TATABÁNYAI   MAGVETŐ „Íme, kiment a magvető vetni” (Mk 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Mk 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközség Szentháromság ünnepe utáni 2. vasárnapi istentiszteletén, 2007. 6. 17.-én, Schermann Gábor lelkész szolgálatával.*

Kezdő ének: 290 (Túrmezei Erzsébet sz. 1912) - Liturgia: 7.

1. Hű Urunk, Jézus, hajlékodba jöttünk. Mint megígérted, légy jelen közöttünk! Töltsön be békéd, szomjú szívvel kérünk. Jöjj, szolgálj nékünk! - 2. Úr vagy te, és e földön szolga lettél. Életed árán váltságot szereztél. Add, hogy a hívást mind meghalljuk csendben: Jer, kövess engem! - 3. Tégy miket késszé igéd hallására! Indítsd el lábunk szolgálat útjára! Szolgálni testvért, akit ínség éget! Szolgálni téged! - 4. Szentlelked kérjük, Áldásodat várjuk. Koldus szívünket bízva eléd tárjuk. Te töltsd be hittel, szeretettel, fénnyel: Hadd osszuk széjjel!

Bevezetés: Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. - Ámen.

Szeretlek, Uram, erősségem, kősziklám, váram és megmentőm! Az Úrhoz kiáltok, aki dicséretre méltó, és megszabadulok ellenségeimtől, mert te gyújtasz nekem mécsest, Uram, Fénysugarat küld Istenem a sötétségbe! Isten ruház fel engem erővel, és tökéletessé teszi utam. Oltalmazó pajzsodat adtad nekem, hozzám hajolsz és felmagasztalsz. Ámen

Liturgia:

Hála, dicsőség, Atya Isten néked, Szent Fiú Isten, Vigasztaló Lélek. Most és örökké magasztaljon téged Zengő dicséret.

Bűnvallás:

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindannyiunkkal! Kedves Gyülekezet, szeretett Testvéreim, most Isten színe előtt megállva gondoljunk bűnös voltunkra, gondoljunk elveszettségünkre, forduljunk Istenhez irgalommért, valljuk meg neki bűnünket: Uram! Hozzád emelkedem lélekben. Útaidat ismertes meg velem. Ösvényeidre taníts meg! Vezess hűségesen, mert te vagy szabadító Istenem. Mindig benned reménykedem. Gondolj, Uram, irgalmadra, és kegyelmedre, melyek örök idők óta léteznek. Ifjú korom vétkeire és bűneimre ne emlékezz. Kegyelmesen gondolj rám, mert te jóságos vagy. Megmutatod a jó utat, igazságosan vezetsz, útjaidra tanítasz az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Liturgia:

Örök felség, szent Istenünk. Könyörgünk, irgalmazz nékünk! Ha vár minket az ítélet, Légy kegyelmes, kérünk téged.

Kegyelemhirdetés:

Testvéreim! Megkönyörült rajtunk, méltatlanokon az Isten Jézus Krisztus által, aki meghalt bűneinkért, hogy Istenhez vezessen bennünket. Dicsőség legyen hát a magasságban Istennek, a földön békesség és az emberekhez jó akarat. Ámen.

Liturgia:

Ó, bárcsak ezer nyelvem volna, S angyalokéval érne föl, Mindegyik versenyezve szólna Teljes szívemnek mélyiből. Dicséretedre Istenem, Ki annyi jót művelsz velem!

Jöjjetek, Testvéreim, imádkozzunk:

Szerető Istenünk! Te, amikor Krisztust küldted hozzánk, meghívót küldtél az örök örömbe, a veled való nagy találkozásra. Segíts bennünket úgy élni, hogy ne játsszuk el ezt a lehetőséget. Engedd, hogy mi magunk is lehessünk hívó szavad tovább adói sokak számára, hiszen te azt akarod, hogy mindenki eljusson az üdvösségre. Áldunk téged végtelen jóságodért. Ámen.

Igeolvasás:

Keresztyén Testvéreim! Kedves Gyülekezet! Ennek a mai vasárnapnak, Szentháromság ünnepe utáni 2. vasárnapnak az igéit olvasom. Az ószövetségi ige Ézsaiás próféta könyvének az 55. fejezet az első öt versében szól:

Így szólt az Úr:

Ti szomjazók mind, jöjjetek vízért, még ha nincs is pénzetek! Jöjjetek, vegyetek és egyetek! Jöjjetek, vegyetek bort és tejet, nem pénzért és nem fizetségért! Minek adnátok pénzt azért, ami nem kenyér, keresményeteket azért, amivel nem lehet jóllakni? Hallgassatok csak rám, és jó ételt fogtok enni, élvezni fogjátok a kövér falatokat! Figyeljetek rám, jöjjetek hozzám! Hallgassatok rám, és élni fogtok! Örök szövetséget kötök veletek, mert hűséges maradok Dávidhoz. Tanúvá tettem őt a népek között, fejedelemmé és parancsolóvá a nemzetek fölött. Te pedig olyan népet hívsz, melyet nem ismersz, és olyan népek futnak hozzád, amelyek nem ismertek: Istenedért, az ÚRért, Izrael Szentjéért, aki dicsővé tesz téged.

És így szól ehhez kapcsolódva Jézus Lukács evangéliuma 14. fejezetében, amikor példázatot mond az asztaltársaságnak, a 15. verstől kezdve:

Amikor pedig az egyik vendég így szólt hozzá: „Boldog az, aki Isten országának vendége”, ő a következőképpen válaszolt: „Egy ember nagy vacsorát készített, és sok vendéget hívott meg. A vacsora órájában elküldte a szolgáját, hogy mondja meg a meghívottaknak: Jöjjetek, mert már minden készen van. De azok egytől egyig mentegetőzni kezdtek. Az első azt üzente neki: Földet vettem, kénytelen vagyok kimenni, hogy megnézzem. Kérlek, ments ki engem! A másik azt mondta: Öt iga ökröt vettem, megyek és kipróbálom. Kérlek, ments ki engem. Megint egy másik azt mondta: Most, nősültem, azért nem mehetek. Amikor visszatért a szolga, jelentette mindezt urának. A ház ura megharagudott, és ezt mondta szolgájának: Menj ki gyorsan a város útjaira és utcáira, és hozd be ide a szegényeket, a nyomorékokat, a sántákat és a vakokat. A szolga azután jelentette: Uram, megtörtént, amit parancsoltál, de még van hely. Akkor az úr ezt mondta a szolgájának: Menj el az utakra és a kerítésekhez, és kényszeríts bejönni mindenkit, hogy megteljék a házam. Mert mondom nektek, hogy azok közül, akiket meghívtam, senki sem kóstolja meg a vacsorámat.”

Boldogok, akik hallgatják, szívükbe zárják, és megtartják Isten beszédét. Ámen.

Szószéki szolgálat:

Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Jézus Krisztus Urunktól. Ámen.

Igeolvasás:

Így szól hozzánk, kedves Testvérek a mai vasárnapnak a levélbeli igéje János apostol 1. leveléből a 3. fejezetből, a 13. verstől 18. versig:

Így ír János apostol a gyülekezetnek:

Ne csodálkozzatok, testvéreim, ha gyűlöl titeket a világ. Mi tudjuk, hogy átmentünk a halálból az életbe, mert szeretjük testvéreinket: aki nem szereti a testvérét, az a halálban van. Aki gyűlöli a testvérét, az embergyilkos; azt pedig tudjátok, hogy az embergyilkosnak nincs örök élete. Abból ismerjük a szeretetet, hogy ő az életét adta értünk; ezért mi is tartozunk azzal, hogy életünket adjuk testvéreinkért. Aki pedig világi javakkal rendelkezik, de elnézi, hogy a testvére szükséget szenved, és bezárja előtte a szívét, abban hogyan lehetne az Isten szeretete? Gyermekeim, ne szóval szeressünk, ne is nyelvvel, hanem cselekedettel és valóságosan.

Urunk, szentelj meg minket igéddel, igéd igazság. Ámen.

Énekeljük most, kedves Testvérek a 459. számú éneket (finn ének - Massalo A. 1885-1960), még pedig egyszerre csak egy-egy versszakát:

Igehirdetés:

1. Velem vándorol utamon Jézus, Gond és félelem el nem ér. Elvisz, elsegít engem a célhoz, Ő a győzelmes hű vezér, Ő a győzelmes hű vezér,

Gond és félelem. Mi ez a kettő? Gond és félelem - azt hiszem, hogy az elsősorban a felnőttkornak az „adománya”. A felnőttkorral jár együtt. Miért? Azért, mert ezek a szavak azt jelentik, hogy rajtam múlik az, hogy célba érek-e. Ennek a terhe van rajtam. Ennek a felelőssége, gondja és félelme. Tehát nekem kell megtalálni az utat. Nekem a gondom az utam, az életem, - ez a gond -, és mindig ott van, minden pillanatban, az életünkben a kockázat és az esély arra, hogy nem sikerül az élet úgy, ahogy szeretnénk. Nem érünk el oda, ahová igyekszünk. Akár szó szerint, akár átvitt értelemben, az életutunkban. Tehát mindig ott van egy sötét árny - ez a félelem -, hogy nem fog sikerülni.

Van egy nagyon jó találmány, a 20. század egyik, a többi között egyik jó találmánya, ez a műholdas navigációs rendszer. Azért műholdas, mert - ha jól emlékszem, és jól tudom - 24 műhold kering a Föld körül egyenletesen elosztva. Ez olyan 24 műhold, amelyiknek az a feladata, hogy ezt a rendszert kiszolgálja. Ezek a műholdak küldik a jeleiket a Földre, és vannak ilyen készülékek is, kézi készülékek, hasonlóak a mobil-telefonhoz, amelyek nem a mobil-telefonhálózatok jeleit fogják antennájukkal, hanem ennek a 24 műholdnak a jelét, pontosabban a 24-ből annyit, amennyit látnak, érzékelnek, fel tudnak fogni. A Föld körül körben-körben van ez a 24 műhold, dehát soha nem látja az összeset egy készülék; csak annyit lát, amennyi a látóterébe esik. Ha van valami közben, akkor már nem lát. Tehát 24 műhold áll a rendelkezésünkre, és ebből tulajdonképpen akár 3-4 elég ahhoz, hogy ez a kis készülék tájékozódni tudjon több-kevesebb pontossággal. Tehát ha annyit lát, fel tud fogni a jeleit, akkor már hozzávetőlegesen tud tájékozódni. Tudja, hogy hol van, a Földnek melyik pontján. - Úgy tűnne ebből, hogy rettentő biztos rendszer, hiszen elvileg a mi féltekénk fölött 12 műhold van a 24-ből, annak a negyede elég, hogy tájékozódjon egy készülék, tudja a fogni a jeleket, és kiszámítani a helyzetét. - És mégis elég egy sűrű felhő, elég egy fenyőerdőbe bemenni, amelyiknek nagyon sűrű a tűlevele. A fénye átjön rajta valamennyire, de ezeknek, a műholdaknak a jelei már nem feltétlenül. Ez a nagyon-nagyon biztosnak tűnő rendszer nagyon-nagyon bizonytalan.

Tele van a világ biztosítékokkal, tele van a világ a dolgainkkal, amelyekkel teletűzdeljük, eszközökkel és értékekkel, kapcsolatokkal, és ez a teletűzdelt, biztosítékokkal telerakott világ bizony könnyen megcsalhat. Még a 24 műholdjával is. Emlékszünk? Azt mondja Jézus a tanítványainak, pontosabban egy tanítványának a segélykérésére válaszolva: Nem tudod az utat? Nem tudod, merre menj? Én vagyok az út!

2. Velem vándorol utamon Jézus, Ott az oltalom hű szívén. Ha a szép napot fellegek rejtik, Ő az éltető, tiszta fény, Ő az éltető, tiszta fény.

Régi római bölcsek, filozófusok azt tanították, van egy ilyen latin közmondás: a felhő után, a felhők mögött ott van a nap. A régi rómaiaknál ez egy nagyon kiérlelt, megtapasztalt, jó alaposan átélt emberi bölcsesség volt. Emberi bölcsesség arról, hogy minden rosszban van valami jó. Arról, hogy minden megpróbáltatás kimunkál az emberben valamilyen erényt, valamilyen jó dolgot. Van valami jó hatása, következménye minden bajnak is. Emberi bölcsesség volt, tapasztalat arról, hogy előbb-utóbb minden sötétség kiér valamilyen fényre. Minden éjszaka után következik egy nappal. Minden tél után következik egy tavasz. Minden alagút véget ér egyszer, és kijutunk belőle a világosságra. Általában ez igaz. Ez egy általában jó életelv. De mivel személytelen, az ember életéről és tapasztalatáról szól, ezért ez inkább statisztikailag igaz, tehát a nagyszámok törvénye alapján.

3. Velem vándorol utamon, Jézus, Bár az út néha oly sötét, Soha nincs okom félni a bajtól, Amíg irgalmas karja véd, Amíg irgalmas karja véd.

Mikor teljesül és hogyan teljesül? A teljes beteljesülése az, hogy eljött az Isten szeretete a világba. Megszületett nekünk az Istennek a szeretete, és nekünk adta, értünk adta az életét. - Így igaz ez a mondás az Isten szeretetére, hogy teljesen mindegy, hogy az a bizonyos alagút, amiben a mi utunk vezet, ki fog érni egy kijárattal a fényre, vagy történetesen a másik vége beomlott, vagy eltévesztették a mérnökök az irányt, és lefelé haladtak csak a föld mélye felé, - teljesen mindegy, a szeretet, Istennek a jelenléte ott is erős!

Az Evangélikus Élet legutóbbi számához küldtek egy HÍD-magazint is, ami nagyon érdekes és nagyon tanulságos. Az összefoglaló témája a GYERMEK, és a gyermekekről olvasható benne rengeteg, nagyon sok téma. Gyönyörű, tanulságos, megrázó és sok-sokféle írás. Most egyet szeretnék a testvérek figyelmébe ajánlani. Leír egy esetet, a kis mozaikok között, hogy 1970-ben egy házaspár gyermeket várt, és szépen fejlődött a baba az édesanyja hasában. Egyszer csak azt mondták az orvosok, hogy érdekes dolog történt. Habár egészségesnek tűnik a magzat, nincsen semmi baja, él, virul, de megállt a növekedése. Hetek óta nem nő egy grammot sem, nem fejlődik tovább. Úgy van, ahogy volt. Ez így maradt egy darabig, és úgy állt a fejlődési állapota a magzatnak az édesanyja pocakjában heteken át. Elmúlt a 9 hónapos terhességi idő is, letelt, amikor elvileg meg kellett volna születnie, de nem történt semmi. Aztán jóval utána elkezdett tovább fejlődni. Szépen növekedett, és végül 13 hónap terhesség után megszületett ez a kisgyermek egészségesen. Feljegyezték róla, hogy nagykorában, amikor már felnőtt: olyan érdekes tulajdonsága van, hogy bármennyit képes aludni. Ha nem húzza föl az órát, hogy felébressze őt, akkor akármennyit elalszik. Sőt ha leült a család tv-t nézni, akkor abban a pillanatban elszunyókált. Ki tudja, lehet, hogy azért van ez, mert nagyon békés, nyugodt a szervezete, és ez azért van, mert olyan sok időt töltött az édesanyja méhében.

Mindenesetre az biztos, hogy meglátszik az emberen a magzati idő. Meglátszik az, hogy milyen sorsa, élete volt az édesanyja pocakjában. Meglátszik abból, hogy mennyire kiegyensúlyozott, mennyire tanulékony, mennyire ügyes vagy értelmes. Nagyon sok mindenre kihatása van ennek az időnek a későbbiekben, az egész életben. - Mi mit tudunk meg ebből? Azt tudjuk meg ebből, hogy az anyaméh egy szükséges biztonságot jelentő állapot a külvilágnak a veszélyei ellen. Tehát a világ az egy veszélyes telep, ott helyt kell állni az embernek. Abból az erőből, avval az erővel tud az ember a világban helyt állni az életben, amit ott, a biztonságnak a helyén, az anyaméhben gyűjtött össze. Tehát azért van az anyaméh, mert a külvilág veszélyes. Az anyaméh óv, a világ pedig szelektál. Ez a természete.

Figyeljük meg, mit mond Jézus a példázatban a felolvasott lakomáról? Mit mond Ézsaiás próféta könyvében az Isten a népnek? Jöjjetek, itt megkapjátok nálam mindazt, ami kell! Itt mindenetek megvan. Gazdagon megáldalak benneteket. Azt mondja a Zsoltáros az Istenről, hogy betölti javaival az életedet. Csodálatos. Az Isten keze egy óvó otthon. Nyugodtan lehetünk benne. Nyugodtan élhetünk benne. Mindenünk megvan! Erre hívja fel a figyelmet Jézus. Erre hívja Ézsaiás a figyelmet a próféciájában

Van egy ősi vers, amely egy ember álmáról szól. Ahogy az ember álmában az életére visszatekintett, ahogy az életéről számot vetett Jézussal. Jézussal, aki szeret és segít. Segít vinni a terhet!

LÁBNYOMOK

Ismeretlen szerzőtől. Túrmezei Erzsébet fordítása. - Evangéliumi Kiadó.

Álmomban Mesteremmel

tengerparton jártam, s az életem

nyomai rajzolódtak ki mögöttünk:

két pár lábnyom a parti homokon,

ahogy Ő mindig ott járt énvelem.

De ahogy az út végén visszanéztem,

itt-amott csak egy pár láb nyoma

látszott, éppen ahol az életem

próbás, nehéz volt, sorsom mostoha.

Riadt kérdéssel fordultam az Úrhoz:

„Amikor életem kezedbe tettem,

s követődnek szegődtem Mesterem,

azt ígérted, soha nem hagysz el engem,

minden nap ott leszel velem.

S most visszanézve, a legnehezebb

úton, a legkínosabb napokon át

mégsem látom szent lábad nyomát!

Csak egy pár láb nyoma

látszik ott az ösvényen.

Elhagytál a legnagyobb ínségben?”

Az Úr kézen fogott, s szemembe nézett:

„Gyermekem, sose hagytalak el téged!

Azokon a nehéz napokon át

azért látod csak egy pár láb nyomát,

mert a legsúlyosabb próbák alatt

téged vállamon hordoztalak!”

4. Velem vándorol utamon Jézus, Ez a vigaszom, baj ha jő. Bármi súlyosak rajtam a terhek, Segít hordani, ott van ő, Segít hordani, ott van ő,

Szintén a felnőttkornak a szava - úgy hiszem - a teher. Más néven bűn. Azért hasonló ez a két szó, mert a bűn az, amit cipelünk magunkon, ami megakadályoz abban, hogy szabadon menjünk a célunk felé. Egy kolonc, amelyik lehúz a földre, és nem enged minket. - Megpróbáltatás, nyomorúság, teher. Mint ennek a bácsinak az a sok víz, és a kis holmija, amit megpróbál kimenteni belőle.

Tudjuk ugye, hogy azért jött Jézus, hogy ezt a súlyt, a terhet magára vegye!

5. Velem vándorol utamon Jézus, Túl a sír sötét éjjelén, Fenn a mennyei, angyali karban Nevét boldogan áldom én, Nevét boldogan áldom én.

Az LGT-nek egyik dala szerint „az életünk felcédulázott emberek által”. Az utolsó céduláról, amely fából vagy kőből van, és múlt időben vannak rajta a szavak, amelyeket ember ír rá. Ez az utolsó cédula, mert az utolsó pillanat, amíg az embert elkísérhetik, - az a sír. Onnan tovább nem kísér senki emberfia. Nem tud. Nem lehet. Képtelenség. Az ember idáig kísérhet, és tovább nem. - És ezért van igaza ennek a dalnak.

Énekünk viszont, ennél a pontnál is érdekes módon, teljesen változatlanul szól: Velem vándorol utamon Jézus! - Nem változik meg, és nem mondja azt, hogy: idáig vándorol velem Jézus. Az emberek idáig jöhetnek velünk, - Jézus pedig azért halt meg, és azért támadt föl, hogy tovább is velünk vándoroljon.

Karinthynak a kis írását nagyon szeretem, amikor megpróbálja elképzelni, hogy mi a végtelen? Megtanulta matematika órán, hogy a párhuzamos egyenesek a végtelenben találkoznak. Ezt a tételt megtanulta, és aztán elgondolkozott rajta, eltöprengetett, hogy milyen lehet az a hely, a végtelen, ahol a párhuzamosok találkoznak? És elképzeli, ahogyan jönnek-jönnek a párhuzamosok, megérkeznek egy kis barátságos házhoz. Bemennek az ajtón. Leteszik a kalapjukat, kabátjukat, kezet fognak. Örülnek egymásnak, leülnek az asztalhoz és hosszan, derűsen beszélgetnek.

„Hogy megteljék a ház”. Emlékszünk a gazda szavára a példázatban? Valami ilyen helyről van szó, amelyikről az ének azt mondja, hogy végtelen, és amely talán a legkönnyebben ennek, a kis novellának a „végtelen”-jéről képzelhető el a számunkra.

Imádkozzunk:

Köszönjük, Urunk, hogy nem hagysz magunkra minket, hanem velünk jössz örömökben és megpróbáltatásokban, tanévben és szünidőben, ifjúságban és öregkorban. Velünk jössz emberek társaságában és magányunkban. Velünk jössz, amikor mondanivalónk van egymás számára, és amikor elhalnak a szavak. Vezess és vigyél, emelj és áldj meg minket életünk hátralevő napjaiban. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Valljuk meg hitünket, Testvéreim, az Apostoli hitvallással:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örökéletet. Ámen.

Isten békessége, amely minden emberi értelmet meghalad, őrizze meg a szívünket és gondolatainkat Jézus Krisztusban.

Most vigyük Isten elé mindazt, amire szükségünk van. Forduljunk hozzá imádságban:

Szerető Atyánk! Áldunk téged azért, hogy igéd van, szavad van hozzánk, hogy fényt, utat adsz elénk, hogy megáldod csekély igyekezetünket, élet-próbálkozásainkat, és áldást hozol ki abból, amit mi csetlünk-botlunk az életben. Áldunk téged azért, hogy Szabadítót küldtél, és szabadítást szereztél nekünk, hogy életünk ne maradjon csak a mi próbálkozásunk, hanem a te megváltott értéked legyen. Áldunk téged azért, hogy Lelkedet adod nekünk, hogy napról-napra felépüljünk, megerősödjünk, és hozzád térjünk. Kérünk, áldd meg szeretteinket, gyülekezetünket. Áldd meg mindazokat, akik a te nevedben gyűlnek össze újra meg újra. Áldd meg mindazokat, akik még nem ismernek téged, hozzád való igaz szeretettel, szavad ismeretével, jóravaló bölcsességgel. Áldd meg azokat, akik szavadat hirdetik, szolgálatot vállalnak és végeznek néped között. Áldd meg, Urunk, azokat, akik leülnek újra meg újra igéd körül, hogy keressék akaratodat, járják utadat, hogy kövessenek téged. Áldd meg, Urunk, gyülekezetünket, hogy áldássá legyen mindazok számára, akik közöttünk és körülöttünk élnek. Őrizz meg minden kísértésünkben, hogy igaz szívvel hozzád ragaszkodjunk, általad növekedjünk a hitben, megerősödjünk ismeretedben. Áldd meg ezt a nyarat, amely elkezdődött, jó akarattal, türelemmel, bölcsességgel és áldással, hogy igaz szívvel járjuk utunkat most is, ebben az időben is. Kérünk, emlékezz meg rólunk, amikor mi elfeledkezünk rólad. Fordítsd magad felé a mi szívünket, hogy el ne tévedjünk az utunkon. Jézusért kérünk, aki utunk, igazságuk és életünk, akinek nevében így fordulunk hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved. Jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma. És bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Vegyétek az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az Úr az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az Úr az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Befejező ének: 293 (Svedberg Jesper 1653-1735, svéd)

Örök Isten, áldj meg minket, Legyen őrző gondod ránk! Te vezessed lépteinket: Te vagy áldó, jó Atyánk. Tereád vár minden nép: Te vagy út és békesség. Szeretettel nézz a földre! Neved áldjuk mindörökre.

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

6