TATABÁNYAI   MAGVETŐ „Íme, kiment a magvető vetni” (Mk 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Mk 4:27)

Rembrandt: Christi Himmelfahrt - Sopron

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközségben, Mennybemenetel ünnepének istentiszteletén, 2008. május 1.-én, Schermann Gábor lelkész szolgálatával.*

Kezdő ének: 267 (Semper Ernő1722-1758. Ulber Keresztély Sámuel 1714-1776, német) - Liturgia: 12.

1. Terjeszd e földön, Jézus, országodat, Mindenek lássák a te jóságodat. A földön élők mind megismerjenek, És tiszteljenek! - 2. Méltass mindenkit szent segítségedre, Hogy mind eljussunk te ismeretedre, S híven kövessük, mint megparancsoltad, Akaratodat! - 3. Te segíts minket neved félelmére És szent igédnek hű ismeretére. És add, hogy benne mindenek fölleljék Élet beszédét! - 4. Légy a sötétben mi világosságunk, Küzdelmeinkben teljes bátorságunk! Légy orvosunk a kínos szenvedésben Minden időben! - 5. Minden veszélyben védelmezz meg minket, Míg bevégezzük egykor életünket, S eljutunk innen dicsőség honába, A mennyországba!

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. - Ámen.

Galileai férfiak, miért néztek az égre csodálkozva? Jézus úgy jön majd el, amint láttátok őt fölmenni a mennybe. Ti népek, mind tapsoljatok! Harsogó hangon ujjongjatok Istennek! Kürtzengéssel jön az Úr, mert az egész Föld királya Isten. Zengjetek neki éneket. Isten uralkodik a népeken. Szent trónusán ül az Isten. Ámen.

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindannyiunkkal!

Szeretett Testvéreim! Most, Isten színe elé elérkezve, nézzünk magunkba, vizsgáljuk meg életünket Isten szavának, törvényének, akaratának tükrében. Hallgassuk meg az ő parancsolatait:

Ezt mondja az Úr:

Én vagyok az Úr, a te Istened! Ne legyen más istened! Ne vedd hiába Istened nevét! Szenteld meg az ünnepnapot! Tiszteld atyádat és anyádat! Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Ne tégy felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot! Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod házastársát vagy bármiféle tulajdonát! - Jézus Krisztus apostola ezt tanítja: Ha azt mondjuk, hogy nincs bennünk bűn, magunkat csaljuk meg, és nincs bennünk igazság. Ha pedig megvalljuk bűnünket, hű és igaz az Isten, és megbocsátja, megtisztít minket gonoszságunkból.

Ezért kérem most, hogy szívetek szerint feleljetek a gyónási kérdésekre:

Az élő Isten színe előtt kérdem mindenkitől személy szerint:

Testvérem az Úrban!

Vallod-e magadat bűnösnek és ezért kárhozatra méltónak? - Vallom.

Bánod-e igazán bűneidet? - Bánom.

Megbocsátottál-e mindazoknak, akik vétkeztek ellened? - Megbocsátottam.

Igyekezel-e Isten akarata szerint élni? - Igyekezem.

Hiszed-e, hogy Isten Krisztusért megbocsát a megtérő bűnösnek? - Hiszem.

Legyen hitünk szerint. Ezzel a hittel forduljunk most Istenhez kérve szeretetét, irgalmát:

Istenem, tiszta szívet teremts bennem. Újítsd meg bennem az erős lelket. Ne vess el orcád elől. Szentlelkedet ne vedd el tőlem. Vidámíts meg szabadításoddal, és támogass, hogy a lelkem készséges legyen. Az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Testvéreim! Istenünk szeretetében megkönyörült rajtunk, méltatlan embereken Jézus Krisztus által, aki az előtte levő öröm helyett, a gyalázattal nem törődve, vállalta a szenvedést, és az Isten királyi székének a jobbjára ült. Őbenne bízva, őrá hivatkozva hirdetem nektek, Testvéreim, bűneitek bocsánatát, hogy oldozva legyenek azok a földön és a mennyben, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében! Bízzatok, örüljetek, Testvéreim, Krisztusban reménykedő Testvérek, az ő vére árán megszabadított bennünket az Isten. Az ő Lelke legyen velünk, hogy teremjük a megtérés gyümölcseit Jézus Krisztus által. Ámen.

Jöjjetek, imádkozzunk:

Drága Urunk, Jézus Krisztus! Hazamentél az Atyához, és ő Úrrá tett mindenen. Előttünk rejtve vagy, ezért kérünk, segíts nekünk bízni abban, hogy te mindig közel vagy hozzánk. Így félelem nélkül élhetünk, örök életre vezetsz bennünket. Hozzád fordulunk, aki az Atyával és a Szentlélekkel él és uralkodik örökkön örökké. Ámen.

Kedves Gyülekezet, szeretett Testvéreim! Az a kérdés vissza-visszatér, és nagyon-nagyon fontos a számunkra., hogy kicsoda Jézus? Ő az Úr, vagy ő egy teremtmény? Ebben segít, és ebben irányít, reménység szerint a mai ünnep, Jézus mennybemenetelének napja. Hol van? Hozzánk képest hol van?

Ebben a dologban a fordulat a Biblia tanúsága szerint nem a mai naphoz, mennybemenetele napjához kötődik, hanem Húsvéthoz, a halálból való feltámadásához. Ugyanis így szól annak a napnak, Húsvétnak a története:

Jézus tanítványai közül ketten aznap egy faluba mentek, amely Jeruzsálemtõl hatvan futamnyira volt, és amelynek Emmaus a neve, és beszélgettek egymással mindarról, ami történt. Miközben beszélgettek, és vitatkoztak egymással, maga Jézus is melléjük szegõdött, és együtt ment velük. Látásukat azonban valami akadályozta, és nem ismerték fel õt. Õ pedig így szólt hozzájuk: „Miről beszélgettek egymással útközben?” Erre szomorúan megálltak. Majd megszólalt az egyik, név szerint Kleopás, és ezt mondta neki: „Te vagy az egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki nem tudod mi történt ott ezekben, a napokban?” „Mi történt?” - kérdezte tőlük. Ők így válaszoltak neki: „Az, ami a názáreti Jézussal esett, aki próféta volt, szóban és tettben hatalmas Isten és az egész nép előtt; hogyan adták át a főpapok és a főemberek halálos ítéletre, és hogyan feszítették meg. Pedig mi abban reménykedtünk, hogy ő fogja megváltani Izraelt. De ma már harmadik napja, hogy ezek történtek. Ezen felül néhány közülünk való asszony is megdöbbentett minket, akik kora hajnalban ott voltak a sírboltnál, de nem találták ott a testét; eljöttek, és azt beszélték, hogy angyalok jelenését is látták, akik azt hirdették, hogy ő él. El is mentek néhányan a velünk levők közül a sírhoz, és mindent úgy találtak, ahogyan az asszonyok beszélték; őt azonban nem látták.” Akkor így szólt ő hozzájuk: „Ó, ti balgák! Milyen rest a szívetek arra, hogy mindazt elhiggyétek, amit megmondtak a próféták! Hát nem ezt kellett-e elszenvednie a Krisztusnak, és így megdicsőülnie?” És Mózestől, meg valamennyi prófétától kezdve elmagyarázta nekik mindazt, ami az Írásokban róla szólt. (Lukács evangéliuma 24. fejezetéből)

Mert az Írások, ezt őmaga mondja így, Jézusról tanúskodnak. Őt úgy sejthetem meg, úgy értem meg őt, hogyha megérzem azt az összhangot, ami az ő tetteik, szavaik jelenléte és az Isten ígéretei, tervei között vannak.

Ezt írja a próféta: Láttam az éjszakai látomásban: Jött valaki az ég felhőin, aki emberfiához hasonló volt; az öregkorú felé tartott, és odavezették hozzá. Hatalom, dicsőség és királyi uralom adatott neki, hogy mindenféle nyelvű nép és nemzet őt tisztelje. Hatalma az örök hatalom, amely nem múlik el, és királyi uralma nem semmisül meg. (Dániel könyve7,13-14).
Így értek el ahhoz a faluhoz, amelybe igyekeztek. Jézus úgy tett, mintha tovább akarna menni. De azok unszolták és kérték: „Maradj velünk, mert esteledik, a nap is lehanyatlott már!” Bement hát, hogy velük maradjon. És amikor asztalhoz telepedett velük, vette a kenyeret, megáldotta, megtörte és nekik adta. Erre megnyílt a szemük, és felismerték, ő azonban eltűnt előlük. (Lukács evangéliuma 24. fejezetéből)

A lényeg azóta és ma is az, hogy itt van-e velünk Jézus? Hogy látjuk-e őt? - Nem az a lényeg, hogy felismerjük-e napról-napra az életünkben az áldásait, a napi gyógyításait, a napi csodákat, hanem az a lényeg hogy felismerjük-e őt? És akkor már nincs szükségünk a látványára, mint ahogy ő mondta, hogy „boldogok, akik nem látnak, és hisznek”.

Így írja le ezt a története az Apostolok cselekedeteiről szóló könyv. Így kezdődik ez az írás:

Az első könyvet arról írtam, Teofilusom, amit Jézus tett és tanított kezdettől egészen addig a napig, amelyen felvitetett, miután a Szentlélek által megbízást adott az apostoloknak, akiket kiválasztott. Szenvedése után sok bizonyítékkal meg is mutatta ezeknek, hogy ő él, amikor negyven napon át megjelent előttük, és beszélt az Isten országa dolgairól. - Amikor együtt volt velük, megparancsolta nekik: „Ne távozzatok el Jeruzsálemből, hanem várjátok meg az Atya ígéretét, amelyről hallottátok tőlem, hogy János vízzel keresztelt, ti pedig nemsokára Szentlélekkel kereszteltettek meg.” - Amikor együtt voltak, megkérdezték tőle: „Uram, nem ebben az időben állítod fel újra a királyságot Izráelnek?” Ő így válaszolt: „Nem a ti dolgotok, hogy olyan időkről és alkalmakról tudjatok, amelyeket az Atya a maga hatalmába helyezett. Ellenben erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sőt egészen a Föld végső határáig.” Miután ezt mondta, szemük láttára felemeltetett, és felhő takarta el őt a szemük elől. Amint távozása közben feszülten néztek az ég felé, íme, két férfi állt meg mellettük fehér ruhában, és ezt mondta: „Galileai férfiak, miért álltok itt az ég felé nézve? Ez a Jézus, aki felvitetett tőletek a mennybe, úgy jön el, ahogyan láttátok őt felmenni a mennybe.” (Apostolok cselekedetei 1,1-11)

Megmondta nekik Jézus, és megmondja ugyanúgy nekünk is: „Várjatok, majd azzal az erővel, azzal a vízzel, amit kaptok az Istentől, és megmenekültök”. Megmondta, hogy ne magunk próbáljunk neki találni valami teljesítendőt, és aztán próbájuk meg azt el is hitetni. Ne úgy próbáljunk szolgálni az Istennek, mintha mi dolgunk lenne, hogy neki szolgáljunk, hanem keressük meg azt, hogy hogyan lehet az ő kezében lenni, és úgy menni vele a célunk felé. Ebben segít nekünk a Szentírás. Álljon most előttünk a Szentírás átfogó tanúságtétele arról, hogy mennyire ő, a közöttünk jelenlevő Isten végzi el az emberben.

Pál írja egy helyen, a Korinthusi 2. levelében: Dicsekednem kell, habár nem használ; rátérek azért az Úr megjelenéseire és kinyilatkoztatásaira. (2. Korinthusi levél 12:1)

Az ÚR megjelent Abrámnak, és ezt mondta: A te utódaidnak fogom adni ezt a földet! Õ pedig oltárt épített ott az ÚRnak, aki megjelent neki. Amikor Abrám kilencvenkilenc éves volt, megjelent neki az ÚR, és ezt mondta: Én vagyok a mindenható Isten. Járj énelőttem, és légy feddhetetlen! Megajándékozlak szövetségemmel, és nagyon megszaporítom utódaidat. - Azután megjelent neki az ÚR Mamré tölgyesében, amikor a nappali hőség elől a sátor bejáratába húzódott. Fölemelte tekintetét, és látta, hogy három férfi áll előtte. Amint meglátta őket, eléjük futott a sátor bejáratától, földre borult, és így szólt: Uram, ha megnyertem jóindulatodat, kérlek, ne kerüld el szolgádat! - Megjelent Izsáknak is az ÚR, és ezt mondta: Ne menj Egyiptomba, hanem abban az országban lakj, amelyet én mondok neked! Azután egy éjszaka megjelent neki az ÚR, és ezt mondta: Én vagyok atyádnak, Ábrahámnak Istene. Ne félj, mert én veled vagyok, megáldalak téged, megsokasítom utódaidat szolgámért, Ábrahámért! - Ezért oltárt épített ott, és segítségül hívta az ÚR nevét. Felvonta sátrát Izsák, szolgái meg kutat ástak ott. - Isten újból megjelent Jákóbnak, miután visszatért Paddan-Arámból, és megáldotta őt. Ezt mondta neki Isten: Jákób a te neved. De nem neveznek többé Jákóbnak, hanem Izráel lesz a neved. Így nevezte el Izráelnek. - Megjelent Mózesnek is az ÚR, tűz lángjában egy csipkebokor közepéből. Azt mondta: Megláttam népem nyomorúságát Egyiptomban, és meghallottam kiáltozásukat a sanyargatók miatt, mert ismerem fájdalmukat. Le is szállok, hogy kimentsem őket Egyiptom hatalmából és elvigyem őket arról a földről egy jó és tágas földre. (Mózes 1. könyvéből)

Végül pedig megjelent magának a tizenegynek is, amikor asztalnál ültek, és szemükre vetette hitetlenségüket, keményszívûségüket, hogy nem hittek azoknak, akik látták őt, miután feltámadt. Ezután így szólt hozzájuk: „Menjetek el szerte az egész világba, hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. Aki hisz, és megkeresztelkedik, üdvözül, aki pedig nem hisz, elkárhozik. Azokat pedig, akik hisznek, ezek a jelek követik: az én nevemben ördögöket űznek ki, új nyelveken szólnak, kígyókat vesznek kezükbe, és ha valami halálosat isznak, nem árt nekik, betegekre teszik rá a kezüket, és azok meggyógyulnak.” Az Úr Jézus pedig miután ezeket mondta nekik, felemeltetett a mennybe, és az Isten jobbjára ült. Azok pedig elmentek, hirdették az igét mindenütt, az Úr pedig együtt munkálkodott velük, megerősítette az igehirdetést a nyomában járó jelekkel (Márk evangéliuma 16, 14-20).

Az Isten jelenlétéről, ittvalóságáról és ugyanakkor nálunk, a mi világunknál sokkal nagyobb voltáról így tanúskodik az Ószövetség, a Királyok 1. könyvében:

Odaállt Salamon az ÚR oltára elé, Izráel egész gyülekezetével szemben, kiterjesztette kezét az ég felé, és ezt mondta: URam, Izráel Istene! Nincs hozzád hasonló Isten sem fent az égben, sem lent a földön! Hűségesen megtartod a szolgáiddal kötött szövetséget, ha teljes szívükkel előtted járnak. Megtartottad, amit ígértél szolgádnak, Dávidnak, az én apámnak. Amit megígértél, hatalmaddal be is teljesítetted a mai napon. Most azért, URam, Izráel Istene, tartsd meg, amit szolgádnak, Dávidnak, az én apámnak ígértél, amikor ezt mondtad: Nem vesznek ki színem elől utódaid, aki Izráel trónján ülnek, de csak akkor, ha fiaid ügyelnek útjukra, és előttem járnak, ahogyan előttem jártál te is. Most azért Izráel Istene, váljék valóra ígéreted, amit szolgádnak, Dávidnak, az én apámnak tettél! De vajon lakhatik-e Isten a Földön? Hiszen az ég, sőt az egeknek egei sem fogadhatnak magukba téged, hát még ez a ház, amelyet én építettem! Mégis tekints szolgád imádságára és könyörgésére, URam, Istenem, és hallgasd meg a kiáltást és az imádságot, amikor ma szolgád imádkozik színed előtt.

A vallások minden kor, minden emberének vallása, megkérdezik: lakhatik-e Isten a Földön? - Igen. - Isten, akit az ég sem fogadhat magába, a Földön lakik. Igen, kedves Gyülekezet: az Isten a Földön lakik. Az a neve: Immanuel, velünk az Isten. Ha Istenről gondolkodunk, akkor róla tudunk gondolkodni. Más Istent nem ismerünk. - A többi isten más.

Az Isten jobbjára ült - amit Jézusról mond a Szentírás - azt jelenti, hogy az a Jézus, az az Immánuel, akit ismerünk, aki értünk vérzett, akit itt élt az emberi életet a Földön, aki itt élte végig, járta végig az utunkat, az a Jézus az Isten! Istenről ennyit tudunk, ez a legjobb. Az Isten legjobbja, amit elmondhatunk róla: Immanuel, velünk az Isten!

Imádkozzunk:

Urunk, Istenünk! Nálad van az érték, a kincs, az igazság, a fenség. Gazdagíts meg, erősíts meg bennünket hittel, hogy nem látva is téged, tebenned, általad életünk legyen. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Mondjuk el együtt, hitünk erősítésére az Apostoli hitvallást:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örökéletet. Ámen.

Az Isten békessége, amely meghalad minden emberi értelmet, meg fogja őrizni szívünket és gondolatainkat Jézus Krisztusban. Ámen.

Úrvacsora.

Ének: 393 (Frostenson András sz. 1906, svéd - Ahlberg V. 1933)

1. Nem látták benned, csak az ács fiát. Űztek vak éjben árkon-bokron át A szakadékhoz, mely mélységbe ránt, Űztek megszállott hitető gyanánt. - 2. Nem ismerték fel: bűnünk hordozod, Világ reményét, üdvét te hozod! Szögeket, dárdát ütöttek beléd, Kizártak, mint a föld eretnekét. - 3. Nem vették észre átfúrt kezeden: Teremtő kéz az, gyógyít véresen. Nem látták fádat, melyen folyt tusád, Mint kegyelmednek dicső trónusát. - 4. De majd meglátják, ha órája üt, Kinyíló szemmel mind és mindenütt: Irgalmad árja végtelen folyam, Tisztulhat benne bárki boldogan.

Emeljük fel szívünket az Úrhoz imádságban:

Méltó és igaz, illő és üdvösséges, hogy mindenkor és mindenhol hálát adjunk neked, mindenható Istenünk és Atyánk Jézus Krisztus által, aki miután halálával legyőzte a halált, föltámadt a sírból, és a te jobbodra ült. Ezért az angyalokkal, az üdvözültek mennyei seregével és a földön küzdő egész anyaszentegyházaddal együtt boldogan áldunk és magasztalunk téged, és ujjongó énekkel hirdetjük szent neved dicsőségét.

Liturgia:

Itt az Isten köztünk, Ő, kit éjjel-nappal Angyalsereg áld, magasztal. Szent, szent, szent az Isten! Néki énekelnek A mennyei boldog lelkek. Ó, Urunk, Halld szavunk, Ha mi, kicsiny néped, Hódolunk tenéked!

Szent vagy, Urunk, nagy a te irgalmad, mert elítéled a bűnt, de megmented a bűnösöket szeretett Fiad élete árán. Ezért a nagy irgalmadért kérünk, hogy küldd el Lelkedet, és szentelj meg minket, hogy Krisztus testét és vérét vegyük üdvösségünkre ebben a kenyérben és borban, és általa testvéri közösséggé legyünk.

Jézus Krisztus Urunk azon az éjszakán, amelyen elárulták, kezébe vette a kenyeret, hálát adott, megtörte, tanítványainak adta, és ezt mondta: „Vegyétek, és egyétek! Ez az én testem, amely értetek adatik. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”. Hasonlóképpen, miután vacsorált, kezébe vette a poharat, hálát adott, nekik adta, és ezt mondta: „Igyatok ebből mindnyájan! Ez az új szövetség az én vérem által, amely értetek és sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. Ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre”.

Ezért valamennyiszer eszünk e kenyérből, és iszunk e kehelyből, az Úr halálát hirdetjük, amíg eljön. Mert méltó a megöletett Bárány, Jézus, hogy övé legyen az áldás, a tisztesség, a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké.

Imádkozzunk:

Atyánk, szerető Istenünk! Emlékezz meg Fiad értünk viselt szenvedéséről és haláláról. Add Lelkedet mindnyájunknak, hogy szeretete révén, az ő keresztjét ünnepelve, részesei legyünk feltámadása erejének. Emlékezz meg gyülekezetünkről, népedről szerte a világon. Emlékezz meg az embervilágról, akiket Krisztus vére árán megváltottál, kifizettél. Add nekünk a hitnek az örömét, ajándékát, erejét, hogy megmaradjunk Krisztus Urunk mellett; hogy megálljunk mindvégig a benne való hitben; hogy megszabaduljunk kísértéseinkből, hogy vele járjunk jó és balsorsban. Urunk! Legyen gondod ránk minden örömünkben és nyomorúságunkban. Vigasztald a bánkódókat, erősítsd a csüggedőket. Te tudod, mire van szükségünk, add meg nekünk kegyelmed szerint. Jézusért kérünk, mert ő a váltságunk, a reménységünk. Az ő nevében fordulunk hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Liturgia:

Ó, áldott Krisztus. Isten szent Báránya, Ki világ bűnét vitted keresztfára, Irgalmazz nékünk, ó, kegyelmezz, kérünk! Adj békét nékünk!

Istenünk Lelke erősítsen meg, és újítson meg az ő útján, vigyen célhoz: az ő országához. Íme, minden kész! Jöjjetek, Testvérek!

Ének: 227 (1. v.: XV. századi német ének, 2-3. v.: Túrmezei Erzsébet sz. 1912)

1. Krisztus a mennybe Fölment, és elküldte Vigasztaló Szentlelkét, Hogy biztassa seregét. Halleluja! Győztesen ment el Drága ígérettel, Hogy velünk lesz mindvégig, Mind a világ végéig. Halleluja! Halleluja! Halleluja! Halleluja! Örvendezzünk, vigadjunk, Krisztus lett a vigaszunk! Halleluja! - 2. Dicsérő ének Zengjen nagy nevének! Hűsége a mi vértünk. Közben jár ő miértünk. Halleluja! Úr földön-égen Örök dicsőségben, Áld, oltalmaz, vezérel Győztes erős kezével. Halleluja! Halleluja! Halleluja! Halleluja! Örvendezzünk, vigadjunk, Krisztus lett a vigaszunk! Halleluja! - 3. Szent küldetésben, Békességszerzésben Nyomát híven követnünk Ő ad erőt minekünk. Halleluja! Fényben országol, Még sincs tőlünk távol, Őt szolgáljuk, imádjuk, Énekszóval őt áldjuk. Halleluja! Halleluja! Halleluja! Halleluja! Örvendezzünk, vigadjunk, Krisztus lett a vigaszunk! Halleluja!

Mondjunk köszönetet Istennek, imádkozzunk!

Áldott vagy, Atyánk, hogy ünnepet szerzel nekünk, olyan ünnepet, amelyen te vagy az ajándék, te vagy a dicsőség. Téged tűzhetünk zászlónkra, a te nevedet kiálthatjuk világgá, a te szeretetedről énekelhetünk. Áldott vagy, Atyánk, hogy közénk jössz ide, a Földre. Hosszú utat teszel meg, hogy minekünk legyen hitünk hozzád. Urunk! Áldott vagy, hogy szeretetedből életedet adtad értünk. Urunk! Áldott vagy, hogy utat nyitottál nekünk, hogy mennybe menjünk. Ámen.

Testvéreim! Elmenve tanúskodjatok Isten szeretetéről. Hirdessétek az Úr halálát és feltámadását. Akik átéltétek a bűnbocsánat örömét, igéjének szeretetét, építsétek a testvéri közösséget az emberek között megbocsátással és önfeláldozó szeretettel!

Vegyétek most az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az Úr az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az Úr az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Liturgia:

Hadd zengjen hálaénekem, Ó, Istenem, tenéked, Amelyben megköszönhetem Legfőbb jótéteményed, Mert szerettél, s amit tettél, Kegyelmed bizonysága. Hadd zengjen hát víg éneket Lelkemnek buzgósága!

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

** Az énekek és a liturgia kottái megtalálhatók a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu - web-lapon) és az Evangélikus Énekeskönyvben.

*** A kiemelési jelzések az Íródeáktól származnak.

Az 1. oldali vízjelen a Tatabányai Evangélikus Gyülekezet temploma látható.