TATABÁNYAI   MAGVETŐ „Íme, kiment a magvető vetni” (Mk 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Mk 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközségben Húsvét ünnepe utáni 2. vasárnap (Misericordia Domini) istentiszteletén, 2008. április 6.-án, Schermann Gábor lelkész szolgálatával.*

Kezdő ének: 334 (23. zsoltár Augsburg 1531 (német) - Liturgia: 11

1. Az Úr az én hű pásztorom, És megtart oltalmában, Azért meg nem fogyatkozom Semminemű javában, Mert engem maga legeltet, És beszédével ő éltet Gyönyörűséges helyen. - 2. Tiszta vizekre vezérel, Hogy engem megújítson; Megerősít Szentlelkével, Hogy lelkemben vidítson; És mint jó pásztor terelget, Az igaz ösvényen vezet Az üdvösségnek útján. - 3. Ha szinte halálnak járnék Hideg, sötét völgyében, De mégis semmit nem félnék E végső nagy ínségben; Mert velem vagy mindenkoron, Ha te vezetsz, megnyughatom Minden bajos ügyemben. - 4. Lelkemet szent eledellel Élteted asztalodnál, Mert testeddel és véreddel Nagy vigasztalást adtál. Szentlelkednek örömében Részt adsz énnékem bőven, Megtöltvén poharamat. - 5. Irgalmad és nagy jóságod Megelégít engemet, A te anyaszentegyházad Így táplálja lelkemet, És segít, hogy célhoz érve, Eljussak a dicsőségre, Hozzád mennybe, Jézusom.

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. - Ámen.

Az Úr kegyelme betölti a földet. Igéjével alkotta a mennyet, és minden seregét Lelke erejével! Vigadjatok az Úrban, ti igazak, az igaz ajkán szépen zeng az ígéret. Adjatok hálát az Úrnak citeraszóval, tízhúrú lanttal dicsőítsétek! Énekeljetek neki új éneket, szépen zengjenek hangszereitek, mert az Úr beszéde igaz, és mindent hűségesen cselekszik. Ámen.

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindannyiunkkal!

Isten színe előtt most, kedves Gyülekezet, nézzünk életünkre Isten törvényének, parancsolatainak tükrében, vizsgáljuk meg magunkat és hallgassuk meg a Tízparancsolatot:

Ezt mondja az Úr:

Én vagyok az Úr, a te Istened! Ne legyen más istened! Ne vedd hiába Istened nevét! Szenteld meg az ünnepnapot! Tiszteld atyádat és anyádat! Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Ne tégy felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot! Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod házastársát vagy bármiféle tulajdonát!

Jézus Krisztus apostola pedig ezt tanítja: Ha azt mondjuk, hogy nincs bennünk bűn, magunkat csaljuk meg, és nincs bennünk igazság. Ha pedig megvalljuk bűnünket, hű és igaz az Isten, megbocsátja, és megtisztít minket gonoszságunktól.

Ezek alapján kérlek Benneteket, Testvéreim, feleljetek szívetek szerint a gyónási kérdésekre:

Az élő Isten színe előtt kérdem mindenkitől személy szerint:

Testvérem az Úrban!

Vallod-e magadat bűnösnek és ezért kárhozatra méltónak? - Vallom.

Bánod-e igazán bűneidet? - Bánom.

Megbocsátottál-e azoknak, akik vétkeztek ellened? - Megbocsátottam.

Igyekezel-e Isten akarata szerint élni? - Igyekezem.

Hiszed-e, hogy Isten Krisztusért megbocsát a megtérő bűnösnek? - Hiszem.

Legyen hitünk szerint. Forduljunk hittel Istenünkhöz kérve az ő irgalmát:

Uram! A bűneim összecsapnak a fejem fölött, és rám nehezednek súlyos teherként. Teelőtted van minden kívánságom, ismered sóhajtásomat. Bizony megvallom bűnömet, vétkeim miatt bánkódom. Ne hagyj el engem, Uram! Istenem, ne légy távol tőlem. Siess segítségemre az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Testvéreim! Istenünk szeretetében megkönyörült rajtunk Jézus Krisztus által, akit bűneinkért halálra adott, és akit üdvösségünkért feltámasztott. Az ő szeretetében bízom, amikor hirdetem nektek bűneitek bocsánatát, hogy oldozva legyenek azok a földön és a mennyben, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében! Isten Lelke legyen velünk, hogy járjunk új életben az ő erejével. Ámen.

Jöjjetek, Testvéreim, imádkozzunk:

Szerető Istenünk! Azzal, hogy Fiadat feltámasztottad, megmutattad jövődet reménytelen világunknak. Vezesd hát a benned reménykedőket a halál árnyékából az öröm fényére Jézus Krisztus Urunk által. Ámen.

Kedves Testvéreim, kedves Gyülekezet! Isten szavát hallgassuk most figyelemmel, nyitott szívvel. A mai vasárnapnak, Húsvét utáni 2. vasárnapnak levélbeli igéje Péter apostol 1. leveléből, a 2. fejezetből, a 20. verstől szól hozzánk a következőképpen:

Milyen dicsőség az, ha kitartóan tűritek a hibátok miatt kapott verést? Ellenben ha kitartóan cselekszitek a jót, és tűritek érte a szenvedést, az kedves az Isten szemében. Hiszen erre hívattatok el, mivel Krisztus is szenvedett értetek, és példát hagyott rátok, hogy az ő nyomdokait kövessétek: ő nem tett bűnt, álnokság sem hagyta el a száját, mikor gyalázták, nem viszonozta a gyalázást; amikor szenvedett, nem fenyegetőzött, hanem rábízta ezt arra, aki igazságosan ítél. Bűneinket maga vitte fel testében a fára, hogy miután meghaltunk a bűnöknek, az igazságnak éljünk: az ő sebei által gyógyultatok meg. Mert olyanok voltatok, mint a tévelygő juhok, de most megtértetek lelketek pásztorához és gondviselőjéhez.

Így szól hozzánk erről Jézus Krisztus Urunk János evangéliuma 10. fejezetében, a 11. verstől kezdve:

„Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja a juhokért. Aki béres, és nem pásztor, akinek a juhok nem tulajdonai. Látja a farkast jönni, elhagyja a juhokat, és elfut. A farkas pedig elragadja, és elszéleszti őket; a béres azért fut el, mert csak béres, és nem törődik a juhokkal. Én vagyok a jó pásztor, én ismerem az enyéimet, és az enyéim ismernek engem, ahogyan az Atya ismer engem, én is úgy ismerem az Atyát: és én életemet adom a juhokért. Más juhaim is vannak nekem, amelyek nem ebből az akolból valók: azokat is vezetnem kell, és hallgatni is fognak a hangomra: és akkor lesz egy nyáj, egy pásztor.”

Boldogok, akik hallgatják, szívükbe zárják és megtartják Isten beszédét. Ámen.

Ének: 261 (Szkhárosi Horváth András 1549? - Székely Balázs1546)

1. Semmit ne bánkódjál, Krisztus szent serege, Mert nem árthat néked senki gyűlölsége; Noha e világnak rajtad dühössége, De nem hagy szégyenben Krisztus őfelsége. - 2. Királyi nemzet vagy, noha te kicsiny vagy, Az Atya Istennél bizony te kedves vagy: Ő szent Fia által már te is fia vagy, Minden dicsőségben, higgyed, hogy részes vagy. - 3. Hogyha te igazán a Krisztusban bízol, Higgyed, hogy lélekben Istennél gyarapszol. Ha Krisztus véréből igaz hittel iszol: Higgyed, hogy örökké meg nem szomjúhozol. - 4. Oltalmazza Krisztus az ő szent egyházát, Miként a jó pásztor az ő juhocskáját. Valaki hallgatja a Krisztus mondását, Viseli mindenkor szorgalmatos gondját. - 5. Siess most is hozzánk, Krisztus segélj minket, A te szent igéddel növeljed hitünket. És te Szentlelkeddel tartsd meg életünket, Hogy minden dolgunkban dicsérhessünk téged.

Szószéki szolgálat:

Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Jézus Krisztus Urunktól. Ámen.

Igeolvasás:

A mai vasárnapnak az ószövetségi igéje Ezékiel prófétától szól hozzánk. Könyvének a 34. fejezetéből, a 10. verstől a 16. versig és a 31. versben olvasom:

Így szól az én Uram, az ÚR: Én most a pásztorok ellen fordulok, és számon kérem tőlük a nyájat. Véget vetek annak, hogy ők legeltessék a nyájat, magukat sem fogják többé legeltetni a pásztorok. Kiragadom szájukból a juhaimat, és nem esznek belőlük többé.

Mert így szól az én Uram, az ÚR: Majd én magam keresem meg juhaimat, és én viselem gondjukat. Ahogyan a pásztor gondját viseli a nyájnak, amikor ott áll juhai között, amelyek szét voltak szóródva, úgy viselem gondját juhaimnak. Kiszabadítom őket mindenünnen, ahová csak szétszóródtak egy felhős, borús napon. Kivezetem őket a népek közül, és összegyűjtöm az országokból, azután beviszem őket a saját földjükre. Legeltetni fogom őket Izráel hegyein, a völgyekben és az ország minden lakóhelyén. Jó legelőn legeltetem majd őket, és Izráel magas hegyein fognak majd tanyázni. Jó tanyájuk lesz, ott heverésznek, és kövér legelőn legelésznek Izráel hegyein. Én legeltetem juhaimat, és én keresek nekik pihenőhelyet - így szól az én Uram, az ÚR. Az elveszettet megkeresem, az eltévedtet visszaterelem, a sérültet bekötözöm, a gyengét erősítem, a kövérre és erősre vigyázok; úgy legeltetem őket, ahogy kell.

Mert ti az én juhaim, az én legelőm nyája vagytok. Emberek vagytok, én pedig Istenetek! - így szól az én Uram, az ÚR.

Urunk! Szentelj meg igéddel, a te igéd igazság. Ámen.

Igehirdetés:

Vannak vissza nem fordítható folyamatok. Olyan helyzetek, melyeket nem lehet visszacsinálni, jóvátenni, újraéleszteni, visszahozni, feltámasztani, újra kezdeni. Vannak olyan helyzetek, amikor az életünk, egy közösségnek az élete, egy országnak az élete, a kapcsolata úgy megy már a maga sodrásán, ahogy egy csónak a hegyi folyónak az egyre gyorsuló vizén, olyan közel már a vízeséshez, hogy már nincs ember, aki olyan erővel evezzen visszafelé. Már nem lehet kiérni a partra, nem lehet elindulni a folyón fölfelé, már nincs más hátra, mint a vízesés.

A 70-es évek elején egy nemzetközi tudóscsoport, a Római Klub közleményt, tanulmányt adott ki, amelyben leírták a világnak az akkori helyzetét és kilátásait tudásuk, látásuk, kutatásaik, véleményük alapján. Azt mondták: nagyjából van egy negyed század számunkra, emberek számára a Földön, amíg a megkezdődött végzetes folyamatokat vissza lehet fordítani. Amíg Megállj!-t lehet parancsolni a pusztító fogyasztásnak, a szennyezésnek, amíg van esély arra, hogy az emberiség magára találjon, és megtartsa a maga számára a hosszú távú életnek a lehetőségét ezen a helyen. - Aztán a közelmúltban, ahogy eltelt ez a negyedszázad, újra összegyűlt ez a tudóscsoport, és kiadták az újabb tanulmányukat arról, hogy az idő letelt. A folyamat immár visszafordíthatatlan! Nem történt fordulat, változás. Most már a Föld számára nem lehet olyant tennünk, ami megmentheti! Az idő lejárt!

Vannak vissza nem fordítható folyamatok. Ilyen vissza nem fordítható folyamat az, amikor valami eltűnik. Ugyanis nemcsak egy lakáskulcs, vagy egy mobiltelefon, vagy egy irattárca tud eltűnni. Vannak vissza nem fordítható elveszések. Amikor azt mondjuk: elveszett a Haza, - akkor valami ilyenre gondolunk. Amikor azt mondjuk valakire, hogy elvesztette az életét, - akkor is valami ilyenre gondolunk. Amikor valaki megáll, nincs ereje tovább, és azt mondja, hogy minden elveszett, - akkor ez azért borzongató érzés, mert az van benne pontosan, hogy nem lehet visszacsinálni.

Az ember elveszett - mondja Isten. Elveszett, nem úgy, mint az irattárca, a lakáskulcs vagy a mobiltelefon. Nem úgy, hogy elfelejtettük, hogy hová tettük, és majd előkerül. Hanem a szónak a súlyosabb értelmében. Nincs, ki megtalálja.

Talán egy kicsit belőle, ebből az érzéséből Istennek, pici darabokat, megérthetünk, vagy átélhetünk, amikor eltemetjük a legfontosabb embert magunk mellől. Vagy akkor, amikor 5 perces sétával 6000 ember mellett megyünk el, de egy sincs közöttük, akinek fontosabb lennénk. Olyankor egy picit átélhetünk valamit az Isten érzéséből az emberrel szemben.

Nincs, aki megtalálja! Hiába küldene az Isten a hőseink helyett, a kárvallott vezetők, papok, politikusok, vezérek, királyok helyett újakat, akik másképp csinálnák. Hiába jönne helyettünk, helyettem bárki, bárhová, bármit csinálni, az idő már lejárt! - Ezt jelent, amikor Isten azt mondja: az ember elveszett! Ezért aztán nem is beszél arról Isten, hogy „küldök jó pásztorokat”, hanem azt mondja: „azért jöttem, hogy megkeressem, és megtartsam az elveszettet!” Mondja ezt az Isten rólunk. - Igen, amikor abban az állapotban vagyunk, hogy nincs, aki segítsen, mert az idő lejárt, akkor megszólal az Isten, megmutatja nekünk a szeretetét, elmondja és bemutatja nekünk az útját, és megmenti azt, akit nem lehet megmenteni.

Szokás a vezetőket, lelki-vezetőket, lelkészeket pásztoroknak, vagy lelkipásztoroknak nevezni. Remélem, hogy az a három ige, amit fölolvastam, ami itt van előttünk, ezen a mai istentiszteleten: Péter apostol leveléből, János evangéliumából, meg Ezékiel próféciájából, - remélem, hogy ez a három ige segít meggyőzni bennünket, hogy: ez nem stimmel! Ilyen nincs! - Béresek lehetnek. És nem is mond az Isten többet, nem is csinál velünk többet, és nem is vár tőlünk többet. Jézus, amikor a béresekről beszél, nem elítéli őket, vagy minket magával szemben, hanem azt mondja: a béres, az béres. Ez van! Béresek lehetünk, akik magunk is a Pásztorhoz futunk el, amikor a nyáj bajba kerül.

Vannak, akik életüket, hitüket, - csúnya szónak tartom, de - hitéletüket odakötik ahhoz az emberhez, akihez megtérésük kapcsolódik. Őrá figyelnek, őhozzá mennek, őbenne bíznak. Őutána mennek akár száz kilométereket is. Elmennek a saját közösségükből messzire, ahová elkerült az az ember, mert ő a pásztoruk. És ha már nem tudnak utána menni, ha meghal, ha valamiért csalódnak benne, - ott maradnak pásztor nélkül.

Nagyjából abban az időben, amikor konfirmandus voltam, egy kicsivel utána, ahogy elkezdtem ifjúsági közösségbe járni odahaza, Miskolcon, volt akkor ott, az akkori segédlelkész körül egy, nagyjából felnőtt, egyetemista ifjúság. Úgy gondolom, - én jóval kisebb voltam az átlagos korosztályúaknál, és így mindannyian nagyon idősek voltak a számomra, - de úgy gondolom, hogy nagyjából a miskolci Egyetemnek a hallgatóiból kerültek ki. És egy fantasztikusan élénk, bensőséges és tartalmas közösségi életük volt. Hosszú-hosszú, éjfélig tartó beszélgetések voltak az ifjúsági órán. Nem mintha nagyon igényelték volna az ilyesmit, elment az idő a tartalmas, mély, fantasztikusan jó beszélgetésekben. - És aztán abban a pillanatban, szószerit abban a pillanatban, hogy elment onnan ez a segédlelkész, a közösség, annak minden tagjával egyetemben, megszűnt. Van ilyen, amikor egy ember lesz a pásztor.

Isten egyértelműen fogalmaz. Nem mondja, hogy küldök jó pásztorokat, hanem azt mondja, hogy: „majd én!” Jézus is egyértelműen fogalmaz, amikor azt mondja: „Ne nevezzétek egymást mesternek, mert egy a ti Mesteretek, a Krisztus! Ne nevezzétek atyának se egymást, mert egy a ti Atyátok, az Isten!” - És talán nem nagy változtatás Jézus szavain, ha hozzátesszük: Ne nevezzétek egymást pásztornak, mert egy a ti Pásztorotok! „Én vagyok a jó Pásztor!”

Vissza nem fordítható folyamatok vannak. Egy vissza nem fordítható folyamat a mai három ige is. Még akkor is, ha visszafordítva olvastuk őket. Legelőször olvastam Péter apostol végkövetkeztetését, biztatását és bátorítását: Most megtértetek a Pásztorhoz! - Aztán következett Jézus szava arról, hogy hogyan teljesült a régi ezékieli prófécia arról, hogy majd én, magam leszek Pásztoruk. - És végül hangzott el az ígéret, amit Isten mondott, hogy hogyan képzeli el a folyamat megállítását, a menekülést.

A folyamat nem visszafordítható! Aki ott van a Pásztornál, a jó Pásztornál, - legyen az kisbárány, nagy, erős kos, vagy béres, - az otthon van! Ezt ne felejtsük el!

Imádkozzunk:

Uram! Szent kezed áldja meg, gyógyítsa meg béresi munkánkat, szaladgálásainkat, szavainkat, kapcsolatainkat. Hozz elő belőlük növekedést, újjászületést neved dicsőségére. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Istenünk szeretetébe és hatalmába vetett bizalmunkat valljuk meg most együtt az Apostoli Hitvallásban:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében.

És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örök életet. Ámen.

Az Ethos című színes családi magazin egyik cikkéből egy részletet olvasok:

„Egy nő, aki tevékenyen részt vett gyülekezete szolgálatában, alig 70 évesen Altzheimer-kórban betegedett meg. Az emiatti aggodalom és félelem nem hagyta többé nyugodni. Mi lesz, ha mindent elfelejtek? Saját nevemet és szeretteimét! Ha feledésbe megy az életem, ugyanígy az imádság, zsoltár! Ha már nem tudom elmondani a Miatyánkot! Mi lesz, ha elfeledkezem Jézusról? - Aztán, számtalan éjszaka és nappal után jött a felismerés. Mindent elfelejthetek, de Krisztus sohasem felejt el engem.”

Isten békessége, amely minden emberi értelmet meghalad, meg fogja őrizni szívünket és gondolatainkat Jézus Krisztusban.

Úrvacsora.

Ének: 357 (Franck János 1618-1677, német - Crüger J. 1598-1662)

1. Jézus, boldogságom, Közeledbe vágyom, Te vagy örömöm. Lelkem üdvösségét, Az életet, békét Neked köszönöm. Megváltóm, jó pásztorom, Nálad nagyobb, drágább kincsem Égen, földön nincsen. - 2. Száz vihar ha támad, Menedék vár nálad, Biztos oltalom. Bár megrendül minden, Mellettem állsz híven Drága Jézusom. Légy velem, s nincs félelem. Bűn, pokol hatalma ellen Karod megvéd engem. - 3. Jézus, rád tekintek, S múló földi kincset Nem keresek én. Hírnevet, nagyságot, Sikert itt nem várok, Csak te légy enyém. Utamon ha fájdalom És kereszt vár, hordom hittel: Tőled nem szakít el. - 4. Jézus, üdvösségem, Örömöm, napfényem Te vagy halálig. Kik szeretik Istent, Azoknak itt minden Javára válik. Borúban visz bár utam, Te vagy fénylő napvilágom, Jézus, boldogságom.

Emeljük fel szívünket az Úrhoz, imádkozzunk:

Méltó és igaz, illő és üdvösséges, hogy mindenkor és mindenhol hálát adjunk neked, mindenható Istenünk és Atyánk a Jézus Krisztus által, aki miután halálával legyőzte a halált, föltámadt a sírból és kinyilatkoztatta az örök életet. Ezért az angyalokkal, az üdvözültek mennyei seregével és a földön küzdő egész anyaszentegyházaddal együtt boldogan áldunk és magasztalunk téged, és ujjongó énekkel hirdetjük szent neved dicsőségét.

Liturgia:

Szent, szent, szent mennyekben az Isten, Szolgálnak néki angyalseregek. Nagy dicsőségét zengi minden, Hozsánnát visszhangoznak az egek. Áldott, aki az Úr nevében jön! Hozsánna a mennyben és a földön!

Szent vagy, Urunk, és nagy a te irgalmad, mert elítéled a bűnt, de megmented a bűnösöket szeretett Fiad élete árán. Ezért a nagy irgalmadért kérünk, hogy küldd el Lelkedet, és szentelj meg minket, hogy Krisztus testét és vérét vegyük üdvösségünkre ebben a kenyérben és borban, és általa testvéri közösséggé legyünk. Ámen.

A mi Urunk, Jézus Krisztus, azon az éjszakán, amelyen elárulták, kezébe vette a kenyeret, hálát adott, megtörte, tanítványainak adta és ezt mondta: „Vegyétek, egyétek, ez az én testem, amely értetek adatik, ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”. Hasonlóképpen, miután vacsorált, kezébe vette a kelyhet. Hálát adott, nekik adta és ezt mondta: „Igyatok ebből mindnyájan, ez az új szövetség az én véremben, amely értetek és sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. Ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre”.

Ezért valamennyiszer eszünk e kenyérből, és iszunk e kehelyből, az Úr halálát hirdetjük, amíg eljön. Mert méltó a megöletett Bárány, Jézus, hogy övé legyen az áldás, a tisztesség, a dicsőség, és a hatalom örökkön-örökké.

Imádkozzunk

Drága Istenünk! Emlékezzél meg Fiad szenvedéséről és haláláról. Add Lelkedet nekünk, hogy amikor ünnepeljük az ő keresztjének a titkát, részesei legyünk az ő feltámadása erejének. Emlékezz meg, Urunk, gyülekezetünkről, egyházadról, amelyet megváltottál Krisztus vérén. Te teremts bennünk hitet, igaz hitet, megtérést, újjászületést, beléd vetett bizalmat napról-napra. Urunk! Emlékezz meg szeretteinkről. Emlékezz meg barátainkról, ellenfeleinkről. Legyen gondod azokra, akik nem ismernek téged, hogy szavad, szereteted, utad nyilvánvalóvá legyen a számukra is. Tarts meg bennünket és mieinket napról-napra, amíg itt vagyunk, hogy ne tévesszük szem elől, amit te teszel. Ne menjen el a fülünk mellett, amit te szólsz, hanem téged nézzünk, és veled járjunk. Szeretetedbe ajánljuk, Urunk, azokat, akik elmentek már. Te áldd meg mindazt, amit elhunyt testvéreinken keresztül adtál az övéiknek. Te töröld el mindazt, ami emberi gyarlóság volt bennük. Urunk, egyedül te ismered mindnyájunk szívét, te vigasztald meg a gyászolókat szereteteddel. Urunk, egyedül te ismered napjaink számát. Taníts úgy számlálni őket, hogy bölcs szívhez jussunk, akaratod szerint éljünk, egykor pedig együtt örvendezzünk el nem múló örömmel a te országodban. Jézusért kérünk téged, aki Megváltója a régieknek és maiaknak, aki reménysége a régen, sírban porladóknak, a most élőknek és az ezután születőknek. Aki tegnap, ma és mindörökké ugyanaz. Akinek a nevében így fordulunk hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Liturgia:

Krisztus, ártatlan Bárány, Ki miértünk megholtál, A keresztfa oltárán nagy engedelmes voltál. Viselvén bűneinket, Megváltottál minket, Irgalmazz nékünk, ó, Jézus, ó, Jézus!

Az Isten szeretete, kegyelme és jósága vezessen mindnyájatokat ide, az ő kegyelmének oltárához. Jöjjetek, Testvérek!

Ének:

1. ének: 260 (1-3.: Fabricius Jakab 1593-1654, 4. v.: Lipcse 1638, német. Gusztáv Adolf svéd király éneke - Stuttgart 1844)

1. Ne csüggedj el, kicsiny sereg. Szívedet ne rémítse meg Sok ádáz ellenséged! Bár dühük ellened fordul, S te félsz és könnyed kicsordul: Nem árthatnak tenéked. - 2. Bízzál, ügyed az Istené, Ne félj, hogy porba ejtené Drágán megváltott népét! Ő rendel segítőt melléd, Ki vészben, viharban megvéd Téged és szent igéjét. - 3. Él az Úr, s áll ígérete, Ördög, világ minden csele Megszégyenül mirajtunk. Isten velünk, s mi ővele, Nagy az Istennek ereje, Győzelmet kell aratnunk. - 4. Téged kérünk, mi Krisztusunk, Mivel mi csak benned bízunk. Segíts szent neved által: S mint hű nyájad, akkor neked Vígan mondunk dicséretet örök hálaadással.

2. ének: 263 (Pauli Joakim 1636-1708, német - Tihanyi L. Ágost 1846-1899)

1. Térj magadhoz, drága Sion¹, Van még néked Istened, Ki atyádként felkaroljon, S szívét ossza meg veled! Ha sújt, akkor is szeret, Így próbálja hitedet, Sion, ezt hát jól gondold meg, Szabj határt bús gyötrelmednek! - 2. Hullámok ha rémítenek Mérhetetlen víz felett, S a habok közt szíved remeg, Hogy sírod is ott leled; Ha aludni látod őt, Ki reményed és erőd: Sion, soha ne feledd el, Ő megvívhat tengerekkel! - 3. Bár hegyek megrendülnének, Miket égi kéz emelt, S indulása a nagy égnek Végromlásra adna jelt: Ne gondold, ha látod ezt, Hogy téged e perc elveszt. Sion, addig meg nem dőlhetsz, Míg oltalmad Istentől lesz. - 4. Ó, ne csüggedj, bár az estnek Már leszállnak árnyai! Kihez imád buzgón esdett, Halld, Atyádnak hangja hí. Ő megváltott és szeret, Néked mennyben ád helyet. Sion, onnan számkivetni Nem fog téged soha senki.

¹Jeruzsálem szent hegye, átvitt értelemben: az egyház.

3. ének: 264 (Id. Ács Mihály 1646-1708)

1. Magas egekben lakozó Felség, Nézz le népedre, örök Istenség! Lásd meg, ha próbál minket az ínség! Tehozzád sóhajt a keresztyénség. - 2. Ígérted régen mi atyáinknak, Hogy szívből hozzád ha imádkoznak, És felkiáltnak nagy ínségükben, Meghallgattatnak könyörgésükben. - 3. Hallgasd meg most is fohászkodását, Néped kérését, imádkozását! Ha segítségért siet tehozzád, Fordítsd feléje irgalmas orcád! - 4. Békével áldd meg mi éveinket! Ismeretedben őrizz meg minket, És szent igédben gyermekeinket! Éleszd szívükben az igaz hitet! - 5. Így cselekedjél! Tarts meg a hitben! Más bizodalmunk kívüled nincsen. Add, hogy meglássa e földön minden, Hogy egyedül vagy áldandó Isten!

Mondjunk Istennek köszönetet, imádkozzunk:

Szerető Urunk, Istenünk! Áldott vagy, mert megmutatod, tettekre váltod, szavakban kifejezed, és életünkre helyezed szeretetedet, kedvességedet, erődet. Urunk! Add, hogy, amit tettél, teszel értünk mindig látható legyen rajtunk, és mindig érezzük azt, hogy te vagy körülöttünk. Urunk, fordítsd vissza életünket napról-napra, hogy hozzád érkezzünk minden este, amikor lefekszünk, és hozzád érkezzünk, amikor innen elmegyünk. Ámen.

Testvéreim, menjetek el, és hirdessétek az Úr halálát és feltámadását. Tanúskodjatok az ő szeretetéről. Akik átéltétek, megláttátok az ő irgalmát, építsétek a testvéri közösséget az emberek között megbocsátással, önfeláldozó szeretettel!

Vegyétek most az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az Úr az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az Úr az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Liturgia:

Mily nagy az Úr kegyelmessége, Van-e ember, kit meg nem hat? Van-e szív, mely mindent feledve, Az Istennek hálát nem ad? Ó jer, őt áldja minden lélek, Ki minket mindig szeretett! Én őt imádom, míg csak élek, Néki mondok dicséretet.

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

** Az énekek és a liturgia kottái megtalálhatók a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu web-lapon) és az Evangélikus Énekeskönyvben.

*** A kiemelési jelzések az Íródeáktól származnak.

Az 1. oldali vízjelen a Tatabányai Evangélikus Gyülekezet temploma látható.