TATABÁNYAI   MAGVETŐ „Íme, kiment a magvető vetni” (Mk 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Mk 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközség 2007. 3. 18.-án, Böjt 4. vasárnapjának istentiszteletén Schermann Gábor lelkész szolgálatával.*

Kezdő ének: 195 (Fischer Kristóf 1518-1598, német)

1. Üdvözítőnk, dicsértessél, Ki értünk halált szenvedtél, És mint áldozati bárány, Megváltottál véred árán. - 2. Kérünk, Úr Jézus, tégedet, Tekintsd kínos sebeidet, Légy azokért szabadítónk, Halálunkban vigasztalónk! - 3. Őrizz meg bűntől, szégyentől, Hogy éljünk tisztán és szentül: Segíts viselnünk terhünket, Békességgel keresztünket! - 4. Add, hogy az utolsó órán Élő hittel benned bízván, Lelkünk szent kezedbe adjuk, S dicsőséged megláthassuk!

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. Ámen.

Örvendj Jeruzsálem! Jöjjetek, akik szeretitek, és szívből ujjongjatok, Akik gyászoltátok, leljetek vigaszra benne. Sóvárog, sőt eped az én lelkem az Úr házáért. Testem és lelkem ujjongva fordul az élő Isten felé. Boldog, akinek te vagy ereje, akit szíve a házadba vivő útra vezérel. A siralom völgye források völgye lesz, amikor a Sion felé átvonulnak rajta. Örvendezek, amikor ezt hallom: az Úr házába megyünk. Ámen.

Bűnvallás:

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindannyiunkkal!

Testvéreim! Isten színe előtt vizsgáljuk meg most magunkat. Hallgassuk meg törvényét, a Tízparancsolatot:

Ezt mondja az Úr:

Én vagyok az Úr, a te Istened! Ne legyen más istened! Ne vedd hiába Istened nevét! Szenteld meg az ünnepnapot! Tiszteld atyádat és anyádat! Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Ne tégy felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot! Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod házastársát vagy bármiféle tulajdonát! - Jézus Krisztus apostola ezt tanítja: Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűn bennünk, akkor magunkat csaljuk meg, és igazság nincsen bennünk. Ha pedig megvalljuk bűnünket, hű és igaz az Isten, megbocsátja azt, és megtisztít minket gonoszságunktól.

Ezek alapján, Testvéreim, feleljetek szívetek szerint a gyónási kérdésekre:

Az élő Isten színe előtt kérdezem mindenkitől személy szerint:

Testvérem az Úrban!

Vallod-e magadat bűnösnek és ezért kárhozatra méltónak? Vallod-e? - Vallom.

Bánod-e igazán bűneidet? Bánod-e? - Bánom.

Megbocsátottál-e mindazoknak, akik vétkeztek ellened? Megbocsátottál-e? - Megbocsátottam.

Igyekezel-e ezután Isten akarata szerint élni? Igyekezel-e? - Igyekezem.

Hiszed-e, hogy Isten Krisztusért megbocsát a megtérő bűnösnek? Hiszed-e? - Hiszem.

Legyen hitünk szerint. Ezzel a hittel könyörögjünk most Isten irgalmáért:

Tiszta szívet teremts bennem, Istenem, és az erős lelket újítsd meg bennem. Ne vess el orcád elől, Szentlelkedet ne vedd el tőlem. Vidámíts meg szabadításoddal, hogy taníthassam útaidra a hűtleneket, hogy a vétkesek megtérjenek hozzád az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Testvéreim! Isten megkönyörült rajtunk, méltatlanokon Jézus Krisztus által könyörült meg, aki szeretett minket, és önmagát adta áldozatul bűneinkért. Ezért az ő rendelése, az ő kegyelme alapján, hirdetem nektek, Testvéreim, bűneitek bocsánatát, hogy oldozva legyenek a földön és a mennyben, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében! Bízzatok és örüljetek Krisztusban reménykedő Testvéreim, Isten az ő véréért megbocsátotta bűnünket.

Legyen velünk az ő Lelke, hogy új életben járjunk. Ámen.

Forduljunk Istenhez imádságban:

Istenünk, félelmeinkben te vagy támaszunk, kétségek között te vagy bizodalmunk. Szomorúságunkban közel vagy hozzánk. Tölts be bennünket örömmel, amely Jézus Krisztusban, a mi testvérünkben van. Övé a dicsőség most és mindörökké. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Gyülekezet! A következőképpen szól hozzánk a mai vasárnap, Böjt 4. vasárnapjának az ószövetségi igéje. Ézsaiás próféta könyvéből az 54. fejezet 7. versétől a 10. versig olvasom:

Egy rövid szempillantásra elhagytalak, de nagy irgalommal összegyűjtelek. Túláradó haragomban egy pillanatra elrejtettem előled arcomat, de örök hűséggel irgalmazok neked - mondja megváltó Urad. Mert úgy teszek, mint Nóé idejében: Ahogyan megesküdtem, hogy nem árasztja el Nóé özönvize többé a földet, úgy esküszöm meg most, hogy nem haragszom rád, és nem dorgállak meg többé. Mert a hegyek megszűnhetnek, és a halmok meginoghatnak, de hozzád való hűségem nem szűnik meg, és békességem szövetsége nem inog meg - mondja könyörülő Urad.

Pál apostol szavát olvasom a Galatákhoz írott leveléből, a 4. fejezet 21. versétől kezdve:

Mondjátok meg nekem ti, akik a törvény uralma alatt akartok lenni, nem halljátok a törvényt? Mert meg van írva, hogy Ábrahámnak két fia volt: az egyik a rabszolganőtől, a másik a szabadtól. De a rabszolganőtől való csak test szerint született, a szabadtól való viszont az ígéret által. Ezeket átvitt értelemben kell venni, mert ezek az asszonyok két szövetséget jelentenek. Az egyik a Sínai-hegyi szövetség, amely szolgaságra szül: ez Hágár. Mert Hágár a Sínai-hegy Arábiában - megfelel a mostani Jeruzsálemnek -, amely szolgaságban van fiaival együtt. De a mennyei Jeruzsálem szabad: ez a mi anyánk. Mert meg van írva: „Ujjongj, te meddő, aki nem szültél, vigadj és örvendj, aki nem vajúdtál, mert több a gyermeke az elhagyottnak, mint a férjes asszonynak.” Ti pedig, testvéreim, Izsák módjára az ígéret gyermekei vagytok. De amint akkor a test szerint született üldözte a Lélek szerintit, úgy van ez most is. De mit mond az Írás? „Űzd el a rabszolganőt és a fiát, mert nem örökölhet együtt a rabszolganő fia a szabad asszony fiával.” Ezért tehát testvéreim: mi nem a rabszolganő, hanem a szabad asszony gyermekei vagyunk.

Boldogok, akik hallgatják, szívükbe zárják, megtartják az Isten beszédét. Ámen.

Ének: 365 (Pécseli Király Imre 1590?-1641? - Kolozsvár)

1. Paradicsomnak te szép élő fája, Ó, drága Jézus, Istennek báránya, Te vagy lelkünknek Igaz Megváltója, Szabadítója. - 2. Értünk egyedül szörnyű kínt szenvedtél, Megfeszíttetvén töviset viseltél, Mi bűneinkért véreddel fizettél, Megölettettél. - 3. Jézusunk, kérünk, szenteld meg lelkünket, Hogy megbocsássuk mi is a bűnöket Mindeneknek, kik ellenünk vétettek, És elestenek! - 4. Adjad, hogy mi is értük könyörögjünk, Téged követvén szívből esedezzünk, Hogy sok szentekkel tehozzád mehessünk, Üdvözülhessünk! - 5. Hála legyen a mennybéli Istennek, Ki megváltója a bűnös embernek, És megszerzője szent békességünknek, Üdvösségünknek!

A szószéki szolgálat:

Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Jézus Krisztus Urunktól. Ámen.

Igeolvasás:

Egyházunk által a mai vasárnapra rendelt evangéliumi igét olvasom szeretett Testvéreim. János evangéliuma 6. fejezetéből az első 15 verset:

Jézus elment a Galileai-tengernek, a Tibériás tavának a túlsó partjára. Nagy sokaság követte őt, mert látták azokat a jeleket, amelyeket a betegeken tett. Jézus pedig felment a hegyre, és ott leült a tanítványaival együtt. Közel volt a húsvét, a zsidók ünnepe. Amikor Jézus körültekintett, és látta, hogy nagy sokaság közeledik hozzá, így szólt Fülöpnek: „Honnan vegyünk kenyeret, hogy ezek ehessenek?” Ezt pedig azért kérdezte tőle, hogy próbára tegye, mert ő már tudta, mit fog tenni. Fülöp így válaszolt neki: „Kétszáz dénár árú kenyér sem lenne elég nekik, hogy mindenki kapjon valami keveset.” Egyik tanítványa, András, a Simon Péter testvére így szólt hozzá: „Van itt egy gyermek, akinél van öt árpakenyér és két hal, de mi ez ennyinek?” Jézus azt mondta: „Ültessétek le az embereket.” Nagy fű volt azon a helyen, letelepedtek tehát a férfiak, szám szerint mintegy ötezren. Jézus pedig vette a kenyereket, hálát adott, és kiosztotta az ott ülőknek; ugyanúgy osztott a halakból is, amennyit kívántak. Amikor pedig jóllaktak, így szólt a tanítványaihoz: „Szedjétek össze a felesleges darabokat, hogy semmi ne menjen kárba.” Összeszedték tehát, és tizenkét kosarat töltöttek meg az öt árpakenyérből való darabokkal, amelyek feleslegesek voltak azoknak, akik ettek. Az emberek látva a jelt, amelyet tett, azt mondták: „Ez valóban az a próféta, akinek el kellett jönnie a világba.” Amikor pedig Jézus észrevette, hogy érte akarnak jönni, és el akarják ragadni, hogy királlyá tegyék, visszavonult ismét a hegyre egymagában.

Urunk! Szentelj meg igéddel, a te igéd igazság. Ámen.

Igehirdetés:

Nézzük meg, gondoljuk végig: kiknek szól, kikhez szól, és kiknek szolgál Jézus ott, a tó partján? Mert hát azért írták meg az evangéliumokat, azért jegyezték fel ezt a történetet is, hogy valamiért magunkra halljuk, értsük azt, amit Jézus tett.

Kik vagyunk tehát ott, a tó partján? - Sokfelől jöttek oda. Galileának arra, a szélső vidékére, a tó túlsó partjára, - valószínűleg a Galilea felől, tehát az ország belseje felől nézve írja az író, hogy a túlsó part -, sokfelől jönnek oda. Ott már nagyon sok idegen ember is él, nem tartoznak az Úr népéhez, meg sokan, akik a környékről mennek, mert látták a jeleket. Látták azt, hogy Jézusban van valami. Érdemes utána járni, érdemes menni utána, mert azt, az értelmetlen, hiábavaló, üres életet, amit egyébként lehet élni ideig-óráig, azt nem érdemes, hogyha az ember látott valami, valakit, aki után lehet menni. Tehát sokan gyülekeznek oda.

Sokan gyülekezünk és sokfelől. Nemcsak azért, hogy mindannyian, akik most itt vagyunk a templomban más-más világból származunk, talán más-más részéről az országnak, meg más-más környezetből. Mások voltak a nagyszüleink gyülekezetei, kevés földrajzi közös van bennünk, de hát legalább annyira kevés a belső közös is. Sokfelől jöttünk, mindenki onnan, amit örökölt, és amit azóta keres. Valamiért most együtt itt vagyunk, mégpedig azért, mert láttunk a jelet. Láttuk azt, hogy amikor betegek voltunk, akkor hogyan jött hozzánk Jézus. Mikor különféle értelemben vett betegségeinkben szólt hozzánk Jézus szava, láttuk, átéltük és most itt vagyunk. Ennek a nagy sokaságnak, nekünk is szól ez a történet, akik itt összegyűltünk.

Éhesen jöttek azok az emberek. Lehet, hogy egy-két napi járóföldre az otthonunktól, de nagyon-nagy hír volt, hogy ott jár a Názáreti, hogy elindultak ezek az emberek, otthagyták a dolgukat és elmentek a túlsó partra.

Éhesen jöttünk. Éhesek vagyunk azért, mert hosszú út áll mögöttünk kenyér nélkül. Van otthon kenyér a konyhában, de nincs sokszor kenyér az életünkben. Nincs sokszor szó, erő, lélek, ami továbbvisz, amitől ugyan megpaskolhatjuk a pocakunkat, és azt mondhatjuk, hogy rendben van az életünk. Sokszor nincs kenyér, mert úgy megyünk a magunk útján, és a magunk útjain ritkán találunk értékes táplálékot. Sok minden van közben, amit elszórtunk, vagy elszórtak mások, de azzal nem lehet jóllakni. Éhesen gyűltünk össze, mert a tartalék, amit valamikorról hurcolásztunk magunkkal, az már megszáradt. Nem bírja az öreg fog, nem tudjuk megrágni, nagyon kemény, régi. Valamikorról, régről ott van bennünk egy konfirmáció, egy régi istentisztelet emléke, ott van bennünk, amit utoljára hallottunk, amikor kezünkben volt a Biblia, tegnap, vagy egy hete, vagy tíz éve, de az már megszáradt. Nem nagyon tudjuk frissé tenni magunkban. Éhesen gyűltünk össze, mert a zsákunkban, valahova, az aljára elkeveredett a kenyér. Olyan nehéz megtalálni, mert sok mindent rápakoltunk útközben. Ráraktunk sok mindent a Jézus igéjére, és alatta már nehéz kotorászni. Folyton kiborul minden, ha elővesszük Jézust.

Nehéz felvenni a régen letett fonalat, sőt sokan, sokszor nem is érezzük éhesnek magunkat. Úgy gondoljuk, eleget ettünk; eleget ettünk akkor, amikor néha-néha, egyszer régen, vagy kevésbé régen táplálkoztunk az Isten szavával. De Jézus azt mondja egy másik helyen, hogy „boldogok, akik éheznek és szomjaznak”. Emlékszünk talán arra, a másik hegyre. Talán ott is ott voltunk.

És tulajdonképpen nem is történik velünk semmi egyéb, mint ami itt le van írva, nagyon egyszerűen, minden szenzáció nélkül. Nincs nagybetűs figyelemfelhívás mellette, csak egyszerűen le van írva, hogy mi történt. Mintha annyi történt volna, hogy fogta Jézus a kenyeret, amit elé adtak, kettétörte, odaadta a két barátjának, aki vele volt, és elfogyasztották. Odaadta Jézus annak, a töméntelen embernek, és ebben nem az az érdekes most, hogy hányan vagyunk, hogy hányan voltak ott, azon a hegyen, a túlsó parton, hanem az, hogy mindegyiküknek volt mit adnia. Akik ott voltak, ötezer férfi, - nem tudom, mennyire pontosan becsülték meg a tanítványok, hogy így leírták ide, de biztos sokan voltak. Manapság szoktak játszani a számokkal, hogy hányan gyűlnek össze a gyűlésen, háromezren, vagy háromszázezren, - teljesen mindegy. Ahányan itt vagyunk, valamennyiünknek van mit adnia Jézusnak! Valamennyiünknek van mondanivalója, mert csak annyi kell, hogy: „telepedjetek le. Nyissátok ki a szíveteket, nyújtsátok ki a kezeteket”. Az üzenet, amit az evangélium írói feljegyeztek a számunkra, a sokaság számára: van elég, jut mindenkinek! Itt nincs sorban állás, nincs előjegyzés, nincs várakozás és nincs csalódás.

És aztán még ott vannak a túlsó parton, azon a hegyen a tanítványok is Jézussal. Nyomában járva, ők is mennek vele, ők is hallják, ők is esznek, osztják és szedik. Nekik is szól a történet, és ha történetesen valamelyikünk úgy gondolná, hogy Jézus tanítványa, ami könnyen előfordulhat, akkor nyugodjon meg: neki is szól a történet, mert ő is benne van. Nekünk is szól a történet, akik körülnézünk ebben a hazában, ebben a világban, körülnézünk a családtagjaink között, a szomszédaink között. Megnézzük, hogy hányan vagyunk ebben a városban, és sodródik az életük, mint a fölösleges falevél? Széttárjuk a kezünket, hogy egy ilyen templom, amibe mi be tudunk ülni, miért ilyen üres? Egy ilyen könyv, ami megkapható ezer-egypárszáz forintért, és aztán jó nagy lelkierő kell hozzá, hogy az ember végigolvassa, - mit jelent?

Jézus, aki amikor valami hatékony dolgot akarnak csinálni vele, egész pontosan királlyá tenni, akkor gyorsan elbújik. Nekünk is szól a történet! A történet üzenete nekünk is, tanítványoknak annyi, hogy van kenyér. Van kenyér, amit adhat. Van kenyér, van mondanivaló, amivel odaléphettek a többiekhez. Megkaptátok már? Átéltétek és megízleltétek? Van mit adnotok a szerető Istentől a körülöttetek levőknek, akik megkérdezik, hogy hova tegyék az életüket?

Van egy különös vonása ennek a történetnek. Látszólag következetlen Jézus. Az evangélium lapjain, másutt odamegy hozzá valaki, egy másik alkalommal, egy másik helyen, és azt mondja, hogy: „itt vannak ezek a kövek, változtasd őket kenyérré”. - Kedves teológus-hallgató testvérünk beszélt erről három héttel ezelőtt. Jézus kísértést szenvedett ott, a pusztában, és ott volt előtte a sok kő, és ott volt előtte a lehetőség: „változtasd kenyérré”, hogy kenyér legyen a kezedben, hogy urald a lelkedet. - Ugyanazzal a kísértéssel itt is találkozik Jézus, amikor királlyá akarják tenni. „Uralkodj rajtunk” - azt jelenti: „Te, aki kenyeret adsz az éhezőnek, uralkodj rajta!” És Jézus elvonul előlük. Akkor, ott a pusztaságban azt mondja a kísértőnek: „azzal él az ember, ami az Istentől való, nem mással”.Íme, ilyen jelet tesz Jézus: ami az Istentől van, azzal él.

Kísértést szenvedett Jézus nem sokkal ez után, mert a Húsvét ünnepe közel van, kísértést szenvedett a kereszten is. „Szállj le, és uralkodhatsz rajtunk!” De nem tette meg, mert amit az Isten adott, és amit az Isten szánt, a bűnbocsánatot, - azt adja nekünk.

És Jézus győzött! Győzött a pusztában, győzött itt és győzött a kereszten!

Kérdés, hogy mi kell nekünk Jézustól? A kenyér? Az élet kenyere?

Imádkozzunk:

Teremtő szavadat, Urunk, amellyel elvégezted a váltság-művet, szenvedő szeretetedet, amellyel halálra mentél értünk, az élet kenyerét, szavadat, amely kezünkbe és szívünkbe vehető - köszönjük neked. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Isten igéjére válaszul, mondjuk el, Testvéreim, az Apostoli hitvallást:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek Teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örökéletet. Ámen.

Kedves Testvéreim! Kedves Gyülekezet! Ezekben, a napokban ünnepli házasságkötésének 50. évfordulóját Petrás Erzsébet testvérünk és férje Zsedényi Sándor. 1957. március 20.-án kötöttek házasságot itt, a templomukban. Akkor, azon az ünnepen, 50 évvel ezelőtt Péter apostol 1. leveléből így szólt Isten szava: Mindenek előtt az egymás iránti szeretet legyen kitartó bennetek, mert a szeretet sok bűnt elfedez.

Testvéreim az Úrban, Erzsébet és Sándor! A mindenható Isten megáldotta házasságotokat, nektek adta Szentlelkét, hogy kölcsönös szeretetben, megbecsülésben, örömben és békességben éljetek. Adjunk most hálát imádságban az Istennek szeretetéért, amellyel megáldott titeket:

Urunk, köszönetet mondunk neked mindazért, amit testvéreinken, ezen a családon cselekedtél. Köszönetet mondunk szavadért, amellyel elhívtad, megszólítottad őket. Szeretetedért, amellyel tenyereden tartottad őket, megóvtad attól, hogy bármiféle vihar lesodorja onnan őket. Köszönetet mondunk azért az ötven évért, amely sok megpróbáltatással, küzdelemmel, örömmel, vigasztalással együtt övék volt. Megköszönjük neked a derűt és a békességet, amelyet megőriztél a szívükben. Hozzád fordulunk most, Istenünk, hogy tartsd tenyereden ezt a családot. Őrizd meg őket kísértéseik között, és add meg nekik, hogy igaz szívvel, neved dicséretére éljenek. Ámen.

Testvéreim az Úrban! A mindenható Isten, aki az embert jótetszése szerint férfivá és asszonnyá teremtette, házasságukat megáldotta, áldja meg a ti közös életeteket, adja nektek Lelkét, hogy az elkövetkező napokban, hetekben és években, amíg ő megengedi, az ő neve dicsőségére, egymás iránti szeretetben, békességben és megbecsülésben éljetek. Egykor pedig belekapaszkodva Krisztusunk kegyelmébe, bűntörlő áldozatába, elnyerjétek Istentől az örök élet koronáját, amelyet megígért és megad mindazoknak, akik az ő nevét viselik. Ámen.

Az Isten békessége, amely minden emberi értelmet meghalad, meg fogja őrizni a szívünket és a gondolatainkat Jézus Krisztusban. Ámen.

Úrvacsora.

Ének: 307 (Franck János 1618-1677, német) - Liturgia: 11

1. Lelkem, a hívek nyájával Élj Jézus vacsorájával! Néked szolgál teste, vére Hited erősítésére. Hirdesd, hálád szeretetét, Dicsőítsd emlékezetét! Ily nagy gondja van lelkedre, Méltó minden tiszteletre. - 2. Ím, ő maga hív most téged, Vacsorája táplál, éltet, És arról tesz bizonyságot, Hogy ő igaz, hű barátod. Járulj elé buzgósággal, Kérd mély alázatossággal: Ösztönözzön szeretetre, Istenfélő, szent életre. - 3. Jóvoltodban bízik lelkem, Részt adsz örök kegyelmedben. Gyengeségemet te látod, Bűneimet megbocsátod. Világolj rám, örök fényem! Mindazt a jót add meg nékem, Amit minekünk szereztél, Midőn áldozattá lettél.

Emeljük fel a szívünket az Úrhoz, imádkozzunk:

Méltó és igaz, illő és üdvösséges, hogy mindenkor, mindenhol hálát adjunk neked, mindenható Istenünk és Atyánk a Jézus Krisztus által, aki halálra adta magát értünk, hogy el ne vesszünk bűneinkben, hanem elnyerjük az örök életet. Ezért az angyalokkal, az üdvözültek mennyei seregével és a földön küzdő egész anyaszentegyházaddal együtt boldogan áldunk, és magasztalunk téged, és ujjongó énekkel hirdetjük szent neved dicsőségét.

Liturgia:

Szent, szent, szent mennyekben az Isten, Szolgálnak néki angyalseregek. Nagy dicsőségét zengi minden. Hozsánnát visszhangoznak az egek. Áldott, aki az Úr nevében jön! Hozsánna a mennyben és a földön!

Szent vagy, Urunk, és nagy a te irgalmad, mert elítéled a bűnt, de megmented a bűnösöket szeretett Fiad élete árán. Ezért a nagy irgalmadért kérünk, küldd el Lelkedet, és szentelj meg minket, hogy Krisztus testét és vérét vegyük üdvösségünkre ebben a kenyérben és borban, és általa testvéri közösséggé legyünk.

Hallgassd meg imádságunkat, Jézus Krisztusért, aki azon az éjszakán, amelyen elárultatott, kezébe vette a kenyeret, hálát adott, megtörte, tanítványainak adta, és ezt mondta: „Vegyétek, egyétek! Ez az én testem, amely értetek adatik. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”. Hasonlóképpen, miután vacsorált, kezébe vette a poharat, hálát adott, nekik adta, és ezt mondta: „Igyatok ebből mindnyájan! E pohár az új szövetség az én véremben, amely értetek és sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. Ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre”.

Ezért valamennyiszer eszünk e kenyérből, és iszunk e pohárból, az Úr halálát hirdetjük, amíg eljön. Mert méltó a megöletett Bárány, Jézus, hogy övé legyen az áldás, a tisztesség, a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké.

Imádkozzunk

Kegyelmes Istenünk! Emlékezz meg, Fiad értünk viselt szenvedéséről és haláláról. Áraszd ki Lelkedet mindnyájunkra, hogy Megváltónk keresztjének a titkát ünnepelve, részesüljünk feltámadása erejében. Emlékezz meg gyülekezetünkről, egyházunkról, amelyet megváltottál Krisztus vérén. Emlékezz meg országunkról, városunkról, embervilágunkról, amelyben élünk, amelyben él annyi ember, aki várja kegyelmedet útmutatóként. Emlékezz meg, Urunk, beteg testvéreinkről. Arról a testvérünkről, aki ezen a héten esett át műtéten. Arról, aki az év elején volt súlyos betegségben, és most próbálja megszokni az új élet kereteit. Arról a testvérünkről, aki most készül nehéz műtétre. Szeretteinkről, szomszédainkról, munkatársainkról emlékezz meg, Urunk. És áldd meg közösségeinket irgalmas szeretetedben. Őrizd meg, Urunk, a családokat, tedd eggyé azokat, akik kijelentették, hogy egyek szeretnének lenni. Forraszd össze a szét-szétszakadó életeket, és adj testvéreket, adj útmutatást, adj igét mindazoknak, akik keresik utadat. Állj azok mellé, akik egyedül maradtak, akiket elhagytak, akik maguk élnek, akik nem tudják, hogy kihez tartoznak. Emlékezz meg, Urunk, szeretteinkről, akik már nincsenek itt velünk. Tedd az útjukat, az életüket, az itt-létüket és elmenetelüket példává a számunkra, hogy országodat keressük, és igédet kapaszkodóként szívünkben tartsuk. Hallgass meg minket, Urunk, és tedd meg mindazt, amire szükségünk van. Jézus Krisztusért, akinek a nevében így fordulunk hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Liturgia:

Krisztus, ártatlan Bárány, Ki miértünk megholtál, A keresztfa oltárán Nagy kegyelmes voltál. Viselvén bűneinket, Megváltottál minket. Irgalmazz nékünk, Ó, Jézus, ó, Jézus!

Az Úr békessége legyen mindenkor velünk. Íme minden kész. Jöjjetek, Testvéreim, a kegyelem megterített oltárához.

Mondjunk köszönetet Istennek, imádkozzunk!

Szerető Istenünk, áldunk téged, hogy igédben, Fiad testének-vérének a közösségében jelenléteddel vagy közöttünk. Idejössz hozzánk, megszólítasz, fölemelsz és megtartasz minket. Áldunk téged az útért, amelyet nyitottál előttünk, és amelyen jársz velünk. Áldunk téged az ajtóért, amelyet kinyitottál a számunkra. Áldunk téged az életért, amelyet megteremtettél és megadtál nekünk Jézus Krisztus által. Ámen.

Testvéreim! Menjetek el, és hirdessétek az Úr halálát és feltámadását. Tanúskodjatok szeretetéről! Akik megtapasztaltátok a vele való közösség és a bűnbocsánat örömét, építsétek a testvéri közösséget az emberek között megbocsátással és önfeláldozó szeretettel!

Most vegyétek az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az Úr az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az Úr az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Liturgia:

Mily nagy az Úr kegyelmessége, Van-e ember, kit meg nem hat? Van-e szív, mely mindent feledve, Az Istennek hálát nem ad? Ó, jer, őt áldja minden lélek, Ki minket mindig szeretett! Én őt imádom, míg csak élek, Néki mondok dicséretet.

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

5