2007-07-15

1. Jézus, éltem hű vezére, A bűn ellen oltalom, Szent neved magasztalom. Légy te lelkem menedéke, Ha bú sebzi lelkemet, Ha vétkeztem ellened! - 2. Érdemed lett boldogságom, És halálod életem, Áldlak érte szüntelen. Hová mennék e világon, Mint tehozzád, Jézusom, Nélküled elkárhozom. - 3. Szent igédnek fáklyafénye Hint utamra sugarat, Mely örök kincsem marad. Harcolok, benned remélve, Míg kegyelmed erőt ad, Míg elérem célomat.

Üdvözítsd népedet, Uram, és áldd meg örökségedet. Légy pásztora, gondozd örökké. Zengjetek az Úrnak, ti, hívei, magasztaljátok szent nevét, mert egy pillanatig tart haragja, de egész életen át kegyelme. Erős pajzsom az Úr, benne bízik szívem. Ő megsegített, ezért vidám a lelkem, és énekszóval adok hálát. Ámen.

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindannyiunkkal! Testvéreim! Isten színe előtt most nézzünk magunkba, és forduljunk oda őhozzá imádságban, letéve bűnünket, irgalomért könyörögni: Uram, bűneim összecsaptak fejem fölött, teherként nehezednek rám. Minden kívánságom előtted van, nincs rejtve előtted sóhajtásom. Bizony megvallom bűnömet, bánkódom vétkeim miatt. Ne hagyj el engem, Uram Istenem, ne légy távol tőlem! Siess segítségemre az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Szerető Istenünk! Te a keresztségben magadévá tettél bennünket. Fiadban, Jézusban megjelent szeretetedtől semmi nem szakíthat el bennünket. Engedd, hogy boldogan és beléd vetett reménységgel járjuk utunkat, hogy ne uralkodjék rajtunk a bűn, hanem gyermekeidként boldogan érkezhessünk meg hozzád. Áldott légy, újjáteremtő Istenünk. Ámen.

Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Ne ölj! Mert aki öl, méltó arra, hogy ítélkezzenek felette. Én pedig azt mondom nektek, hogy aki haragszik atyjafiára, méltó arra, hogy ítélkezzenek felette, aki pedig azt mondja atyjafiának: Ostoba! - méltó a főtörvényszéki eljárásra; aki pedig azt mondja: Bolond! - méltó a gyehenna tüzére. Ha tehát áldozati ajándékodat az oltárhoz viszed, és ott jut eszedbe, hogy atyádfiának valami panasza van ellened, hagyd ott ajándékodat az oltár előtt, menj el, békülj ki előbb atyádfiával, és csak azután térj vissza, s vidd fel ajándékodat. Békülj meg ellenfeleddel hamar, amíg az úton együtt van veled, hogy át ne adjon ellenfeled a bírónak, a bíró pedig a szolgának, és így börtönbe kerülj. Bizony, mondom néked, ki nem jössz onnan, amíg meg nem adod az utolsó fillért is.”

Nem tudjátok, hogy mi, akik a Krisztus Jézusba kereszteltettünk, az ő halálába kereszteltettünk? A keresztség által ugyanis eltemettettünk vele a halálba, hogy amiképpen Krisztus feltámadt a halálból az Atya dicsősége által, úgy mi is új életben járjunk. Ha ugyanis eggyé lettünk vele halálának hasonlóságában, még inkább eggyé leszünk vele a feltámadásának hasonlóságában is. Hiszen tudjuk, hogy a mi óemberünk megfeszített vele, hogy megsemmisüljön a bűn hatalmában álló test, és hogy többé ne szolgáljunk a bűnnek. Mert aki meghalt, az megszabadult a bűntől. Ha pedig meghaltunk Krisztussal, hisszük, hogy vele együtt élni is fogunk. Hiszen tudjuk, hogy Krisztus, aki feltámadt a halottak közül, többé nem hal meg, a halál többé nem uralkodik rajta. Mert aki meghalt, az meghalt a bűnnek egyszer s mindenkorra, aki pedig él, az az Istennek él. Ezért tehát ti is azt tartsátok magatokról, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek az Istennek a Krisztus Jézusban.

1. Ó segíts Jézus, te fény vagy és élet! Nézd, jön az éjszaka, nő a setét, Felvonul ellenem, bár merre térek, Rám hozza félelmes, zord seregét. Nézd, hogyan tervezi már örök vesztem, Új meg új cselt kohol, hogy rabul ejtsen. Új meg új cselt kohol, hogy rabul ejtsen. - 2. Ó, segíts győzni, hogy őrt álljak ébren, Hisz te, a nagy Őriző, nem alszol el! Támogasd halk imám most is az égben! Ígérted, szószólóm, védőm leszel. Ébressz fel engem, ha elfog az álom! Adj erőt híven az őrhelyen állnom! Adj erőt híven az őrhelyen állnom! - 3. Ó, segíts győzni, ha szétfoszlik minden, Csak pornak, semminek látom magam! Már erőm esdeni és kérni sincsen Megriadt őz lehet ily hangtalan. Ám ha egy sóhaj még vár, keres téged, Azzal köss, Jézusom, új szövetséget! Azzal köss, Jézusom, új szövetséget! - 4. Ó, segíts győzni, míg elnyerem nálad Egykor a győzelem drága jelét. S új, örök énekem majd zengve árad, Új nyelven, ujjongva száll tefeléd! Hős karod akkor én vég nélkül zengem, Légy áldva, Jézusom, mert győztél bennem! Légy áldva, Jézusom, mert győztél bennem!

Ki engedte meg, hogy kifosszák Jákóbot, és kirabolják Izraelt? Vajon nem az ÚR, aki ellen vétkeztünk? Nem akartak útjain járni, és nem hallgattak tanítására. Ezért ontotta rá heves haragját és a háború tombolását. Lángolt körülötte, de nem értette; égette őt, de nem szívlelte meg.

De most így szól az ÚR, a te teremtőd, Jákób, a te formálód, Izrael: Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy! Ha vízen kelsz át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok nem sodornak el. Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg, a láng nem éget meg. Mert én az ÚR, vagyok a te Istened, Izrael Szentje, a te szabadítód! Kárpótlásul adom érted Egyiptomot, Etiópiát, és Szebát adom helyetted. Mivel drágának tartalak, és becsesnek, mivel szeretlek, azért embereket adok helyetted, életedért nemzeteket. Ne félj, mert én veled vagyok! Napkeletről visszahozom gyermekeidet, és napnyugatról összegyűjtelek. Ezt mondom északnak: Add ide! - és délnek: Ne tartsd fogva! Hozd ide fiaimat a messzeségből, leányaimat a föld végéről, mindenkit, akit nevemről neveznek, akit dicsőségemre teremtettem, formáltam és alkottam.

Kedves Gyülekezet! Kedves Testvérek! Egy újkori zsidó legenda szól arról, hogy az auschwitzi haláltábornak a túlélői a tábor felszabadulása után összegyűltek, és egy, amolyan játékba fogtak. Törvényszéket alakítottak, bírót, ügyészt, ügyvédet, esküdteket választottak, és tanácskozni kezdtek, végül ítéletet hirdettek. A vádlott: Isten. A vád pedig bűnpártolás. Miért engedte, hagyta, nézte el az Isten azt a halált, nyomorúságot, szenvedést, irtást, azt a tüzet, ami történt? - Ki engedte meg? - kérdezi a próféta. - Ki engedte meg a bajt? Isten, aki ellen vétettél? - Ki engedte meg a nyomorúságainkat? Nem az Isten uralkodik minden fölött ezen a világon? Nem ő az, aki engedi az áldást és bajt, a sötétet és a világosságot? Nem nála kellene keresni a problémák gyökerét? Nem nála kellene kutatni a megoldás után? Igen, a vádlottak padján Isten van, az ember vádjainak padján. Ő az, akit forrásul nevezhetünk meg minden probléma mögött. Tudniillik ő az, aki megszólítja az embert, és rendet ad az ember életében. És aki azt mondja, hogy „nem tűröm a bűnt, a hitszegést, a hűtlenséget!” - Ki engedte meg? Vajon nem az Úr, aki ellen vétkezünk?

Egy kis nyelvtan. - Kedves Testvérek, figyeljük meg, hogyan beszél a próféta az első mondatokban: Ki engedte meg? Vajon nem az ÚR, aki ellen vétkeztünk? - Nem akartak útjain járni, és nem hallgattak tanítására. - Többesszámban beszél. A néphez, mint csoporthoz beszél. Hozzánk, az emberekhez, gyülekezetéhez, mint csoporthoz beszél. Mert a bűn csoportos dolog. Az úgy megy, hogy együtt, egymásból kiindulva csináljuk, éljük, vagyunk benne. - Folyón, lefelé, sodrás irányában együtt lehet úszni, pontosabban lehet sodródni. Az nem nehéz dolog. Az többesszám. Abban egyek vagyunk. Együtt, egyként részesedünk belőle: mindabból, ami bennünket az Istentől elválaszt.

És aztán van itt egy váltás a próféta szavában. Azt mondja: DE MOST! Habár itt egy prédikációról van szó, de igazán, számunkra megérthető formában Jézus óta szól az a „de most”. - De most - mondja az Isten - valami újat készítek! - És nézzük csak meg a „de most” után a többes számból egyes szám lett! De most így szól az ÚR, a te teremtőd, a te formálód: Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy! - Úgy szólít meg, hogy az sehogy, máshogy nem értelmes, csak úgy, hogyha ketten állnak egymással szemben. Se több, se kevesebb! Nem többes szám második személy, nem: ti, nem ők, nem bárki. TE!

Ne feledjük el, ez úgy történik, hogy kapcsolatba lép velünk: egyes számban. Abból, amiben vagyunk, ami elválaszt az Istentől, ami pusztulás felé visz, abból személyesen vezet ki. - A folyóban árral szemben úszni személyesen lehet! Ha valaki az árral szemben úszik, attól nem fog vele sodródni a tömeg. Csak egyedül, mindenki! - Az - egyes számú dolog.

A megmenekülés, az Istennel való kapcsolat, az, hogy ő megvált, ez a vele való, személyes kapcsolat következménye. Abban lehetséges! - Azért mondja Jézus a hallgatóinak, a tanítványainak, hogy az Isten országába csak úgy képzelhető el, hogy bekerültök, bejuttok, ha messze túljuttok azon, ahol az írástudók és a farizeusok vannak. Kik azok? Akik Izrael népében, mint egységben gondolkodtak. Mint Isten ígéreteinek megvalósulásában látták Izrael népét. Úgy gondolkodtak, úgy látták az Istennel való kapcsolatot, hogy Ábrahám utódai vagyunk, Izrael népének a tagjai, ez egyfajta garancia arra, hogy az Isten áldása rajtunk van. Hiszen azt mondja az Isten, hogy megváltottalak, Izrael; hozzád szólok. Ezt, mint népet tekintik, mindenki beletartozik. Isten áldása születési előjog, születésünknek a következménye. - Beleszületünk az evangélikus gyülekezetbe, akkor mi evangélikusok vagyunk, és amikor megállunk négyszemközt az Istennel, és ráemeljük a tekintetünket, és azt mondja, hogy: ne félj, neveden szólítottalak. - Nem, kedves Gyülekezet! Olyan már ezen a ponton nincsen: - Itt van a mobil-telefon. Föl tudom kínálni olyan megszólítással, hogy: kedves Gyülekezet, kedves jelenlevők, ki akar beszélni? A vonal túlsó végén a Megváltó. Ki kéri a kagylót? Beszélni azonban egy valaki tud.

Ott van a keresztségben, - mint a keresztség egyik alapigéje, hagyományos alapmondata -, amit itt mond az Úristen népének: Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy! - ott a keresztségben, ott a kereszteléskor. Nem véletlen, hogy mindig úgy van, hogy így hangzik: „kedves X. megkeresztellek”. Nem azért, mert ott kapja meg ezt a nevet az illető, attól kezdve ez a neve, hanem mert az Isten a saját nevén szólítja. Személyesen, neki szól.

Ez persze reménység is lehet. Nemcsak figyelmeztetésül mondom, hanem biztatásul is mindannyiunknak, hogy az Istennel való kapcsolat és az ő szabadítása, áldása nem hasonlítható a környezetünkben, a világunkban megkapható örömökhöz. Minden igénybe vehető csoportosan. Minden lehet tömeg is. Mindenki eheti ugyan azt az ételt, ihatja ugyanazt az italt. Mindenki örülhet ugyanannak. Mindent lehet csoportosan. Be vagyunk rakva házakba, egy házban egy falunyi ember lakik. Senkinek nem kell tudni a másikról, senkinek nem kell kapcsolatba lépnie senkivel, hanem mindannyian automatikusan megkapjuk ugyanazokat a szolgáltatásokat. Ezért nem nagyon örülünk az örömöknek olyankor, amikor valami igazán szeretetre vágyunk. Nem elégszünk meg ezekkel, a csoportos lehetőségekkel, amikor magunk vagyunk. Amikor személyesen nekünk kellene valami kapcsolat.

Ezért biztatás is az, amit mondtam, hogy az Istennél mindez személyes. Oda lehet menni, szemébe nézni, és ő nekünk szól. - Annyira nekünk, hogy még talán felháborító dolgokat is mond a próféta: Népeket adok cserébe érted. Rámondja más emberekre, embertömegekre, hogy azok nem számítanak a szememben tehozzád képest.

Igen, amikor egyedül állunk az Isten előtt, akkor - mivel ő az Isten - ő személyesen nekünk tud szólni. Nem kell megosztania a figyelmét néhány ember között, hanem mindenkivel négyszemközt tud beszélni. És mindenki tudhatja és átélheti azt, hogy az Isten számára többet ér, mint mindenki más együttvéve. Éppen azért, mert együttvéve nem sokat érünk az Istennek - csak külön-külön. Most is!

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Urunk, áldd meg népedet a te áldásoddal. Adj békességet a szívünkbe, hogy minden körülményeink között veled legyünk békében. Hogy békét találjunk egymás közt, egymással, egymástól, mert te vagy mellettünk, és téged ismerünk. Áldd meg népedet, Urunk, áldásaiddal. Te adj mindennapi kenyeret nekünk, hogy legyen, mit ennünk, legyen, mit innunk, legyen kit szeretnünk, legyen, kit megvigasztalnunk, legyen, ki által épülnünk a hitben. Urunk, áldd meg népedet jelenléteddel, hogy épüljünk, gyarapodjunk, sokasodjunk, benned bölcsek, erősek legyünk. Urunk! Áldd meg népedet áldásaiddal! Őrizz meg minket kísértéseink közepette. Adj igaz reménységet örömeinkben, bánatainkban. Urunk, tehozzád fordulunk, amikor elhunyt testvérünkről emlékezünk, az ő életére és halálára gondolunk. Téged áldunk mindazért, amit rajta keresztül adtál. Krisztusunk érdeméért töröld el bűnét. Urunk! Te ismered mindnyájunk szívét, te adj vigasztalást, és te taníts bennünket, napjainkat úgy számlálni, hogy bölcs szívhez jussunk, akaratod szerint éljünk, egykor pedig együtt örvendezzünk soha el nem múló örömmel a te országodban. Jézus Krisztusért kérünk, hallgasd meg imádságunkat, mert mi az ő érdeméért dicsérünk téged, és az ő nevében fordulunk hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved. Jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma. És bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

1. Jöjj, Jézus népe! Menjünk mind elébe! Egy szívvel, szájjal áldjuk Megváltónkat! Ha egy a szívünk, szánk is együtt szólhat. Jöjj, Jézus népe! - 2. Ő mindnyájukért ontott ártatlan vért: Egybeköt minket Jézusunk keresztje. Dicséretét hát ajkunk együtt zengje! Jöjj, Jézus népe! - 3. Ha ketten, hárman igében, imában Itt vagyunk együtt Jézusunk nevében, Ő velünk van, hogy Lelke bennünk éljen. Jöjj, Jézus népe! - 4. Mind hulljunk térdre Jézus nagy nevére! Minden nyelv vallja: Úr ő mennyen-földön, Az Atya Isten benne dicsőüljön! Jöjj, Jézus népe!