TATABÁNYAI   MAGVETŐ „Íme, kiment a magvető vetni” (Mk 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Mk 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközségben Vízkereszt ünnepe utáni 2. vasárnap istentiszteletén, 2009. január 18.-án, Schermann Gábor lelkész szolgálatával.*

Kezdő ének: 337 (Helmbold Lajos 1532-1598, német - Erfurt 1563) - Liturgia: 2

1. Istentől el nem állok, Ő sem áll tőlem el; Szüntelen vele járok, Átfogom hitemmel. Gondot visel reám, És este úgy, mint reggel Ő áld meg segítséggel, Kegyelmes, jó Atyám. - 2. Ügyemet reá bízom, Szívem keserveit, Könnyem letörli bizton, S rám víg napot derít. Hitem reá hagyja A testem, lelkem, éltem, Kezében azt nem féltem, Legyen akaratja. -- 3. Ő mást nem is akarhat, Csak mi javunkra van. Jósága égi harmat, Mely ránk száll untalan. Ő üdvösséget ád, Midőn szívét kitárva Hívogat országába, S elküldi szent Fiát. -- 4. Minden áldás forrása, Dicsér szívünk, ajkunk. Hisz minden óra drága, Melyben rád gondolunk! Legyen itt életünk Isten iránti hála, Míg egykor mennyben nála Örök békét nyerünk.

Bevezetés:

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. - Ámen.

Az egész föld leborul előtted, Uram, és zengő énekkel áldja nevedet. Örvendezzetek Istennek, szerte a földön magasztaljátok, és járuljatok elé hódolattal. Jertek, lássátok Isten tetteit: csodadolgokat cselekszik az emberek között. Téged illet a dicséret, Istenem, neked teljesítik a fogadalmakat. Te meghallgatod az imádságot, ezért hozzád fordul minden halandó. Ámen.

Liturgia:

Dicsérünk téged, mint jó Atyánkat, A te szent Fiaddal És Szentlélekkel, mi Vigasztalónkkal.

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindannyiunkkal!

Bűnvallás:

Testvéreim! Most, Istenünk színe előtt, gondoljunk méltatlanvoltunkra, valljuk meg neki bűnünket, forduljunk hozzá irgalomért:

Istenem! Tiszta szívet teremts bennem, és az erős lelket újítsd meg bennem. Ne vess el orcád elől, Szentlelkedet ne vedd el tőlem. Vidámíts meg szabadításoddal. Támogass, hogy lelkem készséges legyen, és mi, vétkesek, megtérhessünk hozzád az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Liturgia:

Uram Jézus, én imádságomra, Hajolj hozzám én kiáltásomra; Kérésemet kegyelmesen fogadd, Ne tekintsed méltatlan voltomat.

Kegyelemhirdetés:

Testvéreim! Istenünk könyörülete velünk van Jézus Krisztus által, akiben az Ige testté lett, akinek láttuk dicsőségét, mint az Atya Egyszülöttjének dicsőségét. Dicsőség legyen hát a magasságban Istennek, a földön békesség, és az emberekben jóakarat. Ámen.

Liturgia:

Ó, felséges Úr, mi kegyes Istenünk, Mily csodálatos a te neved nekünk! Nagy dicsőséged felhat az égre, Teljes vele a föld kereksége.

Jöjjetek, Testvéreim! Imádkozzunk:

Irgalmas Istenünk! Szereteted olyan erős, hogy megváltoztathatsz mindent. Add meg nekünk, hogy a gyászból örömöt, a veszekedésből békességet, a vétkeinkre bocsánatot, a reménytelenségben bizalmat nyerjünk tőled. Ajándékozz meg bizakodással, Krisztus-hittel, beléd kapaszkodással, hogy az életünknek értelme legyen. Jézus Urunkért kérünk. Ámen.

Igeolvasás:

Keresztyén Testvéreim, kedves Gyülekezet! Isten szavát olvasom most, ahogyan Egyházunk rendelte Vízkereszt ünnepe utáni 2. vasárnapra. A levélbeli igéje a mai napnak Pál apostol Római levelének a 12. fejezetéből szól a 6. verstől kezdve:

Így ír az apostol:

A nekünk adatott kegyelem szerint különböző ajándékaink vannak, eszerint szolgálunk is: ha prófétálás adatott, akkor a hit szabályai szerint prófétáljunk, ha valamilyen más szolgálat adatott, akkor abban a szolgálatban munkálkodjunk: a tanító a tanításban, a buzdító a buzdításban, az adakozó szerénységben, az elöljáró igyekezettel, a könyörülő pedig jókedvvel.

A szeretet ne legyen képmutató. Iszonyodjatok a gonosztól, ragaszkodjatok a jóhoz, a testvérszeretetben legyetek egymás iránt gyengédek, a tiszteletadásban egymást megelőzők, a szolgálatkészségben fáradhatatlanok, a lélekben buzgók: az Úrnak szolgáljatok. A reménységben örvendezzetek, a nyomorúságban legyetek kitartók, az imádkozásban állhatatosak. A szentekkel vállaljatok közösséget szükségeikben, gyakoroljátok a vendégszeretetet. Áldjátok azokat, akik üldöznek titeket: áldjátok, és ne átkozzátok. Örüljetek az örülőkkel, sírjatok a sírókkal. Egymással egyetértésben legyetek, ne legyetek nagyra törők, hanem az alázatosakhoz tartsátok magatokat. Ne legyetek bölcsek önmagatok szemében.

Így szól hozzánk a mai nap evangéliuma: János evangéliumából olvasom, a 2. fejezet elejéről:

A harmadik napon menyegző volt a galileai Kánában. Ott volt Jézus anyja. Meghívták Jézust és tanítványait is a menyegzőre. Amikor elfogyott a bor, Jézus anyja így szólt hozzá: „Nincs boruk.” Mire Jézus azt mondta: „Vajon énrám tartozik ez, vagy terád, asszony? Nem jött még el az én órám.” Anyja így szólt a szolgákhoz: „Bármit mond nektek, tegyétek meg.” Volt ott hat kőveder a zsidók tisztálkodási rendje szerint, amelyekbe egyenként két vagy három métréta fért. Jézus így szólt hozzájuk: „Töltsétek meg a vedreket vízzel.” És megtöltötték színültig. Aztán így szólt hozzájuk: „Most merítsetek, és vigyetek a násznagynak.” Ők vittek. Amikor a násznagy megízlelte a vizet, amely borrá lett, mivel nem tudta, honnan van, csak a szolgák tudták, akik a vizet merítették, odahívta a vőlegényt, és így szólt hozzá: „Minden ember a jó bort adja fel először, és amikor megittasodtak, akkor adja a silányabbat: te pedig ekkorra tartogattad a jó bort.”

Ezt tette Jézus első jelként a galileai Kánában, így jelentette ki dicsőségét, és tanítványai hittek benne.

Boldogok, aki hallgatják, szívükbe zárják, és megtartják Isten beszédét. Ámen.

Ének: 377 (Ács Ferenc 1680-1747)

1. A mi szívünk téged óhajt, Jézus, Isten Báránya! Vedd kedvesen ezt a sóhajt, Mely áldásodat várja; Mert a halál megrontója, Mindnyájunknak Megváltója Te vagy áldott Jézusunk, Üdvözítő Krisztusunk! - 2. Szegény bűnös embereknek Egyetlen reménysége, És minden igaz híveknek Öröme, üdvössége! Jövel, jövel hozzánk, kérünk, Mindenkoron légy mivélünk; Te vagy a mi Krisztusunk És kegyelmes Jézusunk! - 3. Erősítsd bennünk hitünket, Hogy a mennybe mehessünk! Vesd tengerbe bűneinket, Kárhozatba ne essünk! Így életünk végső napján, Vándorlásunk végóráján Lelkünket, ó, Krisztusunk, Vedd kezedbe, Jézusunk! - 4. Nincsen nékünk itt e földön Maradandó városunk, Vándorolunk reménységben, Jövendőt óhajtozunk. Ott sok ezer angyalokkal Téged áldunk jó Atyáddal. Méltó vagy rá, Krisztusunk. Ámen, édes Jézusunk!

Szószéki szolgálat:

Kegyelem nékünk és békesség Istentől, Atyánktól és Urunktól, Jézus Krisztustól. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Testvérek! A mai vasárnapon az Ószövetség lapjairól szól hozzánk Isten szava. Az Isten segít evangéliumot találni benne kegyelme szerint. Mózes 5. könyvében, a 30. fejezetben ez áll. A 11.-től a 15. versig olvasom:

Így szólt az Úr Mózes által:

Ez a parancsolat, amelyet én ma megparancsolok neked, nem megfoghatatlan számodra, és nincs távol tőled. Nem a mennyben van, hogy azt kellene mondanod: Ki megy fel a mennybe, hogy lehozza, és hirdesse azt nekünk, hogy teljesíthessük? Nem is a tengeren túl van, hogy azt kellene mondanod: Kicsoda kel át a tengeren, hogy elhozza és hirdesse azt nekünk, hogy teljesíthessük? Sőt inkább nagyon közel van hozzád az ige, a szádban és a szívedben van, teljesítsd hát azt!

Lásd, eléd adtam ma az életet és a jót, de a halált és a rosszat is.

Urunk, szentelj meg igéddel. Igéd igazság! Ámen.

Igehirdetés:

Kedves Testvérek! Az Isten parancsolatokat adott népének, Izraelnek. Eléjük adta az Igét, hogy ilyen úton járjon az ember. Aki ezen az úton jár, az él. Azaz az az ember az Istennel jár. Mielőtt Mózes, az Isten embere nyugodni tért volna, és mielőtt Izrael népe megkapta volna az Istentől megígért örökséget, még utoljára, még egyszer Mózes, az Isten embere, népe szívére helyezte azt. Így foglalja össze újból a parancsolatokat, Kánaán földjének a határán, így mondja el még egyszer, nyomatékosan kérlelve-könyörögve a népet, hogy figyeljenek oda erre az igére, mert élet és halál kérdése.

Az Isten igéje akkor, azoknak az embereknek a számára, Mózes és Izrael népe számára, még nem lett test. Ezért számukra még nem lehetett érthető. Számunkra pedig, Isten mai népe számára könnyen félreérthető ez az ige, amely Isten szava. - Rajtuk nem tudok segíteni. Az Isten segít rajtuk. Rajtunk viszont segítsen most az Újszövetség, hogy félre ne értsük ezt, a könnyen félreérthető isteni szót, és ezért, ha a testvérek megengedik, segítségül hívnám Pál apostol Római levelét. Közel ahhoz, amit az oltárnál is fölolvastam, abból a levélből három rövid mondatot. Álljon itt nekünk segítségül, hogy megértsük: miről beszélt az Isten Mózesen keresztül akkor, ott, Kánaán földje határán, Mózes földi vándorútjának utolsó napjaiban - a számunkra, Isten mai népe számára. Tehát három mondat álljon előttünk egyesével.

Elsőször nézzük meg az első nagyon rövid mondatot. A Római levélből ez az elején szól. Ennyi, ami most érdekeljen minket: … nincs mentség … - írja Pál apostol.

Nincs mentség Izrael népe és Isten mindenkori népe újra, és újra hátat fordít Istennek minden korban. Elfordul Isten szavától, nem figyel rá, nem foglalkozik vele, és nem engedelmeskedik neki. Isten mindenkori szavának, mindenkori igéjének, a mindenkori ember. Erről szól ez a rövid félmondat a Római levélből. Róluk, rólunk szól ebben a minőségünkben, az Istennek hátat fordító emberről: nincs mentségünk! - Miért?

Az Istentől való elfordulás, az igétől való elfordulás minden korban hasonló gyökerekből ered. Az elfordulásnak az egyik oka mindig valami olyasmiképpen fogalmazható meg, hogy: „Nem érdekel engem az Isten és az, amit mond. Nem érdekel!” - Miért? Például azért, mert azt mondom: Legyen az azoké, akiknek már nincs más dolguk. - Legyen azoké, akik talán látni vélik a mennyet. - Legyen azoké az öregeké, akik már úgysem tudnak egyébbel foglalkozni. Legyen az övék az Isten és a szava. - Vagy legyen a messzi népeké, akiknek a természettel kell birkózni, akiknek sok bajuk van az alapvető élettel. - Legyen az övék az Isten igéje, mert nekik bizonyára szükségük van rá, nekik kell valami támasz. Nem tudom én, hogy milyenek, biztos nekik szükségük van rá. - Vagy legyen a speciális lelkű vallásosoké, akik szeretik a régi műkincseket, szeretik a különleges kuriózumokat, - legyen az övék az Isten igéje.

Másik ok, az elfordulás másik oka lehet minden időkben az: „Nem ismerem! Nem ismerem az Istent és az igéjét, mert nem az én világomról szól. Egy elvont, világunkon túli valóságról szól, onnan jön, és oda tartozik. Annyi közöm van hozzá, mint a Csendes Óceán korall-szigeteihez. Emberi számítás szerint az életben nem fogom őket meglátni élőben, sem a Saturnuszt közelről. Majd akkor, ha ezeket látom, ezekhez elmegyek, majd akkor közöm lesz az Istenhez is. Nem ismerem. Nem ismerem, mert félek. Valami félelmetes, idegen dolog. Számomra idegen, félelmetes. Jobb békén maradni tőle!”

Az Isten megszólal Mózesen keresztül, földi vándorútja utolsó napjaiban, Kánaán-földje határán, és válaszol ezekre az állításokra. Válaszol ezekre az állításokra azzal, hogy: Bizony, Ember, kedves ember, az elfordulásod nem jogos. Ürügy, kifogás, mert nem igaz. Az életedről van szó. Nem jogos az elfordulásod, mert itt van az Isten, és itt van a szava. Rólad szól! Érthető, mert a mindennapjaidról szól, a járásodról-kelésedről szól. Arról szól, amit nap, mint nap csinálsz, ahogyan élsz, aki vagy. Rólad szól! A te életedről vagy halálodról van szó. Arról van szó, hogy hogyan maradjanak meg a kapcsolataid? Hogyan maradjon meg a Föld, amin élsz? Hogyan maradjanak meg a javaid? Hogyan maradjon meg az örömöd? - A választás lehetőségét teszi elénk az Isten: élet és halál.

El tudjuk ezt képzelni? -Jön az Isten, megáll előttünk, kedvesen ránk mosolyog, kezében egy tálca, vagy egy díszpárna. Felénk nyújtja: Parancsolj, válassz! Rajta van két pohár. Fogd meg az egyiket, és igyál. Parancsolj, Ember! Válassz! Élet vagy halál! Korona vagy kard! Méreg-pohár vagy üdítő! - El tudjuk képzelni? Idejön az Isten, felénk nyújtja a tálcát, és: Tessék, válassz! Amelyiket akarod. - Vall ez egy Mindenható Úrra?

Valami más van itt. Nem a választásunkra vár az Isten. Itt nem a választásunkról van szó. Itt egyszerűen csak a mentségeket cáfolja meg. Itt egyszerűen csak világossá szeretné tenni az Isten, hogy: minden adva van az életünkhöz. Mindent megkaptunk. Minden szeretetével elhalmozott. Mindent megtett!

A mentségeket cáfolja meg az Isten. Mózes szava élete utolsó napjaiban Kánaán-földje határán, ennyit mond és semmi többet! Az Isten megcáfolja, hogy lehetne valami kibúvónk, hogy távol lennénk az Isten szavától, hogy bármivel több köze lenne az Istennek és igéjének bárki máshoz, mint hozzánk, személyesen! - Ennyit mond el Mózesen keresztül Kánaán-földje határán. A mentségeket cáfolja meg. Itt van Igéje! - És mégis elénk adja Igéjét, parancsolatait. Mégis elénk adja a járandó utat! Miért?

Jöjjön a második mondat Pál apostol Római leveléből: „A törvény végcélja Krisztus”. A végső ok, a végső cél, a végső szándék, amiért az Isten megálmodta, táblákra írta, elmondta, elénk adja szavát, parancsolatait: végső célja neki ezzel Krisztus minden hívő üdvösségére.

Azok a kifejezések, amelyeket Mózes mond, megfoghatatlanok: mennyben vagy tengeren túl van. Ezek miről szólnak? Arról, hogy az Isten szava nem máshol található, mint ahol mi élünk. Nem másról szól, mirólunk. Nem máshoz szól, mint hozzánk. - Arról szól Mózes szava, hogy a távolság az Isten és miközöttünk nem létezik. Ő itt van. Idejött. Nem szól az Istennek ez a szava, Mózes utolsó napjaiban, Kánaán-földje határán, arról, hogy mit tudunk mi csinálni, és hogyan élünk. Egyszerűen arról, hogy Ő itt van velünk!

Mózes azt mondja: Isten szava érthető, emberközeli, praktikus. Krisztusban pedig ezt tudtuk meg: Isten szava: ember, testvér, Mester és Megváltó. Közel van! Nem a mi teljesítésünkről szól, hanem arról hogy az Isten idejött! Itt van! - Ezt mondja el Mózes! - Kérdés akkor még: miért áll itt, és mit jelent az: „…teljesítsd hát azt…” - A megoldás kulcsa is itt van, ebben a mondatban: „az ige, a szádban és a szívedben van., teljesítsd hát azt!”

Jön a harmadik mondat a mai levélből (kiemelések tőlem): „ …ha száddal Úrnak vallod Jézust, és szíveddel hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halálból, akkor üdvözülsz …”.

Pál apostol nem másról és nem másért írja ezt a mondatot ezekkel a szavakkal, hanem mert ott, a levél írása közepette eszébe jutott a mózesi mondat, amit fölolvastam. Hallgass engem! A szádban és a szívedben van minden, amely életet jelent. Teljesítsd hát!

Hogyan lehet teljesíteni, ami a szánkban és a szívünkben van? Teljesíteni, vagyis élni belőle? - Úgy, hogy átgondoltuk, felvállaltuk és megőrizzük a hitet. Krisztusunkat.

Ez az, amiért itt van előttünk, és szólhat hozzánk Mózesen keresztül Isten szava, abból a régi időből, Kánaán határán: „ …ha száddal Úrnak vallod Jézust, és szíveddel hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halálból, akkor üdvözülsz …”!

Imádkozzunk:

Uram, nyisd meg szememet meglátni téged. Nyisd meg számat megállni melletted. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Szívünk hitét valljuk meg az Apostoli hitvallással:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atyaisten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örökéletet. Ámen.

Az Isten békessége, amely minden emberi értelmet meghalad, meg fogja őrizni szívünket és gondolatainkat Jézus Krisztusban. Ámen.

Most vigyük Isten elé imádságban mindazt, amire szükségünk van. Csendesedjünk el az Úr színe előtt, könyörögjünk:

Jó Isten, Atyánk! Áldott vagy te, hogy szólsz, utat építesz, fölemelsz és magadhoz hívtál minket. Áldott vagy te, hogy elkészítetted helyünket tenyereden, és megtartasz bennünket bűneink, fogyatkozásaink, hitetlenségünk, engedetlenségünk ellenére; hogy nem mondasz le rólunk, hanem Krisztusban keresztig mentél értünk. Áldott légy, hogy felragyogtattad előttünk jelenlétedet. Áldott légy, hogy több vagy, mint mondák, mítoszok, legendák, emberi bölcsességek istenei; hogy valósággal, szeretetben jöttél el közénk. Urunk! Téged kérünk, ragyogtasd fel világosságodat bennünk, közöttünk, előttünk. Adj minden keserűségünkben, viszályunkban, problémánkban, kérdésünkben reménységet, örömöt, jövőt. Mutasd meg szeretetedet közöttünk. Légy azokkal, akik nem találnak megértésre; akik magányosak, akik valós vagy képzelt érdekükben mindenféle tévutakra mennek, jutnak, akik egymást bántják szóval, tettel, fegyverekkel, gondolatokkal. Urunk, könyörülj rajtuk! Légy velünk bátorító, figyelmeztető szavaddal, amikor megbántjuk egymást; amikor meglopjuk egymást; amikor hátat fordítunk kegyelmednek; amikor elfeledkezünk szeretetedről; amikor elcsüggedünk, félünk; amikor magunk találjuk ki a megoldásokat. Urunk, közeledj hozzánk te, ha már mi nem tudunk hozzád közeledni. Lépj hozzánk, és mutasd meg, hogy mire gondolsz, amikor a te békességedet adod nekünk. Őrizz meg, amikor palesztinokként, arabokként, zsidókként, magyarokként, jobb- és baloldaliakként, szülőkként és gyermekekként, mint feleségek és férjek, szomszédok, munkatársak, barátok és ellenfelek, peres felek és áldozatok, bűnözők, - egymással szemben állunk, és próbáljuk megoldani a gondjainkat, egymás fölötti győzelemmel. Jöjj hozzánk, és békítsd ki bennünk a lelkünket. Fordítsd magad felé. Légy útmutatónk kétségbeesésünkben. Légy megtartónk csüggedésünkben, elesésünkben. Légy pásztorunk vakságunkban, tévelygésünkben. Légy Urunk önhittségünkben. Légy Megváltónk, Krisztusunk, a mi szerető Urunk által, akinek a nevében így fordulunk hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved. Jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma. És bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Testvéreim! Vegyétek az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az Úr az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az Úr az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Ének: 250 (Olearius János 1611-1684, német - Braunschweig 1648)

1. Az Urat áldom én, Ő világom és éltem. Ő adta testemet És lelkemet énnékem. Már kisded koromtól Ápolt, oltalmazott; Áldása számtalan, Mellyel elhalmozott. - 2. Az Urat áldom én, Ő üdvösségem, éltem. Jó Atyánk szent Fia, Ki magát adta értem, És drága vérével Megváltott engemet, Kínos halálra ment, Oly nagyon szeretett. - 3. Az Urat áldom én, Ő vigasztalóm, éltem. Kit elküldött Atyánk Szent Fiának nevében. Ő biztat, bátorít A bánat éjjelén. És ha elcsüggedek, Új erőt önt belém. - 5. Az Urat áldom én. Áldjuk dicséretekkel! Szent, szent, szent! - zengje szánk Angyali seregekkel. Kit ég és föld imád És dicsér szüntelen: Áldalak örökké Én is, jó Istenem!

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

Az énekek és a liturgia kottáit a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu honlapon), valamint az Evangélikus Énekeskönyvben lehet megkeresni, megtalálni.

A MAGVETŐ és a korábbi MAGVETŐ-k a Gyülekezet tatabanya.lutheran.hu honlapján találhatók meg, ahol még további hasznos információk is vannak

Az 1. oldali vízjelen a Tatabányai Evangélikus Gyülekezet temploma látható.

Az igehirdetés szövegkiemelései az Íródeáktól származnak.