2009-04-13

1. Jézusunk feltámadt! Diadala áthat Síron, halálon. Árt-e halál mérge? Hisz vereség érte. Az Urat áldom! Élete így győzte le Lelkünk minden ellenségét. Zengjük dicsőségét. - 2. Bűneinkért vérzett, És mindent elvégzett, Meghalt érettünk. Ő lett üdvünk ára. Áldozatát látva, Felelt Istenünk: Dicsően és győztesen Fölkeltette harmadnapra, És felmagasztalta. - 3. Él örök fenségben Jézusunk az égben. Áldást zengenek, Őneki szolgálnak, Parancsára várnak Angyalseregek. Hatalom és irgalom Mind övé, hogy erősítsen, Mennybe elsegítsen. - 4. Jézusunk nevének Zengjen hálaének, Mert ő az élet! Kik nyomában járnak, Itt vele szolgálnak, Őhozzá érnek. Jézus él! Ő hű vezér. Híveit megőrzi, áldja. Örök fénybe várja.

Nem halok meg, hanem élek, és hirdetem az Úr tetteit. Erőm és énekem az Úr, mert megszabadított engem. Kegyelmes és igazságos az Úr, irgalmas a mi Istenünk. Levette rólam a bilincset, és megmentette lelkemet a haláltól. Ezért az Úr színe előtt fogok járni az élők földjén. Ámen.

Én vagyok az Úr, a te Istened! Ne legyen más istened! Ne vedd hiába Istened nevét! Szenteld meg az ünnepnapot! Tiszteld atyádat és anyádat! Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Ne tégy felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot! Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod házastársát vagy bármiféle tulajdonát! - Jézus Krisztus apostola pedig ezt tanítja: Ha azt mondjuk, hogy nincs bűn bennünk, megcsaljuk önmagunkat, és nincs bennünk igazság. Ha pedig megvalljuk bűnünket, hű és igaz az Isten, megbocsátja, és megtisztít bennünket gonoszságunktól.

Istenem! Te tudod, milyen balga voltam. A vétkeim nincsenek rejtve előtted. Kérlek, ne szégyenkezzenek miattam, akik benned reménykednek, Uram. Ne érje gyalázat miattam azokat, akik hozzád folyamodnak. Hanem hallgass meg, Uram, jóságos szeretettel, nagy irgalmaddal fordulj hozzám az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Testvéreim! Megkönyörült rajtunk, méltatlan embereken, az Isten Jézus Krisztus által, akit halálra adatott bűneinkért, és akit feltámasztott üdvösségünkre. Az ő irgalmába bízva hirdetem nektek bűneitek bocsánatát, hogy oldozva legyenek azok a földön és a mennyben, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében! Bízzatok, örüljetek Krisztusban reménykedő Testvéreim. Isten az ő véréért megbocsátotta bűneinket. Az ő Lelke legyen velünk, hogy új életben járjunk általa. Ámen.

Jó Istenünk! Te vagy a mi támaszunk. Ha elesünk, felemelsz bennünket. Gyakran szorongat bennünket a félelem, aggodalom, de veled átéljük, hogyan enged fel a halálos merevség, hogyan mozdul meg az élet. Istenünk, támaszunk vagy! Ha körülfog, megijeszt bennünket a halál, Jézus Krisztus által életet ajándékozol. Ámen.

Így imádkozott Anna: Örvendezz szívem az Úrban, visszaadta erőmet az ÚR. Felnyílt a szám ellenségeim ellen, mert örülhetek szabadításodnak. Nincs olyan szent, mint az ÚR, rajtad kívül senki sincsen, nincs olyan kőszikla, mint a mi Istenünk. Ne beszéljetek oly sokat, büszkén, gőgösen, ne hagyja el szátokat kérkedő szó! Hiszen mindentudó Isten az ÚR, és a tetteket Ő méri le. A hősök íja összetörik, de az elesettek erőt öveznek fel. A jóllakottak elszegődnek kenyérért, de akik éheztek, folyton ünnepelnek. Hetet szül, aki meddő volt, és gyászol, akinek sok fia volt. Az ÚR megöl, és megelevenít, sírba visz, és felhoz onnét.

Péter ezt mondta: „Most kezdem igazán megérteni, hogy nem személyválogató az Isten, hanem minden nép között kedves előtte, aki féli őt, és igazságot cselekszik. Ezt az igét küldte Izrael fiainak, amikor békességet hirdetett Jézus Krisztus által. Ő a mindenség Ura! Ti tudjátok, mi történt, kezdve Galileától az egész Júdeában, az után a keresztség után, amelyet János hirdetett: A názáreti Jézust felkente az Isten Szentlélekkel és hatalommal, és ő szertejárt, jót tett, és meggyógyított mindenkit, akik az ördög igájában vergődtek, mert az Isten volt vele. Mi pedig tanúi vagyunk mindazoknak, amit ő tett a zsidók tartományában és Jeruzsálemben. Őt azonban fára feszítve megölték; de az Isten harmadnapon feltámasztotta őt, és megadta neki, hogy láthatóan megjelenjék; de nem az egész népnek, hanem csak azoknak a tanúknak, akiket előre kiválasztott erre az Isten: minekünk, akik együtt ettünk és ittunk vele, miután feltámadt a halálból. És ő megparancsolta nekünk, hogy hirdessük a népnek, és tegyünk bizonyságot arról, hogy ő Istentől rendelt bírája élőknek és holtaknak. Róla tesznek bizonyságot a próféták mind, hogy aki hisz őbenne, az ő neve által bűnbocsánatot nyer.”

1. Krisztus népe Isten nagy csodája, Védi, áldja, És nem hagyja magára. Nem győzhet rajta A gonosz hatalma, Isten megtartja. - 2. Krisztus népe, bátran nézz előre: Eljön végre Istennek teljessége! Véget ér már ott Nehéz bajvívásod. Jézust meglátod. - 3. Krisztus népe, állj hát rendületlen Reménységben, Mert Isten győzhetetlen! Szent az ígéret: Mennyekben vár téged Új, örök élet.

Amikor Jézus odaért Betániába, megtudta, hogy Lázár már négy napja a sírban van. Betánia pedig közel, mintegy félórányira volt Jeruzsálemhez, ezért a zsidók közül sokan elmentek Mártához és Máriához, hogy vigasztalják őket testvérük miatt. Márta, amint meghallotta, hogy Jézus jön, elébe ment, Mária azonban otthon maradt. Márta ekkor így szólt Jézushoz: „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem. De most is tudom, hogy amit csak kérsz az Istentől, megadja neked az Isten.” Jézus ezt mondta neki: „Feltámad a testvéred!” Márta így válaszolt: „Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor, az utolsó napon.” Jézus ekkor ezt mondta neki: „Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él; és aki él, és hisz énbennem, az nem hal meg soha. Hiszed-e ezt?” Márta így felelt: „Igen, Uram, én hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Isten Fia, akinek el kellett jönnie a világba.”

Miután ezt mondta, elment, és titokban szólt a testvérének, Máriának: „A Mester itt van, és hív téged.” Ő pedig, amint ezt meghallotta, gyorsan felkelt, és odament hozzá. De Jézus még nem ért be a faluba, hanem azon a helyen tartózkodott, ahol Márta találkozott vele. A zsidók, akik vele voltak a házban, és vigasztalták, látták, hogy Mária hirtelen felállt, és kiment. Utánamentek tehát, mert azt gondolták, hogy a sírbolthoz megy, hogy ott sírjon. Mária pedig, amint odaért, ahol Jézus volt, meglátta őt, leborult a lába elé, és így szólt hozzá: „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem.”

A fordulatokban gazdag történet, kedves Testvérek, amelynek egy darabkáját olvastam most föl, nem Lázárról szól. Nem arról szól, hogy Jézus feltámasztotta Lázárt. Nem halottról szól és gyászolóiról. Hanem ez a történet az élőknek szól Jézusról. Minden pontban.

Annak az előzménye, amit most olvastam, nagyjából az, hogy Lázár beteg volt, Jézus barátja Betániában. És szóltak Jézusnak, hogy menjen hozzá, mert beteg, várja őt. Jézus pedig csak napok múlva ment, amikorra Lázár már négy napja el volt temetve. - Ez egy elég sokoldalú, fordulatos történet. Most a felolvasott részéből vegyünk sorra néhány mondatot, amelyek jellemzik a történetet, és talán fontosak lehetnek a számunkra.

Az egyik mondat, ami a legtöbbször fordul elő ebben az igében: „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem!” - mondta Márta. Meg Mária. -„Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a párom, a gyermekem, az édesanyám, a testvérem, a barátom” - mondja minden idők embere. És ez igaz talán. - De mit mond rá Jézus? „Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él; és aki él, és hisz énbennem, az nem hal meg soha”.

Evangélikus szertartású temetések alkalmával szinte minden alkalommal a sírnál elhangzik Jézusnak ez a szava. Elhangzik, és mert annak a pillanatnak, ott a sírnál, annak a helyzetnek talán olyan a lélektana, - valószínűleg kimegy a másik fülünkön, miután bement az egyiken.

Valahogy úgy van ez, mint Nagymamám volt az utóbbi években. Ha azt mondták volna neki, reggel 8 órakor, hogy fél 9-kor jön a vízvezeték szerelő, engedje be. Az megcsinálja a csapot a fürdőszobában. Itt van, a fiókban, a borítékban a pénz, ezt adja oda neki. - Mondjuk: mondtuk volna ezt 8 órakor. Azt feleli: rendben van. Megnézi a fiókot, bent a pénz. Megnézi az ajtót, mellette a földön a kulcsot. Minden rendben. - Fél 9-kor csönget a vízszerelő, ő pedig nem érti, hogy miért csönget. Ha mégis beengedi - nem tudja, mit csinál ott, a fürdőszobában. Ha mégis engedi neki ezt, - utána nem ad neki semmit.

Ilyen az ígéret, Isten ígérete: halljuk, rábólintunk - és nem értjük. Ilyen a biztató szó, ami jön hozzánk Jézustól. Megtanultuk, ott van a liturgiában - de többnyire nehéz vele mit kezdeni. Vajon miért? Valószínűleg azért, mert Jézus nem pusztán vigasztal. Ez egy válasz Jézustól. Egy konkretizáló, majdhogynem azt lehet rá mondani, egy helyre igazító, de mindenesetre pontosító válasz Mártának a szavára, hogy: feltámad testvérem, Lázár, az utolsó napon a feltámadáskor. - Ez egy válasz Jézustól a mi hitbeli tudásunkra. Egy pontosító, helyre igazító válasz, hogy nem a feltámadás után, nem a feltámadás támaszt fel. Nem a feltámadás ad életet, - hanem Jézus. Az Ő személye. Minden korban, minden helyzetben, ismét.

És hozzáteszi aztán: hiszed-e? És ez nemcsak Mártához szól, nemcsak a betániai temetőben, nemcsak a temetőkben! Hozzánk szól, - az élőkhöz szólt -, akiknek még van fülünk, hogy halljuk a kérdést. Jézus szava ez hozzánk. Jézus azt mondja, hogy: „Én vagyok az élet”. A hozzám-tartozók élnek. A hit pedig ez: tudom, ebből élek, ez elég nekem, hogy Jézus éltet engem! - Ennyi a kapaszkodó-szálam az életbe, a reménységemnek a horgonya, amiben meg tudok kapaszkodni, és tovább menni.

Aztán ott van egy furcsa mondat, Márta mondja a testvérének, Máriának: „A Mester itt van, és hív téged.” - Amennyit a történetből tudunk, ami kiderül: a mondat első fele igaz, a második nem feltétlenül. - Ha nagyon csúnyán akarok fogalmazni, azt is lehet mondani: hazugság. - Valamit el akar érni vele, hogy Mária odamenjen? Mária, aki ott ül egy másik történetben Jézus lábánál, és hallgatja. És Jézus értékeli ezt a magatartást? És talán most ezzel elérhetnének valamit? - Nem tudom, de ez egy fontos mondat! Jézus népe, mindenkori népe számára egy nagyon fontos és sokat idézett mondat: Hív téged is Jézus, Testvérem!

Végül is, igaz is lehetne - de nem az. Semmi nem történt Lázárral, semmi csoda. A sok gyászoló hiába volt ott. Hiába hívták Jézust, szóltak neki. Nem történt semmi. Annak rendje és módja szerint Lázár meghalt. - Jézus jött akkor, amikor ő ezt gondolta, jónak látta, amikor ő az útján odáig ért, hogy Betániába jött.

Hív Jézus téged is, és menj! Jött Jézus hozzád is. Hidd el! - Vagy a módosított változata ennek a mondatnak: Hívd Jézust, akkor jön. - Ez se igazán igaz! Amikor hívták, nem jött. Amikor nem hívták, főleg már Lázár nem hívta, akkor jött.

Sok minden történt velünk ezekben az utóbbi ünnepi napokban, hetekben, aminek első közelítésben nincs köze az ünnepekhez. Van család, ahová gyermek érkezett. Van család, ahol elment a gyermek. Van, aki szerelemre gyulladt, van, akit elhagytak. És mindeközben a dolgok hagyományos rendje szerint - úgymond - megtartjuk az istentiszteleteinket. Ám az istentiszteleteink arról kell, hogy szóljanak, hogy Jézus élteti az érkezőt és az elmenőt. Ő a kezdet, és ő a vég. Így tehát mindazokról szólnak az istentiszteleteink, amelyeket azok rendje szerint tartunk meg, mindazokról a dolgainkról szólnak, amelyek időközben velünk történnek. Így érdemes ideülni. Így érdemes Jézushoz szólni; szavakat, szomorúakat vagy vidámakat. Így érdemes vele kapcsolatban lenni.

0x08 graphic
„Nagytiszteletű Hankóczi Gergely "őrnagy atya" a bazárból hozatott, ókori kerek lepénykenyeret idéző "noon"-t törte meg, úrvacsorai borral Tölli István tiszteletbeli nagykövet úr, "civil képviselő" szolgált. A magyar Tartományi Újjáépítési Csoport mindenkori parancsnokának engedélyével, ha az afganisztáni Pul-i Khumri környéken ér minket nagy egyházi ünnep, a "Pannonia Camp"-ben tartott istentiszteleten szoktunk résztvenni. Ma délelőtt - merőben szokatlan módon - egyszer sem szólalt meg az egy órára imaházzá átminősült parancsnoki eligazító konténerben az orifonos riasztás. Így zavartalan rendben, méltó áhítatban zajlott a húsvéti istentisztelet.” - írja Afganisztánból, ahol keresztyén istentiszteletet tartani - nemcsak az afganisztáni állampolgároknak - tilos.

Ez így van mindenütt, az istentisztelet a napi élet keretében folyik. Abban a keretben, ami a számunkra adatik. Jézus azoknak az asszonyoknak, Máriának és Mártának a napi életébe érkezett meg az általa szabott időben, hogy az ő napi életük számára hozzon életet. Lázárt négy napja temették el. Jézus késett. Mária beszélt vele. Márta beszélt vele. Jézus feltámasztotta Lázárt.

Ezek mind epizódjai egy történetnek. Olyan epizódok, amelyeket azért írt le János evangélista ide, a 11. fejezetébe, hogy a mondanivalóját ezen keretek között tudjuk megérteni. Ezek mellékes epizódok. Magyarázó szövegek.

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

1. Támadj fel új életre már, Krisztus meglankadt népe! Húsvéti szép hajnalsugár Csillan, siess elébe! Meghátrált régen a halál, S a győző életet kínál Győzelméből ma néked. - 2. Hagyd bűnöd el, utad szabad, A kő elhengerítve. Ne másra várj, mozdulj magad. Lelked tettvágy hevítse! A közöny álmából elég. Szolgálat szent tüzében ég, Ki új szívet kapott már. - 3. Hogy gyönge vagy, se nagy, se hős? Homályban mit kell tenned? Az Úr erőtlenben erős. Ne feledd, ő él benned! Az odafennvalókra nézz. A hitnek semmi sem nehéz, Nincs néki lehetetlen. - 4. Feltámadt Krisztus, mennybe ment, Még sincsen messze tőled. Ő kormányoz múltat, jelent, S kezében az ítélet. Úgy ébredj minden reggelen, Hogy életed húsvét legyen. - Támadj fel, drága népe!

Méltó és igaz, illő és üdvösséges, hogy mindenkor, mindenhol hálát adjunk neked, mindenható Istenünk és Atyánk a Jézus Krisztus által, aki miután halálával legyőzte a halált, harmadnapra föltámadt a sírból, és kinyilatkoztatta az örök életet. Ezért az angyalokkal, az üdvözültek mennyei seregével, és a földön küzdő egész anyaszentegyházaddal együtt boldogan áldunk és magasztalunk téged, és ujjongó énekkel hirdetjük szent neved dicsőségét.

Szent vagy, Urunk, és nagy a te irgalmad, mert elítéled a bűnt, de megmented a bűnösöket szeretett Fiad élete árán. Ezért a nagy irgalmadért kérünk, hogy küldd el Lelkedet, és szentelj meg minket, hogy Krisztus testét és vérét vegyük üdvösségünkre ebben a kenyérben és borban. Általa testvéri közösséggé legyünk.

A mi Urunk, Jézus Krisztus, azon az éjszakán, amelyen elárulták, kezébe vette a kenyeret, hálát adott, megtörte, tanítványainak adta, és ezt mondta: „Vegyétek, egyétek! Ez az én testem, amely értetek adatik. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”. Hasonlóképpen, miután vacsorált, kezébe vette a kelyhet, hálát adott, nekik adta, és ezt mondta: „Igyatok ebből mindnyájan! Ez az új szövetség az én vérem által, amely értetek és sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. Ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre”.

Ezért valamennyiszer eszünk e kenyérből, és iszunk e kehelyből, az Úr halálát hirdetjük, amíg eljön. Mert méltó a megöletett Bárány, Jézus, hogy övé legyen az áldás, a tisztesség, a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké.

Irgalmas Istenünk! Kérünk, emlékezz meg Fiad értünk viselt szenvedéséről, haláláról, és add mindnyájunknak Lelkedet, hogy a te Lelked erejével tudjunk járni, kapaszkodni beléd, megmaradni Krisztus Urunk szeretetében, részesülni az ő feltámadása erejében. Emlékezz meg népedről, Urunk, amelyet megváltottál Krisztus vérén. Őrizd hitét, tartsd meg békességedben, és add meg Krisztusban való egységünket. Emlékezz meg, Urunk, mindazokról, akik már elmentek, akiknek a hitét egyedül te ismered, akiket siratnak itt a földön, és akiket már elfelejtettek. Te, Urunk, jelen vagy mindannyiunk mellett, bárhol legyünk is. Emlékezz meg hát rólunk minden örömünkben és bánatunkban, sikerünkben és fájdalmunkban. Szólj hozzánk, hogy beléd kapaszkodjunk, és el ne felejtsük te éltetsz bennünket. Jézusért kérünk téged, aki a mi reménységünk, és a mi dicsőségünk. Az ő nevében fordulunk hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

1. Mind adjon hálát Istennek, Ki él e földön lenn, Mint mennyben angyalseregek Őt zengik szüntelen. - 2. Dicsérjük Istent boldogan, Mert ő a legfőbb jó, Nagy csodaműve számtalan, Karja mindenható. - 3. Épségben tartott bennünket Még anyánk méhétől, S ha ember már nem segített, Ügyünk ő vette föl. - 4. Bár gyakran bűnnel bántottuk, Nem fordult tőlünk el. Megbocsát nékünk Krisztusért, S megáld kegyelmével. - 5. Ő adjon vidám új szívet A régi helyébe, És vessen gondot, félelmet Tenger mélységébe! - 6. Tartsa meg dolgos békében Hazánkat, népünket! Földi munkánkban kísérjen Áldása bennünket! - 7. Jóvolta járjon mivelünk, Híven öleljen át, És tartsa távol mitőlünk Ma is a bajt és kárt! - 8. Ő legyen, míg tart ez a lét, A mi üdvösségünk, És ha itt utunk véget ért, Égi örökségünk! - 9. Fogja le békén szemünket, Ha szívűnk már megállt, Hogy örök fényben lássuk meg Majd az ő szent arcát!

Jó Atyánk! Áldott légy, hogy szólsz hozzánk. Szereteteddel szólsz, átölelsz és felemelsz bennünket. Áldott légy, hogy nem tekinted bűneinket, hitünk nyomorúságait, életünk terheit, amelyek között nem mindig látunk meg téged, hanem jössz és szólsz. Jó Atyánk! Áldott légy Krisztusunkért, akiben itt vagy velünk. Ámen.

Testvéreim! Innen elmenve hirdessétek Urunk halálát és feltámadását. Tegyetek bizonyságot az ő szeretetéről. Akik átéltétek a vele való közösséget, az ő jelenlétét, építsétek a testvéri közösséget az emberek között megbocsátással és önfeláldozó szeretettel!

Vegyétek most az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az Úr az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az Úr az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.