2008-01-13

0x08 graphic
Erős vár a mi Istenünk! Sok szeretettel köszöntöm a Testvéreket ebben az új évben, az első találkozáskor. Hadd mondjam, az Útmutatónk évi igéjével hadd köszöntsek mindenkit. Jézus mondja, hogy „Én élek, és ti is élni fogtok”, hogy nagy ajándék Isten részéről, hogy van valaki, az ő Fiában, aki velünk van, jó vagy nehezebb életsorsunkban, különböző helyzetekben és a titokzatos előrenézésben is, ebben az évben is. Ahogyan előrenézünk, nem tudjuk, hogy mi az, ami vár ránk, de egy biztos, hogy ő nem hagy minket el. Úgy is, ahogy ígérte is. Hadd idézzem, Máté evangéliumának a végén, az elválásakor, amikor mondta: „Veletek vagyok minden napon a világ végezetéig”. És hadd mondjam még azt is, hogy nagy öröm számomra, hogy - azért most ne, de általában -, egy imaközösséggel kezdi egy kis csoport a vasárnapi istentiszteletet, ami - most is gondoltam rá, és én hiszem is -, hogy nemcsak a tatabányai gyülekezetben, hanem másutt is imádkoznak a vasárnapi igeszolgálatért, az istentiszteletért, hogy érthetően szóljon, a gyülekezet megnyíljon az ige felé, amiben az Isten meg akar szólítani, és szeretné megértetni, hogy mi a terve, mi a célja velünk. És ezért nem hagy magunkra, bármilyen élethelyzetbe kerüljünk is. Isten így is, adja az ő Szentlelkét a mai együttlétünkre is, hogy az ő áldásával, az ő igéjének az áldásával tudjunk tovább menni.

1. Jézus, mennynek ragyogása, Járj át tiszta fényeddel! Ki ösvényed megtalálja, Rajta sose téved el. Igéd szüntelen világol - Te vezetsz ki a homályból. - 2. Téged várt az ősidőkben Sok-sok nép és nemzedék, Szívük mélyén esdeklően Tárták óhajuk feléd. Betöltötted lelkük vágyát - Több vagy te, mint ők kívánták. - 3. Teljességre ki vezérel? Élet napja csak te vagy! Üdvre, jóra veled ér el Nyájad, csak velünk maradj! Világot nem vethet ránk más, Te légy rajtunk ezer áldás! - 4. Vége lesz az éjszakának Ott, hol Jézus tündököl - Villódzó sugarak járnak Fénylő nyomdokod körül; Gyógyítsd konok pogányságunk, S mindörökké téged áldunk!

Isten gyújtott világosságot a mi szívünkben, hogy Jézus Krisztus arcán felismerjük az ő dicsőségének ragyogását. Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindnyájatokkal! Testvéreim, Isten színe előtt gondoljunk méltatlanságunkra, valljuk meg bűneinket: Megvallom előtted, könyörülő Isten, hogy vétkeztem ellened és embertársaim ellen, és ezért kárhozatra vagyok méltó. De a te végtelen irgalmadba menekülök. Bocsásd meg vétkeimet az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Mindenható Isten, szerető mennyei Atyánk! Áldunk téged, hogy a szereteted ölel át minket ezen, a mai vasárnapon. Áldunk téged, hogy a te örök világosságod megjelent a te egyszülött Fiadban, és úgy vagy velünk, hogy mindnyájunkat átölel abban, az élethelyzetben. Köszönjük neked, hogy nem hagysz minket a mélyben, nem hagysz elesettségünkben, hanem felölel, felemel minket a te végtelen szereteted, és megszólítasz minket a te igédben, hogy vigasztalj, erősíts, ints vagy bátoríts minket annak megfelelően, ahogy mi lelkileg álluk és élünk minden napjainkban. Vonj minket a te szereteted közösségébe, hogy egymással testvéri közösségben, feléd fordulva elfogadjuk a te tanításodat megértve a te Lelked által. És erősíts, hogy bölcs és igazságos szó hangozzon el a te Lelked által úgy, ahogy te akarod. Könyörülj rajtunk, és szánj meg minket, hogy megérintsen minket a te dicsőséged fénye és a te szereteted mélysége, hogy általa éljünk minden napjainkban, és örömmel tegyünk bizonyságot, az Úr Jézus Krisztus által, aki veled és a Szentlélekkel él és uralkodik örökkön-örökké. Ámen.

Hat nap múlva Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és testvérét, Jánost, és felvitte őket külön egy magas hegyre. És szemük láttára elváltozott: arca fénylett, mint a nap, ruhája pedig fehéren ragyogott, mint a fény. És íme, megjelent előttük Mózes és Illés, és beszélgettek Jézussal. Péter ekkor megszólalt, és ezt mondta Jézusnak: „Uram, jó nekünk itt lennünk. Ha akarod, készítünk itt három sátrat, egyet neked, egyet Mózesnek és egyet Illésnek.” Még beszélt, amikor íme, fényes felhő árnyékolta be őket, és hang hallatszott a felhőből: „Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm, őt hallgassátok”. Amikor a tanítványok ezt meghallották, arcra borultak és nagyon megijedtek. Ekkor Jézus odament, megérintette őket, és így szólt hozzájuk: „Keljetek fel, és ne féljetek!” Amikor föltekintettek, senkit sem láttak, csak Jézust egyedül.

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

1. Van örök kincsünk, becsesebb Nincs nála földön, égen. Az arany, ezüst, drágakő Csak por, ha hozzá mérem. Nem múlta felül semmi még, És nincs ami felérje. Ez örök égi ajándék Az Isten szent igéje. - 2. Itt rozsda, moly, futó idő Elpusztít minden régit, És előbb-utóbb rombadől, Mit ember keze épít. Múlik ég, föld, mint rózsaszál, Elhervad hulló szirma, De az ige, mint szikla áll, Úgy, amint meg van írva. - 3. Vált ezredévet ezredév, De soha el nem évül. Nem élhet az új nemzedék E régi ige nélkül. Hit, erő, béke, üdvösség Mert nem lesz soha másban, Megrendül bár a föld és ég, Mint Isten szent szavában. - 4. Szent ige, te semmibe vett, Megvetett és lenézett: Hol az a földi ismeret, Mely teveled fölérhet? És van-e még más menedék, Hogy lelkünk óvja, védje? Egy van csak, de ez egy elég: A kegyelem igéje. - 5. Ha minden támasz rombadül, S megragadod ez egyet, És végre hozzá menekül A zúgó vészben lelked: Ó, milyen áldott helyre lel! Ott talál békességet És biztos, védett kikötőt, Hol vihar el nem érhet. - 6. És mint a hattyú elmerül A tiszta tó vizében, Majd úszik tovább, tollait Lemosva hófehéren: A legsötétebb szívet is Úgy mossa hófehérre Ez élő, kristálytiszta víz, A kegyelem igéje.

Mert nem kitalált meséket követve ismertettük meg veletek a mi Urunk Jézus Krisztus hatalmát és megjelenését, hanem úgy, hogy szemtanúi voltunk isteni fenségének. Mert amikor az Atya Istentől tisztességet és dicsőséget nyert, és ilyen szózatot intézett hozzá a felséges dicsőség: „Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm”, ezt a mennyből jött szózatot mi hallottuk, mert együtt voltunk vele a szent hegyen. Ezért egészen bizonyosnak tartjuk a prófétai beszédet, amelyre jól teszitek, ha mint sötét helyen világító fényforrásra figyeltek, amíg felragyog a nap, és felkél a hajnalcsillag szívetekben. Mindenekelőtt tudnotok kell, hogy az Írás egyetlen próféciája sem fejthető meg önkényes magyarázattal, mert sohasem ember akaratából származott a prófécia, hanem a Szentlélektől indítatva szólaltak meg az Istentől küldött emberek.

Ünneplő Gyülekezet, szeretett Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban! Az Isten igéje vasárnaponként visszajelentkezik, amikor csendes perceinkben keressük a választ, keressük Istentől az üzenetet, a következő kérdésre, a következő szóra. Soha nem mertem volna elindulni erre, a szolgálatra, ha tudom előre ezt, az óriási felelősséget, amit jelent, hogy Isten igéjét mások felé hirdessem. Üzenetet adjak át értelmezve ezt, az igét. Hitelesnek érezve azt, amit továbbadunk, ismerve az életkörülményeket, helyzeteket, amiben azok az emberek élnek, akiknek hirdetni kell Isten üzenetét. Mert nem mondhatunk mást, ha számolunk ezzel, a küldő, felhatalmazó, megbízó Istennel, az élő Istennel, aki elszámoltat minden, kimondott szóról, - hogy nem mondhatunk mást, mint csak azt, amit ő ránk bízott, hogy továbbadjuk, hogy útmutatást, életvezetést adhasson az a fölolvasott ige, a kimondott szó, amit továbbadunk másoknak. Hitelesen továbbadni!

Végül is Péter apostolnak ez, az írása, ez, a Péter neve alatt íródott levél tulajdonképpen erről beszél, hogy Isten igéje, amint bent van a szent Iratok gyűjteményében, igaz. És úgy valóságos Isten üzenete, ahogyan szól hozzánk. Nem lehet hozzátenni, sem elvenni belőle, mert Isten sújtja az ilyeneket. Hiteles ez az Írás; nem azért, aki mondja, aki hirdeti, aki továbbadja, hanem azért, mert Isten üzenete van benne megmásíthatatlanul.

Ha a Bibliát figyelve összességében nehéz, tömör ez, a most elhangzott ige, akkor láthatjuk azt: aminek tanúja lehet a levél írója, hogy nem azt írták le, amit akartak. Nem mese, nem valami olyan, hogy szeretne valakit szórakoztatni, hogy szeretné lekötni a figyelmét úgy, ahogyan az illető elvárja, hogy azután ez is vidámabb életkörülmény legyen a számára, hanem azért igaz, mert belenyúl Isten az ő igéjével a mi életünkbe. Személy szerint, külön-külön adja úgy, ahogyan nekünk szükségünk van rá. És ez azért igaz, azért állja évezredek után is az időt, és mindig aktuális - mindig úgy érzem, hogy ennek ma van időszerű üzenete a számomra. Ez azért van, mert Isten Szentlelke íratta meg azt a papírt, rögzítette, hogy a mi számunkra is életet jelentő, üdvösséget hozó és bűnbocsánatra indító üzenet legyen Isten részéről.

Pál összehozta a levél tartalmával, a fölolvasott lekcióval a szószerint leírtakban, hogy azzal bizonyítsa: az, amit mond igaz, „mert ott voltam”. Az, aki ott megmutatta magát, megmutatta az ő dicsőségét, az több volt, mint akit a hegy lábánál, az éppen Jeruzsálemben, vagy éppen a poros samáriai vagy galileai utakon láttak az emberek. Több mint az a törékeny, kiszolgáltatott ember: őneki dicsősége és hatalma van. Ami akkor nem látszott, ami akkor rejtve volt pontosan azért, hogy eljuttassa Isten üzenetét, az ő szeretetét megéreztesse azokkal, akikkel találkozik, akikkel közösségbe kerül.

Jézus igazságát ott, a hegyen, Jézus minden kimondott szavát és cselekvését az Isten szava hitelesítette. Odafordította a tanítványokat: figyeljenek rá, fogadják el, hallgassanak rá, és úgy legyenek aztán a Jézustól hozott isteni üzenet, Isten szeretetének a továbbadói. - Így erősítette meg tulajdonképpen ott, a hegyen az a dicsőséges megjelenés - úgy is mondják: színeváltozása Jézusnak -, amivel az Atya megajándékozta őt, hogy aztán hitelessé váljon a tanítványoknak a legnehezebb élethelyzetben is, szenvedések, üldözések között is! Legyen erejük továbbvinni annak, a látomásnak, annak az üzenetnek híradását azok felé, akiknek szüksége van rá.

Jézus eljött. Karácsonytól, ahogyan kísérjük az ünnepnapokat, alkalmakat, igehirdetéseket, ezek, a Vízkereszt ünnepe utáni vasárnapok hozzák azt, a karácsonyi örömhírt, azt a fényt, a ragyogást, amit a pásztorok átéltek ott, a mezőn, és amiről meggyőződtek, az üzenetre való elindulás után ott, a betlehemi jászol mellett. És ugyanaz, szinte fellobban az igében, az evangéliumban is, ott a megdicsőülés-hegyén, amit láttak ezek, a tanítványok is.

Isten igéje igaz, és az, aki ezt hallja, elindulhat rajtuk bátran. Egyre vigyáz mindig Isten, amikor az ő igéje megszólal, hogy az ő Szentlelke által szólaljon meg úgy, ahogy ő akarja, úgy érjen el minket. A Szentlélek munkájáról Luther Kiskátéjában olvashatunk a 3. hitágazat magyarázatában, - valamikor meg kellett tanulnunk. A lényege az, hogy az Isten Szentlelke ott, ahol akar, abban, akiben akar, elvégzi a maga munkáját. De nem magában, nem automatikusan végzi el, hanem ahhoz elengedhetetlen, hogy Isten igéje megszólaljon. És legyen készsége annak, aki hallja az igét. Akkor lesz jó talaj arra, hogy aztán Isten Szentlelke formálja, munkálja, alakítsa azt az emberi életet, amelynek arra szüksége van, aki tele van várakozással. És ez, az Isten részéről való, szinte túláradó szeretete, túláradó üzenete megszólaljon az igében.

Milyen szép lenne, ha ez így megvalósulna minden akadály, minden nehézség nélkül! De a valóság az, ahogy az egyháztörténelmet nézzük, hogy az evangélium elindulása után az ördög, a gonosz ellenség, amelyik mindig keresztbe akar tenni Isten embermentő munkájának, az ördög rögtön akcióba lépett, és hozta az idegen tanításokat, szellemiségeket, különböző pogány vallásoknak akarta belevinni, hogy megrontsa Isten igéjének a tisztaságát, és elferdítse, hogy valahogy meghamisítva érjen el az emberi életet. Az első századokban már jelentkezett az ördögnek ez a munkája, és voltak vevői, mint minden rossznak és minden ördöginek az emberiség világában ugyan úgy, akkor is szinte bele akarták vinni ezek a hamisítók az Egyház életébe ezt, a rontó munkáját az ördögnek. És ezért íródott Péter apostolnak ez a levele. Ezért írták, kézzel foghatóan akarták bizonyítani: ez nem mese, ezek nem valami higított, emberek feltevése szerint leírt történetek és üzenetek, hanem úgy, ahogy Isten akarta. Számunkra mentésül, erőforrásul adta, hogy az Egyház népe, az Isten-kereső ember tisztán hallja az Isten üzenetét.

Hogy mennyire erő ez, a megtévesztés ebben, a mai világukban, ha nézzük hogy a rendszerváltás óta, az úgy nevezett demokráciában, több mint száz olyan egyházi képződmény, vagy szektás csoportosulás került bejegyzésre, több mint száz! Gombanódra születnek azért, mert van - úgy mond - piacuk, van az embereknek az életében keresés az Isten felé. És ott, ahol nem érvényesült ennek: üzenetnek - amint most mondja a levél írója: amit mi továbbadunk, amit előadunk -, ahol nem adták elő a tisztát, a hamisítatlant, akkor egy vákuum keletkezett az elmúlt évtizedek időszaka alatt, vagy még talán korábban is. Odajutott, hogy mennyire szükség van a bűnbánatra, hogy - talán a mi mulasztásaink gyümölcseként is - maradtak ebben, a tudatlanságban, a mai korban sokan az emberek közül.

Felteszi a kérdést az ige, - ha nem is tűnik ki így az igéből -, hogy vajon megtettünk-e mindent? Amit átéltünk úgy, ahogy az apostolok átéltek ott, a hegyen, hogy meghirdették, továbbadták: ez igaz, hogy eljött az Isten Fia, Jézus Krisztus, őt kell hallgatni; ő az, aki hamisítatlanul nekünk új életet ígért és ajándékot az ő hatalmában és dicsőségében és szeretetében! Vajon megtettünk-e mindent? Ezért kell nagyon vigyázni! Ezért felelősek vagyunk azért, hogy mit hirdetünk a szószékről, vagy mit mondunk el a gyerekeinknek, vagy beszélgetés közben! Mi az, ami a szavunkat meghatározza és a mi gondolatainkat? Vajon az az ige, amit hallunk, behatárolja-e az életünket, hogy olyan tiszta és szent életfolytatásunk van, ahogy az igében az Isten elvárja tőlünk, és elvárja azoktól, akik hozzá tartoznak, és rá figyelnek?

Az Isten igéje mindig mobilizál bennünket, mindig aktivizál, tehát nem tehetünk olyant, hogy elfogadjuk, mint a sült-galambot, vagy ahogyan kiszolgál a pincér, vagy éppen mást nekünk, elénk adnak, amit kérünk, amint azt fel kell dolgoznunk. - Ahogy az ige fölött gondolkodtam, egy példa jutott eszembe: az ember sokszor azt fogadja el, ami neki éppen tetszik, és saját maga akarja megválasztani. Az Isten nem így gondolkodik. Ő azért, a Szentlelkével, ő adta meg ezeket, az írásokat, amire nekünk szükségünk van. Vannak emberek, akik azt mondják, hogy testileg azzal táplálkozok, ami nekem tetszik.

Mennyi írást lehet olvasni világi lapokban azzal, hova jut el az ember, aki válogat az étkezésekben. Nagyon veszélyes helyzetbe kerül a testi egészsége is. Mi lenne akkor, vagy mi lesz akkor, ha a média által kínált szennyes információkat vesszük, mert nekünk szimpatikus esetleg, nekünk kedves? Isten igéje azért lelkileg életfontosságú, lelki kondíciónknak fontos üzenetet ad, hogy mi lelkileg legyünk erősek, legyünk felkészültek, legyünk bátrak - nem vakmerőek -, és tudjuk vállalni mindazt, ami úton vezet keresztül minket ezen, a szörnyű életút-szakaszon.

Nem mi vagyunk az erősek! Nem mi vagyunk a bölcsek akkor, ha Isten igéjét hitelesen tudjuk továbbadni, hanem Isten Szentlelke az, aki felé feltárhatjuk magunkat, és kérjük tőle a segítséget, a bölcsességet, az értelmet vagy a befogadó készséget. Ő tesz minket késszé arra, hogy ezt föl tudjuk dolgozni, magunkévá tudjuk tenni és az életünket meghatározó erővé váljon Isten üzenete. Így tudjunk aztán különbséget tenni a jó és a rossz között. Így tudjuk döntéseinkben megválasztani, amire Isten minket irányítani akar. Így tudjuk betölteni a küldetésünket, annak a szeretetnek a továbbvivői és továbbadói lenni, amit Isten azért ad nekünk a szívünkbe, és ismertet fel velünk, hogy másoknak segíthessünk úgy, mint Isten meghosszabbított keze. Mint akiket arra küldött, hogy aztán másoknak örömöt, boldogságot, vigasztalást vagy segítséget adjunk.

Nem a kornak vannak kihívásai. A kornak vannak olyan lehetőségei, amikben Isten feladatot bíz azokra, akiket elküld. És ezt, a feladatot akarja, hogy hűséggel betöltsük az ő igéjének az ismerete, az ő igéjének az elfogadása, vezetése által. Hogy a karácsonyi bölcsőtől, Vízkereszten keresztül, Jézus Krisztus igéjének a fényével, ragyogásával tudjunk továbbmenni. Megismerni, hogy ennek a fénynek és ragyogásnak az üzenete több mint ez a kedves örömszerzés, ami Karácsonykor elindul, sokkal mélyebb és sokkal erősebb.

Az a Jézus Krisztus azért jött, hogy a dicsőségét megmutatva mégis vállaljon egy olyan szolgálatot és olyan küldetést, amelyben az életét is hajlandó megtenni, és fölvenni minden nyomorúságunknak a szenvedését, ítéletét ott, a Golgota keresztjén. Fölszabadítson minket az élet reménységére Húsvétban, hogy aztán hirdessük az élet diadalát és az Isten szeretetének túláradó hatalmát az emberi életben.

Mindezt csak ő végezheti el, mi elfogadói és továbbadói lehetünk: Alázatosan, csendesen járjuk azt, az utat a Vízkereszt ünnepe utáni vasárnapok után egészen, hogy beismerjük, elismerjük, hogy nincs életünk Jézus nélkül! És ez az áldás aztán legyen a miénk, legyen a szeretteinké, mindazoké a testvéreké, akikkel találkozunk, hogy együtt figyeljük Isten igéjét, és magasztaljuk, dicsérjük Istent azért, az ő hozzánk hajló szeretetéért.

Isten erősítsen meg minket ennek, a hétnek az igéjével is, hogy: „Fölötted ott ragyog az ÚR, dicsősége meglátszik rajtad”. Kérdés, hogy amikor Isten igéjét halljuk, olvassuk, kijövünk a templomból, hazamegyünk a családi otthonba, férj, feleség, gyermekek, úton ismerősek, ismeretlen emberek - mennyire látják meg Jézus szeretetének ezt, a dicsőségét, amely nem ragyogásban nyilvánul meg, hanem a mosolyunkban, együttérzésünkben, segítőkészségünkben, amelyet rajtunk keresztül akar az Isten továbbvinni ezen, a sok terhet hordozó, szenvedő, küzdő, veszélyeztetett világunkban. Ámen.

Szerető mennyei Atyánk! Te, aki egyházat gyűjtöttél magadnak, a világ Világossága, Jézus Krisztus által, könyörgünk hozzád evangélikus egyházunkért, gyülekezetünkért. Azért, hogy gyülekezeteinkben tisztán hangozzék az ige, és ezáltal növekedjék a hit. Áldd meg egyházunk vezetőit a te mindeneket megvilágosító igéddel, hogy akaratod szerint töltsék be felelős szolgálatukat. Építsd általuk tovább az egyházat testvéri kapcsolatban, használd fel munkájukat a népek közötti megbékélés szolgálatára. Könyörgünk népünkért, vezetőinkért, mutatkozzék meg áldásod munkájukon. Kérünk, óvd meg az egész emberiséget a háborúktól, a nyomorúságtól, a pusztulástól. Engedd, hogy békében éljenek a népek egymás mellett, és megértéssel támogassák egymást. Törd meg a bűn és a gonosz hatalmát a mi világunkban. Tedd erőtlenné a rosszindulatú támadásokat és gyilkos háborúkat. Erősítsd a gyengéket, a betegeket. Vigasztald a gyászolókat, bátorítsd a csüggedőket. És tanítsd meg irántad való hálaadásra az örvendezőket. Mutasd meg, tedd nyilvánvalóvá igéd hallásában Lelked munkáját, hogy ujjá formálja életünket neked tetsző életre, szolgálatra. Szeretetedet, segítőkészségedet gyakoroljuk egymás között és a rászorulók felé, hogy így érvényesüljön a te szereteted és küldő szolgálatod ebben a világban, hogy a világosság szolgálatában álljunk, a mi Urunk, Jézus Krisztus által, és téged dicsőítsünk életünk minden napján. Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved. Jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma. És bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

1. Ha Jézus Krisztus jár velünk, Ő a mi utunk, életünk. Bár évek évre tűnnek el, A szívünk hálát énekel. - 2. Kegyelme hordoz szüntelen, Nem gyötör gond és félelem, És minden percnek célja van, Ha őt szolgáljuk boldogan. - 3. Keresztje győztes, szent jelünk. Az élő Jézus jár velünk. Ő áld meg percet, éveket. Őnéki mondunk éneket: - 4. Dicsérünk téged, Jézusunk, Nevedben bátran indulunk. Követjük lábad szent nyomát, És minden évünk téged áld.