2007-04-01

1. Én lelkem, útra készülj, Kísérd el Uradat! A szent város felé tart, Kövesd, és el ne hagyd! Szent áhítattal kísérd, Úgy nézd nagy kínjait! Hordozni a keresztet Téged is megtanít. - 2. Az Istennek Báránya, Lelkünknek jegyese, Ím, elmegy, mintha várná Menyegző öröme. Ó, jertek és nézzétek, Sion leányai, Mint kell tövisből néki Koszorút hordani! - 3. Most mint király vonulsz be, Ujjong a népsereg, De kész, Uram, a tőr is, Hogy foglyul ejtsenek. Gúnyt és szidalmat hallasz A tisztelet helyett, Míg véres keresztfádon Lehunyod majd szemed. - 4. Te a halált, ó, Jézus, Csak azért szenveded, Hogy megszerezd minékünk Az örök életet; De távolból felénk már Szent koronád ragyog, Mint borús éjszakában A fénylő csillagok. - 5. A győzelem tiéd lesz, Veled van szent Atyád, Ő hozza fel sírodra Húsvétnak hajnalát. Ám menj a véres útra, Már a pálmalevél, Melyet elődbe hintnek, Győzelmedről beszél. - 6. Nagy kínjaidra, Jézus, Könnyezve gondolok. E szent napokban ébressz Bennem bűnbánatot! Öt sebed vigasztaljon, Ha én is szenvedek; S te boldogíts, ha majdan Nyugodni térhetek!

Uram, ne légy távol tőlem! Erősségem siess segítségemre! Tebenned bíztak atyáink! Hozzád kiáltottak, és megmenekültek. Rólad szól dicséretem a gyülekezetben, és leborul előtted a népek minden nemzetsége.

Testvéreim az Úrban! Amikor most az Úr szent vacsorájának ünneplésére készülünk, vizsgáljuk meg most magunkat Isten színe előtt, és hallgassuk meg a Tízparancsolatot:

Én vagyok az Úr, a te Istened! Ne legyen más istened! Ne vedd hiába Istened nevét! Szenteld meg az ünnepnapot! Tiszteld atyádat és anyádat! Ne ölj! Ne paráználkodjál! Ne lopj! Ne tégy felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot! Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod házastársát vagy bármiféle tulajdonát, mert én az Úr, a te Istened, féltőn szerető Isten vagyok, aki megbüntetem az atyák bűnét a fiakban harmad- és negyedízig, akik gyűlölnek engem. De kegyelmes vagyok ezerízig azokhoz, akik szeretnek engem, és megtartják az én parancsolataimat.

Krisztus Urunk ezt mondja a parancsolatokról: Szeresd az Urat, a te Istenedet, teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből. Ez az első és nagy parancsolat. A második pedig hasonlít ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. Nincs más parancsolat, ami nagyobb ezeknél.

Az Úr Jézus Krisztus apostola ezt tanítja: Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűn mibennünk, magunkat csaljuk meg, és nincs igazság bennünk. Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz az Isten, megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket gonoszságunktól.

Vallom előtted szent és igaz Isten, hogy vétkeztem ellened és embertársaim ellen gondolattal, szóval és cselekedettel. Sok jót elmulasztottam sok rosszat elkövettem, Nem vagyok méltó kegyelmedre, méltó vagyok ítéletedre. Hozzád fordulok mégis! Nincs más reménységem. Szent Fiadért, az Úr Jézus Krisztusért kérlek, légy hozzám irgalmas, és bocsásd meg bűnömet. Ámen.

Testvéreim! Isten megkönyörült mindenkin, aki a bűn mélységéből kiált hozzá. Ezért rendelte az Úr egyházában a bűnbocsánat és békéltetés szolgálatát, mikor feltámadása után ezt mondta a tanítványainak: Békesség néktek! Ahogyan engem küldött az Atya, én is úgy küldelek titeket. Vegyetek Szentlelket! Akiknek bűneit megbocsátjátok, megbocsáttatnak azoknak, akikéit megtartjátok, megtartatnak. - Mindazoknak, akik bánják bűneiket, az Úr rendelése szerint hirdetem bűneik bocsánatát, hogy oldozva legyenek a földön és a mennyben, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében! Bízzunk és örüljünk bűnbánó és Krisztusban reménykedő Testvéreim, Isten Jézus Krisztus áldozatáért kegyelmébe fogadott, megbocsátotta bűnünket, és az új élet ígéretével élhetünk Jézus Krisztusban, a mi Urunkban. Fogadjuk el az új élet kijelölt útját, örömmel, egymásnak megbocsátva, egymást segítve az úton, hogy róla bizonyságtevő életet élhessünk. Ámen.

Dicséret, dicsőség A menny és föld Istenének, Örökkön örökké zengjen néki hálaének; Ki egyedül Úr a világon, Felül van minden változáson, Fejünkre áldás tőle szálljon!

Mindenható Istenünk, szerető mennyei Atyánk! Áldunk téged, hogy magad elé állítasz minket, megszólítasz, mint szerető mennyei Atya szeretett gyermekeit. Kérünk, add nekünk kegyelmedet, hogy ebben az órában is megérezzük jelenlétedet, és meghalljuk a te igédet. Befogadjuk, és emlékezzünk arra, hogy egyszülött Fiad megváltó szenvedését és halálát értünk tette, a mi számunkra, az új élet ígéretéért. Segíts nyitottnak lenni a te tárt, atyai ölelő karodra, és így elfogadjuk a bűnbocsánatot az Úr Jézus Krisztus által, aki veled és a Szentlélekkel él és uralkodik örökkön örökké. Ámen.

Hallgassátok meg, ünneplő szeretett Testvéreim, a Virágvasárnapra, Böjt 6. vasárnapjára, Virágvasárnapra kijelölt igét, ahogy Máté írása szerinti evangéliumban találjuk megírva. A 21. fejezetben, az első kilenc versben a következőképpen szól:

0x08 graphic
Amikor közeledtek Jeruzsálemhez, és elértek Betfagéba, az Olajfák hegyéhez, Jézus elküldött két tanítványt, és ezt mondta nekik: „Menjetek az előttetek lévő faluba, és ott mindjárt találtok egy megkötött szamarat csikójával együtt: oldjátok el, és vezessétek hozzám. Ha valaki szól nektek valamit, mondjátok meg, hogy az Úrnak van szüksége rájuk, és azonnal elengedi azokat.” Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék a próféta mondása:

A tanítványok elmentek, és úgy cselekedtek, ahogy Jézus parancsolta nekik: odavezették a szamarat csikójával együtt, ráterítették felsőruháikat, Jézus pedig ráült. A sokaság legnagyobb része az útra terítette felsőruháját, mások ágakat vagdaltak a fákról, és az útra szórták. Az előtte és utána menő sokaság pedig ezt kiáltotta:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek Teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

1. Ó, drága Jézus, vajon mit vétettél, Ilyen keményen hogy megítéltettél? Mi bűnt találtak benned és mi vétket, Kik elítéltek? - 2. Megostoroznak, szent arcodba vágnak, Szúró tövissel gúnyból koronáznak. S te keresztfádon tűrsz, míg őket áldod, Kínt, szomjúságot. - 3. Én, én okoztam minden szenvedésed. Bűneim vittek keresztfára téged. Mindazt, mit Jézus, eltűrtél helyettem, Én érdemeltem. - 4. Ily büntetésre álmélkodva nézünk: Pásztorunk szenved juhaiért, értünk. És mert szolgái adósságba estek, Az Úr fizet meg. - 5. Ó, mérhetetlen szeretet csodája! Az vitt a kínok, fájdalmak útjára! Én múló földi örömökben éltem, S véred hullt értem. - 6. Ég, föld Királya, Kit Úrnak vall minden, Mint adjon hálát irgalmadért szívem? Nincs elég drága, mit neked adhatnék, Kincs és ajándék! - 7. Célomhoz érve, trónod elé lépek, Rám ragyog égi, örök békességed. Ott is irgalmad, szereteted áldom, Édes Megváltóm!

Hallgassátok meg, ünneplő szeretett Testvéreim, a mai vasárnap kijelölt igehirdetési igéjét, Pál apostolnak a Filippi-beliekhez írt levele a 2. fejezetének az 5. versétől a 11. verséig a következőképpen:

Kedves Testvéreim! Alázatos szívvel, Jézus jeruzsálemi bevonulásának a történetét oltár előtt hallhattuk az előbb, ami a virágvasárnapi evangélium számunkra. Pál apostol azonban már a folytatással szembesít. Akik ma pálmaágakat lengetnek, ruháikat terítenek lábai elé, most éppen ujjongó énekkel dicsőítik, azok Nagypéntek után halálát követelik Pilátustól, és így megaláztatásának okozói lesznek. Hogy így lesz, azt Jézus már most is tudja, amikor elfogadja ünneplésüket. Alázattal elfogadja a hozsánnát azoktól, akik néhány nap múlva, amikor választhatnak közte és Barabás között, a rablógyilkos szabadulására voksolnak. „Feszítsd meg!”-et kiáltanak.

Az ünneplő sokaság csőcselékké való átváltozására Pál apostolnál találjuk a magyarázatot: A világosság Királyának hódoló népet más célok, más energiák hajtják, mint a szamárháton érkezőt, aki azért jön, hogy mindenben Isten akaratát teljesítse. Ő Isten Fia, akinek minden tettét és minden megnyilvánulását a mennyei Atya iránti odaadó szeretet irányítja. Az Atya Isten szeretete nem érzés vagy érzelem, hanem szüntelen cselekvésben megnyilvánuló engedelmesség., A rajongó nép tetteivel lázad, ellenszegül Isten akaratának. Az érkező Messiás feltételt nem ismerő, mélységig menő engedelmessége és a Messiást váró nép engedetlensége csap össze Nagypéntek drámai konfliktusában.

A nép a maga országát szeretné fölépíteni a Messiás Király isteni hatalmát kihasználva. Jézus viszont azért jött, hogy az Isten országát alakítsa meg bennük és közöttük. Mindezt Isten országának eszköztárával akarja megvalósítani. Minden embert megtérésre hív. A bűnbocsánat evangéliumával vigasztalja a megtérőket, segít a rászorulókon. Az elesetteket figyelmezteti, maga nem ítél senkit. Mindenkivel, ellenségeivel is csak jót tesz. Támadásaikkal szemben egyetlen fegyvere az igazság igéje. Ha ez hatástalan, akkor elhallgat, és nem válaszol. A fizikai támadásnak, a nyílt erőszaknak nem áll ellent, kiszolgáltatja magát. Közben imádkozik. Szeretetét nem képes kioltani a gyűlölet sem. Szeretete nem csap át gyűlöletbe az elutasítás miatt.

Ez a küzdelem emberi mértékkel mérve egyesélyes. Kimenetele biztos. Hiszen a hatékony fegyverek megvásárlására és a nép szavazatának megnyeréséhez szükséges ezüstpénz garantálja, hogy a dorongok és a husángok, az eljáró hatalom jellemtelen képviselőinek, az engedetlenség fiainak a kezében van.

Az engedelmesség ezzel szemben nem más, mint Isten-szeretet, és persze a szerető Isten kedvéért emberszeretet is, ami nem ismer személyválogatást. Aki ezzel él, a földön bukásra van ítélve, de Isten mégis annak ítéli a győzelmet, aki mindvégig ellenáll a kísértésnek. Nem veszi igénybe az engedetlenség hatékony fegyvertárát, az utolsó leheletéig engedelmes marad. Az, aki kizárólag a szeretet egyházában él, - tűr alázattal minden bántást, a rosszat jóval viszonozza. Rendíthetetlen a meggyőződése, hogy a jó erősebb a rossznál, az igazság erősebb a hazugságnál, a szeretet erősebb a gyűlöletnél.

Virágvasárnapon tartson számvetést az egyház, a keresztyén gyülekezet és minden keresztyén ember, mindenki, aki Krisztushoz tartozónak vallja magát. Elutasította-e, elutasítja-e az embertelenség fegyveres arzenálját? Nem kíséreli-e meg újra és újra, hogy Krisztus oldalán az engedetlenség fegyvertárát használja, és azzal küzdjön?

Vizsgáljuk meg ennek a fényében nemcsak az egyháztörténelmet, hanem egyházunk, és a magyarországi keresztyénség jelenét is. Hogyan viszonyul az egyház és keresztyénség a mai magyar társadalomhoz és annak problémáihoz? Az engedelmesség vagy az engedetlenség eszközeivel akarja itt szolgálni Jézus ügyét? Az előbbi emberileg kilátástalanabb. Az utóbbi viszont nem a kereszt botránya, hanem a keresztyénség botránya a világban.

Szívleljük meg Pál apostol tanácsát, amit nekünk is írt: az az indulat legyen bennünk, ami Jézus Krisztusban is megvan. Az ő lelkületében keressük őt. Krisztus Urunk mai utunkon így akar vezetni. Aki őt követni akarja: annak csak ez az egy út járható. Ahhoz, hogy hiteles legyen az életünk, bizonyságtételünk, keresztyénségünk, a magunk családikörében is, és embertársaink között, embertársaink felé, akikkel nap, mint nap egy úton haladunk a végső cél felé. Reménységünk szerint az üdvösség felé. Akkor majd az ige himnuszát mi is elmondjuk térden állva, magasztalva azt, aki értünk vállalta a keresztet, hogy mi tisztán, szentül élhessünk már itt a földön, és győztesen erőt merítsünk a krisztusi életfolytatásra mindennap.

Úr Jézus, drága Üdvözítőnk, méltó vagy arra, hogy minden térd meghajoljon előtted, mert uralkodásod szolgálat, és hatalmad szeretet volt földi életed útján is, és most is miértünk. Ébreszd fel szívünkben ugyanazt az indulatot, érzületet, amely benned volt, és benned van, hogy egymást őszintén szeressük, és dicsőítsük a te szent nevedet. Ámen

3. Jézus, drága üdvösségem, Mennyből földre jöttél értem, És magad halálra adtad, Hogy nyerj rajta diadalmat. Add, e lelki eledelben, Élet kenyerét vehesse! Add, hű legyek holtig hozzád, Ki megtörted bűn hatalmát!

Méltó és igaz, illő és üdvösséges, hogy mindenkor és mindenhol hálát adjunk neked, mindenható Atyánk és örök Istenünk a Jézus Krisztus által, mert a bűnösökért halálra adtad egyszülött Fiadat, és benne megbékéltetted magaddal a világot. Ezért az angyalokkal, az üdvözültek mennyei seregével és a földön élő egész anyaszentegyházaddal együtt boldogan áldunk, és magasztalunk téged, és ujjongó énekkel hirdetjük szent neved dicsőségét.

Szent, szent, szent mennyekben az Isten, Szolgálnak néki angyalseregek. Nagy dicsőségét zengi minden. Hozsánnát visszhangoznak az egek. Áldott, aki az Úr nevében jön! Hozsánna a mennyben és a földön!

Szent vagy, Urunk, és nagy a te irgalmad, mert elítéled a bűnt, de megmented a bűnösöket szeretett Fiad élete árán. Ezért a nagy irgalmadért kérünk, küldd el most Szentlelkedet, és szentelj meg minket, hogy a mi Urunk szent teste és vére által egyetlen testvéri közösséggé legyünk, amikor rendelése szerint cselekszünk, és tanítása szerint így imádkozunk: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Hallgassd meg imádságunkat, a mi Urunk, Jézus Krisztusért, aki azon az éjszakán, amelyen elárultatott, kezébe vette a kenyeret, hálát adott, megtörte, tanítványainak adta, és ezt mondta: „Vegyétek, egyétek! Ez az én testem, amely érettetek adatik. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”. Hasonlóképpen, miután vacsorált, kezébe vette a poharat is, hálát adott, nekik adta, és ezt mondta: „Igyatok ebből mindnyájan! E pohár az új szövetség az én véremben, amely érettetek és sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. Ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre”.

Ezért valamennyiszer eszünk e kenyérből, és iszunk e pohárból, az Úr halálát hirdetjük, amíg eljön. Mert méltó a megöletett Bárány, hogy övé legyen az áldás, a tisztesség, a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké.

Uram, nem vagyok méltó arra, hogy hajlékomba jöjj, de segítségedre szorulok, és vágyódom kegyelmedre. Nem is bízom semmi másban, mint abban a most hallott drága igédben, amellyel asztalodhoz hívsz, és ígéred, hogy bűneim bocsánatát kapom tested és véred által. Uram, nem kételkedem igédben, cselekedjél velem irgalmad szerint. Ámen.

1. Nagy hálát adjunk az Atyaistennek, Mennynek és földnek szent Teremtőjének, Oltalmazónknak, kegyes éltetőnknek, Gondviselőnknek! - 2. Add meg, hogy lássuk a világosságot, Te szent igédet, az egy igazságot, A Krisztus Jézust: örök vigasságot És boldogságot! - 3. Adj igaz hitet a te szent Fiadban, És jó életet minden utainkban, Szentlelked által vígy be hajlékodba, A boldogságba! - 4. Dicsőség néked mennyben örök Isten, Ki közénk jöttél a te szent igédben, Krisztus Jézusban, mi Üdvözítőnkben És Szentlélekben.

1. Dicsérjük Istent! Mind, ki féli itt lent, Nagy nevét, vígan, énekszóval áldja, És buzgó hálát vigyen oltárára! Dicsérjük Istent! - 2. Hű őrizőnk, te, minden jó kútfője! Míg itt a földön vándorolunk, élünk, Légy éjjel-nappal ezután is vélünk! Dicsérjük Istent! - 3. Kísérj el minket, Őrizd lépteinket, Hogy ma az úton békességben járjunk. Mindenütt mindig kegyelmedben álljunk! Dicsérjük Istent! - 4. Készséget ébressz követni igédet. Szent ügyért éljünk, Szolgálatban égjünk, És erő híján erőt tőled kérjünk! Dicsérjük Istent! - 5. Szívünk készítsd el, hogy feddéseiddel Könnyen ne játsszunk, idején megtérjünk, És mikor eljössz, ne kelljen majd félnünk! Dicsérjük Istent! - 6. Eljössz! Ígérted! S akkor a te néped Felviszed, Jézus, oda, ahol téged Angyalok, szentek karában dicsérhet! Dicsérjük Istent!

1. Hogyne dicsérném az Istent Zengedező énekkel, Ki dolgában oly bölcs, oly szent És jót tesz mindenekkel! Ő minden áldások Atyja, Csupa jóság, szeretet, Ki engem bölcsen vezet, És hű szívét hozzám hajtja. Minden elhagy, elfeled, Isten vég nélkül szeret. - 2. Mint ahogy a sas kicsinyét Szárnyával betakarja, Engem is befed és megvéd Az Úr hatalmas karja. Már anyám méhétől kezdve, Midőn életet adott, Áldását, mint harmatot, Reám bőven hintegette. Minden elhagy, elfeled, Isten vég nélkül szeret.

Áldunk téged, mindenható Istenünk, hogy örömöt és békességet ajándékoztál Krisztus Urunk testének és vérének közösségében. Kérünk, őrizd meg bennünk ennek a közösségnek az áldásait, hogy erős hittel ragaszkodjuk hozzád, és őszintén szeressük embertársainkat, az Úr Jézus Krisztusért. Add mentő szereteted felelősségét a szívünkbe, hogy a ránk bízottakat felismerjük, és vezesd általunk őket az egyház közösségébe. Így együtt nevelj igéd által akaratodat cselekvő, egymást vigasztaló, hálás népeddé. Tarts meg kegyelmedben mind végig, hogy az üdvösség reménységében várjuk hitünk beteljesedését, és mindannyian, szeretteinkkel, testvéreinkkel együtt dicsőíthessünk téged örökké Jézus Krisztus, a mi Urunk által. Ámen.

Menjünk el, Testvéreim, és hirdessük az Úr halálát és feltámadását. Tegyünk bizonyságot szeretetéről, akik megtapasztaltuk a bűnbocsánat örömét Építsük a testvéri közösséget az emberek között megbocsátással és önfeláldozó szeretettel!

Most vegyétek az áldást: Isten népe! Az Úr áldjon meg téged, és őrizzen meg téged. Az Úr ragyogtassa az ő szent arcát terajtad, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az Úr az ő szent arcát, és adjon tenéked békességet. Ámen.

Mily nagy az Úr kegyelmessége, Van-e ember, kit meg nem hat? Van-e szív, mely mindent feledve, Az Istennek hálát nem ad? Ó, jer, őt áldja minden lélek, Ki minket mindig szeretett! Én őt imádom, míg csak élek, Néki mondok dicséretet.