2007-06-24

1. Bűnösöknek Megváltója, Jézus, lelkünk Megtartója! Ki szerethet úgy bennünket, Mint szereted te lelkünket, És lettél vigasztalásunk, Nyugodalmunk, boldogságunk! - 2. A tévelygés éjjelében, A bűnösök seregében, Mint hajnalcsillag feltűntél, És értünk halálba mentél, Hogy Istennel megbékéltess, És minket örökké éltess. - 3. Ím előtted leborulok, Jézusom, hozzád fordulok. Te adj nekem tiszta szívet, Hozzád vágyót, hozzád hívet, Hogy örömmel kövesselek, És csak téged szeresselek! - 4. Bánat, öröm, bármi érjen, Bűn útjára ne hagyj térnem! Légy példám a jó napokban És vigaszom bánatomban! Ne hagyd soha felejtenem, Hogy van Uram, van Istenem! - 5. Ki oly alázatos voltál, Mindenkiért imádkoztál, Add, ebben is híved legyek, Az ellenséggel jót tegyek, Bántóimnak megbocsássak, Felhőn át is égbe lássak! - 6. Add, hogy hű legyek mindvégig, Mint az voltál te a sírig, És én téged, jó Uramat, Hű őriző pásztoromat Hűtlen meg ne tagadjalak. Néked éljek, néked haljak!

Fordulj felém, Uram, és könyörülj rajtam! Bocsásd meg minden vétkemet. Enyhítsd szívem szorongását! Szabadíts meg fenyegetőimtől. Vezess hűségesen, és taníts engem, mert te vagy megváltó Istenem. Őrizd meg lelkemet, és ments meg, mert nálad keresek oltalmat. Uram, senki se szégyenüljön meg, aki benned reménykedi. Ámen.

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindannyiunkkal! Testvéreim, most Isten színe előtt nézzünk magunkba, vizsgáljuk meg magunkat, vétkeinket lássuk meg, és valljuk meg őket a Zsoltáros szavával imádságban: Uram, hozzád menekülök, hogy ne szégyenüljek meg. Ments meg irgalmasan! Légy erős kősziklám, segíts rajtam. Vezess nevedért. Szabadíts ki a hálóból, mert te vagy az erősségem. Kezedre bízom lelkemet. Te váltasz meg engem, az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Szerető Istenünk, aki Jézusban a bűnösök barátját küldted hozzánk, hogy megments bennünket. Add, hogy felismerjük, és megbánjuk bűneinket, és küzdjünk ellenük. Segíts, hogy el tudjuk hordozni mások vétkeit, és a bocsánat ajándékával hozzád vezessük az ellenünk vétkezőket. Áldott légy, emberszerető Istenünk. Ámen.

Így szólt hozzám az ÚR igéje: Hogy mondhattok ilyen közmondást Izrael földjéről: Az apák ettek egrest, és a fiak foga vásott el tőle?! Életemre mondom - így szól az én Uram, az ÚR -, hogy nem fogjátok többé ezt a közmondást mondogatni Izraelben! Mert minden lélek az enyém: az apák lelke is, meg a fiak lelke is az enyém. Annak a léleknek kell meghalnia, aki vétkezik.

De ha a bűnös megtér, és nem követi el többé vétkeit, hanem megtartja minden rendelkezésemet, törvény és igazság szerint él: akkor élni fog, nem hal meg. Azok a vétkek, amelyeket elkövetett, nem maradnak emlékezetben. Azokért, az igaz tettekért, amelyeket véghezvitt, élni fog! Hiszen nem kívánom én a bűnös ember halálát - így szól az én Uram, az ÚR - hanem azt, hogy megtérjen útjáról, és éljen.

Ha pedig az igaz eltér az igazságtól, és álnokul él, elköveti azokat az utálatos dolgokat, amelyeket a bűnös ember szokott, az ilyen éljen-e? Igaz tettei, amelyeket azelőtt véghezvitt, nem maradnak emlékezetben. Hűtlenségéért, amelyre vetemedett, és vétkéért, amelyet elkövetett, meg fog halni!

Ezért mindenkit a maga tettei szerint ítélek meg, Izrael háza! - így szól az én Uram, az ÚR. Térjetek meg, hagyjátok el vétkeiteket, akkor nem fogtok elbukni bűneitek miatt. Hagyjatok fel vétkeitekkel, amelyeket elkövettetek, és újuljatok meg szívetekben és lelketekben! Miért halnátok meg, Izrael háza? Hiszen nem kívánom a halandó halálát - így szól az én Uram, az ÚR - térjetek hát meg és éljetek!

A vámszedők és a bűnösök mindnyájan igyekeztek Jézushoz, hogy hallgassák. A farizeusok és az írástudók pedig így zúgolódtak: „Ez bűnösöket fogad magához, és együtt eszik velük.” Ő erre ezt a példázatot mondta nekik: „Ha valakinek közületek száz juha van, és elveszít közülük egyet, vajon nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a pusztában, és nem megy-e addig az elveszett után, amíg meg nem találja? És ha megtalálta, felveszi a vállára örömében, hazamegy, összehívja barátait és szomszédait, majd így szól hozzájuk: Örüljetek velem, mert megtaláltam az elveszett juhomat. Mondom nektek, hogy ugyanígy nagyobb öröm lesz a mennyben egyetlen megtérő bűnösön, mint kilencvenkilenc igaz miatt, akinek nincs szüksége megtérésre.

Vagy ha egy asszonynak tíz drahmája van, és elveszít egy drahmát, vajon nem gyújt-e lámpást, nem söpri-e ki a házát, és nem keresi-e gondosan, míg meg nem találja? És ha megtalálta, összehívja barátnőit és szomszédasszonyait, és így szól: Örüljetek velem, mert megtaláltam a drahmát, amelyet elvesztettem. Mondom nektek, így fognak örülni az Isten angyalai egyetlen megtérő bűnösnek.”

1. Átölelt Isten nagy kegyelme, Méltatlanul, érdemtelen. Csodák csodáját látom benne, És hála tölti el szívem. Boldogan ujjong énekem, Ha kegyelmét dicsérhetem. - 2. Haragot, átkot érdemeltem, És Isten megkegyelmezett. Szent Fia vérzett énhelyettem, Hogy eltörölje vétkemet. Mért történt, fel nem foghatom! Csak kegyelem, csak irgalom! - 3. Jóvoltod hálás szívvel vallom, Örömmel áldom, hirdetem. Kegyelmed el nem hallgathatom, Épüljön rá az életem. Boldogság térdre hullani, Irgalmasságod áldani.

Alázzátok meg tehát magatokat Isten hatalmas keze alatt, hogy felmagasztaljon titeket annak idején. Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok. Legyetek józanok, vigyázzatok, mert ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán jár szerte, keresve, kit nyeljen el: álljatok ellene a hitben szilárdan, tudván, hogy ugyanazok a szenvedések telnek be testvéreiteken e világban. A minden kegyelem Istene pedig, aki elhívott titeket Krisztusban az ő örök dicsőségére, miután rövid ideig szenvedtetek, maga fog titeket felkészíteni, megszilárdítani, megerősíteni és megalapozni. Övé a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké. Ámen.

Kedves Testvérek! Ennek a levélnek, az apostol Kis-Ázsiai gyülekezeteknek írt levelének gyakorlatilag a végét olvastam most föl. Olyan lezárás jön ezután, amiben írt pár sort, amiben mindenkit szeretettel üdvözöl, és Isten áldását kéri és mondja a gyülekezeteknek. Gyakorlatilag azonban ez a vége a levél tartalmi részének, a befejezése, éppen ezért összefoglalja mindazt, amit ebben, az öt fejezetből álló levélben ír a gyülekezeteknek Péter apostol. És ez az összefoglalás, ez a tartalom, amit a levélben ír, és amit itt így most összefoglal, összegez, gyakorlatilag arról szól, hogy bennünket, embereket, és többek között bennünket: Krisztus népét az életünk során érnek kísértések, és érnek szenvedések.

Azért így külön mondom ezt a kettőt, mert azért nem teljesen feddi egymást a két dolog, a kísértés és a szenvedés. A kísértés nem feltétlen tudatosul bennünk, nem feltétlenül vesszük észre, és tudatosítjuk a magunk számára mindig, hogy most éppen tévútra térés lehetősége van előttünk. Ezt jelenti tulajdonképpen a kísértés. - A szenvedés - erről is ír az apostol a levélben, mint fontos dologról - olyan minket érő baj, ami lehet szubjektív, meg objektív eredetű. Tehát származhat a mi tetteink következményeiből, tehát lehet a mi dolgainknak a folyománya az, ami minket ér, - meg lehet tőlünk független eredetű is, amire azt mondjuk a mi magunk szempontjából, hogy „vis major”, amiről mi nem tehetünk. Mind a kétféle lehet. Egyiktől sem óv meg, és egyiktől való mentességet sem garantálja Krisztus a népe számára.

Azért érdekes az, hogy az a három ige, amit felolvastam most a Bibliából, hogyan viszonyul egymáshoz ebben a dologban. Ezékiel próféciája arról szól, hogy az Isten a saját magunk dolgai után, azok alapján ítél meg bennünket. Tehát az Isten ítél felőlünk. De ez az Isten ítéletéről szól. Az Isten életre, vagy ítéletre, kárhozatra vezető, vagy irányító döntése az, ami a mi tetteinken múlik. - Jézus már azt mondja erről, hogy ő maga, Isten maga az, aki utánunk jön, hogy a tetteinket, az életünket visszahozza magához, hogy az ítélete kegyelmes lehessen. És ehhez teszi hozzá, Péter a levelében a gyülekezetek számára, hogy a baj pedig lehet tőlünk független is, ami nem azonos az Isten ítéletével, hanem bármiféle eredete és célja lehet. Ezek közepette, ezen kísértések és szenvedések, bajok közepette bíztatja a gyülekezetet az apostol. Ezek közepette mondja azt bíztatásképpen, hogy alázzátok meg tehát magatokat Isten hatalmas keze alatt.

Mit jelent ez? Tudjuk, hogy lehet úgy élni, úgy tenni, tervezni, viselkedni, hogy máról holnapra élünk különösebb stratégia, távlati gondolkodás és előrelátás nélkül. Ez gyakran előfordul velünk. Nincsenek ilyenkor előttünk kiszámított lehetőségek, nem vesszük figyelembe hosszú távra az életünknek a lehetőségeit, veszélyeit, kockázatait. Nem mérlegelünk hosszú távon, ilyenkor ez alapján nem tervezünk, hanem mindig egy lépést látunk előre, és mindig egy lépésnyit lépünk előre. Azt látjuk csak, hogy most mi van. Ez alapján cselekszünk, vagy anélkül, hogy gondolnánk, vagy látnánk előre.

Ez sok mindenből adódhat. Ez lehet a mi tökéletlenségünkből is, meg lehet a helyzetünkből eredő is. Tehát ez előfordul velünk akár a magánéletünkben ilyen életút, ilyen életszakasz. A kapcsolatainkban, a pénzügyeinkben ugyan így, - a hitéletünkben is. Nem látjuk előre az Isten tervét számunkra.

Mondjuk egy jól, erősen kézben tartott vállalat esetében már nehezebben elképzelhető az ilyen, minden napról-napra élésnek a lehetősége. Az problematikus lenne, mert ha egy vezető így vezeti a rá bízott vállalatot, a rá bízott részleget, akkor előfordulhat, hogy hamar bajba jut. Hogyha nem tervez, és nem számítja ki a dolgokat.

Istennel ez nem fordul elő, mert ő az, aki látja és megtervezi előre az életünket. És mivel Istennel nem az a cél, amely meghatározza az út tervezését, a stratégiáját és a tetteit velünk kapcsolatban, hanem mindig az, hogy elszakadjunk a kísértőtől, és odatartozzunk őhozzá. Ezért biztosak lehetünk abban, hogy neki célja és stratégiája van velünk. Engedjünk neki.

A kísértőre azt mondja az apostol, hogy olyan, mint egy éhes oroszlán. Kifejezi ezzel azt, hogy nincs esélyünk vele szemben. Nem lehet elfutni előle, figyelmét elterelni, nem rúgunk labdába vele szemben. Nincs esélyünk a kísértővel szemben, egyedül csak Jézus az esélyünk, a vele való folyamatos kapcsolat révén.

Alázzátok meg tehát magatokat Isten hatalmas keze alatt. Az Isten keze, ami alatt vagyunk! Nem arról szól az ige, hogy az Isten tenyerén vagyunk, a kezében, hanem az Isten keze alatt vagyunk. Egy ilyen képről az jut eszünkbe, hogy ránk nehezedik az Isten keze, - ahogyan a Zsoltáros sok helyen írja, panaszkodik, imádkozik. Ránk nehezedik az Isten keze, lenyom bennünket.

Miért? Éppen amiatt, mert az Istennek stratégiája van velünk: ez a célja, hogy folyamatosan hozzá tartozzunk, neki adjuk meg a dicsőséget, őneki engedjünk teret az életünkben. Ez a ő célja, és ezt hívja úgy, ezt nevezi az apostol, hogy Isten előtti alázat. - Tehát nem megalázkodás, nem egy érzelmi dolog, nem egy önértékelési fogalomként kell értenünk azt, hogy alázzátok meg magatokat Isten előtt, hanem az Istennel való kapcsolatunknak a kifejezési módja.

Nagyon jól mutatja ezt a határhelyzetet az, hogyha megnézzük Jézusnak és a kísértőnek a szavát egymás mellett. Tulajdonképpen az embereknek az eredeti jézusi szó és az eredeti sátáni szó teljesen azonosan hangzik. Mind a ketten azt mondják: légy olyan, mint Isten. Gondoljunk bele: az első szava az emberhez a kísértőnek az, hogy olyan leszel, mint az Isten, ha eszel erről a fáról. Jézus pedig azt mondja, hogy: legyetek olyanok, mit a ti mennyei Atyátok, mint az Isten.

Ugyanazt mondják? Nem. A kísértő esetében ez a szó azt jelenti, hogy: iktasd ki az Istent, lépj te a helyébe, legyél te az Isten őhelyette. - Jézusnál pedig mit jelent? A fordítottját: add át a helyet az Istennek magadban. Legyen ő benned. Ne te, hanem ő éljen. Így a te életed az ő élete.

És ez az, amit az apostol ezen a felhíváson ért, ezen a bíztatáson: alázzátok meg magatokat Isten keze alatt. Hiszen ez alapján lehetséges az, hogy - amit mond az Istenről -, ő az, aki segít nektek ellenállni az oroszlánnak, az ördögnek, hiszen ő maga véd meg, erősít meg.

Az Isten vezetése számomra valami ilyesmit jelent. Meglátom azt, hogy a lépéseim, tetteim fölött az Isten megtart egyedül. Függetlenül attól, hogy mit csinálok, csak akkor lesz jó az, amit teszek, hogyha a neki való engedelmességképpen teszem. Ez az, amit megígér Isten szava!

Urunk! Lelkeddel tedd világossá utadat, akaratodat előttünk, hogy az életet, a te országod örömét kívánod, keresed, munkálod a számunkra. És napról-napra való küzdelmeinkben, botladozásunkban legyen ott kegyelmed útjelzője, hogy amikor nem is látjuk a végcélt, nem is látjuk azt a megtervezett útvonalat, amelyet szánsz nekünk, akkor is a te napi szavadnak engedjünk teret, a te végső ígéretedet tartsuk szem előtt, hogy a te utad érvényesüljön az életünkben. Ámen.

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Szerető Atyánk! Tőled kérjük, hogy áldássá legyen mindaz, amit a benned való bizalomban, a beléd vetett hitben átélünk és teszünk. Te tedd gazdaggá, gyümölcstermővé szavainkat és tetteinket. Te csiszold, te tedd igazabbá napról-napra útjainkat, hogy kevesebb legyen a meggondolatlanság, a zsörtölődésünk, a békétlenségünk, az egymásra mutogatás, a bántó szavunk, és több legyen napról-napra bennünk a belőled táplálkozó élet. Urunk, áldd meg így gyülekezetünket, szeretteinket, családjainkat, munkatársainkat, ismerőseinket. Áldd meg így a velük való kapcsolatunkat, hogy fénysugárrá, a te örömödet visszatükröző sugárrá legyünk, hogy hozzád vezessük azokat, akik körülöttünk vannak, itt a templomban, az utcán, otthonainkban, életünk minden terén. Áldd meg, Urunk, azokat, akik téged szeretnének dicsérni, hirdetni, szolgálni. Áldj meg minden erre irányuló igyekezetünket, hogy önzésünket kivegyük belőle, és a te dicsőítésed legyen a célunk, utunk, életünk. Jézusért kérünk téged, akinek a nevében fordulunk hozzád, akinek a nevében kérünk téged és dicsérünk téged: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved. Jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma. És bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

1. Isten, szívem néked adom, Kedves ajándékul, Ezt kívánod tőlem, tudom, Fogadd sajátodul! - 2. Ez teljes ugyan, ó, Isten, Bűnnel, gonoszsággal, És fölékesítve nincsen Hittel és jósággal. - 3. De ím, lábad elé borul Töredelmességgel, És édes bizalomra gyúl, Hogy kegyelmes leszel. - 4. Fogadj magadhoz, Jézusom, Moss meg szent véreddel: Meghaltál értem, Krisztusom, Bűneimet vedd el! - 5. Erősítsd gyönge hitemet, S biztass, hogy megadod, Megtisztítván én szívemet, A bűnbocsánatot. - 6. A megtérésre, Jézusom, Kérlek, te adj erőt, Hogy megállhassak egykoron, Uram, színed előtt! - 7. Végy szállást az én szívemben, Amíg itten élek, És a hitben tarts meg engem, Vezérlő Szentlélek!