2009-02-22

1. Az Úr csodásan működik, De útja rejtve van, Tenger takarja lábnyomát, Szelek szárnyán suhan. Mint titkos bánya mélyiben, Formálja terveit, De biztos kézzel hozza föl, Mi most még rejtve itt. - 2. Bölcs terveit megérleli, Rügyet fakaszt az ág. Bimbója bár igénytelen, Pompás lesz a virág. Ki kétkedőn kutatja őt, Annak választ nem ád, De a hívő előtt az Úr Megfejti önmagát. - 3. Ne félj tehát, kicsiny csapat, Ha rád felleg borul: Kegyelmet rejt, s belőle majd Áldás esője hull. Bízzál az Úrban, rólad ő Meg nem feledkezik, Sorsod sötétlő árnya közt Szent arca rejtezik

Légy pártfogóm és menedékem. Siess, válts meg engem, Istenem! Hozzád futok, Uram, ne valljak szégyent, ments meg engem irgalmasan. Kezedre bízom lelkemet, te váltasz meg engem, Uram, igaz Isten. Ragyogtasd rám arcod világosságát, legyen segítségemre a te igazságod. Áldott az Úr, akinek hűsége csodát tesz a szorongatás napjaiban. Ámen.

Uram, te megtartod a szövetséget, hűségedet azok iránt, akik szeretnek és megtartják parancsolataidat. Mi vétkeztünk, megszegtük törvényeidet, nem hallgattunk szavadra, amikor szóltál királyainkhoz, vezetőinkhez, az ország egész népéhez. Neked, Uram, igazad van, nekünk pedig szégyenkeznünk kell, mert a mi vétkeink és elődeink bűne miatt gyalázzák nevedet. Hallgasd meg mégis, Istenünk, imádságunkat. Ragyogjon rá orcád elpusztult szentélyedre az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Gyűlölöm, megvetem ünnepeiteket, ünnepségeiteket ki nem állhatom! Ha égőáldozatot mutattok be nekem, vagy ételáldozatot, nem gyönyörködöm bennük. Rá se tekintek a békeáldozatra, melyet hizlalt állatokból mutattok be! Távozzatok előlem hangos éneklésetekkel, hallani sem akarom lantpengetésteket! Áradjon a törvény, mint a víz, és az igazság, mint a bővizű patak!

Ha emberek vagy angyalok nyelvén szólok is, szeretet pedig nincs bennem, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy pengő cimbalom. És ha prófétálni is tudok, ha minden titkot ismerek is, és minden bölcsességnek birtokában vagyok, és ha teljes hitem van is, úgyhogy hegyeket mozdíthatok el, szeretet pedig nincs bennem: semmi vagyok. És ha szétosztom az egész vagyonomat, és testem tűzhalálra szánom, szeretet pedig nincs bennem: semmi hasznom abból. A szeretet türelmes, jóságos; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat. Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr. A szeretet soha el nem múlik. De legyen bár prófétálás: el fog töröltetni, legyen nyelveken való szólás: meg fog szűnni, legyen ismeret: el fog töröltetni. Mert töredékes az ismeretünk és töredékes a prófétálásunk. Amikor pedig eljön a tökéletes, eltöröltetik a töredékes. Amikor gyermek voltam, úgy szóltam, mint gyermek, úgy éreztem, mint gyermek, úgy gondolkoztam, mint gyermek; amikor pedig férfivá lettem, elhagytam a gyermeki dolgokat. Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre, most töredékes az ismeretem, akkor pedig úgy fogok ismerni, ahogyan engem is megismert az Isten. Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, e három; ezek közül pedig a legnagyobb a szeretet.

1. Tisztítsd meg szíved, Jeruzsálem népe. Hogy megtartassál, mosódj hófehérre, Karmazsin színű bűneidből tisztulj, Hogy ki ne pusztulj! - 2. Szeplőtelen légy a Krisztus napjára, Mert igen nagy volt váltságodnak ára, Ártatlan omlott Királyodnak vére. - Térj meg kedvére! - 3. Nem járhatsz folyvást annyi undokságban, Részed így nem lesz mennyek országában. Vedd fel a harcot, Vedd fel a keresztet - Vagy üdvöd veszted! - 4. Élj botlás nélkül, szentül, feddhetetlen, Vizsgáld a törvényt lelkiismeretben. Inkább fonj gyarló tested ellen ostort, Semhogy bemocskold! - 5. Tisztítsd meg ajkad oltárról vett szénnel, Rútat ne illess, mit a lelked szégyell! Jót cselekedjél mindenekkel bőven, Minden idődben! - 6. Új teremtés vagy: vetkezd le a régit! Ördög ha üldöz, e világ ha rémít, Csak meg ne hátrálj, maradj meg az újban, Véled az Úr van!

„Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert tizedet adtok a mentáből, a kaporból és a köményből, de elhagytátok mindazt, ami a törvényben ezeknél fontosabb: az igazságos ítéletet, az irgalmasságot és a hűséget: pedig ezeket kellene cselekedni, és azokat sem elhagyni. Vak vezetők: kiszűritek a szúnyogot, a tevét pedig lenyelitek.”

„Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert hasonlóak vagytok a meszelt sírokhoz, amelyek kívülről szépnek látszanak, de belül tele vannak halottak csontjaival és mindenféle tisztátalansággal. Így, kívülről ti is igaznak látszotok az emberek szemében, de belül tele vagytok képmutatással és törvényszegéssel.”

„Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert síremlékeket emeltek a prófétáknak, és felékesítitek az igazak sírköveit, és ezt mondjátok: Ha atyáink idejében éltünk volna, nem vettünk volna részt velük a próféták vérének kiontásában. Így magatok ellen tanúskodtok azzal, hogy fiai vagytok a próféták gyilkosainak. Éljetek csak ti is atyáitok mértéke szerint! Kígyók, viperák fajzata! Hogyan menekülhetnétek meg a gyehennával súlytó ítélettől? Ezért íme, küldök hozzátok prófétákat, bölcseket és írástudókat: egyeseket közülük megöltök és keresztre feszítetek majd, másokat megkorbácsoltok a zsinagógiátokban, és városról városra üldöztök, hogy rátok szálljon minden igaz vér, amelyet kiontottak a földön, az igaz Ábel vérétől Zakariásnak, a Barakiás fiának véréig, akit a templom és az áldozati oltár között gyilkoltatok meg. Bizony, mondom néktek: mindez megtörténik ezzel a nemzedékkel.”

„Jeruzsálem, Jeruzsálem, aki megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, akik hozzád küldettek, hányszor akartam összegyűjteni gyermekeidet, ahogyan a tyúk szárnya alá gyűjti csibéit, de ti nem akartátok! Íme, elhagyottá lesz a ti házatok. Mert mondom nektek: nem láttok engem mostantól fogva mindaddig, amíg azt nem mondjátok: Áldott, aki az Úr nevében jön!”

Kedves Testvérek. A 460. éneknek, amit énekeltünk, a nyelvezete talán furcsa egy kicsit néha, mert vannak benne régies kifejezések, amelyek inkább ószövetségiek, mint újszövetségiek; tartalmában is sokszor inkább ott van benne a törvény, mint az Istennek a tettei: az evangélium. - Jézusnak is ezek a szavai úgy tűnnek, hogy feddőek, és arról szólnak, hogy mit kellene csinálnunk, és mi az a rossz, amit csinálunk. Hogy kicsit megpróbáljunk arra hangolódni, amiről szó van, szeretném, hogy meghallgassanak figyelemmel, tényleg nagyon figyelemmel egy verset. Kányádi Sándor versét olvasom föl. Egy picit bújtatott tartalmú. Én a Kaláka Zenekar megzenésített előadásában ismertem meg ezt a verset, és úgy szerettem meg. Úgy talán kifejezőbb, mint ahogy én most itt fölolvasom, de ezt most próbáljuk meg mégis, így megérteni.

Holtvágányra döcögött végül
a kopott vörös villamos.
Kalauz és vezető nélkül
döcögött holtvágányra végül
a kopott vörös villamos.

Nem volt rakva virágos néppel.
Bezzeg amikor érkezett,
bíborló színben, sok beszéddel,
meg volt rakva virágos néppel,
bezzeg amikor érkezett!

Vöröslött, de amint utólag,
utólag minden kiderült,
bíborát nem a pirkadó nap,
vértől vereslett, mint utólag,
utólag minden kiderült.

Mint a görög tragédiában,
belül történt, mi megesett.
A színen csak siránkozás van,
mint a görög tragédiában,
belül történt mi megesett.

Hát sic transit gloria mundi,
a dicsőség így múlik el.
Honnan lehetett volna tudni,
hogy sic transit gloria mundi,
a dicsőség így múlik el?

S itt állunk ismét, mint az ujjunk,
sok hite volt, nincs: nincstelen.
A magunk kárán kell tanulnunk,
ismét itt állunk mint az ujjunk,
sok hite volt, nincs: nincstelen.

S tülekedünk egymásnak esve,
ha jön a volt-már villamos,
sárgára vagy zöldre festve,
tülekedünk egymásnak esve,
ha jön a volt-már villamos.

Félre ne értsd a dalom, testvér,
nem siratom, csak szomorú,
nem szeretném, ha lépre mennél,
félre ne értsd, ismétlem, testvér,
nem siratom, csak szomorú.

De holtvágányra döcögött-e
vajon a veres villamos?
Eljárt-e az idő fölötte,
és holtvágányra döcögött-e
vajon a veres villamos?

S nem lesz-é vajon visszatérte?
Boldog aki nem éri meg!
Halomra halnak miatta s érte
most is, s ha lenne visszatérte:
boldog aki nem éri meg!

Eddig a vers. Próbáljuk meg magunkra alkalmazni. Az utóbbi időknek a nagyon deficites ünnepe Magyarországon az Október 23. Nincs benne semmi jó. - Miért? Azt hiszem, hogy az ünnepet nem az erőszak öli meg, Október 23. ünnepét. Nem is a pártoskodás. Nem is az ellentmondásos, sokféleképpen mondott múlt és történelem, és jelen értékelése. Ezek mind velejárói a társadalmi életnek. Az ünnepet, Október 23-át - szerintem - elsősorban az ünneplés öli meg. A beszéd a múltról, amely úgy szól, arról szól, hogy ez a beszéd elválaszt minket, a beszélőt attól a helyzettől, amiről beszélünk: a múlttól. Attól a helyzettől, amiről az ünnep emlékszik: a hivatalos tisztelgés a múltbeli hősök mítosza előtt: én, aki most emlékezem azokra, a régiekre, egy másik helyzetben vagyok. Ezt fejezi ki az ünneplésünk. Én egy másik helyzetben élek, és én ebben a másik helyzetben élve, jónak tartom azt, amit ők a maguk helyzetében tettek, és most egy másik helyzet van, amiben - mivel én ezt jónak tartom - magam is jó vagyok. Erről szól az ünneplés.

Mi a közös Jézusnak ezekben, a példáiban, amiket mondott? Biztos, hogy nem a farizeus kifejezés. Legalábbis nem az a lényeges. - Nincs értelme, még azok kedvéért sem most belemenni a farizeus-kifejezés magyarázatába, akik nem tudják pontosan, hogy mi jelent, - ennek most nincs jelentősége. A Biblia ugyanis tudjuk, hogy mindig szűkszavú és csak annyit mond el, ami nekünk, pillanatnyi olvasóknak fontos. Tehát nem a Jézus-korabeli társadalmi rétegről szól, akiket farizeusoknak nevezünk. A minden emberi korra és minden emberi cselekedetre alapvetően, gyökeresen jellemző, és minden emberi szándékot, tettet, szót és gondolatot bűnné tevő emberi magatartásról, alap-természetről szól: a képmutatásról mindegyik példája Jézusnak.

Itt van ez a pohár, elhoztam magammal. Remélem, jól lehet látni: ez egy koszos pohár. Úgy, hogy megpróbáljuk megtisztítani, de én hiába dörzsölgetem ezt a poharat, melegítem a kezemmel - semmi nem történik. A kezem is tiszta maradt, - „mosom kezeimet, ártatlan vagyok” - a pohár továbbra is koszos. Esetleg ki lehetne találni valami forradalmi megoldást, hogy bevonjuk egy olyan réteggel, amelyik nem átlátszó, de eltakarja a koszt. Pontosan utánozza az üvegnek a mintázatát, és olybá fog tűnni idővel, hogy a pohár tiszta,- de ez is egy ugyanolyan látszatmegoldás lenne, mint dörzsölgetni a poharat kívülről.

Jézus példája, a pohár és a tál külsejének a tisztogatásáról, erről szól. Átlátszó a pohár, tehát látszik, hogy koszos. De a pohár belülről koszos! Magától értetődő a pohár esetében: mi lenne a megfelelő megoldás, - de a képmutatás éppen arról szól, hogy a valóságban nem ilyen egyértelmű a számunkra, nem ilyen egyszerű ezt fölismerni. A „kívülről” a mi esetünkben, - a valóságban, a pohár példájától elszakadva -, azt jelenti, hogy amilyennek látnak minket, amilyent egymásnak mutatunk, amilyennek egymás számára viselkedünk, amilyenek az életben, a társadalomban, a családban, a gyülekezetben, mindenféle kapcsolatainkban egymással vagyunk. Ez a külső, ez is nagyon fontos. Ez nem önmagában a képmutatás, ez maga az élet. Életterünkben, a világban való élésünk: amilyenek vagyunk egymás között. Ezt mondja Jézus: mind a külső kép.

Mit ért ebben az esetben Jézus a belsőn? A pohár belsején, ahol a piszok van? Nem arról van szó, hogy Jézus felsorolja, hogy a társadalomban és egymás felé milyen problémáink vannak, - az egy másik dolog. Belül pedig a mi esetünkben, a valóságban Isten van. Isten nem még kijjebb van, mint a többi ember, Isten a legbelső, aki legbelülről lát, akivel legbelülről vagyunk kapcsolatban. - Tehát a „belül koszos” egyszerűen azt jelenti, hogy Isten szemében, őfelőle nézve „koszos”.

És tényleg tiszta ez a pohár kívülről. Nem képmutatás a hétköznapi értelemben vett képmutatás. Egymás felé valóban lehetünk jók. Fontos dolog, és szerencsére sokszor sikerül. De itt többről van szó! - Egy amerikai teológus így fogalmazta meg - számunkra nagyon jól -: „A képmutatás titka abban rejlik, hogy vágyakozunk jóknak látszani anélkül, hogy megfizetnénk az igazi jóság árát”. - Tehát megvan egy cél, de azért „árat” kell fizetni. Mi a belső tisztaságnak az ára? Hogy belülről tisztítsuk meg a poharat, de azt én most nem akarom. Úgy, hogy úgy marad. Mert nagyon fontos lenne a kezem. Nem mondhatnám el, hogy tiszta a kezem.

Nehéz és nagyon fáradságos dolog: belülről kinyílni az Isten felé, és őt odaengedni, hogy ő csináljon végre velünk valamit. Ezért inkább megpróbáljuk azt, hogy egymás felé próbálunk jók lenni egyszerűen: Megpróbáljunk jobbnak látszani és látni magunkat a többieknél: akár időben, akár térben történik. Örök mítosz az, hogy az új nemzedék jobb, mint a régi, és kiküszöböljük a hibát. Ezt jelenti politikai szóval a „rendszerváltás”. De mindenféle értelemben most: megváltoztatjuk a világunkat, és másokká válunk. Az igazság azonban az, hogy emberek vagyunk. És ez állandó dolog: a kifejezésmód változik, az eszköztár változik, amiben élünk, - de mindig az elődeink utódai maradunk. Jézus tehát az emberekhez szól. Nem korának és társadalmi rétegéhez, hanem az emberekhez szól. Nem bűnöket sorol, hanem tulajdonképpen ugyanazt mondja el, amit a másik két igében hallottunk Pál apostolnál és Ámos prófétánál. Pál apostol azt írja a szeretet himnuszában, hogy bárki vagyok, de szeretet nincs bennem, akkor semmi vagyok.

Mi az a szeretet? Azt meg János apostoltól tudjuk, hogy nem az a szeretet, ahogy mi szeretjük egymást. Nem bennem van vagy nincs szeretet, meg én csinálom. Nem az a szeretet, hogy én milyen vagyok a másikhoz, - Isten a szeretet. Az a szeretet, ahogy ő tesz velünk. „Félre ne értsd a dalom, testvér!” Ha tehát Isten nincs bennem - mondja Pál apostol -, semmi vagyok. Magyarul: ítélet alatt vagyok. - Ámos pedig szintén azt mondja: Hogyha bárki vagy, és bármit csinálsz a gyakorlatban, ha Isten nincs veled, akkor véged. Ezt mondja Izrael népének.

Jézus is így folytatja a szavakat. Jézus, az örök Krisztus szól nekünk mára igénknek a végén: Próbáltalak összegyűjteni, évezredek óta, hiába próbáltalak. Hiába minden! Ezért elhagyott lesz a házatok! -- Nem az emberek házáról beszél. Prófétáknak a régi, hagyományos ítéletszava, hogy Isten elhagyja a házat, a jeruzsálemi templomot. Elhagyottá lesz a házatok - mondja Jézus. Amit ti templomnak, az Isten házának neveztek, valójában azt jelenti: elhagyott lesz, vagyis nem lesz veletek az Isten. Mert magatokat hasonlítjátok egymáshoz és elődeitekhez ahelyett, hogy egyedül Krisztusról, a Megszentelőről beszélnétek, és őt keresnétek.

Ezt kellene tudomásul vennünk, erről szól evangélium: az Istennek az egyetlen kérése, hogy őt engedjük be. Belülre, hogy rendet tegyen. Mihelyt meghal bennünk a magamutogató, kifelé jót mutató, - nem törődünk tovább a látszattal, egyedül Krisztushoz fordulunk, azt mondjuk, hogy áldott, aki az Úr nevében jön. Nem arról beszéltek tovább, hogy mi volt a régi nemzedékben és mi mit csinálunk, milyen eredményeink vannak, - hanem végre lehajtjuk a fejünket, és azt mondjuk: Uram, ments meg!

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atyaisten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Drága Istenünk, szerető Atyánk! Tisztíts meg bennünket. Tisztíts meg képmutatástól, igyekezettől, amely magunkra irányul, egymáshoz hasonlítgatástól, és magunkra vagy egymásra figyelő gőgtől, a csüggedéstől. Áldj meg minket tiszta hittel, hogy a te szavadhoz mérjük magunkat. Önmagunkat törvényed tükrében lássuk, lelki készségeinket, eredményeinket pedig benned találjuk meg. A te szeretetedben, a te keresztedben. Urunk! Összpontosítsd figyelmünket az egy-szükségesre, hogy téged hívjunk, keressünk napról-napra. Rólad szóljanak imádságaink, gondolataink, vágyaink. Urunk, kérünk, jöjj be az életünkbe te magad, és ébressz vágyat bennünk napról-napra, hogy téged keressünk, téged hívjunk, rád figyeljünk. Csöndben maradjunk, és hallgassunk téged. Így áldj meg minket, szerető Urunk. Vezesd megtérésre gyülekezetünket, országunkat, embervilágunkat. Te irgalmazz vezetőinknek itt Magyarországon, itt Tatabányán, itt a gyülekezetben, világuk nagyjainak, Európa vezetőinek, nagyhatalmak kormányainak, hadseregek élén állóknak. Irgalmazz úgy, hogy a szeretetet mutasd meg, irgalmadat, és csendesítsd le magamutogatásunkat. Urunk, Jézusért kérünk, aki bőséggel eleget tett minden dolgunkért, bűnünkért, szükségünkért. Az ö nevében együtt így fordulunk hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved. Jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma. És bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

1. Isten, szívem néked adom Kedves ajándékul, Ezt kívánod tőlem, tudom, Fogadd sajátodul! - 2. Ez teljes ugyan, ó, Isten, Bűnnel, gonoszsággal, És fölékesítve nincsen Hittel és jósággal. - 3. De ím, lábad elé borul Töredelmességgel, És édes bizalomra gyúl, Hogy kegyelmes leszel. - 4. Fogadj magadhoz, Jézusom, Moss meg szent véreddel, Meghaltál értem, Krisztusom, Bűneimet vedd el! - 5. Erősítsd gyönge hitemet, S biztass, hogy megadod, Megtisztítván én szívemet A bűnbocsánatot. - 6. A megtérésre, Jézusom, Kérlek, te adj erőt, Hogy megállhassak egykoron, Uram, színed előtt! - 7. Végy szállást az én szívemben, Amíg itten élek, És a hitben tarts meg engem, Vezérlő Szentlélek!