokkal komolyabb ajándéknak tűnik, amit az Istennek adhatunk, mint a hajlongás. Nyilvánvaló.

Persze mind a kettő nagyon hasonlít egymáshoz abban, hogy a lényegük abban van, hogy én abból, ami az enyém valamit adok az Istennek. Az én tárgyi vagyonomból, az én lelki vagyonomból, az én energiáimból, időmből, szeretetemből, az én életemből valamit, többet-kevesebbet, mindent - odaadok az Istennek. Az ő javára fordítok. Tehát a magaméból szeretnék neki adni, hiszen ott van az ige: nagyobb boldogság adni valakinek. Így van. - Ugye?

Igen, az Istennek ez a mi világunk mindent feltétlenül adni akar. Sajnos, többnyire élen az Egyházzal. Istennek szeretnénk adni a magunkéból. Talán egyrészt azért, mert valahol az Istent - ha nem is így szó szerint kimondva, de mégis csak egy bizonyos szempontból - szociálisan rászoruló egyénnek tartjuk, akinek szüksége van arra, ami a miénk. Másrészt - talán ez a fontosabb ok - azért szeretnénk mindig mindent adni Istennek, mert mindig ez a mi világunk rendje, ezért ebben a dologban is így gondoljuk: adásért cserében várhatunk valamit, amit kapunk. Persze Isten esetében nem feltétlenül gondoljuk azt közvetlenül, hogy lepottyan azért az égből mind az, amire szükségünk van, vagy szeretnénk kapni, - hanem Isten közvetve ad nekünk a mi várakozásunk szerint, embertársainkon keresztül. Meg is érkeztünk a bibliai eredetű közmondásunk teljes megfordításához. Az embertársainktól, mi egymástól elsősorban kapni szeretnénk. Istennek pedig elsősorban adni szeretnénk. A képlet tehát megfordult.

Mivel járuljak az Isten elé?

A próféta három dolgot mond. Az egyik a törvény szerinti életünk. És itt Mikeás nem a polgári törvénykönyvre gondol, és még csak nem is Mózes törvénykönyvére. Merem állítani, hogy egyikre sem, hanem nagyon egyszerűen a dolog lényegére gondol: légy olyan, mint Isten. Felelj meg az Isten személyiségének, személyének, lényének. Légy abban a rendben, amilyen Ő.

A második, amit mond: a szeretetre való törekvés. - Tessék elolvasni figyelmesen, őszintén az 1. Korinthusi levél 13. fejezetét, a „Szeretet himnusz”-ának nevezett igét, úgy, hogy őszintén, saját magunkra tekintjük. Mi közöm nekem ahhoz? Mi közöm nekem ahhoz a szeretethez, ami ott le van írva? Türelmes vagyok? Jóságos? Nem rovom fel a rosszat? Nem örülök együtt a hamissággal, csak az igazsággal? Mindent eltűrök? - És így tovább.

A harmadik, amit Mikeás felsorol, az Isten előtti alázat. Ez pedig mi mást jelenthet? Hiszen bizonyára nem az oltár térdeplőjére való letérdelést jelenti elsősorban, hanem mi mást jelenthet mást, mint azt, hogy az Istennek nem akarok adni. Vagyis nem tartom magam őfölötte állónak, aki gondoskodhat az Istenről bármikor, hanem magam fölött állónak tudom az Istent. Azaz annak, ki adhat nekem, aki gondoskodhat rólam.

Mit mondhatunk erről a háromról, amit Mikeás elénk tár?

Nézzük az elsőt: törvény szerinti élet - légy olyan, mint Isten. - Nagyon-nagyon tisztességes, istenfélő ember lehetett, hiszen a Bibliába is bekerült a szava, az írása, a Zsoltárok Könyvébe, aki leírta, hogy nincs az emberek között egyetlen igaz sem. És ebbe saját magát is beleértette. Pedig lehet, hogy mindannyiunknál tisztességesebb ember volt, hiszen a Bibliába is bekerült az ő zsoltára. Nincs egyetlen igaz sem az emberek között, mert magunkból tudunk csak kiindulni és nem az Istenből.

Nézzük a másodikat: szeretetre törekvés, amelyik - ugye - nem rója fel a rosszat, mindent eltűr, stb., stb. - Tessék elolvasni Böröcz Sándor, néhai lelkésztestvérünknek a „Kiáltás a mélyből” című könyvét az ő sorsáról, kálváriájáról, és tessék benne elolvasni, megfigyelni azt az őszinte vallomást az emberi természetről, amikor az őt megrugdosó, vallatótisztről, Berkesi Andrásról ír. Aztán tessék elolvasni Berkesi Andrásnak egy könyvét: micsoda széplélek. Talán szebb, mint bármelyikünk. - Bizony minden „jólélekben”, amelyik egy-egy ember testében van, ott lakik egy vadállat. Talán, ha Isten kegyelme velünk van, nem ébred föl és nem lép színre. De a „Szeretet himnusza” nem a mi diagnózisunk volt a Korinthusi levélben.

És nézzük a harmadikat, amit mond Mikeás próféta: az Isten előtti alázatot. Ugye alázatoskodni inkább tudunk. Az se rossz dolog. Azt jelenti, hogy úgy cselekszünk, úgy élünk, hogy kitűnjék rólunk, - a magunk számára valószínűleg elsősorban, aztán a többiek számára - hogy mi szeretjük Istent és alázatosak vagyunk előtte. Jézus azonban azt mondja: az Isten előtti alázatunk - érdekes kifejezést használ - a belső-szobában nyilvánuljon meg, vagyis mindenki elől, még legjobb, ha saját magunk elől is, rejtve. Vagyis csak pusztán a lényeg legyen meg belőle: hogy Istentől fogadjuk el mindazt, amit Ő adhat nekünk.

Nos, ezt a hármat mondja Mikeás. Azt mondja, hogy ennyit, csak ennyit mond az Isten, semmi többet. Tehát nem tudunk mást keresni, amit még adhatnánk Istennek, csak ezek vannak Ezért van az, hogy nincs újjászületés, megtérés, Istennel való élet mindaddig, amíg ezzel, a mi valóságunkkal tisztába nem jövünk ilyen szinten, ilyen módon. Mi vagyok? Mi hiányzik belőlem? Hogy állok az Istenhez képest? Mire van szükségem?

Egy van, egy Valaki, aki által megkapjuk mindezt: az Isten szerinti életet, szeretetet. Isten előtti alázatot. Egy van, aki engedelmes volt a kereszthalálig.

Nos, nagyobb boldogság adni, mint kapni - mondja Pál apostol, azt mondja, Jézustól idézve - nagyobb boldogság adni az embereknek, mint kapni az emberektől. Ezt mondja nekünk a prófécia.

De nagyobb boldogság kapni, mint adni. Nagyobb boldogság kapni az Istentől, mint adni az Istennek, mert a vele való közösség boldog szeretet, nem megerőltető feladat - „három műszakban”. Boldog szeretet, mégis megtörténik mind, megtörténik minden, és megadatik minden, amire szükségünk van.

Imádkozzunk:

Jó Atyánk, szerető Istenünk, add meg nekünk mindazt, ami a tiéd: a te Egyetlenedet, akit szeretsz, Krisztusodat. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Oltár előtti befejező szolgálat.

Mondjuk el együtt az Apostoli hitvallást:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atyaisten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örök életet. Ámen.

Most vigyük Isten elé imádságban minden dolgunkat, életünket. Az Isten békessége pedig, amely minden emberi értelmet meghalad, meg fogja őrizni a szívünket, a gondolatainkat Jézus Krisztusban:

Édes Atyánk, jó Istenünk! Áldott légy mindazért az ajándékért, amellyel körülveszel, elhalmozol bennünket. Áldott légy a közösségért, amelyet formálsz, teremtesz magad körül, a gyülekezetért és egész népedért ebben a világban. Áldott légy a baráti, családi kötelékekért, amelyeket adsz nekünk, hogy életünk keretét, alapját jelentsék itt, a földön; hogy lehetőséget adjanak a számunkra a szeretetre; hogy megkaphassuk a te szeretetedet embertársainkon keresztül is, és adhassuk a te szeretetedet embertársainknak tovább. Áldott légy Istenünk a mindennapi kenyérért, amelyet asztalunkra teszel, jóvoltodért, amellyel fenntartod világunkat a bűn minden rombolása ellenére. Áldott légy azért, hogy szabadulást hirdettél a bűn foglyainak, szabadulást, hogy Krisztus szeretetében éljünk. Jó Istenünk! Könyörgünk ezért a közösségért, a te gyülekezetedért, itt Tatabányán, a mi gyülekezetünkért, a város keresztyéneiért, Magyarországért és benne a te népedért. Könyörgünk embervilágunkért, mindazokért, akik téged hívnak segítségül. Erősítsd meg a szívünket napról-napra, hogy benned nyugodjunk, tőled függjünk, rád számítsunk. Őrizz meg miket minden kísértésben, viharban, megpróbáltatásban, betegségben és gyászban. Te mutasd meg valahányszor nem látunk téged és nem látjuk szeretetedet. Te mutasd meg azt a szeretetet, amit készítettél nekünk Krisztusban, hogy általa megerősödjünk és tudjunk számítani rá akkor is, amikor emberileg reménytelen a helyzetünk, akkor is, amikor emberileg véget érnek az útjaink. Te vagy, aki tenyereden hordozol minket, te őrizz meg bennünket a magad számára, teneked van terved velünk, te cselekedjél velünk akaratod szerint. Te látod az életünket, hitünket, te légy irgalmas hozzánk. Jézusért kérünk, akinek a nevében így fordulunk hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved. Jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma. És bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Vegyétek az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az Úr az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az Úr az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Ének: 443 (Zinzendorf Miklós Lajos 1700-1760, német - Dreese A. 1620-1701)

1. Vezess, Jézusunk, S véled indulunk. Küzdelemre hív az élet, Hadd kövessünk benne téged! Fogjad hát kezünk, Míg megérkezünk! - 2. Adj erős szívet, Hogy legyünk hívek! És ha terhet kell viselnünk, Panaszt mégsem ejt a nyelvünk. Rögös bár utunk, Hozzád így jutunk. - 3. Sebzett szívünk majd Mikor felsóhajt, Vagy ha másért bánat éget, Adj türelmet, békességet, Reménnyel teli Rád tekinteni. - 4. Kísérd lépteink Éltünk végeig, És ha roskadozva járunk, Benned támaszt hadd találunk, Míg csak tart az út, S mennyben nyitsz kaput!

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

Az énekek és a liturgia kottáit a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu honlapon), valamint az Evangélikus Énekeskönyvben lehet megkeresni, megtalálni.

A MAGVETŐ és a korábbi MAGVETŐ-k a Gyülekezet tatabanya.lutheran.hu honlapján találhatók meg, ahol még további hasznos információk is vannak

Az 1. oldali vízjelen a Tatabányai Evangélikus Gyülekezet temploma látható.

Az igehirdetés szövegkiemelései az Íródeáktól származnak.

5