TATABÁNYAI   MAGVETŐ „Íme, kiment a magvető vetni” (Mk 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Mk 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközségben Böjt 3. vasárnapja (Oculi) istentiszteletén 2009. március 15.-én, Schermann Gábor lelkész szolgálatával.*

Kezdő ének: 417 (Kalinka Joakim 1602-1678, szlovák - Kéziratos szlovák korálkönyv 1750 körül))

1. Előtted állok, drága Jézusom, Reád szorult én kétséges sorsom. Én Uram, királyom és bírám, Légy szószólóm bűnösnek, tekints rám! - 2. Szívem bűntől terhes, tisztátalan, Azért hozzád könyörgök untalan: Fogadj be, tisztíts meg, könnyíts meg, Lelkem orvosa, kérlek, enyhíts meg! - 3. Vétkem terhel, de van vigasztalóm: Véred, érdemed az én bíztatóm. Ó, lásd meg bűnbánó lelkemet, Fordítsd örömre nagy keservemet! - 4. Te énérettem kínokat szenvedtél, Bűneimért nagy árat fizettél: Te véred, halálod váltságom, Üdvösségem benned megtalálom.

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. - Ámen.

Szemem az Úrra néz szüntelen, mert ő szabadítja ki lábamat a csapdából. Fordulj felém, és könyörülj rajtam, mert elhagyott vagyok és szegény. Enyhítsd szívem szorongását, szabadíts meg ínségemből. Lásd meg elesettségemet és gyötrődésemet, és bocsásd meg minden vétkemet. Őrizz meg lelkem, és ments meg engem. Ne valljak szégyent amiatt, hogy benned bíztam. Ámen.

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindannyiunkkal! Testvéreim! Isten színe előtt most nézzünk méltatlan voltunkra, és vizsgáljuk meg önmagunkat, életünket Isten parancsolatainak tükrében:

Ezt mondja az Úr:

Én vagyok az Úr, a te Istened! Ne legyen más istened! Ne vedd hiába Istened nevét! Szenteld meg az ünnepnapot! Tiszteld atyádat és anyádat! Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Ne tégy felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot! Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod házastársát vagy bármiféle tulajdonát! - Jézus Krisztus apostola ezt tanítja: Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűn bennünk, megcsaljuk önmagunkat, és nincs bennünk igazság. Ha pedig megvalljuk bűnünket, hű és igaz az Isten, megbocsátja, és megtisztít minket gonoszságunktól.

Ezek alapján kérem, Testvéreim, hogy most szívből feleljetek a gyónási kérdésekre:

Az élő Isten színe előtt kérdem mindenkitől személy szerint:

Testvérem az Úrban!

Vallod-e magadat bűnösnek, ezért kárhozatra méltónak? Vallod-e? - Vallom.

Bánod-e igazán bűneidet? Bánod-e? - Bánom.

Megbocsátottál-e azoknak, akik vétkeztek ellened? Megbocsátottál-e? - Megbocsátottam.

Igyekezel-e Isten akarata szerint élni? Igyekezel-e? - Igyekezem.

Hiszed-e, hogy Isten Krisztusért megbocsát a megtérő bűnösnek? Hiszed-e? - Hiszem.

Legyen hitünk szerint! Forduljunk Istenhez imádságban kérve az ő irgalmát:

Hozzád menekülök, Uram, hogy ne szégyenüljek meg. Ments meg irgalmasan. Légy erős kősziklám, segíts rajtam. Vezess nevedért, és szabadíts ki a hálóból, mert te vagy az erősségem. Kezedre bízom lelkemet. Te váltasz meg engem az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Testvéreim! Megkönyörült rajtunk, méltatlanokon az Isten Jézus Krisztus által, aki szeretett minket, és önmagát adta értünk áldozatul. Az ő szeretetében bízva hirdetem nektek bűneitek bocsánatát, hogy oldozva legyenek a földön és a mennyben, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében! Bízzatok, és örüljetek Krisztusban reménykedő Testvéreim. Isten az ő véréért minden bűnünket eltörölte. Az ő Lelke legyen velünk, hogy új életben járjunk általa. Ámen.

Jöjjetek, Testvéreim, imádkozzunk:

Mindenható örök Isten, aki Fiadra, az ártatlan Bárányra vetetted a világ minden bűnét, kérünk, tekints gyengeségünkre. Ismertesd meg velünk a kereszt erejét, hogy megtisztuljunk minden bűntől, minden gonosz indulattól az Úr Jézus Krisztus által, aki veled és a Szentlélekkel él és uralkodik örökkön-örökké. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Testvéreim, kedves Gyülekezet! Hallgassuk meg most nyitott szívvel Isten szavát. A mai vasárnapnak, Böjt 3. vasárnapjának az Ószövetség lapjain olvasható igéje a Királyok 1. könyvéből szól hozzánk a 19. fejezet első 8 versében:

Amikor Aháb elmondta Jezábelnek mindazt, amit Illés tett, és hogy a prófétákat megölte karddal, Jezábel követeket küldött Illéshez ezzel az üzenettel: Úgy bánjanak velem az istenek most és ezután is, hogy holnap ilyenkorra azt teszem veled, ami azokkal történt! Illés megijedt, elindult és elment, hogy mentse az életét, és elérkezett a júdeai Beérsebába. Legényét ott hagyta, ő pedig elment a pusztába egynapi járóföldre. Odaérve egy rekettyebokorhoz, leült alá, meghalni kívánt, és ezt mondta: Elég most már, URam! Vedd el életemet, mert nem vagyok jobb elődeimnél! Azután lefeküdt, és elaludt a rekettyebokor alatt. De egyszer csak egy angyal érintette meg, és ezt mondta neki: Kelj föl, egyél! Amikor föltekintett, látta, hogy a fejénél forró kövön sült lángos és egy korsó víz van. Evett és ivott, majd újra lefeküdt. Az ÚR angyala másodszor is visszatért, megérintette, és ezt mondta: Kelj föl, egyél, mert erőd felett való út áll előtted! Ő felkelt, evett és ivott, és annak az ételnek az erejével ment negyven nap és negyven éjjel az Isten hegyéig, a Hórebig.

Istennek az evangélium lapjairól olvasható szava pedig Lukács írása szerinti evangéliumból szól hozzánk a 11. fejezetből, a 14. verstől kezdve:

Egyszer azután egy néma ördögöt űzött ki, és amikor kiment az ördög, megszólalt a néma. A sokaság pedig elcsodálkozott. Néhányan közülük így szóltak: „Belzebub, az ördögök fejedelmének segítségével űzi ki az ördögöket.” Mások pedig kísértették, és mennyei jelt követeltek tőle. Ő azonban ismerve gondolataikat, ezt mondta nekik: „Minden ország, amely meghasonlik önmagával, elpusztul, és ház házra omlik. Ha a sátán is meghasonlik önmagával, miképpen maradhat fenn az országa? Ti azt mondjátok, hogy én Belzebub segítségével űzöm ki az ördögöket. De ha én Belzebub segítségével űzöm ki az ördögöket, a ti fiaitok kinek a segítségével űzik ki azokat? Ezért ők lesznek a bíráitok. Ha viszont én Isten ujjával űzöm ki az ördögöket, akkor bizony elérkezett hozzátok az Isten országa. Amikor az erős fegyveres őrzi a maga palotáját, biztonságban van a vagyona. De ha nála erősebb tör ellene, és legyőzi őt, akkor elveszi fegyverzetét, amelyben bízott, és szétosztja a zsákmányt. Aki nincs velem, ellenem van, és aki nem gyűjt velem, tékozol.”

„Amikor a tisztátalan lélek kimegy az emberből, víz nélküli helyeken bolyong, nyugalmat keresve, és amikor nem talál, akkor így szól: Visszatérek a házamba, ahonnan kijöttem. Amikor odaér, kisöpörve és felékesítve találja. Aztán elmegy, vesz maga mellé még másik hét lelket, magánál gonoszabb lelket, bemennek, és ott laknak. Annak az embernek a végső állapota pedig rosszabb lesz az elsőnél.”

Amikor ezt mondta, a sokaságból egy asszony felemelte szavát, és így szólt hozzá: „Boldog az az anyaméh, amely téged hordozott, és boldogok azok az emlők, amelyek tápláltak!” Erre ő így felelt: „De még boldogabbak azok, akik hallgatják az Isten beszédét, és megtartják.”

Boldogok, akik hallgatják az Isten beszédét, és megtartják azt. Ámen.

Ének: 188 (Ősi liturgikus ének [Agnus Dei] nyomán Decius Miklós 1485?-1546?, német - Decius M. 1485?-1546?)

1. Krisztus, ártatlan Bárány, Ki miértünk megholtál! A keresztfa oltárán Nagy engedelmes voltál. Viselvén bűneinket, Megváltottál minket. Irgalmazz nékünk, Ó, Jézus, ó, Jézus! - 2. Krisztus, ártatlan Bárány, Ki miértünk megholtál! A keresztfa oltárán Nagy engedelmes voltál. Viselvén bűneinket, Megváltottál minket. Hallgass meg minket, Ó, Jézus, ó, Jézus! - 3. Krisztus, ártatlan Bárány, Ki miértünk megholtál! A keresztfa oltárán Nagy engedelmes voltál. Viselvén bűneinket, Megváltottál minket. Adj békességet, Ó, Jézus, ó, Jézus!

Szószéki szolgálat

Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Urunktól, Jézus Krisztusunktól. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Testvérek! Péter apostol 1. leveléből így szól hozzánk ennek, a mai vasárnapnak a levélbeli igéje, az 1. fejezet 17. versétől kezdve:

Így ír az apostol a gyülekezetnek:

Ha pedig mint Atyátokat hívjátok őt segítségül, aki személyválogatás nélkül ítél meg mindenkit cselekedete szerint, félelemmel töltsétek el jövevénységetek idejét, tudván, hogy nem veszendő dolgokon, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg atyáitoktól örökölt hiábavaló életmódotokból, hanem drága véren, a hibátlan és szeplőtelen Báránynak, Krisztusnak a vérén. Ő ugyan a világ teremtése előtt kiválasztatott, de az idők végén jelent meg tiértetek, akik általa hisztek Istenben, aki feltámasztotta őt a halottak közül, és dicsőséget adott neki, hogy hitetek Istenbe vetett reménység is legyen.

Urunk! Szentelj meg minket igéddel. Igéd igazság. Ámen.

Igehirdetés:

Kedves Testvérek! Mivelhogy Péter apostol a félelem és az alárendeltség különböző fokozatairól és formáiról ír a levelében, ma pedig a szabadságnak a napja van, ezért egy verssel kezdeném a mai igehirdetést. József Attilától a Hazám című versből olvasok egy darabkát:

A munkásnak nem több a bére,

mint amit maga kicsikart,

levesre telik és kenyérre,

s fröccsre, hogy csináljon ricsajt.

Az ország nem kérdi, mivégre

engedik meggyűlni a bajt

s mért nem a munkás védelmére

gyámolítják a gyáripart.

Szövőlány cukros ételekről

álmodik, nem tud kartelekről.

S ha szombaton kezébe nyomják

a pénzt s a büntetést levonják:

kuncog a krajcár: ennyiért

dolgoztál, nem épp semmiért.

Retteg a szegénytől a gazdag

s a gazdagtól fél a szegény.

Fortélyos félelem igazgat

minket s nem csalóka remény.

Nem adna jogot a parasztnak,

ki rág a paraszt kenyerén

s a summás sárgul, mint az asztag,

de követelni nem serény.

Ezer esztendő távolából,

hátán kis batyuval, kilábol

a népségből a nép fia.

Hol lehet altiszt, azt kutatja,

holott a sírt, hol nyugszik atyja,

kellene megbotoznia.

Idáig tartson a részlet, amelyet - mondom - József Attila írt a 30-as években, egy egésze más világhelyzetben, de mégis csak nagyon hasonlítania kellett a maira, meg a vers is, amit írt, nagyon hasonlít a mai világunkra. Mondom, egyfelől a szabadság napja van, másfelől a félelem formáiról ír az apostol. Próbáljuk meg összevetni ezt a kettőt. A félelem, ha egy jelenet formájában képzelem magam elé, akkor számomra stagnálást jelent. A szabadság pedig forradalmat. Vagyis nagyon intenzív, nagyon áttörő és nagyon lényegre törő változást.

Illés próféta egy igazán szabadnak mondható ember volt. Lehet mondani: az Ószövetségben ő a szabadság egyik nagy példája. Ő mindenkinek, minden helyzetben meg merte mondani a magáét. Odaállt a király és a királyné elé, és szemükbe mondta az igazságot, anélkül, hogy félt volna bármi lehetséges következménytől. Ő egy igazán szabad ember volt. Aztán mégsem …

Ugyanis a félelme mégis csak erősebb lett. Nem akkor, amikor ott állt a király és a királyné előtt, azok előtt, akik a dolgoknak a sűrűjében életére törtek, hanem akkor, amikor háta mögött és orra előtt, az utaknak a súlyával és terhével magára maradt. Erősebb lett a félelme, és ezért mégsem teljes a szabadsága.

A szabadság valami olyant jelent, amikor tudom, hogy honnan jöttem, tudom, hogy hol a helyem és tudom, hogy mi a célom. És nem utolsó sorban ez a tudás alakítja az utamat.

Péter apostolnál a szavaiban, amiket fölolvastam a leveléből, ott látható, ott olvasható mindannyiunk életének nem időben, hanem inkább logikailag érthető két időszaka: a félelem és a szabadság ideje. A félelem idejéről azt tudjuk meg, hogy a félelem ideje alatt, életünknek ezen idejében, elmúló céljaink vannak. OIyan célok, amelyek ugyanúgy ideiglenesek, mint mimagunk, és minden, ami körülvesz minket. Cél nélküliek, és nem élnek tovább az elmúló, bizonytalan és ideiglenes dolgoknál. Ehhez mérten, az elmúló céljainkhoz mérten, vannak isteneink a félelem ideje alatt.

Ezek az istenek lehetnek emberek is, meg lehetnek bármiféle értékeink. A lényeg az ezekben, az istenekben, hogy az istenségük nem abból adódik, hogy imádjuk őket, hanem abból, hogy mindent tőlük várunk. Eszközök. Eszközök a céljaink elérésére. Lehetnek ezek ószövetségi értelemben vett bálványszobrok is; lehetnek bármilyen pogány vallások istenei, de - mondom - lehetnek életünk részét képező értékek vagy emberek is. Mindegy. Eszköznek látjuk, érezzük őket az ideiglenes céljaink elérésére. Ennek megfelelően a vallásunk a félelem ideje alatt imákból és áldozatokból áll. Imával, vagyis az isteneink felé irányuló, őket kihasználni kívánó ügyeskedéssel és áldozatokkal, azaz a céljaink érdekében isteneinknek odaáldozott értékekkel telik az életünk. Ezeket, az imát és az áldozatot, - ebben az értelemben imák és áldozatok -, igyekszünk a céljaink szolgálatába állítani.

Az is lehet, hogy mindeközben olvassuk az igét, Isten szavát, és azt olvasva, hallva, vágyakozunk az Ige országába, az ő közösségébe. És ez a vágyakozásunk akár görcsös igyekezetté is erősödik, de eredménnyel nem jár. Vágyunk az Istennel való közösségre, de hiába görcsös erőfeszítés, hogy megfeleljünk az Istennek, - nem sikerül. Céljaink és a céljainkért fizetendő árak ugyanis az utunkban állnak.

A másik idő, életünk másik logikai ideje Péter apostolnál: a szabadság ideje, ami azt jelenti, hogy Istentől való célunk van. Nem, amit mi emeltünk magunk elé azokból a tárgyakból, amelyeket látunk magunk körül, hanem Istentől megkapottak. Ebben az esetben Isten többé nem eszköz. Tőle kaptuk a célt, magát is. Ő tehát Atyánk, akihez tartozunk. Akinek az ölében vagyunk. Megszólított bennünket, és örök értékkel, a vérével váltott ki a maga számára. Tehát nincs többé olyan képlet, hogy itt vagyunk mi, ott az Isten, és megpróbálunk hatni rá. Nincs félelem ilyenkor. Tudniillik eszközökre sincs szükségünk többé a célunk eléréséhez. Tehát nincs mit félni attól, hogy találok-e eszközt, és hatékonynak bizonyul-e? Nincs görcsös erőfeszítés sem, mert nincs, ami utunkba álljon, minthogy ott vagyunk, Isten előtt.

A forradalom, ha a szabadság idejében élünk, megtörtént. Nem lehet elvitatni, nem történelem, nem tanítás az iskolában, nem műsor kérdése, - hanem saját életünknek a valósága. Ezek után már csak a szabadságharc van hátra. A forradalom megvolt. A szabadságharc egy hosszú és nehéz dolog, de tudnunk kell, hogy már eldőlt, azaz a vége világos. De nem egy hely neve most ez a „világos”, hanem egyértelmű, végleges, eldőlt: a szabadságharcunknak a vége, mert megvívta már értünk a mi Urunk!

Ezek jellemzőek nagy vonalakban a szabadság mibenlétére. Előttünk az ünnep!

Imádkozzunk:

Jó Urunk! Te vagy Atyánk nekünk. Együtt, mindannyiunknak, akik Krisztus testvérei, megváltottjai vagyunk. Te vagy Atyánk nekünk, ne engedd, hogy mást keressünk, mint téged. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Mondjuk el együtt, szívünkből az Apostoli Hitvallást

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örök életet. Ámen.

Az Isten békessége, amely minden emberi értelmet meghalad, meg fogja őrizni szívünket és gondolatainkat Jézus Krisztusban. Ámen.

Úrvacsora.

Ének: 374 (Schröder János Henrik 1667-1699, német - Finn népi dallam XIX. sz.) - Liturgia: 11

1. Ó, segíts, Jézus, te fény vagy és élet! Nézd, jön az éjszaka, nő a setét. Felvonul ellenem, bármerre térek, Rám hozza félelmes, zord seregét. Nézd, hogyan tervezi már örök vesztem, Új meg új cselt kohol, hogy rabul ejtsen. Új meg új cselt kohol, hogy rabul ejtsen. - 2. Ó, segíts győzni, hogy őrt álljak ébren, Hisz te, a nagy őriző, nem alszol el! Támogasd halk imám most is az égben! Ígérted, szószólóm, védőm leszel. Ébressz fel engem, ha elfog az álom! Adj erőt híven az őrhelyen állnom! Adj erőt híven az őrhelyen állnom! - 3. Ó, segíts győzni, ha szétfoszlik minden, Csak pornak, semminek látom magam! Már erőm esdeni és kérni sincsen, Megriadt őz lehet ily hangtalan. Ám ha egy sóhaj még vár, keres téged, Azzal köss, Jézusom, új szövetséget! Azzal köss, Jézusom, új szövetséget! - 4. Ó, segíts győzni, míg elnyerem nálad Egykor a győzelem drága jelét, S új, örök énekem majd zengve árad, Új nyelven, ujjongva száll tefeléd! Hős karod akkor én vég nélkül zengem: Légy áldva, Jézusom, mert győztél bennem! Légy áldva, Jézusom, mert győztél bennem!

Emeljük fel szívünket az Úrhoz, imádkozzunk:

Méltó és igaz, illő és üdvösséges, hogy mindenkor és mindenhol hálát adjunk neked, mindenható Istenünk és Atyánk a Jézus Krisztus által, aki halálra adta magát értünk, hogy el ne vesszünk bűneinkben, hanem elnyerjük az örök életet. Ezért az angyalokkal, az üdvözültek mennyei seregével, és a földön küzdő egész anyaszentegyházaddal együtt boldogan áldunk és magasztalunk téged, és ujjongó énekkel hirdetjük szent neved dicsőségét.

Liturgia:

Itt az Isten köztünk, Ő, kit éjjel-nappal Angyalsereg áld, magasztal. Szent, szent, szent az Isten! Néki énekelnek A mennyei boldog lelkek. Ó, Urunk, Halld szavunk, Ha mi, kicsiny néped, Hódolunk tenéked!

Szent vagy, Urunk, nagy a te irgalmad, mert elítéled a bűnt, de megmented a bűnösöket szeretett Fiad élete árán. Ezért a nagy irgalmadért kérünk, hogy küldd el Lelkedet, és szentelj meg minket, hogy Krisztus testét és vérét vegyük üdvösségünkre ebben a kenyérben és borban, és általa testvéri közösséggé legyünk.

A mi Urunk, Jézus Krisztus, azon az éjszakán, amelyen elárulták, kezébe vette a kenyeret, hálát adott, megtörte, tanítványainak adta, és ezt mondta: „Vegyétek, egyétek! Ez az én testem, amely értetek adatik. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”. Hasonlóképpen, miután vacsorált, kezébe vette a kelyhet, hálát adott, nekik adta, és ezt mondta: „Igyatok ebből mindnyájan! Ez az új szövetség az én vérem által, amely értetek és sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. Ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre”.

Ezért valamennyiszer eszünk e kenyérből, és iszunk e kehelyből, az Úr halálát hirdetjük, amíg eljön. Mert méltó a megöletett Bárány, Jézus, hogy övé legyen az áldás, a tisztesség, a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké.

Imádkozzunk

Jóságos Istenünk! Emlékezzél meg Fiad értünk viselt szenvedéséről, haláláról. Add Lelkedet mindnyájunknak, hogy amikor Megváltónk keresztjének a titkát ünnepeljük, részesei legyünk feltámadása erejének. Emlékezz meg egyházadról, népedről szerte a világban, amelyet megváltottál Krisztus vérén. Őrizd a hitét, tartsd meg békességedben, add meg Krisztusban való egységét. Emlékezz meg, Urunk, ünnepeinkről és hétköznapjainkról. Emlékezz meg álmainkról és csalódásainkról. Te gondozd gondolatainkat, utjainkat, tetteinket, szavainkat, hogy feléd vezessenek bennünket. Hogy ami elválaszt tőled, az semmivé váljon bennünk. Ami veled kapcsol össze, feléd mutat, az megerősödjön és felerősödjön bennünk. Urunk! Te viselj gondot népünkre, vezetőinkre, hogy őszinték tudjunk lenni. Utunkat, célunkat ismerjük, és megszabaduljuk szeretetedből félelemmentes istenfélelemre. Emlékezz meg, Urunk, azokról, akik Krisztus-hitben mentek el ebből az életből, és minden elhunytról, akiknek a hitét egyedül te ismered. Téged imádunk és dicsérünk Jézus Krisztus által, akinek a nevében így fordulunk hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Liturgia:

Ó, áldott Krisztus. Isten szent Báránya, Ki világ bűnét vitted keresztfára, Irgalmazz nékünk, ó, kegyelmezz, kérünk! Adj békét nékünk!

Az Úr békessége legyen mindenkor velünk. Íme, minden kész. Jöjjetek Testvéreim Istenünk szeretetének asztalához!

Ének:

1. ének: 504 (Jena 1609, német, *Filippi 1,21 - Vulpius M. 1560-1615)

1. Az élet nekem Krisztus, A halál nyereség.* Ez az én reménységem: Kezdetté lesz a vég. - 2 Már indulok békében, Vár Krisztus, testvérem, És az ő közelében Szent célom elérem. - 3. Megküzdve életemnek Sok baját, ínségét, Meglátom Istenemnek Fényes dicsőségét. - 4. Ha erőtlenségemben Nem lesz szó ajkamon, Akkor is maradj vélem, Fogadd el sóhajom. - 5. Az életünk ellobban, Miként a gyertyaláng, A szívünk végsőt dobban, És éj borul reánk. - 6. Ám lelkem mégse bántsa A bú és félelem, Velem az Úr, és nála Üdvömet meglelem. - 7. Megváltó Istenemmel Mennyben együtt leszek, Hol én neki örömmel Mondok dicséretet.

2. ének: 513 (Emilia Julianna grófnő 1637-1706, német)

1. Ki tudja, mily közel végórám? Időm múlik, jön a halál, Mily hirtelen betér hozzám, S minden órán reám talál. A Krisztusért, én Istenem, Adj boldog véget énnekem! - 2. Uram, adj bölcs szívet énnékem, A megtérést ne feledjem, Hogy bármikor jön is el a végem, Nyugodtan hajtsam le fejem. A Krisztusért, én Istenem, Adj boldog véget énnekem! - 3. Add, házamat jól elrendezzem, S bármely órán legyek készen; Ha hívsz, bizton, bátran feleljem: Mind jó, mit Isten tesz vélem. A Krisztusért, én Istenem, Adj boldog véget énnekem! - 4. Takarj be Jézus érdemével, Sok bűnömet, Atyám, ne nézd, Hogy költözhessem szent békével, S találjak csendes pihenést! A Krisztusért, én Istenem, Adj boldog véget énnekem! - 5. Így bármikor jöhet halálom, Híved nem retteg, és nem fél; Tenálad mindazt megtalálom, Amit szívem hisz és remél. A Krisztusért, én Istenem, Te adsz jó véget énnekem!

3. ének: 520 (Hippel Frigyes Gottlieb 1724-1803, német. Zathureczky Sámuel 1760-1836)

1. Fogyton-fogy száma napjaimnak, Bárhol elérhet a halál. Boldogság lesz a része annak, Akit az Úr készen talál; Bármikor jő az elmúlás. Bármikor vár a számadás. - 2. Ragyog a rózsa fénye reggel, S talán estére vége már. Éled világod víg örömmel, S holnapra már a sír bezár. Repül, mint nyíl, az életed, Vigyázz, a célt elvétheted! - 3. Ne halogasd itt semmi munkád, Hogy el ne késs, hozzá ma láss! Holnap tán vég leselkedik rád, Ítélet vár és számadás. Ez órában sok jót remélsz, És holnap már talán nem élsz. - 4. Tehozzád térek, élet Atyja, Amíg kegyelmet várhatok. Szívemet szent igéd áthatja, A nagy intés: Vigyázzatok! Ha így ér hirtelen halál, te nálad boldog béke vár.

Jöjjetek, adjunk hálát az Úrnak:

Urunk, magasztalásodat hallotta fülünk, - add, hogy süket legyen veszekedés, békétlenség hangjára. Nagy szeretetedet látta szemünk, - add, hogy meglássa az örök életet. Dicséretedet énekelte nyelvünk, - add, hogy az igazat vallja ezután. Templomodban járt a lábunk, - add, hogy a világosság útján járjon ezután. Testedből részesült a testünk, - add, hogy új életet éljen ezután. Hála néked kimondhatatlan jóságodért. Ámen.

Testvéreim! Elmenve hirdessétek az Úr halálát és feltámadását. Tanúskodjatok az ő szeretetéről. Átélve a vele való közösséget, építsétek a testvéri közösséget az emberek között megbocsátással és önfeláldozó szeretettel!

Vegyétek most az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az Úr az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az Úr az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Liturgia:

Hadd zengjen hálaénekem, Ó, Istenem, tenéked, Amelyben megköszönhetem Legfőbb jótéteményed, Mert szerettél, s amit tettél, Kegyelmed bizonysága. Hadd zengjen hát víg éneket Lelkemnek buzgósága!

Himnusz:

Isten, áldd meg a magyart jó kedvvel, bőséggel! Nyújts feléje védőkart, ha küzd ellenséggel! Balsors, akit régen tép, hozz reá víg esztendőt! Megbűnhődte már e nép a múltat s jövendőt

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

Az énekek és a liturgia kottáit a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu honlapon), valamint az Evangélikus Énekeskönyvben lehet megkeresni, megtalálni.

A MAGVETŐ és a korábbi MAGVETŐ-k a Gyülekezet tatabanya.lutheran.hu honlapján találhatók meg, ahol még további hasznos információk is vannak

Az 1. oldali vízjelen a Tatabányai Evangélikus Gyülekezet temploma látható.

Az igehirdetés szövegkiemelései az Íródeáktól származnak.