2009-01-06

1. Jézus, mennynek ragyogása, Járj át tiszta fényeddel! Ki ösvényed megtalálja, Rajta sose téved el. Igéd szüntelen világol - Te vezetsz ki a homályból. - 2. Téged várt az ősidőkben Sok-sok nép és nemzedék, Szívük mélyén esdeklően Tárták óhajuk feléd. Betöltötted lelkük vágyát - Több vagy te, mint ők kívánták. - 3. Teljességre ki vezérel? Élet napja csak te vagy! Üdvre, jóra veled ér el Nyájad, csak velünk maradj! Világot nem vethet ránk más, Te légy rajtunk ezer áldás! - 4. Vége lesz az éjszakának Ott, hol Jézus tündököl - Villódzó sugarak járnak Fénylő nyomdokod körül; Gyógyítsd konok pogányságunk, S mindörökké téged áldunk!

Íme, eljött az Úr, akit kerestek. Övé a dicsőség, az erő és a hatalom. Benne nyer áldást a föld minden nemzetsége. Boruljon le előtte minden király, és minden nép őt szolgálja. Nevével mondjanak áldást mindenkor, és hirdesse boldognak minden nép. Téged magasztal, Uram, a föld minden királya, amikor hallja beszédedet. Leborulok szent templomodban, és magasztalom nevedet hűségedért. Ámen.

Szerető Atyánk, aki bölcseket vezettél Fiadhoz a csillag fényével, add meg nekünk kegyelmesen, hogy miután hit által megismertünk téged, meglássuk dicsőségedet az Úr Jézus Krisztus által, aki veled és a Szentlélekkel él és uralkodik örökkön-örökké. Ámen.

Ha ugyan hallottatok az Isten kegyelme megújításáról, amelyet nekem adott a ti javatokra, amikor kijelentésével ismertette meg velem a titkot, ahogyan előbb röviden megírtam. Ha elolvassátok, megtudhatjátok belőle, hogy értem én a Krisztus titkát, amely más nemzedékek idején nem vált ismertté az emberek fiai előtt úgy, ahogyan most kijelentette szent apostolainak és prófétáinak a Lélek által: hogy tudniillik a pogányok örököstársaink, velünk egy test, és velünk együtt részesek az ígéretben is Krisztus Jézusért az evangélium által.

Amikor Jézus megszületett a Júdeai Betlehemben Heródes király idejében, íme, bölcsek érkeztek napkeletről Jeruzsálembe, és ezt kérdezték: „Hol van a zsidók királya, aki most született? Mert láttuk az ő csillagát, amikor feltűnt, és eljöttünk, hogy imádjuk őt.” Amikor ezt Heródes király meghallotta, nyugtalanság fogta el és vele együtt az egész Jeruzsálemet. Összehívatta a nép valamennyi főpapját és írástudóját, és megkérdezte tőlük, hol kell megszületnie a Krisztusnak. Azok ezt mondták neki: „A júdeai Betlehemben, mert így írta meg a próféta: Te pedig Betlehem, Júda földje, semmiképpen sem vagy a legjelentéktelenebb Júda fejedelmi városai között, mert fejedelem származik belőled, aki legeltetni fogja népemet, Izraelt.”

Ekkor Heródes titokban hívatta a bölcseket, pontosan megkérdezte tőlük a csillag feltűnésének idejét, majd elküldte őket Betlehembe, és ezt mondta: „Menjetek el, szerezzetek pontos értesüléseket a gyermekről; mihelyt pedig megtaláljátok, adjátok tudtomra, hogy én is elmenjek, és imádjam őt!”

Miután meghallgatták a királyt, elindultak, és íme, a csillag, amelyet láttak feltűnésekor, előttük ment, amíg meg nem érkeztek, és akkor megállt a fölött a hely fölött, ahol a gyermek volt. Amikor meglátták a csillagot, igen nagy volt az örömük. Bementek a házba, meglátták a gyermeket anyjával, Máriával, és leborulva imádták őt. Kinyitották kincsesládáikat, és ajándékokat adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát. Mivel azonban kijelentést kaptak álmukban, hogy ne menjenek vissza Heródeshez, más úton tértek vissza hazájukba.

1. Égi csillag tiszta fénye Hívott három bölcset rég, Hogy megleljék célhoz érve Jászolágy kis gyermekét, És ott térdre hulljanak, Néki hálát adjanak. - 2. Szent igéd, mint égi csillag, Hívjon, vonjon Jézusunk, Utat intve, míg megvirrad, Míg tehozzád eljutunk! Minden bús szem lássa meg Áldott égi fényedet. - 3. Kérünk, tartsd meg tisztán nékünk Ezt a drága szent igét! Sürgess minket, el ne késsünk Vinni fényét szerteszét, Hogy meglássák mindnek, S üdvösségre leljenek! - 4. Benn a szívünk mélyén égjen Küldő hangod: „Menjetek!” Hogy a drága hír elérjen Végre minden népeket! Szent igéd szolgálatát Lelked lángja hassa át! - 5. Hozd el azt a hajnalt végre, Melyet ígért szent igéd: Mind e földnek minden népe Melyen térdre hull eléd, S úgy zeng minden nyelv neked Áldó hálaéneket!

Hallgassatok rám, ti szigetek, figyeljetek, távoli nemzetek! Már anyám méhében elhívott engem az ÚR, születésemtől fogva emlékezetben tartja nevem. Éles karddá tette számat, keze ügyében tartott engem. Hegyes nyíllá tett, tegzébe dugott engem. Ezt mondta nekem: Szolgám vagy, Izrael, rajtad mutatom meg dicsőségemet! Én azonban ezt mondtam: Hasztalan fáradoztam, semmiért, hiába pazaroltam erőmet. De az ÚRnál van az én ügyem, és munkám jutalma Istenemnél. Most pedig ezt mondja az ÚR, aki már anyám méhében szolgájának teremtett, hogy Jákóbot hozzá térítsem, Izraelt hozzá gyűjtsem. Ilyen nagyra becsült engem az ÚR, Istenemnél van az erőm. Ezt mondta: Kevésnek tartom, hogy Jákób törzseinek helyreállításában és a megmentett Izrael visszatérítésében légy az én szolgám. A pogányok világosságává teszlek, hogy eljusson szabadításom a föld határáig.

A világon a legcsodálatosabb dolog: látni. Nem úgy, mint ahogy itt előttünk vannak a dolgok, és a szemünkkel megnézzük, hanem belülről. A legcsodálatosabb dolog látni úgy, ahogyan a zenét lehet látni, amikor szól. Úgy, ahogyan egy versnek a tartalmát, az írójának a lelkét lehet látni, amikor olvassuk vagy halljuk a verset. Úgy, ahogyan az Isten szeretetét és szándékát lehet látni, amikor a szava szól.

Jézus sokszor beszélt látókról és vakokról. És mondta ő az egészséges szemű embereknek, hogy: Barátaim, ha észrevennétek, hogy vakok vagytok, megjönne a szemetek világa. És adta vissza a vakoknak a szeme világát úgy, hogy közben valami másfajta látásra hívta őket. Legcsodálatosabb dolog látni úgy, ahogyan a zenét lehet látni, ahogy Isten szeretetét lehet látni.

Valahogy így láttak azok, a Keletről jövő bölcsek. Talán láttak egy csillagot. Böngészték az eget, és megláttak egy új csillagot. Ennyit, semmi többet. És azután, ahogy elindultak, megérkeztek Jeruzsálembe, láttak egy királyt, akit Heródesnek hívtak, láttak írástudókat, főpapokat. Látták a próféciák szavát: Te pedig, Betlehem, belőled származik az, aki legeltetni fogja népemet. - Látták a bölcsek, aztán mentek tovább. Látták az istállót, látták Jézust, a babát, Máriával, Józseffel.

De nem erről szól a bölcseknek a története. Arról szól, hogy látták a csillagot. Csillagot, amely világosságot adott nekik, ami előttük ment, ami vezette őket. Látták azt a csillagot, amiről most az énekünk szól. - Valahogy így láttak a bölcsek. Pál apostol szavai után szabadon: csillag által homályosan. Ugyanis nem tudták ezek, a derék bölcsek, hogy kit keresnek. Azt se tudták, hol keressék. Úgy érdeklődtek utána. Nem tudták, hogy mi a neve, és nem tudták, hogy hova tartozik.

Mégis belekerültek az evangéliumba, mert a létükkel és az útjukkal az evangéliumot hirdették. - Miért? Mert prófétáltak az eljöttükkel, a szavaikkal, a kérdéseikkel, az ajándékaikkal. Prófétáltak arról, hogy ez a csillag megy előttük, és vezeti őket. Prófétáltak arról, hogy imádnivaló király született. Prófétáltak arról, hogy ez a királyi üdvösséget hozza, amit az arany jelképez. Prófétáltak arról, hogy ez a király az Isten dicsőségében lakik, amit a tömjén jelent, a templomi füstölő. Prófétáltak a bölcsek arról, hogy ő a szenvedő király, a keserű mirhával szenvedő király.

Valahogy így látott a próféta is. Izraelről beszél, Isten választott népéről, meg az Isten szaváról, melyet Izraelhez intéz, Jákób utódaihoz, egy néphez, egy engedetlen keménynyakú néphez. Az emberi gyengeségről beszél, és az Isten ígéreteiről, világ misszióról, - és közben idekerül a szava Krisztus népének a Krisztus-ünnepi istentiszteletére. Tehát Krisztust prófétálja, a szolgát. A szolgálatot! Nem a mi szolgálatunkat! A szolgát, aki ugyan emberileg nézve hiába jött, mert a kereszten végezte, de az ügye és a szolgálatának az ereje az Úrnál van! - Így szól a prófécia.

Vannak írástudók, és vannak bölcsek. Az írástudók tudják idézni az Írást: „Te pedig Betlehem,... belőled származik, aki legeltetni fogja népemet.”. Felmondják a leckét, tudják az információt, és ülnek tovább a helyükön Jeruzsálemben. Nem érkeznek meg az istállóhoz, ahová a csillag vezet, - és nem érkeznek meg a Golgotához sem. Maximum, gúnyolódásukkal. - Vannak írástudók, akik tudják a szöveget.

És vannak bölcsek. Mit mond a Biblia? A bölcsesség kezdete … tudjuk a folytatást? - Vannak bölcsek, akik nem tudják, hogy mit mond a prófécia. Úgy kell nekik megmagyarázni. Nem tudják, hogy hol keressék, melyik városban az üdvösséget. Nem tudják a nevét, - de odaérkeznek! - Talán ismert Babits Mihálynak a verse: Csillag után, …arról, hogy végül az igyekezetével, a keresésével, a kereszten találja meg a gyermeket.

Valami ilyesmiről szól az a nagyon régi legenda is, ami több helyen előbukkan az irodalomban is: a negyedik bölcsről, aki nem találkozik a másik hárommal a megbeszélt helyen, és úgy kóvályog, és keresi az újszülött királyt. És szegény csak évtizedek múlva akad rá a kereszt alatt.

Lehet bárki híres. Nem kell hozzá semmi. Elég a helyükön csücsülni, ahol voltunk. De az Isten ajándéka a látás: látni az Isten csillagát: Krisztust. Érezni, átélni és megismerni az Isten szeretetét. Az egész evangélium, az egész Biblia, az összes próféciájával és azok beteljesülésével, magyarázatával csak ezért van, hogy a föld határáig, egészen odáig, ahol mi vagyunk az Isten szeretete valósággá lett, hogy találkozzunk vele, hogy odaérkezzünk: istállóhoz vagy kereszthez, de az Isten szabadító szeretetéhez.

Drága szerető Urunk! Áldott vagy te, hogy túl szavakon, túl történelmen, túl politikán és emberi igyekezeteken elhozod, elhoztad, és el fogod hozni mindannyiunkhoz szeretetedet. Hogy elérsz a föld végéig, a világ végéig, az életünk sarkáig. Hogy elér a kezed hozzánk, hogy megtartsál tenyereden, és megmentsél minket, és bevigyél a te szereteted országába. Áldott vagy, Urunk, hogy megmutatod nekünk: élhetővé, érezhetővé tetted a számunkra szeretetedet. Ámen.

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atyaisten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Istenünk, szerető Atyánk! Add Lelkedet, a benned való öröm Lelkét mindannyiunknak. Add örömöd Lelkét kísértéseink között, hogy megálljunk bennük a te erőddel. Add Lelkedet bánatunkban, gyászunkban, halálfélelmünkben, hogy lássuk, és tudjuk: tenyereden hordozol minket. Add Lelkedet szeretteinknek, környezetünkben élőknek. Add örömöd Lelkét a csüggedőknek, bátortalanoknak, kétkedőknek, hogy észrevegyenek téged, aki megérkeztél hozzánk. Add Lelkedet, örömöd Lelkét gyülekezetünknek, embervilágunknak, hogy szabadításod megérkezzen mindenhová a földön. Add Lelkedet azoknak, akik igyekeznek szabadításod evangéliumát vinni a földön szerteszét, hogy munkájuk gyümölcsét rád bízzák; hogy bizakodva vigyék eléd minden dolgukat; hogy tőled várják az útmutatást, a szót, az útirányt, és a te kezedbe tegyék le napról-napra munkájuk eredményét, kudarcát, sikerét, örömét, kísértését. Add Lelkedet mindannyiunknak, hogy akik látnak minket otthon, tenálad lássanak. Krisztusunkért kérünk téged, a mi fényes Csillagunkért, akinek a nevében így fordulunk hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved. Jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma. És bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

1. Jöjj, Jézus népe! Menjünk mind elébe! Egy szívvel, szájjal áldjuk Megváltónkat! Ha egy a szívünk, szánk is együtt szólhat. Jöjj, Jézus népe! - 2. Ő mindnyájukért ontott ártatlan vért: Egybeköt minket Jézusunk keresztje. Dicséretét hát ajkunk együtt zengje! Jöjj, Jézus népe! - 3. Ha ketten, hárman igében, imában Itt vagyunk együtt Jézusunk nevében, Ő velünk van, hogy Lelke bennünk éljen. Jöjj, Jézus népe! - 4. Mind hulljunk térdre Jézus nagy nevére! Minden nyelv vallja: Úr ő mennyen-földön, Az Atya Isten benne dicsőüljön! Jöjj, Jézus népe!

Ülök életunt szobámban,
hideg teát kavarok…
Körülöttem fájás-félés
ködhálója kavarog.
Kikelek tikkadt helyemből,
kinyitom az ablakot
s megpillantok odakint egy
igéretes csillagot.
Ó ha most mindent itthagynék,
mennék a csillag után,
mint rég a három királyok
betlehemi éjszakán!
Gépkocsin, vagy teveháton -
olyan mindegy, hogy hogyan!
Aranyat, tömjént és mirrhát
vinnék, vinnék boldogan.
Mennék száz országon át, míg
utamat szelné a vám.
„Aranyad tilos kivinni!”
szólna ott a vámos rám.
„Tömjéned meg, ami csak van,
az mind kell, az itteni
hazai hatalmak fényét
méltón dicsőíteni.”
Százszor megállítanának, -
örülnék, ha átcsuszom:
arany nélkül, tömjén nélkül
érnék hozzád, Jézusom!
Jaj és mire odaérnék,
hova a csillag vezet,
te már függnél a kereszten
és a lábad csupa seb,
s ahelyett hogy bölcsőd köré
szórjak tömjént, aranyat,
megmaradt szegény mirrhámmal,
keserüszagu mirrhámmal,
kenném véres lábadat.