TATABÁNYAI   MAGVETŐ „Íme, kiment a magvető vetni” (Mk 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Mk 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközség Szentháromság ünnepe utáni utolsóelőtti (Reménység) vasárnapi istentiszteletén, 2008. november 16.-án, Schermann Gábor lelkész szolgálatával.*

Kezdő ének: 409 (Rimay János 1569-1613) - Liturgia: 9

1. Reménységem te légy nékem, Nagy hatalmú, bölcs Istenem! Tőled legyen segítségem, Mikor terhel én sok vétkem! - 2. Teljes éltem csupa bűnfolt, Álnok szívem szinte megholt. Még se hagyj el, Uram, engem, Ne verj, Atyám, mint érdemlem. - 3. Föld porából én eredtem, Gyarlósággal rakva lelkem, Senki sincs előtted igaz, Jóvoltod mégis irgalmaz. - 4. Perbe ne szállj, Uram, velem, Mert sok tanú áll ellenem! Ne vedd számba sok vétkemet, Emeld föl én bús fejemet! - 5. Irgalmadban bőséges vagy, Megtérőhöz kegyelmed nagy. Minden jóval híved ellásd, Harmatoztass rám bő áldást!

Bevezetés:

Az Atya, Fiú, és a Szentlélek nevében. - Ámen.

Az Úr dicsőssége megjelent, és meglátják mindenek. Uram, hallgasd meg imádságomat, figyelj könyörgő szavamra. Ne szállj perbe szolgáddal, hiszen egy élő sem igaz előtted. Ne rejtsd el orcádat előlem, mert olyan leszek, mint a sírba leszálló. Hozzád vágyódik lelkem! Ments meg, Uram, mert nálad keresek oltalmat. Ámen.

Liturgia:

Dicsőség az Atyának, Dicsőség egy Fiának, S a drága Szentléleknek: Az egy örök Istennek!

Bűnvallás:

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindannyiunkkal. Testvéreim! Isten színe előtt most lássuk meg méltatlanságunkat, valljuk meg bűnünket. és kérjük az ő irgalmát: Uram! Te voltál hajlékunk nemzedékről-nemzedékre. Mielőtt hegyek születtek, mielőtt a föld és a világ létrejött, öröktől fogva vagy te. A halandót visszatéríted a porba, és ezt mondod: térjetek vissza emberek! Bizony, elmúlunk haragod miatt, ha magad eléállítod bűneinket, titkolt vétkeinket, orcád világossága elé. Hát fordulj hozzánk, Uram, könyörülj szolgáidon az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Liturgia:

Ó, töröld el én vétkem, Irgalmas jó Úristen; Szent Fiad véréért könyörülj énrajtam! Te benned van bizalmam.

Kegyelemhirdetés:

Testvéreim! Istenünk megkönyörült rajtunk, méltatlanokon Jézus Krisztus által, aki az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég, aki ingyen ad az életvize forrásából minden szomjazónak. Dicsőség legyen a magasságban Istennek, a földön békesség és az emberekhez jó akarat. Ámen.

Liturgia:

Dicsőség a magasságban A hatalmas Istennek! Béke legyen e világban Mindenhol az embernek. Hála néked, menny Királya! Irgalmazz, Isten Báránya! Szentháromság dicsérünk!

Jöjjetek, Testvéreim, imádkozzunk:

Istenünk! Előled nem rejt el bennünket a sír sem. Tudsz minden cselekedetünkről, ismered gondolatainkat, szándékunkat, utunkat. Ne engedd, hogy kárba vesszen rajtunk kegyelmed, hanem add, hogy Lelked által újjászülessünk. Elnyerjük üdvösségünket Jézus Krisztus által, aki veled és a Szentlélekkel él és uralkodik örökkön-örökké. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Gyülekezet, szeretett Testvéreim! Isten szavát olvasom most. Ma, az egyházi év utolsóelőtti vasárnapján Pál 2. Thesszalonikai leveléből szól a levélbeli ige az 1. fejezet 3. versétől kezdve:

Így ír az apostol a gyülekezetnek:

Szüntelen hálával tartozunk az Istennek értetek, testvéreim, amint ez méltó is, hiszen hitetek nőttön nő, és az egymás iránt való szeretet gazdagodik mindnyájatokban, úgyhogy mi magunk dicsekszünk az Isten gyülekezeteiben veletek, állhatatosságotokkal és hitetekkel, amellyel minden üldöztetést és nyomorúságot elviseltek. Ez annak a jele, hogy Isten igazságosan fog ítélni, amikor titeket méltónak nyilvánít az ő országára, amelyért szenvedtek is. Mert hiszen igazságos dolog az Isten előtt, hogy gyötrőiteknek gyötrelemmel fizessen, nektek pedig, akiket gyötörtek, enyhülést adjon mivelünk együtt. Mert amikor az Úr Jézus megjelenik a mennyből hatalmának angyalaival, tűz lángjában, bosszút áll azokon, akik nem ismerik Istent, és nem engedelmeskednek a mi Urunk Jézus Krisztus evangéliumának. Ezek majd örök pusztulással bűnhődnek az Úrtól és az ő dicső hatalmától, amikor eljön az a nap, hogy megdicsőüljön szentjei között, és csodálják mindazok, akik benne hittek, aminthogy ti is hittel fogadtátok bizonyságtételünket.

.

És így beszélt Jézus Urunk Máté evangéliuma 25. fejezete szerint, a 31. verstől kezdve:

„Amikor pedig az Emberfia eljön az ő dicsőségében, és vele az angyalok mind, akkor odaül dicsősége trónjára. Összegyűjtenek eléje minden népet, ő pedig elválasztja őket egymástól, ahogyan a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől. A juhokat jobb keze felől, a kecskéket pedig bal keze felől állítja.”

„Akkor így szól a király a jobb keze felől állókhoz: Jöjjetek, Atyám áldottai, örököljétek a világ kezdete óta számotokra elkészített országot. Mert éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok, jövevény voltam, és befogadtatok, mezítelen voltam, és felruháztatok, beteg voltam, és meglátogattatok, börtönben voltam, és eljöttetek hozzám. Akkor így válaszolnak neki az igazak: Uram, mikor láttunk téged éhezni, hogy enned adtunk volna, vagy szomjazni, hogy innod adtunk volna? Mikor láttunk jövevénynek, hogy befogadtunk volna,, vagy mezítelennek, hogy felruháztunk volna? Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy elmentünk volna hozzád? A király így felel majd nekik: Bizony, mondom néktek, amikor megtettétek ezeket akár csak eggyel is a legkisebb atyámfiai közül, velem tettétek meg.”

„Akkor szól a bal keze felől állókhoz is: Menjetek előlem, átkozottak, az ördögnek és angyalainak elkészített az örök tűzre. Mert éheztem, és nem adtatok ennem, szomjaztam, és nem adtatok innom, jövevény voltam, és nem fogadtatok be, mezítelen voltam, és nem ruházattok fel, beteg voltam, börtönben voltam, és ne látogattatok meg. Akkor ezek is így válaszolnak neki: Uram, mikor láttunk téged éhezni, vagy szomjazni, jövevénynek vagy mezítelennek, betegen vagy börtönben, amikor nem szolgáltunk neked? Akkor így felel nekik: Bizony, mondom néktek, amikor nem tettétek meg ezeket eggyel a legkisebbek közül, velem nem tettétek meg. És ezek elmennek az örök büntetésre, az igazak pedig az örök életre.”

Boldogok, akik hallgatják, szívükbe zárják, és megtartják Isten beszédét. Ámen.

Ének: 187 (Pozsonyi német énekeskönyv 1788)

1. Jézus, hűséges tanítónk, Szólj, hogy megismerhessünk, Téged, igaz boldogítónk, Tiszta szívből szeressünk; Mert kik sötétségben jártunk, Benned örök fényt találtunk! - 2. Népek rád régóta vártak, Óhajtották napodat, Ők sűrű homályban jártak, Mi látjuk világodat; Nekünk lettél boldogságunk, Üdvösségünk és váltságunk. - 3. Ne engedd, hogy szeretetünk Irántad meglankadjon, Sem hogy hitünk és életünk Valaha megtagadjon! Szent igédet hadd szeressük! Lábad nyomát hadd kövessük! - 4. Az örökkévalóságban, Add, hogy dicső részt vegyünk, S ama mennyei hazában Mindenkor veled legyünk! Itt hozzád való hűséggel, S amott áldj meg üdvösséggel!

Szószéki szolgálat:

Kegyelem nekünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Urunktól, Jézus Krisztustól. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Testvérek! Ahogy mondani szokták: a most következő jelenetek megzavarhatják egyesek nyugalmát, és előidézhetnek bizonyos lelki zavarokat. Kérem, hogy a következőket ennek figyelembe vételével olvassák.

A mai vasárnapnak - reménység vasárnapjának hívják ezt a napot -, ennek a vasárnapnak az elénk adott ószövetségi igéje Jeremiás prófétától, a 8. fejezetből szól, az első 13 versben:

Abban az időben - így szól az ÚR - kiszórják majd sírjukból Júda királyainak és vezéreinek csontjait, a papoknak, a prófétáknak, és Jeruzsálem lakosainak csontjait. Kiterítik azokat a nap, a hold és az ég egész serege elé, amelyeket szerettek, tiszteltek és követtek, amelyekhez folyamodtak, és amelyek előtt leborultak. Nem szedik össze, nem temetik el, trágyává lesznek a föld színén. Akik pedig megmaradnak ebből a gonosz nemzetségből, az egész maradék, inkább választaná majd a halált, mint az életet bárhol, ahová a megmaradtakat szétszórtam - így szól a Seregek URa.

Mond meg nekik, hogy így szól az ÚR:

Ha elesik valaki, nem kel-e föl?

Ha helytelen útra tér, nem fordul-e vissza?

Miért tért tévútra ez a nép.

miért tévelyeg állandóan Jeruzsálem?

Miért ragaszkodik a csalárdsághoz,

és miért nem akar megtérni?

Figyeltem, és hallottam,

hogy nem őszintén beszélnek.

Senki se bánja gonoszságát,

és nem mondja: Mit tettem?!

Mindenki össze-vissza futkos,

mint a harcban száguldozó lovak.

Még a gólya is, az égen,

tudja költözése idejét,

a gerlice, a fecske és a daru is

vigyáz, mikor kell megjönnie,

csak az én népem nem ismeri

az ÚR törvényét.

Hogyan mondhatjátok: Bölcsek vagyunk,

nálunk van az ÚR tanítása!

Hiszen hazugsággá tette ezt

az írástudók hazug tolla!

Szégyent vallottak a bölcsek,

megijedtek, zavarba jöttek.

Mit is ér a bölcsességük,

ha megvetették az ÚR igéjét?!

Azért asszonyaikat másoknak adom,

mezőiket a hódítóknak,

mert apraja-nagyja

mind nyerészkedésre adta magát,

prófétája és papja

mind hamisságot művel.

Népem baját gyógyítják,

hogy könnyelműen mondogatják:

Békesség, békesség! - de nincs békesség!

Szégyenkezniük kellene,

mert utálatos, amit tettek.

De nem akarnak szégyenkezni,

és már pirulni sem tudnak.

Azért elesnek az összeomláskor,

elbuknak a megtorlás idején! - mondta az ÚR.

Szüretelni akartam náluk - így szól az ÚR -,

de nincs szőlő a tőkén, nincs füge a fán,

levele is elhervadt.

Ezért sorsukra hagyom őket.

Urunk, szentelj meg minket igéddel. Igéd igazság, Ámen.

Igehirdetés:

Kedves Testvérek! Reménység vasárnapja van ma. Régtől fogva így nevezik az Advent kezdete előtti 2. vasárnapot.

Nos, még az a kérdés akkor, hogy hol van itt a reménység? Hol van a próféciában, az elénk adott igében az Isten reménysége: Krisztus?

Reménység sok minden lehet.

Reménység lehetne például, hogy a tisztességben élt és tisztességben elment szeretteink békében nyugodhassanak a sírjukban, és ne zaklassa őket senki. Ne vigyék el a virágot a sírról, amit oda ültettünk, ne verjék szét az emlékkövet, amit oda tettünk, és ne borogassák ki a sírokat abban a reménységben, hogy bennük valamit találnak. - Ezzel szemben azt mondja: Abban az időben … kiszórják majd sírjukból Júda királyainak és vezéreinek csontjait, a papoknak, a prófétáknak, és Jeruzsálem lakosainak csontjait. Kiterítik azokat, …nem szedik össze, nem temetik el, trágyává lesznek a föld színén.

Reménység lehetne egy olyan világ, ahol mi, a világ lakói szeretünk élni. Élhetjük az életet, és érdemesnek is tartjuk végigjárni. Ezzel szemben azt mondja, hogy: Akik pedig megmaradnak… inkább választanák majd a halált, mint az életet

Reménység lehetne például az, hogy szabad világban élhetünk, nem idegeneknek a rabszolgáiként. Reménység lehetne, hogy őseink örökségét nem kótyavetyélik el, hanem megőrizhetjük azokat utódaink számára. Ezzel szemben azt mondja, hogy: asszonyaikat másoknak adom, mezőiket a hódítóknak, mert apraja-nagyja mind nyerészkedésre adta magát, prófétája és papja mind hamisságot művel.

Reménység lehetne, hogy ha elindulunk célunk felé, valahová oda szeretnénk jutni még, amíg az időnk engedi, - akkor, amikor kétségessé válik az útirány, egyre rossz felé fordulunk, - akkor időben megszólal, például az autóban egy kis hang, hogy: „újratervezés, fordulj vissza, ahol lehet”. Ezzel szemben azt mondja: Miért tért tévútra ez a nép, miért tévelyeg állandóan Jeruzsálem? Miért ragaszkodik a csalárdsághoz, és miért nem akar megtérni?

Reménység lehetne egy olyan prófécia - mondjuk -, amelyet ugyanez a Jeremiás egy kicsit később mond: Ezt mondja az ÚR, Izrael Istene, ahogyan ezekre, a jó fügékre nézek, ugyanúgy nézek jó szándékkal Júda foglyaira is, akiket a káldeusok fogságába küldtem erről a helyről. Jó szándékkal tekintek rájuk, visszahozom őket ebbe az országba, felépítem, és nem rombolom le, elültetem, és nem gyomlálom ki őket - olvassuk a 24. fejezetben. - Ezzel szemben most ezt mondja: Szüretelni akartam náluk, de nincs szőlő a tőkén, nincs füge a fán, levele is elhervadt. Ezért sorsukra hagyom őket.

Hol van itt a reménység? Mert hogy azért csak kellene tartani magunkat ahhoz, az elhívatásunkhoz, hogy reménységet kaptunk az Isten szeretetéből, és amikor szól hozzánk az Isten, abból nekünk reménységünk származik.

Most javaslom, hogy ezt a megoldási-verziót, hogy ez az ige nem Isten szava, azért nincs benne reménység, hagyjuk el. Keressünk valami használhatóbbat. - Azt szokták mondani, hogy az igazán hatékony segítség nem az, hogyha az egyik ember ad a másik embernek egy falat halat, hogy megehesse, hanem az, hogyha megtanítja azt az embert halászni, hogy azon túl bármikor, bármennyi halat tudjon fogni.

Nagyjából ugyanígy van az is, hogy most nem azért van reménység-vasárnapja, és Isten igéje nem úgy ad reménységet nekünk, hogy egymás után, pontokba szedve, fölsorol reménykedni való biztatásokat, hanem az az igazán hatékony reménységadás, hogy megtanít arra ez a vasárnap és az Isten igéje, hogy mi az igazi reménység? Hogy tudjuk: hol találhatjuk a reménységünket, hova menjünk érte? Hol keressük, honnan származik? - Nem megsegíteni szeretne az Isten, - ahogy szokták mondani róla -, hanem megítélni, és ítéletével az egyetlen reális reménységhez: Jézus Krisztus keresztjének a reménységéhez szeretne odavezetni. Ezért mondja, hogy: aki vak, az lát. Aki lemond az életéről, és Krisztus kezébe teszi le azt, az él.

Most, a napokban kaptam egy idézetet. Bonhoeffertől való, egy németországi teológustól: „Aki bűnével egyedül marad, teljesen magára marad. Keresztyén emberekkel megtörténhet, hogy az áhítatban, imádságban, sőt a szolgálatban való közösségük ellenére, végül mégis magukra maradnak; hogy a végső közösségre mégsem jutnak el, mert csak kegyes hívőkként van közösségük egymással, kegyesség nélküli bűnösökként azonban nincs. A kegyes közösségben nem szabad bűnösnek lenni, ezért kell rejtegetnie bűnét mindenkinek önmaga elől is és a közösség elől is. Nem szabad bűnösnek lennünk. Sok keresztyén hihetetlenül elborzadna, ha a kegyes hívők társaságába egyszercsak egy igazi bűnös becsöppenne. Ezért maradunk magunkra a bűneinkkel, hazugul és képmutató módon, mert valójában igenis bűnösök vagyunk. Ám éppen abban áll az evangélium kegyelme, hogy arcunkba vágja az igazságot: „Bűnös vagy! Menthetetlen, nyomorult bűnös! És most gyere, azonmód, bűnösen, Istenedhez, ide! Úgy kellesz neki, ahogy vagy. Nem kell semmit sem hoznod, semmilyen áldozatot, semmilyen cselekedetet, egyesegyedül te kellesz neki. Adjad, fiam, a te szívedet nékem! Isten eljött hozzád, hogy megigazítsa a bűnöst. Örvendezz! Ez az üzenet szabadulás az igazság által. Isten elől nem rejtőzhetsz el, őelőle nincs semmilyen álarc, amit az emberek előtt viselsz. Isten olyannak akar látni, amilyen vagy, és irgalmazni akar neked. Sem önmagadnak, sem testvérednek nem kell már hazudnod, mintha bűntelen volnál. Adj hálát ezért Istennek, mert ő szereti a bűnöst, de gyűlöli a bűnt.” - Eddig az idézet.

Sokfélék vagyunk. Ahogy végignézek magunkon, nagyon sokfélék. Az Isten azonban az egyetlen személy, aki számára teljesen mindegy, hogy hányfélék vagyunk. Ezért mond egyféle ítéletet rólunk, ezért mond egyféle kegyelmet nekünk. - Érdemes tanulni Tőle!

Imádkozzunk:

Segíts, Uram, hogy ne lássam magamat se többnek, se kevesebbnek, mint Te. Ne lássam magamat jónak, és ne lássam magamat Tőled távollevőnek. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Mondjuk el együtt, hitünk erősítésére az Apostoli hitvallást:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örökéletet. Ámen.

Az Isten békessége, amely minden emberi értelmet meghalad, meg fogja őrizni szívünket és gondolatainkat Jézus Krisztusban. Ez a mi reménységünk! Ámen.

Ezzel a reménységgel forduljunk most imádsággal őhozzá, és vigyük oda, elé szívünk kéréseit:

Drága Atyánk! Istenünk! Szeretetedbe ajánljuk népedet itt, közöttünk, és mindenhol a világon. Te mutasd meg nekünk igazi valónkat, és emelj föl a mélységünkből kezeddel, kereszteddel országodba. Te hajolj le hozzánk, te ereszkedj le a mélységeinkbe, és légy testvérünkké, hogy hozzád tartozhassunk. Te törd össze hamis reménységeinket, önmagunk képét magunkban. Te törd össze reménységeinket az emberi megoldásokban, és vezess oda minket Urunkhoz, hogy tőle várjuk a megoldást kárhozatunk eltörlésére, életünk megjobbítására, lelki-, emberi-, gazdasági-, társadalmi nehézségeinkben is. Urunk! Szeretetedbe ajánljuk életünket, a te szereteted mutassa meg annak célját. A te kegyelmedbe ajánljuk Margit nénit és családját. Te adj vigasztalást, hitet és az élet ismeretét a gyászoló családnak, az itt-maradottaknak és mindannyiunknak. Hogy igaz vigasztalásunk és erős, szilárd alapokon álló reménységünk legyen tebenned, aki meg tudod szabadítani életünket. Urunk! Te ismered mindnyájunk szívét, gondolatait, sorsát. Te taníts bennünket, hogy úgy számláljuk napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk, akaratod szerint éljünk, egykor pedig együtt örvendezzünk el nem múló örömmel a te országodban. Jézusért kérünk, akit azért adtál nekünk, hogy reális reménység legyen. Az ő keresztjére, az ő szeretetére kérünk, hallgass meg minket, amikor az ő nevében így fordulunk hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Vegyétek az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az Úr az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az Úr az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Ének: 393 (Frostenson András sz. 1906, svéd - Ahlberg V. 1933)

1. Nem látták benned, csak az ács fiát. Űztek vak éjben árkon-bokron át A szakadékhoz, mely mélységbe ránt, Űztek megszállott hitető gyanánt. - 2. Nem ismerték fel: bűnünk hordozod, Világ reményét, üdvét te hozod! Szögeket, dárdát ütöttek beléd, Kizártak, mint a föld eretnekét. - 3. Nem vették észre átfúrt kezeden: Teremtő kéz az, gyógyít véresen. Nem látták fádat, melyen folyt tusád, Mint kegyelmednek dicső trónusát. - 4. De majd meglátják, ha órája üt, Kinyíló szemmel mind és mindenütt: Irgalmad árja végtelen folyam, Tisztulhat benne bárki boldogan.

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

Az énekek és a liturgia kottáit a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben: enekeskonyv.lutheran.hu honlapon, valamint az Evangélikus Énekeskönyvben lehet megkeresni, megtalálni.

A MAGVETŐ és a korábbi MAGVETŐ-k a Gyülekezet tatabanya.lutheran.hu honlapján találhatók meg, ahol még további hasznos információk is vannak

Az 1. oldali vízjelen a Tatabányai Evangélikus Gyülekezet temploma látható.

Az igehirdetés szövegkiemelései az Íródeáktól származnak.