TATABÁNYAI   MAGVETŐ

„Íme, kiment a magvető vetni” (Mk 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Mk 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközségben Szentháromság ünnepe utáni 6. vasárnap istentiszteletén, 2009. július 19.-én, Schermann Gábor lelkész szolgálatával.*

Kezdő ének: 47 (92. zsoltár. Sztáray Mihály †1575 - Históriás ének XVI. sz.) - Liturgia: 7

1. Mely igen jó az Úristent dicsérni, Felségednek, ó, Uram, énekelni, Szent nevedet hálával emlegetni, És mindenütt e világon hirdetni. - 2. Korán regg
el irgalmadat éneklem, Jóvoltodról éjjel is elmélkedem; Felségedhez lelkemet felemelem, És eltölti szívemet szent félelem. - 3. Nagy hatalmad amikor meggondolom, Bölcsességed elmémmel megfontolom: Dolgaidat oly nagyoknak találom, Hogy imádva leborulok, csodálom. - 4. Megtartóm vagy, én lelkemet éltetvén, Nem örülsz te a bűnösnek elvesztén, De örvendesz inkább a megtérésén És örökkévaló boldog életén. - 5. Azért benned vetem reménységemet, Csak tetőled várom segítségemet, Mert te látod minden én szükségemet, Meg is adod, tudom, üdvösségemet. - 6. Tarts meg minket, Uram, ez igaz hitben, Nevelj végig te szent ismeretedben, Hogy lehessünk mindenkor jó kedvedben, Végre nálad örvendezhessünk mennyekben!

Bevezetés:

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. - Ámen.

Üdvözítsd népedet, Uram, és áldd meg örökségedet, légy pásztora, és gondozd örökké! Zengjetek az Úrnak, ti hívei, magasztaljátok szent nevét! Mert egy pillanatig tart haragja, de egész életen át kegyelme. Erőm és pajzsom az Úr, benne bízik szívem. Ő megsegített, ezért vidám a lelkem, és énekszóval adok hálát. Ámen.

Liturgia:

Hála, dicsőség, Atya Isten néked, Szent Fiú Isten, Vigasztaló Lélek, Most és örökké magasztaljon téged Zengő dicséret.

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindannyiunkkal!

Bűnvallás:

Testvéreim, Isten színe előtt most gondoljunk méltatlan voltunkra, valljuk meg neki bűnünket, és kérjük az ő irgalmát: Istenem, te tudod, milyen balga voltam, nincsenek rejtve előtted. a vétkeim. Kérlek, ne szégyenkezzenek énmiattam azok, akik benned reménykednek. Hallgass meg, URam, jóságos szeretettel, nagy irgalmaddal fordulj hozzám! Ne rejtsd el orcádat szolgád elől! Bajban vagyok, siess hát, és ments meg, az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Liturgia:

Örök Felség, szent Istenünk, Könyörgünk, irgalmazz nékünk! Ha vár minket az ítélet, Légy kegyelmes, kérünk téged.

Kegyelemhirdetés:

Testvéreim! Megkönyörült rajtunk, méltatlanokon az Isten Jézus Krisztus által, aki szeretett minket, és önmagát adta értünk áldozatul. Dicsőség legyen hát a magasságban Istennek, a földön békesség, és az emberekhez jóakarat. Ámen.

Liturgia:

Ó, bárcsak ezer nyelvem volna, S angyalokéval érne föl, Mindegyik versenyezve szólna Teljes szívemnek mélyiből. Dicséretedre, Istenem, Ki annyi jót művelsz velem!

Jöjjetek, Testvéreim, imádkozzunk:

Jó Istenünk, te a keresztségben magadévá tettél bennünket. Fiadban, Jézus Krisztusban megjelent szeretetedtől többé semmi el nem szakíthat. Engedd, hogy boldogan, reménységgel járjuk az utunkat, hogy ne uralkodjék rajtunk bűn és a gonoszság, hanem gyermekeidként boldogan érkezhessünk meg tehozzád. Áldott légy, újjáteremtő Istenünk! Ámen.

Igeolvasás:

Isten igéjét hallgassuk most, Testvéreim! Az Ószövetség lapjairól Isten szava a mai vasárnapon Ézsaiás próféta könyvéből szól a 43. fejezet első hét versében:

De most így szól az ÚR, a te teremtőd, Jákób, a te formálód, Izrael: Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy! Ha vízen kelsz át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok nem sodornak el. Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg, a láng nem éget meg. Mert én, az ÚR, vagyok a te Istened, Izrael Szentje, a te szabadítód! Kárpótlásul adom érted Egyiptomot, Etiópiát és Szebát adom helyetted. Mivel drágának tartalak, és becsesnek, mivel szeretlek, azért embereket adok helyetted, életedért nemzeteket. Ne félj, mert én veled vagyok! Napkeletről visszahozom gyermekeidet, és napnyugatról összegyűjtelek. Ezt mondom északnak: Add ide! - és délnek: Ne tartsd fogva! Hozd ide fiaimat a messzeségből, és leányaimat a föld végéről. Mindenkit, akit nevemről neveznek, akit dicsőségemre teremtettem, formáltam és alkottam.

És így szól hozzánk Jézus Urunk Máté evangéliumában, az 5. fejezetben, 20-26 vers szerint:

„Mert mondom nektek, ha a ti igazságotok messze felül nem múlja az írástudókét, akkor semmiképpen sem mentek be a mennyek országába.

Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Ne ölj! Mert aki öl, méltó arra, hogy ítélkezzenek felette. Én pedig azt mondom nektek, hogy aki haragszik atyjafiára, méltó arra, hogy ítélkezzenek felette, aki pedig azt mondja atyjafiának: Ostoba! - méltó a főtörvényszéki eljárásra; aki pedig azt mondja: Bolond! - méltó a gyehenna tűzére. Ha pedig áldozati ajándékodat az oltárhoz viszed, és ott jut eszedbe, hogy atyádfiának panasza van ellened, hagyd ott ajándékodat az oltár előtt, menj el, békülj ki előbb atyádfiával, és csak azután térj vissza, s vidd fel ajándékodat. Békülj meg ellenfeleddel hamar, amíg az úton együtt van veled, hogy át ne adjon ellenfeled a bírónak, a bíró pedig a szolgának, és így börtönbe ne kerülj. Bizony, mondom néked, ki nem jössz onnan, amíg meg nem adod az utolsó fillért is.”

Boldogok, aki hallgatják, szívükbe zárják, és megtartják Isten beszédét. Ámen.

Ének: 373 (Petrőczi Kata Szidónia 1662-1708)

1. Ó, hogy adhassak hálákat Néked, édes Jézusom, Én megváltó Krisztusom, Ki a halál kapujából Kihoztál, segítségem, Jézus, én reménységem! - 2. Nem nézted bűnös voltomat, Mert megszántál engemet. Kinyújtottad kezedet. Eljöttél segítségemre, Meghallgattad kérésem, Jézus, én reménységem! - 3. A te gyógyító szent kezed Orvosolta fájdalmam, Amikor elbágyadtam, Mikor kínok sokasága Földre sújtott már engem: Jézus, én reménységem! - 4. Nem adtál át a halálnak, Életben megtartottál. Erőddel megáldottál. Letörölted könnyeimet, Megvigasztaltál engem, Jézus, én reménységem! - 5. Támaszom, ne hagyj el, kérlek, Légy ezután is velem, Légy életem, mindenem! Szívem csak téged óhajtson, Én Uram, üdvösségem, Jézus, én reménységem!

Szószéki szolgálat:

Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Urunktól, Jézus Krisztustól. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Testvérek! Rilkének egy mondata: „Rettenetes, hogy a tényektől nem jutunk el a valóságig...” - Hallottunk egy próféciát Ézsaiástól. Izrael népe ott volt a fogságban Babilon földjén. Ez a prófécia azért szólt, hogy a halott nemzeti identitás tényétől - tehát ami a látható része a valóságnak - azok, akik nyitottak az Isten igéjének a befogadásra, eljussanak a valóságig, a mögötte levő valóságig. Isten szeretetének az erejéig, amelyik belül van, és az embert újítja meg.

Izrael népe - kicsit később - a hegyen hallgatta Jézus tanításait. Jézus szava azért szólt a Törvénynek, Isten törvényének az értelméről, hogy akik a hallgatói közül nyitottak Isten igéjének a befogadására, eljussanak a tényektől, vagyis az erkölcsi szabályoktól a valóságig: Isten szeretetének a kiáradásáig, amelyik egy másik fajta életet teremt. Nagyjából így képzeli el, és valósítja meg Isten a tényektől a valóságig való megérkezésünket.

Így zajlik ez a 3. mai igénkben is, amely megváltottságunk alapjáról: a keresztségről szól. Ennek is, tehát a keresztségnek is, a megkeresztelésnek is van tény-oldala és az az oldal, ami a mögötte levő valóság. Nagyjából a keresztelésnek a tény-oldalát úgy lehet megfogalmazni, hogy a család bejelentkezik telefonon vagy interneten a lelkészi hivatalban; időpontot egyeztet. Aztán egy zenés rendezvényi közösség keretében vizet öntenek a kisgyereknek a fejére. Azután erről kap egy igazolást a család. Ez a tény. - Nem hiszem azonban hogy ez, ha így beszélünk róla és így értjük, akkor különösebben vonzó, csábító lenne bárki számára is, hogy: „ezt én mindenképpen akarom az én szeretteim számára, meg a magam számára”, - mert ezek olyan külső tények, amelyekhez annak, aki átéli ezt az eseményt, nem sok köze van. Ellenben mit jelent a keresztelés - tehát ugyanez, amit az előbb elmondtam három pontban -, mit jelent a valóságban?

Erről szól Pál apostol kolossébeliekhez írt levelében a 2. fejezet 12. versétől a 15. versig terjedő rész:

Így ír Pál apostol a keresztség valóság-oldaláról:

A keresztségben Krisztussal együtt eltemettek benneteket, és vele együtt fel is támadtatok az Isten erejébe vetett hit által, aki feltámasztotta őt a halottak közül. És titeket is, akik halottak voltatok a vétkeitekben és bűnös valótok körülmetéletlenségében, ővele együtt életre keltett, megbocsátva nekünk minden vétkünket. Eltörölte a követelésével minket terhelő adóslevelet, amely minket vádolt, eltávolította azt az útból, odaszegezve a keresztfára. Lefegyverezte a fejedelemségeket és a hatalmasságokat, nyilvánosan megszégyenítette őket, és Krisztusban diadalmaskodott rajtuk.

Urunk, szentelj meg igéddel. Igéd igazság! Ámen.

Igehirdetés:

A keresztelés két oldala, amit én tudtam elmondani, meg amit Pál apostol leírt, ezek között nagyjából olyan a különbség, mintha egy fiatal ember odamegy egy hatósági iroda üvegablakához, mögötte egy csinos hölgy ül, és vajon

mindegy-e hogy a fiatal ember ügye intézése végén a csinos hölgytől egy ügyről szóló hivatalos papírt kap pecsétekkel ellátva, vagy a kezét? A papírt is a kezével adja, - de micsoda különbség!

Mind a négy mondat, amit Pál apostoltól fölolvastam, egy-egy hatalmas többlet. És külön-külön is. Legalább annyi, mint az üvegablaknál.

Az első mondat abban mond többletet, hogy az Isten erejébe vetett hit által. - Itt ugyanis lehet többféle.

Istenben hinni lehet úgy is, ahogy a filozófusok szokták csinálni, hogy az elméleti valósághoz minél inkább közelíteni igyekvő egzakt leírást adunk az őszszakállú Öregúrról, aki valamelyik felhő tetején csücsül, és onnan lógázza a lábát, és bámészkodik lefelé. Egyébként semmi különös nem történik, csak ennyi. - Ebben lehet hinni, és akkor ez egyfajta istenhit. Ugyanakkor azt is istenhitnek hívjuk a nyelvünkön, mert ugye minden árnyalatot nem tudunk külön-külön kifejezni, ezért ugyanaz a szavunk rá, de micsoda különbség, - azt is istenhitnek nevezzük, hogyha tudjuk, hogy micsoda szeretettel vesz körül minket az Isten, napról-napra hogyan tart meg, őriz meg, visz a célunk felé, amit ő elkészített a számunkra. - Milyen nagy különbség lehet abban, hogyha pusztán Isten létében hiszünk, vagy Isten rajtunk, bennünk, közöttünk erővel dolgozó szeretetével.

Azután a következő mondatban élő halottakról van szó. - De micsoda különbség! Nagyon-nagyon más valakit úgy eltemetni, akit szeretünk, hogy emlékművel vagy konzerválással óvjuk őt vagy emlékét az elmúlástól, az enyészettől. Megpróbáljuk őt minél tovább az emlékezetünkben megőrizni; megpróbáljuk minél tovább megőrizni azokat a dolgokat, amelyeket az életében alkotott, mondott, csinált. És micsoda különbség úgy eltemetni, hogy a temetéssel őt valóban letesszük őt a kezünkből, átrakjuk az Isten kezébe. Rábízzuk őt Isten szeretetére azzal, hogy azt mondjuk Urunknak: megváltottad őt, mentsd meg. - Élő halottakról szól a második mondat. De vajon zombi-létet várunk ebben az értelemben, vagy megdicsőült új testet?

A harmadik mondat az adósságról szól. Adósságról, amelyet lehet törleszteni, lehet belefulladni, lehet - ahogy Jézus utalt rá a Hegyi-beszédben - börtönbe jutni miatta, lehet átütemezni, aztán újra átütemezni, lehet kiváltani, megvásárolni, becserélni egy másik adósságra, felvenni egy kölcsönt, hogy törleszteni tudjuk a kölcsönt, amiből törlesztjük a kölcsönt, és így tovább. Ezek mind olyan dolgok, amelyeket az adóssággal tudunk és szoktunk csinálni. - Mennyire más, hogyha egyszerűen egy adósságról számlát kapunk. Készpénz-fizetési számlát. Nincs rajta fizetési határidő, mert egyszerűsített készpénz-fizetési számláról van szó, tehát a számla léte magában foglalja azt, ami rá is van írva ferdén, hogy „fizetve”. - Ez ugye egész más, mint hogyha arról tárgyalunk az eladóval, hogyan és milyen módon tudjuk halasztani a számla ellenértékének a törlesztését? Mert az átütemezéssel az adósság rabságának a ténye változatlan marad. Csupán a túlélési lehetőségeket próbálgatjuk. Ha valaki más kifizeti helyettünk a tartozást, ezt rögzítik szerződések, záradékok, amelyek magukban foglalják, hogy mi az ellenértéke ennek az átvállalásnak, és később milyen módon, formában, hogyan és milyen határidővel kapja meg a sokszorosát cserébe.

A készpénz-fizetési számlán azonban nincsenek apró betűk, csak az nagybetűvel, hogy FIZETVE. A számla nincs tovább.

A negyedik mondat a hatalmakról és az ő lefegyverzésükről szól. - A hatalom kétféleképpen születik. Az egyik fajta hatalom fegyverkezés útján születik. Ez a hatalom a félelemkeltés útján él, létezik. Minél több fegyvert halmoz fel, minél erősebb, minél jobban fenyeget bennünket, annál nagyobb hatalomnak mondjuk, mert annál jobban félünk tőle.

A másikfajta hatalom - szintén ugyanaz a szavunk van rá, de egész mást jelent tulajdonképpen, micsoda különbség! - , amelyik áldozattal, szeretettel növekszik, létesül. Ez a hatalom pont fordított. Ez akkor nő, akkor egyre nagyobb, hogyha megszüntetik, leszerelik a fegyvereket. Nem is lehet másképp a szeretet hatalma, minthogy nincsenek félelemkeltő erőszak eszközei. Micsoda különbség aközött, amit érthetünk a szavakon, és amit Isten szeretete belénk olt.

Négy mondat - a különbség mindegyikben egy-egy világ. Hát még ha ügyetlen beszédem helyett valóban átéljük, tapasztaljuk ezeket a dolgokat. Hát még azok a dolgok, amelyekről nincs is szavunk, amelyeket Isten készített a számunkra, amibe vár bennünket, ami módon, ahogyan eltervezett és megálmodott minket Ővele együtt.

Imádkozzunk:

Jó Atyánk! Krisztusért, az ő szeretetében fürödve áldunk téged amiért itt vagy. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Oltári befejező szolgálat.

Mondjuk el szívünk erősítésére az Apostoli hitvallást:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atyaisten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örök életet. Ámen.

Az Isten békessége, amely meghalad minden emberi értelmet, meg fogja őrizni a szívünket, gondolatainkat Jézus Krisztusban. Ámen.

Most vigyük Isten színe elé imádságban mindazt, amire szükségünk van:

Jó Istenünk, szerető Atyánk! Neked adunk hálát mindazért, amivel körülveszel és megáldasz bennünket. Igédért, szeretetedért a kereszten, örömödért, amellyel látsz, amellyel nézel minket, amellyel mindent megtettél megtartatásunkért, üdvösségünkért. Hálát adunk neked ajándékaidért, amellyel elhalmozol napról-napra, amelyekkel hívogatsz és vezetsz, fölemelsz és intesz minket, hogy ne tántorodjunk el tőled. Hálát adunk szavadért, amelyet itt, a gyülekezeti közösségben szólsz hozzánk, amelyet testvérek szája által mondasz nekünk, amelyet csöndes magányunkban adsz igéden keresztül. Hálát adunk neked minden útmutatásodért, mindazokért az örömökért és megpróbáltatásokért, amelyeket életünkben megengedsz, hogy mindent, ami történik velünk, bölcsen felhasználsz megmentésünkre. Hogy minden, ami történik velünk, a javunkat szolgálja, ha eléd visszük, és a te igéd szemüvegén keresztül nézzük. Hogy semmi sem lehet olyan az életünkben, ami meghaladja az erőnket teveled, amelyet nem tudsz megoldani, illetve áldássá fordítani. Könyörgünk hozzád, Urunk, hogy légy türelemmel hozzánk. Légy türelemmel mindaddig, amíg számba vesszük napról-napra adósságunkat, végiggondoljuk, hogy nincs módunkban törleszteni, és felajánljuk neked. Légy türelemmel hozzánk, míg napról-napra letesszük az életünket, sajátunkat, szeretteinkét a te kezedbe. Őrizz meg minket minden kísértésünkben, fájdalmunkban, kétségünkben, szorongásunkban. Őrizz meg minket életünkön át, és akkor is, hogyha elmegyünk. Te légy vezérünk itt és odaát. Jézusért kérünk téged, mert az ő nevében fordulunk hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved. Jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma. És bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Vegyétek az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az Úr az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az Úr az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Ének: 273 (Bodrog Miklós sz. 1929)

1. Új fény támad, kel a hajnal, Jöjj Isten népe háladallal, Nem vagy önmagad rabja már: Jézus Krisztus tartja kézben Elhívatásod földön-égen. Jöjj, küldetésed Ura vár! Nem kényelmet ad ő, De nála az erő. Örömöt ad Bűnbocsánat S jó szolgá­lat A jelen s jövő világnak. - 2. Élő víz az ige árja, Bízd rá magad áldott sodrára! Ne reszkess soha magadért! Vállald bátran mások terhét, És kísértések közt is megvéd, Ki mindenkinél jobban ért. Nem más - ő a jövő, A hű Üdvözítő, A bölcsesség, A kezdet, vég. Lesz új föld s ég. Őt zengi majd a mindenség!

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

Az énekek és a liturgia kottáit a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu honlapon), valamint az Evangélikus Énekeskönyvben lehet megkeresni, megtalálni.

A MAGVETŐ és a korábbi MAGVETŐ-k a Gyülekezet tatabanya.lutheran.hu honlapján találhatók meg, ahol még további hasznos információk is vannak

Az 1. oldali vízjelen a Tatabányai Evangélikus Gyülekezet temploma látható.

Az igehirdetés szövegkiemelései az Íródeáktól származnak.

5