TATABÁNYAI   MAGVETŐ „Íme, kiment a magvető vetni” (Mk 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Mk 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközség Szentháromság ünnepe utáni 14. vasárnapi istentiszteletén, 2007. szeptember 9.-én, Schermann Gábor lelkész szolgálatával.*

Kezdő ének: 461 (1.v.: Riedel Ottó német, 2.-5.v.: Túrmezei Erzsébet sz. 1912) - Liturgia: 10.

1. Ó, Jézus, amikor sokan Nem járnak többé teveled, Adj erőt, hogy keresztedet Felvegyük hittel, boldogan. - 2. Ó, Jézus, tövises az út. Nézd, elveszünk a cél előtt! De új elszánást, új erőt Ád a te töviskoszorúd. - 3. Ó, Jézus, oly sötét az éj. Mindhalálig hűségesen, Nem lankadva egy percre sem, Őrt állni, kérünk, te segélj! - 4. Ó, Jézus, terhed nem nehéz, És gyönyörű a te igád, Míg boldog szemünk téged lát, És csak a te nyomodra néz. - 5. Ó, Jézus, húsvét fénye kel Túl síron, gyászon, éjjelen, És aki győzött idelenn, Fenn örök himnuszt énekel.

Bevezetés: Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. - Ámen.

Nap és pajzs az Úr, kegyelmet és dicsőséget ad az Isten! Seregeknek Ura! Boldog az az ember, aki benned bízik. Mily kedvesek a te hajlékaid, Seregek Ura! Lelkem sóvárog az Úr háza után. Boldogok, akik házadban laknak, dicsérhetnek téged szüntelen! Boldog az az ember, akinek te vagy ereje, aki a te utadra gondol szüntelen. Bizony, jobb az Isten házának küszöbén várakozni, mint vigadni a bűnösök sátraiban. Ámen.

Liturgia:

Dicsőség az Istennek a magas mennyekben, Fiúnak, Szentléleknek Mindörökké! Ámen.

Bűnvallás:

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindannyiunkkal! Testvéreim, kedves Gyülekezet! Most gondoljuk méltatlan voltunkra, gondoljunk Istentől való elszakadottságunkra, és valljuk meg neki imádságban a Zsoltáros szavaival: Uram! Hadd emelkedem hozzád lélekben. Utaidat ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg! Vezess hűségesen, mert te vagy szabadító Istenem, benned reménykedem. Gondolj, Uram, irgalmadra és kegyelmedre, melyek örök idők óta léteznek. Ifjú korom vétkeire és bűneimre ne emlékezz. Kegyelmesen gondolj rám, mert te jóságos vagy, Uram. Megmutatod a vétkeseknek a jó utat, az alázatosakat igazságosan vezeted, útjaidra tanítod az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Liturgia:

Irgalmazz, Úristen, immáron énnékem, Irgalmazz, Úristen, immáron énnékem, Mert tebenned bízik, Uram, az én lelkem, És tebenned nyugszik, Uram, az én szívem!

Kegyelemhirdetés:

Testvéreim! Megkönyörült az Isten rajtunk, méltatlanokon. Jézus Krisztus által, az ő vére megtisztít minket minden bűntől. Dicsőség legyen hát a magasságban Istennek, a földön békesség és az emberekhez jó akarat. Ámen.

Liturgia:

Dicsőség a magasságban Istennek! Békesség és jóakarat embernek! Világ bűnét Bárány Jézus elvetted. Téged áldunk, Atya, Fiú, Szentlélek!

Jöjjetek, Testvéreim, imádkozzunk:

Szerető Istenünk! Te gondot viselsz testünkre, lelkünket is táplálod. Kérünk, növeld napról-napra a hitünket, hogy reménységben és szeretetben éljünk az Úr Jézus Krisztus által, aki veled és a Szentlélekkel él és uralkodik örökkön örökké. Ámen.

Igeolvasás:

A mai vasárnapnak az igéit olvasom most, kedves Testvérek. Az Ószövetségből szól hozzánk az ige Mózes 1. könyvének a 28. fejezetéből a 10. verstől a 19. versig:

Elindult Jákób Beérsebából, és Hárán felé tartott. Egy olyan helyre ért, ahol eltölthette az éjszakát, mikor a nap lement. Fogott egyet az ott lévő kövek közül, azt feje alá tette, és lefeküdt azon a helyen. És álmot látott: Egy létra volt a földre állítva, melynek teteje az égig ért, és Isten angyalai jártak azon fel és le. Odafönt pedig az ÚR állt, és ezt mondta: Én vagyok az ÚR, atyádnak, Ábrahámnak Istene, és Izsáknak Istene! Ezt a földet, amelyen fekszel, neked adom és a te utódainak. Annyi utódod lesz, mint a föld pora, terjeszkedni fogsz nyugatra és keletre, északra és délre, és általad nyer áldást, meg utódod által a föld minden nemzetsége. Mert én veled vagyok, megőrizlek téged, akárhova mégy, és visszahozlak erre a földre. Bizony, nem hagylak el, amíg nem teljesítem, amit megígértem neked.

Amikor Jákób felébredt álmából, ezt mondta: Bizonyára az ÚR van ezen a helyen, és én nem tudtam! Félelem fogta el, és így szólt: Milyen félelmetes ez a hely! Nem más ez, mint Isten háza és a menny kapuja.

Reggel fölkelt Jákób, fogta azt a követ, amely a fejealja volt, fölállította szent oszlopként, és olajat öntött a tetejére. Azután elnevezte azt a helyet Bételnek, azelőtt Lúz volt annak a városnak a neve.

És így szól hozzánk az evangéliumi ige Lukács evangéliuma 17. fejezetének a 11. versétől:

Jézus útban volt Jeruzsálem felé, Samária és Galilea között haladt át. Amint beért egy faluba, szembejött vele tíz leprás férfi, akik távol megálltak, és kiáltozva kérték: „Jézus, Mester, könyörülj rajtunk!” Amikor meglátta őket, így szólt hozzájuk: „Menjetek el, mutassátok meg magatokat a papoknak.” És amíg odaértek, megtisztultak. Egyikük pedig, amikor látta, hogy meggyógyult, visszatért, és fennhangon dicsőítette az Istent. Arcra borult Jézus lábánál, és hálát adott neki. Ez pedig samáriai volt. Jézus ekkor így szólt: „Vajon nem tízen tisztultak-e meg? Hol van a többi kilenc? Nem akadt más, aki visszatért volna, hogy dicsőítse Istent, csak ez az idegen?” És ezt mondta neki az Úr: „Kelj fel, menj el, hited megtartott téged.”

Boldogok, akik hallgatják, szívükbe zárják, és megtartják az Isten beszédét.

Ének: 462 (Marschalkó Gyula sz. 1921)

1. Jó Atyánk, te minket nézel, Vizsgálsz várón, csöndesen: Testvér szívvel, testvér kézzel Szolgálunk-e szüntelen? Terem-e a hűség, hála Jó gyümölcsöt, ízeset; Hajt-e hasznot éltünk fája Embereknek és neked? - 2. Ne ítélj el, Atyánk, kérünk, Terméketlen voltunkért! Egyszülötted, Jézus értünk A keresztfán ontott vért. Terméketlen életfánkat Őérette kíméld meg! Hisz ő ma is értünk fárad, Hogy gyümölcsözzünk neked. - 3. Szentlelkednek erejével Hadd lehessünk teljesek! Szolgálatra mindig készen Töltsön el a szeretet! Örömünk és békességünk Másokat is üdítsen! Könyörülj meg rajtunk, kérünk, Mindenható Úristen!

A szószéki szolgálat:

Kegyelem legyen nekünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Urunktól, Jézus Krisztustól. Ámen.

Igeolvasás és igehirdetés:

Keresztyén Testvérek, kedves Gyülekezet! A mai vasárnapnak a harmadik, levélből szóló igéjét fogom most olvasni. De nem olvasom föl folyamatosan, hanem nézzük meg apránként, darabonként, talán úgy könnyebben világos, érthető lesz a számunkra. Pál apostolnak a Galatákhoz írt leveléből szól hozzánk a mai ige az 5. fejezetből a 16-tól a 24. versig: - Ennek a résznek az első szakaszát olvasom:

Így ír az apostol:

Intelek titeket - írja a gyülekezetnek: A Lélek szerint járjatok, és a test kívánságát ne teljesítsétek. Mert a test kívánsága a Lélek ellen tör, a Léleké pedig a test ellen, ezek viaskodnak egymással, hogy ne azt tegyétek, amit szeretnétek. Ha pedig a Lélek vezet titeket, nem vagytok a törvény uralma alatt.

Mi az a két szó, ami benne, a felolvasott részben leginkább szerepel? A lélek és a test. Nagyon régtől fogva azt mondják, hogy ez a kettő: a lélek és a test az ember két része, két összetevője az emberi személynek, a teljes emberi személynek. Nagyon sokféle gondolkodásmód, kultúra, vallás mondta már ezt, írta már le, filozófiák születtek erről. Nagyon-nagyon sok minden gondolat, és bizonyos mértékig eszerint, a séma szerint gondolkozunk magunkról, emberek legtöbbnyire: van testünk és van lelkünk. Ezek a fogalmak általában arról szólnak, hogy az embernek a teste a földhöz kötött. Az az adottságunk, amiben élünk, ami adott, ami a helyzetünk, ami a végzetünk, amik a korlátaink. Ez a test. - És a lélek pedig az, ami szárnyal, ami az embert viszi, amivel az ember álmodik, terveket, álmokat sző, és ezeken elindul.

Gondolhatnánk, hogy Jákób ment, egy elég szomorú út volt ez neki különben, mert - amellett, hogy valamennyire az apja küldésére ment a rokonaihoz - ugyanakkor ez egyfajta menekülés is volt testvére méltó, gyilkos indulatai elől. Tehát egy elég szomorú futás volt ez Jákób részéről. És akkor ő álmodik ebben a nyomorúságos útban, ebben a sötét helyzetben, sötét éjszakán a szabadban, és valami nagyszerűt álmodik. Találkozik az Istennel.

Gondolhatnánk, hogy így van ez valahogy, hogy a test az, ami a nyomorúsága, a menekülése, a veszélyes, kilátástalan helyzetben. És a lelke az, ami álmodik, ami fölemeli őt az Istenhez, létrát képez közte és az Isten között.

Ennek megfelelően mondhatná azt az apostol, hogy - amikor azt mondja: intelek titeket, a lélek szerint éljetek, ne a test szerint -, mondhatná azt, hogy ne kössön meg titeket a föld, ne kössenek meg az adottságok. Ne ejtsen rabul az, amibe beleestetek, amiben éltek, ami a helyzetetek, hanem hallgassatok a szívetekre, hallgassatok az álmaitokra, menjetek, induljatok, bízzatok magatokban, mert ti nagyobbra hívatottak vagytok.

Ez nagyon jó szöveg, Ezt teszi a reklám is. Megvan annak is a lélektana. Mondjuk: mutassunk be a reklámban egy kenőcsöt. Mellé raknak egy nagyon szép férfit, vagy egy nagyon szép nőt, és azt mondják, hogy: vedd meg ezt a kenőcsöt, mert erre van szükséged. Hallgass az álmaidra, - és ha belenézek a tükörbe, egy lényegesen rondább ember néz vissza rám, mint aki a kenőcs mellett ott látható. Tehát ez az én adottságom, a testi valóm, ilyen vagyok, de ott van a kenőcs mellett egy gyönyörű fiatalember. - Az álmom az, hogy szeretnék ahhoz hasonlítani, szeretnék sokkal nagyszerűbb életet, mint ami van. Szeretnék valami sokkal többet, mint amit elérhetek a körülményeim között. És ez így összekapcsolódik a kenőccsel, és megveszem a kenőcsöt, valójában azért, mert ésszel végiggondolom, hogy erre valamiért szüksége van a bőrömnek, tudat alatt azonban azért - természetesen nem tudatosan, de tudat alatt, valahol -, mert az álmaim eszközének látom a kenőcsöt, mert a reklám erről szól! „Ha ezt a kenőcsöt megveszed, olyan leszel, mint mellette ez a szép ember”. -- Aztán nem leszek olyan, de már ez mellékes, mert a pénzt odaadtam. Ez a lényeg!

Tehát vannak a testi adottságaink, és vannak az álmaink. Mondhatná ezt az apostol: ne foglalkozzatok a kötöttségeitekkel, korlátaitokkal; menjetek, az álmaitokra hallgassatok, álmodjatok bátra; menjetek, merjetek nagyot tervezni, álmodni!

De nézzük csak meg! Van a felolvasott részben egy helyesírási furcsaság. Mi lehet az? A test következetesen kis kezdőbetűvel van írva, ami normális, mert a test - ahogy a lélek is - egy köznév, és kisbetűvel szoktuk írni. Ez valóban a testet, mint általános fogalmat jelenti. A Lélek pedig valamiért nagybetűvel van írva, holott ha az előbbiek szerint, a lelkünket, a gondolatainkat, az érzéseinket, az álmainkat jelentené, akkor az is kis kezdőbetű lenne.

Ezzel jelzi a Biblia-kiadó a nyomtatásban azt a szándékot, azt az értelmet, amit a levélíró ezekkel, a szavakkal kifejez, hogy nem a kettősségünkről beszél. Nem az ember egyik és másik oldaláról van itt szó. Azért, mert nagy nagybetűvel kezdődik a Lélek, ebből az következik, hogy ennek tulajdonnévnek kell lenni. Vagyis Isten Lelkét jelenti! Erről van szó! Azt a Lelket jelenti, aki azon, a bizonyos régi, pünkösdi ünnepen Jeruzsálemben megmutatkozott, elérkezett, ahogyan elérkezett minden alkalommal, amikor emberek megértettek valamit, megláttak az Istenből. Ahogyan elérkezett, amikor Pál apostol ült az asztalnál, és írta ezeket, a sorokat, vagy diktálta a barátjának, és az Isten szólt hozzá. Azért valami fontos, tartalmas dolog született ebből. Az Isten Lelke az, aki ott van mindannyiunknál, amikor valami más születik meg bennünk, mint a mi testünk, vagy lelkünk, vagy nevezzük, ahogy akarjuk. Erről, a kettősségről van szó: Isten Lelkéről és rólunk. És a kettő különbsége nyilvánvaló. A kettő különbségét két felsorolás mutatja.

A test cselekedetei azonban nyilvánvalók, mégpedig ezek: házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság, bujálkodás, bálványimádás, varázslás, ellenségeskedés, viszálykodás, féltékenység, harag, önzés, széthúzás, pártoskodás; irigység, gyilkosság, részegeskedés, tobzódás és ezekhez hasonlók. Ezekről - írja az apostol - már előre megmondom nektek, amint korábban is mondtam: akik ilyeneket cselekszenek, nem öröklik Isten országát.

Félreértés ne essék: nem különös szörnyűségeket igyekszik felsorolni az apostol! Nagyon egyszerű dolgokat mond tulajdonképpen. Olyan egyszerű dolgokat, amelyek a mi gondolatainkból, álmainkból, érzéseinkből fakadnak. Ezek vesznek körül minket. Ha körülnézünk, magunk körül: a családban, az utcában, a városban, az országban, a világban - akkor ezeket találjuk. Tessék bekapcsolni a televíziót - mindegy, hogy a tatabányait, vagy az m1-et, vagy a hírtv-ét, vagy bármelyiket -, ennek az eredményeit látjuk. Unjuk bekapcsolni a tévét? Csak a meséket nézzük benne? A véres vagy másféle meséket? Mert amikor ezek, mint valóság jelennek meg előttünk, abból elegünk van azért, mert ez vesz körül minket. Nem azért, mert különlegesen gonosz emberekről szólnak a hírek, hanem azért, mert rólunk szólnak! Az emberről! Mirólunk!

És mi az a másik, amit fölsorol az apostol?

A Lélek gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás. Az ilyenek ellen nincs törvény.

Vagyis nem az ilyenek ellen szól Isten törvénye! Csupa olyant, amit szeretnénk, de nem az akaratunktól függenek. Nem akkor szeretünk valakit, ha úgy döntünk, hogy most szeretni fogjuk. Nem olyankor örülünk, amikor jónak látjuk, hogy most örülni van kedvünk. Nem olyankor vagyunk megelégedettek, amikor azt mondjuk, hogy „holnap 10-től 2-ig elégedett leszek”. - Hanem ezek az akaratunktól függetlenek. Részben hangulat kérdése, részben körülményektől függenek. És mindegyik az élettel való elégedettségünkből fakad. Azzal, az élettel való elégedettségünkből, amiben éppen vagyunk. Ezért nem hozzánk kapcsolja az író, hanem azt mondja, hogy ez Isten Lelkének a munkája. Már, mint akkor, amikor nem a körülményeinktől, a hangulatunktól függ. Tudniillik ezeket, amik itt föl vannak sorolva, úgy írja a gyülekezetnek, nekünk, olyan útként, olyan gyümölcsként, lehetőségként, ami állandó, független a hangulattól és a körülménytől. - Van egy létra fölfelé, - a fölfelé átvitt értelemben értendő -, Istenhez, és van egy kapocs, ami lefelé húz. Van egy nagyon szép verse Veores Sándornak

Vonj sugaradba

Szívemet kétféle húzás tépi,
egyre lyukasabb, egyre zavartabb -
ládd-e, sokszor már azt se tudom,
melyik a te horgod zsinegje
s melyik a mélység inda-köteléke.
Vonj hevesebben! ön-erőmből
nem jutok én soha hozzád.

Hol tartunk? Meglátjuk-e az Isten hívását, jelenlétét, munkáját? Álmodjuk-e az ő álmát az életünkről? Ezért szólítgat minket! Ezért bökdös szavakkal, meg eseményekkel, sorsfordulókkal, istentiszteletekkel, hittan-órákkal, bármivel, hogy van valami, ami rajtunk túli lehetőség+

Az ige, az apostol szava, a mai szakaszban így fejeződik be:

Akik pedig Krisztus Jézuséi, a testet megfeszítették szenvedélyeivel és kívánságaival együtt.

Tehát mindaz, ami a miénk, az nem kell az Isten munkájában, hanem odaadni, odatenni az életünket az ő kezébe. Ezért beszél az Istennel való kapcsolatról, hogy a Krisztus keresztjének a kifejezését használja: megfeszítették szenvedélyeivel és kívánságaival együtt.

Krisztus meghalt, kivégezték. Vége. Az, hogy ő föltámadt, az egészen új kezdet. Nem úgy támadt föl, mint azok az emberek, - mondjuk - akiket ő föltámasztott, visszahozott a halálból, hanem új, örök élet vette kezdetét azzal, hogy Jézus föltámadt. Tehát ez a megfeszítés valaminek a teljes, végső lezárulását jelenti. Ezért használja ezt a szót az apostol, hogy amik, a mi indulataink, a mi adottságaink, azokat megfeszítjük, amikor átadjuk magunkat Krisztusnak az Isten akaratának. Ott vége! Valami egészen más élet kezdődik el.

Minden, amit csinálunk, csak erről szól. Ami megtörténik, az az Isten Lelke munkája.

Ezért imádkozzunk most, vigyük oda Isten elé:

Lásd, Urunk, napok nap után jönnek, és az életünk nélküled elfogy. Csak úgy véget ér, kifolyik a kezünk közül. Adj erőt, hitet, bizalmat, hogy amink van, az életünk, - odabízzuk rád, átadjuk a te kezedbe. Te kezdjél vele valamit, te építsd, te újítsd belőle az életet. Tedd ezt gyülekezetünkben találkozásaink alkalmával, otthoni családi körben, vagy magányunkban. Tedd ezt, amikor várjuk, készülünk rá, és amikor máson jár az eszünk. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Mondjuk el most az Apostoli Hitvallást:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örökéletet. Ámen.

Isten békessége, amely minden emberi értelmet meghalad, meg fogja őrizni a szívünket és gondolatainkat Jézus Krisztusban.

Most vigyük Isten elé imádságban mindazt, ami az életünket keretezi, ami előttünk áll. Csendesedjünk el:

Urunk, szerető Atyánk! Áldd meg ezt a kis közösséget, mindazokat, akik a te nevedben reménykednek. Áldd meg, hogy amikor a testünk-lelkünk, álmaink, körülményeink nem a kedvünk szerint alakulnak, akkor is Lelked vezessen, akkor is szavad adjon holnapot, életet, erőt és újulást. Akkor is, amikor álmaink megvalósulnak, akkor is, amikor örömünk van az életben, amikor örülünk a javainknak, a szeretteinknek, önmagunknak, akkor is Lelked által neked adjunk hálát. Hozzád térjünk vissza, lábad előtt boruljunk le, és nevedet dicsérjük. Szerető Atyánk, kérünk téged a hittanórákért, hogy légy jelen rajtuk. Kérünk téged a bibliaórákért, istentiszteletekért, hogy légy jelen közöttünk minden alkalommal. Kérünk téged azokért, akik nem tudnak eljönni, mert betegségük, nyomorúságaik, kívánságaik, szükségleteik távol tartják őket. Áldd meg őket igéddel. Kérünk azokért, akik szeretnének tenni valamit neved dicsőségére. Mutass utat, adj kinyíló ajtókat, megnyíló lehetőségeket, hogy rólad tanúskodjanak. Könyörgünk egyházunkért, gyülekezeteinkért, közösségeinkért, hogy a hálaadásaink tetszésed szerint, a te dicsőségedre szóljanak. Bűnbánatunk szívből jövő legyen, amikor téged hallgatunk, akkor a te szavad értelmét keressük, azt kutassuk, amit te szeretnél mondani nekünk. Amikor kinyílunk előtted, akkor tiszta szívvel tegyük. Urunk! Áldd meg Lelkeddel, vigasztalásoddal és reménységeddel, Krisztussal gyászoló családjainkat, szeretteinket, testvéreinket. Te áldd meg mindazt, amit Pruzsina Istvánnén keresztül tettél ezen a világon. Te őrizd meg Krisztus Urunk szavát, kereszthalálát és feltámadását az ő hozzátartozói tudatában, hitében, szívében. Urunk, te áldd meg betegeinket reménységgel, derűvel, beléd kapaszkodó hittel. Te áldd meg ezt az istentiszteletet, hogy erőt, igét, szót vigyünk haza. Fiadért, Krisztus Urunkért kérünk, őáltala dicsérünk téged, az ő tanítása szerint fordulunk hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved. Jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma. És bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Vegyétek az áldást: Isten népe! Az Úr áldjon meg téged, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az Úr az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az Úr az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Befejező ének: 293 (Svedberg Jesper 1653-1735, svéd)

Örök Isten, áldj meg minket, Legyen őrző gondod ránk! Te vezessed lépteinket: Te vagy áldó, jó Atyánk. Tereád vár minden nép: Te vagy út és békesség. Szeretettel nézz a földre! Neved áldjuk mindörökre.

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

** Az énekek és a liturgia kottái megtalálhatók a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu Web-lapon) és az Evangélikus Énekeskönyvben.

5