TATABÁNYAI   MAGVETŐ „Íme, kiment a magvető vetni” (Mk 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Mk 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközség 2007. 1. 28.-án, Vízkereszt ünnepe utáni utolsó vasárnap istentiszteletén Schermann Gábor lelkész szolgálatával.*

Kezdő ének: 378 (1. v.: Debrecen 1697, 2.-4. v.: Madocsai Miklós sz. 1930 - Kolozsvár 1744) - Liturgia: 1

1. Ártatlanság szent Báránya, E világnak ki vagy ára, Megtartója, táplálója, Üdvöz légy, egek Királya! - 2. Szólj mihozzánk szent igédben Ma is épp úgy, ahogy régen: Hatalommal, szeretettel! Bűneinket mind töröld el! - 3. Taníts minket szolgálatra, Szelídségre, alázatra! Szemünk nyisd meg új látásra, Szívünk és szánk háladásra! - 4. Békességnek Fejedelme, Szegény szívünk reménysége, Jöjj mihozzánk, maradj nálunk! Kegyelmedre együtt várunk.

Bevezetés: Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. - Ámen.

Az Úr dicsősége megjelent, és látni fogják mindenek. Felhő és homály van körülötte, igazság és jog trónjának támasza. Az Úr megőrzi hívei életét, kiemeli őket a bűnösök kezéből. Fényözön árad az igazra, és öröm a tiszta szívűekre. Örüljetek ti, igazak az Úrban, magasztaljátok szent nevét. Ámen.

Liturgia:

Ó, Atya, Fiú, Szentlélek! Téged áldjon szív és lélek. Téged, dicső Szentháromság, Dicsérjen az egész világ!

Bűnvallás:

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindnyájunkkal! Testvéreim! Isten színe előtt, mindenek előtt gondoljunk méltatlanságunkra, valljuk meg neki bűnünket imádságban: Uram! Te voltál a hajlékunk nemzedékről-nemzedékre. Mielőtt hegyek születtek, mielőtt a föld és a világ létrejött, öröktől fogva vagy te. A halandót visszatéríted a porba, és ezt mondod: Térjetek vissza emberek! Bizony, elmúlunk haragod miatt, ha magad elé állítod bűneinket. Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk. Fordulj hozzánk, Uram, könyörülj szolgáidon az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Liturgia:

Én Istenem, én bűnös ember, Itt állok szent színed előtt. Bűneim árja, mint a tenger, Hullámaival elfödött. Én Istenem én Istenem, Könyörülj árva lelkemen!

Kegyelemhirdetés:

Testvéreim! Az Isten megkönyörült rajtunk Jézus Krisztus által, akiben az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk dicsőségét, mint az Atya Egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal. Dicsőség legyen hát a magasságban Istennek, a földön békesség és az emberekhez jó akarat. Ámen.

Liturgia:

Áldjad én lelkem a dicsőség örök Királyát! Őnéki mennyei karokkal együtt zengj hálát! Zúgó harang, ének és orgonahang Mind az ő szent nevét áldják!

Jöjjetek, Testvéreim, imádkozzunk:

Mindenható Isten! Világosítsd meg a szívünket Fiad világosságával, hogy a sötétség cselekedeteit elvessük, országod dicsőségét meglássuk az Úr Jézus Krisztus által, aki veled és a Szentlélekkel él és uralkodik örökkön-örökké. Ámen.

Igeolvasás: Keresztyén Gyülekezet, Testvéreim az Úrban! Isten igéjét olvasom, amelyet Egyházunk a mai vasárnapra, Vízkereszt ünnepe utáni utolsó vasárnapra rendelt. Az ószövetségi igéje a mai napnak Mózes 2. könyvének a 3. fejezetéből szól az első 15 versben:

Mózes, aki apósának Jetrónak, Midján papjának a juhait legeltette, egyszer a juhokat a pusztán túlra terelte, és eljutott Isten hegyéhez, a Hórebhez. Ott megjelent neki az Úr angyala tűz lángjában egy csipkebokor közepéből. Látta ugyanis, hogy a csipkebokor tűzben ég, de mégsem ég el a csipkebokor. Akkor ezt mondta Mózes: Odamegyek, és megnézem ezt a nagy csodát: miért nem ég el a csipkebokor? Amikor az ÚR látta, hogy odamegy megnézni, kiáltott neki Isten a csipkebokor közepéből, és ezt mondta: Mózes! Mózes! Ő pedig így felelt: Itt vagyok! Isten ekkor azt mondta: Ne jöjj közelebb! Oldd le sarudat a lábadról, mert szent föld az a hely, ahol állsz! Majd ezt mondta: Én vagyok atyádnak Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene. Ekkor elrejtette Mózes az arcát, mert félt rátekinteni az Istenre. Az ÚR pedig azt mondta: Megláttam népem nyomorúságát Egyiptomban, és meghallottam kiáltozásukat a sanyargatók miatt, mert ismerem fájdalmukat. Le is szállok, hogy kimentsem őket Egyiptom hatalmából, és elvigyem őket arról a földről egy jó és tágas földre, tejjel és mézzel folyó földre: a kánaáni, a hettita, az emóri, a perizzi, a hivvi és jebúszi nép helyére. Bizony, eljutott hozzám Izrael fiainak segélykiáltása; látom is, hogy mennyire sanyargatják őket az egyiptomiak. Most azért menj! Elküldelek a fáraóhoz, vezesd ki népemet, Izrael fiait Egyiptomból! Mózes azt felelte erre az Istennek: Ki vagyok én, hogy a fáraóhoz menjek, és kihozzam Izrael fiait Egyiptomból? De Isten azt mondta: Bizony, én veled leszek. Ez lesz annak a jele, hogy én küldelek: Amikor kivezeted a népet Egyiptomból, ennél a hegynél fogjátok tisztelni az Istent.

De Mózes azt felelte Istennek: Ha majd elmegyek Izrael fiaihoz, és azt mondom nekik: a ti atyáitok Istene küldött engem hozzátok, és ők megkérdezik tőlem, hogy mi a neve, akkor mit mondjak nekik? Isten ezt felelte Mózesnek: Vagyok, aki vagyok. Majd azt mondta: Így szólj Izrael fiaihoz: A Vagyok küldött engem hozzátok.

Levélbeli igét olvasok, kedves Testvérek. Péter apostol 2. leveléből az 1. fejezetből a 16. verstől kezdve a 21. versig a következőképpen szól:

Így ír az apostol a gyülekezetnek

Nem kitalált meséket követve ismertettük meg veletek a mi Urunk Jézus Krisztus hatalmát és megjelenését, hanem úgy, hogy szemtanúi voltunk isteni fenségének. Mert amikor az Atya Istentől tisztességet és dicsőséget nyert, és ilyen szózatot intézett hozzá a felséges dicsőség: „Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm”, ezt a mennyből jött szózatot mi hallottuk, mert együtt voltunk vele a szent hegyen. Ezért egészen bizonyosnak tartjuk a prófétai beszédet, amelyre jól teszitek, ha mint sötét helyen világító lámpásra figyeltek, amíg felragyog a nap, és felkel a hajnalcsillag szívetekben. Mindenekelőtt tudnotok kell, hogy az Írás egyetlen próféciája sem ered önkényes magyarázatból, mert sohasem ember akaratából származott a prófécia, hanem a Szentlélektől indíttatva szólaltak meg az Istentől küldött emberek.

Boldogok, akik hallgatják, szívükbe zárják, és megtartják az Isten beszédét. Ámen.

Ének: 400 (Bodrog Miklós sz. 1929)

1. Jézus, mennynek ragyogása, Járj át tiszta fényeddel! Ki ösvényed megtalálja, Rajta sose téved el. Igéd szüntelen világol - Te vezetsz ki a homályból. - 2. Téged várt az ősidőkben Sok-sok nép és nemzedék, Szívük mélyén esdeklően Tárták óhajuk feléd. Betöltötted lelkük vágyát - Több vagy te, mint ők kívánták. - 3. Teljességre ki vezérel? Élet napja csak te vagy! Üdvre, jóra veled ér el Nyájad, csak velük maradj! Világot nem vethet ránk más, Te légy rajtunk ezer áldás!

A szószéki szolgálat:

Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Jézus Krisztus Urunktól. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Testvérek! Máté evangéliumából szól a mai vasárnap igéje. A 17. fejezet első kilenc versét olvasom:

Így ír az evangélista:

Hat nap múlva Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és testvérét, Jánost, és felvitte őket külön egy magas hegyre. És szemük láttára elváltozott: arca fénylett, mint a nap, ruhája pedig fehéren ragyogott, mint a fény. És íme, megjelent előttük Mózes és Illés, és beszélgettek Jézussal. Péter ekkor megszólalt, és ezt mondta Jézusnak: „Uram, jó nekünk itt lennünk. Ha akarod, készítek itt három sátrat, egyet neked, egyet Mózesnek és egyet Illésnek.” Még beszélt, amikor íme, fényes felhő árnyékolta be őket, és hang hallatszott a felhőből: „Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm, reá hallgassatok.” Amikor a tanítványok ezt hallották, arcra borultak, és nagy félelem fogta el őket. Ekkor Jézus odament, megérintette őket, és így szólt hozzájuk: „Keljetek fel, és ne féljetek!” Amikor föltekintettek, senkit sem láttak, csak Jézust egyedül.

Miközben jöttek lefelé a hegyről, megparancsolta nekik Jézus: „Senkinek se mondjátok el ezt a látomást, amíg fel nem támad az Emberfia a halottak közül.”

Urunk, szentelj meg minket igéddel, igéd igazság. Ámen.

Igehirdetés:

Mindannyian őrzünk fényképeket: emberekről, eseményekről, utazásokról, helyszínekről. Őrzünk fényképeket falon kiakasztva, vagy a fiókban, egy dobozba téve, vagy a tárcánkban magunkkal hordva, és néha-néha egy jó barátnak, barátnőnek megmutatva. Őrzünk fényképeket - miért? Azért, mert segítenek felidézni azt, hogy mi volt ott, azon a helyen, vagy abban az időpontban, amit ábrázolnak. Hogy elhiggyük, hogy valóban élt az az ember, aki ott van a képen. Vagy lássuk, hogy valóban jártunk ott, és mit éltünk át. Vagy emlékezzünk rá, hogy valóban voltunk ilyenek is.

Kérdés, hogy az evangélium miért beszél, miért hagyta ránk ezt a csodát, amiről itt Máté evangélista, meg a többi evangélium is ír? Hiszen, tulajdonképpen ezen az eseményen, ott, ezen a hegyen semmi - úgy mond - hasznos dolog nem történt. Senki nem gyógyult meg, senki új ember nem ismerte meg Jézust, semmi olyan nem történt, ami Jézus legtöbb csodája alkalmával az első dolog lenne, amit a csoda céljául gondolnánk. Mint az utolsó felolvasott versből, Jézusnak a tanítványaihoz intézett szavából kiderül: még a híre sem ment el ennek az eseménynek. Csak utólag, ahogy az evangélisták feljegyezték az eseményeket, akkor került ez lejegyzésre, és akkor tudták meg sokan, és így jutott el hozzánk is. De nyilván engedelmeskedett ez a három tanítvány Jézus kérésének, és nem kezdték elhíresztelni, hogy mit éltek át ott, azon a hegyen.

Miért történtek ezek? Mivel ők, hárman voltak ott Jézussal a hegyen, a tanítványok, tehát nyilván számukra volt ennek az esetnek valami fontos feladata. Még hozzá az, hogy az, amit átéltek, az fényképként ott legyen bennük. Világítson bennük, mint egy dokumentum, hogy szükség esetén visszaemlékezzenek rá. Biztosítékul legyen bennük másféle napokra. - Így emlékszik rá vissza Péter apostol a felolvasott levelében: hogy igen, az valóság volt, amit átadok nektek - írja a gyülekezetnek -, hiszen ott voltunk, láttuk, átéltük. Tehát első kézből tudom mondani nektek, hogy kicsoda a mi Urunk, Jézus?

Ma a fényképek többnyire digitálisak. Nullák és egyesek formájában tárolják őket különfélefajta adathordozók. Ez az esemény azonban, ez a fénykép ott egyfajta fényérzékeny filmre került rá. Még hozzá a tanítványoknak a lelkében. Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy amikor készült ez a kép bennük, akkor nagy fény világította meg őket. Így égette beléjük Krisztusnak egyfajta ismeretét. Azt olvassuk, hogy „fényes felhő árnyékolta be őket”. Ezzel a különös paradoxonnal próbálja kifejezni az evangélista nekünk, hogy mi történt. És mint fényérzékeny film, a fény hatására megváltozhat bennük. Ez volt tehát ennek a napnak a folyamata.

Aztán amíg a kép előhívásra nem került a filmről, addig nem lehetett látni. Azt kérte Jézus tőlük: ne beszéljenek róla. Ne vigyék ki a fényre, a nyilvánosság elé. Valószínűleg azért, hogy ne kapjon fényt idő előtt a film, és ne maradjon belőle csak olyan és annyi, amire nincs szükség. Hogy ne a csoda legyen, a szenzáció az emberek számára, ne úgy kerüljön a leendő gyülekezet elé az, ami a hegyen történt, hogy micsoda nagyszerű dolog, milyen fényesség volt ott, és hogy fénylett Jézus.

Ez egy egyszerű rajz, egy ábrázolás, egyfajta ábrázolás erről a történetről. Egyfajta látása annak, hogy mit éltek át ott a tanítványok? De az, amit leírt bármelyik evangélista, az egy emberi szavakba foglalt elbeszélése annak, amit igazán nem lehet emberi szavakkal elmondani. Hanem az a feladata, hogy az előhívásig láthatatlan maradt a filmen, és azért, hogy akkor, amikor kell, akkor szóljon, még hozzá úgy, ahogy Jézus szándéka volt. Tudniillik vezérlővé vált a tanítványok számára ez az eset. Vezérlő-útmutatóvá a lelkükben. Vezérlővé vált számukra, mert aztán a hegyről lefelé menet elindultak tovább az útjukon, mentek az emberek közé tovább. Folytatódtak azok a napok, amik aztán következtek, amiket addig is éltek. Mentek az emberi nyomorúságok közé; mentek az emberek közé, hogy Jézus az Isten országát hirdesse, hogy gyógyítson, hogy megmutassa az Istennek a kegyelmét. Honnan tudták volna aztán a tanítványok, amikor már nem percről-percre mutatta nekik Jézus, hogy merre menjenek, mert nem volt ott velük, úgy, hogy hogyan vezet az útjuk, ha nincs ott a fénykép a lelkükben? Biztosítékul és zálogul szolgált a fénykép a tanítványok lelkében arra, hogy Jeruzsálem felé menet, meg aztán, ami ott történt: tudják, hogy kihez tartoznak, és aki az ő Uruk? Honnan tudták volna eldönteni a jeruzsálemi kavarodásban, hogy az, akit keresztre feszítenek, az az Isten Fia, vagy egy, végre elkapott bűnöző, ha nincs ott a lelkükben a fénykép?

Felirata is van a fényképnek, és ez a felirat különös figyelmet érdemel. A felirata az lehetett ennek a fényképnek, amit hallottak, és ami igazán átvilágította a tanítványokat: „Őrá hallgassatok!” - Ezen a képen az ószövetségi igénk története látható egy gyermekkönyvből. Mózest a fény a hegyen megszólította, hasonlóan a tanítványok esetéhez. Őt egy másik hegyen, de ugyanazon fény, csak akkor éppen egy bokorból világított. De ugyanazt mondta: Rám hallgass, „én veled leszek”. Tehát a felirat nagyon is aktuális a számunkra: Rá hallgassunk, Jézusra, akiről a felirat szól.

Ne Mózesre hallgassunk például. Tudniillik Isten népének nem az a küldetése, hogy megmondja, parancsba adja a körülöttünk levő világ számára, hogy mit szabad, és mit nem. Ez a Mózes dolga. Nekünk nem rá kell hallgatnunk, és nem őt kell követnünk!

Azután ott van a másik, aki megjelent a hegyen a tanítványoknak: Illés. Illésnek egy másik hegyen szintén fény jelent meg, amely meggyújtotta az áldozatot. Ott a próbatétel hegyén, amikor a Baál-prófétáknak nem gyulladt meg az áldozata, Illésnek pedig igen. Megint csak ugyanaz a fény szólt, és ugyanazt a feliratot írta: Énrám hallgassatok, én vagyok az igaz ÚR! Tehát megint csak fontos számunkra ez a felirat: rá hallgassunk, akiről a hang szól, ne Illésre! Mert nem az az Isten népének a küldetése, hogy karddal juttassa érvényre az Isten akaratát, ahogy Illés tette ez után, az eset után. Amíg az Isten népét üldözik, amíg magára van hagyva a világban, ahogy Illés magára volt hagyva, egyedül maradt az emberek között. Amíg megfenyítik, amíg gumibotozzák az Isten népét a világban, addig az Isten rábólint a népére, és azt mondja: megdicsőítelek. Amikor kardot ragad Illés, és mészárolni kezd, arra már nem olyan egyértelműen bólint rá az Isten, mert nem az a küldetése. - Ha az Isten népe visszadobál Molotov-koktéllal, akkor nem bólint rá az Isten. Akkor már valami olyasmi hangzik: nem ismerlek titeket!

Tudniillik Isten népének a küldetése a Kereszt. „Reá hallgassatok!”, vagyis Őt kövessétek. Vagy ahogy Jézus maga mondja: „Kövess engem!” És az ő útja a keresztút. Azt mondja egyik énekünk: Vedd fel a harcot, vedd fel a keresztet! - tehát harcolj a benned levő bűn ellen. A keresztbe, az Isten kegyelmének a fegyverébe belekapaszkodjál!

Ezt a fényképet és hozzá ezt a feliratot égette belénk az Isten azzal, hogy följegyezte számunkra ezt az esetet. „Reá hallgassatok!”

Ki követi ott, a jeruzsálemi keresztúton Jézust? Senki! Kísérik, vagy bámulják

Egyik sem a küldetésünk. Odamenni a keresztúton, vele, őt követve, - ez a mi küldetésünk.

Imádkozzunk:

Urunk! Te vagy útmutatónk, kérünk hát, te legyél út mutatónk. Te járj előttünk, és te írd át a szívünket arra, hogy nyitott szívként, őszintén, neked engedelmeskedve kövessünk azon az úton, amelyet te jártál, amelyen te jársz előttünk. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Az Isten szava erősítsen és kísérjen bennünket további utunkon. Megerősítve hitünket, mondjuk el az Apostoli hitvallást:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örökéletet. Ámen.

Ének: 400 (Bodrog Miklós sz. 1929)

4. Vége lesz az éjszakának Ott, hol Jézus tündököl - Villódzó sugarak Fénylő nyomdokod körül; Gyógyítsd konok pogányságunk, S mindörökké téged áldunk!

Isten békessége, amely minden emberi értelmet meghalad, meg fogja őrizni szívünket és gondolatainkat Jézus Krisztusban.

Most hajtsuk meg fejünket, szívünket Isten előtt. Imádkozzunk:

Szerető Atyánk! Kegyelmedre bízzuk feledékeny lelkünket, kicsapongó gondolatainkat, útjainkat. Te tereld, tartsd mederben, kegyelmed medrében életünket. Te emlékeztess a veled való találkozásainkra, és te állj elénk újra meg újra, te látásod szerint, bölcsességed szerint láttasd meg magadat velünk, hogy emlékük újra meg újra élményünk legyen kegyelmedről, jelenlétedről, hogy ne maradjunk magunkra. Kegyelmedre bízzuk gyülekezetünket, szeretteinket, városunkat. Gazdagítsd meg a hitet mindannyiunkban, hogy lelkünk erősen kapaszkodjon beléd, hogy tudjuk célunkat, irányunkat, hogy el ne térítsen semmi más. Kegyelmedre bízzuk azokat a testvéreinket, akik nagyon idegondolnak, de nem tudnak közöttünk lenni akár az időjárás, akár betegség miatt. Te áldd meg igéddel, szavaddal napjukat, és te őrizz meg mindannyiunkat, hogy hozzád forduljunk, szavadat keressük napról-napra. Kegyelmedre bízzuk családtagjainkat, hogy le tudjuk tenni a sorsukat, útjukat kezedbe, hiszen ez a dolgunk, és ez a legjobb, amit tehetünk egymásért. Kegyelmedre bízzuk az előttünk álló napokat, életünk hosszát, hogy kezdjél vele, amit jónak látod. Jézus Krisztusért kérünk téged, aki világosságunk, aki által dicsérünk és dicsőítünk téged, akinek a nevében így fordulunk hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved. Jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma. És bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Vegyétek az áldást Testvérek: Isten népe! Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az Úr az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az Úr az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Befejező ének: 293 (Svedberg Jesper 1653-1735, svéd)

Örök Isten, áldj meg minket, Legyen őrző gondod ránk! Te vezessed lépteinket: Te vagy áldó, jó Atyánk. Tereád vár minden nép: Te vagy út és békesség. Szeretettel nézz a földre! Neved áldjuk mindörökre.

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

5