2007-09-02

0x08 graphic
1. Testvéreim javáért Fáradnom, küzdenem Adj erőt örök Isten, Én édes Istenem, Hogy tövises pályámon Ragyogjon szeretet, Mert aki boldogít mást, Boldog csak az lehet. - 2. Ne legyen életemben Soha egy pillanat, Amelyben elhagy engem E nemes indulat! Ajándékozz meg engem Jó szívvel, jó Atyám, Hogy boldogítva boldog Lehessek igazán! - 3. E földön annyi a könny És annyi itt a seb, Mi volna boldogítóbb, Mi volna édesebb: Mint a könnyet szárítni, Habár egy cseppet is, Mint a sebet kötözni, Habár csak egyet is. - 4. Te mint samaritánus Szolgáltál, Jézusom, Hogy példádat kövessem, Szívből imádkozom, Hadd legyek tanítványod A te Lelked szerint, Akit a jótevésre A szíve kényszerít!

Oly igen jó nekem Isten közelsége. Istenemet, az Urat tartom oltalmamnak. Mindenkor veled vagyok Istenem, te fogod jobb kezemet. Tanácsoddal vezetsz engem, és végül befogadsz dicsőségedbe. Nincs senkim kívüled a mennyben, a földön sem telik kedvem senki másban. Ha testem és szívem elenyészik is, szívem kősziklája te maradsz, Istenem. Ámen.

Én vagyok az Úr, a te Istened! Ne legyen más istened! Ne vedd hiába Istened nevét! Szenteld meg az ünnepnapot! Tiszteld atyádat és anyádat! Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Ne tégy felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot! Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod házastársát vagy bármiféle tulajdonát! - Jézus Krisztus apostola ezt tanítja: Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűn bennünk, akkor magunkat csaljuk meg, és igazság nincs bennünk. Ha pedig megvalljuk bűnünket, hű és igaz az Isten, és megbocsátja azt. Megtisztít minket gonoszságunktól.

Urunk! Miért siránkoznánk, ha vétkeztünk? Kérünk téged inkább, vezess igaz bűnbánatra, hogy kutassuk, vizsgáljuk meg utjainkat! Emeljük föl szívünket hozzád, és lássuk meg, mi voltunk a vétkesek, és engedetlenek. Ez nehezedett ránk! Te pedig jó vagy a benned reménykedőhöz, aki hozzád fordul. Jó szabadításodra várni, mert, még ha megszomorítasz is, nagyon szeretsz az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Testvéreim! Isten megkönyörült rajtunk, múlandó, elesett embereken Jézus Krisztus által. Az ő vére megtisztít bennünket minden bűntől. Ebben bízva hirdetem nektek, Testvéreim, bűneitek bocsánatát, hogy oldozva legyenek azok a földön és a mennyben, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében! Bízzatok és örüljetek Krisztusban reménykedő Testvéreim, Isten az ő véréért minden bűnünket megbocsátotta. Legyen velünk az ő Lelke, hogy általa új életben járjunk. Ámen.

Egy idő múlva Kain áldozatott vitt az ÚRnak, a föld gyümölcséből. Ábel is vitt az elsőszülött bárányokból, a kövérjükből. Az ÚR rátekintett Ábelre és áldozatára, de Kainra és áldozatára nem tekintett. Emiatt Kain nagy haragra gerjedt, és lehorgasztotta fejét.

Akkor az ÚR ezt mondta Kainnak: Hol van Ábel, a testvéred? Kain ezt felelte: Nem tudom! Talán őrzője vagyok én a testvéremnek? De az ÚR így szólt: Mit tettél? Testvéred kiontott vére kiált hozzám a földről. Most azért légy átkozott, kitaszítva arról a földről, amely megnyitotta a száját, hogy befogadja testvéred kiontott vérét a kezedből. Ha a földet műveled, nem adja többé neked termőerejét. Bujdosó és kóborló leszel a földön.

Ekkor Kain azt mondta az ÚRnak: Nagyobb a büntetésem, semhogy elhordozhatnám. Íme, elűztél ma erről a földről, el kell rejtőznöm színed elől, bujdosó és kóborló leszek a földön, és meggyilkolhat bárki, aki rám talál. De az ÚR ezt felelte neki: Nem úgy lesz! Ha valaki meggyilkolja Kaint, hétszeresen kell bűnhődnie. Ezért jelet tett az ÚR Kainra, hogy senki se üsse agyon, ha rátalál. Ezután elment Kain az ÚR színe elől, és letelepedett Nód földjén, Édentől keletre.

Jézus a tanítványaihoz fordult, és külön nekik ezt mondta: „Boldog az a szem, amely látja, amit ti láttok. Mert mondom nektek: sok próféta és király szerette volna meglátni azt, amit ti láttok, de nem látták meg, és hallani azt, amit ti hallotok, de nem hallották meg.”

Ekkor előállt egy törvénytudó, hogy megkísértse őt, és ezt kérdezte: „Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?” Ő pedig ezt mondta neki: „Mi van megírva a törvényben? Hogyan olvasod?” Ő pedig így válaszolt: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, és felebarátodat, mint magadat.” Jézus ezt mondta neki: „Helyesen feleltél, tedd ezt, és élni fogsz.” Ő viszont igazolni akarta magát, és megkérdezte Jézustól: „De ki a felebarátom?” Válaszul Jézus ezt mondta neki: „Egy ember ment le Jeruzsálemből Jerikóba, és rablók kezébe esett, akik kifosztották, meg is verték, azután félholtan otthagyva elmentek. Történetesen egy pap ment azon az úton, de amikor meglátta, elkerülte. Hasonlóképpen egy lévita is odaért arra a helyre, és amikor meglátta, ő is elkerülte. Egy útonlévő samaritánus pedig, amikor odaérkezett hozzá, és meglátta, megszánta; odament, olajat és bort öntött sebeire, és bekötötte azokat. Aztán feltette őt saját állatára, elvitte egy fogadóba, és ápolta. Másnap elővett két dénárt, odaadta a fogadósnak, és azt mondta neki: Viselj rá gondot, és ha valamit még ráköltesz, amikor visszatérek, megadom neked. Mit gondolsz, e három közül ki volt a felebarátja a rablók kezébe esett embernek?” Ő így felelt: „Az, aki irgalmas volt hozzá.” Jézus erre azt mondta neki: „Menj el, te is hasonlóképpen cselekedj.”

1. Krisztus népe Isten nagy csodája. Védi, áldja, És nem hagyja magára. Nem győzhet rajta A gonosz hatalma, Isten megtartja. - 2. Krisztus népe, bátran nézz előre: Eljön végre Istennek teljessége! Véget ér már ott Nehéz bajvívásod. Jézust meglátod. - 3. Krisztus népe, állj meg rendületlen Reménységben, Mert Isten győzhetetlen! Szent az ígéret: Mennyekben vár téged Új, örök élet.

Az elmúlt héten, az elmúlt vasárnap arról szólt az ige, hogy a kőbe vésett betű, még ha az Isten szava is, amit egyszer az embernek elmondott, és ha örökérvényű is, de ha mi a betűket konzerváljuk a magunk számára az Istennel való kapcsolat helyett, - akkor ez megöl. Az Istennel való élő kapcsolat pedig, tehát az ő Lelkének a jelenléte bennünk, az életre kelt.

Tulajdonképpen a samáriai ember példázatát is ezzel a hangsúllyal mondja el Jézus, hogy jelezze a törvénytudónak és jelezze a hallgatóinak, hogy az Isten rendjének való megfelelés, az Isten előtti igazság nem köthető szabályokhoz. Nem sorolható be az ember ide vagy oda Isten szemében, hanem előzetes kategóriák nélkül a vele való közösség, az ő útján való járás, az ő követése az, ami célhoz viszi az életünket.

Az az ige, amit most fölolvasok Pál apostoltól, az ennek a továbbgondolása. Pálnak a Galatákhoz írt leveléből szól ez az ige, ehhez a gyülekezeti csoporthoz, a galáciai gyülekezetekhez írta ezeket, és hozzájuk szól néha keményszavakkal ebben a levélben. De körülbelül úgy, ahogy egy szülő szól a saját gyerekéhez, ha mondjuk az éppen fölmászott egy lefedetlen kútnak a peremére. Nagyjából ezzel a szándékkal, lélekkel, hanggal szól a gyülekezetekhez Pál. A levelének a 3. fejezetéből olvasom most az igét a 15. verstől:

Testvérek, emberi módon szólok: a megerősített végrendeletet, még ha emberé is, senki sem teheti érvénytelenné, vagy nem toldhatja meg. Az ígéretek pedig Ábrahámnak adattak, és az ő utódának. Nem így mondja az Írás: „és az ő utódainak”, mintha sokakról szólna, hanem csak egyről: „és a te utódodnak”, aki a Krisztus. Ezt pedig így értem: azt a szövetséget, amelyet korábban megerősített az Isten, a négyszázharminc esztendő múlva keletkezett törvény nem teszi érvénytelenné, vagyis ez nem törli el az ígéretet. Mert ha törvény alapján van az örökség, akkor már nem az ígéret alapján volna; Ábrahámnak viszont ígéret által ajándékozta azt az Isten.

A törvény tehát az ígéretek ellen van? Semmiképpen sem! Mert ha olyan törvény adatott volna, amely képes életet adni, valóban a törvény alapján volna a megigazulás. De az Írás mindenkit bűn alá rekesztett, hogy az ígéret a Jézus Krisztusban vetett hit alapján adassék azoknak, akik hisznek.

Lehet, hogy Pálnak az érvelése - mert hogy szenvedélyesen érvel a levelében - nagyjából annyira érthető a legtöbbünk számára, mintha - mondjuk - a két héttel ezelőtti Közgyűlésen, amikor az Alapítványi Okirat módosításáról volt szó, akkor szó szerint fölolvastam volna az Ügyészségtől a Gyülekezetnek érkezett hat- vagy hétoldalas levelet, amelyet - bevallom - egyszer se olvastam végig, mert fölöslegesnek tartottam. Nem bírtam követni azokat a szándékosan megbonyolított mondatokat, amelyeket a jogi nyelv használ.

Mindenesetre az érvelése, a logikája, a logikai eszköz használata Pálnak - ehhez hasonló. Egy jogi, még hozzá nem mai értelemben vett állami vagy polgári jogi nyelv, hanem a saját korának a zsidó jogi gondolkodása. Ebben gyökeredzik, és ezzel érvel tekintettel arra, hogy azok, akiknek ezt a levelet akkor írta ezekben, a gondolatokban és ezekben, az érvekben éltek.

A lényege - amivel talán megérthetjük, hogy miből indul ki ez a levél és ez az érvelés - az, hogy Izraelnek a hite törvényközpontú. Tehát az egész hitük, az egész vallásuk és vallásosságuknak a lényege, alapja, centruma az, hogy az Isten Izraelnek törvényt adott, a Tízparancsolatot adta. Kezébe nyomta Mózesnek a kőtáblákat, hogy: itt van, ez az Isten akarata, ez a szövetség Isten és Izráel között. - A legnagyobb tartalma, lényeges alapja Izráel hitének ez a törvény. Minden ebből a törvényből indul ki a továbbiakban. És mégis nagyon érdekes bökkenő, ami visszatér az Ó- és Újszövetségben, egyaránt utal rá a Biblia, hogy ez is hozzátartozik Izráel hitéhez: azt mondja Izráel népe, hogy Ábrahám utódai vagyunk. Ez is egy lényeges és alapvető mondat.

És ezt a kettősséget használja ki Pál, amikor felhívja a figyelmet az evangélium lényegére: Krisztus evangéliuma lényegére. Azt mondja, hogy ott van Ábrahám, akinek mi az utódai vagyunk. Egyrészt azért, mert tőle származik a zsidó nép Izsák nevű fia révén, másrészt azért, mert az ő istenhívő kapcsolatának, az Istentől való megszólítottságának az örökösei vagyunk. Ahogyan őt megszólította az Isten, és őt megáldotta, neki ígéretet adott, ennek az ígéretnek vagyunk az örökösei, a jogosultjai, hiszen azt mondta, hogy: Ábrahámnak és az ő utódának megígérte, - tehát Izsákon keresztül tőle származik -, azé az Isten áldása, az az Isten népe. Mert ennek az ígéretnek az örököseként él Izráel. És ebbe a hitbe szól bele most az apostol, amikor azt mondja, hogy: van itt egy bökkenő, Ábrahám négyszázharminc évvel Mózes előtt élt. - Az évszámokba most ne menjünk bele, mert biztosan lehet számolgatni sokféleképpen, de nagyjából, az ószövetségi tudósítások szerint ennyi a különbség Ábrahám kora és az Egyiptomból való szabadulás, Mózes kora között. - Tehát azt mondja: Ábrahám jóval korábban élt, mint amikor Isten a Törvényt adta. Ábrahámnak semmi köze nincs a Törvényhez, amit Mózesnak adott az Isten. Ábrahámnak csupán ígéretként azt mondta: Ábrahám hitt Istennek, ezért Isten igazként elfogadta őt, és vele járt. Ezért Ábrahámot a saját emberének, a saját gyermekének tekintette. Ezért megáldotta őt. Ígéretet adott neki és így mondja, hogy: neked Ábrahámnak és utódodnak.

Régi keresztyén hagyomány, hogy Ábrahám, akinek az utóda által áldást nyer a Föld minden népe, ez az utód számunkra Krisztus, aki által a világ Isten áldását elnyeri. Ezért tehát azt mondja érvelésében az apostol, hogy ez egy alapvető és érvényét nem-vesztő ígéret, amit Ábrahámnak az Isten adott. Az, hogy eltelt 400 év, és utána egy Törvényt adott Mózes kezébe az Isten: ez az én akaratom, ez az én rendem, amely szerint éljetek! - ez nem jelenti azt, hogy azt mondta volna, hogy: most már nem érvényes, amit Ábrahámnak mondtam, hanem csak ez a fontos. Ha Ábrahám utódai vagytok, az ő hitének az örökösei és az ő leszármazottai - mondja Pál -, akkor, tessék figyelembe venni azt az alapvető és fontos Isten-kapcsolatot és gondolkodási módot, ahogy az Isten vele bánt, és ahogy neki az Isten ígéretet adott. Az ő utódai vagyunk, - nem írta felül Mózes Ábrahámot. Nem mondja Izráel népe, hogy Mózes utódai vagyunk, hanem azt mondják: Ábrahám utódai vagyunk.

Mindehhez ma számunkra fontos tudni azt, hogy az 1. században írta ezeket, a szavakat Pál apostol, az 1. századi gyülekezeteknek, azoknak a közösségeknek, amelyek akkor ott éppen, előtérbe helyezték az Isten Törvényét, a Tízparancsolatot, és azt mondták, hogy: nem elég a Krisztusban való hit az üdvösséghez, hanem bizony tessék mindenkinek becsülettel Izráel törvényeit megtartani, és csak akkor lehet valaki kedves az Isten előtt. Írja nekik: nehogy belessenek abba a bizonyos kútba, hanem gondolják végig, hogy honnan jöttek ők, kik ők: Ábrahám utódai, és tessék az Ábrahámnak adott ígéretet figyelembe venni az Istennel való kapcsolatban, és nem a bűnök miatt ideiglenesen kapott Törvényt. Ezért írja tehát ezeket, a szavakat Pál, és ezért állítja szembe érdekes módon az Isten Tízparancsolatával, annak az érvényével a Krisztusra vonatkozó ígéretet. Ez miért fontos Pál levelében? Azért, mert az 1. században, amikor a levelét írta, ott, ezekben, a gyülekezetekben és máshol is az Isten törvénye egy nagyon fontos és nagyon tekintélyes dolog volt Ez a másik ok, amiért nehéz megértenünk és követnünk az apostol érvelését.

Ma az első, ami eszünkbe jut, ha valamit akarunk csinálni, vagy mondani, vagy gondolni, nem az, hogy az Isten törvényével ez milyen viszonyban van. Ez nagyon-nagyon sokadik gondolatunk. Ma nem a másik embernek a megbecsülése és szerepe jut eszünkbe, hanem az a nagy, aki a másokat, a háta mögött le tud szúrni. Ma nem az jut eszünkbe, hogy tiszteld anyádat és apádat, hanem a tekintély az a tv-bemondó, vagy énekes, akire éppen sok pénz jutott a menedzserek részéről, hogy behívják a média-világába. Ma nem arról van szó, hogy kapzsiságból nem szenteljük meg az ünnepnapot, hanem ott van a munkahely, amelyik íratja a rabszolgáknak szóló munkarendet, és tessék menni dolgozni. Ma nem arról van szó, hogy segítségül hívjuk-e az Úr nevét vagy sem, hanem arról van szó, hogy használjuk-e kötőszóként vagy sem.

Ebből az következik, hogyha Pál apostol besétál ide, a templomba, ma hozzánk, megáll előttünk, akkor valószínű, hogy nem a Tízparancsolattal szemben hirdeti a Krisztus evangéliumát. Nem a Tízparancsolattal szemben kiált rá a gyülekezetre, védve és óvva minket a tévelygéstől. De attól még az, amit mond, ami pozitívat mond, az ugyanaz most is. Ugyanazt mondaná, mint akkor, legfeljebb nem a Tízparancsolattal szemben érvelve, hogy az ígéret a Krisztusban adatik.

Az életet általában a teljesítményünktől várjuk. Attól, hogy mennyire tudunk megfelelni sajátmagunknak, saját életelvárásainknak, vagy saját ideálunknak, amit elképzelünk. Vagy mennyire tudunk megfelelni a szeretteinknek, környezetünknek vagy másoknak. Vagy egyszerűen úgy a nagy tömegnek, mit csinálnak a többiek? Mennyire tudunk megfelelni? Ez a lényeg. Ez az a törvény, ami megszabja, vezeti, amitől függ az életünk és a döntésünk.

1. Szép Hajnalcsillag, Setét égre írlak, Én megváltó Jézusom, Mert éjten éjjel Tündöklő fénnyel, Csak te világolsz, jól tudom. - 2. Századok jönnek, S hamar el is tűnnek, Fényük kihuny, ködbe vész. Néked nem ártnak Felhők és árnyak: Fényességedben csak egyre nősz! - 3. Bűnök homálya, Ínség holló-szárnya Mindent sűrűn eltakar. Irgalmasságod Vet csak világot - S ördögöt, poklot megzavar. - 4. Szent egyházadban Tiszta sugár lobban, Lelkedből hullt égi láng: Nagy világéjben Reménységképpen, Míg örök nap nem tűz reánk. - 5. Hozd a napköltét, Országod betöltét, Múljék el az éjszaka! Fussatok árnyak … Jöjj, Uram, várlak, Lelkemnek fényes csillaga!

Méltó és igaz, illő és üdvösséges, hogy mindenhol, mindenkor hálát adjunk neked, mindenható Atyánk és Istenünk a Jézus Krisztus által, mert üdvösséget szereztél Fiad vére árán Ezért, a nagy irgalmadért áldunk és magasztalunk téged, és ujjongó énekkel hirdetjük szent neved dicsőségét.

Szent vagy, Urunk, nagy a te irgalmad, mert elítéled a bűnt, de megmented a bűnösöket szeretett Fiad élete árán. Ezért a nagy irgalmadért kérünk, küldd el Lelkedet. Szentelj meg minket, hogy Krisztus testét és vérét vegyük üdvösségünkre ebben a kenyérben és borban, általa testvéri közösséggé legyünk.

Hallgassd meg imádságunkat Jézus Krisztus Urunkért, aki azon az éjszakán, amelyen elárulták, kezébe vette a kenyeret, hálát adott, megtörte, tanítványainak adta, és ezt mondta: „Vegyétek, egyétek! Ez az én testem, amely értetek adatik. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”. Hasonlóképpen, miután vacsorált, kezébe vette a poharat, hálát adott, nekik adta, és ezt mondta: „Igyatok ebből mindnyájan! E pohár az új szövetség az én véremben, amely értetek és sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. Ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre”.

Szerető Istenünk! Emlékezzél meg Fiad értünk viselt szenvedéséről és haláláról. Add Lelkedet mindnyákunknak, hogy Megváltónk keresztjének a titkát ünnepelve, részesüljünk feltámadása erejében. Emlékezz meg egyházadról, amelyet Krisztus vérén megváltottál. Őrizd meg tévelygésektől, őrizd meg irigységtől, hogy te néped legyen, te szeretetedet hirdesse, és a te akaratodat mutassa meg ezen a világon. Emlékezz meg, Urunk, néped tagjairól, gyülekezetünk tagjairól, testvéreinkről szerte a világban. Adj igaz reménységet nekünk, hogy ne emberekben bizakodjunk, hanem benned, aki Krisztusban jöttél közénk. Urunk, emlékezz meg azokról, akik halállal vívódnak, akik gyásszal küszködnek, akik lelki halálban élnek, akik távol vannak tőled, elszakadtak tőled, akik kísértések között szenvednek. Te adj útmutatást, reménységet, holnapot, erőt és Lelket mindannyiunknak életünk örömeiben, bánataiban, életünk útvesztői között. Urunk! Téged áldunk, téged dicsérünk Jézus Krisztus által, mert te vagy a mi reménységünk, te vagy a mi oltalmunk, te vagy, aki megváltottál minket, akihez így együtt fordulunk: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

1. Eljött hozzánk az üdvösség, Mely kegyelemből árad; Jóra nincs bennünk tehetség, Erőnk hiába fárad. De a hit Krisztusra tekint, Ki örök érdeme szerint Közbenjáró lett értünk. - 2. Mit a törvény rendelt nekünk, Nem tudtuk betölteni; S kárhozatot érdemeltünk Mi, harag gyermekei. A test és vér nem engedett, A lélek sírva szenvedett, S mi vesztünkbe rohantunk. - 3. Sóhajtva hordtuk az igát, És a haláltól féltünk; De Isten elküldte Fiát, Ki emberré lett értünk. A törvénynek eleget tett, És a veszélyből kimentett, Kiengesztelt Istennel. - 4. Vessétek le mindannyian A gyötrelmes kétséget! Maga mondja: „Bízzál, fiam. Hited megtartott téged.” Mert a keresztség és a hit Megnyitja a menny kapuit, Hogy soha el ne vesszünk. - 5. Hitből jön a cselekedet, Hogy életünk betöltse; Élő, igaz hit nem lehet, Melynek nincs jó gyümölcse. Megáld és megszentel e hit, Jó Istenünkkel egyesít, Szent, tiszta életet szül. - 6. Dicsőség légyen Istennek E drága ajándékért, Atya, Fiú, Szentléleknek Csodás nagy irgalmáért! Hogy amint a jót elkezdte, Azt bennünk el is végezze: Szent neve legyen áldott!

Urunk, magasztalásodat hallotta fülünk, add, hogy süket legyen veszekedés és békétlenség hangjára. Nagy szeretetedet látta szemünk, add, hogy meglássa a megígért örökéletet. Dicséretedet énekelte nyelvünk, add, hogy az igazat vallja ezután. Templomodban járt a lábunk, add, hogy a világosság útján járjon ezután. Testedből részesült a testünk, add, hogy új életet éljen ezután. Hála néked kimondhatatlan jóságodért. Ámen.