TATABÁNYAI   MAGVETŐ „Íme, kiment a magvető vetni” (Mk 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Mk 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközség Szentháromság ünnepe utáni 7. vasárnapi istentiszteletén, 2007. július 22.-én, Schermann Gábor lelkész szolgálatával.*

Kezdő ének: 42 (IV. századi himnusz (Te Deum laudamus) nyomán Frantz Ignác 1719-1790, osztrák - Bécs 1774) - Liturgia: 7.

1. Áldunk téged, Istenünk, És csodáljuk égi erőd. Ég, föld rólad szól nekünk. Térdre hullunk színed előtt, Mert te mindig szent és nagy, Változatlan egy Úr vagy. - 2. Minden élő téged áld. Angyalének szárnyal feléd. Minden kérub és szeráf Néked mondja dicséretét. Néked hódol, rád tekint. „Szent, szent, szent!” - azt zengi mind. - 3. Téged áldunk, Istenünk. Téged dicsér szolgálatunk. Életünk tiéd legyen! Hálát mondjon minden napunk! Bűntől, bajtól védj te meg! Áldd meg, óvd meg népedet! - 4. Irgalommal nézz le ránk! Mint ígérted, légy mivelünk! Benned bízunk, jó Atyánk. Szent nevedről énekelünk. S mert reményünk csak te vagy, Veszni minket, ó, ne hagyj!

Bevezetés: Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. - Ámen.

Az Úré a föld, és ami betölti, a földkerekség és minden lakója. Ti, népek, mind örvendjetek, ujjongó örömmel vigadjatok Isten előtt, mert a felséges Úr félelmetes, ő a Király a földön. Felvonul Isten, és ujjongás kíséri! Kürtzengéssel jön el az Úr. Bizony itt van Isten, a mi Istenünk! Örökkön-örökké ő kormányoz minket. Ámen.

Liturgia:

Hála, dicsőség, Atya Isten néked, Szent Fiú Isten, Vigasztaló Lélek. Most és örökké magasztaljon téged Zengő dicséret.

Bűnvallás:

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindannyiunkkal! Testvéreim! Most Isten színe előtt, vizsgáljuk meg magunkat, valljuk meg neki bűnünket a Zsoltáros szavával: Uram, add tudtomra életem végét, hadd ébredjek rá múlandóságomra. Íme, napjaimat arasznyivá tetted, életem ideje előtted semmiség. Mint egy lehelet, annyit ér minden ember, aki él. Így hát, mit várhatok, Uram? Egyedül benned reménykedem! Hallgasd meg imádságomat, figyelj segélykiáltásomra, az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Liturgia:

Örök felség, szent Istenünk. Könyörgünk, irgalmazz nékünk! Ha vár minket az ítélet, Légy kegyelmes, kérünk téged.

Kegyelemhirdetés:

Testvéreim! Megkönyörült rajtunk, méltatlanokon az Isten Jézus Krisztus által, aki szeretett minket, és önmagát adta értünk áldozatul. Dicsőség legyen hát a magasságban Istennek, a földön békesség és az emberekhez jó akarat. Ámen.

Liturgia:

Ó, bárcsak ezer nyelvem volna, S angyalokéval érne föl, Mindegyik versenyezve szólna Teljes szívemnek mélyiből. Dicséretedre Istenem, Ki annyi jót művelsz velem!

Jöjjetek, Testvéreim, imádkozzunk:

Szerető Istenünk, aki Fiadat a világba küldted, hogy halálból életet támasztó hatalmadat általa, benne és rajta mutasd meg, add, hogy higgyünk benne. Szava pedig vágyat ébresszen szívünkben az örök élet után az Úr Jézus Krisztus által, aki veled és a Szentlélekkel él és uralkodik örökkön-örökké. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Gyülekezet! Szeretett Testvéreim! Istennek a mai vasárnapra, Szentháromság ünnepe utáni 7. vasárnapra kijelölt evangéliumi igéjét olvasom most. Márk evangéliuma 8. fejezetéből, az első kilenc vers a következőképpen szól:

Azokban a napokban, amikor ismét igen nagy volt a sokaság, és nem volt mit enniük, magához hívta tanítványait, és így szólt hozzájuk: „Szánakozom a sokaságon, mert már három napja vannak velem, és nincs mit enniük; ha pedig éhesen bocsátom őket haza, kidőlnek az úton, mert némelyikük messziről jött.” Tanítványai így feleltek: „Miből tudná valaki ezeket kenyérrel jóllakatni itt a pusztában?” Megkérdezte tőlük: „Hány kenyeretek van?” Ők ezt válaszolták: „Hét”. Ekkor megparancsolta a sokaságnak, hogy telepedjék le a földre, azután vette a hét kenyeret, hálát adott, megtörte, és tanítványainak adta, hogy tegyék eléjük. Ők pedig a sokaság elé tették. Volt néhány kis haluk is, és miután áldást mondott, szólt, hogy ezeket is tegyék eléjük. Ettek, és jóllaktak, azután összeszedték a maradék darabokat hét kosárral, pedig mintegy négyezren voltak, Ezek után elbocsátotta őket.

Így szól hozzánk, ehhez kapcsolódva a mai napnak a levélbeli igéje Pál apostol Római levelének a 6. fejezetéből:

Így ír az apostol:

Emberi módon beszélek, mivel erőtlenek vagytok. Ahogyan tehát átadtátok tagjaitokat a tisztátalanságnak és a törvénytelenségnek a törvénytelenség szolgálatára, úgy most adjátok át tagjaitokat az igazság szolgálatára, hogy szentek legyetek. Mert amikor szolgái voltatok a bűnnek, szabadok voltatok az igazságtól. De milyen gyümölcsöt termett ez akkor nektek? Bizony, most szégyenkeztek miatta, mert ennek vége a halál! Most azonban, miután a bűntől megszabadultatok, és az Isten szolgái lettetek, már ez meghozta nektek a gyümölcsét, a szent életet, amelynek vége az örök élet. Mert a bűn zsoldja a halál, az Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.

Boldogok, akik hallgatják, szívükbe zárják, és megtartják Isten beszédét. Ámen.

Keresztelő.

Ének: 297 (Varga Lajos 1856-1939)

1. Ó, örök Isten, ki Atyánk vagy nékünk, Ím, leborulva, esedezve kérünk: E kicsiny gyermek egész földi éltét Karjaid védjék! - 2. Megváltó Jézus, gyermekek barátja, Vedd őt öledbe, kezed óvja, áldja, Légy te őnéki út, igazság élet, És híveddé tedd. - 3. Szentlélek Isten, te örök fényesség, Általad teljes az igaz keresztség, Bűnt és kísértést kicsinyedtől űzd el Mennyei tűzzel!

Békesség néktek! Feltámadott Krisztus Urunknak ezzel a szavával köszöntelek benneteket, Testvéreim, amikor Diánával idejöttetek a gyülekezetbe, hogy a keresztség szentségében részesüljön. Mindenekelőtt hallgassátok meg a gyermekek evangéliumát: Kisgyermekeket vittek Jézushoz, hogy kezét rájuk tegye. A tanítványok azonban rájuk szóltak. Amikor Jézus ezt látta, rájuk szólt: Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, ne tiltsátok el őket, mert ilyeneké az Isten országa. És átölelte, és kezét rájuk téve, megáldotta őket. - Az Úr áldja meg ezt a gyermeket is, és őrizze meg az életét.

Testvéreim, Jézus Krisztus feltámadása után azt mondta a tanítványainak: Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön. Azért menjetek, és tegyetek tanítvánnyá minden népet megkeresztelve őket Atyának, Fiúnak és Szentléleknek nevében, és tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit parancsoltam nektek. És íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Aki hisz, és megkeresztelkedik, üdvözül, aki pedig nem hisz elkárhozik. - Ezekkel, a szavakkal indította útjára Krisztus Urunk az Egyházát, és ezt az ígéretét teljesítve van velünk életünk minden napján. Velünk van az áldásaival, függetlenül attól, hogy mi mit cselekszünk, hogyan élünk, és velünk van kegyelmével, hogy vezessen bennünket az ő útján. Ezért vagyunk itt, most ezen az ünnepen Diánával.

Azért most csöndesedjünk el Isten színe előtt, mielőtt megkereszteljük: Urunk! Te hívsz el bennünket, hogy országod népe legyünk, hogy elinduljunk új úton, a te utadon, rád bízva magunkat, életünket. Rád bízva célunkat, és addigi lépteinket. Kérünk, szólj hozzánk, hogy magunk mellett, előtt, fölött tudjunk téged. Ámen.

Kedves Szülők és Keresztszülők! Kedves Testvéreim! Kérdem tőletek, feleljetek szívetek szerint:

- Akarjátok-e, hogy Diána a keresztség szentségében részesüljön, és ezzel Isten gyermeke és Krisztus egyházának a tagja legyen? Akarjátok-e? - Akarjuk.

- Vállaljátok-e, hogy az Evangélikus Egyház segítségével gondoskodtok az ő hitben való növekedéséről? Vállaljátok-e? - Vállaljuk.

Szívetek szándékának és válaszaitoknak megfelelően az Isten áldja meg utatokat, amelyen most, mint szülők és keresztszülők elindultok, és áldja meg Diána útját, hogy növekedjen testben és Krisztus ismeretében. Most azért, mielőtt megkereszteljük őt, tegyetek vallást hitetekről az ő nevében és a saját nevetekben. A gyülekezettel együtt, fennállva, mondjátok el az egész keresztyénség hitvallását, az Apostoli hitvallást:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örökéletet. Ámen.

Mi a gyermek neve? Diána. - Diána, megkeresztellek téged Atyának, Fiúnak és Szentléleknek nevében. A mindenható Isten, aki téged vízzel és Lelkével újonnan szült, bűnödet megbocsátja, áldjon meg és őrizzen meg téged az örökéletre.

Testvéreim az Úrban! Kedves Szülők! Isten kegyelme rátok bízta Diánát, hogy vezessétek őt, legyetek otthona, testi és lelki növekedésének a részesei. Ezért is hálát adunk Istennek, ezért a kegyelméért, szeretetéért, amellyel nektek adta őt, és forduljatok hozzá közösségért. Így ír a Zsoltáros erről, a felelősségről: Ha az Úr nem építi a házat, hiába fáradnak az építők. Ha az Úr nem őrizi a várost, hiába vigyáznak rá az őrök. Bizony, az Úr ajándéka a gyermek, az anyaméh gyümölcse jutalom. Boldog mindenki, aki az Urat féli, és az ő útjain jár. Bizony, élvezed kezeid munkáját, és jól megy dolgod.

Most, mondjuk el együtt az Úrtól tanult imádságot, amely reménység szerint Diána mindennapi imádsága is lesz: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved. Jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma. És bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Az Úr áldjon meg benneteket gyermeketekkel együtt, őrizze meg életeteket és családi közösségeteket, hogy az ő dicsőségére éljetek!

Ének: 381 (Tranoscius énekeskönyv 1743, szlovák - Kéziratos szlovák korálkönyv 1750 körül)

1. Jézusom, Krisztusom, Én szerelmesem! Lelkem téged vajon Hol keressen? Szép napom, vesd reám a te fényed, Nélküled a földön nincsen élet! - 2. Éjjel is, nappal is Óhajtva várlak, Folyton kereslek, míg Meg ne talállak; Jelenj meg nekem nagy bánatomban: Bűnömre tebenned gyógyítóm van! - 3. Eggyé lenni kíván A szívem veled, Élnie különben Tovább nem lehet. Nélküled mit sem ér egész éltem, Veled halálom is nyereségem. - 4. Ahova te vezetsz, Csak oda megyek, Hogy így mindörökké Teveled legyek. Ha téged hívtalak, drága vendég, Szegényen is gazdag vagyok mindég.

Szószéki szolgálat:

Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Jézus Krisztus Urunktól. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Gyülekezet, most a mai vasárnapnak az ószövetségi igéjét olvasom. Mózes 2. könyvének a 16. fejezetéből szól hozzánk a 2.- 3. versben, és a 11. verstől a 18. versig következőképpen:

Zúgolódni kezdett Izráel fiainak egész közössége Mózes és Áron ellen a pusztában. Mert azt mondták nekik Izráel fiai: Bárcsak haltunk volna meg az ÚR kezétől Egyiptomban, amikor a húsos fazekak mellett ültünk, és jóllakásig ehettünk kenyeret. Hát azért hoztatok ki bennünket ebbe a pusztába, hogy ezt az egész gyülekezetet éhhalálra juttassátok?

Azután így szólt Mózeshez az ÚR: Meghallottam Izráel fiainak a zúgolódását. Ezért így szólj hozzájuk: Estére húst esztek, reggel pedig kenyérrel laktok jól, és akkor megtudjátok, hogy én, az ÚR vagyok a ti Istenetek. Így történt, hogy még azon az estén fürjek szálltak oda, és ellepték a tábort. Reggel pedig harmat hullott, a táborra körös-körül. Amikor fölszikkadt a lehullott harmat, apró szemcsék borították a pusztát, mintha apró dara lett volna földön. Amikor meglátták ezt Izráel fiai, azt kérdezték egymástól: Mi ez? Nem tudták ugyanis, hogy mi az. De Mózes megmondta nekik, hogy ez az a kenyér, amelyet az ÚR adott nekik eledelül.

Ezt parancsolja az ÚR: Szedjen belőle mindenki, amennyit meg tud enni, fejenként egy ómert vegyetek lélekszám szerint; annyit szedjetek, ahányan egy sátorban vagytok! Izráel fiai így cselekedtek, és szedett ki többet, ki kevesebbet. Amikor azután megmérték ómerrel, nem volt fölöslege annak, aki többet szedett, sem hiánya annak, aki kevesebbet szedett. Mindenki annyit szedett, amennyit meg tudott enni.

Urunk, szentelj meg minket igéddel, igéd igazság. Ámen.

Igehirdetés:

Talán ismerik sokan a kedves Gyülekezetből Jézusnak a példázatát a magvetőről. Arról, hogy kimegy a megvető, szórja a magot, és hullik mindenfelé. Anélkül, hogy csak a jó helyre hullana, az igazi szántóföldbe, szórja mindenhol a magot ez a magvető, és különböző helyekre esik ez a mag, és különböző sorsa lesz. - Mit jelent ez a példázat? Megmagyarázza Jézus utána. Nem minden példázatával teszi ezt, de elmondja utána tanítványainak, hogy mit jelent? Hogy Isten igéjéről, az Isten szaváról szól ez a kis kitalált története Jézusnak a magvetővel kapcsolatban. Isten szaváról szól, arról, hogy az Isten szava mindenkihez szól egyaránt, válogatás nélkül; függetlenül attól, hogy mennyi az esélye annak, hogy jó helyre talál az Isten szava, értő fülekre meg érző szívekre talál. Szól az Isten mindenkihez, és aztán a szavának a sorsa később lesz különféle aszerint, hogy az ember hogyan fogadja, hogy milyen jellegű talajhoz hasonlít a magvetés példájához képest. Tehát mindenkihez szól, és kiben így, kiben úgy terem az Isten szava. Ehhez a jézusi példázathoz, ennek az értelméhez nagyon hasonlít ez a régi, ószövetségi történet Izráel pusztai, negyven éves vándorlásának a kezdetén. Még mielőtt a Sinai-hegyhez értek volna, ahol a tíz-parancsolatot megkapták Istentől, történt ez az eset, és kezdődött ezzel egy hosszú-hosszú idő, egy emberöltőnyi idő ott, a pusztában. Annak a kezdetét, az első napját beszéli el ez a felolvasott ige: hogyan kezdődött az, hogy ettek, volt mit enniük ott, a pusztában negyven évig.

Közismerten ezt a bizonyos darát, amiről itt ír a történet, aminek itt nem említi a nevét ilyen formában - úgy szokták mondani, hogy manna. És aztán ez meg is maradt a köznyelvben is, sokféle értelem-árnyalattal, jelentés-árnyalattal, de ez volt az a kenyér, amit az Isten adott Izráelnek a pusztában.

A manna szó pedig benne van ebben a történetben, ugyanis magyarul azt jelenti: mi ez? Így ragadt rá ez a név, hogy micsoda? Kenyér ez? - kérdezték az emberek a pusztában, amikor meglátták ezt. - De most nem ez a lényeges számunkra, hanem az, hogy miért van itt nekünk leírva ez a régi történet, egy másik nép egész más korszakából, egy sajátos helyzetben? - Azért, mert nagyon hasonlít Jézusnak a példázatához Isten szavával kapcsolatban, amelyik mindig az Isten-szava hallgatóiról szól, és ennek az igehallgatásnak a folyamatáról - ez is tulajdonképpen erről szól. Megtudjuk belőle, ebből a történetből azt, hogy a manna, az Istentől a pusztában kapott eledel mindenkié. Mindenki számára, az egész Izráelnek, mindenki, aki ott volt, vándorolt Mózes vezetésével, mindenkié volt. Mindenkinek hullott, mindenki szedte, mindenki ette.

Ugyanúgy az olvasott evangéliumi történetben is: Jézus kenyeret, halat osztott a négyezer embernek, mindenkinek jutott belőle. Mindenki jóllakott ott, Jézus kezéből. Semmi különbség nincs: az Isten megáldotta az egész közösséget, aki ott volt. - Megáldotta az Isten az egész népet ott, a pusztában ezzel a mannával. Mindenki evett belőle, amennyit kellett, amennyivel jóllakhatott.

Megtudjuk ebből azt az alaptörvényszerűséget, hogy az Isten mindenki számára adja az áldást. - Ezt is tudjuk: mindenki számára süt a nap; mindenki szenvedi a hőséget; mindenki élvezi az esőnek az áldásait, mindenki eszi a földön termett kenyeret. Mindenki ugyanazokból, az isteni áldásokból részesül a világon - függetlenül attól, hogy mit szól ehhez, mit tud erről, és hogy viszonyul az Istenhez! Az Isten áldása mindenkié! Mindenki él azokkal a javakkal, amelyeket kapott az Istentől!

És ezekkel, a javakkal végig lehet élni az életet. Végig lehet élni - most az Izráel fiainak a szavaival élve - húsos-fazekak mellett csücsülve Egyiptomban. Ez azt jelenti a történet keretei között, hogy szolgaságban, rabságban volt Izráel népe, de egy kiszámítható, stabil, egyenletes életük volt. Végig kellett dolgozni az adott időt, és volt, mit enniük. Ott voltak, egy helyben, nem kellett sehová menniük, nem voltak kitéve semmi veszélynek. Aki rendesen dolgozott, az megkapta a fejadagját, és jóllakhatott. Semmi nem volt váratlan, kiszámíthatatlan, semmi rendkívüli, semmi kockázat nem volt ott. - Végig lehet így élni az életet. Megkapva az Isten áldásait, - csücsülve a húsos-fazekak mellett Egyiptomban az élet keretei között.

Aki így, ezt a lehetőséget választja: megmarad Egyiptomban a húsos-fazekak mellett, visszafordul akár a pusztából is, visszamegy, - az választhatja ezt. Annak nem szól tovább a történet, csak ennyit mond neki: szedje fel az Isten áldásait napról-napra, szedje össze a mannát, szedje össze minden nap, amit az Istentől kap, egye meg.

Csakhogy van egy különös mondat az Újszövetségben, a Bibliának egy sokkal későbbi részében, visszautalva éppen erre a történetre. Mégpedig nagyjából úgy szól ez a gondolat az Újszövetségben, hogy a mannát ott, a pusztában mindnyájan ették Izráel fiai, mégis, ettől függetlenül, vagy ennek ellenére, legtöbbjük ott meghalt, a pusztában, a negyvenéves vándorlásban. - Mit jelent ez? Hogy nem értek célba! Tehát akinek a pocakja fontos, az szedje fel a mannát napról-napra, lakjon jó vele.

Akinek pedig fontos az, hogy ebben az Isten áldásaitól és emberi bűnöktől szegélyezett pusztai életben valamiféle célhoz megérkezzen, - tehát legyen valami cél, megérkezési cél az életében -, annak szól ez a történet a mannáról. Annak szól ez a történet az Isten igazságáról, annak szól minden, Izraellel és az Istennel kapcsolatban levő emberről, annak szól Isten szava.

Annak szól mindaz is, ami ennek a történetnek még a tanulsága: hogy az Istenben érdemes bízni, az igényeink fölsorolása helyett. Ez a dilemma: Egyiptom - vagy puszta? Kiszámítható, biztonságos, kockázatmentes, értelmetlen élet, - vagy nekivágni az ismeretlennek. Az Isten útmutatása szerint elindulni úgy, hogy őt követjük, rá figyelünk, és esetleg van, hogy csak egy lépést látunk előre, mert fújja a szél az utat, de megyünk bízva Istenben, hogy ennek az útnak a végén célunk van.

Azután tanulsága a történetnek, hogy megelégedni annyival, amennyit az Isten ad. Nem annyival, amennyit az Isten ad, hanem amennyit mond. Tehát az Istennek nemcsak az áldásaira, a minket körülvevő javakra figyelni, hanem az Istennek a szavára, amit mindezzel kapcsolatban mond. Mert lehet bőségben élni ezen a világon, még a mai Magyarországon is lehet bőségben élni, de nem feltétlenül esik egybe ez azzal, hogy az ember az Istenre figyel.

Azt mondja a történet, hogy mindig egy napra valót szedtek. Aki többet szedett, az nem járt jól, mert másnapra megbüdösödött. Ezért mondja külön, még a mérést is elmondja, a mértéket, az ómert. Mindegy, hogy több volt valakinek, vagy kevesebb. Aszerint volt több, vagy kevesebb, hogy mennyire volt szüksége. Amennyire szükségük volt, annyit szedtek, és akkor így járták végig a negyven évet.

Végül pedig fontos - nem utolsó sorban, hanem nagyon fontos - tanulsága a történetnek, meglátni a manna mögött, vagyis az Isten áldása mögött az Istent. Lehet úgy végigélni az életet, hogy fölszedegetjük a mannát, és nem foglalkozunk azzal, hogy honnan van, - mert ez részletkérdés. De Jézus azt mondja szintén az Újszövetségben, erre a történetre is visszautalva: Én vagyok az élet kenyere. Tehát aki őbelőle él, az ér célhoz!

Miért fontos ez? - Például a keresztség. Meglátni az Isten áldásain túl, azon túl, hogy az Istentől reméljük és kérjük, és kapjuk azt, hogy felnövünk, hogy növekszünk a kedvességben, szeretetben. Egy drága ember növekszik reménység szerint Diánából is. Az Isten megáldja őt napokkal, megáldja őt sok-sok örömmel és a családot rajta keresztül. Kérjük az Istentől az áldásait, hogy növekedjünk, hogy egészségben legyünk, hogy meglegyen mindenünk, - de ezen túl a keresztség valami másról szól. Arról, hogy az Isten vér árán megváltotta Diánát. Hogy kivette abból a rabságból, amit az emberi élet keretei önmagukban tartalom és cél nélkül jelentenek. Kiveszi őt ebből a rabságból, és a saját útjának a távlataira vezeti. Erről szól a keresztség, és erről szól az az út, amelyik többet tartalmaz a manna fölszedésénél életünk során.

Imádkozzunk:

Urunk, te szeretettel fordulsz hozzánk, mert javunkat keresed, és nekünk adsz minden jót, amire az életünkhöz szükségünk van, mégis kérem, hogy áldj meg minket kalandokkal, kockázattal, bizonytalansággal teli utad áldásával. Hogy azt merjük fölvállalni, azon merjünk elindulni, merjük rád bízni magunkat, merjük letenni a saját biztonsági tartalékainkat, saját erőnket, elképzelésünket, és hallgatni, figyelni rád. Erre vezess minket napról-napra. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Isten békessége, amely minden emberi értelmet meghalad, őrizze meg a szívünket és gondolatainkat Jézus Krisztusban.

Most vigyük Isten elé imádságban mindazt, amire szükségünk van:

Szerető Atyánk, Istenünk! Előtted állunk meg, hogy te őrizz minket utunkon. Te egyengesd lépteink irányát, hogy célhoz érjünk veled, hogy el ne szakadjunk tőled, hogy el ne tévedjünk útvesztőkben, amelyek veszélyként leselkednek ránk. Hogy le ne becsüljük szavadat, amellyel szólsz hozzánk, hogy el ne feledkezzünk hívásodról. Tőled kérünk áldást Diánára és családjára, hogy szavad ismeretében, Krisztus iránti szeretetben növekedjék. Otthonra találjon családjában és gyülekezetében. Hogy testvérek vegyék körül, akik hozzád mutatják az útját. Hogy szeretetedet meglássa, megérezze, örömök és bánatok között egyaránt. Hogy felnövekedjen, mint a te országod tagja, mint veled vándorló ember. Urunk, áldd meg családját és gyülekezetünket, hogy képesek legyünk testvérekké, lelki otthonná és közösséggé lenni napról-napra az ő számára is, és mindazok számára, akik közöttünk, körülöttünk élnek. Urunk, áldd meg közösségünk, gyülekezetünk tagjait. Áldd meg a betegséggel küzdőket, a gyásszal vívódókat, a halálfélelemben élőket benned való bizalommal. Áldj meg minket életünk kezdetén és végén, hogy a kezedbe tegyük le azokat a fordulópontokat, amelyeken megállunk utunk során, és kezedben tartsd napjainkat, amikor megyünl - megyünk célunk felé. Áldd meg, Urunk, azokat a fiatal testvéreinket, akik Ausztriában kezdtek szolgálatba ebben a hónapban. Áldd meg őket derűvel, közösséggel, jó barátokkal, testvérekkel és olyan napokkal, olyan környezettel, amelyben gazdagodnak, hogy úgy térjenek haza, hogy örömmel emlékeznek vissza erre az időre, és többet, jobbat tudnak róla, mint amennyit most. Urunk, áldd meg gyülekezeti alkalmainkat, hogy hozzád találjunk utat, hogy te legyél a gazdája és a szószólója minden közösségi alkalmunknak. Áldj meg minket jelenléteddel, hogy igazi népeddé legyünk. Jézus Krisztusért kérünk, akinek a nevében együtt most így fordulunk hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved. Jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma. És bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Vegyétek az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az Úr az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az Úr az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Befejező ének: 277 (Stegmann Józsua 1588-1632, német)

1. Légy velünk kegyelmeddel, Jóságos Jézusunk, Hogy a bűnös világnak Tőrébe ne jussunk! - 2. Légy velünk szent igéddel, Jézus, mi Megváltónk, E földi vándorúton Te légy útmutatónk! - 3. Légy velünk, Világosság, Tündöklő fényeddel, Te vezess a sötétben, Hogy ne tévedjünk el! - 4. Légy velünk áldásoddal, Hatalmas Úristen, Kegyelmedet áraszd ránk Minden ínségünkben. - 5. Légy velünk oltalmaddal, Mi vértünk és pajzsunk, Hogy győzelmet a sátán Ne vehessen rajtunk! - 6. Légy velünk hűségeddel, Megtartó Úristen, Adj erőt, hogy megálljunk Mindvégig a hitben!

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

5