TATABÁNYAI   MAGVETŐ „Íme, kiment a magvető vetni” (Mk 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Mk 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközség, 2007. 4. 8.-i, Húsvét ünnepi istentiszteletén Schermann Gábor lelkész szolgálatával.*

Isten hozott Mindenkit itt, Gyülekezetünkben a mai ünnepen! Az Isten áldja és őrizze meg közösségünket, együttlétünket, és gazdagítson meg minket. A kivetített képeken látható sírok pörögjenek csak, de ne arra figyeljünk!

Kezdő ének: 213 (1. v.: XII. századi német ének. 2.-3. v.: Túrmezei Erzsébet sz. 1913 - Gregorián dallamból, Wittenberg 1533)

1. Krisztus feltámadt, Elmúlt kín, gyalázat. Örvendezzünk, vigadjunk, Krisztus lett a vigaszunk. Halleluja! Ha föl nem támad, Nincsen bűnbocsánat. Ámde ő feltámadott, Áldja Krisztust ajkatok. Halleluja! Halleluja! Halleluja! Halleluja! Örvendezzünk, vigadjunk, Krisztus lett a vigaszunk. Halleluja! - 2. Vége a gyásznak És a könnyhullásnak! Örvendezzünk, vigadjunk, Krisztus lett a vigaszunk. Halleluja! Krisztusra nézünk, S békesség a részünk. Nyomdokába léphetünk. Utunk ő és életünk. Halleluja! Halleluja! Halleluja! Halleluja! Örvendezzünk, vigadjunk, Krisztus lett a vigaszunk. Halleluja! - 3. Győzelem, élet Krisztusban miénk lett. Örvendezzünk, vigadjunk, Krisztus lett a vigaszunk. Halleluja! Ővele járunk. Erőt ad szolgálnunk. Diadalmas, szent erőt! Énekünk dicsérje őt. Halleluja! Halleluja! Halleluja! Halleluja! Örvendezzünk, vigadjunk, Krisztus lett a vigaszunk. Halleluja!

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. Ámen.

A sírok pörögnek, Kedves Gyülekezet! Azon nem tudunk változtatni, de a mai istentisztelet zsoltárára figyeljünk, mindenek előtt!

Fölemelte jobbját az Úr. Halleluja! Az Úr hatalmasan munkálkodik! Halleluja! Hol a te fullánkod, halál? Halleluja! Ujjongás és győzelmi ének hallatszik az igazak sátraiból, mert az Úr jobbja hatalmasan munkálkodott. A kő, amelyet elvetettek az építők, íme, szegletkővé lett! Az Úr műve ez, és szerfölött csodálatos! Ez a nap az Úr napja, amelyet ő maga szerzett, hogy vigadozzunk, és örvendezzünk. Istenem vagy, ezért hálát adok neked, Istenem! Magasztallak téged! Ámen.

Bűnvallás:

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindannyiunkkal!

Most, az istentiszteletünkön, mielőtt Isten igéjéhez fordulunk, vizsgáljuk meg magunkat szavának, törvényének tükrében, nézzünk bele az életünkbe úgy, hogy meghallgatjuk parancsolatait, a Tízparancsolatot:

Ezt mondja az Úr:

Én vagyok az Úr, a te Istened! Ne legyen más istened! Ne vedd hiába Istened nevét! Szenteld meg az ünnepnapot! Tiszteld atyádat és anyádat! Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Ne tégy felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot! Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod házastársát vagy bármiféle tulajdonát! - Jézus Krisztus apostola ezt tanítja: Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűn bennünk, akkor magunkat csaljuk meg, és igazság nincs bennünk. Ha pedig megvalljuk bűnünket, hű és igaz az Isten, megbocsátja, és megtisztít minket gonoszságunktól.

Ezek alapján, Testvéreim, feleljetek a gyónási kérdésekre:

Megvizsgálva önmagunkat, belenézve Istenünk törvényének tükrébe, kérdem mindenkitől Isten színe előtt, :személy szerint:

Testvérem az Úrban!

Vallod-e magadat bűnösnek és ezért kárhozatra méltónak? Vallod-e? - Vallom.

Bánod-e igazán bűneidet? Bánod-e? - Bánom.

Megbocsátottál-e mindazoknak, akik vétkeztek ellened? Megbocsátottál-e? - Megbocsátottam.

Igyekezel-e ezután Isten akarata szerint élni? Igyekezel-e? - Igyekezem.

Hiszed-e, hogy Isten Krisztusért megbocsát a megtérő bűnösnek? Hiszed-e? - Hiszem.

Legyen hitünk szerint. Könyörögjünk Istenünk irgalmáért ezzel a hittel:

Tiszta szívet teremts bennem, Istenem, és az erős lelket újítsd meg bennem. Ne vess el orcád elől, Szentlelkedet ne vedd el tőlem, hanem vidámíts meg szabadításoddal. Támogass, hogy lelkem készséges legyen, és hogy taníthassam útaidra a hűtleneket, és mi, vétkesek megtérjünk hozzád. Az Úr Jézus Krisztusért! Ámen.

Testvéreim az Úrban! A kegyelmes Isten megkönyörült rajtunk, méltatlanokon Jézus Krisztus által, akit halálra adott bűneinkért, és akit feltámasztott üdvösségünkért. Az ő rendelése alapján, hirdetem nektek bűneitek bocsánatát, hogy oldozva legyenek a földön és a mennyben, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében!

Krisztusban reménykedő Testvéreim, bízzatok és örvendezzetek az ő kegyelmében, és járjatok új életben a Lelkének erejével! Ámen.

Jöjjetek! Forduljunk el a síroktól, forduljunk oda, az élet Istenéhez:

Urunk, Istenünk, aki Fiadat föltámasztottad a halálból, és bizonyossá tetted, hogy a bűn hatalmát megtörte, és a halál köteleit megoldotta, kérünk, űzd ki belőlünk is a halálfélelmét, és tölts be minket az örök élet örömével Jézus Krisztus által, aki veled és a Szentlélekkel él és uralkodik örökkön-örökké. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Gyülekezet, szeretett Testvéreim! A mai ünnepnek, Húsvét ünnepének Egyházunk által rendelt igéit olvasom most. Hallgassuk nyitott szívvel, és figyeljünk oda ezekre, az igékre. Az evangéliumi ige Márk evangéliuma alapján szól hozzánk, az evangélium 16. fejezetének az első nyolc versében:

Amikor elmúlt a szombat, a magdalai Mária és Mária, a Jakab anyja, valamint Salómé illatos keneteket vásároltak, hogy elmenjenek, és megkenjék Jézus testét. A hét első napján, korán reggel, napkeltekor, elmentek a sírbolthoz, és erről beszélgettek egymás között: „Ki hengeríti el nekünk a követ a sírbolt bejáratáról?” Ekkor felnéztek, és látták, hogy a kő el van hengerítve. Pedig az igen nagy volt. És amikor bementek a sírboltba, látták, hogy egy fehér ruhába öltözött ifjú ül jobb felől, és megrettentek. De az így szólt hozzájuk: „Ne féljetek! A názáreti Jézust keresitek, akit megfeszítettek? Feltámadt, nincsen itt. Íme ez az a hely, ahova őt tették. De menjetek el, mondjátok meg tanítványainak és Péternek, hogy előttetek megy Galileába: ott megtaláljátok őt, amint megmondta nekik.” Ekkor kijöttek, és elfutottak a sírbolttól, mert remegés és döbbenet fogta el őket; és senkinek sem mondtak el semmit, mert féltek.

Pál apostol szavát olvasom most a mai ünnep levélbeli igéje szerint. Az 1. Korinthusi levél 5. fejezetéből a verstől a 8.-ig:

Nem jól dicsekedtek ti - írja Pál. Hát nem tudjátok, hogy egy kicsiny kovász az egész tésztát megkeleszti? Takarítsátok ki a régi kovászt, hogy új tésztává legyetek, hiszen ti kovásztalanok vagytok, mert a mi húsvéti bárányunk, a Krisztus már megáldoztatott. Azért ne régi kovásszal ünnepeljünk, se a rosszaság és gonoszság kovászával, hanem a tisztaság és igazság kovásztalanságával.

Boldogok, akik hallgatják, szívükbe zárják, megtartják az Isten beszédét. Ámen.

Ének: 220 (Spenner Fülöp Jakab 1635-1705, német)

1. Jézusunk feltámadt! Diadala áthat Síron, halálon. Árt-e halál mérge? Hisz vereség érte. Az Urat áldom! Élete így győzte le Lelkünk minden ellenségét. Zengjük dicsőségét. - 2. Bűneinkért vérzett, És mindent elvégzett, Meghalt érettünk. Ő lett üdvünk ára. Áldozatát látva, Felelt Istenünk: Dicsően és győztesen Fölkeltette harmadnapra, És felmagasztalt. - 3. Él örök fenségben Jézusunk az égben. Áldást zengenek, Őneki szolgálnak, Parancsára várnak Angyalseregek. Hatalom és irgalom Mind övé, hogy erősítsen, Mennybe elsegítsen. - 4. Jézusunk nevének Zengjen hálaének, Mert ő az élet! Kik nyomában járnak, Itt vele szolgálnak, Őhozzá érnek. Jézus él! Ő hű vezér. Híveit megőrzi, áldja. Örök fénybe várja.

A szószéki szolgálat:

Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Jézus Krisztus Urunktól. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Gyülekezet, szeretett Testvérek! Figyeljünk oda Istennek a mai napra rendelt ószövetségi igéjére. Olvasom az Ézsaiás próféta könyvéből, a 26. fejezetből a 14. verstől a 19. versig terjedő szakaszt:

Így beszélt a próféta:

A halottak nem élnek, az árnyak nem támadnak föl, ezért büntetted meg és irtottad ki őket, még az emlékezetüket is eltörölted. Megszaporítottad e népet, URam, megszaporítottad e népet, megdicsőítetted magad, mindenfelé kiterjesztetted az ország határait. URam, a nyomorúságban téged kerestek, és halkan fohászkodtak, amikor fenyítetted őket. Olyanok voltunk előtted, URam, mint a terhes asszony, amikor szülni kezd: míg vajúdik, kiált fájdalmába. Terhesek voltunk, vajúdtunk, de csak szelet szültünk: nem szereztünk szabadulást az országnak, és nem jöttek emberek a világra. Életre kelnek halottaid, föltámadnak a holttestek! Ébredjetek, és ujjongjatok, kik a porban laktok! Mert harmatod a világosság harmata, és a föld visszaadja az árnyakat.

Urunk! Szentelj meg minket igéddel, igéd igazság. Ámen.

Igehirdetés:

Jó tudni, kedves Testvérek, hogy amit felolvastam Ézsaiás próféciája, évszázadokkal Krisztus megszületése előtt, amikor elhangzott, amikor ezt prédikálta Izrael népének a próféta, akkor itt a népéről beszélt. A népéhez, a népének, a népe nevében Istenhez. És az a feltámadás, vagy sírban maradás, amiről beszélt, az a nemzet sorsa volt. A fogságból, a szorongattatásból, a nyomorúságból, az idegen zsarnokság uralmából való szabadulásról beszélt a próféta, amikor feltámadásról szólt. A népnek, a halott népnek az újraéledéséről beszélt. Elsősorban olyasmit jelentett akkor a próféta és népe számára a feltámadás, mint talán Magyarország népe számára a 20-as, 30-as években. Amikor még a különben biblikus tartalmú, evangélikus hittan-könyveknek is a mottója az a hitvallás parafrázis volt, hogy: Hiszek egy Istenben, Hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. És erről a sorsképből, ebből a nemzeti gondolkodásból lett aztán az Újszövetség népe számára, Krisztust meglátva, megismerve, az ő áldozatát és az ő feltámadását megértve, megismerve, Krisztus gyülekezete számára annak a hirdetése, annak az evangéliuma, hogy bizony, az Isten hatalmas, és bizony, az Isten elhozza azt az életet népének. De hogyan történt ez?

A sírok, amelyek körülvesznek minket, amelyek készülnek, épülnek, mélyülnek, szaporodnak életünkben is, körülöttünk is, fölöttünk is, a sírok egy, számunkra megváltoztathatatlan, visszafordíthatatlan fogságnak a diadalívei. A szép nagy síremlékek a szobrokkal, feliratokkal, a koszorúkkal és mindennel, egy-egy diadalív, még hozzá a fölöttünk győző hatalomnak, a halálnak a diadalívei. Mint egy dicsőséges hadvezér, akit senki nem tud legyőzni. Bevonul, uralkodik minden egyes ember életén, és nem tudunk vele tenni semmit.

Pontosan úgy, ahogy Ézsaiás elmondja a népéről és a népének. Pontosan ugyanúgy, ahogy uralkodik az asszonyokon is ott a sírnál. Meg a tanítványokon, amikor valamiért végül is, mégis elmondják az asszonyok rettegve, hogy mit láttak egyáltalán, mit tapasztaltak. Az a hitetlenség, fásultság, félelem és levertség - a halál uralkodik rajtuk és minden emberen. - És emeli a diadalíveit, szépen sorban, napról-napra. Tatabányán heti ötvenet, emeli a diadalíveit. Nincs mit tenni ellene! József Attila írja a 20. század első felében: Be vagy a hit toronyba zárva, örülj, ha jut tüzelőd rája. Örülj, ha itt van egy puha párna. Hajtsd le szépen a fejedet.

Fogság, amelyben nincsen esélyünk. Számunkra, emberek számára - ez van. Ne ámítsuk magunkat, ne ámítsuk egymást. Ne ámítsuk magunkat az automatizmussal, azzal a hittel, hogy a halottak föltámadnak. Nem tudunk föltámadni! Nem tudunk kibújni a sírból, sem kihúzni egymást. A halál egy végérvényes dolog az ember számára. Hiába vajúdsz, nem jön világra senki!

Mint egy gyermek, aki él otthon naiv boldogságban a szüleivel, akiktől mindent megkap, és első éveiben megtanulja, hogy az élet nem abból áll, hogy minden gyönyörű, minden ott van előttünk, és megkapjuk az ajándékokat. És abban nő fel a kis-gyermek, hogy ez az élet természetes neki most. Hogy a dolgok így működnek, hogy ez így van és így is marad. - Felnőve pedig megtanulja a gyermek, hogy ez nem igaz. Megtanulja a gyermek, hogy az élet kemény dolog, és hogy mindaz, amit ő természetes dologként világéletében megkapott, a szeretetet, a gondoskodást és mindazt, amit látott maga körül, azért valakik kemény árat fizettek, azért valakik keményen küzdöttek, harcoltak, és ezért éltek. - És amikor Jézus elmondja a tanítványainak, hogy bizony gyakorlatilag képtelenség az embernek az Isten országába bejutni, nagyjából ahhoz hasonlít, mint egy tevének átbújni a tű fokán, - akkor rádöbbennek a tanítványok, és szomorúan kérdezik, hogy akkor mi az esélye az embernek? Akkor nincs lehetősége. És Jézus válaszol, folytatja, hogy: igen, az embernek nincs esélye. Az embernél lehetetlen a dolog, de Istennek minden lehetséges. - Nincs feltámadás a sírokat építő, ásó, vajúdó ember számára.

Meg kell tanulnunk, hogy az, amit az evangéliumok írnak, az drága dolog. Olyasvalami, amiért az Isten kemény árat fizetett. Olyan valami, amiért az Isten Fia kereszten szenvedett halált. Meg kell tanulnunk, kedves Testvérek, hogy az Isten szeretete nem jár nekünk, nem magától van, nem úgy történik, hanem azért valaki keményen fizetett. - Ezért áll úgy a prófécia végén, mintha az égből csöppenne oda, ez az utolsó mondat: Életre kelnek halottaid, föltámadnak a holttestek! Ébredjetek, és ujjongjatok, kik a porban laktok! Mert harmatod a világosság harmata, és a föld visszaadja az árnyakat.

A harmat, a reggeli harmat, kint a kelő nappal a füvön - a Bibliában Isten áldásának a jelképe. Annak a jelképe, hogy Isten csöndben ténykedik, a harmathoz hasonló csöndben és észrevétlenséggel. Mire eljön a hajnal, mire eljön az ideje, hogy lássunk, és észrevegyük, - elhelyezi az életünkben ajándékát. Megáld és megőriz minket. Feltámasztja a Fiát, - még mielőtt, kora hajnalban bárki, asszony vagy ember fia, odaérhetne.

A reggeli harmat az áldás jele. Annak a jele, hogy ami nekünk képtelenség, és nekünk nincs rá lehetőségünk, mert minket átfognak a sírok, és pörögnek az életünkben, és ezt nem lehet kikapcsolni, hanem megy tovább -. ebben az életben Isten Fiának keresztjét győzelemre viszi harmadnapon.

Jézus feltámadásának a híre ismeret a számunkra? Távoli, tényszerű, semmitmondó közlés? Mit tettek vele az asszonyok, és mit tettek vele a tanítványok? És mit kezdünk mi a hírrel, hogy feltámadt? Tudunk vele kezdeni valamit? Semmit! Egészen addig semmit, amíg nem találkozunk vele! Egészen addig semmit, amíg nem lép be közénk. Akkor már nem mondja, hogy: nyissátok ki az ajtót, és bocsássatok be, és veletek vacsorálok - hanem belép a zárt ajtón keresztül Jézus. Egészen addig, míg be nem lép a zárt ajtóinkon a bezárt életünk terébe, és meg nem áll velünk szemtől-szemben, és be nem mutatkozik, - egészen addig semmit nem tudunk kezdeni vele. Csak annyit, mint az asszonyok: megdöbbenve elmenni.

Akkor, ha meglátjuk őt, amikor az életünk terébe belép, és cselekedni kezd, - akkor harmattá lesz a számunkra, amely észrevétlenül felfrissíti a földet, előhozza a mélyből a virágokat, kibontja a rügyeket, és feltámasztja az életünket!

Imádkozzunk:

Mindnyájunknak, személy szerint és együttesen hozd el, Urunk, jelenlétedet. Mutass nekünk harmatot, mutass tavaszt, amely megmarad, és amely legyőzi a legyőzhetetlen diadalmas urunkat, az elmúlást, és felébreszti az életünket. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Mondjuk el, Testvéreim, hitünk erősítésére az Apostoli hitvallást:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek Teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örökéletet. Ámen.

Az Isten békessége, amely minden emberi értelmet meghalad, meg fogja őrizni a szívünket és a gondolatainkat Jézus Krisztusban. Ámen.

Úrvacsora.

Ének: 387 (Hansen Kirsten Dorottya 1850-1902, norvég - Finn dallam) - Liturgia: 12

1. Életem, Jézus, egyedül te töltsd be, És mindent, mindent adj meg énnekem, Mi lelkem hozzád vonja, kösse! Tekinteted kísérjen szüntelen. - 2. Ha nem mint győztes járulhatok hozzád, A vereségem mégis elviszem. S lehajol szánva a megsebzett szívhez A te irgalmad, Jézus, szelíden. - 3. Örömöm hálás, ujjongó dalával, Ha eléd, Jézus, nem siethetek, Elsírhatom a bánatomat néked, Koldulva bíztató tekinteted. - 4. Bűnnel borított arcom fölemelni Hozzád, te tiszta, szent, ha nem tudom: Szabad szent lábad előtt leborulnom Vétkesen és szegényen, Jézusom.

Emeljük fel a szívünket az Úrhoz, imádkozzunk:

Méltó és igaz, illő és üdvösséges, hogy mindenkor és mindenhol hálát adjunk neked, mindenható Istenünk és Atyánk a Jézus Krisztus által, aki miután halálával legyőzte a halált, föltámadt a sírból, és nekünk adta az örök életet. Ezért az angyalokkal, az üdvözültek mennyei seregével és a földön küzdő egész anyaszentegyházaddal együtt boldogan áldunk, és magasztalunk téged, és ujjongó énekkel hirdetjük szent neved dicsőségét.

Liturgia:

Itt az Isten köztünk, Ő, kit éjjel-nappal Angyalsereg áld, magasztal. Szent, szent, szent az Isten! Néki énekelnek A mennyei boldog lelkek. Ó, Urunk, Halld szavunk, Ha mi, kicsiny néped, Hódolunk tenéked!

Szent vagy, Urunk, és nagy a te irgalmad, mert elítéled a bűnt, de megmented a bűnösöket szeretett Fiad élete árán. Ezért a nagy irgalmadért kérünk, küldd el Lelkedet, és szentelj meg minket, hogy Krisztus testét és vérét vegyük üdvösségünkre ebben a kenyérben és borban, és általa legyünk testvéri közösséggé.

Jézus Krisztusért kérünk, hallgass meg minket, mert ő azon az éjszakán, amelyen elárulták, kezébe vette a kenyeret, hálát adott, megtörte, tanítványainak adta, és ezt mondta: „Vegyétek és egyétek! Ez az én testem, amely értetek adatik. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”. Hasonlóképpen, miután vacsorált, kezébe vette a poharat, hálát adott, nekik adta, és ezt mondta: „Igyatok ebből mindnyájan! E pohár az új szövetség az én véremben, amely értetek és sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. Ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre”.

Ezért valamennyiszer eszünk e kenyérből, és iszunk e pohárból, az Úr halálát hirdetjük, amíg eljön. Mert méltó a megöletett Bárány, Jézus, hogy övé legyen az áldás, a tisztesség, a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké.

Imádkozzunk

Szerető Istenünk! Emlékezz meg Fiad értünk viselt szenvedéséről és haláláról. Áraszd ki Lelkedet mindnyájunkra, hogy amikor ünnepeljük keresztjének titkát, részesüljünk feltámadásának erejében. Emlékezz meg gyülekezetünkről, egyházadról szerte a világon, mert megváltottál bennünket Krisztus vérén. Őrizz, hogy megmaradjunk a hitben, és megmaradjunk szentjeid közösségében. Urunk! Emlékezz meg szeretteinkről, gyülekezetünk tagjairól. Add nekünk, mindannyiunknak Húsvét örömét, hogy tiszta szívvel és benned való bizalommal ünnepeljünk, hogy így szóljunk egymáshoz, így forduljunk egymás felé, és így várjuk a napjainkat, melyek jönnek egymás után. Emlékezz meg a felnőttekről és a gyermekekről, az egyedül élőkről és a családban, társaságban ünneplőkről. Adj igaz örömet és igaz ünnepet mindannyiunknak. Emlékezz meg Marika néniről beteg ágyán, hogy hozzád forduljon bizalommal, öröme teljen az ünnepben és a napokban, a megpróbáltatásokban, amelyekkel megajándékozod őt. Emlékezz meg Erzsi néniről! Vele együtt gondolunk előtted férjére, aki 46 éve halt meg. Emlékezz meg Zsuzsiról, és adj neki napról-napra egész bizalmat, hitet, hogy megmaradjanak benne az áldások, amelyeket Angliában kap. Emlékezz meg minden tagjáról gyülekezetünknek, kicsinyekről és nagyokról, azokról, akik itt vannak közöttünk újra és újra, azokról, akik régen jártak erre. Fordulj mindannyiunk felé, és támassz fel minket új életre, hogy amikor eljössz dicsőségben, akkor mi már régóta ismerjünk téged. Urunk! Hallgass meg bennünket Krisztusért. Téged imádunk és dicsérünk őáltala, és az ő nevében fordulunk hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Liturgia:

Ó, áldott Krisztus, Isten szent Báránya, Ki világ bűnét vitted keresztfára, Irgalmazz nékünk, ó, kegyelmezz, kérünk! Adj békét nékünk!

Az Isten kegyelme és jelenléte legyen mindannyiunkkal. Íme minden kész. Testvéreim, jöjjetek örömmel és bizalommal a kegyelem oltárához.

1. ének: 53 (Gerhardt Pál 1607-1676, német - Schop J. 1665)

1. Hogyne dicsérném az Istent Zengedező énekkel, Ki dolgában oly bölcs, oly szent, És jót tesz mindenekkel! Ő minden áldások Atyja, Csupa jóság, szeretet, Ki engem bölcsen vezet, És hű szívét hozzám hajtja. Minden elhagy, elfeled, Isten vég nélkül szeret. - 2. Mint ahogy a sas kicsinyét Szárnyával betakarja, Engem is befed és megvéd Az Úr hatalmas karja. Már anyám méhétől kezdve, Midőn életet adott, Áldását, mint harmatot, Reám bőven hintegette. Minden elhagy, elfeled, Isten vég nélkül szeret. - 3. Nem kímélte szent Fiát sem Ő nagy szeretetében, Kárhozatból hogy kimentsen, Odaadta énértem. Nagy az Isten hű kegyelme. Melynek csodás mélyére, Bármint kutat nem ér le Az emberi véges elme. Minden elhagy, elfeled, Isten vég nélkül szeret. - 4. Lelke az én hű vezérem, Kit mellém őrül adott, Örök hazám míg elérem, S itt hagyok bút, bánatot; Ő meggyújtja hitem lángját, Biztat, hogy életem Atyja Gyermekét el nem hagyja, Elveszi a bűn fullánkját. Minden elhagy, elfeled, Isten vég nélkül szeret. - 5. Égnek, földnek nagy csodáit Szolgálatomra adta. Mit szemem lát, szívem áhít, Tőlem meg nem tagadta. Ő hint áldást hegyen-völgyön, Jóságából meglelem Mindennapi kenyerem Mindenütt ezen a földön Minden elhagy, elfeled, Isten vég nélkül szeret. - 6. Ha szenvedés, baj szememből Fájó könnyeket fakaszt, Segítséget küld a mennyből, S jókor elfordítja azt. Ború után az ég derül, A viharos, zord telet Felváltja a kikelet, A hívő szív újra örül. Minden elhagy, elfeled, Isten vég nélkül szeret. - 7. Minden nap megújul rajtam Jó Atyám szereteted; Hogyne zengne néked ajkam Hálát és dicséretet. Csak te vagy én boldogságom. Imádságra két kezem, Ím buzgón összeteszem; Későn-korán hozzád vágyom, Míg ott fenn szól énekem Megdicsőült nyelveken.

2. ének: 54 (Gerhardt Pál 1607-1676, német - Crüger J. 1598-1662)

1. Mind adjon hálát Istennek, Ki él e földön lenn, Mint mennyben angyalseregek Őt zengik szüntelen. - 2. Dicsérjük Istent boldogan, Mert ő a legfőbb jó. Nagy csodaműve számtalan. Karja mindenható. - 3. Épségben tartott bennünket Még anyánk méhétől, S ha ember már nem segített, Ügyünk ő vette föl. - 4. Bár gyakran bűnnel bántottuk, Nem fordult tőlünk el. Megbocsát nékünk Krisztusért, S megáld kegyelmével. - 5. Ő adjon vidám új szívet A régi helyébe, És vessen gondot, félelmet Tenger mélységébe! - 6. Tartsa meg dolgos békében Hazánkat, népünket! Földi munkánkban kísérjen Áldása bennünket! - 7. Jóvolta járjon mivelünk, Híven öleljen át, És tartsa távol mitőlünk Ma is a bajt, a kárt! - 8. Ő legyen. míg tart ez a lét, A mi üdvösségünk, És ha itt utunk véget ért, Égi örökségünk! - 9. Fogja le békén szemünket, Ha szívünk már megállt, Hogy örök fényben lássuk meg Majd az ő szent arcát.

Forduljunk Istenhez hálaadással:

Urunk! Magasztalásodat hallotta fülünk, - add, hogy süket legyen veszekedés és békétlenség hangjára. Nagy szeretetedet látta szemünk, - add, hogy meglássa a megígért örök életet. Dicséretedet énekelte nyelvünk, - add, hogy az igazat vallja ezután. Templomodban járt a lábunk, - add, hogy a világosság útján járjon ezután. Testedből részesült a testünk, - add, hogy új életet éljen ezután. Adj hálás szívet nekünk, hogy mindenért neked mondjunk köszönetet. Légy áldott Jézus Krisztusért. Ámen.

Testvéreim! Menjetek el, és hirdessétek Krisztus halálát és feltámadását. Tanúskodjatok az ő szeretetéről! Megtapasztalva, átéve az ő közösségét, a bűnbocsánat örömét, építsétek a testvéri közösséget az emberek között megbocsátással és önfeláldozó szeretettel!

Most vegyétek az áldást: Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az Úr az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az Úr az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Liturgia:

Hadd zengjen hálaénekem, Ó, Istenem, tenéked, Amelyben megköszönhetem Legfőbb jótéteményed, Mert szerettél, s amit tettél, Kegyelmed bizonysága. Hadd zengjen hát víg éneket Lelkemnek buzgósága.

A mindenható Isten tartsa meg életünket, és adjon ezzel az ünneppel igaz hitet és növekedést mindannyiunknak.

Most befejezésül énekeljük el nemzeti imádságunkat, a Himnuszt:

Isten, áldd meg a magyart jó kedvvel és bőséggel. Nyújts feléje védő kart, ha küzd ellenséggel. Balsors, akit régen tép, hozz reá víg esztendőt, Megbűnhődte már e nép a múltat s jövendőt.

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

1