TATABÁNYAI   MAGVETŐ „Íme, kiment a magvető vetni” (Mk 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Mk 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközség, Húsvét ünnepe utáni 4. vasárnapi (Cantate) istentiszteletén, 2007. 5. 6.-án, Schermann Gábor lelkész szolgálatával.*

Kezdő ének: 40 (Sírák könyve 50,24-26. Rinckart Márton 1586-1649, német - Crüger J. 1598-1662)

1. Jer, dicsérjük Istent, Szívvel, szájjal, lélekkel, Ki nagy, dicső dolgot Cselekszik mindenekkel, Ki bölcsőnktől fogva Mindeddig eltartott, És számtalan jókkal Minket elárasztott. - 2. A jóságos Isten Áldjon tovább is minket, Hogy vidáman, békén Tölthessük életünket: Tartson meg mindvégig Minket kegyelmében, Legyen szabadítónk Minden szükségünkben. - 3. Atyának, Fiúnak És Szentlélek Istennek, A Szentháromságnak, Hűséges éltetőnknek Dicséret, dicsőség, Legyen magasztalás, Most és mindenkoron Örök hálaadás!

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. Ámen.

Énekeljetek az Úrnak új éneket, mert csodákat tett, és jobbja szabadulást szerzett! Nyilvánvalóvá lett minden nép előtt, hogy az Úr hatalmas Megváltó. Feltárta igazságát a nemzetek előtt, hűséggel és szeretettel emlékezett meg népéről. A világ népei mindenütt látták, hogy miként szabadítja meg őket. Ujjongjatok az Úr előtt szerte a földön, örvendjetek és vigadjatok zsoltárt zengve! Ámen.

Bűnvallás:

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindannyiunkkal!

Testvéreim az Úrban! Vizsgáljuk meg magunkat mindenekelőtt Isten törvényének tükrében, hallgassuk meg a Tízparancsolatot:

Ezt mondja az Úr:

Én vagyok az Úr, a te Istened! Ne legyen más istened! Ne vedd hiába Istened nevét! Szenteld meg az ünnepnapot! Tiszteld atyádat és anyádat! Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Ne tégy felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot! Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod házastársát vagy bármiféle tulajdonát! - Jézus Krisztus apostola ezt tanítja: Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűn bennünk, akkor magunkat csaljuk meg, és igazság nincs bennünk. Ha pedig megvalljuk bűnünket, hű és igaz az Isten, megbocsátja, és megtisztít minket gonoszságunktól.

Ezek alapján feleljetek, Testvéreim, a gyónási kérdésekre:

Az élő Isten színe előtt kérdem mindenkitől személy szerint:

Testvérem az Úrban!

Vallod-e magadat bűnösnek és ezért kárhozatra méltónak? Vallod-e? - Vallom.

Bánod-e igazán bűneidet? Bánod-e? - Bánom.

Megbocsátottál-e mindazoknak, akik vétkeztek ellened? Megbocsátottál-e? - Megbocsátottam.

Igyekezel-e ezután Isten akarata szerint élni? Igyekezel-e? - Igyekezem.

Hiszed-e, hogy Isten Krisztusért megbocsát a megtérő bűnösnek? Hiszed-e? - Hiszem.

Legyen hitünk szerint. Ezzel a hittel forduljunk most Istenhez irgalmáért:

Uram, bűneim, mint rám nehezedő terhek, összecsaptak fejem fölött. Bizony, megvallom bűnömet, bánkódom vétkeim miatt. Ne légy távol tőlem, Istenem, siess segítségemre, az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Testvéreim! Isten megkönyörült rajtunk Jézus Krisztus által, akit halálra adott bűneinkért, és feltámasztott örök életünkért. Ezért hirdetem nektek bűneitek bocsánatát, az Atya, Fiú, Szentlélek nevében, hogy oldozva legyenek azok a földön és a mennyben, Jézus Krisztus Urunk érdeméért, akinek vére eltöröl minden bűnt. Ő Lelkét adja, hogy vele új életben járjunk! Ámen.

Forduljunk oda Istenhez imádságban:

Mindenható Isten, akit szívvel, szájjal és zengő énekkel dicsérünk, engedd, hogy örömmel tanúskodjunk szívünket betöltő békességedről Jézus Krisztus Urunk által. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Testvérek! Húsvét ünnepe utáni 4. vasárnap, Cantate vasárnapjának ószövetségi igéjét olvasom. Hallgassuk nyitott szívvel. Ézsaiás könyve 12. fejezetéből az első hat versből szól hozzánk a következőképpen:

A próféta ezt mondta:

Azon a napon ezt mondod majd: Hálát adok neked, Uram, mert bár haragudtál rám, elmúlt haragod, és megvigasztaltál. Íme, Isten az én szabadítóm, bízom, és nem rettegek, mert erőm és énekem az ÚR, megszabadított engem. Örvendezve fogtok vizet meríteni a szabadulás forrásából. Azon a napon ezt mondjátok majd: Adjatok hálát az ÚRnak, hirdessétek nevét! Adjátok tudtára a népeknek nagy tetteit! Emlékeztessétek őket, hogy neve magasztos! Énekeljétek, hogy milyen tetteket vitt véghez az ÚR, tudja meg az egész föld! Kiálts, és ujjongj, Sion lakója, mert nagy közöttetek Izrael szentje!

A vasárnap evangéliumi igéje pedig János evangéliuma 16. részéből szól hozzánk, az 5. verstől a 15. versig:

Ezt mondja Jézus a tanítványainak:

„De most elmegyek ahhoz, aki elküldött engem, és közületek senki sem kérdezi tőlem: Hova mégy? De mivel ezeket mondom nektek, szomorúság tölti el szíveteket. Én azonban az igazságot mondom nektek: jobb nektek, ha én elmegyek; mert ha nem megyek el, a Pártfogó nem jön el hozzátok, ha pedig elmegyek, elküldöm őt hozzátok. És amikor eljön, meggyőzi a világot a bűn, az igazság és az ítélet tekintetében: a bűn az, hogy nem hisznek énbennem; az igazság az, hogy és az Atyához megyek, és többé nem láttok engem; az ítélet pedig az, hogy e világ fejedelme megítéltetett.”

„Még sok mindent kellene mondanom nektek, de most nem tudjátok elviselni: de amikor eljön ő, az igazság Lelke, elvezet titeket a teljes igazságra; mert nem önmagáról szól, hanem azokat mondja, amiket hall, és az eljövendő dolgokat is kijelenti nektek. Ő engem fog megdicsőíteni, mert az enyémből merít, és azt jelenti ki nektek. Amije van az Atyának, az mind az enyém: ezért mondtam nektek, hogy az enyémből merít, és azt jelenti ki nektek.”

Boldogok, akik hallgatják, szívükbe zárják, megtartják az Isten beszédét. Ámen.

Ének: 272 (Marschalkó Gyula sz. 1921)

1. Jöjj, Jézus népe! Menjünk mind elébe! Egy szívvel, szájjal áldjuk Megváltónkat! Ha egy a szívünk, szánk is együtt szólhat. Jöjj, Jézus népe! - 2. Ő mindnyájunkért ontott ártatlan vért: Egybeköt minket Jézusunk keresztje. Dicséretét hát ajkunk együtt zengje! Jöjj, Jézus népe! - 3. Ha ketten, hárman igében, imában Itt vagyunk együtt Jézusunk nevében, Ő velünk van, hogy Lelke bennünk éljen. Jöjj, Jézus népe! - 4. Mind hulljunk térdre Jézus nagy nevére! Minden nyelv vallja: Úr ő mennyen-földön. Az Atyaisten benne dicsőüljön! Jöjj, Jézus népe!

A szószéki szolgálat:

Kegyelem legyen nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Urunktól, Jézus Krisztustól. Ámen.

Igeolvasás:

Keresztyén Testvérek! Az Isten szava, levélbeli igéje a mai vasárnapon Jakab apostol leveléből szól hozzánk, az 1. fejezetből, a 16. verstől kezdve:

Így ír az apostol a gyülekezetnek:

Ne tévelyegjetek, szerettet testvéreim: minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnan felülről, a világosság Atyjától száll alá, akiben nincs változás, sem fénynek és árnyéknak váltakozása. Az ő akarata szült minket az igazság igéje által, hogy mint egy első zsengéje legyünk teremtményeinek.

Tanuljátok meg tehát, szeretett testvéreim: legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra, mert az ember haragja nem szolgálja az Isten igazságát. Ezért tehát vessetek el magatoktól minden tisztátalanságot, és a gonoszság utolsó maradványát is, és szelíden fogadjátok a belétek oltott igét, amely meg tudja tartani lelketeket.

Urunk! Szentelj meg igéddel, igéd igazság. Ámen.

Igehirdetés:

Ma ünnep van Oroszlányban. Nem az oroszlányi gyülekezet ünnepe, sem a Dunántúli Egyházkerület ünnepe, hanem kórustalálkozó. A Dunántúl evangélikus kórusai találkoznak. Építik a hallgatóságot és egymást Isten dicséretével, hogy egymás dicsérete által is épüljenek, erősödjenek azok, akik az Isten dicsérik. Ez az ünnep van tehát ma Oroszlányban, még hozzá azért, mert évről-évre ezen a vasárnapon, Isten dicséretének vasárnapján, amikor úgy szól hozzánk a zsoltár: Énekeljetek új éneket az Úrnak! - akkor ünneplik a Kerület kórusai ezt a vasárnapot, ezt az ünnepet és összegyűlnek, hogy együtt dicsérjék énekkel az Urat.

És ne gondoljuk azt, kedves Testvérek, hogy ez valami luxus, hogy a hitünk, a gyülekezethez való tartozásunk, a keresztségünk, a keresztyénségünk, abból táplálkozik, abban gyökerezik és az a lényege, hogy a bűneinket visszük Istenhez, és ő megbocsátja nekünk, hanem az Isten dicsérete az ember teremtésének a célja. Azért vagyunk ezen a világon, és hogy az Istent dicsérhessük, szükségünk van az újjászületésre, a megváltásra azért, hogy a célunkat, a rendeltetésünket betöltsük: Istent dicsérjük az életünkkel. És ezért a Biblia is tele van olyan történetekkel, olyan dalokkal és imádságokkal, amelyek az Istent dicsérik.

Csak néhány példát említek, és hogy eszünkbe jusson a történet talán jobban, azért néhány képet is hoztam hozzá.

Énekelt Sámuelnek az édesanyja, Anna. Húsvétkor volt az ő hálaadó éneke az istentiszteletünknek az igéje. Ő énekelt, magasztalta, dicsérte az Istent, amikor a kisfia megszületett. Meghallgatta Isten az ő imádságát, és kihirdette az énekével az egész világ és az utókor számára is, hogy mit cselekszik Isten.

Azután Dávid, király korában, de még korábban is, amikor még pásztorfiú volt. Énekelt Saul királynak a betegségében, és ezzel gyógyította őt, enyhítette a fájdalmát, a betegségét, a nyomorúságát. Feljegyezte róla Szentírás. De énekelt királyként is, amikor Jeruzsálembe, az újdonsült fővárosba bevitte Isten szövetségének a ládáját. Táncot járt. Meg is vetette érte az első felesége. Azt mondta, hogy nem lesz többet ennek a parádézó embernek a felesége, aki így riszálja magát, hogy táncol. De a felesége megszégyenült a gúnyolódásában, és Isten igazolta Dávidot az Isten dicséretében.

Énekelt, jóval később, a börtönrácsok mögött, a két apostol: Pál és Szilász Filippi börtönében. És nem az énekük rengette meg a földet, és nyitotta ki a börtönajtókat, hogy szabaduljanak, hanem az Isten ereje. Annak az Istennek az ereje, akit dicsértek ott, a fogságban, amikor bizonytalanok voltak az életük felől, hogy megélik-e a másnapot. De énekeltek.

Azután rengeteg mindenki énekelt Jézus születésekor. Énekeltek az angyalok, de énekeltek utána a pásztorok is, amikor meglátták, hogy kiről beszéltek, és daloltak nekik az angyalok.

Énekelt Simeon, az öreg próféta. Látta az újszülött Jézust, és Anna prófétanő, aki szintén, idős asszony létére látta meg a Megváltót.

Azután, még később, énekeltek a tanítványok, Jézus követői. Magasztalták Istent egyre-másra azért, amit Jézusban az Isten cselekedett, ott közöttük, a szemük láttára. Dicsérték Istent. Dicsérték akkor is, amikor Jézus megérkezett a fővárosba, bevonult Jeruzsálembe.

Aztán amikor az öreg János apostol, Pathmosz szigetén látomásokat látott. Ő is egyre-másra az éneklő, Istent dicsérő, a győztes Krisztust dicsérő gyülekezetet látta, akik tulajdonképpen a szemei előtt nem is csináltak semmi mást, mint az egész életükkel, aztán ott, a trónus körül dalukkal dicsérték Istent.

Még lehetne sorolni sok-sok példát. Gondolhatunk az oroszlánok elé, az arénában énekelve vonuló római keresztyén vértanúkra, vagy később, a történelem folyamán a máglyára menő vértanúkra. Szintén az Istent dicsérték mindeközben.

Miért? Azért énekeltek, mert énekóra volt? Vagy annak volt az ideje, énekelni? Vagy azért énekeltek, mert ki voltak téve az énekszámok, és látták róla, hogy mi következik? Vagy azért énekeltek, mert ez volt a szokás?

Nem! Az énekük azért szólt, és az volt, hogy az Istent az életük dicsérte. Azért, mert - ahogy Jakab írja - befogadták az igét, és az megtartotta őket. És a megtartottság, az, hogy meg vagyunk tartva, megtart bennünket az Isten, megment, megszabadít - az egyenlő az Isten dicséretével. Következik belőle.

Megtartja az Isten a teremtett világot még mindig. Bár igyekszünk megakadályozni őt ebben szorgalmasan, de azért ő erősebb, és megtartja még ezt a világot. És a világ énekel. A madarak is énekelnek, meg az egész természet énekel. Énekel a rohanásában is fenséges víz, és arról énekel, a forrástól kezdve, a kis csörgedező pataktól kezdve egészen a nagy folyamig, hogy tengerré válok, hogy megérkezek a teljességbe. - Énekel a nap, ahogy áttör a felhőkön, és a hogy legyőzi az éjszakát, mert ezzel hirdeti az Istennek a szeretetét, ami megújul. - Énekel a szivárvány, mint az ember bűnei, a bűnös világa fölé Isten által odahelyezett kegyelmi jelvény.

És ezt teszi az ember is, ha átéli az Isten szeretetét. Ha úgy, ahogy a természet lakói: az állatok, a növények, a vizek, a nap - teljesíti a rendeltetését, és él abban a szeretetben, amit kap az Istentől.

Szól az ének ezekben, a napokban az édesanyáknak azért, mert az édesanyák a szeretetnek a forrásai a számunkra. Ezért szól a szép dicséret. És ének szól az egész világ részéről az Istennek, aki a szeretetnek a forrása számunkra. És mindenki, aki átéli és meglátja ezt a szeretetet, az ezzel együtt dicséri.

Miben áll az Isten dicsérete? Nagyon sok mindent lehetne fölsorolni, de most maradjunk csak egy-két mozzanatnál, amit Jakab apostol elmond: kéri a gyülekezetet, hogy legyen az életük Isten dicsérete. A világosság Atyjától kapott ajándékokat dicsérő, azokat élvező, azoknak örülő élet. Miben áll ez? Azt mondja: legyen mindenki gyors a hallásra. Isten szavának a meghallására. Egymás szavának, érzésének, létének a meghallására, hogy egymásra, meg az Isten igéjére odafigyeljünk nyugodtan, csöndben. Azért mondja, hogy késedelmes a szólásra. Hogy nem az az elsődleges dolgunk: belebeszélni a világba, hanem az, hogy átvegyük az ajándékokat, és meglássuk, meghalljuk, megfigyeljük egymást. Hogy így tudjunk az Isten dicséretére élni.

Azt írja az egyik legnagyobb református teológus a 20. században az emberről szóló könyvében, az emberi kapcsolatokról szóló írásában, hogy egymás mellett hangzó két monológ - vagyis egyszemélyes beszéd - nem azonos egy dialógussal, egy párbeszéddel. A párbeszéd két ember között, két személy között mindig több mint két ember magán-beszédje. Ha beszélünk, mindenki beszél, mondja a magáét, abból nem történik semmi, csak hangzavar keletkezik. Ha felváltva hallgatunk egymásra, odafordul a figyelmünk, és úgy mondjuk el azt, amit a másiknak tudunk mondani, ami neki szól, párbeszéd lehet, akkor kapcsolatunk lehet.

Ugyanígy vagyunk Istennel is. Mik a szavaink? Töltelék-szavak, amelyekkel letöltjük az időt, vagy van súlyuk, megvizsgált, megharcolt, nemes eszközök a kezünkben?

Ezért imádkozzunk:

Mindenható Isten, akit szívvel, szájjal és zengõ énekkel dicsérünk, engedd, hogy örömmel tanúskodjunk szívünket betöltõ békességedrõl Jézus Krisztus Urunk által. Ámen

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Mondjuk el hitünk erősítésére, Testvéreim, az Apostoli hitvallást:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek Teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örökéletet. Ámen.

Az Isten jelenléte, kegyelme áldja meg a mai istentiszteletünket, benne a most következő úrvacsorai-közösséget. Békessége, amely minden emberi értelmet meghalad, meg fogja őrizni a szívünket és a gondolatainkat Jézus Krisztusban. Ámen.

Úrvacsora.

Ének: 392 (Schenck Hartmann 1634-1681, német) - Liturgia: 11

1. Áldassék jó Istenünk, Aki minket meghallgatott. E szent órán is nekünk Békességet, áldást adott; Kegyelmét ránk árasztotta, Lelkünket gazdagította. - 2. Dicsérjük neved, Atyánk! Fényt árasztottál utunkra. Isten Lelke, szállj reánk, Kísérj minket hajlékunkba! Szívünket te erősítsed, Éltünk terhét könnyebbítsed! - 3. Áldd meg, édes Istenünk, Bejöttünket, kimentünket! Jó s balsorsban légy velünk, Add meg napi kenyerünket! Áldj meg csendes végórával, Mennyben örök boldogsággal!

Jöjjetek, Testvéreim! Emeljük fel imádságban a szívünket:

Méltó és igaz, illõ és üdvösséges, hogy mindenkor és mindenhol hálát adjunk neked, mindenható Istenünk és Atyánk, a Jézus Krisztus által, akit a halálon aratott győzelméért új énekkel dicsőítünk. Ezért az angyalokkal, az üdvözültek mennyei seregével és a földön küzdõ egész anyaszentegyházaddal együtt boldogan áldunk és magasztalunk téged, és ujjongó énekkel hirdetjük szent neved dicsõségét.

Liturgia:

Szent, szent, szent mennyekben az Isten, Szolgálnak néki angyalseregek. Nagy dicsőségét zengi minden. Hozsánnát visszhangoznak az egek. Áldott, aki az Úr nevében jön! Hozsánna a mennyben és a földön!

Szent vagy, Urunk, és nagy az irgalmad, mert elítéled a bűnt, de megmented a bűnösöket szeretett Fiad élete árán. Ezért a nagy irgalmadért kérünk, küldd el Lelkedet, és szentelj meg minket, hogy Krisztus testét és vérét vegyük üdvösségünkre ebben a kenyérben és borban, és általa testvéri közösséggé legyünk.

Hallgassd meg imádságunkat, Jézus Krisztusért. Ő azon az éjszakán, amelyen elárulták, kezébe vette a kenyeret, hálát adott, megtörte, tanítványainak adta, és ezt mondta: „Vegyétek, egyétek! Ez az én testem, amely értetek adatik. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”. Hasonlóképpen, miután vacsorált, kezébe vette a poharat, hálát adott, nekik adta, és ezt mondta: „Igyatok ebből mindnyájan! E pohár az új szövetség az én véremben, amely értetek és sokakért kiontatik bűnök bocsánatára. Ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre”.

Ezért valamennyiszer eszünk e kenyérből, és iszunk e pohárból, az Úr halálát hirdetjük, amíg eljön. Mert méltó a megöletett Bárány, Jézus, hogy övé legyen az áldás, a tisztesség, a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké.

Imádkozzunk

Kérünk, Istenünk, emlékezzél meg szeretett Fiad értünk viselt szenvedéséről és haláláról, áraszd ki Szentlelkedet mindnyájunkra, hogy Megváltónk keresztjének titkát ünnepelve feltámadásának erejében részesüljünk! Emlékezz meg egyházadról, gyülekezetünkről, amelyet Krisztus vérén váltottál meg. Őrizd hitét, tartsd meg békességben, és add meg Krisztusban való egységét. Emlékezz meg minden emberről: a némán, dicséreted nélkül élőkről, hogy szavad elérje őket; a kiabálva élőkről, hogy elcsendesedjenek előtted. Emlékezz meg az édesanyákról: azokról is, akik várják gyermeküket, és készülnek az anyai hivatásra; azokról, akik imádkoznak gyermekükért. Áldj meg minden ilyen imádságot, és áldd meg az édesanyák minden gyermekükért való áldozatát, hogy gyümölcsöt teremjen az, neved dicséretére! Imádunk és dicsérünk téged Jézus Krisztus által, akinek nevében együtt így fordulunk hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Liturgia:

Krisztus, ártatlan Bárány, Ki miértünk megholtál, A keresztfa oltárán Nagy kegyelmes voltál. Viselvén bűneinket, Megváltottál minket. Irgalmazz nékünk, Ó, Jézus, ó, Jézus!

Az Úr békessége legyen mindenkor velünk. Testvéreim! Íme minden kész. Jöjjetek a kegyelem megterített oltárához.

Mondjunk köszönetet Istennek imádságban!

Áldunk téged, mindenható Istenünk, hogy örömöt és békességet ajándékoztál igédben és Krisztus Urunk testének-vérének közösségében. Kérünk, őrizd meg bennünk ennek a közösségnek minden áldását, hogy erős hittel ragaszkodjunk hozzád, és őszintén szeressük embertársainkat, az Úr Jézus Krisztus által.

Menjetek el, Testvéreim! Hirdessétek az Úr halálát és feltámadását. Tanúskodjatok szeretetéről! Megtapasztalva jelenlétét, a bűnbocsánat örömét, igéjének gazdagságát, építsétek az emberek között a testvéri közösséget megbocsátással és önfeláldozó szeretettel!

Vegyétek most az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az Úr az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az Úr az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Liturgia:

Mily nagy az Úr kegyelmessége, Van-e ember, kit meg nem hat? Van-e szív, mely mindent feledve, Az Istennek hálát nem ad? Ó, jer, őt áldja minden lélek, Ki minket mindig szeretett! Én őt imádom, míg csak élek, Néki mondok dicséretet.

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

4