TATABÁNYAI   MAGVETŐ „Íme, kiment a magvető vetni” (Mk 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Mk 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközség Húsvét ünnepe utáni 2. vasárnapi (Misericordia Domini) istentiszteletén, 2007. 4. 22.-én, Schermann Gábor lelkész szolgálatával.*

Kezdő ének: 334 (23. zsoltár Augsburg 1531(német)) - Liturgia: 6

1. Az Úr az én hű pásztorom, És megtart oltalmában, Azért meg nem fogyatkozom Semminemű javában, Mert engem maga legeltet, És beszédével ő éltet Gyönyörűséges helyen. - 2. Tiszta vizekre vezérel, Hogy engem megújítson; Megerősít Szentlelkével, Hogy lelkemben vidítson; És mint jó pásztor terelget, Az igaz ösvényen vezet Az üdvösségnek útján. - 3. Ha szinte halálnak járnék Hideg, sötét völgyében, De mégis semmit nem félnék E végső nagy ínségben; Mert velem vagy mindenkoron, Ha te vezetsz, megnyughatom Minden bajos ügyemben. - 4. Lelkemet szent eledellel Élteted asztalodnál, Mert testeddel és véreddel Nagy vigasztalást adtál. Szentlelkednek örömében Részt adsz énnékem bőven, Megtöltvén poharamat. - 5. Irgalmad és nagy jóságod Megelégít engemet, A te anyaszentegyházad Így táplálja lelkemet, És segít, hogy célhoz érve, Eljussak a dicsőségre, Hozzád mennybe, Jézusom.

Bevezetés: Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. - Ámen.

Az Úr kegyelme betölti a földet, igéjével alkotta a mennyet és minden seregét Lelke erejével. Vigadjatok az Úrban, ti igazak! Az igaz ajkán szépen zeng a dicséret. Adjatok hálát az Úrnak citeraszóval, tízhúrú lanttal dicsőítsétek! Énekeljetek neki új éneket, szépen zengjenek hangszereitek, mert az Úr beszéde igaz, és mindent hűségesen cselekszik. Ámen.

Liturgia:

Dicséret örök Atyánknak És ő egyetlen Fiának, A vigasztaló Léleknek, Szentháromság egy Istennek!

Bűnvallás:

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindannyiunkkal! Keresztyén Gyülekezet! Isten színe előtt most nézzünk magunkba, és forduljunk Istenünkhöz irgalomért imádságban: Légy kegyelmes, Uram, mert bajban vagyok. Bűnöm miatt megroppant az erőm. Olyan lettem, mint egy kallódó tárgy, de én bízom benned, Uram, vallom, te vagy Istenem. Kezedben van a sorsom! Ments meg ellenségeim kezéből az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Liturgia:

Szent, örök Isten, nincsen hova lennem, Bárhova futnék, te utolérsz engem. Egy menekvés van: hozzád térni, Szívem kitárni, irgalmat kérni.

Kegyelemhirdetés:

Testvéreim! Megkönyörült rajtunk az Isten Jézus Krisztusért, akit halálra adott bűneinkért, és akit feltámasztott az üdvösségünkre. Dicsőség legyen hát a magasságban Istennek, a földön békesség és az emberekhez jó akarat. Ámen.

Liturgia:

Dicsérjük Istent! Mind, ki féli itt lent, Nagy nevét vígan, énekszóval áldja. És buzgó hálát vigyen oltárára! Dicsérjük Istent!

Jöjjetek, Testvéreim, imádkozzunk:

Élet Istene! Fiad feltámasztásával feltártad a jövődet a reménytelen világ előtt. Vezesd, kérünk, a benned reménykedőket. Vezesd a halál árnyékából az örök öröm fényére Jézus Krisztus Urunk által. Ámen.

Igeolvasás:

Szeretett Testvérek! Kedves Gyülekezet! Húsvét ünnepe utáni 2. vasárnap van. Ennek, a vasárnapnak, a Jó pásztor vasárnapjának az igéit olvasom. Hallgassuk figyelemmel és nyitott szívvel. Ezékiel prófétától szól az ószövetségi ige, a 34. fejezetből, a 10. verstől a 16. versig és a 31. versben:

Így szól az én Uram, az ÚR: Én most a pásztorok ellen fordulok, és számon kérem tőlük a nyájamat. Véget vetek annak, hogy ők legeltessék a nyájat, magukat sem fogják többé legeltetni a pásztorok. Kiragadom szájukból a juhaimat, és nem esznek belőlük többé.

Mert így szól az én Uram, az ÚR: Majd én magam keresem meg juhaimat, és én viselem gondjukat. Ahogyan a pásztor gondját viseli a nyájnak, amikor ott áll juhai között, amelyek szét voltak szóródva, úgy viselem gondját juhaimnak. Kiszabadítom őket mindenünnen, ahová csak szétszóródtak egy felhős, borús napon. Kivezetem őket a népek közül, és összegyűjtöm az országokból, azután beviszem őket a saját földjükre. Legeltetni fogom őket Izrael hegyein, a völgyekben és az ország minden lakóhelyén. Jó legelőn legeltetem majd őket, és Izrael magas hegyein fognak tanyázni. Jó tanyájuk lesz, ott heverésznek, és kövér legelőn legelésznek Izrael hegyein. Én legeltetem juhaimat, és én keresek nekik pihenőhelyet - így szól az én Uram, az ÚR. Az elveszettet megkeresem, az eltévedtet visszaterelem, a sérültet bekötözöm, a gyengét erősítem, a kövérre és az erősre vigyázok: úgy legeltetem őket, ahogy kell.

Mert ti az én juhaim vagytok, az én legelőm nyája vagytok. Emberek vagytok, én pedig Istenetek! - így szól az én Uram, az ÚR.

Jézus szava pedig, kedves Gyülekezet, János evangéliumának a 10. fejezetéből, a 11. verstől a 16. versig így szól hozzánk:

„Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja a juhokért. Aki béres és nem pásztor, akinek a juhok nem tulajdonai, látja a farkast jönni, elhagyja a juhokat, és elfut, a farkas pedig elragadja és elszéleszti őket. A béres azért fut el, mert csak béres, és nem törődik a juhokkal. Én vagyok a jó pásztor, én ismerem az enyéimet, és az enyéim ismernek engem, ahogyan az Atya ismer engem, én is úgy ismerem az Atyát: és én életemet adom a juhokért. Más juhaim is vannak nekem, amelyek nem ebből az akolból valók: azokat is vezetnem kell, és hallgatni is fognak a hangomra: és akkor lesz egy nyáj, egy pásztor.”

Boldogok, akik hallgatják, szívükbe zárják, és megtartják Isten beszédét. Ámen.

Ének: 261 (Szkhárosi Horváth András 1549? - Székely Balázs1546)

1. Semmit ne bánkódjál, Krisztus szent serege, Mert nem árthat néked senki gyűlölsége; Noha e világnak rajtad dühössége, De nem hagy szégyenben Krisztus őfelsége. - 2. Királyi nemzet vagy, noha te kicsiny vagy, Az Atya Istennél bizony te kedves vagy: Ő szent Fia által már te is fia vagy, Minden dicsőségben, higgyed, hogy részes vagy. - 3. Hogyha te igazán a Krisztusban bízol, Higgyed, hogy lélekben Istennél gyarapszol. Ha Krisztus véréből igaz hittel iszol: Higgyed, hogy örökké meg nem szomjúhozol. - 4. Oltalmazza Krisztus az ő szent egyházát, Miként a jó pásztor az ő juhocskáját. Valaki hallgatja a Krisztus mondását, Viseli mindenkor szorgalmatos gondját-

A szószéki szolgálat:

Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Jézus Krisztus Urunktól. Ámen.

Igeolvasás:

Szeretett Testvérek! A mai vasárnap levélbeli igéje szól most hozzánk. Péter apostol 1. leveléből, a 2. fejezet 21. versétől kezdve olvasom:

Így ír az apostol a gyülekezetnek:

Krisztus szenvedett értetek, és példát hagyott rátok, hogy az ő nyomdokait kövessétek: ő nem tett bűnt, álnokság sem hagyta el a száját, mikor gyalázták, nem viszonozta a gyalázást; amikor szenvedett, nem fenyegetőzött, hanem rábízta ezt arra, aki igazságosan ítél. Bűneinket maga vitte fel testében a fára, hogy miután meghaltunk a bűnöknek, az igazságnak éljünk: az ő sebei által gyógyultatok meg. Mert olyanok voltatok, mint a tévelygő juhok, de most megtértetek lelketek pásztorához és gondviselőjéhez.

Urunk, szentelj meg igéddel, a te igéd igazság. Ámen.

Igehirdetés:

Jézus a jó pásztor, ott van a bárányok előtt. Ez egy nagyon szép, egyszerű mondat, ősi kép, ősi szimbólum, de mit tudunk vele kezdeni? Hogyan történik az, hogy Jézus ott van a bárányok között, a bárányok előtt, és legelteti jó legelőn. Hogyan történik ez?

Még van sok-sok más ige is a Bibliában, amelyeket nem olvastam föl, amelyek szintén élnek ezzel a régi képpel, a pásztor és a nyáj képével Ezékielnél az ószövetségi igében, amit olvastam, Ezékiel arról beszél, hogy az Úr maga veszi kezébe Izrael népét, az ő nyáját. Hogy ott vannak a pásztorok, azok, akik hivatottak vezetni az Izraelt az Isten útján, de nem tették, és ezért maga, az Isten válik népe számára pásztorrá. Ő áll oda a nép élére, ő megy velük, és ő viseli gondjukat. Ő adja meg, maga, személy szerint, saját kezűleg mindenkinek azt, amire szüksége van. Ő fogja megismerni és gondját viselni valamennyi báránynak, egyenként. Erről beszél Ezékiel próféciája. A pásztorokkal szemben, akik nem tudják betölteni a rendeltetésüket, ott van az Úristen népe élén.

Jézus azután, jóval később, évszázadokkal később arról beszél, hogy: lám, Ezékiel próféciája, amit mondott néhány száz évvel korábban, az most - mondja Jézus - teljesül. Az a jó pásztor, akiről Ezékiel beszélt, az a jó pásztor, íme, itt van! Én vagyok - mondja Jézus. Én állok oda az Isten népe közé, vezetem, és gondját viselem.

Azután Péter, az apostol, levelet ír, és még tovább gondolja ezt a régi képet. Levelet ír, és beszél benne olyan embereknek, olyan hitben fiatal embereknek, akik most mennek oda az Isten gyülekezetébe, most állnak oda Krisztus elé, hogy a keresztség szentségében részesüljenek. Újak a gyülekezetben, újak a hitben, és most indulnak el, most készülnek elindulni a Krisztussal való életnek az útján. Hozzájuk, ezekhez a Jézus-hithez szegődött ifjakhoz szólva írt Péter apostol a pásztorról és a nyájról. És arról ír, hogy hogyan telesedett be az ezékieli prófécia, hogyan van az, amit Jézus mond, hogy: íme, itt a jó pásztor, akiről beszélt az Úr - az hogyan történik? Miben áll a jó-pásztorsága Jézusnak? Miben áll az a gondviselő szeretet, amelyet az a pásztor és nyáj kép kifejez?

Sokan félreteszik ezt a hasonlatot, a bárányoknak a képét, mondván, hogy nagyon-nagyon távol áll tőlünk, és nem értjük meg. Pedig elképzelhető, hogy megértjük, csak oda kell figyelni arra, hogy mit mond róla Isten igéje. Ugyanis nem egyszerűen arra érdemes gondolni, ahogyan - ha még el tudjuk egyáltalán valahogy képzelni - képzeljük a magyar pásztort, a Kukorica Jancsi mintájára, aki heverészik s fűben, furulyázik és körülötte a nyáj legelészik. - Egy kicsit azért másról, illetve többről beszél Isten szava, amikor a pásztorról és a nyájról beszél. Arról beszél, ami inkább a sziklásabb, Közel-Keleti legelők képe, ahol valószínűleg nem nagyon elegendő a nyájnak, hogyha a pásztor ott heverészik, és ők pedig ott helyben legelésznek, egyrészt, mert pillanatok alatt elfogy az a kis fű, ami egy helyen éppen van, másrészt nem egy biztonságos, sík, kényelmes terep az, amelyen a bárányok legelnek. Ezért már az Ószövetség is, Jézus is a pásztorról, mint a nyájat a veszélyek között is, a jó fűhöz folyamatosan vezető emberről beszél. Tehát megy elöl a pásztor, és követi őt a nyáj. Azt mondja a 438. énekünk. Jézus szól ennek az éneknek az egyik versében: „Elöl ott járok mindig magam”. Tehát erről szól a pásztor és a nyáj képe.

Ha ez nem történik meg, ha nem jár ott elöl Jézus maga, akkor mit mond Péter apostol? „Az élet egy nagy merő tévelygés.” - A kép mezején látszik rajta út, ezen a mezőn? Ezen semmi, semmit nem beszél arról, hogy merre kellene menni! Tökéletesen szép, sík mező, amiben bárki arra mehet, amerre éppen az ötlete, a kedve, a gondolatai diktálják. Semmilyen támpont nincs arra, hogy merre menjünk. Ehhez hasonlítja Péter azt az állapotot, amit az élethelyzetében az embereknek, amikor nem jár Krisztus elöl maga. Tévelygés, céltalanság az egész, nincsen út, nincsen szempont, hogy merre kellene menni, merre van valami értelmes dolog.

És miről beszél utána? Azt mondja, hogy a nyomkövetési minta, ami alapján lehet menni: „Krisztus szenvedett értetek, és példát hagyott rátok, hogy az ő nyomdokait kövessétek”. - Tehát a nyomkövetési minta, Jézus szenvedése. Egy út, amelyet kijelölt az ige.

Ha ideáll valaki ennek, a Kálvária-dombnak az aljára, akkor biztos, hogy a figyelmét, tekintetét elvezeti az út a kereszthez. Nem fog másfelé kalandozni. Egy nagyon határozott irányt szab a tájnak. Az út mentén, illetve az út végén Jézus szenvedésének a szimbólumai vannak.

Jézus a jó pásztor! Miért van rá szükségünk? A nehéz életünk között miben segít, miben áll a gondviselése? - Itt most, a felolvasott igében Péter Krisztus szenvedéséről szól egyesegyedül, mint amely szenvedés számunkra az út, az, ami az élethez vezet. De miben áll ez a gondviselés? Nem abban, hogy elveszi a nehéz életünket Jézus! Éppen példaként írja az apostol az olvasóinak, hogy Jézus is szenvedett, és ezzel példát adott. Az életnek a nehézségét nem elveszi az Isten gondviselése, hanem ráigazít a kegyelemnek a keskeny útjára. - A képen van egy keskeny út, amin nem lehet erre-arra menni. Nagyon pontosan abban, a nyomvonalban kell menni, amelyen az előttünk járó halad.

Tehát nem elveszi az életünknek a nehézségét Jézusnak a szenvedése és az ő gondviselése, hanem ott jár elöl. Előttünk van példaként, és ebben visel gondot a nyájára. Kérdés, hogy van-e célja a nehéz életünknek? - Megy valamerre? Követ-e egy határozott irányt?

Ebben a kérdésben csendesedjünk el most, és imádkozzunk:

Urunk, hogy megmentettél bennünket, rengeteg áldozatba került ez neked. Hogy életet szereztél nekünk, nagy árat fizettél ezért. Urunk! Te tudod megmutatni az utat nekünk, amelyen járjunk, hogy megerősödjön a szívünk, hogy hozzád igazodva, tebenned remélve járjuk az utunkat végig. Hogy mindaz a nehézség, szenvedés, küzdelem, amiben részünk van az életben, az értelmet nyerjen, és ne értelmetlen, céltalan szenvedések sorozatává legyen az életünk. Urunk! Te végezted el a megváltás művét, add, hogy ne maradjon céltalan az utunk, hanem rálépjen az életünk arra a keskeny útra, amit nyitottál. Hallgasd meg imádságunkat, és légy gyülekezetünkkel és mindannyiunkkal. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Feleljünk Isten szavára hitünk megvallásával, az Apostoli hitvallással:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örökéletet. Ámen.

Ének: 261 (Szkhárosi Horváth András 1549? - Székely Balázs1546)

5. Siess most is hozzánk, Krisztus segélj minket, A te szent igéddel növeljed hitünket. És te Szentlelkeddel tartsd meg életünket, Hogy minden dolgunkban dicsérhessünk téged.

Isten békessége, amely minden emberi értelmet meghalad, őrizze meg a szívünket és gondolatainkat Jézus Krisztusban.

Most vigyük Isten elé imádságban mindazt, amire szükségünk van:

Szerető Atyánk! Hozzád fordulunk, hogy igéddel, jelenléteddel gazdagítsd meg az életünket. Áldd meg ezt a gyülekezetet, tégy testvérekké minket egymás számára. Mutasd meg mindannyiunknak, hogy mi a rendeltetésünk ebben az életben. Mutasd meg, hogy hogyan segíthetünk másoknak. Mutasd meg, hogy hogyan vehetünk részt a te nagy családod életében, hogyan gazdagíthatjuk gyülekezetünket, embertársainkat, családtagjainkat. Hogyan szerezhetünk örömet, hogyan adhatunk útmutatást, vezetést egymás számára. Áldd meg családjainkat, Urunk, adj szeretetet egymás iránt. Áldd meg, Urunk, a gyermekeket és a fiatalokat gyülekezetünkben, városunkban, szerte a világon. Urunk! Légy velünk, amikor terhek alatt roskadozunk. Mutasd meg a te szenvedésed értelmét, és mutasd meg szenvedésed méltatlanságát és ártatlanságát, hogy abból erőt vegyünk, példát kapjunk, irányt mutasson életünknek, és erőt adjon ahhoz, hogy a mi sajátos szenvedéseink között is keressük azt, hogy hol tudsz használni minket. Urunk, áldd meg mindazokat, akik a te szavadat hirdetik, adják tovább egymásnak, és mindazokat, akik keresik útmutatásodat, keresik jelenlétedet; akik nem elégszenek meg üres élettel, hanem szeretnék betölteni veled. Urunk! Adj csendes napokat nekünk, adj hálás szívet mindazon körülmények között, amelyekben vagyunk, és adj neked tetsző csendességet ezen a földön. Őrizz meg minket kísértéseink között országod számára. Hallgass meg Jézusért bennünket, akinek a nevében így fordulunk hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved. Jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma. És bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Vegyétek az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az Úr az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az Úr az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Befejező ének: 443 (Zinzendorf Miklós Lajos 1700-1760,német - Dreese A. 1620-1701)

1. Vezess, Jézusunk, S véled indulunk, Küzdelemre hív az élet, Hadd kövessünk benne téged! Fogjad hát kezünk, Míg megérkezünk! - 2. Adj erős szívet, Hogy legyünk hívek! És ha terhet kell viselnünk, Panaszt mégsem ejt a nyelvünk, Rögös bár utunk, Hozzád így jutunk. - 3. Sebzett szívünk majd Mikor felsóhajt, Vagy ha másért bánat éget, Adj türelmet, békességet, Reménnyel teli Rád tekinteni. - 4. Kísérd lépteink éltünk végeig, És ha roskadozva járunk, Benned támaszt hadd találunk, Míg csak tart az út, S mennyben nyitsz kaput!

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

3