TATABÁNYAI   MAGVETŐ „Íme, kiment a magvető vetni” (Mk 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Mk 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközség 2007. 2. 4.-i, Hetvened vasárnapi istentiszteletén Schermann Gábor lelkész szolgálatával.*

Kezdő ének: 417 (Kalinka Joakim 1602-1678, szlovák - Kéziratos szlovák korálkönyv 1750 körül)

1. Előtted állok, drága Jézusom, Reád szorult én kétséges sorsom. Én Uram, királyom és bírám, Légy szószólóm bűnösnek, tekints rám! - 2. Szívem bűntől terhes, tisztátalan, Azért hozzád könyörgök untalan: Fogadj be, tisztíts meg, könnyíts meg, Lelkem orvosa, kérlek, enyhíts meg! --3. Vétkem terhel, de van vigasztalóm: Véred, érdemed az én biztatóm. Ó, lásd meg bűnbánó lelkemet, Fordítsd örömre nagy keservemet! -- 4. Te énértem kínokat szenvedtél, Bűneimért nagy árat fizettél; Te véred, halálod váltságom, Üdvösségem benned megtalálom.

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. Ámen.

Az Úrhoz kiáltok, aki dicséretreméltó, és megszabadulok ellenségeimtől. Körülfontak a halál kötelei. A pusztító áradat rettent engem, a sír mélye fenyeget, halálos csapdába kerültem. Nyomorúságomban az Úrhoz kiáltottam, és ő meghallotta a hangomat. Ezért magasztallak, Uram, a népek között, zsoltárt éneklek nevednek. Ámen.

Bűnvallás:

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindannyiunkkal!

Testvéreim! Az Isten színe előtt most, mindenek előtt gondoljunk méltatlanságunkra, vizsgáljuk meg magunkat parancsolatainak tükrében!

Ezt mondja az Úr:

Én vagyok az Úr, a te Istened! Ne legyen más istened! Ne vedd hiába Istened nevét! Szenteld meg az ünnepnapot! Tiszteld atyádat és anyádat! Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Ne tégy felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot! Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod házastársát vagy bármiféle tulajdonát! - Jézus Krisztus apostola ezt tanítja: Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűn bennünk, akkor magunkat csaljuk meg, és igazság nincsen bennünk. Ha pedig megvalljuk bűnünket, hű és igaz az Isten, megbocsátja azt, és megtisztít minket gonoszságunktól.

Ezek alapján, Testvéreim, feleljetek a gyónási kérdésekre:

Az élő Isten színe előtt kérdezem mindenkitől személy szerint:

Testvérem az Úrban!

Vallod-e magadat bűnösnek és ezért kárhozatra méltónak? - Vallom.

Bánod-e igazán bűneidet? - Bánom.

Megbocsátottál-e mindazoknak, akik vétkeztek ellened? - Megbocsátottam.

Igyekezel-e ezután Isten akarata szerint élni? - Igyekezem.

Hiszed-e, hogy Isten Krisztusért megbocsát a megtérő bűnösnek? - Hiszem.

Legyen hitünk szerint. Ezzel a hittel forduljunk most Isten irgalmáért imádságban őhozzá:

A mélységből kiáltok, hozzád, Uram! Halld meg szavamat, füled legyen figyelmes könyörgő szavamra! Ha a bűnöket számon tartod, Uram, ki marad meg akkor? De nálad van a bocsánat. Ezért félnek téged. Lelkem vár téged, Uram, jobban, mint az őrök a reggelt. Benned bízom, mert nálad van a kegyelem. Gazdag vagy! Meg tudsz váltani az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Testvéreim az Úrban! Isten megkönyörült rajtunk, méltatlanokon Jézus Krisztus által, aki meghalt bűneinkért, hogy Istenhez vezessen bennünket. Az ő rendelése alapján, Testvéreim, hirdetem nektek bűneitek bocsánatát, hogy oldozva legyenek azok a földön és a mennyben, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében! Bízzatok és örüljetek, Testvéreim: Isten Krisztusért minden bűnünket megbocsátotta. Legyen velünk az ő Lelke, hogy teremjük a megtérés gyümölcseit Jézus Krisztus által. Ámen.

Imádkozzunk:

Istenünk! Többet adsz jóságodban, mint amennyit érdemlünk. Segíts bennünket, hogy mi is jóságosak legyünk, és ne irigyeljük másoktól azt, amit Te nekik ajándékozol. Jézus Krisztus, a mi testvérünk által, kérjük ezt Ámen.

Igeolvasás:

Testvéreim az Úrban! A mai vasárnap, Hetvened vasárnapjának evangéliumi igéje Máté evangéliuma 20. fejezetéből, az első 16 versben, szól hozzánk a következőképpen:

Jézus ezt a példázatot mondta:

Hasonló a mennyek országa a gazdához, aki korán reggel kiment, hogy munkásokat fogadjon a szőlőjébe. Miután megegyezett a munkásokkal napi egy dénárban, elküldte őket a szőlőjébe. Amikor kiment kilenc óra tájban, látta, hogy mások is állnak a piacon tétlenül, és ezt mondta nekik: Menjetek ti is a szőlőbe, és ami jogos, megadom nektek. Azok pedig elmentek. Ismét kiment tizenkét óra körül, és délután három óra tájban, és ugyanígy tett. Amikor pedig késő délután öt óra tájban is kiment, még mindig talált ott álldogálókat, és megkérdezte tőlük: Miért álltok itt egész nap tétlenül? Azok pedig így válaszoltak: Mert senki sem fogadott meg bennünket. Erre azt mondta nekik: Menjetek ti is a szőlőbe! Miután pedig beesteledett, ezt mondta a szőlő gazdája a vincellérjének: Hívd elő a munkásokat, és fizesd ki a bért, az utolsókon kezdve az elsőkig. Ekkor jöttek azok, akik öt óra tájban álltak munkába, és kaptak egy-egy dénárt. Amikor azután az elsők jöttek, azt gondolták, hogy többet kapnak, de ők is csak egy-egy dénárt kaptak. Amikor átvették, zúgolódni kezdtek a gazda ellen, és ezt mondták: Ezek az utolsók egy órát dolgoztak, és egyenlővé tetted őket velünk, akik az egész nap terhét hordoztuk, és szenvedtünk a hőségtől. Ő pedig így felelt egyiküknek: Barátom, nem bánok veled igazságtalanul: Nem egy dénárban egyeztél-e meg velem? Vedd, ami a tied, és menj el. Én pedig az utolsónak is annyit akarok adni, mint neked. Hát nem szabad nekem azt tennem a javaimmal, amit akarok? Vagy a te szemed azért gonosz, mert én jó vagyok? Így lesznek az utolsókból elsők, és az elsőkből utolsók.

Pál apostol szava pedig Így szól hozzánk az 1. Korinthusi levél 9. fejezetének a végéről, a 24. verstől a 27. versig:

Nem tudjátok-e, hogy akik versenypályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de csak egy nyeri el a versenydíjat? Úgy fussatok, hogy elnyerjétek. Aki pedig versenyben vesz részt, mindenben önmegtartóztató: azok azért, hogy elhervadó koszorút nyerjenek, mi pedig azért, hogy hervadhatatlant. Én tehát úgy futok, mint aki előtt nem bizonytalan a cél, úgy öklözök, mint aki nem a levegőbe vág, hanem megsanyargatom, és szolgává teszem a testemet, hogy amíg másoknak prédikálok, magam ne legyek alkalmatlanná a küzdelemre.

Boldogok, akik hallgatják, szívükbe zárják, megtartják az Isten beszédét. Ámen.

Ének: 391 (Kovács Sándor 1869-1942) - Liturgia: 11.

1. Jézus, éltem hű vezére, A bűn ellen oltalom, Szent neved magasztalom. Légy te lelkem menedéke, Ha bűn sebzi lelkemet, Ha vétkeztem ellened! - 2. Érdemed lett boldogságom, És halálod életem, Áldlak érte szüntelen. Hová mennék e világon, Mint tehozzád, Jézusom, Nélküled elkárhozom. - 3. Szent igédnek fáklyafénye Hint utamra sugarat, Mely örök kincsem marad. Harcolok, benned remélve, Míg kegyelmed erőt ad, Míg elérem célomat.

A szószéki szolgálat:

Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Jézus Krisztus Urunktól. Ámen.

Igeolvasás:

Keresztyén Testvérek! Azért hívják a mai napot Hetvened vasárnapjának, mert megszámolták eleink az első keresztyén századokban, hogy a Húsvétot követő vasárnap, mely az Újjászületésnek a vasárnapja, - úgy mondják a Fehér-vasárnap -, az épp hetven nap múlva lesz. Erről az időről kapta a nevét a mai nap.

Arról az időről, amivel a próféták kezdték az igehirdetéseiket, amivel Keresztelő János is, amivel Jézus is kezdte a munkáját: Közel van az Isten országa! Már nem sok idő van addig, nem lehet húzni az időt. Ideje tehát tisztába jönnünk magunkkal. Közel van a megváltásnak az ideje, a Keresztnek az ideje. Most már afelé tartunk! - Ideje tehát, hogy megnézzük a dolgainkat, belenézzünk magunkba, és megpróbáljunk megismerkedni azzal, ami bennünk van. Ezzel az utóbbival, az önmagunk megismerésével kezdjük ezt a sort Hetvened vasárnapjával. Hiszen azok a derék munkások a szőlőben, Jézus példázatában, még azzal sincsenek tisztában, hogy reggel miben állapodtak meg, annyira más vágányon jár az eszük, mint a gazdáé. Ebből adódik aztán a nézeteltérés, és ebből adódik az, hogy nemcsak a bér kifizetésének a sorrendjében lesznek utolsókká, hanem valami másban is, amint a végén Jézus hangsúlyozza. - Erről ír Pál apostol is, amikor azt mondja: ahhoz, hogy valamit elérjen a keresztyén hitével, hogy az a valami értelmes legyen, célhoz érjen, az üdvösséget, a hite célját elérje, ehhez bizony saját magának a kemény kordában tartására van szükség. Arra, hogy megvizsgálja a helyzetét, magát, és arra az útra irányítsa a lépteit, folyamatosan erre figyelve, erre koncentrálva, amelyik a cél felé vezet.

És Jeremiás próféta is erről ír az igehirdetési alapigében, a könyvének a 9. fejezetében, a 22. és 23. versben így beszél a próféta:

Ezt mondja az ÚR: Ne dicsekedjék bölcsességével a bölcs, ne dicsekedjék erejével az erős, ne dicsekedjék gazdagságával a gazdag! Aki dicsekedni akar, azzal dicsekedjék, hogy érti és tudja rólam, hogy én vagyok az ÚR, aki szeretetet, jogot és igazságot teremtek a földön, mert ezekben telik kedvem - így szól az ÚR! - Ámen.

Igehirdetés:

Ha megnézzük magunkat, kedves Gyülekezet, kik vagyunk, megkérdezzük, hogy van-e hasznunk ezen a világon, emlékeznek-e majd ránk jó szívvel, marad-e valami utánunk: a nyomunk; vannak-e emberek, akiknek felderül az arca, örülni kezd a szíve, ha meglátnak; vannak-e, akiknek valami jót, biztonságot jelen a jelenlétünk; vannak-e, akik tudva vagy öntudatlanul számítanak ránk? - Ha ezeket, a kérdéseket feltesszük, és reálisan megpróbáljuk nézni magunkat, akkor nyugodt lelkiismerettel: igen-nel felelhetünk. Van helyünk, van gazdagságunk, van bölcsességünk, van értelmünk, hasznunk ezen a világon.

És mi marad számunkra? Min múlik a magunk dolga? Miben bízhatunk? - Ha ezt megkérdezzük, akkor arra juthatunk, hogy ez már nem a bölcsességünkön, az erőnkön, a gazdagságunkon, az értékeinken múlik. Nem azon múlik, hogy ki milyen érzéssel, gondolatokkal tekint ránk. És az Istennek az evangéliuma, örömhíre tulajdonképpen ekkor szólal meg. Erről szól!

Miben áll akkor a jövőbe vethető reménységünk? - Kiabál a kisgyerek, testvérét félretolja és leírja: „nem jól játszottál. Csak az számít, amit én csináltam. Én lettem az első! Én győztem.” Leírja a kisgyerek a testvérét. - Ezt a hajót az Isten sem tudja elsüllyeszteni - hirdeti a Titanic reklámja. - Nukleáris fegyverarzenál harmincszorosan képes elpusztítani a Földet - hirdeti a hidegháború propagandája. - Itt épül az ország legnagyobb bevásárlóközpontja. Készen lesz, és megnyílik ekkor és ekkor. Több száz üzlet, hatalmas választék! Itt mindent megtalál - hirdeti az óriás plakát a feldúlt természeti környezet szélén.

Van, amelyik bejön, van, amelyik nem. Nem is ez a lényeges! Valamiért Jeremiáson keresztül, amikor megszólal az Isten szava, akkor nem eszerint szelektál, hogy melyik dicsekvés nyugszik valós alapokon, és melyik matematika. Más a szelekció alapja. A végső szó alapján dőlnek el a dolgok, amelyeket az ember gyakorlatilag nem is lát meg addig, amíg arra gondol, és azon tájékozódik, hogy ő kicsoda, és milyen haszna, vagy értelme van ezen a földön.

Valahogy így írja az apostol, hogy a keresztről szóló beszéd az elvesző embernek bolondság. Az üdvözülőknek pedig az Isten ereje. Ugyanis a dolog ezen dől el: mi az értékünk; mi az értelmünk; mi a hasznunk; mire építhetünk? Tartunk-e a kereszt felé - így az időben legalább is? Tartunk-e a kereszt felé a gondolkodásunkban?

Kezdjük el azzal idén is, és minden évben, amíg az Isten engedi, hogy végiggondoljuk: mik vagyunk, és min múlik az életünk? Azon, amit sokan észrevesznek, látnak, megmérni tudnak: bölcsesség, erő és gazdagság, - vagy azon, ami teljesen láthatatlan, - vagy az apostol szavaival: bolondság -, hogy érti és tudja, hogy kicsoda az Úr?

Induljunk el ezen az úton most ezzel!

Imádkozzunk:

Urunk! Te adod a javakat, a levegőt, az életet. Te adod a szívünkbe a dobogást, mégis napról-napra kérünk, fordítsd hozzád a szívünket, hogy a bizalmunk, a várakozásaink feléd nyúljanak. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Önmagunkat és egymást megerősítő hitvallásképpen, mondjuk el Testvéreim az Apostoli hitvallást:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek Teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örökéletet. Ámen.

Az Isten békessége, amely minden emberi értelmet meghalad, meg fogja őrizni a szívünket és a gondolatainkat Krisztus Jézusban. Ámen.

Úrvacsora.

Ének: 305 (Luther Márton 1483-1546)

1. Megváltó drága Jézusom, Én bűneimben orvosom! Lelkem hozzád kívánkozik, Téged imádlak holtomig. - 2. Ó, én kegyelmes Jézusom, Édes megváltó Krisztusom, Te vedd fel az én ügyemet, Tedd magadévá szívemet! - 3. Ó, kedves vendég nálam szállj, Bűnömtől ne iszonyodjál; Emeld magadhoz hívedet, Jer, térj be, örök szeretet! - 4. Tedd hajlékoddá szívemet, Erősítsd gyenge hitemet, Hogy el ne felejthesselek, Sőt örökké dicsérjelek!

Forduljunk Istenhez imádságban:

Méltó és igaz, illő és üdvösséges, hogy mindenhol és mindenkor hálát adjunk neked, mindenható Istenünk és Atyánk a Jézus Krisztus által, aki magára vette minden adósságunk terhét, hogy a bűn többé ne uralkodjék rajtunk. Ezért az angyalokkal, az üdvözültek mennyei seregével és a földön küzdő egész anyaszentegyházaddal együtt boldogan áldunk, és magasztalunk téged, és ujjongó énekkel hirdetjük szent neved dicsőségét.

Liturgia:

Szent, szent, szent mennyekben az Isten, Szolgálnak néki angyalseregek. Nagy dicsőségét zengi minden. Hozsánnát visszhangoznak az egek. Áldott, aki az Úr nevében jön! Hozsánna a mennyben és a földön!

Szent vagy, Urunk, és nagy a te irgalmad, mert elítéled a bűnt, de megmented a bűnösöket szeretett Fiad élete árán. Ezért a nagy irgalmadért kérünk, küldd el Lelkedet, és szentelj meg minket, hogy Krisztus testét és vérét vegyük üdvösségünkre ebben a kenyérben és borban, és általa testvéri közösséggé legyünk.

Hallgassd meg imádságunkat, Jézus Krisztusért, aki azon az éjszakán, amelyen elárultatott, kezébe vette a kenyeret, hálát adott, megtörte, tanítványainak adta, és ezt mondta: „Vegyétek, egyétek! Ez az én testem, amely értetek adatik. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”. Hasonlóképpen, miután vacsorált, kezébe vette a poharat, hálát adott, nekik adta, és mondta: „Igyatok ebből mindnyájan! E pohár az új szövetség az én véremben, amely értetek és sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. Ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre”.

Ezért valamennyiszer eszünk e kenyérből, és iszunk e pohárból, az Úr halálát hirdetjük, amíg eljön. Mert méltó a megöletett Bárány, Jézus, hogy övé legyen az áldás, a tisztesség, a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké. Ámen.

Imádkozzunk

Irgalmas Istenünk! Emlékezzél meg, Fiad értünk viselt szenvedéséről és haláláról. Áraszd ki Lelkedet mindnyájunkra, hogy keresztjének a titkát ünnepeljük, részesüljünk feltámadásának erejében. Emlékezz meg gyülekezetedről, egyházadról, amelyet megváltottál Krisztus vére árán. Őrizd meg hitét, tartsd meg békességedben, és add meg Krisztusban való egységét. Őrizz meg bennünket, mindnyájunkat is szentjeid közösségében. Emlékezz meg, Urunk, azokról, akik Krisztus-hitben, az ő békéjében mentek el ebből a világból. Emlékezz meg arról a családról, akik szeretteikre gondolnak. Áldunk téged, Urunk, mindazért, amit rajtuk keresztül adtál az övéiknek. Te gyógyítsd be a fájdalmat, a veszteség gyászát, és te taníts bennünket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk, akaratod szerint éljünk, és egykor együtt örvendezzünk el nem múló örömmel a te országodban. Hallgasd meg imádságunkat Jézus Krisztusért, aki által téged imádunk és dicsérünk, akinek a nevében így fordulunk hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Liturgia:

Krisztus, ártatlan Bárány, Ki miértünk megholtál, A keresztfa oltárán Nagy engedelmes voltál. Viselvén bűneinket, Megváltottál minket. Irgalmazz nékünk, Ó, Jézus, ó, Jézus!

Krisztus békessége legyen és maradjon mindannyiunkkal! Íme, minden kész, Jöjjetek, Testvéreim a kegyelem megterített oltárához.

1. ének: 385 (Stenbäck Lőrinc 1811-1870, finn - Nyberg H. 1873-1957)

1. Szelíd szemed, Úr Jézus, Jól látja minden vétkemet, Személyemet ne vesse meg Szelíd szemed, Úr Jézus! - 2. Szelíd szemed, Úr Jézus, tekintsen rám, ha roskadok; Adjon békét, bocsánatot Szelíd szemed, Úr Jézus! - 3. Szelíd szemed, Úr Jézus, Tudom, hogy vádat is emel; Vétkeztem én, ítéljen el Szelíd szemed, Úr Jézus! - 4. Szelíd szemed, Úr Jézus, Elítél bár, lásd, én megint Csak várom, hogy rám tekint Szelíd szemed, Úr Jézus!

2. ének: 389 (Moe Ole Teodor 1863-1922, norvég - Sörlie C. W. 1887-1953)

1. Jézus, te égi szép tündöklő fényű név, Legszentebb énnekem e föld ölén. Benned van irgalom, Erőd magasztalom, Terólad zeng dalom, ragyogj felém! - 2. Az élet száz veszély, én lelkem, mégse félj, Míg ő hord karjain, hű Mestered! Elhagynak emberek, mit árt, ha ő veled, Töröld le könnyedet: Jézus szeret! - 3. Akaratod nekem mutasd meg szüntelen, Ne rejtsd el, Mesterem, tetszésedet! Vezérelj így magad, mutasd meg utadat, Idegen tájakon jár gyermeked. - 4. Tisztíts meg teljesen, szentelj meg, hadd legyen Fényedből fénysugár az életem, Míg a homályon át a lelkem otthonát, Világosságodat elérhetem.

3. ének: 392 (Kovács Sándor 1869-1942)

1. Mindenem vagy, Jézusom, Élet égi fejedelme! Te vezérelsz jó úton Földi porból, föl a mennybe. Szirtek, örvények felett Bizton járhatok veled. - 2. Mindenem vagy, Jézusom, Bűnös szívem menedéke! Csak feléd sóhajtozom, Tőled száll rám égi béke. Áldott Megváltóm lettél, Boldog, aki benned él! - 3. Mindenem vagy, Jézusom, A halálban örök élet! Takarjon bár sírhalom, Veled mennyben újra élek. Te vagy utam, életem, Én Jézusom, mindenem!

Mondjunk köszönetet Istennek, imádkozzunk!

Áldunk téged, Istenünk, erőért, békességért, vigasztalásért, útmutatásért, amellyel megajándékozol bennünket. Köszönjük neked ezt az istentiszteletet, ezt az úrvacsorai-közösséget, bűneink bocsánatát. Köszönjük neked, hogy mellettünk maradsz, amikor kimegyünk innen, a templomból, és hívsz bennünket tovább magadhoz, hogy elcsendesítsd a háborgásainkat, hogy lecsillapítsd a szívünket, hogy magadhoz öleld a keresgélő, sötétben tapogató hitünket. Áldott légy, Istenünk, minden ajándékodért, amellyel megmentesz bennünket. Ámen.

Menjetek el, Testvéreim, és hirdessétek az Úr halálát és feltámadását4 Tanúskodjatok szeretetéről! Miután megtapasztaltátok a bűnbocsánatot tőle, hirdessétek és építsétek a testvéri közösséget az emberek között megbocsátással és önfeláldozó szeretettel!

Most vegyétek az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az Úr az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az Úr az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Liturgia:

Mily nagy az Úr kegyelmessége, Van-e ember, kit meg nem hat? Van-e szív, mely mindent feledve, Az Istennek hálát nem ad? Ó, jer, őt áldja minden lélek, Ki minket mindig szeretett! Én őt imádom, míg csak élek, Néki mondok dicséretet.

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

5