2008-01-06

1. Égi csillag tiszta fénye Hívott három bölcset rég, Hogy megleljék célhoz érve Jászolágy kis gyermekét, És ott térdre hulljanak, Néki hálát adjanak. - 2. Szent igéd, mint égi csillag, Hívjon, vonjon Jézusunk, Utat intve, míg megvirrad, Míg tehozzád eljutunk! Minden bús szem lássa meg Áldott égi fényedet. - 3. Kérünk, tartsd meg tisztán nékünk Ezt a drága szent igét! Sürgess minket, el ne késsünk Vinni fényét szerteszét, Hogy meglássák mindnek, S üdvösségre leljenek! - 4. Benn a szívünk mélyén égjen Küldő hangod: „Menjetek!” Hogy a drága hír elérjen Végre minden népeket! Szent igéd szolgálatát Lelked lángja hassa át! - 5. Hozd el azt a hajnalt végre, Melyet ígért szent igéd: Mind e földnek minden népe Melyen térdre hull eléd, S úgy zeng minden nyelv neked Áldó hálaéneket!

Szívem mélyéből áldalak, Uram, mert meghallgattad ajkam könyörgését. Az angyalok színe előtt énekelek neked, s leborulok szent templomod előtt. Áldom szent nevedet, jóságodért és hűségedért Téged magasztal, Uram, a föld minden királya, amikor hallja beszédedet. Leborulok szent templomodban, és magasztalom nevedet hűségedért. Ámen.

Én vagyok az Úr, a te Istened! Ne legyen más istened! Ne vedd hiába Istened nevét! Szenteld meg az ünnepnapot! Tiszteld atyádat és anyádat! Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Ne tégy felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot! Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod házastársát vagy bármiféle tulajdonát! - Jézus Krisztus apostola ezt tanítja: Ha azt mondjuk, hogy nincs bennünk bűn, akkor magunkat csaljuk meg, és nincs bennünk igazság. Ha pedig megvalljuk bűneinket, akkor hű és igaz az Isten, megbocsátja azokat, és megtisztít minket gonoszságunkból.

Uram! Mivel bűneim összecsaptak fejem fölött, rám nehezednek súlyos teherként. Sóhajtásom nincs rejtve előtted. Bizony megvallom bűnömet. Istenem, ne légy távol tőlem. Siess segítségemre, Uram, Szabadítóm, az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Testvéreim! Isten szeret minket, és megkönyörült rajtunk Jézus Krisztus által, akiben az ige testté lett, közöttünk élt, és láttuk dicsőségét, mint az Atya Egyszülöttjének dicsőségét. Ebben a hitben és bizonyosságban hirdetem nektek, Testvéreim, bűneitek bocsánatát, hogy oldozva legyenek azok a földön és a mennyben, az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. Bízzatok és örüljetek Krisztusban reménykedő Testvéreim, Isten az ő véréért minden bűnünket eltörölte. Járjunk az ő Lelkével új életben. Ámen.

Szerető Atyánk, aki bölcseket vezettél Fiadhoz a csillag fényével, add meg nekünk, hogy miután hit által megismertünk téged, meglássuk dicsőségedet az Úr Jézus Krisztus által, aki veled és a Szentlélekkel él és uralkodik örökkön-örökké. Ámen

Kelj fel, tündökölj, mert eljött világosságod, rád ragyogott az ÚR dicsősége. Bár még sötétség borítja a földet, sűrű homály a nemzeteket, de fölötted ott ragyog az ÚR, dicsősége meglátszik rajtad. Világosságodhoz népek jönnek, és királyok a rád ragyogó fényhez. Emeld föl tekintetedet, és nézz körül! Mindnyájan összegyűltek, és hozzád jönnek, fiaid messziről jönnek, leányaidat ölben hozzák. Ha majd látod, örömre derülsz, repesve tágul a szíved. Özönlik hozzád a tengerek kincse, a népek gazdagsága hozzád kerül. Ellep a tevék sokasága, Midján és Éfa tevéi. Mindnyájan Sebából jönnek, aranyat és tömjént hoznak, és az ÚR dicső tetteit hirdetik

Amikor Jézus megszületett a júdeai Betlehemben Heródes király idejében, íme, bölcsek érkeztek napkeletről Jeruzsálembe, és ezt kérdezték: „Hol van a zsidók királya, aki most született? Mert láttuk az ő csillagát, amikor feltűnt, és eljöttünk, hogy imádjuk őt”. Amikor ezt Heródes király meghallotta, nyugtalanság fogta el, és vele együtt egész Jeruzsálemet. Összehívatta a nép valamennyi főpapját és írástudóját, és megkérdezte tőlük, hol kell megszületnie a Krisztusnak. Azok ezt mondták neki: „A júdeai Betlehemben, mert így írta meg a próféta: Te pedig, Betlehem, Júda földje, semmiképpen sem vagy a legjelentéktelenebb Júda fejedelmi városai között, mert fejedelem származik belőled, aki legeltetni fogja népemet, Izraelt.”

Ekkor Heródes titokban hívatta a bölcseket, pontosan megkérdezte tőlük a csillag feltűnésének idejét, majd elküldte őket Betlehembe, és ezt mondta: „Menjetek el, szerezzetek pontos értesüléseket a gyermekről; mihelyt pedig megtaláljátok, adjátok tudtomra, hogy én is elmenjek, és imádjam őt!”

Miután meghallgatták a királyt, elindultak, és íme, a csillag, amelyet láttak feltűnésekor, előttük ment, amíg meg nem érkeztek, és akkor megállt a fölött a hely fölött, ahol a gyermek volt. Amikor meglátták a csillagot, igen nagy volt az örömük. Bementek a házba, meglátták a gyermeket anyjával, Máriával, és leborulva imádták őt. Kinyitották kincses-ládáikat, és ajándékokat adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát. Mivel azonban kijelentést kapta álmukban, hogy ne menjenek vissza Heródeshez, más úton tértek vissza hazájukba.

1. Kelj fel, öltözz fénybe, Földnek kereksége, Nézd, miként ragyog rád Az új csillag fénye! A kegyelmes Isten Nem hagyta elveszni Népét a sötétben. - 2. Vak homályban éltünk, Míg napunk nem fénylett, Istenhez az ember Mindig hűtlenebb lett. Bűnös kívánsága Mind mélyebbre vonta Le a föld porába. - 3. Végre a magasból Jött nagy világosság, Amellyel leszállott Hozzánk a mennyország, És e szebb hajnalra Mint homály, eloszlott A szív aggodalma. - 4. Életünk Világa, Jézusunk, te űzd el A bűn éjszakáját Boldogító hittel, És mint égő fáklya, Szent igéd vessen fényt Az egész világra! - 5. Add, hogy megmaradjunk Mindvégig a hitben, Majdan békességgel Távozhassunk innen, És akkor az égben Megláthassunk téged Örök dicsőségben!

Ha ugyan hallottatok - írja Pál - az Isten kegyelmi megbízásáról, amelyet nekem adott a ti javatokra, amikor kijelentésével ismertette meg velem a titkot, ahogy előbb röviden megírtam. Ha elolvassátok, megtudhatjátok belőle, hogyan értem én a Krisztus titkát, amely más nemzedékek idején nem vált ismertté az emberek fiai előtt úgy, ahogyan most kijelentette szent apostolainak és prófétáinak a Lélek által: hogy tudniillik a pogányok örököstársaink, velünk egy test, és hogy velünk együtt részesek az ígéretben is Krisztus Jézusért az evangélium által.

Közel vagyunk egymáshoz, vagy távol vagyunk egymástól? Tulajdonképpen erről szól Pál apostolnak ez, a levele, az efezusi gyülekezethez írt levél: közel vagyunk egymáshoz, mint különféle lelki és fizikai helyekről érkezők, vagy elszakít és elválaszt minket az a sokféle különbség, amiben vagyunk? - Együtt vagyunk, van esély, remény, út arra, hogy együtt tudjuk magunkat, - vagy nyugodjunk bele abba, hogy mi különbözőek vagyunk, és különböző utakon próbálunk boldogulni, és eljutni a célhoz?

Tulajdonképpen ennek, a néhány versnek, amit fölolvastam a levélből, csak a vége az, ami a tulajdonképpeni információ-tartalom, kijelentés. Az utolsó vers, hogy tudniillik: a pogányok örökös társaink, velünk egy test, és velünk együtt részesek az ígéretben is Krisztus Jézusért az evangélium által. Ezt azért írta le Pál, mert ez Krisztus titka, amit ő most a gyülekezetnek megsúg, átad. De hiszen ők amúgy is tudják már. Ezt szívükre helyezi. A rövid érvelés pedig, amit ír az apostol, ennek a titoknak két, számunkra fontos tulajdonságát mondja el.

Ez a két, fontos tulajdonság pedig a következő: Az egyik fontos tulajdonsága Krisztus titkának az, hogy Krisztus nem titok! - hanem megment. A titok tudniillik a sötétségnek egyfajta szinonimája. - Nagyon sok vallásnak egyfajta része a titok, ami tényleg titok azokban, a vallásokban. Tehát azt jelenti, hogy van olyan ezekben, a hitekben, ezekben, a kultúrákban van olyan életminőség, vagy van olyan ismeret, van olyan tudás, amely csak egyesek számára, vagy pedig bárki számára, de csak kiemelkedő teljesítmény árán érhető el.

Nemrégiben jött az interneten kerengve egy legenda, vagy mondjuk úgy: mítosz, amiről azt írta a küldője, hogy ez a szcientológia-egyháznak nevezett közösségnek, vagy szervezetnek a legtitkosabb mítosza, története, amit még azok sem ismernek, vagy ismerhetnek meg mélységében, akik benne vannak ebben, a közösségben, annak tagjai, - hanem csak azok, akik a legvégső fokra a tudásban, a lélek kimunkálásában eljutottak. Tehát egy titok. Nem érdekes a történet, csak a titok fogalmáért mondom el a példát. - Számos vallásban egyfajta megvilágosodás az, amire az embernek el kell jutnia ahhoz, hogy a célját elérje, a vallásnak a célját. - Számos közösségben, ami eredendően a Bibliára épül, ott is, a Biblia tartalmán túlmenően van egy titok, amit az Isten Lelke kijelent a közösség tagjai, vagy vezetői részére, ami a Bibliából nem tudható meg, abban nincs benne, hanem pluszként, azon felül elmondja az Isten ennek, a közösségnek. Tehát egyfajta titok.

Ezzel szemben az evangéliumnak éppen az a mondanivalója, az a híre, az az információja a számunkra, hogy nem titok a Krisztus! - Egy emberek közötti kapcsolatnak a fokmérője lehet az, hogyha két barát olyan kapcsolatban van egymással, olyan bizalommal van egymás iránt, hogy a titkaikat elmondják egymásnak. Ez egy bizalom fokmérője, bizalom mélységének a jele.

Az Isten ilyen bizalommal van irántunk, és ilyen nyilvánvalóvá akarja mindenki számára tenni a szabadításnak az útját. Ezért adta az örömhírt, az Írást, az evangéliumot, hogy lássuk, hogy világos legyen a dolog: miről szól az Isten terve! Mit tesz velünk, és mire indít? - Tehát az Isten szándéka, hogy felfedje a titkot, mert szeret! Nem a kiváltságosokat, hanem az embert!

A másik fontos tulajdonsága Krisztus titkának, hogy ő azt jelenti, azt eredményezi, hogy mi, emberek egyek vagyunk! - Ez az egész levél, Pál apostolnak az efezusi levele arról szól, hogy vannak pogányok, akik eredendően nem tartoztak Izráel népéhez, akik aztán ezért nem ismerték a Bibliát és benne Istent, - és vannak a zsidók, akik ismerik az Ószövetséget, az Istent; hitben éltek addig is, és most megismerték Istennek a végső szabadítását Krisztusban. És ez a két csoport van: vannak, akik eredendően is Isten népébe tartoztak, és közülük, közöttük jelent meg Krisztus testben, - és vannak azok, akik ezen a körön kívül voltak, és valamilyen módon - vita is volt erről az 1. században, hogy mennyire jogosultak ők erre, a titokra egyáltalán - mégis bekerültek ebbe, a körbe, Krisztus körébe. És erről szól a gondolatmenete az apostolnak, hogy: nincs különbség! Egyek vagyunk

Nos, azóta bonyolultabb lett a világ, és bennünket, a 21. században elég körülményes és erőltetett dolog lenne két csoportra osztani. Talán könnyebb lenne az élet, ha azt mondhatnánk, hogy vannak közöttünk, akik innen jöttek, ide tartoznak, - és vannak, akik onnan jöttek. És akkor a két iránynak talán sikerülhet közös utat, közös nevezőt, találkozáspontot találni. De az élet azóta ennél bonyolultabb, és sokkal többfélék vagyunk, keresztyén emberek. Sokkal több minden választ el bennünket egymástól annak ellenére, hogy az információ-áradat, ami van a világban, közel hozza a dolgokat egymáshoz bizonyos értelemben, mindenki mindent jobban elér, - mégis talán éppen ezért, mert mindenki mindenbe belelóg és beleszakad egy kicsit, ezért sokkal több minden van, ami minket egymástól elválaszt, és ami távolságot okoz közöttünk. És ettől talán sokszor szenvedünk is, ennek a következményeitől, jeleitől.

Amikor az érdekeink mások, amikor a magunkkal hozott gyökerek, hagyományok, várakozások, elképzelések ellentétbe állítanak minket egymással, amikor szándékaink, az elképzeléseink eltérnek egymástól, és ezért máshogy látjuk a tennivalókat: mit mond nekünk az Isten szava?

Először is örököstársak vagyunk mi, emberek, különböző helyekről jövők. Az Isten által adott örökségben, az örök életben a társak. Abban az örökségben örököstársak, amit az Isten készített a számunkra. - Hiába van az, hogy az örökség egy jövőben realizálódó dolog, azok, akik örököstársak, szülőknek a gyerekei, testvérek, azokat ez, az örököstársi-lét már most is összeköti. Akkor is, ha maga az öröklés még jogilag nem zajlott le. Ez összeköt, ez testvérré tesz. Ebben, az Isten szeretetében egyek vagyunk.

Azután: velünk egy test - ez a másik, amit mond a különállókról, hogy „egy test”. Összefügg az örököstársi léttel, tehát az, hogy ez az örökség nem elosztott dolog. Nem arról van szó, hogy az Isten valamit ad az egyikünknek, valamit ad a másikunknak, aztán mehet - „ki merre lát” - a magáéval, hanem ez egy közös dolog. Együtt élünk abból az örökségből, amit az Isten adott nekünk. Tehát még szorosabb közösség, mint egy egyszerű vagyoni örökösödés.

Harmadszor azt mondja, hogy: együtt részesek az ígéretben. Tehát hiába esik egyik ember távol, a másik meg közel, hiába járunk különböző utakon, hiába jöttünk különböző helyekről. És történhet velünk bármi, ami bárhová sodorhat el lélekben vagy térben, együtt részesedünk az Isten ígéretéből. És nincs semmi, ami ettől, az ígérettől elszakítana.

Már most van egy fontos kérdés, ami azért fontos, mert mindig, ha valami érdekel bennünket, akkor hozzá szoktuk tenni: nos, ha érdekel minket az Isten ígérete, szabadítása, az örökség, akkor valószínűleg - ez így is van általában, a keresztyének között is -, föltesszük automatikusan a kérdést: mit tegyek ezekért? Mi a dolgom nekem, hogy ez az enyém legyen? Hogyan jutok én mindehhez?

Nagyon szép, praktikus kérdés. Azt írja róla ez az ige: mindez Krisztus Jézusért, az evangélium által. Érdekes módon, nem ejt szót az ige az örökösökről. Az oka, megvalósulási módja, létrejötte, a hozzánk érkezésének a menete ennyi: Krisztus Jézusért tehát, mert ő jött, mert ő megjelent, mert ő szenvedett és feltámadt - az evangélium által. Tehát attól, hogy az evangélium megszólalt, megíratott, ezzel kihirdeti a tényt, ami megtörtént. Egy hirdetésről van szó. Semmi többről. Eredményt közöl az ige.

Ézsaiás, amikor csodálatos képekkel hirdeti meg a szabadulást a népnek a próféciájában, amit fölolvastam, nem azt mondja, hogy: kelj fel, tündökölj, hogy világosságod legyen; tündökölj, ezzel csinálj világosságot. Hanem azt mondja, hogy: Kelj fel, mert itt van világosságod. Kelj fel, ne bújj el, ébredj bátran. Világosban.

A kisgyermek ott, a betlehemi jászolban nem azért lett Megváltóvá, mert valahonnan, messziről három ember, vagy akármennyi odaérkezett és kicsomagolta a teve csomagjából a kis ajándékokat, és elé rakta. Nem azért lett Krisztus Megváltóvá, mert valamit kapott, ami őt erre felhatalmazta ott, az istállóban, vagy bárhol, bármikor, amikor emberekkel találkozott. Nem azért lett Megváltóvá, mert megkapta a bölcsektől ehhez a muníciót.

A történet, a vízkereszti ősi történet a keleti bölcsek látogatásáról azért íratott meg és arról szól, hogy a megtörtént eseményt a Megváltónkban felismerték ezek, a derék emberek messze, külországban. És megismerték a titkot, észrevették, hogy örököstársak lettek, hogy együtt részesek az ígéretben, és ezért eljöttek.

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

1. Szép hajnalcsillag, Setét égre írlak, Én megváltó Jézusom, Mert éjten éjjel Tündöklő fénnyel Csak te világolsz, jól tudom. - 2. Századok jönnek, S hamar el is tűnnek, Fényük kihúny, ködbe vész. Néked nem ártnak Felhők és árnyak: Fényességedben csak egyre nősz! - 3. Bűnök homálya, Ínség holló-szárnya Mindent sűrűn eltakar. Irgalmasságod Vet csak világot - S ördögöt, poklot megzavar. - 4. Szent egyházadban Tiszta sugár lobban, Lelkedből hullt égi láng: Nagy világéjben Reménységképpen, Míg örök nap nem tűz reánk. - 5. Hozd a nap költét, Országod betöltét, Múljék el az éjszaka! Fussatok árnyak… Jöjj, Uram, várlak, Lelkemnek fényes csillaga.

Méltó és igaz, illõ és üdvösséges, hogy mindenhol, mindenkor hálát adjunk neked, mindenható Istenünk és Atyánk, a Jézus Krisztus által, aki világosságul jött a világba, és életet hozott az embernek. Ezért az angyalokkal, az üdvözültek mennyei seregével és a földön küzdõ egész anyaszentegyházaddal együtt boldogan, áldunk és magasztalunk téged, és ujjongó énekkel hirdetjük szent neved dicsõségét.

Szent vagy, Urunk, és nagy a te irgalmad, mert elítéled a bűnt, de megmented a bűnösöket szeretett Fiad élete árán. Ezért a nagy irgalmadért kérünk, hogy küldd el Lelkedet, és szentelj meg minket, hogy Krisztus testét és vérét vegyük üdvösségünkre ebben a kenyérben és borban. Általa testvéri közösséggé legyünk!

A mi Urunk, Jézus Krisztus, azon az éjszakán, amelyen elárulták, kezébe vette a kenyeret, hálát adott, megtörte, tanítványainak adta és ezt mondta: „Vegyétek, egyétek, ez az én testem, amely értetek adatik, ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”. Hasonlóképpen miután vacsorált, kezébe vette a kelyhet. Hálát adott, nekik adta és ezt mondta: „Igyatok ebből mindnyájan, ez az új szövetség az én vérem által, amely kiontatik értetek és sokakért, a bűnök bocsánatára. Ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre”.

Szerető Istenünk, Atyánk! Kérünk, emlékezzél meg Fiad értünk viselt szenvedéséről és haláláról. Add Lelkedet mindnyájunkra, hogy Lelked erejével, abban részesülve, örvendezzünk együtt szeretetedben. Urunk, emlékezz meg egyházadról, amelyet megváltottál a Krisztus vérén. Emlékezz meg gyülekezetünkről, add Lelkedet, világosságodat minden alkalommal, amikor együtt vagyunk, hogy bizalmat, erőt, reménységet és hitet találjunk igédben. Erősíts meg bennünket minden dolgunkban, hogy a tőled kapott hittel, bizalommal járjuk utunkat. Emlékezz meg, Urunk, közösségeinkről. Emlékezz meg a gyermekekről, csecsemőkről, felnőttekről, idősekről. Legyen gondod mindannyiunkra, hogy abban a helyzetben, és azon az úton, amelyen megyünk, veled találkozzunk. A te kezedet fogva járjunk tovább. Urunk, legyen gondod minden utunkra, hogy amikor még ki sem mondjuk, már add meg te áldásodat, a hitet, a szeretetet, a reménységet. Jézus Krisztusért kérünk, akinek nevében áldunk és dicsérünk téged: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

1. Szent örök Isten, nincsen hova lennem. Bárhova futnék, te utolérsz engem. Egy menekvés van: hozzád térni, Szívem kitárni, irgalmat kérni. - 2. Mélységes mélyből kiáltok tehozzád. Forduljon ismét felém fényes orcád! Nálad bocsánat vár és élet. Lázadó szívem újra cseréled. - 3. Elmúlt a régi. Kezdhetem az újat. Adj erőt nékem, hogy bátran induljak Új úton, mindig teutánad. Véled új élet hajnala támad. - 4. Szálljon szívemből hálaadó ének! Irgalmasságod áldom, amíg élek, Mert nem nézhetted örök vesztem: Szent Fiad értem halt a kereszten.

1. Vezess, Jézusunk, S véled indulunk. Küzdelemre hív az élet, Hadd kövessünk benne téged! Fogjad hát kezünk, Míg megérkezünk! - 2. Adj erős szívet, Hogy legyünk hívek! És ha terhet kell viselnünk, Panaszt mégsem ejt a nyelvünk. Rögös bár utunk, Hozzád így jutunk. - 3. Sebzett szívünk majd Mikor felsóhajt, Vagy ha másért bánat éget, Adj türelmet, békességet, Reménnyel teli Rád tekinteni. - 4. Kísérd lépteink Éltünk végeig, És ha roskadozva járunk, Benned támaszt hadd találunk, Míg csak tart az út, S mennyben nyitsz kaput!

Testvéreim! Elmenve hirdessétek, hogy megszületett a Megváltó a mi üdvösségünkre! Tanúskodjatok szeretetéről! Átélve a bűnbocsánat örömét, építsétek a testvéri közösséget az emberek között megbocsátással és önfeláldozó szeretettel!

Az Úristen nagy nevének A mennyen-földön zengjen ének! Nagy az Úr neve, felséges. Te is ember, Isten képe, Te keresztfán megváltott népe, Áldd őt, ki nagy és szentséges! Bár por vagy is, szeret, Megvédi ügyedet. Áldd őt szívből! Gyermeke vagy, Ő el nem hagy, Jóvolta hozzád igen nagy.