TATABÁNYAI   MAGVETŐ „Íme, kiment a magvető vetni” (Mk 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Mk 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközségben 2008. 4. 13.-án, Húsvét utáni 3. (Jubilate) vasárnap istentiszteletén Schermann Gábor lelkész szolgálatával.*

Kezdő ének: 48 (Debrecen 1590 - Boroszlói kézirat XVI. sz..) - Liturgia: 5.

1. Nagy hálát adjunk az Atyaistennek, Mennynek és földnek szent Teremtőjének, Oltalmazónknak, kegyes éltetőnknek, Gondviselőnknek! - 2. Add meg, hogy lássuk a világosságot, Te szent igédet, az egy igazságot, A Krisztus Jézust: örök vigasságot És boldogságot! - 3. Adj igaz hitet a te szent Fiadban, És jó életet minden utainkban, Szentlelked által vígy be hajlékodba, A boldogságba! - 4. Dicsőség néked mennyben, Örök Isten, Ki közénk jöttél a te szent igédben, Krisztus Jézusban, mi Üdvözítőnkben És Szentlélekben.

Bevezetés: Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. - Ámen.

Ujjongj Istennek egész föld! Zengjétek dicső nevét! Magasztaljátok nagy dicsőségét! Az ÚR életben tartott bennünket, és nem engedte, hogy meginogjunk. Istenünk, te megpróbáltál minket: Megtisztítottál, mint tűz az ezüstöt. Csapdába ejtettél, hol tűzbe, hol vízbe jutottunk, de kivezettél, és felüdültünk. Áldjátok, népek, a mi Istenünket. Fennen hirdessétek dicsőségét. Ámen.

Liturgia:

Atyának, Fiúnak És Szentlélek Istennek, A Szentháromságnak, Hűséges éltetőnknek Dicséret, dicsőség, Legyen magasztalás, Most és mindenkoron Örök hálaadás.

Bűnvallás:

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindannyiunkkal. Szeretett Testvéreim, Isten színe előtt, most gondoljunk méltatlan voltunkra, és forduljunk hozzá imádságban irgalomért. Imádkozunk: Uram, add tudtomra életem végét, hadd ébredjek rá múlandó voltomra. Íme, napjaimat arasznyivá tetted, életem ideje semmiség előtted. Mint egy lehelet, annyit ér minden ember, aki él. Így hát mit várhatok, Uram? Egyedül benned reménykedem. Hallgasd meg imádságomat, figyelj segélykiáltásomra, az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Liturgia:

Előtted állok, drága Jézusom, Reád szorult én kétséges sorsom, Én Uram, királyom és bírám, Légy szószólóm bűnösnek, tekints rám!

Kegyelemhirdetés:

Testvéreim! Isten szeretetében megkönyörült rajtunk, méltatlan embereken Jézus Krisztus által, akit halálra adott bűneinkért, és akit feltámasztott üdvösségünkért. Dicsőség legyen hát a magasságban Istennek, a földön békesség és az emberekhez jó akarat. Ámen.

Liturgia:

Hogyne dicsérném az Istent Zengedező énekkel, Ki dolgában oly bölcs, oly szent, És jót tesz mindenekkel! Ő minden áldások Atyja, Csupa jóság, szeretet, Ki engem bölcsen vezet, És hű szívét hozzám hajtja, Minden elhagy, elfeled, Isten vég nélkül szeret.

Jöjjetek Testvéreim, imádkozzunk:

Szerető Istenünk! Ahogyan felébreszted a természetet, bennünket is megújítasz. Új eget és új földet teremtesz, amelyben igazság lakik. Eleveníts meg bennünket, ébressz fel fásultságunkból, hogy hitre bátorodjunk, és feltámadjunk a veled való életre. Jézus Krisztus Urunk által kérünk. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Testvérek, kedves Gyülekezet! Isten szavára figyeljünk most. A mai vasárnapnak, Húsvét ünnepe utáni 3. vasárnapnak a levélbeli igéjét olvasom először Péter apostol 1. leveléből, a 2. fejezetből, a 11. verstől kezdve:

Így ír az apostol a gyülekezetnek:

Szeretteim, kérlek titeket, mint jövevényeket és idegeneket: tartózkodjatok a testi vágyaktól, amelyek a lélek ellen harcolnak. Tisztességesen éljetek a pogányok között, hogyha valamivel rágalmaznak titeket, mint gonosztevőket, a ti jó cselekedeteiteket látva, dicsőítsék Istent a meglátogatás napján.

Engedelmeskedjetek minden emberi rendnek az Úrért, akár a királynak, mint a legfőbb hatalomnak, akár a helytartóknak, mint akiket ő küld a gonosztevők megbüntetésére és a jót cselekvők megdicsérésére. Mert az Isten akarata az, hogy jót cselekedve némítsátok el az értelmetlen emberek tudatlanságát, mint szabadok: nem úgy, mint akik a szabadságot a gonoszság takarójául használják, hanem mint Isten szolgái. Mindenkinek adjátok meg a tiszteletet, a testvéreket szeressétek, az Istent féljétek, a királyt tiszteljétek.

Ti szolgák pedig teljes félelemmel engedelmeskedjetek uraitoknak, ne csak a jóknak és méltányosaknak, hanem a kíméletleneknek is. Mert kegyelem az, ha valaki Istenre néző lelkiismerettel tűr el sérelmeket, amikor igazságtalanul szenved. De milyen dicsőség az, ha kitartóan tűritek a hibátok miatt kapott verést? Ellenben ha kitartóan cselekszitek a jót, és tűritek érte a szenvedést, az kedves az Isten szemében.

És így szól hozzánk János evangéliumában a 16. fejezet 16. versétől Istenünk igéje:

Jézus így beszélt tanítványaihoz:

„Egy kis idő még, és nem láttok engem, de ismét egy kis idő, és megláttok engem.” A tanítványai közül egyesek ezt kérdezték egymástól: „Mi az, amit mond nekünk: Egy kis idő, és nem láttok engem, és ismét egy kis idő, és megláttok engem, és ez: Mert én elmegyek az Atyához?” Így szóltak tehát: „Mi az, a kis idő, amiről szól? Nem tudjuk, mit beszél.” Jézus észrevette, hogy meg akarják kérdezni, és ezt mondta nekik: „Arról kérdezősködtök egymás között, hogy ezt mondtam: Egy kis idő még, és nem láttok engem, de ismét egy kis idő, és megláttok engem? Bizony, bizony, mondom néktek, hogy ti sírni és jajgatni fogtok, a világ pedig örül; ti szomorkodtok, de szomorúságotok örömre fordul. Amikor egy asszony szül, fájdalma van, mert eljött az ő órája, de amikor megszülte gyermekét, nem emlékszik többé a fájdalomra az öröm miatt, hogy ember született a világra. Így most titeket is szomorúság fog el, de ismét meglátlak majd titeket, és örülni fog a szívetek, és örömötöket senki sem veheti el tőletek; és azon a napon nem kérdeztek éntőlem semmit.”

Boldogok, akik hallgatják, szívükbe zárják, és megtartják Isten beszédét. Ámen.

Ének: 438 (Scheffler János 1624-1677, német)

1. Jézus hív: „Jertek énutánam! Hűségesen kövessetek! Lépjetek lábnyomomba bátran! Ne földiekre nézzetek! Vegyétek fel keresztetek! A keskeny útra térjetek!” - 2. „Ki velem jár, nem él sötétben, Mert én világosság vagyok. Ahogyan itt szolgáltam, éltem, Példám előttetek ragyog. Út vagyok én! Ki rám figyel, A biztos célt az éri el.” - 3. „Ha nehéz útra szólít szavam, Segítek én, ne féljetek! Elöl ott járok mindig magam, S megerősítem szívetek. Rossz tanítvány, ki tétlen vár, Ha Mestere előtte jár.” - 4. „Aki az életét megtartja, Elveszti azt énnélkülem, Ki érettem halálba adja, Az megtalálja énvelem. Ki keresztjével nem követ, Énhozzám méltó nem lehet.” - 5. Kövessük őt, a drága Mestert! Szent nyomdokában járhatunk. Hordozzunk bár nehéz keresztet, Áldott lesz itt szolgálatunk. Küzdőre vár csak győzelem És égi béke, végtelen.

Szószéki szolgálat:

Kegyelem legyen nekünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Urunktól, Jézus Krisztustól. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Testvérek! A Biblia első mondataiból szól ma hozzánk az ószövetségi ige, Mózes 1. könyvének az 1. és 2. fejezetéből:

Kezdetben teremtette Isten a mennyet és a földet. A föld még kietlen és puszta volt, a mélység fölött sötétség volt, de Isten Lelke lebegett a vizek fölött.

Akkor ezt mondta Isten: Legyen világosság! És lett világosság. Látta Isten, hogy a világosság jó, elválasztotta tehát Isten a világosságot a sötétségtől.

Akkor ezt mondta Isten: Alkossunk embert a képmásunkra, hozzánk hasonlóvá: uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, az állatokon, az egész földön és mindenen, ami a földön csúszik-mászik:

Megteremtette Isten

az embert a maga képmására,

Isten képmására teremtette,

férfivá és nővé teremtette őket.

Isten megáldotta őket

és ezt mondta nekik Isten:

Szaporodjatok, sokasodjatok,

töltsétek be és hódítsátok meg a földet.

Uralkodjatok a tenger halain,

az ég madarain

és a földön mozgó

minden élőlényen!

Azután ezt mondta Isten: Nektek adok az egész föld színén minden maghozó növényt, és minden fát, amelynek maghozó gyümölcse van: mindez legyen a ti eledeletek. Minden földi állatnak, az ég minden madarának és minden földi csúszómászónak pedig, amelyben élet van, eledelül adok minden zöld növényt. És úgy történt. És látta Isten, hogy minden, amit alkotott, igen jó. Így lett este, és lett reggel: hatodik nap.

Így készült el a menny és a föld és azoknak minden serege.

A hetedik napra elkészült Isten a maga munkájával, amelyet alkotott, és megpihent a hetedik napon egész alkotó munkája után. Azután megáldotta és megszentelte Isten a hetedik napot, mivel azon pihent meg Isten egész teremtő és alkotó munkája után.

Ez a menny és a föld teremtésének a története.

Urunk, szentelj meg igéddel, igéd igazság. Ámen.

Igehirdetés:

Nem érünk rá, kedves Gyülekezet, nincsen most egy hetünk itt, a templomban üldögélni, - úgy, hogy ezért most, ezekből, az igékből kénytelenek vagyunk, minden mást félretéve, csak a legfontosabb dologra figyelni

Itt van a bejárati oltártér fölött egy mondat a Bibliából: „Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz”. Ez azt jelenti, hogy az, hogy az Isten szeret minket, és szeretne rajtunk segíteni, hogy különféle úton-módon szólítja az embert, - ez nem úgy történik, soha nem úgy történt, hogy valami a világban megesett, vagy az ember csinált valamit, és akkor erre Isten válaszképpen kitalált valamit, amit csinált. Például: elküldte Jézust ebbe a világba, mert meglátta, hogy valami probléma történt, bűnös lett az ember. Hanem az van ebben, a mondatban itt, hogy az emberrel és az egész világgal való eredeti szándéka, hogy az ember csak Jézus Krisztus révén, az ő szeretetéből, az ő irgalmából élhessen. Ezt a „kiskaput” hagyta az Isten.

„Kezdetben”! Azt mondja, - a Biblia így kezdődik -, hogy kezdetben. Kezdetben az Isten neki állt teremteni, és Isten megteremtette a világot, a mennyet, a földet, a látható és láthatatlan dolgokat, és akkor, rögtön a földre tér át az elbeszélő. Ne, hogy véletlenül azt gondoljuk, hogy a Biblia nem emberközpontú. A második mondattól kezdve kizárólag a földről van szó benne.

Arról van szó benne, hogy nekünk, nekem, nektek az Isten helyet csinált. Nagyon csodálatos szeretettel, gondosan eltervezve, kimunkálva mindent, helyet csinált az Istent a számunkra. Kigondolta a nemünket, azt, hogy mit szeretne adni nekünk, hogy milyen utakat nyit meg előttünk, milyen ajándékokkal és lehetőségekkel lát el; azokat, akik már nagyon régen éltek, meg minket, meg az utánunk születőket; végiggondolta és ennek megfelelően elkészítette a világot. Ennyit tudunk erről, a folyamatról, Istennek erről, a tettéről. Ennyit mond el nekünk az Írás, már csak azért is, mert aki leírta ezeket, a mondatokat, ő is ennyit tudhatott, hiszen nem volt ott, amikor Isten teremtett.

Ott volt viszont valaki Más! Erről azt mondja az Ige, hogy Isten szólt: „Legyen világosság!” - és aztán Isten a világosságot és a sötétséget különválasztotta egymástól. A világosságról pedig az Írásunk, Isten szava azt mondja, hogy a világosság Krisztus. A világban a világosság Krisztus, az, aki ott volt a Teremtéskor, meg előtte, ha lehet ilyent mondani, meg az óta, meg amíg lesz itt valami. És ennyit szögez le, mindjárt az elején Isten szava nekünk, hogy különválasztja Isten Krisztust a nem-krisztustól, a világosságot a sötétségtől. Ami Krisztus, az van Istentől, az Ő. Ami nem Krisztus, ami más, mint Krisztus, ami idegen Krisztustól, ami mást akar, más úton jár, más eszközöket akar igénybe venni az élethez, az pedig messze van Istentől. Külön van választva tőle. Más. Lehet, hogy ennél valaki számára érthetőbb, ahogy Jézus fogalmaz: „Én vagyok az út, az igazság és az élet. Az Atyához, Istenhez senki nem mehet, csak rajtam keresztül”.

És benne van ezekben, a szavakban, még mindig itt, az első mondatokban, a Biblia legelején, - benne van az egész történelem. Benne van az, hogy a helyzetünk, a sorsunk, - az a sötététség. Az életünk mélységei sötétben vannak Isten nélkül. És Isten azt mondja, hogy az életünk mélységei fölött, az életünk mélységeiben uralkodjon a világosság! Odajön az Isten szeretete, ahol az életünknek a mélypontjai vannak, és világosságot teremt Krisztusban.

Aztán kihagytam egy jó néhány mondatot a fölolvasásban, a Teremtés történetének a többi részét, az első öt és fél napot, azért, mert az ugyanezt folytatja. Előkészíti azt, ami utána jön, hogy „alkossunk embert”. Előkészíti a helyet számukra. - Mielőtt eszünkbe jutna a mesévé degradált bibliai bizonyságtétel, azelőtt ne felejtsük el, hogy az Isten szava szerint két ember van. És félreértések elkerülése végett, a két ember nem Ádám és Éva! Az „ember”-t teremtette meg az Isten, aki férfiból és nőből áll, - viszont van egy másik ember, akit úgy hív a Szentírás, hogy Krisztus. Őt is készítette elő az Isten, az ő helyét, útját, programját, feladatát itt, a földön. Közöttünk. Azt, hogy idejöjjön, tanúskodjon az Isten szeretetéről, meghaljon, és életre támadjon.

És mit mond rólunk? Nagyon szépen, hosszasan dicséri az embert, mint az Isten munkáját. Elmondja először, hogy az Isten hogyan tervez el minket, és aztán elmondja, hogy ezt megvalósítja. - A kórház hazabocsát egy beteg embert. Haza küldik, mert jobb neki, ha otthon fejezi be az életét, szerettei között. Zárójelentést is adnak mellé, amelyben leírják betegsége történetét, jelen állapotát és a biztos kilátásokat. És haza bocsátják. A zárójelentésben először is olyasmik állnak, hogy eredetileg erős, jó fizikumú, egészséges, erős szívű és erős testalkatú ember. És aztán emberünk talán megáll az olvasásban, csöndes mosollyal, elégedetten leteszi a papírt az asztalra, és azt mondja: akkor ezért engedtek haza, egészséges, jó fizikumú, erős emberként. Megnyugodva teszi le a zárójelentést, és tervezi az elkövetkező napjait. - Pedig miből tudhatná meg, hogy mi a valóság? Abból, hogy fogja magát, és tovább olvassa a papírost.

Valahogy így vagyunk néha önmagunkkal. Végiggondoljuk, hogy az Isten milyen nagyszerűen és csodálatosan teremtett bennünket, ide állított erre, a földre, mint a „teremtés koronáját”, mint az uralkodót, a királyt, a főnököt. Pedig ha továbbolvassuk, akkor kiderül, hogy ez volt, ez volt a kiinduló terv. És aztán létrejött a valóság, hogy bizony megmutatta az Isten: a „teremtés koronája”, az uralkodó, a főnök, - megszületik a földön, él néhány évet, hónapot, órát, aztán eltemetik. Teljesen mindegy, hogy koporsóval, vagy urnával. Az eredmény ugyanaz lesz, - és megszűnik.

Ha mást is akarunk, ha többet szeretnénk, ahhoz nem elég uralkodni. Ahhoz már az Isten eredeti munkája, terve szerint: Krisztus kell! Az Isten kegyelméből élő ember! - Ezt mondja rólunk az Isten szava.

És az elbeszélést, a tanúságtételt befejezi az áldással: „megszentelte”. - A szent hagyományosan azt jelenti, hogy Istené. Az ő birtokában van, ő használja, az ő kezében van, őrá mutat vagy, vagyis az övé. Megszentelte Isten a hetedik napot, befejezve a Teremtést, ugyanakkor Istennek ebből, a világból nincs szüksége semmire. - Mi következik ebből? Az, hogy amit megszentel az Isten, tehát magához köt, az tulajdonképpen ajándék nekünk. A kapcsolatnak a lehetősége lehet. „Tessék” - azt mondja Isten. Megszentelte az Isten oda lehet menni hozzá, odafordulni, és megtanulni tőle, hogy mi a véleménye rólunk! - És akkor tudjuk talán dicsérni is őt.

Imádkozzunk:

Uram! Jelet helyeztél el a világban magadról és az életünkkel. Jelet, amely rámutat szeretetedre és arra, hogy mi a beléd vetett bizalommal élhetünk. Taníts meg erre, a jelre, Krisztus jelére, hogy legyen hitünk, bizalmunk, legyen lelkünk benne maradni. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Valljuk meg hitünket, kedves Gyülekezet, magunk és egymás erősítésére az Apostoli hitvallásban:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében.

És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örökéletet. Ámen.

Isten békessége, amely minden emberi értelmet meghalad, megőrzi szívünket és gondolatainkat Jézus Krisztusban.

Vigyük most Isten színe elé életünket, dolgainkat, gondjainkat. Imádkozzunk:

Szerető Atyánk! Te tudod, mire van szükségünk, te látod az életünk hiányosságait, buktatóit, veszedelmeit, kudarcait, félelmeit, mélységeit. Te látod életünk lehetőségeit, sikereit, örömeit, azokat az utakat, módokat, ahogyan megvigasztalhatsz, megerősítve bennünket. Urunk, ezért hozzád fordulunk most, hogy te add Lelkedet, szeretetedet, szavadat napról-napra, hogy ha örömeink vannak, akkor a te szereteted szerint, rád nézve, neked hálát adva tudjunk örvendezni. Amikor nyomorúságban vagyunk, fájdalomban, betegségben, gyászban, halálfélelemben vagyunk, akkor a te kezedet fogjuk meg. Erre erősíts meg bennünket. Téged kérünk szeretteinkért, te keresd meg, emeld föl, őrizd meg őket. Azokat, akik közöttünk vannak, vezesd, tápláld, tanácsold, hogy hozzád találjanak napról-napra. Azokat, akik elmentek már ebből, az életből, irgalmadba ajánljuk, kezedbe tesszük le, hogy te legyél velük. Urunk! Könyörgünk hozzád embervilágunkért, hazánkért, népünkért, vezetőinkért. Tisztítsd ki belőlünk azt, ami önzés, indulat, gőg, gyűlölet. Add, hogy meg tudjunk állni a tőled kapott úton, tudjunk menni a célunk felé kezedet fogva akkor is, hogyha sok-sok ellenhatás, bántás, félelem, kísértés ér bennünket. Hogy tudjunk a te szeretetedről tudni, szólni és abban bizakodni akkor is, amikor sok minden másról szól körülöttünk. Urunk, kegyelmedbe ajánljuk azokat a testvéreinket, szeretteiket, akik most mentek el tőlünk. Te adj Imre bácsi családjának, Elek bácsi családjának beléd vetett hitet, őszinte reménységet, és mindannyiunknak hitet, áldást, hogy az ő útjuk, életük és haláluk feléd mutasson nekünk. Hozzád vezessen mindaz, ami velünk történik. Urunk, könyörgünk hozzád azokért, a szeretteinkért is, akik már régóta nincsenek velünk. Urunk, te, aki életedet adtad értünk, te, akiben szeretet munkál közöttünk, te tarts meg, őrizz meg és egyengesd utunkat, hogy betegségeink, küzdelmeink, félelmeink között ne csak emlékekben, hanem jelenvaló, mindig megnyíló, hozzánk forduló szeretetedben tudjuk kapaszkodni. Urunk, te ismersz mindannyiunkat, te vigasztalj meg minden gyászolót. Te tudod napjaink számát, taníts úgy számlálni őket, hogy bölcs szívhez jussunk, akaratod szerint éljünk, egykor pedig együtt örvendezzünk országodban el nem múló örömmel. Jézusért, a mi Megváltónkért kérünk, akinek a nevében így fordulunk hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved. Jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma. És bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Vegyétek az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az Úr az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az Úr az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Befejező ének: 325 (Gerhardt Pál 1607-1676, német)

1. Ha Isten velem van, Ki lehet ellenem? Ha ő az én oltalmam, Nem ér veszedelem. Ha Krisztust adta értem, Ha Isten így szeret, Nem árthat semmi nékem, Megvéd ő engemet. - 2. Nincs másban reménységem, Csak Krisztus vérében, Mert örök üdvösségem Csak benne lelhetem. Én gyarló életemben Jót nem találhatok, De Krisztus érdemével Én is megállhatok. - 3. Mert Jézus napvilágom, Jézus reménységem, Csak benne lelek üdvöt, Másban semmibe' sem. A boldogság, az áldás Csak őbenne van itt, Ítélettől, haláltól Jézus megszabadít. - 4. Ő az, aki elvette A bűnnek erejét, Eloltotta vérével A pokolnak tűzét. Nem bántja többé szívem Immár aggodalom; Az ő szent árnyékában Békén megnyughatom. - 5. Már szíve, csupa hála, Leveti bánatát, Mert teljes fényben látja Feltűnni szép napját. Ő az én napom: Jézus! Ő világol nekem, S a menny örömét zengi Ujjongó énekem.

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

** Az énekek és a liturgia kottái megtalálhatók a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu weblapon) és az Evangélikus Énekeskönyvben.

*** A kiemelési jelzések az Íródeáktól származnak.

Az 1. oldali vízjelen a Tatabányai Evangélikus Gyülekezet temploma látható.