TATABÁNYAI   MAGVETŐ „Íme, kiment a magvető vetni” (Mk 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Mk 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközségben Szentháromság ünnepének istentiszteletén, 2009. június 7.-én, Schermann Gábor lelkész szolgálatával.*

Kezdő ének: 41 (IV. századi himnusz (Te Deum laudamus) nyomán Benczédi Székely István †1558 - Kolozsvár 1751) - Liturgia: 11

1. Téged, Úristen, mi keresztyének Dicsérünk és áldunk, És Atya, Fiú, Szentléleknek vallunk. - 2. Néked a tiszta, ártatlan és szent Angyalok szolgálnak, Szüntelen zengő fennszóval kiáltnak: - 3. Szent, szent, szent Isten, te seregeknek Vagy Ura, Istene! Menny és föld szolgál nagy dicsőségedre. - 4. Téged a földön szent egyházadban Minden keresztyének, Szent Atyaisten, áldanak, dicsérnek. - 5. Te imádandó szent Fiad, Jézust, Magasztaljuk hitben, S Vigasztalónkat, Szentlélek Úristen! - 6. Oltalmazd, kérünk, minden veszélyben Benned bízó néped, Oltalmazz bűntől s lelki kártól minket! - 7. Dicsérünk téged, mint jó Atyánkat, A te szent Fiaddal És Szentlélekkel, mi Vigasztalónkkal

Bevezetés:

Az Atya, Fiú, Szentléleknek nevében. - Ámen.

Az örökkévaló Királynak, a hallhatatlan, láthatatlan Egyistennek tisztesség és dicsőség örökkön-örökké. Nagy az Úr, méltó, hogy dicsérjék, nagysága felfoghatatlan. Nemzedékről-nemzedékre dicsérik műveidet, hirdetik hatalmas tetteidet! Magasztal, Uram, minden teremtményed, híveid áldanak téged. Elmondják, hogy országod mily dicsőséges, és uralmad nemzedékről-nemzedékre tart. Ámen.

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindannyiunkkal!

Testvéreim! Isten színe előtt most nézzünk méltatlan voltunkra. Vizsgáljuk meg az életünket, Isten Törvényének parancsolatainak, a tükrében:

Ezt mondja az Úr:

Én vagyok az Úr, a te Istened! Ne legyen más istened! Ne vedd hiába Istened nevét! Szenteld meg az ünnepnapot! Tiszteld atyádat és anyádat! Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Ne tégy felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot! Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod házastársát vagy bármiféle tulajdonát! - Jézus Krisztus apostola ezt tanítja: Ha azt mondjuk, hogy nincs bennünk bűn, megcsaljuk önmagunkat, és nincs bennünk igazság. Ha pedig megvalljuk bűnünket, hű és igaz az Isten, megbocsátja azt, és megtisztít minket gonoszságunktól.

Ezek alapján kérem, Testvéreim, hogy most feleljetek tiszta szívvel a gyónási kérdésekre:

Az élő Isten színe előtt kérdem mindenkitől személy szerint:

Testvérem az Úrban!

Vallod-e magadat bűnösnek és ezért kárhozatra méltónak? Vallod-e? - Vallom.

Bánod-e igazán bűneidet? Bánod-e? - Bánom.

Megbocsátottál-e azoknak, akik vétkeztek ellened? Megbocsátottál-e? - Megbocsátottam.

Igyekezel-e Isten akarata szerint élni? Igyekezel-e? - Igyekezem.

Hiszed-e, hogy Isten Krisztusért megbocsát a megtérő bűnösnek? Hiszed-e? - Hiszem.

Legyen hitünk szerint! Forduljunk Istenhez imádságban igaz hittel, és kérjük irgalmát:

Uram, légy kegyelmes, mert bajban vagyok bűnöm miatt. Mert megrokkant az erőm, és olyan lettem, mint egy kallódó tárgy. De benned bízom, Uram, vallom, te vagy Istenem. Kezedben van sorsom. Ments meg ellenségem kezéből az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Testvéreim! Az Isten szeretetében megkönyörült rajtunk Jézus Krisztus által, aki önmagát adta értünk, hogy megszabadítson minket, és népévé tegyen. Az ő szeretetében bízva hirdetem nektek bűneitek bocsánatát, hogy oldozva legyenek a földön és a mennyben, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében! Bízzatok, és örüljetek Krisztusban reménykedő testvéreim. Isten az ő véréért megbocsátotta bűnünket. Az ő Lelke legyen velünk, hogy általa új életben járjunk. Ámen.

Jöjjetek, imádkozzunk:

Jó Istenünk! Te teremtetted a mennyet és a földet. Dicsőséged betölti a mindenséget. Te Fiadban, Jézus Krisztusban, emberként is itt voltál közöttünk. A te Lelked lakik bennünk, és ő éltet minket. Jöjj életünkbe szereteteddel, kedvességeddel, irgalmaddal. Áldunk és magasztalunk téged Szentháromságisten most és örökké. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Testvérek! Isten szava Szentháromság vasárnapján, a mai napon, szól hozzánk. Pál apostolnak a Rómába írt leveléből olvasom most a levélben megírt igét a 11. fejezet 33. versétől a fejezet végéig:

Ó, Isten gazdagságának, bölcsességének és ismeretének mélysége! Milyen megfoghatatlanok az ő ítéletei, és milyen kikutathatatlanok az ő útjai! Ugyan „ki értette meg az Úr szándékát, vagy ki lett az ő tanácsadójává? Vagy ki előlegezett neki, hogy vissza kellene fizetnie?” Bizony, tőle, általa és érte van minden: övé a dicsőség mindörökké.

És így szól hozzánk a mai napnak az evangéliumbeli igéje János evangéliumában a 3. fejezet első 15 versében:

Volt a farizeusok között egy Nikodémus nevű ember, a zsidók egyik vezető embere. Ő egy éjjel elment Jézushoz, és így szólt hozzá: „Mester, tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítóul, mert senki sem képes megtenni azokat a jeleket, amelyeket te teszel, hacsak nincs vele az Isten”. Jézus így válaszolt: „Bizony, bizony, mondom néked, ha valaki nem születik újonnan, nem láthatja meg az Isten országát.” Nikodémus ezt kérdezte tőle: ”Hogyan születhetik az ember, amikor vén? Bemehet anyja méhébe, és megszülethetik ismét?” Jézus így felelt: „Bizony, bizony, mondom néked, ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába. Ami testtől született, test az, és ami Lélektől született, lélek az. Ne csodálkozz, hogy ezt mondtam neked: Újonnan kell születnetek. A szél arra fúj, amerre akar; hallod zúgását, de nem tudod, honnan jön, és hova megy: így van mindenki, aki a Lélektől született.” Nikodémus megkérdezte tőle: „Hogyan történhet meg mindez?” Jézus így válaszolt: „Te Izrael tanítója vagy, és ezt nem tudod? Bizony, bizony, mondom néked: amit tudunk, azt szóljuk, és amit láttunk, arról teszünk bizonyságot, de nem fogadjátok el a mi bizonyságtételünket. Ha a földi dolgokról szóltam nektek, és nem hisztek, akkor hogyan fogtok hinni, ha majd a mennyeiekről szólok nektek? Mert nem ment fel a mennybe senki, csak az, aki a mennyből szállt le, az Emberfia. És ahogyan Mózes felemelte a kígyót a pusztában, úgy kell az Emberfiának is felemeltetnie, hogy aki hisz, annak örök élete legyen őbenne.”

Boldogok, akik hallgatják, szívükbe zárják és megtartják Isten beszédét! Ámen.

Ének: 250 (Olearius János 1611-1684, német - Braunschweig 1648)

1. Az Urat áldom én, Ő világom és éltem. Ő adta testemet És lelkemet énnékem. Már kisded koromtól Ápolt, oltalmazott; Áldása számtalan, Mellyel elhalmozott. - 2. Az Urat áldom én, Ő üdvösségem, éltem. Jó Atyánk szent Fia, Ki magát adta értem, És drága vérével Megváltott engemet, Kínos halálra ment, Oly nagyon szeretett. - 3. Az Urat áldom én, Ő vigasztalóm, éltem. Kit elküldött Atyánk Szent Fiának nevében. Ő biztat, bátorít A bánat éjjelén. És ha elcsüggedek, Új erőt önt belém. - 5. Az Urat áldom én. Áldjuk dicséretekkel! Szent, szent, szent! - zengje szánk Angyali seregekkel. Kit ég és föld imád És dicsér szüntelen: Áldalak örökké Én is, jó Istenem!

Szószéki szolgálat:

Kegyelem legyen nekünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és, Jézus Krisztus Urunktól. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Testvérek! Ma Szentháromság vasárnapján az Ószövetségben megírt igénk Mózes 5. könyvéből szól, a 6. fejezetből, a 4. verstől a 7. versig és a 14. és 15. versben:

Így szól hozzánk Mózes:

Halld meg, Izrael! Az ÚR, a mi Istenünk, egyedül az ÚR! Szeresd azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből! Maradjanak szívedben azok az igék, amelyeket ma parancsolok neked. Ismételgesd azokat fiaid előtt, és beszélj azokról, akár a házadban vagy, akár úton jársz, akár lefekszel, akár fölkelsz! …

…Ne kövessetek más isteneket a körülöttetek levő népek istenei közül! Mert az ÚR, a te Istened, aki közötted van, féltőn szerető Isten. Fölgerjed ellened az Úrnak, Istenednek haragja, és kipusztít a föld színéről.

Urunk, szentelj meg igéddel. Igéd igazság!

Igehirdetés:

Ugyan ki a csoda mondhatna bármit is az Istenről? Ezt a kérdést tette fel Pál apostol a római gyülekezethez. A kérdésben benne volt a válasz is - természetszerűleg -, hogy egyikünk sem. Jézus pedig azt mondja, hogy az Istenről akkor tudunk valamit, ha újjá teremt bennünket, még hozzá azáltal, hogy fölemelte Jézust a keresztre.

Most Mózes szavaiból nézzünk egy kicsit jobban az első, meg az utolsóelőtti mondatra. Erre a kettőre: Az ÚR, a mi Istenünk, egyedül az ÚR! És arra: Ne kövessetek más isteneket a körülöttetek levő népek istenei közül! - Mintha tudnánk, mintha a küldetésünk vagy ajándékunk lenne tudni, hogy ki a mi Urunk, hiszen Ő a miénk teljesen, és nem kell mellé más.

De mi az a más? Mik azok a más istenek? Mit jelent az, amikor a Biblia azt mondja valakiről, hogy a szíve nem volt teljesen az Úré? - Ez egy nagyon szép kifejezés, többször előfordul az Ószövetségben: mit jelent ez? - Most úgy próbáljunk meg gondolkodni erről, hogy ne életünk tárgyaiban keresgéljünk, és ne az életünk területei közül próbáljuk meg szétválasztani azt, ami jó és Istenhez való - és azt, ami nem jó és nem hozzá való. Hanem fogadjuk el és örüljünk annak, hogy ezen a világon és az egész életünkben minden, ami előfordulhat, az Istentől van, és az Istené. Tehát semmi sincs rajta kívül. Nem tudunk kimászni az Isten területén kívülre. Tehát figyeljünk őrá, magára, és úgy próbáljuk megérteni, körbejárni, végiggondolni, mi lehet az, ami más isten? - Mondom: nem tárgyak dolgában, nem az életünk dolgában, hanem az életünk elrendezése dolgában.

Legyen az első állomásunk az, - úgy a magam gondolkodása szerint tudok most példákat mondani; remélem, hogy megértik többé-kevésbé a testvérek, hogy mire gondolok - legyen az első állomásunk az, amikor vallásos vagyok.

Egy ilyen kördiagramot rajzoltam ehhez az állomáshoz. Amikor vallásos vagyok, a sötétkék szín jelezze mindig azt a területét az életemnek, amelyik Istené. A többi szín pedig mindenféle más területe az életemnek. Ha vallásos vagyok, azt jelenti, hogy az életemben az első helyen - ha versenyeznek az életem dolgai, területei, hogy mi mindent csinálok, mi minden vagyok, mik az értékek, fontos dolgok az életemben, akkor ebben a versenyben - első helyen áll az Isten. És az Isten után következnek a második, harmadik, negyedik stb. helyek. Ez egy verseny, amelyben Istent versenyeztetem a többi dologgal, és ő ér be elsőnek, ő a befutó, és aztán jönnek a többiek. Az életben, és benne a legtöbb figyelem, a legtöbb idő, a legtöbb energia Istenre jut. Életemnek a nagy része ige, imádság gyülekezetben, közösségben, testvérek között, És a kisebbik rész - mondjuk, ennél a példánál maradva egyharmada, 33%-a az, ami más, ami az én sajátom, az életem dolgai, egyéb területei. És így szól a 14. verse Mózesnek: Ne kövessetek más isteneket a körülöttetek levő népek istenei közül!

Volt valóban olyan is Izrael népe történetében, hogy teljesen elfeledkeztek az Úrról. Úgy találtak rá Isten igéjére, mint valami teljesen ismeretlen régészeti kuriózumra a templom romjai között. Senki nem tudta már, hogy mi a csoda akar lenni. Úgy kezdték el megfejteni. - De szerintem az esetek kisebb része volt ez. - Általában Izrael nagyjából kitartott az Úr mellett. Mindig, vagy az esetek legnagyobb részében, mindig megtartották az Úrnak szóló istentiszteleteiket, elvégezték az előírt áldozatokat, elmentek az ő templomába és az Úrhoz imádkoztak, figyelembe vették az ő parancsolatait - és mégis valamiért Izrael népének a története nem más, mint a Mózes 14. versének a beteljesedése. Miért? Egyszerűen azért, mert a körülöttük levő más istenek is helyet kaptak az életükben. És amellett, hogy az életük nagy részét betöltötte az ő Istenük szava, igéje, - amellett jutott néha hely a kapcsolatra nemcsak a körülöttük, közöttük élő, más kultúrájú és hitű emberekkel, hanem az ő kultúrájukkal, értékeikkel, isteneikkel való kapcsolatra is.

Csak egy kevés. Volt, hogy csak egy egész pici. Salamon királynak a néhány ezer felesége nem töltötte ki az egész életét. Nagyon jól kormányozta ő az országot, mondhatni: birodalmat. Komolyan vette a dolgát és az ő szavát is, ő az Úr embere volt, és mégis azt mondja róla az Írás, hogy élete utolsó éveire nem volt teljesen hű az Istenéhez. A néhány ezer felesége között ugyanis akadtak, akik kedvéért néha-néha, egy-egy picikét foglakozott más istenekkel.

Nos, körülöttünk is élnek más hitű és más kultúrájú emberek, a mindennapokban azonban nagyon nehéz végiggondolni és megérteni, hogy mik lehetnek a más isteneik? - A 14. vers mindenesetre azt mondja: ne legyen az életedben 1% sem a más. 1% sem, ami fölött te rendelkezel! Kizárva a rendelkezésből az Urat!

A megoldás talán az lehetne: le azzal, a 33%-kal. Ki kell törölni azt is, és most már talán rendben vagyunk. Ennek is azonban megvannak a kísértései, amikor a felület tiszta szép kék.

A Végtelen történet című meseregénynek két nagy szakasza van. A belőle készült filmben kizárólag csak az első szakaszt dolgozták fel. A második szakasszal egyáltalán nem foglalkoztak. Az első szakasz röviden arról szól, amíg a főhős eljut Fantáziába. A második szakasz - amely terjedelemben is, fontosságban is legalább akkora, mint az első - pedig a fordítottjáról szól: amíg a főhős hazajutott. Útja során, amely majdnem tragédiával végződik, ugyanis - többek között - eljut a Régi királyok városába. Arra a helyre, ahol a hozzá hasonlóak vannak, királlyá koronáztatták magukat Fantáziában, berendezkedtek ott, és ott maradtak. Elvesztették a személyiségüket, mindent, és egyetlen egy valóság maradt az életükben, az, hogy ők Fantázia-beliek. A könyv végső tanulsága pedig úgy szól, hogy a gyógyulást az jelenti, ha az ember megkapja ott, Fantáziában, az élet-vizét, azzal hazatér, és abból él tovább.

Nos, ezen a diagramon az a komoly kísértés, hogy az életem még mindig szétszabdalt. Hiába egyetlen részből áll, de még mindig szétszabdalt. Odatartozom az Úr igéjéhez, semmi más nincs az életemben, csak éppen nem róla szól. Nem én hallgatom, keresem; nem hozzám szól, nem tölti ki a teljes időmet, energiámat, figyelmemet, gondolataimat, szavaimat, tetteimet az, hogy én az Úr igéjével foglalkozom. Ezen a grafikonon ugyanúgy, mint az előzőn, az életem megosztott, csak az arányok mások.

Valami másra van szükség! Itt nincs sötétkék szín. Jelenthetné ez az ábra azt, hogy nincs jelen az életemben az Úr. Most még sem jelentse ezt, hanem azt, hogy Mózes, amikor ezeket, a szavakat mondja, nem súlypontozza az életet. Nem állít föl rangsort, sőt óva int Istennel kapcsolatban bármiféle rangsortól. Megtiltja népének, hogy az Úr legyen az életükben az első. Megtiltja népének, hogy az Úr uralja az életük nagyobbik részét, 51-től 100%-ig terjedő részét, és a többi maradjon meg: az életük a saját kezükben. Hanem arra igyekszik nevelni, vezetni a testvéreit, hogy az életük minden részének legyen a gazdája, az ura, az Isten! Így a teremtő Isten, - ahogy Luther Márton magyarázza az első részében a Hitvallásunknak -: hiszem, hogy Isten teremtett engem. Tőle van mindaz, ami van, tőle van mindaz, amire szükségem van, amit átélek, ami körülvesz engem.

A Megváltóm többé nem tabu. A személyes életemnek minden bajából ugyanis vele szabadulok meg. Még ha nem tudom is felsorolni Nagyhét eseményeit, ahogy akkor ott, Jeruzsálemben végbementek, de az én életemnek minden hete Nagyhét, amelyben velem jót tesz az Isten, értem halálra megy az én Uram, Krisztusom és engem megment abból a helyzetből és azokból a kísértésekből, amelyekben épp benne vagyok.

A megszentelő Szentlélek sem tabuja többé. Ott van az ügyeimben, amiket csinálok. A szavaimban, amiket mondok, nem a nagy részükben, hanem az egészben.

És amit csinálok és mondok, az Isten dolgaiban legyen, mert e nélkül csak az én dolgaim, bár részt kap is bennük az Isten.

Imádkozzunk:

Vedd kezedbe, és tedd áldássá, Uram, azt, amit teszek, amerre járok, aki vagyok. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Mondjuk el a keresztyénség hitvallását, az Apostoli Hitvallást:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örök életet. Ámen.

Most Sassi Gergő és Riffer Zsuzsi szeretnének szólni a gyülekezethez. Hallgassuk meg őket szeretettel:

Csak azt szeretnénk mondani, hogy el kell köszönjünk, mivel nem szeretnénk csak úgy eltűnni a gyülekezetből. Már két éve, hogy Pesten lakunk, és mos távolabbra költözünk: Bács-Kiskun Megyébe. Nem is volt így jó, hogy nem tudtunk így részt venni a gyülekezet életében. Köszönünk szépen mindent. Nagyon sokat kaptunk a gyülekezeten keresztül Istentől.

Gyerekkorom óta járok már konfirmációs-órákra. Lajos bácsi idejében még ifjú-órákra, és az ő segítségével jutottunk ki külföldi belmissziós központokba. Ott is nagyon sokat kaptunk. Zsuzsa pedig a gyülekezet hittanóráin keresztül jutott hitre.

Köszönjük szépen mindazt, amit kaptunk.

Az Isten békessége, amely minden emberi értelmet meghalad, meg fogja őrizni szívünket és gondolatainkat Jézus Krisztusban. Ámen.

Úrvacsora.

Ének: 280 (Tersteegen Gellért 1697-1769, német - Neander J. 1650-1680)

1. Itt az Isten köztünk. Jertek őt imádni, Hódolattal elé állni! Szent a jelenléte. Minden csendre térve, Ő előtte hulljon térdre! Az, aki Hirdeti, S hallja itt az igét, Adja néki szívét! - 2. Itt az Isten köztünk, Ő, kit éjjel-nappal Angyalsereg áld, magasztal. Szent, szent, szent az Isten! Néki énekelnek A mennyei boldog lelkek. Ó, Urunk, Halld szavunk, Ha mi kicsiny néped, Hódolunk tenéked! - 3. Csodálatos felség, Hadd dicsérlek téged, Hadd szolgáljon lelkem néked! Angyaloknak módján Színed előtt állván, Bárcsak mindig arcod látnám! Add nékem Mindenben Te kedvedben járnom, Istenem, Királyom! - 4. Át- meg átjársz mindent. Rám ragyogni engedd Életadó, áldott Lelked! Mint a kis virág is Magától kibomlik, Rá ha csöndes fényed omlik. Add, Uram, Vidáman Fényességed látnom, S országod munkálnom! - 5. Jöjj, lakozzál bennem, Hadd legyen már itt lenn Templomoddá szívem-lelkem! Mindig közellévő, Jelentsd magad nékem, Ne lakhasson más e szívben! Szüntelen, mindenben Csakis téged lásson, Leborulva áldjon!

Emeljük fel szívünket az Úrhoz, imádkozzunk:

Méltó és igaz, illő és üdvösséges, hogy mindenkor, mindenhol hálát adjunk neked, mindenható Istenünk és Atyánk a Jézus Krisztus által, akit veled és a Szentlélekkel Egyistennek vallunk Ezért az angyalokkal, az üdvözültek mennyei seregével, és a földön küzdő egész anyaszentegyházaddal együtt boldogan áldunk és magasztalunk téged, és ujjongó énekkel hirdetjük szent neved dicsőségét.

Liturgia:

Szent, szent, szent mennyekben az Isten, Szolgálnak néki angyalseregek. Nagy dicsőségét zengi minden, Hozsánnát visszhangoznak az egek. Áldott, aki az Úr nevében jön! Hozsánna a mennyben és a földön!

Szent vagy, Urunk, nagy a te irgalmad, mert elítéled a bűnt, de megmented a bűnösöket szeretett Fiad élete árán. Ezért a nagy irgalmadért kérünk, hogy küldd el Lelkedet, és szentelj meg minket, hogy Krisztus testét és vérét vegyük üdvösségünkre ebben a kenyérben és borban, és általa testvéri közösséggé legyünk.

A mi Urunk, Jézus Krisztus, azon az éjszakán, amelyen elárulták, kezébe vette a kenyeret, hálát adott, megtörte, tanítványainak adta, és ezt mondta: „Vegyétek, egyétek! Ez az én testem, amely értetek adatik. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”. Hasonlóképpen, miután vacsorált, kezébe vette a kelyhet, hálát adott, nekik adta, és ezt mondta: „Igyatok ebből mindnyájan! Ez az új szövetség az én vérem által, amely értetek és sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. Ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre”.

Ezért valamennyiszer eszünk e kenyérből, és iszunk e kehelyből, az Úr halálát hirdetjük, amíg eljön. Mert méltó a megöletett Bárány, Jézus, hogy övé legyen az áldás, a tisztesség, a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké.

Imádkozzunk

Jó Istenünk! Emlékezz meg szeretett Fiad értünk viselt szenvedéséről és haláláról. Add Lelkedet mindnyájunknak, hogy Megváltónk keresztjének titkát ünnepelve részesüljünk feltámadása erejében. Legyen gondod egyházadra, Urunk, mindazokra, akiket Krisztus vérén megváltottál. Újítsd meg a hitet bennünk napról-napra, őrizz meg bennünket a veled való békességben, és add meg a Krisztus-hit egységét bennünk. Emlékezz meg azokról, akik Krisztus-békességében távoztak ebből az életből, minden elhunytról, akiknek a hitét egyedül te ismered. Emlékezz meg országunkról és a környező népekről, Urunk, mindazokról, akik gyűlölködnek ebben a világban, teremts bennük, mindannyiunkban békét, a te békességedet, amely a te szereteteden alapul. Áldj meg minket, Urunk, igaz hittel minden utunkban. Emlékezz meg, Urunk, azokról, akik életük állomásaihoz érkeznek, akik elballagnak, akik nyugdíjba mennek, akik munka nélkül maradnak. Emlékezz meg Zsuzsiról és Gergőről, őrizd meg az ő életük állomásait a te kezedben. Teremts bennük reménységet minden helyzetben, hogy útjuk változatlanul, ahogy eddig is, bárhol, a te országod, célod felé tartson. Urunk! Krisztusért kérünk téged, aki a reménységünk, bizodalmunk és váltságunk. Akinek a nevében így fordulunk hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Liturgia:

Krisztus, ártatlan Bárány, Ki miértünk megholtál, A keresztfa oltárán nagy engedelmes voltál. Viselvén bűneinket, Megváltottál minket, Irgalmazz nékünk, ó, Jézus, ó, Jézus!

Az Úr békessége legyen mindannyiunkkal. Íme, minden kész. Jöjjetek Testvéreim Isten szeretetének asztalához!

Ének:

1. ének: 249 (Behm Márton 1557-1622, német)

1. Ó, te dicső Szentháromság, Egy megfoghatatlan jóság, Atya, Fiú és Szentlélek, Légy velem ma és míg élek. - 2. Őrizd, Uram, testem, lelkem, Semmi kár ne érjen engem, És ne örüljön a sátán Gyarló szívem megromlásán. - 3. Örök kegyelme Atyámnak, Szeretete szent Fiának, Szentlelkének közössége Legyen szívem erőssége! - 4. Őrködj, Teremtőm, felettem, Megváltóm, légy énmellettem; Áldott, vezérlő Szentlélek, Bölcsességet tőled kérek. - 5. Te áldj meg és őrizz engem, Te világosítsd meg lelkem, Szent arcodat te fordítsd rám, Békességet te adj, Atyám!

2. ének: 266 (Zinzendorf Miklós, Lajos 1700-1760. Gregor Keresztély 1271-1801 (német) - Herrnhag 1737)

1. Isten szívén megpihenve Forrjon szív a szívre hát! Lángszerelmünk hőn ölelje Édes Megváltónkat át! Ő fejünk, mi néki teste, Ő a fény, mi színei; Mi a hívek, ő a Mester, Ő miénk, övéi mi! - 2. Összeforrva szeretetben, Egy közös test tagjai, Tudjunk egymásért szívesen Minden terhet hordani! Úgy szerette életünket, S halt meg értünk jó Urunk, Fájna néki, látva minket, Hogy szeretni nem tudunk. - 3. Szeretetet adva nékünk, Szeretetre oktattál. Keltsd életre, kérve kérünk, Kit lenyűgöz a halál! Gyújtsd a szikrát tiszta lángra, Hogy mindenki lássa meg, Hogy egy törzsnek vagyunk ága, S a koronánk is csak egy! - 4. Nevelj minket oly egységre, Mint Atyáddal egy te vagy, Amíg eggyé lesznek végre Híveid az ég alatt, Míg Szentlelked tiszta fénye Lesz csak fényünk és napunk, S a világ meglátja végre: Tanítványaid vagyunk.

3. ének: 267 (Semper Ernő1722-1758. Ulber Keresztély Sámuel 1714-1776, német)

1. Terjeszd e földön, Jézus, országodat, Mindenek lássák a te jóságodat. A földön élők mind megismerjenek, És tiszteljenek! - 2. Méltass mindenkit szent segítségedre, Hogy mind eljussunk te ismeretedre, S híven kövessük, mint megparancsoltad, Akaratodat! - 3. Te segíts minket neved félelmére És szent igédnek hű ismeretére. És add, hogy benne mindenek fölleljék Élet beszédét! - 4. Légy a sötétben mi világosságunk, Küzdelmeinkben teljes bátorságunk! Légy orvosunk a kínos szenvedésben Minden időben! - 5. Minden veszélyben védelmezz meg minket, Míg bevégezzük egykor életünket, S eljutunk innen dicsőség honába, A mennyországba!

Oltári befejező szolgálat.

Jöjjetek, mondjunk köszönetet Istennek. Imádkozzunk:

Urunk, Istenünk! Áldunk téged, hogy elvezettél bennünket szereteted látására, megismerésére, közösségére. Áldunk téged, hogy amíg tart itt az utunk, nem maradsz el mellőlünk, hanem velünk jársz, előttünk mész, tenyereden élhetünk. Tedd ezt az alkalmat, és minden igéddel, testeddel-véreddel való találkozási alkalmat életünk áldásává kezedből. Ámen.

Testvéreim! Amikor elmentek, tanúskodjatok Isten szeretetéről. Tegyetek bizonyságot Krisztus haláláról és feltámadásáról. Akik átéltétek a vele való közösséget, építsétek a testvéri közösséget az emberek között megbocsátással és önfeláldozó szeretettel!

Vegyétek most az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az Úr az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az Úr az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Liturgia:

Mily nagy az Úr kegyelmessége, Van-e ember, kit meg nem hat? Van-e szív, mely mindent feledve, Az Istennek hálát nem ad? Ó jer, őt áldja minden lélek, Ki minket mindig szeretett! Én őt imádom, míg csak élek, Néki mondok dicséretet.

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

Az énekek és a liturgia kottáit a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu honlapon), valamint az Evangélikus Énekeskönyvben lehet megkeresni, megtalálni.

A MAGVETŐ és a korábbi MAGVETŐ-k a Gyülekezet tatabanya.lutheran.hu honlapján találhatók meg, ahol még további hasznos információk is vannak

Az 1. oldali vízjelen a Tatabányai Evangélikus Gyülekezet temploma látható.

Az igehirdetés szövegkiemelései az Íródeáktól származnak.

6