TATABÁNYAI   MAGVETŐ „Íme, kiment a magvető vetni” (Mk 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Mk 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközségben Böjt 2. vasárnapjának istentiszteletén, 2008. február 17.-én, Schermann Gábor lelkész szolgálatával.*

Kezdő ének: 191 (Latin himnusz után [Salve, mundi salutare]. - Nagyszombat 1651)

1. Jézus, világ Megváltója, Üdvösségem megadója, Megfeszített Isten Fia, Bűnömnek fán függő díja: Jézus, add, hogy hozzád térjek, Veled haljak, veled éljek! - 2. Szent kereszteden kereslek, Szomorú szívvel szemléllek; Mert így gyógyulást reménylek. Moss meg szent véredben, s élek. Jézus, add, hogy hozzád térjek, Veled haljak, veled éljek! - 3. Engem íly nagy szerelmedből, Végy hozzád szent kegyelmedből! Vegyek erőt keresztedből, És végbúcsút bűneimtől! Jézus, add, hogy hozzád térjek, Veled haljak, veled éljek! - 4. Engem, bűnöst, kérlek, ne hagyj, Halál rabját, kínra ne adj, Sőt ha eljő majd halálom, Szent jobbodra engedj állnom! Jézus, add, hogy hozzád térjek, Veled haljak, veled éljek!

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. - Ámen.

Emlékezz meg, Uram, irgalmadról és kegyelmedről, mert azok öröktől fogva vannak. Hozzád emelem, Uram, lelkemet, Istenem, benned bízom, ne szégyenüljek meg. Utaidat, Uram, ismertesd meg velem, taníts meg ösvényeiden járni engem. Ifjúkorom vétkeit ne idézd fel, bűneimről ne emlékezzél meg. Igazságod és hűséged őrizzen engem, hiszen benned reménykedem. Ámen.

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindannyiunkkal!

Testvéreim! Az Isten színe elé érkezve, nézzünk Isten Törvényének a tükrébe. Vizsgáljuk meg benne magunkat, és kérjük Isten irgalmát.

Így szól az Úr:

Én vagyok az Úr, a te Istened! Ne legyen más istened! Ne vedd hiába Istened nevét! Szenteld meg az ünnepnapot! Tiszteld atyádat és anyádat! Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Ne tégy felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot! Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod házastársát vagy bármiféle tulajdonát! - Jézus Krisztus apostola ezt tanítja: Ha azt mondjuk, hogy nincs bűn bennünk, magunkat csaljuk meg, és nincs bennünk igazság. Ha pedig megvalljuk bűnünket, hű és igaz az Isten, megbocsátja, és megtisztít minket gonoszságunkból.

Mindezek alapján kérem, Testvéreim, hogy feleljetek a gyónási kérdésekre:

Az élő Isten színe előtt kérdezem mindenkitől személy szerint:

Testvérem az Úrban!

Vallod-e magadat bűnösnek és ezért kárhozatra méltónak? - Vallom.

Bánod-e igazán bűneidet? - Bánom.

Megbocsátottál-e mindazoknak, akik vétkeztek ellened? - Megbocsátottam.

Igyekezel-e Isten akarata szerint élni?- Igyekezem.

Hiszed-e, hogy Isten Krisztusért megbocsát a megtérő bűnösnek? - Hiszem.

Legyen hitünk szerint. Ezzel a hittel forduljunk most imádságban Isten felé, irgalmát kérve:

Uram, te voltál hajlékunk nemzedékről-nemzedékre. Mielőtt hegyek születtek, mielőtt a föld és a világ létrejött, te öröktől fogva vagy. Mi pedig elmúlunk haragod miatt, ha vétkeinket orcád világossága elé állítod. Taníts hát úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk. Fordulj hozzánk, Uram, könyörülj szolgáidon az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Testvéreim megkönyörült rajtunk, méltatlan bűnösökön az Isten Jézus Krisztus által, aki szeretett minket, és vére árán bűnbocsánatot szerzett nekünk. Ebben, a szeretetében bízva, hirdetem nektek, Testvéreim, bűneitek bocsánatát, hogy azok oldozva legyenek a földön és a mennyben, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében! Bízzatok és örüljetek Krisztusban reménykedő Testvéreim, Isten az ő véréért megbocsátotta bűnünket. Az ő Lelke legyen velünk, hogy általa új életben járjunk. Ámen

Jöjjetek, imádkozzunk:

Igazság Lelke! Egyedül te vagy képes kiűzni azokat, a hatalmakat, amelyek magukhoz akarják ragadni az uralmat életünkben. Nyisd fel szemünket, hogy világosan felismerjük, és néven nevezzük mindazt, ami rombolja az életet. És hogy rátaláljunk Krisztusra, aki életünk és békességünk. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Testvérek, kedves Gyülekezet! Isten igéje szól most hozzánk Pál apostolnak a Thesszalonikai gyülekezethez írt 1. leveléből, a 4. fejezet első 8 versében:

Így ír az apostol:

Testvéreim, kérünk titeket, és intünk az Úr Jézus nevében, hogy amint tőlünk tanultátok, hogyan kell Istennek tetsző módon élnetek, - s amint éltek is -, ebben jussatok még előbbre. Hiszen tudjátok, milyen rendelkezéseket adtunk nektek az Úr Jézus nevében. Az az Isten akarata, hogy megszentelődjetek: hogy tartózkodjatok a paráznaságtól, hogy mindenki szentségben és tisztaságban tudjon élni feleségével, nem a kívánság szenvedélyével, mint a pogányok, akik nem ismerik az Istent; és hogy senki túlkapásra ne vetemedjék, és ne csalja meg testvérét semmiféle ügyben. Mert bosszút áll az Úr mindezekért, ahogyan már előbb megmondtuk nektek, és bizonyságot is tettünk róla. Mert nem tisztátalanságra hívott el minket az Isten, hanem megszentelődésre. Aki tehát ezt megveti, az nem az embert vet meg, hanem az Istent, aki Szentlelkét is reátok árasztja. .

Így ír az Isten megszentelő kegyelméről Máté evangéliuma, a 15. fejezetben, a 21. verstől:

Jézus elment onnan, és visszavonult Tírusz és Szidón területére. És ekkor egy kánaáni asszony, aki arról a környékről jött, így kiáltott: „Uram, Dávid Fia! Könyörülj rajtam! Leányomat kegyetlenül gyötri a gonosz lélek!” Jézus azonban nem válaszolt neki egy szót sem. Erre odamentek hozzá tanítványai, és kérték: „Bocsásd el, mert utánunk kiáltoz.” De ő így felelt: „Én nem küldettem máshoz, csak Izráel házának elveszett juhaihoz.” Az asszony pedig odaérve leborult előtte, és ezt mondta: „Uram, segíts rajtam!” Jézus erre így válaszolt: „Nem jó elvenni a gyermekek kenyerét, és odadobni a kutyáknak.” Az asszony azonban így felelt: „Úgy van, Uram! De hiszen a kutyák is esznek a morzsákból, amelyek uruk asztaláról hullanak.” Ekkor így szólt hozzá Jézus: „Asszony, nagy a te hited, legyen úgy, amint kívánod!” És meggyógyult a leánya még abban az órában.

Boldogok, akik hallgatják, szívükbe zárják és megtartják Isten beszédét! Ámen.

Ének: 395 (János evang. 15. Scholz László sz. 1911)

1. Jézus a szőlőtő, Mi vesszők vagyunk, Élünk, ha őbenne Meg is maradunk. Hogyha tőled, Jézus, elhajolnék, Máris lemetszett venyige volnék. - 2. Atyánk metszőkése Minket tisztogat, Hogy többet teremjünk, Gyümölcsöt sokat. Add meg, Atyám, bármily fájó perc lesz, Tudjak örülni, mikor megmetszesz. - 3. Csak le ne mess hamar Bűneim miatt, Énértem is meghalt Egyszülött Fiad, Légy türelemmel, ha bűnbe esnék, Jézusomért, kérlek, le ne mess még! - 4. Őrajta csüngök én, Jó kapcsom a hit, Vérében bízom én, S ez megigazít. Szent tőke gyümölcse az ő vére - Nem juthatok kárhozat tüzére.

Szószéki szolgálat:

Kegyelem legyen nekünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Urunktól, Jézus Krisztustól! Ámen.

Igehirdetés: (Az igehely-részletek Ézsaiás próféta könyvének 5. fejezetének első 7 versének megfelelői.)

Két barátnő, két asszony összefutott a Főtéren, valahol ott, az üzletsor környékén. Jól ismertem őket, nagyjából egyidősek vagyunk, - vagy szüleim korosztályúak, esetleg most érettségiztek, nyugdíj előtt állnak. Találkoztak, beszédbe elegyedtek, örültek egymásnak, mert régen beszéltek egymással. Ahogy ilyenkor lenni szokott: ez, az, amaz szóba került: „Hogy vagy, mi újság?” - „Ne is kérdezd” - mondta az egyik egyszer csak. És kifakadt belőle: „Tudod, ugye tudod, mennyire szerettem a páromat. Mennyi mindent megtettem érte. Ugye tudod, hogy tenyeremen hordoztam őt. Láttad, milyen jó dolga volt mellettem. És megcsalt a szemét!” - mondta ez az asszony. „Kiderült, már évek óta! Mit tegyek most?” - Véletlenül hallottam a beszélgetésüket, és elgondolkoztam rajta. Azon, hogy ez egy mindennapos fájdalom, és nagyon személyes, egyedi, és egyedülálló átélni. Mindennapos, általános dolog hallani ilyent. És teljesen személyes dolog átélni azt.

Egy kicsit mintha visszaléptem volna az időben, - vagy mégsem. Izraelben találtam magam, a lomb-sátor ünnepen. Az hasonlít egy kicsit a mi farsangunkra. Ott vannak a szőlőhegyek, a présház, a pince és a tőkék között felállítják a sátrakat. Mulatoznak benne napokon át. Megy az ivászat, az anekdotázás, a dalolás. Találkoznak a régi barátok, ismerősök, és elmondják egymásnak az örömeiket, bánataikat, hogy mi újság velük. Arra járva, jönnek-mennek lantosok is. Mindegyik igyekszik mulattatni, szórakoztatni az ünneplő sokaságot egy-egy csattanós, vagy pikáns nótával.

A sátrunkhoz újabb lantos érkezik. Blues-stílusban indít. Lehet sejteni, valami balladaszerű sejtelmesség. Láthatóan allegorikus képek a szerelemről az, amit ajkára vesz. Itt a szőlőtőkék és boroskancsók között. A lantos a húrok közé csap, és rázendít. Így énekel: „Dalt éneklek kedvesemről, szerelmesem szőlőjéről. Szőlője volt kedvesemnek kövér hegyoldalon. Fölásta és megtisztította a kövektől, beültette nemes vesszővel. Közepére tornyot épített, sajtót is vágatott benne. Várta, hogy jó szőlőt teremjen, de vadszőlőt termett”. - Így szólt a nótája a lantosnak. Közben ott sugdolóztak a társai, egyre figyelmesebben hallgatva a nótát. Valaki úgy vélte: „Ézsaiás a neve. Még nem sokan ismertük. Vártuk hát a folytatást, és ő ekkor a szemünkbe nézve folytatta: „Most azért Jeruzsálem lakói és Júda férfiai, tegyetek igazságot köztem és szőlőm között. Mit kellett volna még tennem szőlőmmel, amit meg nem tettem? Vártam, hogy jó szőlőt teremjen, miért termett vadszőlőt?”

A versszak végén, talán a feleletre várt tőlünk, de mi is csak hallgattunk, mert nem tudtuk a választ. És ő folytatta: „Most én megmondom nektek, mit teszek szőlőmmel! Lerombolom a kerítését, hogy lelegeljék. Kidöntöm a főfalát, hogy összetiporják. Hagyom, hogy elvaduljon. Nem metszik, nem kapálják, fölveri a tövis és a gaz. Megparancsolom a felhőknek is, hogy ne adjanak rá esőt”.

Ezután, a versszak után a lantos letette hangszerét, ránk nézett és prózában folytatta: „A Seregek URának szőlője Izraelnek háza, és gyönyörű ültetvénye Júda férfiai. Törvényességre várt, és lett önkényesség. Igazságra várt, és lett kiáltó gazság.”

Ez a múltbeli nóta rémlett föl bennem. Talán azért, mert így írják, és mondja el panaszát egy másik, megcsalt szerelmes: az Isten. Az Isten, aki mindent megtett az emberért. Védelmet adott nekünk. Jelen volt közöttünk, velünk együtt jött-ment. Törvényt adott nekünk, korlátokat, hogy tudjuk, hol van a jónak a határa, és hol kezdődik a veszély. Lelkiismeretet is adott, hogy messzire lássunk, és felismerjük a bajt. Adta nekünk a teremtő és éltető igetáplálékot is, és az esőt, hogy növekedjünk. Mindent adott, minden megvolt ebben, a kapcsolatban, ami a szerelmet szerelemmé és boldoggá teszi: idő, amit ránk fordított; energia, amivel figyelt ránk; figyelem, amellyel hallgatott minket, és lehajolt hozzánk; gondoskodás, amellyel körülvett; szépség, gyengédség, ugyanakkor erős kar, megerősítő szavak, az életben derűs meglepetések és megnyugtató állandóság. Mindent, ami örömtelivé teszi a kapcsolatot! Most, hogy ennek vége, - mondja a dalnok -, az Úristen nyíltsága megmarad, amellyel szól hozzánk, mert elmondja, hogy mit tesz.

A romlott szőlővel, a rohadt szőlővel nincs mit tenni. Amit megtámadott ez a betegség, azzal - költői a kérdés: mit tehetnék még? - nincs mit tenni. Ez tűzre való, és új kell helyette. És ez alól, az ítélet alól nincs menekvés. Nincs megbocsátás, nincs „jó Istenke”, kiben bízhatnánk! Nincs gondviselés, amely körülvenne minket, embereket. Ezzel, a szőlővel valóban nincs mit tenni, ez a szőlő, „ember-szőlő”már nem kap védelmet Istentől, amellyel megvédi a gonoszságtól. Ez a szőlő már nem kap gondoskodást, igét, esőt, harmatot.

Minden, ami a Bibliában ezen túl van, minden, ami ennél többről szól, az egy másik, egy új szőlőről szól. Tudjuk-e? Egy másik szőlőről, amit újratelepítettek! - Nekem, mai embernek, beugrik a hasonlat: újratelepítettek, mint a Windows-t a számítógépen. A réginek nyoma sincs, le kellett gyalulni a winchestert, aztán kezdődhet az új telepítés. Egyetlen nulla, vagy egyetlen bit sincs a régiből.

Kedves Testvérek! Mindent, amit magunkból, nap, mint nap, átengedünk Jézusnak, az „újratelepítő gazdának”, azt ő kitépi. Egyetlen szorítással megfojtja, és tűzre dobja. Ez fáj, mint a halál. Mint amikor egy darabot kitépnek a szívünkből, ez olyan. Minden ilyen apró eset ilyen, mert ilyenkor belőlünk hal meg egy darab. Úgy, ahogyan belőle is, ahogyan ő is meghalt, amikor átélte ezt, a csalódást. Ezért olyan drámai dolog, ősidők óta a Böjtnek az ideje. Nem azért, hogy hagyományokat kövessünk, vagy megismételjünk évről-évre egy lila-terítős hathetet, hanem, hogy el ne felejtsük: minden, ami ezen túl van a Bibliában, ezen, a dalon túl, az már a másik szőlőről szól.

Kedves keresztyén közösség! Minden ilyen átengedett, megfojtott szívszakadás helyén, helyett - újat telepít az Isten! Újat, amely körül van véve kőfallal, ott van benne a sajtó, a torony és az eső!

Imádkozzunk:

Áldott légy, Istenem, hogy újat adsz belém, nekem; hogy nem bízod rám a javulást, hanem elkérsz magamtól. Adj erőt, hitet, reménységet, hogy napról-napra megengedjem neked egy-egy darabom kicserélését. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Az Isten szeretetébe vetett hitünket valljuk meg az Apostoli Hitvallás szavaival:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örök életet. Ámen.

Az Isten szeretetének egy nem lényegtelen, hanem Urunk, Krisztusunk által adott, emlékeztető, átélő alkalma az Úrvacsora, amelyre hívok szeretettel mindenkit.

Isten békessége, amely minden emberi értelmet meghalad, meg fogja őrizni szívünket és gondolatainkat Jézus Krisztusban.

Ének: 305 (Luther Márton 1483-1546)

1. Megváltó drága Jézusom, Én bűneimben orvosom! Lelkem hozzád kívánkozik, Téged imádlak holtomig. - 2. Ó, én kegyelmes Jézusom, Édes megváltó Krisztusom, Te vedd fel az én ügyemet, Tedd magadévá szívemet! - 3. Ó, kedves vendég, nálam szállj, Bűnömtől ne iszonyodjál; Emeld magadhoz hívedet, Jer, térj be, örök szeretet! - 4. Tedd hajlékoddá szívemet, Erősítsd gyenge hitemet, Hogy el ne felejthesselek, Sőt örökké dicsérjelek!

Úrvacsora.

Emeljük hát fel szívünket az Úrhoz, imádkozzunk:

Méltó és igaz, illő és üdvösséges, hogy mindenkor, mindenhol hálát adjunk neked, mindenható Istenünk és Atyánk a Jézus Krisztus által, aki halálra adta magát értünk, hogy el ne vesszünk bűneinkben, hanem elnyerjük az örök életet. Ezért az angyalokkal, az üdvözültek mennyei seregével és a földön küzdő egész anyaszentegyházaddal együtt boldogan áldunk és magasztalunk téged, és ujjongó énekkel hirdetjük szent neved dicsőségét.

Liturgia:

Itt az Isten köztünk, Ő, kit éjjel-nappal Angyalsereg áld, magasztal. Szent, szent, szent az Isten! Néki énekelnek A mennyei boldog lelkek. Ó, Urunk, Halld szavunk, Ha mi, kicsiny néped, Hódolunk tenéked!

Szent vagy, Urunk, és nagy a te irgalmad, mert elítéled a bűnt, de megmented a bűnösöket szeretett Fiad élete árán. Ezért a nagy irgalmadért kérünk, hogy küldd el Lelkedet, és szentelj meg minket, hogy Krisztus testét és vérét vegyük üdvösségünkre ebben, a kenyérben és borban, és általa testvéri közösséggé legyünk.

A mi Urunk, Jézus Krisztus, azon az éjszakán, amelyen elárulták, kezébe vette a kenyeret, hálát adott, megtörte, tanítványainak adta, és ezt mondta: „Vegyétek és egyétek! Ez az én testem, amely értetek adatik. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”. Hasonlóképpen, miután vacsorált, kezébe vette a kelyhet, hálát adott, nekik adta, és ezt mondta: „Igyatok ebből mindnyájan! Ez az új szövetség az én véremben, amely értetek és sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. Ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre”.

Ezért valamennyiszer eszünk e kenyérből, és iszunk e kehelyből, az Úr halálát hirdetjük, amíg eljön. Mert méltó a megöletett Bárány Jézus, hogy övé legyen az áldás, a tisztesség, a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké.

Imádkozzunk

Szerető Istenünk! Emlékezzél meg Fiad értünk viselt szenvedéséről és haláláról. Add mindnyájunknak Lelkedet, hogy amikor, ezen az órán itt, most ünnepeljük keresztje titkát, részesei legyünk feltámadása erejének. Emlékezz meg népedről, gyülekezetünkről, egész egyházadról, amelyet megváltottál Krisztus vérén. Őrizd meg bennünk a hitet. Tarts meg békességedben. Add meg Krisztusban való egységünket. Urunk, emlékezz meg mindazokról, akik testvéreink a hitben, akik szeretteink ebben az életútban, amelyen járunk, akik körülöttünk élnek, akik ránk bízattak. Emlékezz meg, Urunk, betegeinkről. Legyen gondod Ani nénire, hogy reménységben és rád hagyatkozásban gyógyuljon. Legyen gondod a tőled elszakadtakra, azokra, akik nem ismernek téged, vagy még nem hallottak rólad. Emlékezz meg, Urunk, azokról, akik a te szolgálatodra készülnek. Munkájuk, családjuk, elfoglaltságaik közepette rád szánják az időt, a figyelmet, az energiát, hogy összegyűljenek, és rólad tanuljanak. Add, hogy tanulásuk tőled legyen, hogy kedvük, erejük és lelkük tőled legyen. Hogy akik tanítják őket, megtalálják a te bölcsességedet, és át tudják adni azt. Legyen gondod mindannyiunkra életünk minden napján, hogy oda tudjuk adni a kezedbe mindazt, ami tőled elválaszt. Hogy ne féljünk a fájdalomtól, amikor összeroppantod ezeket, a dolgainkat. Hogy várjuk örömmel és reménységgel az újat, amit mindig megadsz. Urunk! Légy velünk életünk végéig, hogy a harcunk nálad érjen véget. Jézus Krisztusért kérünk, hallgass meg bennünket, amikor az ő nevében így fordulunk hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Liturgia:

Ó, áldott Krisztus. Isten szent Báránya, Ki világ bűnét vitted keresztfára, Irgalmazz nékünk, ó, kegyelmezz, kérünk! Adj békét nékünk!

Legyen velünk, mindannyiunkkal Urunk megtartó, megszentelő békessége. Íme, minden kész. Jöjjetek, Testvéreim, az Úr megterített oltárához, az ő irgalmáért !

Ének:

1. ének: 474 (Scholz László sz. 1911)

1. Úgy fogad be a testvért, Mint Krisztus tégedet! Más minden embertársad, Ám egytestvér veled. Te is gyarló vagy, mégis Személyed vállalod; Gőggel mások szívébe Ne olts hát bánatot! - 2. Ne tépd el azt a láncot, Mely sokkal egybefűz, Ki önmagában kíván Meglenni - álmot űz. Nézd, Krisztus úgy, amint vagy, Megszán és átölel. Ne irtózz emberektől, Hozzájuk lépj közel! - 3. Légy tűrő, megbocsátó, Ha ér, ha szúr tövis! Az Úr szájából hallod: „Még hetvenhétszer is!” Tedd, szóld az igazságot, De mindig szelíden, Hangozzék szeretetből A nem és az igen. - 4. Nincs, ami megújíthat Se mást, se tégedet, Csak a Krisztusból tűző, Forró, hű szeretet. Mindennap erre vágyik, Ki épp utadba jött. Testvér, mint Krisztus téged, Te úgy fogadd be őt!

2. ének: 493 (Nicolai Fülöp 1556-1608, német. - Nicolai Fülöp 1556-1608)

1. Harsány szó kiált az éjbe: „Föl! Ébredj, Jeruzsálem népe! Kit vártok, itt van már közel!” Kürt ád jelt: „Jöjjetek, hívek! Hol, merre vagytok, okos szüzek? Épp éjfél van, sietni kell! Jön már a vőlegény. Lobogjon fáklyafény! Halleluja! Mily menyegző, Üdvöt szerző, Vár reátok, mihelyt megjő!” - 2. Sion népe hallván hallja, Hogy néki szól az őrök hangja, És szíve örömtől repes. Jön az Úr, sugártól fényes, Ő erős, irgalommal ékes, Csillaga tündökletes. Jöjj, Jézus, drága kincs, Dicsőbb tenálad nincs! Üdv, hozsánna! Jertek, menjünk, Mind siessünk, Szent asztalánál örvendjünk! - 3. Lant, kürt, hárfa zeng a mennyben, Az égi karban, angyal-nyelven Zeng már feléd a glória. Minden gyöngykapu kitárva, A trónnál angyalok közt állva, Áld énekünk, Isten Fia! Nem fénylett még a szem, Nem lángolt a szív sem Ily örömtől! Ujjongjunk hát, Mondjunk hálát, Vég nélkül víg halleluját!

Jöjjetek, Testvéreim. Mondjunk köszönetet Istennek imában!

Urunk! Magasztalásodat hallotta fülünk, - add, hogy süket legyen veszekedés, békétlenség hangjára. Nagy szeretetedet látta szemünk, - add, hogy meglássa az örök életet. Dicséretedet énekelte nyelvünk, - add, hogy az igazat vallja ezután. Templomodban járt a lábunk, - add, hogy a világosság útján járjon ezután. Testedből részesült a testünk, - add, hogy új életet éljen ezután. Hála néked kimondhatatlan jóságodért. Ámen.

Testvéreim! Elmenve hirdessétek az Úr halálát és feltámadását. Tanúskodjatok szeretetéről. Akik megtapasztaltátok a bűnbocsánat örömét, építsétek a testvéri közösséget az emberek között megbocsátással, önfeláldozó szeretettel!

Vegyétek az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád orcáját az Úr, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd orcáját az Úr, és adjon neked békességet. Ámen.

Liturgia:

Hadd zengjen hálaénekem, Ó, Istenem, tenéked, Amelyben megköszönhetem Legfőbb jótéteményed, Mert szerettél, s amit tettél, Kegyelmed bizonysága. Hadd zengjen hát víg éneket Lelkemnek buzgósága!

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

** Az énekek és a liturgia kottái megtalálhatók a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu weblapon) és az Evangélikus Énekeskönyvben.

*** A kiemelési jelzések az Íródeáktól származnak.

Az 1. oldali vízjelen a Tatabányai Evangélikus Gyülekezet temploma látható.