2008-12-07

0x08 graphic
1. Áldott az élet Istene, Hogy bár vétkeztünk ellene, Mégis adott boldogítót, Bűneinkből szabadítót. - 2. Kegyelmesen tekintett ránk, Szent Fiát küldte el hozzánk, Hogy oktassa értelmünket, És megszentelje szívünket. - 3. Jézus a világ javára Mily nagy terhet vesz vállára! Ő nyújt romlásunkban kezet, Szabadulásra ő vezet. - 4. Mik vagyunk mi, hogy érettünk Ennyit tesz, holott vétkeztünk? Az Úrnak nincs szüksége ránk, Mégis Fiát küldte hozzánk. - 5. Mennyei Atyánk áldassék, Mindenütt magasztaltassék, Úr Jézus, zengjük nevedet, Hogy megváltottad népedet!

Íme, eljön az Úr a népek üdvözítésére és hallatja dicsőséges hangját szívetek örömére. Urunk, népek Pásztora! Hallgass meg, jöjj el, és üdvözítsd népedet. Jelenj meg ragyogva! Segíts, megváltó Istenünk, ments meg minket nevedért, és bocsásd meg vétkeinket. Ragyogtasd ránk orcádat, hogy megszabaduljunk. Ámen.

Én vagyok az Úr, a te Istened! Ne legyen más istened! Ne vedd hiába Istened nevét! Szenteld meg az ünnepnapot! Tiszteld atyádat és anyádat! Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Ne tégy felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot! Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod házastársát vagy bármiféle tulajdonát! - Jézus Krisztus apostola ezt tanítja: Ha azt mondjuk, hogy nincs bennünk bűn, megcsaljuk önmagunkat, és nincs bennünk igazság. Ha pedig megvalljuk bűnünket, hű és igaz az Isten, megbocsátja, és megtisztít bennünket gonoszságunkból.

Uram! Te megtartod a szövetséget, hűségedet azok iránt, akik szeretnek, és megtartják parancsolataidat. Mi vétkeztünk, és megszegtük törvényedet. Nem hallgattunk szavadra, amikor szóltál királyainkhoz, vezetőinkhez, az ország egész népéhez. Neked, Uram, igazad van, nekünk pedig szégyenkeznünk kell, mert a mi vétkeinkért és elődeink bűnei miatt gyalázzák nevedet. Hallgasd meg mégis, Istenünk, imádságunkat, és ragyogjon rá orcád elpusztult szentélyedre az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Testvéreim! Istenünk, szerető Atyánk, megkönyörült rajtunk Jézus Krisztus által, akiben eljött a Megváltó, és aki eltávolítja a gonoszságot népe közül azzal, hogy eltörli bűnünket. Ő szeretetében bízva, hirdetem nektek, Testvéreim, ezúttal is bűneitek bocsánatát, hogy azok oldozva legyenek a földön és a mennyben, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében! Bízzatok, és örüljetek Krisztusban reménykedő testvéreim! Isten az ő véréért megbocsátotta bűnünket. Az ő Lelke legyen velünk, hogy új életben járjunk általa. Ámen.

Mikor jössz el, Urunk? Igazság és békesség tápláljon bennünket. Mikor jössz el, hogy megújítsd teremtett világodat? Könyörgünk hozzád, Urunk, hogy a kétség és aggodalom kiáltását, a világunk, bűneink, önmagunk feletti sírásunkat, sajnálkozásunkat legyőzhesse szívünk hálaéneke. Te vezess bennünket most és mindenkor. Ámen.

Kedves Testvérek, kedves Gyülekezet! A mai vasárnapra, Advent 2. vasárnapjára azt az ószövetségbeni igét adták elénk, amely Malakiás próféta könyvének a 3. fejezetében van megírva, az első 7 versben:

Én majd elküldöm követemet, aki egyengeti előttem az utat. Hamar eljön templomába az Úr, aki után vágyódtok, a szövetség követe, akit kívántok. Jön már! - mondja a Seregek URa. De ki bírja majd ki eljövetele napját, és ki állhat meg, amikor megjelenik? Mert olyan lesz az, mint az ötvösök tüze, és mint a ruhatisztítók lúgja. Ahogyan leül az ötvös, és megtisztítja az ezüstöt, úgy tisztítja meg az ÚR Lévi fiait. Fényessé teszi őket, mint az aranyat és az ezüstöt. Akkor majd igaz áldozatokat visznek az Úrnak. És olyan kedves lesz az ÚRnak Júda és Jeruzsálem áldozata, mint az ősrégi napokban, a hajdani években. Eljövök majd, és ítéletet tartok fölöttetek. Hamarosan vádat emelek a varázslók ellen, a házasságtörők ellen és a hamisan esküvők ellen; azok ellen, akik kizsarolják a napszámost, az özvegyet és az árvát, akik elnyomják a jövevényt, mert nem félnek engem! - mondja a Seregek URa.

Én, az ÚR, nem változtam meg, de ti is Jákób fiai maradtatok! Atyáitok idejétől fogva eltértetek rendelkezéseimtől, nem tartottátok meg azokat. Térjetek meg hozzám, és én is hozzátok térek! - mondja a Seregek URa.

Legyetek tehát türelemmel, testvéreim, az Úr eljöveteléig. Íme, a földművelő várja a föld drága gyümölcsét, és türelmesen várja, amíg az korai és késői esőt kap. Legyetek tehát ti is türelemmel, és erősítsétek meg a szíveteket, mert az Úr eljövetele közel van. Ne panaszkodjatok, testvéreim, egymásra, hogy el ne ítéltessetek! Íme, a bíró az ajtó előtt áll. Vegyetek példát, testvéreim, a szenvedésben és türelemben a prófétákról, akik az Úr nevében szóltak. Íme, boldognak mondjuk azokat, akik tűrni tudtak a szenvedésekben. Jób állhatatosságáról hallottatok, és láttátok, hogyan intézte a sorsát az Úr, mert igen-igen irgalmas és könyörületes az Úr.

1. Várj, ember szíve készen, Várd Isten Harcosát, Ki üdvösséged lészen, És békességet ád. Fényt, éltet hozva jő, Megtört az ősi átok, Kit vágyakozva vártok, Betér hozzátok ő. - 2. Jól készítsétek útját, A Vendég már közel! Mi néki gyűlölt, utált, Azt mind vessétek el! A völgyből domb legyen, Hegycsúcs a mélybe szálljon, Hogy útja készen álljon, Ha Krisztus megjelen. - 3. Az Úr elé ha tárod A szív alázatát, Őt nem hiába várod, Betér hozzád, megáld. A testi gőg: halál! De bűnödet ha bánod, Szentlelke bőven árad, S a szív üdvöt talál. - 4. Ó, Jézusom, szegényed Kér, vár, epedve hív. Te készítsd el, tenéked Lesz otthonod e szív. Jer hű szívembe hát, Habár szegény e szállás, De mindörökre hálás, Úgy áldja Krisztusát.

Jézus ezt a példázatot mondta: „Egy embernek volt egy fügefája a szőlőjében, és kiment, hogy gyümölcsöt keressen rajta, de nem talált. Azt mondta erre a vincellérnek: Íme, három éve, hogy idejárok gyümölcsöt keresni ezen a fügefán, de nem találok. Vágd ki, miért foglalja a földet hiába? De az így válaszolt neki: Uram, hagyd még ebben az évben, míg körülásom és megtrágyázom, hátha terem jövőre, ha pedig nem, akkor vágd ki.”

„Várj, ember szíve készen!”. Mért kell, hogy ez az ének biztasson, fölszólítson? Várj! - Egyfelől: nekünk jó az Úrra való várakozás. Nekünk jó az Advent, hogy az Istentől várjuk, hogy megtegye, ami nekünk kell. Másfelől, mint Malakiás próféta Adventjéből kiderül: habár az Isten ígéretét teljesíti, beváltja, és mindent megtesz, amit megmondott, ezért aztán, ahogy megmondta: el is jön. De ez az eljövetele nem feltétlenül mindenben a várt, örömteli várakozásunknak a teljesülése.

„Várj, ember szíve készen!” Mégiscsak fölszólít ez az ének arra, hogy tudjuk a helyünket ebben, az egész nagy folyamatban, amit Istenünk kitalált, megtervezett, megálmodott és megcsinált. Hogy tudjuk a helyünket. A mi részünk ebben, a nagy folyamatban: várj!

A fák a földön fogynak. Fogynak, mert a teremtő Isten keretei helyett az ember szabta meg a kereteiket. Az ember a maga elképzelése, tervei, számításai és döntése alapján szabja meg a föld fáinak a földjét, táplálékát, helyét, kereteit. Ezért a fák fogynak. Részben azért, mert kivágják őket, részben azért, mert elfogy az élet körülöttük. Elfogy az élet a gyökereik alól, a leveleik fölül, bennük. - Ahogy a fák életterét megszabja az ember, úgy szab kereteket saját magának is. Kiszabja az ember magának a feladatot, a gyümölcsöt a Teremtésben meghatározott gyümölcs helyett; ezzel pusztulásra ítélve saját magát. Ez a mi életünk.

Nagyon magától értetődő, kézen fekvő és fontos kérdés ezek alapján, illetve a példázat alapján, amit Jézus elmond erről a fügefáról és a gazdájáról, hogy mi az a gyümölcs, ami a Teremtésben adatik, amit meghatározott az Isten, amikor megálmodta és megteremtette a világot? Mi az a gyümölcs, amit az Isten vár?

Azt írja a Biblia, hogy minden, az egész világunk, és benne különösképpen mi, emberek egy bizonyos szempont, koncepció alapján lettünk. Tehát nem egyszerűen annyi történt a Teremtéskor, hogy Isten úgy döntött: legyen világ, föld, csillagok, meg bolygók, napocska; a földön nőjenek fák, virágok, szaladgáljanak állatok-emberek, és akkor ezt így megcsinálta, - hanem van az egészben egy koncepció. Koncepció azt jelenti, hogy mi az egésznek a célja, amire az egésznek ki kell futnia, amiért az egészet csinálta. És ez a koncepció, ez a végső cél - mint kiderül a Bibliából - nem más, mint az, hogy a világ Istenből éljen. Ne másból! Hogy Isten szeretetét, az életét átadhassa, kibocsáthassa ránk. Ez pedig úgy megy: ha mi az életet tőle várjuk, fogadjuk el és fogadjuk be.

Ha az ember maga szabja meg a kereteit, az életterét, életfeltételeit, a forrásait, akkor megszűnik az életfeltétele. Mert mi koncepcióval lettünk erre a világra, azzal a koncepcióval, hogy Istenből éljünk. Semmi másból! És hogy ezt a célját az Isten elérje, nagyon sok, erkölcsi szemüvegünkön át szomorúnak ható dolgot csinál, mond, tesz.

Például, ahogy kiderül szintén az egész Bibliából, az alaphelyzetünk, a kiindulópontunk az, amint a gazda - a példázatban - nagyon frappánsan megfogalmazza a kérdést: Miért foglalja a földet hiába? Miért foglalja ezt a földet hiába?

Leterheli a földet az embertelen ember, élősködik rajta, azaz feléli, és elmegy anélkül, hogy megmaradna! Nincs visszacsatolás. Gyümölcseink ugyan vannak, növeszthetünk sok mindent, létrehozunk sok mindent a földön, de, amikor az Isten szemével nézzük magunkat, akkor kiderül, hogy a gyümölcs, az az egy szem gyümölcs, amit az Isten vár, nagyon kevéssé létezik. És az egész Teremtésnek és létünknek a célja ez az egy, hogy Istenből éljünk. Tőle várjuk az életünket. Benne higgyünk - így mondja ezt a Biblia. De ez a hit, ez az életünk forrása azt jelenti, hogy ő az életünknek a forrása, bele kapaszkodunk. Nincs más reményünk, esélyünk, csak ő!

Ezután jön a második mozzanat ebben a történetben: a ráadás, tudniillik, hogy közbelép a vincellér, a kertész. Közbelép, és mit csinál: dolgozik. Isten akaratának, tehát a fent említett gyümölcsnek a megszületésén dolgozik. Abban a helyzetben, amiben vagyunk: az Isten ítélete alatt: vágd ki, minek van? - ebben a helyzetben a megmaradást adja ez a munka, ez a munkálkodás. A kertésznek, a vincellérnek: Krisztusunknak a léte. Az, hogy ő odaáll, és azt mondja: hagyd még! - mármint az ítéletet, a kivágást. Hagyd még!

Hogyan dolgozik a kertész? Ez a harmadik fontos mozzanata a példázatnak: az esély. Azt mondja: körülásom, megtrágyázom. Tehát nekiáll a fa gyökerei között dolgozni. Ott, ahol a gyökereink vannak. Ott még a földet is megtisztítja. - Ez a mi Urunk, Krisztusunk munkája. Ezért jött! Ezért jön hozzánk! Ezért jött vissza. - „Körülásom, megtrágyázom”. Igen, Krisztusunk szeretettével közelít. De ez a szeretet azt jelenti, hogy a föld is meginog alattunk. A biztosnak látszó dolgaink is megrendülnek körülöttünk. Ezt nem a sors csapásaként érdemes fölfogni, sem Isten ítéleteként, hanem - ahogy a Bibliából szintén sok helyről tudjuk - legalkalmasabban Krisztus munkájaként lehet fölfogni.

A föld is meginog a lábunk alatt - körülás és megtrágyáz. Ennek a munkának a célja az, hogy megrendüljenek a támaszaink, és maradjon csak egy, ami az egész műnek a célja: a koncepció, a Krisztus. Az, hogy ő legyen a kapaszkodónk, az életünk forrása és megtartója. Őt lássuk, és tudjuk, és érezzük.

Advent képlete elég egyértelmű: Ő, az Isten jön, - mi az ember várunk. Nem a Gazda vár. A Gazda, az Úristen éltet és ítél. Nem a vincellér vár. Ő, a Krisztus dolgozik, és megtart. Irgalomra. Akkor megmaradunk.

Urunk, te szeretetedben ásol, megmetszesz. Te szeretetedben megszólítasz, tükröt tartasz elénk. Te szeretetedben keresztre mész, szenvedsz, és mindezt az ősi célodért. Urunk! A te kezedben vagyunk, tégy velünk szereteted, tetszésed szerint. Ámen.

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atyaisten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

1. Vegyétek, egyétek, Ez a Krisztus teste, Tiértetek adta a Golgotán. Megtöretett, hogy nyerjetek kegyelmet. Jer, adjunk hálát néki! Jer, adjunk hálát néki! Jer, adjunk hálát néki boldogan! - 2. Igyátok mindnyájan, Ez a Krisztus vére, Tiértetek adta a Golgotán. Ott hullt a porba, bűnünket oldozva. Jer, adjunk hálát néki! Jer, adjunk hálát néki! Jer, adjunk hálát néki boldogan! - 3. Jelen van közöttünk, Kik sok bűnbe estünk. Vigasztal: nem érhet már kárhozat. Új szövetséget szerzett, üdvösséget. Jer, adjunk hálát néki! Jer, adjunk hálát néki! Jer, adjunk hálát néki boldogan! - 4. Ahányszor csak élünk Ezzel a szentséggel, Halálát hirdessük, míg eljövend, Hogy minden ember velünk örvendezzen: Jer, adjunk hálát néki! Jer, adjunk hálát néki! Jer, adjunk hálát néki boldogan! - 5. Ne légyen hiába Szeretete rajtunk! Kövessük, kövessük őt szüntelen! Mint minket Jézus, mindenkit szeressünk! Jer, adjunk hálát néki! Jer, adjunk hálát néki! Jer, adjunk hálát néki boldogan! - 6. Eljő, mint ígérte Örök menyegzője, Hol mindenkit készen vár az asztala. Ott nagy örömben csendül majd az ének: Jer, adjunk hálát néki! Jer, adjunk hálát néki! Jer, adjunk hálát néki boldogan!

Méltó és igaz, illő és üdvösséges, hogy mindenkor, mindenhol hálát adjunk neked, mindenható Istenünk és Atyánk a Jézus Krisztus által, aki beteljesítve a próféciákat Üdvözítőül jött a világba. Ezért az angyalokkal, az üdvözültek mennyei seregével és a földön küzdő egész anyaszentegyházaddal együtt áldunk és magasztalunk téged, és ujjongó énekkel hirdetjük szent neved dicsőségét.

Szent vagy, Urunk! Nagy a te irgalmad, mert elítéled a bűnt, de megmented a bűnösöket szeretett Fiad élete árán. Ezért a nagy irgalmadért kérünk, hogy küldd el Lelkedet, és szentelj meg minket, hogy Krisztus testét és vérét vegyük üdvösségünkre ebben a kenyérben és borban, és általa testvéri közösséggé legyünk.

A mi Urunk, Jézus Krisztus azon az éjszakán, amelyen elárulták, kezébe vette a kenyeret, hálát adott, megtörte, tanítványainak adta, és ezt mondta: „Vegyétek, egyétek! Ez az én testem, amely értetek adatik. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”. Hasonlóképpen, miután vacsorált, kezébe vette a kelyhet, hálát adott, nekik adta, és ezt mondta: „Igyatok ebből mindnyájan! Ez az új szövetség az én vérem által, amely értetek és sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. Ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre”.

Ezért valamennyiszer eszünk e kenyérből, és iszunk e kehelyből, az Úr halálát hirdetjük, amíg eljön. Mert méltó a megöletett Bárány, Jézus, hogy övé legyen az áldás, a tisztesség, a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké.

Szerető Istenünk! Legyen gondod arra, hogy megmaradjunk; hogy kinőjön bennünk, megteremjen bennünk a gyümölcs, a Krisztus-hit; hogy kedved leld életünkben, gondolatainkban és tetteinkben. Légy velünk irgalmas. Urunk, legyen gondod azokra, akik nyomorúságok között élnek, hogy megtalálják, és megmaradjanak Krisztus mellett, mint egyetlen út és menedék mellett. Könyörgünk azokért, akik örömök, jóllét és sikerek között élnek, hogy megtalálják és megmaradjanak Krisztusunknál, a mi váltságunknál. Kérünk téged, Urunk, legyen gondod ránk, hogy életünkben és halálunkban tőled várjuk minden javunkat. Jézusért, a mi Urunkért, Megváltónkért kérünk, akinek a nevében így fordulunk hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

1. Jövel, Jézus, lelkem hő szerelme! Tenélküled szívem hova lenne? Ó, jöjj, Királyom, Örömöm csak te vagy e világon! - 2. Ellenségem oly sok és hatalmas, Olyan vagyok, mint a felvert szarvas. Eltikkad ajkam, És nincs forrás itt, e sivatagban. - 3. Hitem pedig, mint a változó hold, Hamar elfogy, tölte alig hogy volt; Hol felhat égig, Hol meg elhal, s a homályban késik. - 4. Kövér évek után a soványak Hitemben is egyre be-beállnak. Bár szép a kezdet, Még a célig minden el is veszhet. - 5. Kislelkűen míg én tétovázok, Megindulnak, el is hagynak mások; S megszégyenülve Öntöm bánatomat sűrű könnybe. - 6. Ha elhamvad hitem mécsvilága, Szentlelkedet, Uram, fuvalld rája! Lobogjon újra, Hogy e hideg szívet lángra gyújtsa. - 7. Jöjj Jézusom, siess közelembe, Ruhád szélét kezem hadd érintse! Jöjj, drága vendég. Veled tér be hozzám a békesség!

1. Jöjj, népek Megváltója! Így kér a föld lakója, Jöjj, lelkünk drága fénye, Szívünk édes reménye! - 2. Te érkezel Atyádtól Mennybéli palotádból, Hogy itt megvívj miértünk, És légy mi pajzsunk, vértünk. - 3. Ím készen vár a jászol, A szív többé nem gyászol, Az éjszaka világos, Az ösvény barátságos. - 4. Ó, szállj közénk, Királyunk! Íme, eléd kiállunk: A sötétség elmúljon, A hit fénye ragyogjon!

Áldunk téged, mindenható Istenünk, hogy örömöt, békességet, vigasztalást, útmutatást, életet ajándékozol nekünk. Áldunk téged szavadért, amellyel szólsz hozzánk napról-napra. Áldunk téged Krisztus Urunk testének-vérének közösségéért, amelyet ő rendelt, szerzett és adott. Áldunk téged a veled való közösség, néped egységének minden áldásáért. Áldunk téged azért, hogy munkálod, építed, teremted a benned való hitet szerte a világon és itt, az életünkben. Áldott légy, Urunk, Jézus Krisztus által. Ámen.

Testvéreim! Innen elmenve hirdessétek Urunk, Jézusunk halálát és feltámadását. Tanúskodjatok az ő szeretetéről. Ti, akik átéltétek a vele való közösséget, építsétek a testvéri közösséget az emberek között megbocsátással és önfeláldozó szeretettel!

Vegyétek most az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az Úr az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az Úr az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.