TATABÁNYAI   MAGVETŐ „Íme, kiment a magvető vetni” (Mk 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Mk 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközség Szentháromság ünnepe utáni 20. vasárnapi istentiszteletén, 2007. október 21.-én, Schermann Gábor lelkész szolgálatával.*

Kezdő ének: 52 (Gerhardt Pál 1607-1676, német - Crüger J. 1598-1662) - Liturgia: 9.

1. Dicsérjük Istent! Mind, ki féli itt lent, Nagy nevét vígan, énekszóval áldja, És buzgó hálát vigyen oltárára! Dicsérjük Istent! - 2. Hű őrizőnk, te, minden jó kútfője! Míg itt a földön vándorolunk, élünk, Légy éjjel-nappal ezután is vélünk! Dicsérjük Istent! - 3. Kísérj el minket, Őrizd lépteinket, Hogy ma az úton békességgel járjunk, Mindenütt mindig kegyelmedben álljunk! Dicsérjük Istent! - 4. Készséget ébressz, követni igédet, Szent ügyért éljünk, Szolgálatban égjünk, És erő híján erőt tőled kérjünk! Dicsérjük Istent! - 5. Szívünk készítsd el, hogy feddéseiddel Könnyen ne játszunk, idején megtérjünk, És mikor eljössz, ne kelljen majd félnünk! Dicsérjük Istent! - 6. Eljössz! Ígérted! S akkor a te néped Felviszed, Jézus, oda, ahol téged Angyalok, szentek karában dicsérhet! Dicsérjük Istent!

Bevezetés: Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. - Ámen.

Legyetek szentek, mert én szent vagyok! Így szól az Úr. Térjetek meg hozzám teljes szívvel! Boldogok, akiknek útja tökéletes, akik az Úr törvénye szerint élnek. Vezess parancsolataid útján, mert azokban gyönyörködöm. Eleveníts meg igazságoddal, ne némítsd el ajkamon az igazság igéjét. Akkor királyoknak is elmondom intelmeidet, és nem vallok szégyen előttük! Ámen.

Liturgia:

Dicsőség az Atyának, Dicsőség egy Fiának S a drága Szentléleknek: Az egy örök Istennek!

Bűnvallás:

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindannyiunkkal! Testvéreim! Isten színe előtt, most nézzünk méltatlan voltunkra, forduljunk Istenünkhöz imádságban, kérjük kegyelmét: Uram, add tudtomra életem végét, hadd ébredjek rá múlandóságomra. Íme, napjaimat arasznyivá tetted, életem ideje előtted semmiség. Mint egy lehelet, annyit ér minden ember, aki él. Így hát, mit várhatok, Uram? Egyedül benned reménykedem. Hallgasd meg imádságomat, add irgalmadat az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Liturgia:

Ó, töröld el én vétkem, Irgalmas jó Úristen: Szent Fiad véréért könyörülj énrajtam! Tebenned van bizalmam.

Kegyelemhirdetés:

Az Isten, Testvéreim, megkönyörült rajtunk, méltatlanokon Jézus Krisztus által- Ő azért jött a világba, hogy megmentse a bűnösöket. Dicsőség legyen hát a magasságban Istennek, a földön békesség és az emberekhez jó akarat. Ámen.

Liturgia:

Dicsőség a magasságban A hatalmas Istennek! Béke legyen e világban Mindenhol az embernek! Hála néked, menny Királya! Irgalmazz, Isten Báránya! Szentháromság dicsérünk!

Jöjjetek, Testvéreim, imádkozzunk:

Szerető Istenünk! Te vagy az élet forrása. Te teremtettél és te hívtál el bennünket a veled és egymással való közösségre. Kérünk, áldd meg életünket, újítsd meg szeretetünket Jézus Krisztus Urunk által. Ámen.

Igeolvasás:

Keresztyén Testvéreim, kedves Gyülekezet! Mózes 1. könyvének a 8. fejezetéből szól hozzánk a mai vasárnapnak az ószövetségi igéje. Ezt olvasom most a 18. verstől kezdve, így szól hozzánk:

Kijött Nóé, fiaival, feleségével és fiainak feleségeivel együtt. Minden élőlény, minden csúszómászó, minden madár, minden, ami mozog a földön, csoportonként kijött a bárkából. Azután oltárt épített Nóé az ÚRnak, és vett minden tiszta állatból és minden tiszta madárból, és égőáldozatokat mutatott be az oltáron.

Amikor az ÚR megérezte a kedves illatot, ezt mondta magában az ÚR: Nem átkozom meg többé a földet az ember miatt, bár gonosz az ember szívének szándéka ifjúságától fogva, és nem irtok ki többé minden élőt, ahogyan most cselekedtem.

Amíg csak föld lesz, nem szűnik meg

a vetés és az aratás, a hideg és a meleg,

a nyár és a tél, a nappal és az éjszaka.

És így szól hozzánk a levélbeli igében Pál apostol az Efezusiakhoz írt levelének az 5. fejezetéből, a 15. verstől a 21. versig:

Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek: ne esztelenül, hanem bölcsen, kihasználva az alkalmas időt, mert az idők gonoszak. Éppen azért: ne legyetek meggondolatlanok, hanem értsétek meg, mi az Úr akarata.

Ne részegeskedjetek, mert a borral léhaság jár együtt, hanem teljetek meg Lélekkel, mondjatok egymásnak zsoltárokat, dicséreteket és lelki énekeket; énekeljetek és mondjatok dicséretet szívetekben az Úrnak, és adjatok hálát az Istennek, az Atyának mindenkor mindenért, a mi Urunk Jézus Krisztus nevében.

Engedelmeskedjetek egymásnak, a Krisztus félelmében.

Boldogok, akik hallgatják, szívükbe zárják, és megtartják az Isten beszédét. Ámen.

Ének: 460 (Scholz László sz. 1911)

1. Tisztítsd meg szíved, Jeruzsálem népe, Hogy megtartassál, mosódj hófehérre, Karmazsin színű bűneidből tisztulj, Hogy ki ne pusztulj! - 2. Szeplőtelen légy a Krisztus napjára, Mert igen nagy volt váltságodnak ára, Ártatlan omlott Királyodnak vére. - Térj meg kedvére! - 3. Nem járhatsz folyvást annyi undokságban, Részed így nem lesz mennyek országában. Vedd fel a harcot, vedd fel a keresztet - Vagy üdvöd veszted! - 4. Élj botlás nélkül, szentül feddhetetlen, Vizsgáld a törvényt lelkiismeretben. Inkább fonj gyarló tested ellen ostort, Semhogy bemocskold! - 5. Tisztítsd meg ajkad oltárról vett szénnel, Rútat ne illess, mit a lelked szégyell! Jót cselekedjél mindenekkel bőven, Minden idődben! - 6. Új teremtés vagy: vetkezd le a régit! Ördög ha üldöz, e világ ha rémít, Csak meg ne hátrálj, maradj meg az újban, Véled az Úr van!

Szószéki szolgálat:

Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Jézus Krisztus Urunktól. Ámen.

Igeolvasás: Máté evangéliuma 22. fejezetéből olvasom, kedves Testvérek, a mai evangéliumi igét. Az első 14. versben van megírva:

Megszólalt Jézus, és ismét példázatokban beszélt hozzájuk. „Hasonló a mennyek országa egy királyhoz, aki menyegzőt készített a fiának. Elküldte szolgáit, hogy hívják össze a meghívottakat a menyegzőre, de azok nem akartak elmenni. Ekkor más szolgákat küldött, akikhez így szólt: Mondjátok meg a meghívottaknak: Íme, elkészítettem az ebédet, ökreim és hízott állataim levágva, és minden készen van: Jöjjetek a menyegzőre! De azok mit sem törődve ezzel, elmentek: az egyik a földjére, a másik a kereskedésébe. A többiek pedig megragadták szolgáit, bántalmazták és megölték őket. Ekkor a király haragra gerjedt, elküldte seregeit, és elpusztította ezeket, a gyilkosokat, városukat pedig felégette. Akkor ezt mondta szolgáinak: A menyegző ugyan kész, de a meghívottak nem voltak rá méltók. Menjetek tehát a keresztutakra, és akit csak találtok, hívjátok el a menyegzőre. Kimentek a szolgák az utakra, összeszedtek mindenkit, akit csak találtak, gonoszokat és jókat egyaránt, és megtelt a lakodalmas ház vendégekkel. Amikor a király bement, hogy megtekintse a vendégeket, meglátott ott egy embert, aki nem volt menyegzői ruhába öltözve; így szólt hozzá: Barátom, hogyan jöhettél be ide, hiszen nincs menyegzői ruhád? Az pedig hallgatott. Akkor a király ezt mondta: kötözzétek meg kezét-lábát, és vessétek ki a külső sötétségre, ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás. Mert sokan vannak az elhívottak, de kevesen a választottak.”

Urunk, szentelj meg minket igéddel, igéd igazság. Ámen.

Igehirdetés:

„Na, kaptál új ruhát a kislányodnak?” - kérdezi egy édesanya a barátnőjétől, a kislánya osztálytársának az anyukájától. Vasárnap délután van. „Még nem”, - hangzik a válasz -, „még nem volt időnk elmenni keresni a boltban. Talán majd a jövő héten.” „De az iskolai ünnepség holnap délelőtt lesz” - hangzik a meglepett felelet. „Már a múlt héten benne volt az üzenőjükben, és pénteken az én lányom külön is mondta.” - Mi lesz most? Mi lesz most az ünneplő nélküli osztálytárssal? Sietve keresnek talán valamit! Mi lesz most?

„Kaptál-e új ruhát? Mond!” - A kérdés vasárnap délután hangzik, a délelőtti fehér-asztal menyegző előtt, közvetlenül előtte. Hozzánk! „Kaptál-e új ruhát?” Azért az utolsó pillanatban hangzik ez a kérdés, onnan lehet tudni, mert Jézus, amikor ezeket elmondja, ezeket, a szavakat, már ott volt Jeruzsálemben. Már napokkal korábban kikergette az árusokat a templomból. Óráról-órára vitákba keveredik népe vezetőivel. Már szeretnék elfogni. Már találgatják a módját, hogy mit tegyenek? Már nagyon éles, feszült a helyzet. Órák kérdése, és elkövetkezik az, amit az Isten készített ott, Jeruzsálemben az egész világ számára. Közel az idő, amikor megáll Jézus a helyzet egyre élesedése során a törvényszékük előtt, honfitársai törvényszéke előtt.

Közel az idő, és ezért példázatok és vádbeszédek sorával tanít Jézus ezekben, az utolsó órákban. Tanít arról, hogy az idő hamarosan lejár, és azok, akik hivatalosak az Isten nagy fehér-asztalához - nincsenek ott! Tanít Jézus arról, hogy az Isten uralma úgy valósul meg, úgy történik, az jellemző rá, ami ezen a bizarr, furcsa menyegzőn. - Kedves Testvérek, ez egy példázat. Azért mondta el Jézus ezt, a meg nem történt esetet, hogy fontos dolgot elmagyarázzon, megértessen, megvilágítson vele számunkra. Úgy valósul meg Isten uralma is, ahogy ez a furcsa, bizarr eset.

Az idő lejár! Az Isten szava hangzott elégszer! Az Isten szava szólt és szól hozzánk, voltak és vannak kifogások, mérlegeljük az értékeinket, a terveinket, a tennivalóinkat. Mérlegeljük, hogy merre tartson az életünk, mire helyezzük a hangsúlyt, mi legyen a fontos a számunkra, és mi kevésbé? - Vannak és voltak téves döntéseink. Akár tudatosan, akár az életünk alakításával, a sorsunk vezetésével, saját utunknak a saját magunk általi egyengetésével sokszor kifejezzük, kifejeztük azt, hogy „majd később”!

De az ünnepség most kezdődik. Itt vagyunk! Tudniillik Isten kegyelméből mindig vannak, voltak és lesznek olyanok, akikkel megtelik az Isten nagy fehér-asztala. Megtelik vendégekkel, résztvevőkkel, Isten gyermekeivel. Megtelik azokkal, akiket az Isten elhív, akikhez szól a szava, bejut a fülükbe, onnan a gondolataikba, a lelkükbe. Formálódunk az Isten szava révén, és igyekszünk oda figyelni rá, részt veszünk ebben a közösségben, amit Egyháznak hívnak itt, a földön. Itt vagyunk, gonoszok és jók, - érdekes módon ezt külön megjegyzi ebben a példázatban -, mindegy, bejutunk.

Most már a kis történet, amit Jézus kitalált, hozzánk szól, akik ülünk a nagy fehér-asztal körül. Hozzánk szól a folytatás, és keressük meg ebben, a furcsa végkifejletben azt, hogy mit tanít meg vele Jézus vajon? Nézzük meg talán, hogy megértsük ennek, a furcsa módon kidobott, utolsóként maradtnak az esetét, akin nem volt menyegzői ruha. Nézzük meg, hogy mit is mondott Jézus? Kik azok, akik kint maradtak? És kiderül, hogy a példázatban három csoport van, akiket néven nevez Jézus, akik kint maradnak a menyegzőről.

Kint maradnak azok, akik a saját útjukat járják. Tehát elmennek a földjükre, a kereskedésükbe itt a példázatban. Kint maradnak, akiknek megvan a maguk célja, élete eléképzelése az életről, a világról, a fontos dolgokról - kint maradnak.

Aztán kint maradnak azok, akik - külön beszél róluk a példázat - a saját indulatukkal fogadják az Isten szavát. Mennek a szolgák, és megverik, megölik őket. - Nem érdekes most minden egyes mozzanatnak a magvas jelentését megkeresni. Legyen most ennyi elég számunkra, hogy az Isten a szavával szól hozzánk, és a szavát, az igéjét - bármilyen formában érkezik az hozzánk: szóként, Krisztusként, embertársként, teljesen mindegy most ebből a szempontból - lényeg az, hogy az Isten hozzánk szóló szavát félrerakjuk. A magunk indulatában fogadjuk. A magunk, emberi indulatában.

Harmadikként beszél azokról a példázat, akik kint maradnak végül, mert a maguk ruhája marad rajtuk. Mi ez a ruha? Mi ez a menyegzői ruha, amit mond a király? - Sok minden szép dolog belemagyarázható, de maradjunk meg most a Bibliának az átfogó értelménél. A Jelenések könyvében János lát nagy sereget az Isten színe előtt, akiket az Isten felemelt, magához vett, akiket kimentett a halálból, akiket életre választott, - akiknek fehér ruhát adott. A Bárány népe fehér ruhát kapott. Isten kegyelmet adott nekik, életre választotta őket. Tehát figyeljünk még egyszer oda: kaptak fehér ruhát. Ez egy kapott dolog, ez a ruha. Azt énekeltük: „Vetkezd le a régit, vedd fel az újat, meg ne hátrálj, veled az Úr van”.

„Gonoszok és jók”. Azt mondja Jézus a példázatban: teljesen mindegy. Nincs az életben esélyes és esélytelen ember. Nem érdemes magunkra nézni, a magunk ruhájára figyelni. Nincs múlt-feltárás az Isten előtt, csak kegyelem. Kapott ruhával való kegyelem! Istennél csak ez létezik!

„Kaptál új ruhát?” És a válaszhoz ne magunkra nézzünk, és ne az időre nézzünk, hogy mikor kezdődik az ünnep, a menyegző? Ez nem erkölcsi kérdés, hogy kaptál-e új ruhát, és nem idő-kérdés. Ne a tetteinket, múltbeli vagy jelenbeli tetteinket vizsgáljuk meg, ha kíváncsiak vagyunk rá, hogy kaptunk-e új ruhát, hanem nézzünk az Isten szemébe, boruljunk le előtte és kérjünk! Az új ruha kapott dolog, jóknak és gonoszoknak. Ez az Isten kegyelmének a sajátossága.

Kaptál új ruhát? - Nem a mi feladatunk, nem örököljük, hanem kapjuk. Egyenként, személy szerint!- Kaptál új ruhát, kegyelmet Istentől? Ez a kérdés, ez a lényeg. Ugyan ne maradjunk el, ha egyszer már bent vagyunk, mert nagyon megrázó és szomorú dolog kikerülni abból, az asztalközösségből.

Kaptál már ma kegyelmet? - Itt, az istentisztelet elején, amikor odafordultunk Istenhez kegyelemért, kaptunk kegyelmet? Kértünk? Tiszta szívvel reggel, felébredve az ágyban, végig gondolva a tegnapunkat, az életünket - kaptunk kegyelmet? Kértünk? Kaptunk már ma új Lelket? Bajaink gyökerével, azaz a saját lelkünkkel, a mi ruhánkkal odaálltunk már Isten elé?

Ezt a kérdést tegyük föl magunknak! Ne más, saját dolgokkal töltsük el ezt, a kis hátralevő időt! Ezért bíztat Pál, hogy kár lenne az utolsó perceket léhaságra, viszályra, effélékre tölteni.

Lélek, Isten Lelke - azért könyörögjetek. Az utolsó percekben, ott, a fehér-asztal körül!

Imádkozzunk:

Jézusunk! Fogd a kezünk, hogy keresztségünk, amiben részesültünk, életre, asztalod örömébe vigyen. Segíts veled rendezni dolgainkat. Segíts tudatosan, kezedet fogva ünnepelni és gyászolni, élni és halni. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Mondjuk el együtt az Apostoli Hitvallást:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örök életet. Ámen.

Isten békessége, amely minden emberi értelmet meghalad, meg fogja őrizni a szívünket és gondolatainkat Jézus Krisztusban.

Most vigyük Isten elé életünk dolgait, hajtsuk meg Isten előtt fejünket, szívünket, imádságban:

Édes Istenünk, Atyánk! Neked köszönjük meg szavadat, szeretetedet, Fiad áldozatát, azt, hogy mindent megtettél értünk, hogy részesei lehessünk a veled való örömnek, a te örömödnek, hogy részesei, gyermekei, örökösei legyünk országodnak. Köszönjük neked azt, hogy csak előtted kell megállnunk. Köszönjük, hogy semmi más nem köt bennünket, csak a te szavad, a te hívásod, a veled való közösség. Adj boldog szívet, hogy várjuk és keressük, kérjük és kívánjuk Lelkedet az örök élet számára. Urunk, engedd meg, hogy nyugodt szívvel, tőled kapott békességgel, igaz hittel tudjunk előtted megállni napról-napra, rendezni veled dolgainkat, hozzád vinni kétségeinket, bűneinket, hiányainkat, fájdalmainkat. Segíts, támogass bennünket, hogy örömmel és szabadon járuljunk hozzád. Őrizd meg, Urunk, gyülekezetünket, tégy testvérekké minket, akik keressük az Igazat, Fiad jelenlétét, az ő keresztjét, feléd mutatjuk az utat egymásnak, és feléd tartunk együtt, hogy mindannyian ott lehessünk az asztal körül. Tégy testvérekké bennünket ebben, a városban. Gyermekeidet, gyülekezeteink népét, tégy testvérekké, hogy igaz hittel, egymás megbecsülésével, neked való örvendezéssel ünnepeljünk és keressük utadat mindannyian. Urunk! Légy velünk, amikor örömeink, és amikor fájdalmaink vannak. Te támogass, hogy megtaláljuk hozzánk szóló szavadat, felismerjük, megértsük azt. Te támogass, hogy életünk célhoz érjen, hogy kezedben fölemelkedjünk hozzád, és veled legyünk. Urunk, hallgass meg minket Jézus Krisztusért, Fiadért, ami Urunkért. Az ő nevében fordulunk hozzád, az ő nevéért dicsérünk téged. Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved. Jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma. És bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Vegyétek az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az Úr az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az Úr az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Befejező ének: 293 (Svedberg Jesper 1653-1735, svéd)

Örök Isten, áldj meg minket, Legyen őrző gondod ránk! Te vezessed lépteinket: Te vagy áldó, jó Atyánk. Tereád vár minden nép: Te vagy út és békesség. Szeretettel nézz a földre! Neved áldjuk mindörökre.

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

** Az énekek és a liturgia kottái megtalálhatók a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu Web-lapon) és az Evangélikus Énekeskönyvben.

4