TATABÁNYAI   MAGVETŐ „Íme, kiment a magvető vetni” (Mk 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Mk 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközségben Böjt 4. vasárnapja (Laetare) istentiszteletén 2009. március 22.-én, Schermann Gábor lelkész szolgálatával.*

Kezdő ének: 195 (Fischer Kristóf 1518-1598, német)

1. Üdvözítőnk dicsértessél. Ki értünk halált szenvedtél, És mint áldozati bárány, Megváltottál véred árán. - 2. Kérünk, Úr Jézus tégedet, Tekintsd kínos sebeidet, Légy azokért szabadítónk, Halálunkban vigasztalónk. - 3. Őrizz meg bűntől, szégyentől, Hogy éljünk tisztán és szentül; Segíts viselnünk terhünket, Békességgel keresztünket! - 4. Add, hogy az utolsó órán Élő hittel benned bízván, Lelkünk szent kezedbe adjuk, S dicsőséged megláthassuk!

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. - Ámen.

Örvendj Jeruzsálem! Jöjjetek, akik szeretitek, és szívből ujjongjatok. Akik gyászoltátok, leljetek vigaszra benne. Sóvárog, sőt eped az én lelkem az Úr házáért. Testem és lelkem ujjongva fordul az élő Isten felé. Boldog, akinek te vagy ereje, akit szíve a házadba vezető útra vezérel. A siralom völgye források völgye lesz, amikor a Sion felé átvonulnak rajta. Örvendezek, amikor ezt hallom: az Úr házába megyünk! Ámen.

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindannyiunkkal! Testvéreim! Isten színe elé, az ő házába érkezve nézzünk életünkre, méltatlan voltunkra, vizsgáljuk meg szívünket Isten parancsolatainak tükrében:

Ezt mondja az Úr:

Én vagyok az Úr, a te Istened! Ne legyen más istened! Ne vedd hiába Istened nevét! Szenteld meg az ünnepnapot! Tiszteld atyádat és anyádat! Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Ne tégy felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot! Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod házastársát vagy bármiféle tulajdonát! - Jézus Krisztus apostola ezt tanítja: Ha azt mondjuk, hogy nincs bennünk bűn, megcsaljuk önmagunkat, és nincs bennünk igazság. Ha pedig megvalljuk bűnünket, hű és igaz az Isten, megbocsátja azt, és megtisztít minket gonoszságunktól.

Ezek alapján kérem, Testvéreim, hogy most szívből feleljetek a gyónási kérdésekre:

Az élő Isten színe előtt kérdem mindenkitől személy szerint:

Testvérem az Úrban!

Vallod-e magadat bűnösnek, ezért kárhozatra méltónak? Vallod-e? - Vallom.

Bánod-e igazán bűneidet? Bánod-e? - Bánom.

Megbocsátottál-e azoknak, akik vétkeztek ellened? Megbocsátottál-e? - Megbocsátottam.

Igyekezel-e Isten akarata szerint élni? Igyekezel-e? - Igyekezem.

Hiszed-e, hogy Isten Krisztusért megbocsát a megtérő bűnösnek? Hiszed-e? - Hiszem.

Legyen hitünk szerint! Ezzel a hittel, tiszta szívvel forduljunk imádságban Istenhez kérve az ő irgalmát:

Uram, légy kegyelmes, mert bajban vagyok, bűnöm miatt megrokkant az erőm. Olyan lettem, mint egy kallódó tárgy. De bízom benned, Uram. Vallom, te vagy Istenem. Kezedben van sorsom, ments hát meg ellenségem kezéből az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Testvéreim! Isten szeret bennünket, és megkönyörült rajtunk Jézus Krisztus Urunk által, aki vére árán megszabadított minket bűneinkből. Az ő Lelke legyen velünk, hogy teremjük a megtérés áldott gyümölcseit Jézus Krisztus által. Ámen.

Jöjjetek, Testvéreim, imádkozzunk:

Istenünk, félelmeinkben te vagy támaszunk. Kétségeink között te vagy a bizodalmunk. Szomorúságunkban közel vagy hozzánk. Tölts be minket örömmel, amely Jézus Krisztusban, a mi testvérünkben rejlik. Övé a dicsőség most és örökké. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Gyülekezet, Testvéreim! Isten szavát olvasom most. Böjt 4. vasárnapjára. A mai ünnepre az Ószövetség lapjaiból, Ézsaiás próféta könyvéből rendelte Egyházunk Isten szavát. A könyv 54. fejezetéből a 7. verstől:

Ezt mondja Isten nekünk:

Egy rövid szempillantásra elhagytalak, de nagy irgalommal összegyűjtelek. Túláradó haragomban egy pillanatra elrejtettem előled arcomat. de örök hűséggel irgalmazok neked - mondja megváltó URad. Mert úgy teszek, mint Nóé idejében: Ahogyan megesküdtem, hogy nem árasztja el Nóé özönvize többé a földet, úgy esküszöm meg most, hogy nem haragszom rád, és nem dorgállak meg többé. Mert a hegyek megszűnhetnek, és a halmok meginoghatnak, de hozzád való hűségem nem szűnik meg, és békességem szövetsége nem inog meg - mondja könyörülő URad.

Így szól hozzánk az evangélium igéje János írása szerinti evangéliumunk a 6. fejezetének elejétől:

Jézus ezután elment a Galileai-tenger, a Tibériás tavának túlsó partjára. Nagy sokaság követte őt, mert látták azokat a jeleket, amelyeket a betegeken tett. Jézus pedig felment a hegyre, és ott leült a tanítványaival együtt. Közel volt a Húsvét, a zsidók ünnepe. Amikor Jézus körültekintett és látta, hogy nagy sokaság közeledik hozzá, így szólt Fülöpnek: „Honnan vegyünk kenyeret, hogy ezek ehessenek?” Ezt pedig azért kérdezte tőle, hogy próbára tegye, mert ő már tudta, mit fog tenni. Fülöp így válaszolt neki: „Kétszáz dénár árú kenyér sem elég nekik, hogy mindenki kapjon valami keveset.” Egyik tanítványa, András, Simon Péter testvére, így szólt hozzá: „Van itt egy gyermek, akinél van öt árpakenyér és két hal, de mi ez ennyinek?” Jézus ezt mondta: „Ültessétek le az embereket.” Nagy fű volt azon a helyen, letelepedtek tehát a férfiak, szám szerint mintegy ötezren. Jézus pedig vette a kenyereket, hálát adott, és kiosztotta az ott ülőknek; ugyanúgy osztott a halakból is, amennyit kívántak. Amikor pedig jóllaktak, így szólt tanítványaihoz: „Szedjétek össze a felesleges darabokat, hogy semmi ne menjen kárba” Összeszedték tehát, és tizenkét kosarat töltöttek meg az öt árpakenyérből való darabokkal, amelyek feleslegesek voltak azoknak, akik ettek. Az emberek látva a jelt, amelyet tett, ezt mondták: „Ez valóban az a próféta, akinek el kellett jönnie a világba.” Amikor pedig Jézus észrevette, hogy érte akarnak jönni, és el akarják ragadni, hogy királlyá tegyék, visszavonult ismét a hegyre egymagában.

Boldogok, akik hallgatják, szívükbe zárják, és megtartják Isten beszédét. Ámen.

Ének: 357 (Franck János 1618-1677, német - Crüger J. 1598-1662)

1. Jézus, boldogságom, Közeledbe vágyom, Te vagy örömöm. Lelkem üdvösségét, Az életet, békét Neked köszönöm. Megváltó, jó pásztorom, Nálad nagyobb, drágább kincsem Égen-földön nincsen. - 2. Száz vihar ha támad, Menedék vár nálad, Biztos oltalom. Bár megrendül minden, Mellettem állsz híven Drága Jézusom. Légy velem, s nincs félelem. Bűn, pokol hatalma ellen Karod megvéd engem. - 3. Jézus, rád tekintek, S múló földi kincset Nem keresek én. Hírnevet, nagyságot, Sikert itt nem várok, Csak te légy enyém. Utamon ha fájdalom És kereszt vár, hordom hittel: Tőled nem szakít el. - 4. Jézus, üdvösségem, Örömöm, napfényem Te vagy halálig. Kik szeretik Istent, Azoknak itt minden Javára válik. Borúban visz bár utam, Te vagy fénylő napvilágom, Jézus, boldogságom!

Szószéki szolgálat

Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Urunktól, Jézus Krisztustól. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Testvérek! A mai vasárnapnak a levélbeli igéjét olvasom, Pál apostolnak a Korinthusba írt 1. leveléből a 10. fejezet 15. versétől a 17. verséig:

Így ír az apostol a gyülekezetnek:

Úgy beszélek hozzátok, mint értelmes emberekhez: ítéljétek meg magatok, amit mondok. Az áldás pohara, amelyet megáldunk, nem a Krisztus vérével való közösségünk-e? A kenyér, amelyet megtörünk, nem a Krisztus testével való közösségünk-e? Mert egy a kenyér, egy test vagyunk mindannyian, akik az egy kenyérből részesedünk.

Urunk! Szentelj meg igéddel. Igéd igazság. Ámen.

Igehirdetés:

A 126. Zsoltárt olvasom: Mikor jóra fordította Sion sorsát az ÚR, olyanok voltunk, mint az álmodók. Akkor megtelt a szánk nevetéssel, és örömkiáltás volt nyelvünkön. Ezt mondták akkor a népek: Hatalmas dolgot tett ezekkel az ÚR! Hatalmas dolgot tett velünk az ÚR, ezért örvendezünk.

Fordítsd jóra sorsunkat, URam, a délvidéki kiszáradt patak medrekhez hasonlóan. Akik könnyezve vetettek, ujjongva arassanak! Aki sírva indul, mikor vetőmagját viszi, ujjongva érkezzék, ha kévéit hozza! - Eddig a Zsoltár.

A Böjt, kedves Testvérek, hagyományosan jelent visszafogottságot, magunkba szállást és önkorlátozást. Azért, hogy a legfontosabb dologra tudjunk minél jobban odafigyelni, részesülni Isten igéjéből, és Isten szeretetéből - ezért egy visszafogottságot jelent hagyományosan a böjt. A mai vasárnapja a Böjtnek, a negyedik, pedig mégis egy különleges nap.

Amikor Böjtnek az alapigéje Jézus szava a kísértőhöz, hogy: „Nemcsak kenyérrel él az ember”, - akkor ez a mostani vasárnap, a 4. böjti vasárnap, érdekes módon a kenyérnek a vasárnapja. Amikor Jézus, aki azt mondta a kísértőnek, hogy nemcsak kenyérrel él az ember, - kenyeret oszt, öt kenyeret. És azt mondja: „ha a búzaszem nem esik a földbe, akkor egymaga marad, de ha a földbe esik, és meghal, sokszoros termést hoz”. A búzaszem beleesett a földbe! Erről szól az evangélium.

És most Pál apostol, aki úgy általában elég elvont és tudományos szokott lenni, érdekes módon most Pál apostol az, aki segít nekünk János evangéliumának a történetét, ezt a jól ismert nagyon egyszerű és nagyon nagyszerű történetet a kenyér-csoda történetét megérteni. És Pál apostol az, aki általában elég elvont és tudományos, ő az, aki most még tovább egyszerűsíti az öt kenyérnek és a két halnak az evangéliumát. Mert azt mondja, hogy nem is öt kenyérről van szó, csak egyről. Az egyet még könnyebb megjegyezni, megérteni, elfogadni és megenni, mint az ötöt.

Öt kenyérből hogyan lakik jól ötezer? - Ez egy jó kérdés. De az Írás, az ige még csak szót sem veszteget arra, hogy ezt külön kiemelje. Egyszerűen kiderül a mondottakból, hogy úgy tűnik, ez az ötezer ember jóllakhatott, mert utána már arról van szó. Pál apostol azonban még tovább egyszerűsíti: egy kenyérből hogyan lakik jól akárhány ember! Sok milliárd, bármennyi? És főleg kenyérből!

Attól tartok, hogy ma Magyarországon, a tegnapi hírek nyomán, sokan örvendeznek. Pedig tudnunk kell, hogy a színpadon való mozgás, elvonulás, helycsere, jövés-menés, előre lépés, hátra lépés - soha nem változtatja meg sem a színészek, sem a nézők életét. Ez mind csupán a darab része, a megírt darab része. Körülöttünk csak annyi bizonyos a sok kétség, értés és bizonytalanság közepette, hogy aki emberekben és árfolyamokban reménykedik, jót avagy rosszat vár emberek fellépésétől vagy lelépésétől, - az rab. Annak a rabja, hogy emberi tettekhez és eszmékhez kötődő álmai vannak. Legalább ennyinek rabja. Talán még másnak is. - Szabaddá, gazdaggá, boldoggá az egy-kenyér és a benne való közösség tesz!

Nem tudok jövőt jósolni, nem is tartozik a feladatkörömbe, csak személyes magánvéleményem lehet. Szerintem a mai magyar társadalom nem lesz gazdagabb, boldogabb, szabadabb. A mai magyar társadalom, tehát a mai magyar emberek közössége. A darab megíratott, és a darabot végig játsszuk.

Szabad az, akinek a mi Urunk oszt szerepet egy másik darabban. Az, amelyik az őáltala megírt történet - amelynek kimenetele is van -, a cél. Ahol a színpadról lelépők, mindannyian, amikor lelépünk erről a színpadról, nem eltűnünk a süllyesztőben, hanem célba érünk. Ez egy ilyen darab: a Jézusé.

„Vegyétek és egyétek!” - így osztja Jézus az élet kenyerét. Ez a kenyér nem fogy el. Ez a kenyér úgy elég, hogy Jézus osztja. Úgy lesz egyre több, hogy ő adja!

Bankszámlára tenni még akkor sem lehet, ha történetesen megmaradnak a bankszámlák. Vagy ha megnőnek a kamatok. - Nem fogy! Ez a kenyér, ami egyedül szabaddá és boldoggá tesz, Jézus Urunk teste, a vele való közösség, a vele való élet, az ő ismerete - ez egyedül úgy több, hogy ő osztja. Ezért írja Pál apostol nagyon egyszerű logika érveivel a nagyon nem-logikus Úrvacsoráról, hogy ha Jézust esszük, logikus, hogy vele kerülünk közösségbe. És hálát adhatunk az Istennek, hogy az évszázados bomlasztó és tudálékos magyarázgatásokba, melyek az Úrvacsorához kötődnek, és háborúk, viták és kiközösítések alapjává váltak, - ebbe sem ő, sem Jézus, sem semelyik apostol nem bocsátkozik bele.

Ma Babits Mihálytól olvasok egy verset. 1938-ban írta. Eucharistia a címe, vagyis Úrvacsora:

Az Úr nem ment el, itt maradt.
Őbelőle táplálkozunk.
Óh különös, szent, nagy titok!
Az Istent esszük, mint az ős

törzsek borzongó lagzikon
ették-itták királyaik
husát-vérét, hogy óriás
halott királyok ereje

szállna mellükbe - de a mi
királyunk, Krisztus, nem halott!
A mi királyunk eleven!
A gyenge bárány nem totem.

A Megváltó nem törzsvezér.
Ereje több, ereje más:
ő óriásabb óriás!
ki két karjával általér minden családot s törzseket.
Egyik karja az Igazság,
másik karja a Szeretet...
Mit ér nekünk a Test, a Vér,

ha szellemében szellemünk
nem részes és ugy vesszük Őt
magunkhoz, mint ama vadak
a tetemet vagy totemet?

Áradj belénk hát, óh örök
igazság és szent szeretet!
Oldozd meg a bilincseket
amikkel törzs és vér leköt,

hogy szellem és ne hús tegyen
magyarrá, s nőjünk ég felé,
testvér-népek közt, mint a fák,
kiket mennyből táplál a Nap.

Eddig a vers.

Ezt írja Pál apostol: Akik Krisztusból, az egy-kenyérből részesedünk, vagyunk egy test! Jézusnak a kísértőhöz intézett szava: „nem csak kenyérrel él az ember” - más értelmet kapott. Az Ige kenyérré vált, csak ezzel ÉL az ember!

Imádkozzunk:

Jó Urunk! Te légy testünk, életünk, utunk. Te légy szellemünk, szavunk. Te légy a mi életünk. Te járd utunkat, hogy benned éljünk. Tedd ezt velünk egyen-egyenként, és tedd ezt velünk, népeddel, gyülekezeteddel, testeddel. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Szívünk erősítésére mondjuk el együtt, Testvéreim, az Apostoli Hitvallást

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örök életet. Ámen.

Az Isten békessége, amely minden emberi értelmet meghalad, meg fogja őrizni a szívünket és a gondolatainkat Jézus Krisztusban. Ámen.

Úrvacsora.

Ének: 365 (Pécseli Király Imre 1590?-1641? - Kolozsvár 1744) - Liturgia: 13

1. Paradicsomnak te szép élő fája, Ó, drága Jézus, Istennek Báránya, Te vagy lelkünknek igaz Megváltója, Szabadítója. - 2. Értünk egyedül szörnyű kínt szenvedtél, Megfeszíttetvén töviset viseltél, Mi bűneinkért véreddel fizettél, Megöletettél. - 3. Jézusunk, kérünk, szenteld meg lelkünket, Hogy megbocsássuk mi is a bűnöket Mindeneknek, kik ellenünk vétettek, És elestenek! - 4. Adjad, hogy mi is értük könyörögjünk, Téged követvén szívből esedezzünk, Hogy sok szentekkel tehozzád mehessünk, Üdvözülhessünk! - 5. Hála legyen a mennybéli Istennek, Ki megváltója a bűnös embernek, És megszerzője szent békességünknek, Üdvösségünknek!

Emeljük fel szívünket az Úrhoz, imádkozzunk:

Méltó és igaz, illő és üdvösséges, hogy mindenkor, mindenhol hálát adjunk neked, mindenható Istenünk és Atyánk a Jézus Krisztus által, aki halálra adta magát értünk, hogy el ne vesszünk bűneinkben, hanem elnyerjük az örök életet. Ezért az angyalokkal, az üdvözültek mennyei seregével, és a földön küzdő egész anyaszentegyházaddal együtt boldogan áldunk és magasztalunk téged, és ujjongó énekkel hirdetjük szent neved dicsőségét.

Liturgia:

Az Urat áldom én. Áldjuk dicséretekkel! Szent, szent, szent! - zengje szánk Angyali seregekkel! Kit ég és föld imád És dicsér szüntelen: Áldalak örökké Én is jó Istenem!

Szent vagy, Urunk, nagy a te irgalmad, mert elítéled a bűnt, de megmented a bűnösöket szeretett Fiad élete árán. Ezért a nagy irgalmadért kérünk, hogy küldd el Lelkedet, szentelj meg minket, hogy Krisztus testét és vérét vegyük üdvösségünkre ebben a kenyérben és borban, és általa testvéri közösséggé legyünk.

A mi Urunk, Jézus Krisztus, azon az éjszakán, amelyen elárulták, kezébe vette a kenyeret, hálát adott, megtörte, tanítványainak adta, és ezt mondta: „Vegyétek, egyétek! Ez az én testem, amely értetek adatik. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”. Hasonlóképpen, miután vacsorált, kezébe vette a kelyhet, hálát adott, nekik adta, és ezt mondta: „Igyatok ebből mindnyájan! Ez az új szövetség az én vérem által, amely értetek és sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. Ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre”.

Ezért valamennyiszer eszünk e kenyérből, és iszunk e kehelyből, az Úr halálát hirdetjük, amíg eljön. Mert méltó a megöletett Bárány, Jézus, hogy övé legyen az áldás, a tisztesség, a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké.

Imádkozzunk

Jó Istenünk! Emlékezzél meg Fiad értünk viselt szenvedéséről, haláláról. Add Lelkedet, hogy Megváltónk keresztjének a titkát ünnepelve, feltámadása erejében részesüljünk. Emlékezzél meg egyházadról, amelyet megváltottál Krisztus vérén. Őrizd meg a benned való életet, tartsd meg a te békességedben, add meg Krisztusban való egységét. Emlékezzél meg, Urunk, népünkről és embervilágunkról. Gyógyítsd betegségeinket, csüggedéseinket, hitetlenségünket, önzésünket, önhittségünket. Ments meg minket a hamis bálványoktól, a hamis bizodalmaktól, a hamis kétségbeeséstől, a hamis csüggedéstől. Őrizz meg minket a benned való hitben, hogy mindazt, amiben részesülünk, hálaadással vegyük kezedből. Mindazt, amire vágyunk, igéd mérlegén mérjük le, és a te szeretetedre bízzuk rá. Urunk, emlékezzél meg rólunk, amíg itt vándorolunk utunkon, hogy legyen időnk, hitünk, legyenek alkalmaink hozzád fordulni, benned megmaradni, benned megfogózkodni. Őrizz meg minket országod számára. Jézusért kérünk, akinek a nevében így fordulunk hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Liturgia:

Krisztus, Istennek Báránya, Értünk jöttél e világba. Szánj meg, szánj meg! Ó, irgalmazz nékünk! Áldj meg, áldj meg, Add békédet, kérünk!

Az Úr békéje legyen mindenkor velünk. Íme, minden kész. Jöjjetek Testvéreim, Isten kenyeréhez, asztalához!

Ének:

1. ének: 525 (Malmivaara Vilmos 1854-1922, finn - Nyberg M. 1871-1940)

1. Uram, ó, add, ha vándorutam Majd véget ér itt a borúban, Elérjek hozzád, S te fényes orcád Hadd lássam én. - 2. Ó, lásd, Uram, a szívem, lelkem Feléd sóhajt nagy vággyal telten, S a gyötrelemtül, Fájón kiperdül A könnyem is. - 3. Nézd, minden elhagy; üdvösségem Te vagy csupán a földön s égen; Sebem te látod, Könnyem szivárog, S te számolod. - 4. El nem bocsátlak: e világon Egyébre, semmire se vágyom, Csak áldj meg engem, Csak elepednem, Ne hagyj, Uram! - 5. Segíts az utamon erőddel, Sok súlyos bűnöm mind töröld el! Ó, végy föl engem, Vígy az öledben Az ég felé! - 6. Ott álljunk üdvbe öltözötten Én és szeretteim köröttem! Uram, tehozzád, Hol fénylik orcád, Vágyódom én.

2. ének: 42 (IV. századi himnusz [Te Deum laudamus] nyomán Frantz Ignác 1719-1790, osztrák - Bécs 1774)

1. Áldunk téged, Istenünk, És csodáljuk égi erőd. Ég, föld rólad szól nekünk, Térdre hullunk színed előtt. Mert te mindig szent és nagy, Változatlan egy Úr vagy. - 2. Minden élő téged áld. Angyalének szárnyal feléd. Minden kérub és szeráf Néked mondja dicséretét. Néked hódol, rád tekint. „Szent, szent, szent!” - azt zengi mind. - 3. Téged áldunk, Istenünk, Téged dicsér szolgálatunk. Életünk tiéd legyen! Hálát mondjon minden napunk! Bűntől, bajtól védj te meg! Áldd meg, óvd meg népedet! - 4. Irgalommal nézz le ránk! Mint ígérted, légy mivelünk! Benned bízunk, jó Atyánk, Szent nevedről énekelünk. S mert reményünk csak Te vagy, Veszni minket, ó, ne hagyj!

Jöjjetek, adjunk hálát az Úrnak:

Mindenható Istenünk! Áldunk téged, hogy félrevonulsz tőlünk, amikor hamis, önző várakozásokkal fordulunk hozzád, amikor saját vágyaink teljesítőjét keressük. Áldunk téged, hogy elénk lépsz, és csillapítod ínségünket, szomjúságunkat, amikor üres kézzel kiáltunk hozzád. Áldunk téged, hogy önmagadat adtad értünk, hogy részesei lehessünk a te örömödnek, a nálad való örömnek, a benned való életnek. Áldunk téged, hogy felemeled, aki porban van, és jóllakatod, aki éhezik. Ámen.

Testvéreim! Hirdessétek az Úr halálát és feltámadását. Tegyetek bizonyságot szeretetéről. Akik átéltétek a vele való közösséget, építsétek a testvéri közösséget az emberek között megbocsátással és önfeláldozó szeretettel!

Vegyétek most az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az Úr az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az Úr az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Liturgia:

Az Úristen nagy nevének A mennyen-földön zengjen ének! Nagy az Úr neve, felséges. Te is ember, Isten képe, Te keresztfán megváltott népe, Áldd őt, ki nagy és szentséges! Bár por vagy is, szeret, Megvédi ügyedet. Áldd őt szívből! Gyermeke vagy, Ő el nem hagy, Jóvolta hozzád igen nagy.

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

Az énekek és a liturgia kottáit a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu honlapon), valamint az Evangélikus Énekeskönyvben lehet megkeresni, megtalálni.

A MAGVETŐ és a korábbi MAGVETŐ-k a Gyülekezet tatabanya.lutheran.hu honlapján találhatók meg, ahol még további hasznos információk is vannak

Az 1. oldali vízjelen a Tatabányai Evangélikus Gyülekezet temploma látható.

Az igehirdetés szövegkiemelései az Íródeáktól származnak.