2008-09-28

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközség Szentháromság ünnepe utáni 19. vasárnapi, 2008. szeptember 28.-i, rádióközvetítéses istentiszteletén Schermann Gábor lelkész szolgálatával.*

Ma, Szentháromság ünnepe utáni 19. vasárnapon az előttünk álló hét igéjével, Jeremiás próféta e szavakkal fordul Istenhez: Gyógyíts meg, Uram, akkor meggyógyulok, szabadíts meg, akkor megszabadulok. Csak téged dicsérlek. (Jeremiás 17,14) - E bizalomra vezessen el bennünket Isten szava, igéje ezen az istentiszteleten!

1. Nagy hálát adjunk az Atyaistennek, Mennynek és földnek szent Teremtőjének, Oltalmazónknak, kegyes éltetőnknek, Gondviselőnknek! - 2. Add meg, hogy lássuk a világosságot, Te szent igédet, az egy igazságot, A Krisztus Jézust: örök vigasságot És boldogságot! - 3. Adj igaz hitet a te szent Fiadban, És jó életet minden utainkban, Szentlelked által vígy be hajlékodba, A boldogságba! - 4. Dicsőség néked mennyben, Örök Isten, Ki közénk jöttél a te szent igédben, Krisztus Jézusban, mi Üdvözítőnkben És Szentlélekben.

Néped üdvözítője te vagy, Istenünk. Meghallgatod azokat, akik hozzád kiáltanak. Megemlékezem az Úr tetteiről, visszagondolok hajdani csodáira. Felidézem egyenként minden tettedet, elmélkedem műveiden. Szent a te utad, Istenem, nincs más isten, aki az Úrhoz fogható! Megváltottad hatalmaddal népedet, úgy vezetted, mint nyájadat. Ámen.

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindannyiunkkal. Testvéreim! Istentiszteletünk elején gondoljunk méltatlan, elveszett voltunkra, forduljunk hozzá imádságban, valljuk meg bűnünket, és kérjük az ő szeretetét: Utaidat, URam, ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg! Vezess hűségesen, mert benned reménykedem. Gondolj, URam, irgalmadra és kegyelmedre, amelyek örök idők óta léteznek. Te jóságos vagy, Uram, megmutatod a vétkeseknek a jó utat, igazságosan vezetsz, útjaidra tanítasz az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Testvéreim! Isten megkönyörült rajtunk, elveszett embereken, Jézus Krisztus által, aki azért jött a világba, hogy a bűnösöket megmentse. Dicsőség a magasságban Istennek, a földön békesség és az emberekhez jóakarat. Ámen.

Istenünk! Jöjj el igazságoddal! Jöjj szabadító erőddel, oldd le rólunk bilincseinket! Jöjj szereteted melegével, amely gyógyít és éltet. Jöjj, hogy kitörhessünk önmagunk bűvköréből, és megnyílhassunk szereteted látására. Segíts erre minket! Ámen.

Azt mondta az ÚR Mózesnek: Faragj két kőtáblát, az előbbiekhez hasonlókat, és én fölírom a táblákra azokat az igéket, amelyek az előbbi táblákon voltak, amelyeket összetörtél. Légy készen reggelre, és jöjj fel reggel a Sínai-hegyre, és állj ott elém a hegy csúcsán! Ne jöjjön veled senki, ne is mutatkozzék senki az egész hegyen, se juhok, se marhák ne legeljenek a hegy tövében. Faragott tehát Mózes két kőtáblát, az előbbiekhez hasonlókat, korán reggel fölment a Sínai-hegyre az ÚR parancsa szerint, és kezében vitte a két kőtáblát.

Ekkor leszállt felhőben az ÚR, odaállt mellé és kimondta az ÚR nevet. Elvonult előtte az ÚR, és így mondta azt ki: Az ÚR, az ÚR irgalmas és kegyelmes Isten! Türelme hosszú, szeretete és hűsége nagy! Megtartja szeretetét ezerízig, megbocsátja a bűnt, hitszegést és vétket. Bár nem hagyja egészen büntetés nélkül, hanem megbünteti az atyák bűnéért a fiakat és a fiak fiait harmad- és negyedízig.

Mózes sietve letérdelt a földre, leborult és ezt mondta: Ó, Uram, ha megnyertem jóindulatodat, járj közöttünk, Uram! Mert bár keménynyakú nép ez, bocsásd meg mégis bűnünket és vétkeinket, és tégy tulajdonoddá bennünket!

Az ÚR pedig ezt mondta: Én most szövetséget kötök. Olyan csodákat teszek egész néped előtt, amilyenek nem történtek sehol a földön és egy nép között sem. Meglátja majd az ÚR cselekedeteit az egész nép, amely között vagy, mert félelmetes dolgokat fogok cselekedni veled.

Jézus hajóra szállva átkelt, és elment a maga városába. És íme, vittek hozzá egy bénát, aki ágyban feküdt. Amikor Jézus látta hitüket, így szólt a bénához: „Bízzál, fiam, megbocsáttattak bűneid.” Ekkor néhány írástudó így szólt magában: „Ez Istent káromolja.” Jézus pedig, mivel ismerte gondolataikat, ezt mondta: „Miért gondoltok gonoszt szívetekben? Ugyan mi könnyebb, ezt mondani: Megbocsáttattak bűneid! - vagy ezt mondani: Kelj fel, és járj!? Hogy pedig megtudjátok, hogy van hatalma az Emberfiának megbocsátani bűnöket a földön: Kelj fel, - így szólt ekkor a bénához -, vedd az ágyadat, és menj haza!” Az pedig felkelt, és hazament. Amikor a sokaság ezt meglátta, félelem fogta el őket; és dicsőítették az Istent, aki ilyen hatalmat adott az embereknek.

1. Jézus, te égi szép tündöklő fényű név, Legszentebb énnekem e föld ölén. Benned van irgalom, Erőd magasztalom, Terólad zeng dalom, ragyogj felém! - 2. Az élet száz veszély, én lelkem, mégse félj, Míg ő hord karjain, hű Mestered! Elhagynak emberek, mit árt, ha ő veled, Töröld le könnyedet: Jézus szeret! - 3. Akaratod nekem mutasd meg szüntelen, Ne rejtsd el, Mesterem, tetszésedet! Vezérelj így magad, mutasd meg utadat Idegen tájakon jár gyermeked. - 4 Tisztíts meg teljesen, szentelj meg, hadd legyen Fényedből fénysugár az életem, Míg a homályon át a lelkem otthonát, Világosságodat elérhetem.

Mondom tehát, és tanúsítom az Úr nevében, hogy többé nem élhettek úgy, ahogyan a pogányok élnek hiábavaló gondolkodásuk szerint. Az ő elméjükre sötétség borult, és elidegenedtek az Istennek tetsző élettől, mert megmaradtak tévelygésükben, és megkeményedett a szívük. Ezért erkölcsi érzékükben eltompulva, gátlástalanul mindenféle tisztátalan tevékenységre vetemedtek nyereségvágyukban. Ti azonban nem így tanultátok a Krisztust, ha valóban úgy hallottatok róla, és kaptatok felőle tanítást, ahogyan az megvalósult Jézusban. Vessétek le a régi élet szerint való óembert, aki csalárd és gonosz kívánságok miatt megromlott; újuljatok meg lelketekben és elmétekben, öltsétek fel az új embert, aki Isten tetszése szerint valóságos igazságban és szentségben teremtetett.

Ezért tehát vessétek le a hazugságot, és mondjatok igazat, mindenki a felebarátjának, mivelhogy tagjai vagyunk egymásnak. „Ha haragusztok is, ne vétkezzetek”: a nap ne menjen le a ti haragotokkal, helyet se ne adjatok az ördögnek. Aki lopni szokott, többé ne lopjon, hanem inkább dolgozzék, és saját munkájával szerezze meg a javakat, hogy legyen mit adnia a szűkölködőknek.

„A hírügynökség értesülései szerint Z., a többszörösen visszaeső bűnöző, a kihallgatás során beismerte tettét, töredelmes megbánást tanúsított, és felajánlotta segítségét a hatóságoknak. Riporterünk kérdésére válaszolva később elmondta, hogy amikor elfogása után a rendőrség kíséretében belépett a lakásba, és meglátta áldozatait, annyira megrendült, hogy megfogadta: ezentúl kizárólag embertársai szolgálatának szenteli életét.”

Kedves tatabányai Testvérek és kedves rádióhallgató Gyülekezet! E szavak Nekeresdország közszolgálati rádiójának hírműsorában hangzottak el a közelmúltban. Majd egy év múltán, ugyanott a következőket mondták be:

„Tegnap, helyi idő szerint a kora hajnali órákban, egyelőre tisztázatlan körülmények között elhunyt Z., a hírhedt rablógyilkosból lett üzletember, számos alapítvány és jótékonysági egyesület elnöke. Mint arról korábban már arról beszámoltunk, Z. a hatóságoknak nyújtott aktív segítségével, fontos szerepet töltött be a főváros közbiztonságának javításában. Nevét az utóbbi időben jól ismerték, nemcsak a rendőrség berkeiben, mint bűnmegelőzési és nyomozati tanácsadót, hanem népszerű volt az egyházak és a legkülönfélébb társadalmi szervezetek körében is. Váratlan halála mélyen megrendítette a közvéleményt.” - Eddig a híradás.

Fontos adalék a történethez, kedves Testvérek, hogy Z. úr régi alvilági kapcsolatai miatt, az azokban kiéleződött konfliktusok során halt meg. Ezek a kapcsolatok ugyanis tovább éltek, elvarázsolni nem tudta őket, hanem része maradt ezeknek, és részei maradtak az életének.

Mielőtt rátérnék, hogy miért meséltem el most Z. úr történetét, el kell, hogy mondjam egyrészt azt, hogy a történettel, - amit kitaláltam -, nem a törvények betartását és be nem tartását, vagy más erkölcsi tanulságot kívánok példázni. Másrészt nem szükséges saját magunkat képzeletben összehasonlítani Z. úr egyik vagy másik megnyilvánulásával. Végül, de nem utolsó sorban, ne keressük a térképen Nekeresdországot, se Z úr történetében a logikai képtelenségeket. Inkább azt szeretném elmondani, hogy mit jelent a számomra az Efezusi levél imént elhangzott szavaiban az, hogy „megújulni lelkünkben és elménkben”.

Fontos tudni ehhez, hogy Z. úr őszintén megpróbálta, - Pál apostol idézett szavaival élve -, levetni a régi énjét, és felölteni magára egy újat. Ez jórészt sikerült is neki, hiszen valamit, egy szerepet, egy életvitelt levetett, és valamit, egy másik szerepet, másik életvitelt pedig felvett magára. Ezt ő őszinte lelki megrendültségében megfogadta, célul maga elé tűzte, és meg is valósította. Saját maga szemében is, meg a környezete számára is ő egy másik ember lett, mint aki addig volt. Tudniillik megvalósított és végig élt egy másik életet.

Eszerint akár így is hallgathatnánk Pál apostol idézett szavait az Efezusi levélből, amit az imént felolvastam. Jelenthetne valami ilyesmit is: „nosza, Testvérek, tessék megváltozni! Lám, itt vannak a gonoszok, ők nem akarnak semmit, csak a gonoszságot! De ti nem ezt akartátok, tessék tehát megfogadni, hogy jól viselkedtek ezentúl, és az ígéreteteket szépen tessék betartani! Ha jók akartok lenni, akkor ne csináljatok semmi butaságot! Szépen fogadjatok szót Istennek, és ne hazudozzatok, ne veszekedjetek, ne lopjatok, hanem tessék rendesen dolgozni!” - Mondom, akár így is érthetnénk az Efezusi levél szavait.

Szerencsére azonban itt van Emese és Zsuzsanna, két kedves testvérünk is, akik voltak olyan kedvesek, és - az efféle félreértések elkerülése érdekében - felolvastak nekünk két másik bibliai szakaszt, segítve, mintegy koordinálva ezzel, ennek a bibliai szakasznak a jobb megértését.

Itt van például az új kőtáblák esete. Mózes mérgében földhöz vágta az eredeti tíz-parancsolatot, látva, hogy a népe egy hónapig sem tudta megtartani szent elhatározását, hogy - idézem -, „megtesszük mindazt, amit az ÚR mondott!” - Helyette most viszont ezt hallottuk: „meglátja majd az Úr cselekedeteit az egész nép”.

Tehát Isten velünk kötött szövetsége, ami ott történt, nem arról szólt, hogy mit csináljunk, - tehát mintha azt mondaná: tessék nagy dolgokat cselekedni! -, hanem az élet azon dől el: meglátjuk azt, amit Isten cselekszik! Isten pedig azt cselekszi, hogy szeret. Szeretetében maga szenvedi el a mi gonoszságunkat! Számomra ebből áll a Biblia: meglátni Isten tetteit.

Azután ott a másik ige a meggyógyult bénáról. Benne a béna ember meg sem szólal, az akaratáról szó sem esik. Az akaratáról szó sem esik. Nem az hangzik el, hogy: „tessék megemberelni magadat és rohangálni!”, hanem ez hangzik el Jézus szájából: „Bízzál, mert Isten megbocsát neked!” És hogy ez mennyire nem elhatározás kérdése, ez a bizalom, azt szemlélteti Jézus azzal, hogy felkelti a bénaságából emberünket. Ahogyan a gyógyulása nem annak a kérdése, hogy: majd én levetem a bénaságot és felállok, - annyira nem a „megújulok, és jó leszek” kérdése a bizalom és a bűnbocsánat! Ezt szemlélteti Jézus ezzel a gyógyítással.

Z. úr sorsában tehát ez számomra a tragikum: régi életének a levetése és az újnak a felöltése egyedülálló akaratának köszönhető, amely előtt emberileg fejet hajthatunk! Az „élet dolgai” azonban erősebbek ennél! Z. úrnál is, meg a magunk keretei között mindannyiunknál. Ezt a mindannyiunkra érvényes tényt példázza az ő speciális esete.

A „lélek és elmebeli megújulás” - amiről Pál ír -, Jézusban valósult meg, tehát Jézus az „élet dolgainál” erősebb tényező! Amikor Pál „új lélekről és új elméről” ír, akkor nem a mi másképpenvaló viselkedésünkről szól, hanem Isten cselekedetéről, azaz Jézus Krisztusról. Ő él bennem, amikor „Isten tetszése” van rajtam, és ő nem él bennem, amikor hiábavalóan gondolkodom.

Ezt illusztrálja Pál gyakorlati példáival is. Itt áll például, amikor azt mondja: „a nap ne menjen le a ti haragotokkal”. Mit ért ez alatt Pál? - Nem azt, hogy erős akarattal befogom a számat este lefekvéskor, és nem beszélek többet a mérgemről, ez az én átöltözésem lenne. Hanem azt jelenti, hogy tényleg elszáll belőlem a méreg, és magamat Isten tenyerében tudva, békében csukom be a szemem. Ez viszont lélek-újulás kérdése: kapom, nem teszem.

Kedves tatabányai Testvéreim és kedves rádióhallgató Gyülekezet! Isten cselekedete az, ha átéljük ezt a „vacogást”, nem bízva semmiben, csak a megváltottait fehér ruhába öltöztető, halálosan szerető Krisztusban!

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hirdetem a Testvéreknek szeretettel, hogy az elmúlt héten itt Tatabányán, gyülekezeti közösségben temettük el Horváth Gézáné, született Máj Erzsébet testvérünket, 85 éves korában. Ezen az istentiszteleten az ige Márk evangéliuma 10. fejezetéből szólt a 46. verstől az 52. versig: „Egy vak koldus ült az út mellett. Amikor meghallotta, hogy a názáreti Jézus megy arra, így kiáltott fel: Dávid Fia, Jézus, könyörülj rajtam! Többen is rászóltak, hogy hallgasson, ő azonban annál inkább kiáltozott. Jézus megállt, és ezt mondta: Hívjátok ide! Odahívták a vakot ezekkel a szavakkal: Bízzál! Kelj fel! Hív téged! Ő pedig ledobta felső ruháját, felugrott és odament Jézushoz. Jézus megkérdezte tőle: Mit kívánsz, mit tegyek veled? A vak ezt mondta: Mester, hogy újra lássak. Jézus ekkor így szólt hozzá: Menj el, a hited megtartott téged. És azonnal látott, és követte őt az úton.” Ámen.

Hirdetem továbbá a Testvéreknek, hogy ma este kezdődik városunkban a 13. Keresztény Hét, amelynek hét estéjére szeretettel várják gyülekezetünk népét és a rádióhallgatókat is a szervezők. A részletes program elvihető a kijáratnál kitett szórólapokon, és olvasható a faliújságon, meg gyülekezetünk internetes oldalán is.

Szeretettel ajánlom mindenki, most itt elsősorban a rádióhallgatók, figyelmébe gyülekezetünk MAGVETŐ című, hetente a gyülekezet honlapján megjelenő kiadványát, melyben az aktuális istentiszteletünk felvételről lejegyzett teljes szövege olvasható. Ezt e-mailben, vagy papírban is tudjuk adni annak, aki kéri.

Jó Atyánk! Áldott vagy, mert világot teremtesz magadból. Áldott vagy, mert ál-világunkban, amit játszunk magunknak, valóságot teremtesz: megszólítasz tetteiddel, teremtő szavaddal, rendet teremtő világosságoddal. Áldott vagy, mert végtelenül leegyszerűsítetted a megmaradás útját: zsákutcává tetted a teljesítményt, szabályokat, erkölcsöt és törvényt, és egyszerűen tenyeredbe vettél bennünket. Jó Atyánk, add azt szeretnünk, és azt várnunk, amit teszel! Adj áldást munkánkra azért, hogy a te munkádat lássuk meg magunkon. Adj áldást kapcsolatainkban, hogy általuk hozzád közelebb kerüljünk! Adj áldást örömeinkre, hogy rólad szóljanak. Adj áldást fájdalmainkra, hogy hozzád kergessenek! Adj áldást bűneinkre, hogy szánalom nélkül adjuk őket oda neked! Igédet gyökereztesd meg bennünk, akik e templomban vagyunk! Érleld hitté bennünk, akik a rádión keresztül halljuk! Tedd lényünk részévé, akik írásban olvassuk!

Adj áldást a betegségben, hogy rád bízzuk: hazatérünk még a kórházból, vagy hazatérünk hozzád. Adj áldást szomorúságban, szenvedésben, kétségbeesésben, hogy saját bajunkat, lehetőségeinket és félelmeinket kívülről lássuk, de téged, átölelő kezedet életünk, sorsunk közepében tudjuk! Adj áldást elhunyt testvérünk távoztában, szerettei gyászában, élete nyomaiban! Virágoztass belőlük megtérést az itt maradottaknak! Urunk! Te ismered mindnyájunk szívét, te vigasztald meg a gyászolókat szereteteddel! Urunk, te ismered napjaink számát, taníts úgy számlálnunk őket, hogy bölcs szívhez jussunk, akaratod szerint éljünk, egykor pedig együtt örvendezzünk el nem múló örömmel a te országodban. Drága kincsedért, Jézus Krisztusunkért kérünk: ő a reményünk az ő nevében fordulunk hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Vegyétek az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az Úr az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az Úr az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

1. Ki dolgát mind az Úrra hagyja, És benne bízik szüntelen, Azt ő megőrzi és megtartja Sok földi bajban, ínségben. Aki az Úrban bízva jár, Homokra az nem épít már. - 2. Segít-e, mondd, ha gondba veszve Feltör a sóhaj és a jaj, És úgy talál minket reggel, este? Elmúlik tőle tán a baj? Míg panaszt ejt a szenvedő, Bánata, terhe egyre nő. - 3. Jobb nekünk bízva csendben lenni, Hogy szívünk békén várja meg, Mit a bölcs Isten készül tenni, Míg üdvös terve végbemegy. Aki megváltott bűn alól, Mi áldás nékünk, tudja jól. - 4. Szent keze int, ha itt az óra, Hogy öröm váltson bánatot, Mert véget érhet már a próba, Ha benne hűnek láthatott. Hozzánk hajol, nem késik el, Atyai karja átölel. - 5. Járj Isten útján hű munkában, Mondj imádságot, éneket! Egyedül benne bízzál bátran, Megújul akkor életed. Ki benne bízik boldogan, Arra az Úrnak gondja van.