TATABÁNYAI   MAGVETŐ „Íme, kiment a magvető vetni” (Mk 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Mk 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközségben Nagypéntek istentiszteletén, 2009. április 10.-én, Schermann Gábor lelkész szolgálatával.*

Ének: 203 (Ismeretlen német szerző 1699. Freilinghausen énekeskönyve 1714) - Liturgia: 12

1. Jézus, e világ bűnéért Ki meghalni eljöttél, S tévelygő nyájad üdvéért Önként áldozat lettél: Ki kész voltál ontani vért Ádám romlott fiaiért: Kérlek, halálod ára Rajtam ne vesszen kárba!

Passió: A kovásztalan kenyerek első napján, amikor este lett, asztalhoz telepedett Jézus a tizenkét tanítvánnyal. Miközben ettek, így szólt:

Ének: 203

2. Vigasztaljon gyötrődésed, Midőn bűntudat gyötör, Támogasson csüggedésed, Kétség, baj ha reám tör. Verejtéked hűvösítsen, Segítőm, ha senki nincsen: Kérlek, halálod ára Rajtam ne vesszen kárba!

Passió: Bizony mondom nektek, hogy egy közületek elárul engem.

Szomorkodtak nagyon, és elkezdték mondani egyenként: Én vagyok az, Uram?

Aki velem együtt mártja kezét a tálba, az árul el engem.

Megszólalt Júdás és megkérdezte: Én vagyok az, Mester?

Te mondtad!

Júdás pedig azonnal kiment. Éjszaka volt. Miközben ettek, vette Jézus a kenyeret, áldást mondott, megtörte, tanítványainak adta és ezt mondta: Vegyétek, egyétek, ez az én testem. És vette a poharat, hálát adott, nekik adta és ezt mondta: Igyatok ebből mind, mert ez az én vérem, a szövetség vére, amely sokakért ontatik ki bűnök bocsánatára.

Amikor megvacsoráltak, dicséretet énekelve kimentek az Olajfák hegyére. Jézus így szólt hozzájuk: Mindnyájan megbotránkoztok bennem ezen az éjszakán, mert meg van írva: Megverem a pásztort és elszélednek a nyáj juhai.

Megszólalt Péter, és ezt mondta: Ha mindenki megbotránkozik benned, én soha meg nem botránkozom!

Bizony mondom neked, ezen az éjszakán, mielőtt megszólal a kakas, háromszor tagadsz meg engem.

Ha meg kell halnom veled, akkor sem tagadlak meg téged.

Hasonlóan beszélt a többi tanítvány is.

Akkor elment velük Jézus egy helyre, amelyet Gecsemánénak hívnak, és így szólt tanítványaihoz: Üljetek le itt, amíg elmegyek amoda és imádkozom. Maga mellé vette Pétert és Zebedeus két fiát, és elkezdett szomorkodni és gyötrődni. Ezt mondta nekik: Szomorú az én lelkem mindhalálig. Maradjatok itt, és virrasszatok velem! Tovább ment egy kicsit, arcra borult és így imádkozott: Atyám, ha lehetséges, távozzék el tőlem ez a pohár, mindazonáltal ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogy te akarod. Odament a tanítványokhoz, és alva találta őket. Így szólt Péterhez: Ennyire nem tudtatok egy órát sem virrasztani velem? Virrasszatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek, mert a lélek kész, de a test erőtelen. Másodszor is elment és így imádkozott: Atyám, ha nem távozhat el tőlem ez a pohár, hanem ki kell innom, legyen meg a te akaratod. És amikor odament, ismét alva találta őket. Harmadszor is elment és imádkozott. Amikor visszatért tanítványaihoz, ezt mondta nekik: Íme, elközelgett az óra, és az Emberfiát bűnösök kezére adják. Keljetek fel és menjünk: íme, elközelgett, aki engem elárul.

Ének: 203

2. Vigasztaljon gyötrődésed, Midőn bűntudat gyötör, Támogasson csüggedésed, Kétség, baj ha reám tör. Verejtéked hűvösítsen, Segítőm, ha senki nincsen: Kérlek, halálod ára Rajtam ne vesszen kárba!

Passió: Még beszélt, amikor megérkezett Júdás, egy a tizenkettő közül, és vele együtt nagy sokaság kardokkal és botokkal. Az áruló pedig ezt a jelt adta nekik: Akit megcsókolok, az az, fogjátok el!

És azonnal odament Jézushoz: Üdvözlégy, Mester! És megcsókolta.

Akkor Jézus ezt mondta: Júdás, csókkal árulod el az Emberfiát?

Akkor odamentek, és elfogták. Péter pedig kirántotta a kardját, lesújtott a főpap szolgájára, és levágta a fülét.

Tedd vissza kardodat a helyére, mert aki kardot fog, az kard által vész el.

Akkor a tanítványok mind elhagyták őt, és elfutottak.

Ének: 203

3. Megkötözött kezed tépje Szét a sátán láncait, Szíve, legfőbb ékessége Legyenek csúf kínjaid. Egyetlen vigaszom, üdvöm, Ó, ne hagyj megszégyenülnöm: Kérlek, halálod ára Rajtam ne vesszen kárba!

Passió: Jézust elvitték Kajafáshoz, a főpaphoz, ahol összegyűltek az írástudók és a vének. Péter követte őt távolról, egészen a főpap udvaráig, és bement, ott ült a szolgákkal, hogy lássa mi lesz a vége. A főpapok és az egész tanács hamis tanúvallomást kerestek Jézus ellen, hogy halálra ítélhessék, és nem találtak. Akkor a főpap így szólt hozzá:

Megesketlek az élő Istenre, hogy mondd meg nekünk, ha te vagy a Krisztus, az Isten Fia!

Te mondád! Viszont mondom nektek: mostantól fogva meglátjátok az Emberfiát ülni Isten hatalmának jobbján, és eljönni az ég felhőin.

Ekkor a főpap megszaggatta ruháját, és így szólt: Istent káromolta! Mi szükségünk van több tanúra? Íme, most hallottátok az istenkáromlást. Mi a ti véleményetek?

Méltó a halálra!

Péter pedig kint ült az udvaron. Odament hozzá egy szolgálóleány, és így szólt: Te is a galileai Jézussal voltál.

Nem tudom, mit beszélsz.

Kiment a kapuba, meglátta őt egy másik szolgálóleány, és ezt mondta az ott levőknek: Ez is a názáreti Jézussal volt.

Ismét tagadta esküvel: Nem ismerem azt az embert.

Kis idő múlva odamentek hozzá az ott álldogálók: Bizony, közülük való vagy te is, mert a beszéded is elárul téged.

Akkor elkezdett átkozódni, esküdözni: Nem ismerem azt az embert.

És azonnal megszólalt a kakas. Megfordult az Úr, és rátekintett Péterre. És ő kiment, és keservesen sírt.

Ének: 203

4. Ajkad, mely bíráid vádját Tűrte némán, s hallgatott, Szóljon értem, s bűnöm átkát Törölje el majd amott; Lelkiismeret ha furdal, S rettent örök kárhozattal: Kérlek, halálod ára Rajtam ne vesszen kárba!

Passió: Akkor megkötözték Jézust, elvitték, és átadták Poncius Pilátusnak, a helytartónak. Jézus pedig állt a helytartó előtt. Ezt kérdezte a helytartó: Te vagy a zsidók királya?

Te mondod.

Miközben vádolták a főpapok és a vének, nem felelt semmit sem, úgyhogy a helytartó nagyon elcsodálkozott. A helytartó ünnepenként egy foglyot szokott szabadon bocsátani a sokaságnak, akit kívántak. Volt akkor egy nevezetes foglyuk, akit Barabbásnak hívtak. Amikor tehát összegyűltek, ezt mondta nekik Pilátus: Mit akartok, melyiket bocsássam szabadon nektek: Barabbást vagy Jézust?

Barabbást!

Mit tegyek akkor Jézussal?

Feszítsd meg!

Mi rosszat tett?

Feszítsd meg!

Akkor vizet hozatott, és megmosta kezét a sokaság szeme láttára: Ártatlan vagyok ebben a vérontásban! Ti lássátok!

Vére rajtunk és gyermekeinken!

Akkor a helytartó katonái elvitték Jézust a laktanyába, és odagyűjtötték köréje az egész csapatot. Levetkőztették, bíborköpenyt adtak rá, töviskoszorút fontak, fejére tették, és nádszálat adtak kezébe. Térdre borultak előtte és gúnyolták: Üdvözlégy, zsidók királya! Azután ráköptek, fogták a nádszálat és a fejéhez verték.

Ének: 203

5. Tövised, mely tépte arcod, Nekem rózsákat terem; Értem vívtál kemény harcot, Enyém lett a győzelem. Koronázz meg kegyelmeddel, Bűn hatalmát rólam vedd el: Kérlek, halálod ára Rajtam ne vesszen kárba!

Passió: Elvitték Jézust, hogy megfeszítsék, az úgynevezett Koponya-helyre, amelyet héberül Golgotának neveztek. Megfeszítették őt, és vele együtt két gonosztevőt, az egyiket jobbról, a másikat balról. Jézus pedig így imádkozott: Atyám, bocsásd meg nekik, mert nem tudják, mit tesznek!

Elosztották ruháit, és sorsot vetettek rá. Az ítélet okát is felírták: A názáreti Jézus, a zsidók királya.

Akik arra jártak, csúfolták őt. Hasonlóképpen a főpapok és az írástudók is ezt mondták: Másokat megmentett, magát nem tudja megmenteni. A megfeszített gonosztevők közül is az egyik szidalmazta őt: Ugye, te vagy a Krisztus? Mentsd meg magadat és minket is! Megszólalt a másik, és ezt mondta: Te az Istent sem féled, hiszen te ugyanazon ítélet alatt vagy! És mi méltán, de ez semmi rosszat nem tett.
Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor bemégy országodba!

Bizony mondom neked: ma velem leszel a paradicsomban.

A keresztfa mellett ott állt Jézus anyja és az a tanítvány, akit Jézus szeretett. Amikor meglátta, így szólt anyjához: Asszony, íme a te fiad! Szólt a tanítványhoz is: Íme, a te anyád! És ettől az órától magához fogadta az a tanítvány.

Ének: 203

6. Sebeidben engedj forrást És felüdülést lelnem, Melyből új erőt, gyógyulást Merít csüggedő lelkem! Hasson át kegyelmed árja, Hogy ne legyek bűn szolgája! Kérlek, halálod ára Rajtam ne vesszen kárba!

Passió: Hat órától kezdve sötétség lett az egész földön kilenc óráig. Kilenc óra tájban felkiáltott Jézus: Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem? Jézus pedig, tudván, hogy minden elvégeztetett, hogy beteljesedjék az Írás, így szólt: Szomjúhozom! Ekkor a körülállók közül egy odafutott, szivacsot töltött meg ecettel, nádszálra tűzte, és inni adott neki. Amikor Jézus elfogadta az ecetet, ezt mondta: Elvégeztetett. És hangos szóval felkiáltott: Atyám, kezedbe teszem lelkemet! És lehajtotta fejét, és kilehelte lelkét.

Ének: 203

7. Szomjad, melyet a keresztfán Elepedve éreztél, Enyhítsen ha rögös pályán Lankadok, s erőm csekély! Önts szívembe reménységet, Áraszd reám békességed! Kérlek, halálod ára Rajtam ne vesszen kárba!

Passió: Amikor este lett, eljött egy gazdag ember, Arimátiából való, név szerint József, aki maga is tanítványa volt Jézusnak. Elment Pilátushoz, és elkérte Jézus testét. Pilátus megparancsolta, hogy adják ki neki. József pedig a testet tiszta gyolcsba göngyölte, és elhelyezte új sírboltjába, amelyet a sziklába vágatott. A sír bejáratához nagy követ hengerített, és eltávozott.

Másnap összegyűltek a főpapok és farizeusok, és elmentek Pilátushoz: Uram, mi emlékszünk arra, hogy az a csaló még életében azt mondta: Három nap múlva feltámadok! Ezért parancsold meg: őrizzék a sírt a harmadik napig, nehogy tanítványai ellopják, és azt mondják a népnek: Feltámadt a halálból! És ez a csalás még rosszabb lenne az elsőnél.

Van őrségetek: menjetek, és őriztessétek, ahogyan tudjátok.

Azok pedig elmentek, lepecsételték a követ, és őrséget állítottak a sír mellé.

Ének: 203

8. Végső sóhajoddal engem Szabadíts meg, ó, jövel! Ha ezer bűn szól ellenem, És elítél, ments te fel! Hogyha végsőt lehel ajkam, Szent országod megláthassam: Kínod, halálod nekem Legyen örök életem!

Igeolvasás:

Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Urunktól, Jézus Krisztustól! Ámen.

Kedves Testvérek a 22. Zsoltárból olvasok egy részletet, a mai ünnepnek, Nagypéntek ünnepének zsoltárából:

Így ír a Zsoltáros:

Ne légy tőlem távol,

mert közel van a baj,

és nincs, aki segítsen!

Szétfolytam, mint a víz,

kificamodtak a csontjaim.

Szívem, mint a viasz, megolvadt bensőmben.

Torkom kiszáradt, mint a cserép,

nyelvem az ínyemhez tapadt,

a halál porába fektettél.

Mert kutyák vettek körül engem,

gonoszok bandája kerített be,

átlyukasztották kezemet, lábamat.

Megszámlálhatnám minden csontomat,

ők pedig csak bámulnak, néznek rám.

Megosztoznak ruháimon,

köntösömre sorsot vetnek.

Ó, Uram, ne légy távol,

erősségem, siess segítségemre! Ámen.

Igehirdetés:

Megy valaki az esti utcán. Sötétedik. Nem nagyon jár arra senki. Míg egyszer csak hirtelen körbeállják, tízen-tizenketten szabályos körben. A kezekben kések villannak. Körülnéz, telefonjához kap. „Ne légy távol tőlem, mert közel van a baj, és nincs, aki segítsen!” - Utazik autójával az országúton. Hosszan kanyarog az út, mint a kígyó. Egy pukkanás az autóban, és nem megy tovább. Megállt, csak a füst és a csönd. Nem, ért hozzá, hogyan javítsa meg. Sehol senki, csak a végtelenbe kígyózó országút. „Ne légy távol tőlem, mert közel van a baj, és nincs, aki segítsen!” - Ilyen pillanatokról szól a Zsoltáros. Régi-régi időkről, de ma is van, amikor a baj közel van. Amikor segítség nincs.

Ilyen pillanatokról szól a Zsoltáros régi időkből és a szívünkben. Hát, még ha komolyan vesszük, amit a Biblia mond, a bajt. Azt, hogy az igazi, legnagyobb baj, az a legigazibb, legvalódibb baj - bennünk van! Bennünk! Ez van a legközelebb hozzánk. Ebben vagyunk a legmagányosabbak, és ebben lehet a legkevésbé segítségünk. - Hiszen mindig vannak mellettünk, akiktől erre vagy arra számíthatunk. Mindig vannak mellettünk jó szándékúak. Mindig van egy testvér, egy rokon, telefonszám, egy jó szó, egy mentsvár. Mindig nyújt valaki egy pohár vizet, egy segítő kezet. De ki védene meg a bennem lakó sárkánytól? Ki oltaná el a saját torzulásaim okozta szomjúságomat? Ki segítene fel elcsüggedt és önmagamat elvető keserűségemből?

A 22. zsoltár 2000 év óta, az utóbbi 2000 évben Jézus zsoltára. Ezt kiáltja a kereszten. Ennek sóhajai teljesednek be rajta. Mi több: ő az egyetlen, aki teljes mélységében átéli ezt a segélykiáltást, hiszen Isten a bűnt rakta rá Jézusra. És a bűn mindig magányossá tesz, és elszakít Istentől. Így lett igazán valósággá a Golgotán ez a zsoltár: Isten elhagyta Fiát!

Mi, a számunkra szinte elhordozhatatlannak tűnő bajaink között vergődő emberek, mi, akik nagyon sokszor kevesek vagyunk ahhoz, ami ránk szabatott, - mi csak szent szövegnek látjuk sokszor ennek a zsoltár részletnek az első és az utolsó mondatát. Ugyanakkor saját bajaink csodálatos megírattatását látjuk könnyes szemmel a közbe eső mondatokban. - Pedig fordítva van.

Az első és az utolsó mondat a miénk: „Ne légy tőlem távol, mert közel van a baj, és nincs, aki segítsen! - Ó, URam, ne légy távol, erősségem, siess segítségemre!” - És ami közte van, Jézusé az: „Szétfolytam, mint a víz, kificamodtak a csontjaim. Szívem, mint a viasz, megolvadt bensőmben. Torkom kiszáradt, mint a cserép, nyelvem az ínyemhez tapadt, a halál porába fektettél. Mert kutyák vettek körül engem, gonoszok bandája kerített be, átlyukasztották kezemet, lábamat. Megszámlálhatnám minden csontomat, ők pedig csak bámulnak, néznek rám. Megosztoznak ruháimon, köntösömre sorsot vetnek”.

A baj közel van, közelebb már nem is lehet. Közelebb van hozzám, mint én magam.

Hát lássuk meg, mi ez, és valljuk meg együtt az Istennek:

Ezt mondja az Úr:

Én vagyok az Úr, a te Istened! Ne legyen más istened! Ne vedd hiába Istened nevét! Szenteld meg az ünnepnapot! Tiszteld atyádat és anyádat! Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Ne tégy felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot! Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod házastársát vagy bármiféle tulajdonát! - Jézus Krisztus apostola ezt tanítja: Ha azt mondjuk, hogy nincs bennünk bűn, megcsaljuk önmagunkat, és nincs bennünk igazság. Ha pedig megvalljuk bűnünket, hű és igaz az Isten, megbocsátja, és megtisztít minket gonoszságunktól.

Ez alapján kérem most, Testvéreim, szívből feleljetek a gyónási kérdésekre:

Az élő Isten színe előtt kérdem mindenkitől személy szerint:

Testvérem az Úrban!

Vallod-e magadat bűnösnek, és ezért kárhozatra méltónak? Vallod-e? - Vallom.

Bánod-e igazán bűneidet? Bánod-e? - Bánom.

Megbocsátottál-e azoknak, akik vétkeztek ellened? Megbocsátottál-e? - Megbocsátottam.

Igyekezel-e ezután Isten akarata szerint élni? Igyekezel-e? - Igyekezem.

Hiszed-e, hogy Isten Krisztusért megbocsát a megtérő bűnösnek? Hiszed-e? - Hiszem.

Legyen hitünk szerint! Forduljunk Istenhez irgalomért ezzel a hittel:

Könyörülj rajtam kegyelmeddel, Istenem. Töröld el minden hűtlenségemet nagy irgalmaddal. Mosd le rólam bűnömet, vétkemtől tisztíts meg, mert tudom, hogy hűtlen voltam, látom vétkemet. Ellened vétettem, azt tettem, amit rossznak látsz. Ezért igazad van, ha szólsz, és jogos az ítéleted. Tisztíts hát meg, és tiszta leszek. Moss meg, és hófehér leszek. Rejtsd el orcádat vétkeim elől, töröld el minden bűnömet az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Testvéreim! Segítséget nem kívülről, nem messziről várunk. Nincs eljövendő menedék, csak Aki már eljött. Őérte, Jézus Krisztusért, aki megalázta magát, és engedelmes volt mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig, őérte eltörölte Isten a bűnűnket. Irgalmát és szeretetét adja nekünk. Ebben az ő szeretetében bízva hirdetem nektek bűneitek bocsánatát, hogy oldozva legyenek a földön és a mennyben, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében! Bízzatok, és örüljetek Krisztusban reménykedő Testvéreim. Isten az ő véréért megbocsátotta bűnünket. Az ő Lelke legyen velünk, hogy általa újéletben járjunk. Ámen.

Emeljük fel a szívünket az Úrhoz, imádkozzunk:

Méltó és igaz, illő és üdvösséges, hogy mindenkor, mindenhol hálát adjunk neked, mindenható Istenünk és Atyánk a Jézus Krisztus által, aki engedelmesen vállalta a kereszthalált, és mint ártatlan Bárány magára vette a világ bűnét. Ezért az angyalokkal, az üdvözültek mennyei seregével, és a földön küzdő egész anyaszentegyházaddal együtt boldogan áldunk és magasztalunk téged, és ujjongó énekkel hirdetjük szent neved dicsőségét.

Liturgia:

Itt az Isten köztünk, Ő, kit éjjel-nappal Angyalsereg áld, magasztal. Szent, szent, szent az Isten! Néki énekelnek A mennyei boldog lelkek. Ó, Urunk, Halld szavunk, Ha mi, kicsiny néped, Hódolunk tenéked!

Szent vagy, Urunk, és nagy a te irgalmad, mert elítéled a bűnt, de megmented a bűnösöket szeretett Fiad élete árán. Ezért a nagy irgalmadért kérünk, hogy küldd el Lelkedet, és szentelj meg minket, hogy Krisztus testét és vérét vegyük üdvösségünkre ebben a kenyérben és borban, általa testvéri közösséggé legyünk.

A mi Urunk, Jézus Krisztus, azon az éjszakán, amelyen elárulták, kezébe vette a kenyeret, hálát adott, megtörte, tanítványainak adta, és ezt mondta: „Vegyétek, egyétek! Ez az én testem, amely értetek adatik. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”. Hasonlóképpen, miután vacsorált, kezébe vette a kelyhet, hálát adott, nekik adta, és ezt mondta: „Igyatok ebből mindnyájan! Ez az új szövetség az én vérem által, amely értetek és sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. Ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre”.

Ezért valamennyiszer eszünk e kenyérből, és iszunk e kehelyből, az Úr halálát hirdetjük, amíg eljön. Mert méltó a megöletett Bárány, Jézus, hogy övé legyen az áldás, a tisztesség, a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké.

Imádkozzunk

Áldott Istenünk! Legyen gondod erre a közösségre, akik most itt együtt vagyunk előtted, hogy amikor együtt gondolunk a mi váltságunkra, a te áldozatodra, részesei legyünk országodnak, szeretetednek, részesei legyünk feltámadásod erejének. Legyen gondod népedre, szerte a világon, akiket Krisztus vérén váltottál meg, mindazokra. Őrizd meg bennünk a hitet, tarts meg Krisztusunk szeretetében, és add meg nekünk az őbenne való egységet. Urunk, áldunk és dicsérünk téged Jézus Krisztus által, akinek a nevében fordulunk így hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Liturgia:

Ó, áldott Krisztus. Isten szent Báránya, Ki világ bűnét vitted keresztfára, Irgalmazz nékünk, ó, kegyelmezz, kérünk! Adj békét nékünk!

Az Úr békessége legyen mindenkor velünk. Íme, minden kész. Elvégeztetett! Jöjjetek, Isten szeretetének oltárához!

Ének:

1. ének : 311 (Sántha Károly 1840-1928)

1. Úristen, szánj meg, irgalmazz nékem! Gyötör a sok vétek. Ím oltárodhoz bűnbánattal lépek. - 2. Irgalmas Jézus, ki a keresztfán Érettem megholtál: Emlékezz rólam, hogy hozzám hajoltál! - 3. Szentlélek Isten, titkos erőddel Munkálkodjál bennem, És segíts engem új emberré lennem!

2. ének: 200 (Löweni Arnulf 1200?-1250 [Salve, caput cruentium]. Gerhardt Pál 1607-1676, német - Hassler K. L. 1564-1612)

1. Ó, Krisztusfő, sok sebbel Meggyötrött, vérező, Te szúró tövisekkel Megkoronázott fő, Fény, dicsőség volt részed, Most gúnyt űznek veled, Megcsúfolt és lenézett Szent Fő, köszöntelek. - 2. E gyötrelem, gyalázat Mind énmiattam ért, Hogy tartozásom vállald, Megfizess vétkemért. Ki haragot érdemlek, Itt állok, én szegény, Megváltóm, add kegyelemed, Hogy el ne vesszek én! - 3. Nagy irgalmadat áldom, Te legdrágább barát, Hogy értem keresztfádon Te haltál kínhalált. Adj erőt érted élnem Itt hálás hűséggel, S ha elérkezik végem, Tebenned érjen el! - 4. Ha jő a harc, a végső, Az legyen vigaszom, Hogy tövisektől vérző Szent arcod láthatom. Rád, egyedül rád nézek, Ki értem szenvedtél. Hitem átölel téged. Ki így hal, él az, él!

Jöjjetek, mondjunk köszönetet Istennek:

Urunk, magasztalásodat hallotta fülünk, - add, hogy süket legyen veszekedés, békétlenség hangjára. Nagy szeretetedet látta szemünk, - add, hogy meglássa az örök életet. Dicséretedet énekelte nyelvünk, - add, hogy az igazat vallja ezután. Templomodban járt a lábunk, - add, hogy a világosság útján járjon ezután. Testedből részesült a testünk, - add, hogy új életet éljen ezután. Hála néked kimondhatatlan jóságodért. Ámen.

Testvéreim! Menjetek el hirdetni az Úr halálát és feltámadását. Tanúskodjatok az ő szeretetéről. Akik részesei vagytok a vele közösségnek, építsétek a testvéri közösséget az emberek között megbocsátással és önfeláldozó szeretettel!

Vegyétek most az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az Úr az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az Úr az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Liturgia:

Hadd zengjen hálaénekem, Ó, Istenem, tenéked, Amelyben megköszönhetem Legfőbb jótéteményed, Mert szerettél, s amit tettél, Kegyelmed bizonysága. Hadd zengjen hát víg éneket Lelkemnek buzgósága!

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

Az énekek és a liturgia kottáit a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu honlapon), valamint az Evangélikus Énekeskönyvben lehet megkeresni, megtalálni.

A MAGVETŐ és a korábbi MAGVETŐ-k a Gyülekezet tatabanya.lutheran.hu honlapján találhatók meg, ahol még további hasznos információk is vannak

Az 1. oldali vízjelen a Tatabányai Evangélikus Gyülekezet temploma látható.

Az igehirdetés szövegkiemelései az Íródeáktól származnak.

8