TATABÁNYAI   MAGVETŐ „Íme, kiment a magvető vetni” (Mk 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Mk 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközségben Szentháromság ünnepe utáni 4. vasárnap istentiszteletén, 2009. július 5.-én, Schermann Gábor lelkész szolgálatával.*

Kezdő ének: 259 (Lukács evangéliuma 24, 29: „Maradj velünk, mert esteledik, a nap is lehanyatlott már!” 1. v.:Melanchton Fülöp 1497-1560 után Herman Miklós 1480?-1561; 2-6. v.: Selnecker Miklós 1530-1592, német) - Liturgia: 11

1. Ó, maradj velünk, Krisztusunk, Mert már este felé vagyunk! Szent igéd tiszta fényt hintsen, És munkálkodjék szívünkben! - 2. Szentegyházadat segítsd meg, Mert restek vagyunk, hidegek. Te áldd meg az ige útját, Hogy minden szívet hasson át! - 3. Rád tekint küzdő egyházad, Te adj neki hű fiakat, Kik szent igédet szeretik, És megtermik gyümölcseit! - 4. Mert tied az ügy, Mesterünk, Nem a miénk, te légy velünk. Légy oltalmunk és gyámolunk! Mi benned bízva harcolunk. - 5. Szent igéd békét, erőt ad, Megóvja, védi egyházad. Tartsd meg ez egy kincset nekünk, És akkor mást nem keresünk. - 6. Mi igédben élünk-halunk, Míg hozzád mennybe juthatunk, Hol panasz, sírás nem lesz már, És ránk örök boldogság vár.

Bevezetés:

Az Atya, Fiú, Szentléleknek nevében. - Ámen.

Nagy a te irgalmad, Uram, és minden parancsolatod világos. Uram, esdeklő imám hozzád száll, igéd tanítson bölcsességre. Jusson színed elé könyörgésem, ments meg, amint ígérted. Szabadításodra vágyódom, Uram, lelkem törvényedben gyönyörködik. Nyujtsd ki kezedet segítségemre, óvd meg életemet, hogy dicsőítselek. Ámen.

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindannyiunkkal!

Testvéreim! Isten színe előtt most nézzünk életünkre, vizsgáljuk meg magunkat, méltatlan voltunkat Isten parancsolatainak, Törvényének a tükrében:

Ezt mondja az Úr:

Én vagyok az Úr, a te Istened! Ne legyen más istened! Ne vedd hiába Istened nevét! Szenteld meg az ünnepnapot! Tiszteld atyádat és anyádat! Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Ne tégy felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot! Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod házastársát vagy bármiféle tulajdonát! - Jézus Krisztus apostola ezt tanítja: Ha azt mondjuk, hogy nincsen bennünk bűn, megcsaljuk önmagunkat, és igazság nincs bennünk. Ha pedig megvalljuk bűnünket, hű és igaz az Isten, és megbocsátja azt, és megtisztít bennünket gonoszságunktól.

Ezek alapján kérem, Testvéreim, hogy most feleljetek tiszta szívvel a gyónási kérdésekre:

Az élő Isten színe előtt kérdem mindenkitől személy szerint:

Testvérem az Úrban!

Vallod-e magadat bűnösnek és ezért kárhozatra méltónak? Vallod-e? - Vallom.

Bánod-e igazán bűneidet? Bánod-e? - Bánom.

Megbocsátottál-e azoknak, akik vétkeztek ellened? Megbocsátottál-e? - Megbocsátottam.

Igyekezel-e Isten akarata szerint élni? Igyekezel-e? - Igyekezem.

Hiszed-e, hogy Isten Krisztusért megbocsát a megtérő bűnösnek? Hiszed-e? - Hiszem.

Legyen hitünk szerint! Forduljunk imádságban Istenhez kérve az ő irgalmát ezzel a hittel:

Istenem, könyörülj rajtam kegyelmeddel, töröld el hűtlenségemet nagy irgalmaddal. Teljesen mosd le rólam bűnömet, és vétkemtől tisztíts meg, mert tudom, hogy hűtlen voltam, bánom vétkemet. Ellened vétettem, mert azt tettem, amit rossznak látsz. Ezért igazad van, ha szólsz, ítéleted jogos. Én bűnben születtem, pedig te a szív igazságát kedveled. Tisztíts hát meg, és tiszta leszek. Moss meg, és hófehér leszek. Rejtsd el orcádat vétkeim elől, töröld el bűnömet az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Testvéreim! Istenünk szeretetében megkönyörült rajtunk, méltatlan embereken, Jézus Krisztus által, aki önmagát adta váltságul bűneinkért. Az ő szeretetében bízva hirdetem nektek bűneitek bocsánatát, hogy oldozva legyenek a földön és a mennyben, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében! Bízzatok, és örüljetek Krisztusban reménykedő testvérek. Isten az ő véréért megbocsátotta bűnünket. Legyen velünk az ő Lelke, hogy vele új életben járjunk. Ámen.

Jöjjetek, imádkozzunk:

Örökkévaló Isten! Gondviselő jóságod kiterjed minden emberre. Adj békességet napjainkban, hogy egyházad félelem nélkül, szabadon hirdesse evangéliumodat az egész földön, és hiteles tanúja legyen személyválogatást nem ismerő szeretetednek. Az Úr Jézus Krisztus által, aki veled és a Szentlélekkel él és uralkodik örökkön-örökké. Ámen.

Igeolvasás:

Testvéreim! Istenünk szavát olvasom most, amelyet Egyházunk a mai vasárnapra felolvasásul rendelt. Az Ószövetség lapjairól Isten igéje Mózes 1. könyve 50. fejezetéből szól hozzánk a 15. verstől a 21. versig bezárólag:

Amikor látták József bátyjai, hogy apjuk meghalt, ezt mondták: Hátha József bosszút forral ellenünk, és visszafizeti nekünk mindazt a rosszat, amit vele szemben elkövettünk! Ezt üzenték tehát Józsefnek: Apád megparancsolta nekünk halála előtt: Ezt mondjátok Józsefnek: Kérünk, bocsásd meg testvéreid hitszegését és vétkét, hogy rosszat követtek el ellened! Bocsásd meg hát azoknak a hitszegését, akik atyád Istenének a szolgái! József sírva fakadt, amikor ezt elmondták neki. Oda is mentek hozzá a testvérei, leborultak előtte és ezt mondták: Szolgáid vagyunk! De József így szólt hozzájuk: Ne féljetek! Vajon Isten vagyok én? Ti rosszat terveztetek ellenem, de Isten terve jóra fordította azt, hogy úgy cselekedjék, ahogyan az ma van, és sok nép életét megtartsa. Most tehát ne féljetek, eltartalak én benneteket és gyermekeiteket! Így vigasztalta őket, és szívhez szólóan beszélt velük.

És így szól hozzánk Lukács evangéliumából, a 6. fejezetből, a 36. verstől a 42. versig a mai vasárnap evangéliumi igéje:

Jézus így beszél hozzánk:

„Legyetek irgalmasak, amint Atyátok is irgalmas.”

„Nem ítéljetek, és nem ítéltettek. Ne kárhoztassatok, és nem lesz kárhoztatásotok. Bocsássatok meg, és nektek is megbocsáttatik. Adjatok,és adatik nektek: jó, megnyomott, megrázott, megtetézett mértékkel adnak öletekbe. Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyan mértékkel mérnek viszonzásul nektek.”

Példázatot is mondott nekik: „A vak vezetheti-e a világtalant? Nem esnek-e mind a ketten verembe? A tanítvány nem feljebb való mesterénél; aki pedig teljesen felkészült, az lesz olyan, mint a mestere. Miért nézed a szálkát atyádfia szemében, a saját szemedben pedig nem veszed észre a gerendát? Hogyan mondhatod atyádfiának: Atyámfia, hadd vegyem ki a szemedből a szálkát! … mikor a saját szemedben nem látod a gerendát? Képmutató, vedd ki a gerendát a saját szemedből, és akkor jól fogsz látni ahhoz, hogy kivehesd a szálkát atyádfia szeméből.”

Boldogok, akik hallgatják, szívükbe zárják és megtartják Isten beszédét! Ámen.

Ének: 474 (Scholz László sz. 1911)

1. Úgy fogad be a testvért, Mint Krisztus tégedet! Más minden embertársad, Ám egytestvér veled. Te is gyarló vagy, mégis Személyed vállalod; Gőggel mások szívébe Ne olts hát bánatot! - 2. Ne tépd el azt a láncot, Mely sokkal egybefűz, Ki önmagában kíván Meglenni - álmot űz. Nézd, Krisztus úgy, amint vagy, Megszán és átölel. Ne irtózz emberektől, Hozzájuk lépj közel! - 3. Légy tűrő, megbocsátó, Ha ér, ha szúr tövis! Az Úr szájából hallod: „Még hetvenhétszer is!” Tedd, szóld az igazságot, De mindig szelíden, Hangozzék szeretetből A nem és az igen. - 4. Nincs, ami megújíthat Se mást, se tégedet, Csak a Krisztusból tűző, Forró, hű szeretet. Mindennap erre vágyik, Ki épp utadba jött. Testvér, mint Krisztus téged, Te úgy fogadd be őt!

Szószéki szolgálat:

Kegyelem legyen nekünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Urunktól, Jézus Krisztustól. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Testvérek! A mai vasárnap levélbeli igéje Pál apostoltól szól hozzánk, az ő galatákhoz írt leveléből az 5. fejezet 13. és 14. versében

Így ír nekünk az apostol:

Ti, testvéreim, szabadságra vagytok elhíva; csakhogy a szabadság ne ürügy legyen a testnek, hanem szeretetben szolgáljatok egymásnak. Mert az egész törvény ebben az egy igében teljesedik be: „Szeresd felebarátodat, mint magadat.”

Urunk, szentelj meg igéddel. Igéd igazság!

Igehirdetés:

Egy képzeletbeli embertársunk - nevezzük őt most az egyszerűség kedvéért: Jánosnak - kitűnő munkaerő. Ugyanakkor példás férj, családapa. János mindent megtesz a munkahelyén, a cégnél, ahol dolgozik; teljes figyelemmel végzi a munkáját, tisztességgel teszi meg mindazt, ami ott a dolga, amit kérnek tőle, ami tennivaló adódik ott, a cégnél. János rengeteget dolgozik, sokat van bent a munkahelyén, mert fontos ember ő ott, szükség van a munkájára. Ő ezt tudja; bizonyára örül is ennek, és nagy erőbedobással végzi a dolgát. - Ugyanakkor János alig várja, hogy szabadságra mehessen. Van neki évente 30 nap szabadsága, és amikor már eltelt egy-két hét a munkában, a legutóbbi szabadsága óta, olyankor már mindig nagyon álmodozik arról, hogy mikor jön már el a következő lehetőség, hogy egy kicsit elmehet, kikapcsolódhat, és családja körében, szeretteivel együtt többet lévén, feltöltődhet fizikailag. Mert erre szükség van, mert fogytán van az erő.

Kedves Testvérek! Jánosnak két élete van. De nem úgy, mint a számítógépes játékokban, hanem tulajdonképpen ez egy élet, csak ketté van vágva. Két fél-élet. Egyik fél-életében János a lélegzetét visszafojtva szolgál az egyik helyen; a másik fél-életében János fellélegezve szeret élete másik helyén. Az egyik fél-életében kötelességét teljesíti, hogy minden meglegyen; a másik fél-életében szabadságon van, ahol nem a kötelességét teszi, hanem azt, ami a saját valódi élete.

„János” nagyon sok van közöttünk-körülöttünk. És mielőtt a társadalmi rendszerre, a körülményekre, a civilizációra, János cégére vagy egyéb körülményekre gondolnánk, - sietnék leszögezni, hogy „János” nem ezeknek az erőknek és helyzeteknek az áldozata. „János” teljesen mindegy, hogy milyen körülmények között él, melyik cégnél dolgozik, „János” a mindenkori embernek, a meghasonlott mindenkori embernek az életét éli. - Előfordulhat, hogy „János” időről-időre erőt vesz magán, és eldobja magától a korlátot. De hiába teszi, mert élete kettőssége akkor is megmarad. Mondjuk, egyszer eljut odáig „János”, hogy otthagyja a céget, saját lábára áll, és vállalkozó lesz. Főnökök nélkül! Reméli, így nem lesz életének a terhes fele többé, amikor kötelességek alatt roskad, amikor elvárásoknak engedelmeskedik, - mert teljes életét a saját maga uraként élheti.

De nem így történik. Ekkor talán családja lesz a szolgálati hely. A szabadság fél-életét pedig betölti kedvese. - Újból próbálkozik. Válása és új házassága után felesége és unokák lesznek a kötelességek területe, melyekben, mint egész életében, most is becsülettel helytáll, és lesz egy újabb szabadság-terület az életében: mondjuk az ivó-cimborák. Mert mindig kell egy élet, ahol szolgálat van, és egy élet, ahol szabadság van. Ez a mindenkori meghasonlott ember élete.

Pedig Isten szava nem ilyent képzel el. Isten szava valami mást mond. Kérdés, hogy hogyan? - Nem biztos, hogy most így meg tudjuk fogalmazni, ezen az istentiszteleten. Megpróbálom. Sokat gondolkodtam rajta, hogyan lehetne megtenni.

A kulcs-szavunk az lehetne, amit Pál apostol mond: Szabadságra vagytok elhíva. Nem a cégtől 30 napra, hanem az egész életben. Szabadságra vagytok elhíva - ez azt jelenti, hogy az Isten igéje által szervezett életben nincsen kötelességhelyzet. Isten egy életet adott nekünk. Egyet, amely teljesen a sajátunk és a valónk. És azt mondta erre az életre, hogy ebben az életben tedd azt, amit akarsz. - Ne felejtsük el, hogy hiába próbálnám én megteremteni ezt az életet, tehát a kötelesség-terület nélküli életet, amelyik teljesen a sajátom és a valódim. Ha én kiveszem a kötelességet, akkor új lép a helyére - ahogy ez „János” esetében történik. Akkor hogyan?

Vegyünk erre egy példát, vagy ellentétpárt. Gyerekkoromban nagyon sokat rajzoltam, Mindig grafitceruzával kizárólag. Soha nem esztétikailag értékelhető formákat, hanem katonák sokaságát. A legjobban sikerült, legjobban teljességre jutott rajzaim azok voltak, amelyeken a legtöbb katonát sikerült egy lapra besűríteni. Picik voltak ezek a katonák; nem az alakjuk, a formájuk volt a lényeges, hanem egy-két apró, nagyon egyszerű szimbólum szerepelt rajtuk, amelyik jelezte, hogy melyik félhez tartoztak: egy sisak, egy huszárcsákó, egy turbán. Csak ennyi. Különben picike, apró, egy centiméteres, egy-két centiméteres vonal-emberkék. És ezeken a rajzokon végiggondoltam történeteket.

Az egyik fontos személy, akivel így gyerekkoromban találkoztam, Napoleon volt. Napoleonról nagyon eltérnek a vélemények, nagyon sokféleképpen lehet őt értékelni. Nekem, talán sajátosan. De egy bizonyos szempontból volt érdekes Napoleon, vagy maradt meg bennem legalább is. Abból a szempontból, hogy őneki hatalmas sikerei voltak, és a hatalmas sikereinek egyik titkaként azt feltételezik, vagy tartják számon, hogy azok, akikkel egy csapatban dolgozott - úgy mond -, tehát akik vele voltak, az ő katonái, az ő emberei, azok szerették őt. - Számomra ez maradt meg, legalábbis bennem. És hozzá hasonlóan sok más, nagy, neves hadvezér esetében is így volt, akiknek a neve fönnmaradt a történelemben. Szerették a katonái.

Vannak az életemben fontos emberek, akikre szívesen emlékszem, akikkel kapcsolatban úgy érzem, hogy sokat köszönhetek nekik. Nem mindig az ismeretségünk vagy a kapcsolatunk időarányában lettek az emberek - természetesen - fontosak, hanem abban a jelentőségben, amiben számomra adtak valamit. Sokan olyanok, akiknek az arcára sem emlékszem már egészen, mert nagyon kicsit találkoztunk, de a pici idő alatt mégis fontosakká lettek a számomra.

A katonaságnál eltöltött szűk egy évem alatt azonban az ottani parancsnokaim között, ellentétben a Napolenonnal, nem akadt ilyen ember, akikre számomra fontos emberként tudnék visszagondolni. Vajon miért?

Az egyik képen Napoleon látható a katonáival. A másik képen pedig egy szögesdrót őrtoronnyal, amelyikről nekem nemcsak a rabtáborok jutnak eszembe, hanem ifjúkoromnak, a 20. század második felének a magyarországi laktanyái is, ahol nem őriztek rabokat. Ahol katonák töltötték a hivatalos, mindenki számára természetes idejüket. Mégis őrtornyokkal és szögesdróttal vették körül a laktanyákat. A kommunikáció szerint elsősorban azért, hogy az ellenséget távol tartsák és figyeljék. A valóságban azonban a szögesdrótnak és az őrtoronynak nem a kívülről jövő ellenség elleni védekezés volt a szerepe, hanem a bentlevők szökésének a megakadályozása. Az őrtornyokban levő őrök a fő figyelmet nem kifelé tették, hanem befelé. Jön-e valaki bentről, a laktanyából, a laktanya valamelyik lakója, hogy kiszökjön a kocsmába, a feleségéhez, a barátaihoz, mert már féléve nem mehetett. Ez egy egész másfajta engedelmességi kultúra, mint ami - bennem legalábbis - Napoleonnal kapcsolatban megmaradt: az, hogy a katonái szeretik.

Értik-e a testvérek a különbséget a kettő között? Valahogy itt látom a választ a kérdésre, hogyan lehetne az ilyen kötelesség és szabadság területére kettévágott életet megszüntetni, és egyé tenni a kettőt.

Ebben látom a választ: Krisztus, aki a mi Urunk, nem zár be, viszont szeret. És az ő „parancsnoksága” alatt lenni, élni, nem is lehet másképp, - egyszerűen elképzelhetetlen másképp -, mint úgy hogy mi is őt szeretjük. Rajongásig szeretjük. Ezért mondta azt Jézus, hogy ő más parancsot nem is ad, csak ezt az egyet. Mert hogy ez igazából nem parancs, hanem egy állapot, amiben vagy ott vagyunk, és akkor tudunk hozzá tartozni, Krisztushoz, a mi Urunkhoz, - vagy nem vagyunk benne. Akkor meg nem tudunk hozzá tartozni.

Rajongásig szeretni Krisztust. Ez a lehetőség az, amit látok arra, hogy vele tudjunk járni, harcolni, meghalni érte. Ez nem kötelesség akkor, hanem a valódi szabadság. Mert amit az ember rajongása, szíve diktál, az az igazi szabadság.

Imádkozzunk:

Áldott jó Urunk! Nyerd meg a szívünket! A szívet, ami bennünk dobog, él, gondolkodik, nyerd meg a magad számára. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Mondjuk el szívünk erősítésére az Apostoli Hitvallást:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örök életet. Ámen.

Az Isten békessége, amely minden emberi értelmet meghalad, meg fogja őrizni szívünket és gondolatainkat Jézus Krisztusban. Ámen.

Most megkérem Juhász Dénes testvéremet, hogy jöjjön ide, az oltár elé. - Dénes, ha Isten engedi és élünk, holnap és holnapután tesz felvételi és alkalmassági vizsgát a Hittudományi Egyetemen.

Olvasok egy részletet Neked a 119. zsoltárból:

Hogyan tarthatja tisztán életútját az ifjú?

Úgy, hogy megtartja igédet.

Teljes szívből kereslek téged,

ne engedd, hogy eltérjek parancsolataidtól!

Szívembe zártam beszédedet,

hogy ne vétkezzem ellened.

Áldott vagy te, URam!

Taníts meg rendelkezéseidre!

Ajkam fölsorolja

szád minden döntését.

Minden gazdagságnál nagyobb öröm,

ha intelmeid szerint élhetek.

Utasításaidon elmélkedem,

és figyelek ösvényeidre.

Gyönyörködöm rendelkezéseidben,

igédről nem feledkezem meg.

Dénes! Az Isten őrizzen, és tartson meg téged ezen az úton, és tegye életedet hittel-teljes áldássá! Ámen.

Úrvacsora.

Ének: 349 (Emilia Julianna grófnő 1737-1706, német)

1. Az élő Isten járt velem. Ő áldott, védett engem. Hű karja őrzött szüntelen. Megóvta testem, lelkem. Ő volt, ki híven hordozott. Ő volt, ki megvidámított. S mindig megsegített! - 2. Hadd áldlak, én jó Istenem, E nagy hűségedért téged! Megújult minden reggelen, Mióta tart az élet, És szívembe véshetem: Nagy dolgot tett az Úr velem! Mindeddig megsegített! - 3. Légy mindhalálig támaszom, Év év után ha szárnyal! Segíts meg minden új napon A Jézus vére által! Így mindhalálig zenghetem, Hogy megsegít jó Istenem, Mint eddig megsegített!

Emeljük fel szívünket az Úrhoz, imádkozzunk:

Méltó és igaz, illő és üdvösséges, hogy mindenkor és mindenhol hálát adjunk neked, mindenható Istenünk és Atyánk a Jézus Krisztus által, akinek szeretete és jósága körülöleli életünket. Ezért az angyalokkal, az üdvözültek mennyei seregével, és a földön küzdő egész anyaszentegyházaddal együtt boldogan áldunk és magasztalunk téged, és ujjongó énekkel hirdetjük szent neved dicsőségét.

Liturgia:

Szent, szent, szent mennyekben az Isten, Szolgálnak néki angyalseregek. Nagy dicsőségét zengi minden, Hozsánnát visszhangoznak az egek. Áldott, aki az Úr nevében jön! Hozsánna a mennyben és a földön!

Szent vagy, Urunk, nagy a te irgalmad, mert elítéled a bűnt, de megmented a bűnösöket szeretett Fiad élete árán. Ezért a nagy irgalmadért kérünk, hogy küldd el Lelkedet, és szentelj meg minket, hogy Krisztus testét és vérét vegyük üdvösségünkre e kenyérben és borban, és általa testvéri közösséggé legyünk.

A mi Urunk, Jézus Krisztus, azon az éjszakán, amelyen elárulták, kezébe vette a kenyeret, hálát adott, megtörte, tanítványainak adta, és ezt mondta: „Vegyétek, egyétek! Ez az én testem, amely értetek adatik. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”. Hasonlóképpen, miután vacsorált, kezébe vette a kelyhet, hálát adott, nekik adta, és ezt mondta: „Igyatok ebből mindnyájan! Ez az új szövetség az én vérem által, amely értetek és sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. Ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre”.

Ezért valamennyiszer eszünk e kenyérből, és iszunk e kehelyből, az Úr halálát hirdetjük, amíg eljön. Mert méltó a megöletett Bárány, Jézus, hogy övé legyen az áldás, a tisztesség, a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké.

Imádkozzunk:

Jó Istenünk! Emlékezz meg Fiad értünk viselt szenvedéséről és haláláról. És add Lelkedet mindnyájunknak, hogy Megváltónknak a keresztje titkát ünnepelve részesüljünk feltámadása erejében. Emlékezz meg népedről, egyházadról, amelyet megváltottál Krisztus vérén. Teremts hitet közöttünk, tarts meg bennünket a tőled kapott békességben, és add meg a Krisztus-hitben való egységet nekünk. Őrizz meg minket szeretetedben, őrizd meg a veled való naponkénti közösséget. Könyörgünk hozzád szeretteinkért és azokért, akik körülöttünk nélküled élnek. Könyörgünk a tévelygőkért, elkeseredettekért, betegséggel küzdőkért, halálfélelemben élőkért. Teremts utat és helyet az életünkben, hogy teljesen, mindenestül, a te uralmad alatt, a te szeretetedben és az irántad való szeretetben éljük az életünket. Könyörgünk hozzád Schick Antalnéért, családjáért. Szereteteddel vond magadhoz mindnyájukat. Őrizd meg igéd szeretetében, világosságában ezt a családot, hogy mindenkor nálad keressen oltalmat, reménységet és életet. Könyörgünk hozzád Emeséért és angliai szeretteiért. Te adj világosságot és igét, hogy derűvel tudjon ott szolgálni, és azok, akik között él, megismerjék szeretetedet. Könyörgünk hozzád Ilonka néniért, akit eltemettek szerettei. Te őrizd meg őket békességben, hogy a te kezedben, a te irgalmadban tudják letenni Ilonka nénit. Rád tudják bízni útját, életének a helyét és a saját jövőjüket. Könyörgünk hozzád Dénesért és mindazokért, akik holnap vele együtt ülnek le felvételihez. Tégy azt velük, amit szereteted és bölcsességed szerint jónak látsz. Add nekik az igazi igei-látás ajándékát, hogy azt keressék, szólják és tudják hittel mondani, ami a központja a hitüknek, az életüknek, a megmaradásuknak. Erősítsd meg őket, hogy Krisztusról szóljanak, őrá mutassanak és őbenne megmaradjanak. Urunk, hozzád fordulunk minden emberért a földön. Te tedd életünket olyan úttá, amelyik célba visz. Te viselj gondot örömeinkre és bánatainkra, hogy eszközeid legyenek utunk jóra fordításában. Krisztusért kérünk téged, akinek a nevében így fordulunk hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Liturgia:

Krisztus, ártatlan Bárány, Ki miértünk megholtál, A keresztfa oltárán nagy engedelmes voltál. Viselvén bűneinket, Megváltottál minket, Irgalmazz nékünk, ó, Jézus, ó, Jézus!

Az Úr békessége legyen mindenkor velünk! Íme, minden kész. Jöjjetek Testvéreim Isten szeretetének asztalához!

Ének:

1. ének: 267 (Semper Ernő1722-1758. Ulber Keresztély Sámuel 1714-1776, német)

1. Terjeszd e földön, Jézus, országodat, Mindenek lássák a te jóságodat. A földön élők mind megismerjenek, És tiszteljenek! - 2. Méltass mindenkit szent segítségedre, Hogy mind eljussunk te ismeretedre, S híven kövessük, mint megparancsoltad, Akaratodat! - 3. Te segíts minket neved félelmére És szent igédnek hű ismeretére. És add, hogy benne mindenek fölleljék Élet beszédét! - 4. Légy a sötétben mi világosságunk, Küzdelmeinkben teljes bátorságunk! Légy orvosunk a kínos szenvedésben Minden időben! - 5. Minden veszélyben védelmezz meg minket, Míg bevégezzük egykor életünket, S eljutunk innen dicsőség honába, A mennyországba!

2. ének: 268 (Chalupka Sámuel 1812-1883, szlovák)

1. Bár szétszakadva él az egyház. Jézusban mégis egy lehet. Ha el is választ annyi korlát, Testvérnek adj testvérkezet! Ha egy a Pásztor, egy a nyáj, Őnála mind helyet talál. - 2. A bölcs tanító mind csak szolga: Nem léphet Jézusunk elé. Szeretet útján vándorolva, Tekintsünk mind az Úr felé! Hű keresztyén az nem lehet, Ki csak beszél tettek helyett. - 3. Elrejtve él a Krisztus népe, Bűn és halál takarja még. Nem látszik szent, örök reménye: Hordozza a kereszt jelét. De egykor véget ér az út, S a szent hajó majd célba fut. - 4. Jézus, tebenned egy az egyház: Ne engedd szétszakítani! S mit elront annyi sok tanítvány, Siess te meggyógyítani! Utunkra hulljon tiszta fény: Szeretet, hit s örök remény!

3. ének: 269 (Fangen Ronald 1895-1946, norvég)

1. Krisztus népe Isten nagy csodája, Védi, áldja, És nem hagyja magára. Nem győzhet rajta A gonosz hatalma, Isten megtartja. - 2. Krisztus népe, bátran nézz előre: Eljön végre Istennek teljessége! Véget ér már ott Nehéz bajvívásod. Jézust meglátod. - 3. Krisztus népe, állj hát rendületlen Reménységben, Mert Isten győzhetetlen! Szent az ígéret: Mennyekben vár téged Új, örök élet.

Oltári befejező szolgálat.

Jöjjetek, adjunk hálát az Úrnak. Imádkozzunk:

Jó Istenem! Áldott légy, mert örömre és tőled kapott békességre hívtál el, viszel és abban tartasz meg bennünket. Áldott légy Krisztus Urunk testének és vérének közösségéért, igéd hallásáért közöttünk, szereteted öleléséért. Urunk, jó Istenünk! Tarts meg bennünket tenyeredben, hogy mindenkor, életben és halálban, örömben és bánatban megmaradjunk a tiednek. Ámen.

Testvéreim! Elmenve hirdessétek Krisztus Urunk halálát és feltámadását. Tanúskodjatok az ő szeretetéről. Akik átéltétek a vele való közösséget, építsétek a testvéri közösséget az emberek között megbocsátással, önfeláldozó szeretettel!

Vegyétek most az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az Úr az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az Úr az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Liturgia:

Mily nagy az Úr kegyelmessége, Van-e ember, kit meg nem hat? Van-e szív, mely mindent feledve, Az Istennek hálát nem ad? Ó jer, őt áldja minden lélek, Ki minket mindig szeretett! Én őt imádom, míg csak élek, Néki mondok dicséretet.

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

Az énekek és a liturgia kottáit a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu honlapon), valamint az Evangélikus Énekeskönyvben lehet megkeresni, megtalálni.

A MAGVETŐ és a korábbi MAGVETŐ-k a Gyülekezet tatabanya.lutheran.hu honlapján találhatók meg, ahol még további hasznos információk is vannak

Az 1. oldali vízjelen a Tatabányai Evangélikus Gyülekezet temploma látható.

Az igehirdetés szövegkiemelései az Íródeáktól származnak.

7